Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

- Te is hallottad? - kérdezi suttogva Sadie-től, megállva a könyvtár előtt. A magassarkúján már némító bűbáj van, hogy ne kopogjon. Mivel már elmúlt tizenhat, lemondott róla, hogy valaha is magasabb lesz a százhatvannégy centijénél, ezen segít az az öt centis sarok optikailag, ugyanakkor eleinte arra is jónak látta ezt a választást, hogy a folyosón messzire hallatszó kopogással elriasszon minden értelmesebb rosszban sántikáló diákot. Azóta sajnos vagy nem sajnos, rájött, hogy tulajdonképpen büntetni nem is olyan rossz dolog, főleg, ha alapos indokot szolgáltat erre valaki. Most éppen egy kissé megkésve őrjáratoznak, a karórája szerint ugyanis elmúlt két óra is, ezért is tűnik furcsának a zaj, amit a könyvtárból vél hallani. Ez határozottan nem ő volt, mivel a bűbájnak köszönhetően olyan hihetetlenül csendesen közlekedik, mint amennyire azt a cipőjét látva az égvilágon senki nem gondolná. Kezét félig felemelve a levegőbe azt próbálja jelezni prefektustársának, hogy álljon meg ő is, már amennyiben nem siet túlságosan letudni az őrjáratból maradt távot nagyon gyorsan. Pálcája fényénél közelebb lép az ajtóhoz, hogy fülét a fának nyomva füleljen. Vajon tényleg onnan jött a zaj?
- Szerinted is belógott valaki? Mintha levertek volna valamit... - próbálja megfogalmazni még mindig suttogva, hogy szerinte mit is hallott, azonban mégsem bízik benne, hogy tényleg hallotta is, ezért vár a megerősítésre. Lehet, hogy ilyen később mégiscsak inkább aludni kellene lassan, viszont tényleg nem lenne első eset az sem, hogy valaki belóg a könyvtárba éjnek évadján, talán majd éppen ők csíphetnek valakit most fülön. Hallott róla, hogy néha akadnak, akik a tiltott részleget szeretnék közelebbről megnézni ezen vagy azon okból adódóan, másoknak meg sima bátorságpróba az egész.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=868679#post868679][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2023.10.21. 01:49[/b][/url]

- Te is hallottad? - kérdezi suttogva Sadie-től, megállva a könyvtár előtt. A magassarkúján már némító bűbáj van, hogy ne kopogjon. Mivel már elmúlt tizenhat, lemondott róla, hogy valaha is magasabb lesz a százhatvannégy centijénél, ezen segít az az öt centis sarok optikailag, ugyanakkor eleinte arra is jónak látta ezt a választást, hogy a folyosón messzire hallatszó kopogással elriasszon minden értelmesebb rosszban sántikáló diákot. Azóta sajnos vagy nem sajnos, rájött, hogy tulajdonképpen büntetni nem is olyan rossz dolog, főleg, ha alapos indokot szolgáltat erre valaki. Most éppen egy kissé megkésve őrjáratoznak, a karórája szerint ugyanis elmúlt két óra is, ezért is tűnik furcsának a zaj, amit a könyvtárból vél hallani. Ez határozottan nem ő volt, mivel a bűbájnak köszönhetően olyan hihetetlenül csendesen közlekedik, mint amennyire azt a cipőjét látva az égvilágon senki nem gondolná. Kezét félig felemelve a levegőbe azt próbálja jelezni prefektustársának, hogy álljon meg ő is, már amennyiben nem siet túlságosan letudni az őrjáratból maradt távot nagyon gyorsan. Pálcája fényénél közelebb lép az ajtóhoz, hogy fülét a fának nyomva füleljen. Vajon tényleg onnan jött a zaj?
- Szerinted is belógott valaki? Mintha levertek volna valamit... - próbálja megfogalmazni még mindig suttogva, hogy szerinte mit is hallott, azonban mégsem bízik benne, hogy tényleg hallotta is, ezért vár a megerősítésre. Lehet, hogy ilyen később mégiscsak inkább aludni kellene lassan, viszont tényleg nem lenne első eset az sem, hogy valaki belóg a könyvtárba éjnek évadján, talán majd éppen ők csíphetnek valakit most fülön. Hallott róla, hogy néha akadnak, akik a tiltott részleget szeretnék közelebbről megnézni ezen vagy azon okból adódóan, másoknak meg sima bátorságpróba az egész.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=868704#post868704][b]Sadie Sallow - 2023.10.21. 18:42[/b][/url]

Ingerült sóhaj szakad fel belőlem, miközben megtorpanok. Elszámolok háromig, és csak utána fordulok meg sarkamon, hogy pálcám fénye a könyvtár ajtajánál álló, fülét a öreg fára tapasztó prefektus- és háztársamra essen.
- Nem, én nem hallottam, mehetnénk?
Sigrid azon kevesek egyike, akiket megtűrök magam mellett, ami, bár ezt nem kötöttem az orrára, nagyrészt nem a saját érdeme. De nincs amúgy különösebben bajom vele, idegesíteni például nem szokott, bár ezen a következő percekben még változtathat, ha úgy dönt, ennél is tovább húzzuk ezt a járőrözősdit. Ráadsául a cipői miatt irigykedem rá per pillanat, szóval jobb, ha nem húzza ki a gyufát.
Közelebb lépek hozzá, és már én is hallani vélek a túloldalról valamit. De őszintén, nem azért lettem prefektus, hogy az éjszaka lógó diákokat hajkurásszam, hanem hogy beállhassak közéjük anélkül, hogy büntetést kapnék a nyakamba.
- Merlinre, nem kurva mindegy? - kérdezem fojtott hangon, majd megrázom a fejem, mivel magam sem értem, minek sutyorgunk. Nem mi járunk tilosban, és a könyvtár rendjét amúgy is csak napközben lehet hangoskodással megzavarni. - Kérlek, ne mondd, hogy meg akarod nézni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=869143#post869143][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2023.11.04. 16:09[/b][/url]

Érzékeli, hogy Sadie ingerült, de egyelőre nem szándékszik erre reagálni. Leköti a figyelmét, hogy az ajtóhoz hajolva füleljen, hátha hall még valamit. Van egy erős megérzése, miszerint valaki tényleg belógott. Hátrapillant prefektustársára, kissé hitetlenkedve, majd megrázza a fejét.
- Nem is tudom. Az egy dolog, hogy mi a jelvény miatt nem kapumk azért büntetést, mert elmúlt kettő és itt vagyok, de... ha valaki meg amúgy... ugyan már, jogosan büntetni meg teljesen más - jelenti ki. Be nem vallaná, hogy néha már egyenesen szórakoztatónak találja igazából, inkább az a hivatalos verzió, hogy komolyan veszi a prefektusi kötelességeit és nem tekint el semmilyen szabályszegés fölött sem. Ha valaki fejjel megy a falnak, az úgyis csak magára vethet. Kicsit értetlenül is néz pont ezért Sadie-re. Vagy ezt csak a nagyon késői időpontnak kellene tulajdonítani? A biztonság kedvéért az órájára pillant, amin az éjszaka zöldesen fénylő számok azt mutatják, hogy mindjárt negyed három lesz.
- Jó, tényleg nagyon későre jár, de már csak ez a folyosó van hátra, tudjuk le, aztán legfeljebb visszajövök majd - veti fel kompromisszum gyanánt az ötletet, ami eszébe jut. Ugyan nem biztos, hogy ez élete legjobb ötlete, mivel bármennyire is igyekszik, nem egy legendásan jó pálcahasználó, azt be kell látnia. Ráadásul a számára sokkal természetesebb rúnamágiában is akadnak még komoly hiányosságok bőven, főként, hogy leginkább elméleletben ismeri egyelőre, de majd csak kitalál valamit, ha már ott lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=869181#post869181][b]Sadie Sallow - 2023.11.05. 11:54[/b][/url]

Nem tudnám magabiztosan megmondani, hogy Sigrid ennyire szabálykövető lenne, vagy inkább csak kiaknázná a helyzetben rejlő lehetőséget, hogy valakivel anélkül szúrjon ki, hogy magának ártana vele. Igazság szerint, ebben van valami, ha mondjuk az a seggfej Saint-Venant bohóckodik odabent, én se bánnám, ha a nyakába varrhatnánk még némi büntetést. Ő úgyis amolyan gyűjtő.
De nem hiszem, hogy ekkora szerencsénk lenne, ráadásul tényleg későre jár, van az úgy, hogy nekem sincs hangulatom az ilyesmihez.
- Jól van - sóhajtok lemondóan, és megelőzve a szőkét benyitok a könyvtárba, de még csak bekukkantani. Egyelőre semmi mozgást nem látni, de a felhős időjárás miatt a Hold fényére sem támaszkodhatunk, szóval ez nem meglepő. Vaksötét van odabent.
- Gyerünk, nézzünk akkor körül! - suttogok ismét, megfeledkezve róla, hogy az előbb már beláttam, hogy ez mekkora baromság. - Azt gyorsan felejtsd el, hogy egyedül jössz vissza. Nem hiányzik, hogy lecsesszenek, amiért bajod lett, mert magadra hagytalak, vagy ilyesmi.
Nyilván nem fogom azt mondani, hogy aggódnék érte, hátha tényleg van itt valaki, akinek nem kéne. Aztán nem olyan félelmetes látvány ez a Sjölander, még rossz ötlete támadna a lefülelt illetőnek. És még azelőtt rá kéne vennem, hogy rám hagyja a cipőit, ha el találna halálozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=869338#post869338][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2023.11.10. 22:43[/b][/url]

Az a lemondó sóhaj már ígéretesen hangzik, állapítja meg magának, és mint kiderül, nem is kell több, mint megemlíteni, hogy visszajön egyedül, ha arról van szó. Ami azt illeti, nagyon bátornak érzi ma magát egyébként is, most éppen csak úgy buzog benne a tettvágy, nagyon szívesen sózna bárki nyakába egy adag képkeret-takarítást például valamelyik zsúfolt folyosón, például a harsogó portréknál vagy a fecsegő dámák folyosóján. Előbb azonban mégiscsak ki kellene deríteni, hogy valóban egy vakmerő diák van-e odabent vagy netán egy eltévedt házikedvencnek sikerült zajt okozni, esetleg valami ritka és váratlan oknál fogva a könyvtáros túlórázik, noha a sötétségből kiindulva ez mégiscsak meglehetősen valószínűtlen. Sadie-nek végül nem kell további kiselőadást tartania, prefektustársa ugyanis a következő percben már őt megelőzve nyit be a könyvtárba, miután tudtára adja, hogy nem álmodik esetleges fejmosásokról. Sigridnek igazán alkalma sincs válaszolni érdemben.
- Üh-hümm - dünnyögi, hogy jelezze, tudomásul vette az iménti okfejtést, de mégsem óhajtja megzavarni az esetleges szabályszegőt vagy szabályszegőket a sötétben. Sajnálatos módon nem világít ma a Hold, pedig milyen kényelmes dolog is lenne, ha segítségükre lenne. Szerencsére nem fél amúgy sem, nem ijeszti meg néhány sötétebb árnyék, hiszen éjszaka amúgy is minden sötétebbnek és rémisztőbbnek tűnik. Megáll egy pillanatra, hogy füleljen és betájolja magát, mielőtt a megfelelő irányba intene.
- Arra - suttogja fejével is abba az irányba intve, amerre még mindig mocorgást hall. Hirtelen nem emlékszik, melyik részleg is van éppen arra, de magában drukkol, hogy tényleg diák legyen, mert ha kiderül, hogy egy kósza egér volt csak, szinte biztos benne, hogy Sadie nem lesz túl boldog ettől a kitérőtől. Megindul előre inkább, jobbjában a pálcáját szorongatva, bal öklét meg csak úgy izgalmában zárva szorosra, reménykedve benne, hogy valóban rosszban sántikálót fognak mindjárt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=869567#post869567][b]Sadie Sallow - 2023.11.20. 12:24[/b][/url]

A francnak sem hiányzott ez, de kellett nekem prefektusnak állni. Jó okom volt rá, csak jelen pillanatban abszolút képtelen vagyok a döntésemet igazolni. Az biztosan elmondható, hogy nem különösebben motivált annak ígérete, hogy másokat elnyomhatok, mert az jelvény nélkül is kiválóan megy, köszönöm szépen.
Sigrid azonban a fejébe vette, hogy márpedig ő most szanaszét büntet valami szerencsétlent, akit nem tudom, emiatt sajnáljak-e, vagy amiatt, hogy szégyen szemre a könyvtárban csípik nyakon. Ki a franc akar még ilyenkor is olvasni?
Bólintok, és lépdelek tovább a szőke által mutatott irányba, mígnem sikerül belerúgnom egy asztal lábába. A kellemetlen találkozást annak megfelelően, az okozott fájdalommal arányosan reagálom le, ahogy fojtott hangon elkáromkodom magam:
- A retkes, nyomorult kurv...! - elharapom a mondatot, de nem illendőségből, hanem, hogy ne csapjak zajt, amivel elijeszteném a közelünkben ólálkodót. Bár valószínűleg mindegy, már így is tud rólunk.
- ...picsába - fejezem be suttogva, és el kell kapjam háztársnőm vállát, különben a fél lábon álló mutatványom hamar taknyolásba fordulna át.
- Szerintem... mi lenne, ha két irányból közelítenénk meg? - hajolok a füléhez sutyorogva. - Ha menekülőre fogja, valamelyikünkbe beleütközik.
Nem hozott lázba a dolog még mindig, csak szeretnék mielőbb túlesni rajta, és nem egész éjjel a könyvtárban kergetőzni, főleg, ha kiderül, hogy csak valami rágcsálóról van szó, és nem is egy ütődött diákról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=869579#post869579][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2023.11.22. 20:29[/b][/url]

Alig teszik be a lábukat a könyvtárba, prefektustársának máris sikerült belerúgni az asztal lábába. Lehet, hogy nem olyan jó ötlet sötétben mászkálni, és egyébként is, még ha a hold fénye meg is világítaná az olvasásra ideális, asztalokkal teleszúrt részét a könyvtárnak, a polcok között úgyis sötétben lennének. Ennek margóján bár eddig csak szorongatta a pálcáját, gyakorlatilag hasztalanul, most elsutyorog egy Lumos-t, amíg Sadie fojtottan szitkozódik, félúton az ő vállába kapaszkodva, hogy fel ne essen. Meglepetésként éri a dolog, ezért be is feszül a válla rendesen, egészen kicsit előre görnyedve, ez azonban még szerencsés is lehet tekintve, hogy így biztos támpontot tud nyújtani.
- Megvagy? - kérdezi, kicsit fordulva, hogy a picike fényforrás közéjük kerüljön, így a lány arcát is látja. Ezt azért nem vette számításba, tervben pedig még kevésbé volt, hogy bármelyikük lesérüljön közben. Valójában eszébe sem jutott, hogy ez is lehetséges, főleg, ha sötétben settenkednek maguk is a könyvtárban, mintha szintén rosszban sántikálnának. Nagyon reméli most már, hogy megéri a dolog és legalább valaki olyat csípnek nyakon, aki a ritkaságokat akarja rongálni vagy a tiltott részleg valamelyik példányát lenyúlni. Mély levegőt vesz, szigorúan orron át, majd lassan kifújja, bólintva az ötletre válaszul.
- Aha, jó ötlet. Kerítsük be, kapjuk el, aztán mehetünk is aludni - válaszol suttogva ő is, még bólintva további kettőt, kissé tétován egy harmadikat is.
- Menjünk - jelenti ki a következő pillanatban, majd útnak is indul a pálcával maga előtt kis félkörben világítva a lába elé, hogy el ne essen esetleg. Két polcsor mellett oson el, mire ismét zajt hall, ezúttal közelebbről. A pálcát inkább maga mellé tartja most, ahogy a polchoz lapulva indul tovább óvatosan a hang irányába, még a levegőt is halkabban véve. A lumost is eltünteti két méternyire a polc végétől, mielőtt azt a célpontra szegezve fordul be végül a sarkon. Ha ez most nem egy egér, mindjárt jöhet egy színpadias Áhá is akár.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=869663#post869663][b]Sadie Sallow - 2023.11.26. 10:20[/b][/url]

Nagyon remélem, hogy nem tört el a lábujjam, de a fájdalom mértéke sajnos egyelőre egyáltalán nem zárja ki. Nem mintha ne lenne egy pár másodperces mutatvány rendbe hozni, de ilyenkor valószínűleg a javasasszony sem boldog, ha valaki beállít hozzá. Én nem lennék a helyében.
Sigridnek végre kettőnk közül van egy kis esze és fényt varázsol a pálcája végére. Igaz, hogy azért nem tettük eddig, mert elég egyértelműen elárulnánk, hol vagyunk, és oda a meglepetés ereje. De a botladozásnak abszolút semmi értelme, szóval jobb lesz ez így.
Bólintok prefektustársam kérdésére, mert hát igen, megvagyok, más kérdés, hogy jól már nem annyira. De majd foglalkozom a potenciális lábujjtöréssel a maga idejében. Most el kell kapjunk valakit vagy valamit, mert addig Sigrid úgyse nyugszik.
Elindulok a polcsor másik vége felé, már az én kezemben is ott fénylik a pálca, kissé meg-meginogva, ahogy sántítva lépdelek. A neszt már alig hallom, de látom, hogy kicsit távolabb a szőkéhez tartozó fényesség megtorpan. Megállok én is, és befordulva a sarkon, ahogy tudok, felé iramodok, hogy a köztünk vélhetően megbúvó illető (ha az), menekülőre fogva éppen Sigridbe fusson.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=869910#post869910][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2023.12.12. 21:19[/b][/url]

Nagyon igyekszik taktikus döntéseket hozni, elvégre mégiscsak egy auror kicsi lánya, arról nem is beszélve, hogy még egyszer belőle is az lehet, ha nem a sárkánykutatás győz. Ugyan az írás is versenyben van, és Alti szerint érdekesebb sokkal a másik kettőnél, az apukája szerint egy rendes szakma mellett írni még bármikor tud a szabadidejében. Majd alszik erre még párat a VAV-ig, egyelőre nem olyan fontos téma szerencsére, ebben a pillanatban meg egyébként is kifejezetten mellékes. Úgy véli, hogy a magas polcok között a pálca kis fénye nem is olyan feltűnő, mint amennyire hasznos. Bezzeg, milyen jó lenne, ha úgy tudna tájékozódni ő is, mint az apukája, meg mint a denevérek, hangok révén, aztán majdhogynem homlokon is csapja magát, mert hiszen ő tud ilyet. Ugyan nem profi, messze sokat kell még gyakorolnia, de azért valamennyit mégiscsak gyakorolta már, mióta kiderült, hogy melodimágus. A hirtelen kialvó fény után még sűrűbbnek tűnik a sötétség, amely körülöleli, ezért inkább a szemét is behunyja, noha ettől semmi nem változik. A két polcsor között állva nyelvét a szájpadlásának nyomva, majd kattanásra emlékeztető hangot ad ki. Mintha csak Berci nógatná megint Hektort, hogy induljon már, ez azonban nem egy lónak szól, hanem saját magának, hogy érzékelje, hogyan verődik vissza a polcokról. Szemét kinyitva még mindig nem lát sokkal többet, mint az imént, a hirtelen változó fényviszonyokhoz ugyanis nem szokott még hozzá a szeme, de még ha bizonytalanul is, elindul előre. Kezét oldalra kitárva tapogatózik kicsit, elérve az egyik polcot is, ami kicsit mintha közelebb lenne, mint azt felmérni igyekezett az imént, de sebaj. Csak eljut a polcsor végéhez anélkül, hogy nekicsattanna bármelyik polcnak is, vagy éppen leverne valamit, és végül pálcáját harciasan előre szegezve már egész határozottan lép elő onnan, hogy csodálkozva vegye tudomásul, hogy két hatalmas szem néz vele szembe. Meg is ijed hirtelen, de azért igyekszik bátor maradni.
- Lumos maxima - mondja ki a varázsigét, hogy eloszlassa a sötétséget, attól csak kevésbé ijesztő az a valami, a fénytől azonban a szempár gazdája riadtan kel szárnyra. Ha nincs szerencséje, mindjárt még le is csap. A fenébe is, jobb lett volna, be se jönni, de ezt Sadie-nek már nem vallhatja be.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=869971#post869971][b]Sadie Sallow - 2023.12.17. 12:42[/b][/url]

Nem biztos, hogy jól mértem fel a helyzetet, és megfelelő döntést hoztam arról, hogyan is kezeljem, de mentségemre szóljon, tényleg csak túl akarok esni ezen az egészen, kapkodok, figyelmetlen vagyok, és még a lábujjam is fáj, ami nem segít koncentrálni.
Sietve lépdelek, már-már kocogok a sor mentén arra, amerre Sigridet sejtem, és ekkor újabb, fura neszt hallok, valami kattogásfélét. A pálcám fénye csak egy kis körben fedi fel, amit a fojtogató sötétség rejt, fényesebbé meg nem akarom tenni egyelőre, mert attól tartok, csak elvakítanám az elvileg szemből érkező prefektustársamat. Valahogy úgy, mint a mugli autósok, mikor csak azzal foglalkoznak, hogy ők többet lássanak az előttük lévő útból, a szemből jövő meg le van szarva.
És éppen valami ilyesmi történik, mikor is Sigrid hangja már egész közelről hallatszik, pálcája pedig felragyog, kvázi kisütve a szemem - miközben felé szaladok! És ha nem volna elég, hogy egy-két pillanatig nem látok, de még fél méterre se, valami nekirepül az arcomnak, és miközben kalimpálok, tollak repkednek mindenfelé.
- Egy bagoly!? - kiabálok magamból kikelve, miután sikerül realizálnom, hogy nekiszaladtam a könyvespolcnak, arról lepattanva pedig elsodortam a szőkét is. - Baszki, gyerünk, büntessük meg! Egy hétig nincs levélkiszállítás! Sőt, nincs pocok! Csak egeret ehetsz! Nem is, patkányt! Csatornaszagút!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=869979#post869979][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2023.12.18. 20:06[/b][/url]

A dolgok átgondolása egészen addig tart, amíg egyedül nem marad. A két polcsor között viszonylag hamar rádöbben, hogy ő bizony a sötétben is tud közlekedni a maga módján, ha kicsit odafigyel, azonban ezzel bár növeli az esélyét annak, hogy meglepetés szerűen üssön rajta bárki rosszban sántikálón, egyidejűleg arról is elfeledkezik, hogy ugyanúgy Sadie-t is meglepetésként fogja érni a dolog. Hiszen nem szólt róla, hogy egymagában mégiscsak azt a bizonyos klakk hangot igyekszik követni a polcok között a pálca fénye helyett. Amint sikerül eljutnia a polcsor túlsó végéig, már majdhogynem diadalittasan szabadítja a vakító fényáradatot a nyakon csípett... bagolyra, Sadie-vel egyetemben. A karját azzal a lendülettel emeli is az arca elé ösztönösen, amint rájön, hogy egy madárral van dolga, mielőtt még célponttá válna, miközben meg már minden igyekezete ellenére zuhan, elterülve a szőnyegen. Még szerencse, hogy nem kőpadló van alatta, mert biztos, hogy így is lesz majd pár színes folt az oldalán, de esélyesen kevesebb a szőnyegnek köszönhetően, mint amúgy lehetne. Megnyikkanni se merne, ha egyáltalán eszébe jutna, mert már az első pillanattól kezdve azon rágódik, hogy menten rázúdul a népharag is, gyakorlatilag jogosan. Odin fél szemére, ez igazán nem hiányzik. Hirtelen majdnem svédül is szólal meg, miközben azon igyekszik, hogy véletlen se látszódjon rajta, mennyire szorong hirtelen és milyen csalódott ezen a fogáson. Nem erre számított, amikor lelkesen vetette bele magát a könyvtári hajszába.
-  Sa... sajnálom. Jövök eggyel, jó? - ajánlja fel a szája szélét rágcsálva, miközben feltápászkodik és véletlen sem néz Sadie szemébe, csak a kezét nyújtja, ha esetleg igény lenne a segítségére. - Vagy nem tudom, kettővel. Mivel tudlak kiengesztelni? Láttad amúgy, merre repült? Vagy hagyjuk, szólok reggel a gondnoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=870043#post870043][b]Sadie Sallow - 2023.12.21. 19:41[/b][/url]

Az agyamat elöntő düh eltereli a figyelmem a fájdalomról, amit a polccal, majd Sigriddel való koppanásos találkozás eredményez a már egyébként is fennálló szúró érzés mellé a lábujjamból, de meglehetősen eleven és mozgékony vagyok, miközben felpattanok a földről nagy puffogva, szóval túl nagy baj nem lehet. Még mindig van rá esély, hogy megúszom a gyengélkedőt, igaz, én spriccelő ütőérrel is inkább a szobámba vonulnék el, mint oda.
Ha az előbbi fény és a polcról leboruló könyvek robaja nem ijesztette meg eléggé a madarat, a kiabálásom már biztosan, szóval fejcsóválva nézek vissza a szőkére.
- De, láttam, el innen - felelem fújtatva a bagoly hollétére vonatkozólag, és lassan kezdek megnyugodni, ahogy ülepedik az iménti eset, és tekintetem a sötétségbe réved. - Most már tudjuk, hogy nem a mi hatáskörünk, szóval talán ne hajkurásszuk tovább.
Azt már nem teszem hozzá, hogy valószínűleg a gondnoknak is kár szólni, hiszen tuti csak eltévedt, és reggel már úgyis a nagyteremben fog repkedni a gazdáját keresve. Helyette inkább, most, hogy kezdek megnyugodni, Sigrid előbbi szavain kezdek gondolkodni, amiket első ízben komolyan se vettem. De igazából hülye lennék nem kihasználni, hogy bűnbánó épp. Belerángatott ebbe a baromságba, szóval viselje a következményeit.
- Szóval jössz nekem kettővel? Oké, kérem a cipőidet! Tetszenek - vigyorodom el gonoszul. Aztán felszisszenek, mert csak fájnak a bordáim, és a térdem is alaposan belevertem valamibe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=870109#post870109][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2023.12.23. 21:17[/b][/url]

Korábbi határozottsága nyomtalanul tűnik el, helyette kifejezetten aggódik, gyomrába pedig visszatérnek az olyan jól ismert sróforrúak összevissza trappolni. Szája szélét kitartóan rágcsálja, miközben segítene is Sadie-nek, de prefektustársa magától pattan fel. Legalább ez megnyugtató, hogy a ma esti kis kaland után nem kell még a gyengélkedőn is magyarázkodniuk, mi történt. A dolog tompítása érdekében azonnal fel is ajánlja, hogy jön neki eggyel, sőt, kettővel inkább ezért az egészért, és bár még eszébe jut a madár után érdeklődni, inkább nem ragaszkodik ahhoz, hogy meg is keressék. Majd reggel ráérnek a gondnokot riasztani, hogy egy bagoly betévedt ide, már amennyiben a könyvtáros esetleg nem előzi be őket.
- Ühümm - hagyja helyben ennyivel a megállapítást, hogy ne hajkurászzák a tollast. Nincs kifogása, sem ellenvetése, de még csak semmilyen kommentje sem ezen a ponton. Kissé aggódalmasan és ugyanakkor tétován bólint a kérdésre válaszul, hogy igen, kettővel, aztán kissé meglepődik a válaszon. Ennél azért rosszabbra számított. Nem ez az egyetlen pár cipője szerencsére, szóval ez még igazán könnyen kivitelezhető dolognak tűnik.
- Öh.... oh - könnyebbül meg hangosan két teljesen eltérő hangvételű szófoszlányt nyögve ki csupán, és aggodalma némileg enyhül is, az arca pedig kissé felderül. - Oké. Lehet, hogy kelleni fog rá bűbáj, ha nem egyforma a lábunk mérete, de az a legkevesebb, azt hiszem. A Rellonba még visszamehetek benne azért? Kicsit hidegnek tűnik a kőpadló a folyosón.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=870112#post870112][b]Sadie Sallow - 2023.12.23. 21:58[/b][/url]

Tutira csak az adrenalinnak köszönhető, hogy úgy felpattantam az imént, mert a tagjaimat megrohamozó fájdalomtól kedvem lenne vissza lefeküdni a földre nyöszörögni. Nem vagyok azonban egyedül, és ha magam lennék, se csinálnék ilyesmit, beérem a grimaszolással, amit próbálok vigyornak álcázni.
- Úgy nézem, nagyjából stimmelhet - mondom vállat rántva, véletlenül sem említve meg, hogy még a járőrözésünk elején már titkon odamértem a lábam az övéhez.
Szegény csaj, szinte megsajnálom, de csak szinte. Tényleg nagy szerencséje van, hogy... nos, hogy nem teljesen tartom utálatosnak, mint a többséget. Amíg nem jöttünk be ide, mint kiderült, halál feleslegesen, még jól.. mármint tűrhetően is éreztem magam a társaságában. Mondjuk, hogy okés ez a Sigrid. De a cipőit rohadtul behúzom!
- Hát nem is tudom, Sigrid - csóválom meg a fejem. - Nem vall rám, de nem bánom.
Baromi nagy kegyben részesítettem. Ja, vagy inkább csak annyira fáj a lábujjam, hogy most inkább nem kínoznám meg azzal, hogy leveszem lábamról a cipőmet, és felveszek rá egy másikat, ami talán egy picit szűkebb. Majd, ha egyedül leszek, és némító bűbájt szórtam a szobára.
- Akkor, mehetünk végre? - kérdezem, és ha nincs ellenvetése, az ajtó felé veszem az irányt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=870895#post870895][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2023.12.30. 11:47[/b][/url]

Határozottan nem az ő napja ez, ebben már biztos. Ha egyedül jött volna, legalább most nem lenne egy felettébb dühös prefektustársa, akit aztán megpróbálhat kiengesztelni, de hát ugye ez nem kívánságműsor, főleg nem ezen a ponton már. Egyedül feltehetőleg a baglyot is megkeresné, így azonban bölcsen elengedi azt már, majd reggel jelzi a gondnok felé, hogy a könyvtárban elszabadult egy tollas. Bizonyára akad itt egy-két egérke is jó eséllyel, de még ha nem is, reggelig már csak kibírja a madár, ő meg úgysem bírná elviselni, ha ennél jobban is haragudnának rá. Annál sokkalta többet ér neki mások róla alkotott véleménye. Nem is tiltakozik, amikor Sadie pillanatokon belül úgy dönt, hogy a cipői megteszik engesztelés gyanánt. Kissé ugyan meglepődik, de ám legyen, főleg ha ennyi az ára, hogy ne haragudjon rá örökkön örökké a lány.
- Köszi - motyogja, amikor Sadie közli, hogy ugyan nem vall rá, de azért legyen, még visszasétálhat benne a klubhelyiségig. Onnan már úgyis rövid az út a hálókörletig.
- Mehetünk - válaszolja még mindig kicsit lesújtottan, nyakát behúzva az iménti események hatására. Úgy érzi magát, mint akit a világ legnagyobb hülyeségén kaptak rajta, pedig csak jót akart meg egy kicsit szórakozni is, de sajnos nem úgy sült el a dolog. Ha egy rosszban sántikáló diákot fogtak volna, most diadalittas lenne, de ki számított egy bagolyra? Egyáltalán hogy kerül a könyvtárba egy bagoly, hiszen azoknak a bagolyházban van a helye. Tényleg nem érti, és ezen pörög az agya, miközben némán követi Sadie-t ki a könyvtárból.