Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed. A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe. Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak. Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is. Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent. A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!
A könyvtárosaink jelenleg Choi Min Jong és Mikhail Sergejevics Kazanov, akiket bármikor felkérhettek játszani a könyvtárban, akár 1-2 hsz erejéig is, azonban ha álmodóilag nincsenek itt, jelenlétüket akkor is állandónak kell tekinteni! Nyugodtan kijátszhatjátok, hogy váltotok velük néhány szót, segítenek nektek és figyelnek a könyvtárra.
|
|
|
JacobPersze, nagyon komolyan fogja venni a sulit. Ezúttal nem fog lemaradni az edzések miatt. Igen, mindenre fog figyelni, a kis bőrnoteszébe feljegyzi az összes határidőt. Hogyne... ez természetesen nem történt meg, hiszen kinek van ideje ennyi mindennel foglalkozni edzés mellett? Időnként bejárt az óráira, ahol azért hellyel-közzel még figyelt is. Már olyankor, amikor nem volt éppen hulla fáradt. Gyakran esett be a nap közepén két edzés között, amikorra már persze kimerült volt és semmi kedve nem volt az elhangzott dolgokkal foglalkozni. Meg persze nem várt nehézség is érkezett a magyarországi tanulmányokkal: a nyelv. Izzi első nyelve a magyar volt otthon, azonban az iskolában és az edzéseken mindig a németet használta, a sulis szakszavak is így jutottak az eszébe. Gyakorta fel sem ismerte csak a hallottak alapján, hogy most éppen melyik bestiáról vagy gyógynövényről van szó, hiszen otthon minek beszélgetnének ilyenekről? Azonban év vége vészes közeledtével ismételten mentenie kell a menthetőt, hogy ha legalább közepes eredményt szeretne elérni a vizsgákon. Maga sem hiszi, hogy megtette, de a ma délelőtti edzését egy órásra vágta és lezavarta hajnalban, hogy a délelőtti lyukas órájában a könyvtárat fel tudja túrni tananyag után kutatva. Kezében egy pohár jeges kávéval, vállán nehéz táskával tipeg be a csendes helyiségbe, ahol délelőtt lévén nem sokan lézengenek még. A könyvtáros segítségével elnavigálódik a tankönyvek és a kötelező olvasmányok irányába, ahol drámaian rogy le az egyik székre, zárt fedelű innivalóját pedig gondos távolságba helyezi a veszélyzónától. Nagyot sóhajtva kezdi el kipakolni a cuccait az asztalra. Talán a gyógynövénytannal kéne kezdenie, abban eléggé sok ismeretlen szó van, amiket képek és leírások alapján kellene beazonosítania a tankönyvéből. Utálja az ilyen nagy tanulási alkalmakat, az elején mindig pánikol, hogy hogyan is tudná elkezdeni. A kávéja után nyúl, ezt nem lehet száraz torokkal bírni. Fejét felemelve pillantja meg az egyik évfolyamtársát, Jacob Lehmant. Megjegyezte magának a fiút, mert egymást követik a névsorolvasásnál, ráadásul ő sem magyar nevű, akárcsak Inez. Cuccait hátra hagyva ugrik, hogy megkörnyékezze a navinést. - Szia Jacob! - Köszön fejét kissé oldalra biccentve. Nem édeskedik, de nem is próbál szánalmat kelteni. Egyből a tárgyra térve folytatja. - Neked megvannak, hogy melyik tárgyból kell beadandó? Sajnos... - Insert gondterhelt sóhaj here. - lemaradtam a sulis dolgokkal... - Mondja száját kissé lebiggyesztve. Nem a srác érzelmeire próbál hatni, noha egy szőke gondterhelt kislánynál könnyen tűnhet így. Viszont Inez komolyan aggodalmaskodik, volt már rossz tapasztalata a vizsgákkal. - Valamennyit megcsináltam, de nem minden szót értek. Neked ezek hogy mentek? - Az egyértelmű, hogy nem itt nőtt fel Jacob sem, csak az a kérdés, hogy hogyan alkalmazkodott.
|
|
|
Linzenbold Inez INAKTÍV
Die junge Duellmeisterin offline RPG hsz: 54 Összes hsz: 65
|
Írta: 2022. július 28. 22:12
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=850120#post850120][b]Linzenbold Inez - 2022.07.28. 22:12[/b][/url] JacobPersze, nagyon komolyan fogja venni a sulit. Ezúttal nem fog lemaradni az edzések miatt. Igen, mindenre fog figyelni, a kis bőrnoteszébe feljegyzi az összes határidőt. Hogyne... ez természetesen nem történt meg, hiszen kinek van ideje ennyi mindennel foglalkozni edzés mellett? Időnként bejárt az óráira, ahol azért hellyel-közzel még figyelt is. Már olyankor, amikor nem volt éppen hulla fáradt. Gyakran esett be a nap közepén két edzés között, amikorra már persze kimerült volt és semmi kedve nem volt az elhangzott dolgokkal foglalkozni. Meg persze nem várt nehézség is érkezett a magyarországi tanulmányokkal: a nyelv. Izzi első nyelve a magyar volt otthon, azonban az iskolában és az edzéseken mindig a németet használta, a sulis szakszavak is így jutottak az eszébe. Gyakorta fel sem ismerte csak a hallottak alapján, hogy most éppen melyik bestiáról vagy gyógynövényről van szó, hiszen otthon minek beszélgetnének ilyenekről? Azonban év vége vészes közeledtével ismételten mentenie kell a menthetőt, hogy ha legalább közepes eredményt szeretne elérni a vizsgákon. Maga sem hiszi, hogy megtette, de a ma délelőtti edzését egy órásra vágta és lezavarta hajnalban, hogy a délelőtti lyukas órájában a könyvtárat fel tudja túrni tananyag után kutatva. Kezében egy pohár jeges kávéval, vállán nehéz táskával tipeg be a csendes helyiségbe, ahol délelőtt lévén nem sokan lézengenek még. A könyvtáros segítségével elnavigálódik a tankönyvek és a kötelező olvasmányok irányába, ahol drámaian rogy le az egyik székre, zárt fedelű innivalóját pedig gondos távolságba helyezi a veszélyzónától. Nagyot sóhajtva kezdi el kipakolni a cuccait az asztalra. Talán a gyógynövénytannal kéne kezdenie, abban eléggé sok ismeretlen szó van, amiket képek és leírások alapján kellene beazonosítania a tankönyvéből. Utálja az ilyen nagy tanulási alkalmakat, az elején mindig pánikol, hogy hogyan is tudná elkezdeni. A kávéja után nyúl, ezt nem lehet száraz torokkal bírni. Fejét felemelve pillantja meg az egyik évfolyamtársát, Jacob Lehmant. Megjegyezte magának a fiút, mert egymást követik a névsorolvasásnál, ráadásul ő sem magyar nevű, akárcsak Inez. Cuccait hátra hagyva ugrik, hogy megkörnyékezze a navinést. - Szia Jacob! - Köszön fejét kissé oldalra biccentve. Nem édeskedik, de nem is próbál szánalmat kelteni. Egyből a tárgyra térve folytatja. - Neked megvannak, hogy melyik tárgyból kell beadandó? Sajnos... - Insert gondterhelt sóhaj here. - lemaradtam a sulis dolgokkal... - Mondja száját kissé lebiggyesztve. Nem a srác érzelmeire próbál hatni, noha egy szőke gondterhelt kislánynál könnyen tűnhet így. Viszont Inez komolyan aggodalmaskodik, volt már rossz tapasztalata a vizsgákkal. - Valamennyit megcsináltam, de nem minden szót értek. Neked ezek hogy mentek? - Az egyértelmű, hogy nem itt nőtt fel Jacob sem, csak az a kérdés, hogy hogyan alkalmazkodott.
|
|
|
|
Jacob Lehman INAKTÍV
the amish boy| "Jake" offline RPG hsz: 123 Összes hsz: 135
|
Írta: 2022. július 29. 21:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=850164#post850164][b]Jacob Lehman - 2022.07.29. 21:33[/b][/url] IzziNem rossz ő, csak néha akadnak kihágásai. Persze nem úgy, mint mondjuk a Bontovich gyerek, akit mondjuk legutóbb rongáláson kapták, legalábbis a pletykák szerint. Jacobnek mindössze annyi volt a számláján, hogy kétszer is elhagyta hálókörletét a takarodó után, s egyik alkalommal sem akarták elfogadni az indokát. Kapott is büntetőmunkát, ami a könyvtárra esett, itt kellett egész héten húznia a gályát, mikor épp szabadideje támadt. A könyvtárban pedig akadt temérdek feladat, hiába volt könyvtáros, meg annak segéde, bőven voltak lexikonok és könyvek, melyek az évek során rossz helyre keveredtek. Jacob pedig azt a nemes feladatot kapta egyik prefektusától, hogy segítsen a könyvtárosnak, rendezze megfelelően a könyveket. Meg is tette, amit kértek tőle, legalábbis igyekezett a tőle telhető legjobb módon rendezni azokat cím, témakör , szerző és évjárat szerint. Nem kis munka volt ez, de volt rá bő egy hete. Ő pedig szorgosan pakolászta a köteteket, ha valamit nem talált, akkor visszasétált a könyvtároshoz, kérdezett. Ott is nyomtak a kezébe néhány kötetet, mert időközben a visszaérkezett könyveket is a helyükre kellett pakolni. Kezében roskadozó, torony nagyságú irományokkal egyensúlyozott a polcok közt, mire sikerült az egyik soron egy asztal tetejére lepakolnia a lexikonokat. Meg is izzadt picit, na nem látványosan, de azért alkarjával törölte meg gyöngyöző homlokát. Jól esett volna neki mondjuk egy limonádé, vagy bármi, csak ne itt legyen. Egy picit már unta is a könyvek rakodását, ezért szinte már felvillanyozta az, hogy saját neve csengését hallotta egy lány szájából. Megfordulva észre is vette a szöszit, rá is mosolygott. - Halihó Izzi! - még a kezét is a magasba lendítette intés gyanánt, aztán visszaengedte maga mellé, úgy figyelte érdeklődve a lányt. - Húha, igen, van egy listám, de a szobámban van. Fejből meg nem tudom pontosan. Gyógynövénytanból kell beadandó három gyógynövényről, azok hatásairól, felhasználásáról. Ez egész biztos. Aztán úgy tudom, hogy mugliismeretből egy esszét kell írni a kedvenc mugli korszakunkról, azt részletesen bemutatva. Bájitaltanból főzetet kell készíteni, és másnap bevinni, de hogy milyet, az nem jut eszembe - látszott, hogy erőteljesen gondolkodik, még sem libbent fel elméjében a lista. - Hát igen, észrevettük. Az egyik professzor szóvá is tette, hogy túl sokat hiányzol és hogy ennek nem lesz jó vége - nem tudta, miért, de ezt az információt is megosztotta a lánnyal. - Változó, van ami jól ment, van ami meg kevésbé. Ööh, mond csak Inez, miért lógsz annyit az órákról? Nem sértésből, csak érdekel - nem akarta elítélni a lányt, de tényleg érdekelte, hogy miért hiányzott az elmúlt időszakban olyan sokat az órákról.
|
|
|
|
Linzenbold Inez INAKTÍV
Die junge Duellmeisterin offline RPG hsz: 54 Összes hsz: 65
|
Írta: 2022. július 29. 23:41
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=850203#post850203][b]Linzenbold Inez - 2022.07.29. 23:41[/b][/url] JacobLehetséges, hogy komolyabban venné a sulit, ha látna valamilyen célt, ahová elvezetheti. Azonban semmi, de semmi nem jut eszébe, hogy mégis mit akarna csinálni ezzel a papírral. Gondolt már rá, hogy auror lehetne a párbajozással, viszont az marha sok tanulás és hatalmas elköteleződés. Miért tenne bármi ilyet, amikor a családi vállalkozásuk bármikor eltartja? Új csoki ízekkel játszadozhat ő is otthon, nem szakad le a körme, a gazdasági részét meg elintézi az, aki szeret a számokkal szórakozni. Hiába kezdik otthon pedzegetni, hogy valamit választani kéne, ne egy dologra tegye fel az életét, ő képtelen dönteni. Valahonnan jönnie kéne egy hívásnak, amikor órán hallgatja az anyagot, hogy IGEN, én ezt akarom csinálni. Mondjuk ahhoz lehet be kellene járnia órákra, hogy ilyen heuréka pillanat elkapja közben. Nap végére olyan kimerült,hogy szinte elalszik a fürdőkádban, így mégis mikor kellene életreszóló döntéseket hoznia? Először csak apránként, például azt, hogy most megír vagy két beadandót, hogy törlessze a tartozását a tanárok felé. Még szerencse, hogy itt pakolászik a srác, így nem kell egyedül megfejtenie, hogy mivel tudná boldoggá tenni az iskola pedagógusait. Meglepetten fogadja, hogy a navinés még örül is neki, ugyanis néhány szónál többet nem váltott a többiekkel a szünetekben, gyakorta el is tűnt a tanítási nap közepén, másszor pedig éppen akkor jelent meg. - Te itt dolgozol? - Kérdi döbbenten látva a srác szorgos pakolását meg a körülötte lévő könyveket. Vagy nagyon könyvmoly, vagy tényleg itt vállalt melót. Hallotta, hogy nagyon sok fiatal dolgozik suli mellett még pluszban, hogy így szerezzenek zsebpénzt. Szerencsére ő sosem szorult ilyenekre, nem irigyli azokat, akiknek az óráikat még munkahellyel kell egyeztetni. Ha valamit, akkor ezt nagyon átérez. Először csillogó szemmel kezdi el hallgatni, ajkai sarkában is megbújik egy halvány mosoly, mert azt hitte, hogy sima liba lesz így, hogy tudja mi a feladat. Azonban a felsorolás végére egyre ínkább ezt kétségbeesni. Tekintete lemondóan a távolba réved, fejét lassan megcsóválja. Hogy jössz ki ebből Inez? Lesz az 6 beandandó is ma. Mielőtt újból szólásra nyitná a száját gondterhelten sóhajt ismét. Hiába nem volt ma sok edzése, olyan általános fáradtság van rajta, hogy minden legyőzhetetlen akadálynak tűnik. - Huh... hát... köszi. - Hálálkodik zavartan elmosolyodva. Ez nagyon sok edzésébe fog fájni. - Milyen mugli korszakok? Ilyen harmadik világháborús vagy a hippi korszak? - Aranyvérű hercegnőként nem túl sok ismerete van a muglikról, néhány félinformációból gazdálkodik. Azt hallotta, hogy nagyon modern a technológiájuk, azonban sosem hozta különösebben lázba. Ajkait ismét lefelé biggyesztve bólogat Jacobnak. Ha tudnák, hogy mennyire nem volt legutóbb sem jó vége. A navinés egy váratlan kérdést szegez neki, amire kitör az önsajnálatból és meglepetten pislog a srác barnáiba. - Nem tudod? - Kérdezi őszinte döbbenettel a hangjában. Egy pár másodperc átviteli idő kellett neki, míg leesett, hogy ez nem a Herzberg. Itt nem kell mindenkinek tudnia, hogy mivel foglalkozik. Talán ez így is van jól. Elvégre még nem nyerte meg a világversenyt, amin most már Magyarországot fogja képviselni. - Igaz, honnan is tudnád, nem beszéltem róla. Versenyzem és minden nap edzem. - Azóta nem kérkedik a párbajozással, amióta mélységesen csalódott a saját képességeiben.
|
|
|
|
Jacob Lehman INAKTÍV
the amish boy| "Jake" offline RPG hsz: 123 Összes hsz: 135
|
Írta: 2022. augusztus 19. 14:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=851333#post851333][b]Jacob Lehman - 2022.08.19. 14:52[/b][/url] Inez - Áh, nem dolgozom itt. Büntetőmunkának kaptam - kezdett bele, majd kicsit közelebb hajolva, halkan súgta a továbbiakat. - A könyvtáros meg állandóan sasol, szerintem most is figyel, hogy csinálom-e a feladatot - elmosolyodott. Egyébként nem volt nehezére ez a feladat, sokkal szívesebben pakolászott könyveket, mint hogy a mosdókagylót sikálja. Itt amúgy is nyugalom volt, de néha összefuthatott egy diáktárssal, mint mondjuk most Inezzel. Apropó, Inez! Elég rég látta a lányt, meg is jegyezte őt, mert a névsorolvasásnál mindig egymást követték, és sosem látta őt. Már pletykák is keringtek arról, hogy vajon merre lehet, egyesek arról csámcsogtak, hogy nem járhat közösségbe, mert összeszedett valami fertőző betegséget, mások meg azt híresztelték, hogy biztosan sztárok gyerekeivel fotózkodik, akik házhoz rendelték a csokival együtt. Szóval rengeteg pletyka felreppent, de Jacob nem volt az a fajta fiú, aki csak úgy el is hitte volna bármelyiket is, főleg, ha azoknak nem volt alapja. Szóval, mivel a lányt jó ideje nem látta, a szőkeség meg kérdezett a sulis teendőkről, Jacob szépen el is mondta neki, hogy miről is kell beadandókat készíteni. Volt feladat bőven, látta is a lány arcán, hogy lesápad a sok nehézség hallatán. - Látom, most nagyon kiakadtál, ugye? De figyu, annyira nem vészes, és a hatból kettőt elég csak a jövőhéten leadni. A beadandók nagyrészét meg megtalálod a könyvekben, csak ki kell másolni - mondta egy mosollyal, kicsit biztatva Inezt. - Aha, ilyen korszakok. Mondjuk kiválasztod a hatvanas éveket, és akkor azon belül be kell mutatnod a muglieszközöket, azt hogy éppen milyen zenét hallgattak és milyen ruhákban jártak, ilyesmi - egészítette ki, de ennél sokkal többet ő sem tudott, főleg nem a zenékről, mert ott az amish közösségben ők inkább a saját zenéjüket hallgatták, túl sok előadót Jacob sem ismert, csak azokat, akik az elmúlt három évben ragadtak rá iskolatársainak köszönhetően. - Mit nem tudok? - kicsit meglepetten pislogott a szőkére, mert tényleg nem volt képben, de remélte, hogy nem a többieknek van igaza, s nem valami betegség miatt marad távol a lány. - Versenyzel? Wow és mit? - izgatottan tette félre a könyveket és már le is telepedett a lány mellé, kíváncsian kémlelte, mert imádta a sportokat. Közben felvillant feje felett a képzeletbelei villanykörte. - Áhá, már értem! Akkor a többiek csak baromságokat magyaráznak rólad. Annyira tudtam, hogy nem igazak a pletykák - szólta el magát.
|
|
|
|
Linzenbold Inez INAKTÍV
Die junge Duellmeisterin offline RPG hsz: 54 Összes hsz: 65
|
Írta: 2022. augusztus 21. 22:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=851516#post851516][b]Linzenbold Inez - 2022.08.21. 22:57[/b][/url] Jacob
- Büntetőmunka? Neked? Miért?- Arcára finom döbbenet ül ki. Nem olyannak tűnt a srác, mintha rendszeresen bajba keveredne, az a tipikus jófiú kisugárzása volt. Aztán persze ki tudja, Inez nem tartja magát olyan jó emberismerőnek. - Akkor azért néz rám olyan rondán. - Nem értette, hogy mi a baj a jelenlétével, annyira hangosan nem is beszél, éppen csak a közelben lévők hallhatják a hangját, azok meg törődjenek a saját dolgukkal. Látja a srácnál a rakás könyvet, ami még a rendrakásra vár. - Pálcával nem működne? Vagy direkt kell emelgetned? Pakolj! - Suttogja pálcáját az egyik könyvre szegezve, ami lomhán felszállva, a szemben lévő könyvespolc negyedik polcára repül, azonban nem a többi ugyanolyan könyvhöz ment, hanem az első üres rést találta meg. - Merlinre, ez ki van találva. - Csóválja meg a fejét, majd kiszedi a könyvet a nem megfelelő polcról és visszateszi onnan, ahonnan az előbb elvette. Megnyugtatja, hogy a srác szerint egyáltalán nem vészes a feladat, már csak remélni tudja, hogy nem ő az évfolyam zsenije, aki mindig mindenből kitűnő, de sosem tanul - persze, ezeknek senki nem hiszi el. - Ti másolhattok a könyvből? És a vizsgán milyenek? Lehet egy kicsit...tudod? - Reméli érti a célzást, hogy mire gondol. Nem éppen becsületes, de ha van rá mód, akkor bizony a könnyebb utat fogja választani. Neki fontosabb dolga van ezen a világon, mint bájitaltan összetevőket magolni, amikor vannak bájitalmesterek a gyárukban, majd azok megoldanak mindent. Azért kapják a pénzüket, nehogy már még neki kelljen betanulni meg odamenni és kijavítani őket. - Ú, a ruhákat szeretem! Jó lesz, köszi. Rosales prof jó fejnek tűnik. Bár nála nem buknék le... - Tudja, hogy milyenek a latin emberek, biztosan egy papuccsal verné meg, ahogy Dél-Amerikában szokás. Mesélte a nagybátyja, hogy némely népek egészen érdekes módon élnek, de aztán lehet csak nyugtatni akarta a saját gyerekeit, hogy vannak nála rosszabb szülők. Jó, persze nem jellemző a családjukban a fizikai erőszak, de akkor is. Örül, hogy ő az, aki. Jó volt az első sejtése, valóban nem tudja, hogy mivel foglalkozik. Nem hiába, ez nem a Herzberg, itt nem tudja mindenki, hogy mire választották ki fiatalon a párbajszakkörön. - Párbajozok. Ifjúsági Európaversenyen voltam második idén. - Feleli semlegesen. Persze lehetne büszke erre a teljesítményre, de a második helyezett a legnagyobb vesztes. És a következő verseny ettől csak sokkal keményebb lesz. - Milyen pletykák? Azt mondták, hogy nem is értem el semmilyen helyzést?- Vagy ami még rosszabb, mi van, ha azt terjesztik, hogy csak bunda volt az egész, mert nagyon befolyásos a család. Ez rágalom, hallotta már a Herzbergben is olyanoktól, akik egy fényostort nem tudnak normálisan megidézni. Ajkait feszülten szorítja össze, nem szereti ezt a stílust. - Vagy a családom? - Teszi hozzá a pálcáját idegesen forgatva. Itthon kevésbé szívesen villog a vezetéknevével, mint odakint. Nem annyira szereti az apja ágáról a családját, furák.
|
|
|
|
Jacob Lehman INAKTÍV
the amish boy| "Jake" offline RPG hsz: 123 Összes hsz: 135
|
Írta: 2022. szeptember 16. 16:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=852745#post852745][b]Jacob Lehman - 2022.09.16. 16:25[/b][/url] Inez - Áh csak sokszor kihágásom volt a takarodó miatt, nem tartottam be a megadott időpontokat, emiatt - vont vállat, nem érezte úgy, hogy ténylegesen ki is érdemelte volna ezt a büntetést, hisz tulajdonképp rosszat nem tett azzal, hogy nem ért vissza a hálókörletébe, ám mégis nyakon csípték, és elítélték. Ám még így is szerencséje volt, mert úgy hallotta, hogy volt olyan, akinek a wc-t kellett kipucolni, neki viszonylag könnyű munka jutott, sőt, ezt még élvezte is, hisz amellett, hogy szerette a könyveket, néha napján még társasága is akadt, úgy, mint most. - Igen, tutira - mosolyogva súgta vissza, majd úgy tett, mintha szorgosan dolgozta, de figyelme nem lankadt, tovább fülelt, hogy mit is mond Inez. - Látod, épp ez a büntetésem. A pálcámat elvették a bejáratnál, kézzel kell pakolnom, utána visszakapom. Ettől szép is az élet - vigyorodott el, nem mintha ezt díjazta volna, de hát a büntetés az büntetés. Annak viszont örült, mikor Inez próbált besegíteni a pálcájával. - Bizony, itt még a polcok is meg vannak bűvölve - jegyezte meg, majd egy picit meglepetten nézett a lányra. - Jajj, nem szó szerint értettem. Hanem, hogy elolvasod a részt, és átírod a saját szavaiddal. Úgy már nem jönnek rá, hogy nem is te írtad. Ha meg rákérdeznek, majd annyit mondhatsz, hogy elolvastad a könyvet és azért tudsz annyit írni a témáról - javasolta egy mosollyal, ezt a tippet ő is az egyik felsőbb éves lánytól leste el. - Puskázni? - kérdezte, utóbbit még halkabban is, mert a könyvtáros árgus szemekkel figyelt. - Hááát, nem tudom, még nem próbáltam. Nem olyan egyszerű, attól függ, hogy kihez kerülsz, de szerintem itt a tanárok már annyira kiismerték a rendszert, hogy fenyeget a lebukás veszélye. Jobb, ha megtanulod - adta a jótanácsot, de a lányról nem is feltételezte volna azt, hogy mondjuk efféle csalásra készülne. - Nincs mit, de bármi másról is írhatsz - mosolyogva bátorította a lányt, és egyetértően bólintott. - Igen, nagyon laza a tanárnő, és nem is olyan szigorú. Mondjuk nem tudom, hogy ez mennyire jó nekünk - nevette el magát. Aztán szóba jött az, hogy Inez elég sokszor hiányzik az órákról, Jacob meg is lepődött, mikor megtudta, hogy mi ennek a valós oka. - Hűű, nem mondod? Wow, gratulálok! Mármint ez baromi jó! Tutira tehetséges lehetsz, egyszer megnézném, ahogy párbajozol - mondta lelkesen, mindig is tetszett neki a párbaj, de saját magát nem érezte benne kiemelkedő tehetségnek. Őt inkább a bájitalok és a bűbájok kötötték le, azokban egész ügyes volt. A következő kérdésnél a mosolya lelankadt, kissé kínosnak érezte a témát, mert amiket hallott, azok nem igazán jó színben tűntették fel a szőke leányzót. - Háát - vakarta meg tarkóját, nem is tudta, hogy merjen-e mondani bármit is, de végül is, egész kedves lánynak tűnt Inez, így végül úgy döntött, hogy jobb, ha elmondja a lánynak, miről is pletykálnak a háta mögött. - Szóval elég sok mindent összehordanak. Mondták azt, hogy magántanuló lettél, mert elkaptál valami nemibeteséget, de azt is hallottam, hogy azt mondták, biztosan gyermeket vársz, ami hát…elég szürreális lenne tekintve a korodat - vigyorodott el, de ez inkább volt számára kínos téma, mert ilyen dolgokról sosem dumált a csajokkal. - Szóval igen ilyenekről. Jaaa, meg azt is mondták, hogy Te miattad ázott el az emeleti wc, és hogy emiatt kitiltottak az iskolából - hát igen, annyi pletykát hordtak össze, hogy nem igazán lehetett tudni mikor mi az igazság.
|
|
|
|
Linzenbold Inez INAKTÍV
Die junge Duellmeisterin offline RPG hsz: 54 Összes hsz: 65
|
Írta: 2022. október 6. 19:29
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=853919#post853919][b]Linzenbold Inez - 2022.10.06. 19:29[/b][/url] JacobDöbbenten hallgatja, hogy itt ilyenekért büntetőmunka jár, hogy az ember sokáig marad kint a folyosókon. Nem mindegy az nekik, hogy ki mit csinál, amíg nem bont rendet? A navinések meg a levitások amúgy is olyan ártatlannak tűnnek, biztosan nem csinált semmi olyat ez a Jacob fiú. Ha őszinte akar lenni magával, ő sokkal inkább tűnik szabályszegőnek, mint bárki a Navinéból. - Barbár emberek.... - Sóhajt a fejét csóválva. - Nem kéne hagynod, hogy elvegyék a pálcád. - Rázza tovább a szőke fürtjeit. Neki szinte olyan lenne, mintha a ruháját vennék le róla, a pálcája nélkül senki. Nagyon sok mindent megéltek együtt, nagyon erősen kötődik hozzá érzelmileg, el sem tudja képzelni, hogy milyen lenne nélküle élnie, valószínűleg inkább meghalna. - Rendben! Remélem elhiszik... - Tisztában van vele, hogy nem éppen a legolvasottabb emberek egyikének tűnik, azonban ez nem egészen igaz: az átkokról és a rontásokról meg a párbajokról rengeteget tud és bármikor kiállna egy tudáspróbára kábé bárki ellen, mert nem valószínű, hogy jobbak nála. - Mindig csak ez a magolás...- Sóhajt fel lemondóan. Ez nagyon a versenye rovására fog menni, ha azt a rengeteg bullshitet meg kell tanulnia, amit órán leadnak. - Egyáltalán minek tanulunk ennyi mindent? Miért nem elég azzal törődni, ami érdekel? Szívjon az, aki nem tudja, hogy miben jó. - Morgolódik a fiúéhoz csökkentve a hangerejét. Az biztos, hogy neki nem is kellene ennyi szarsággal szívnia, hiszen egészen fiatalon kiderült, hogy miben jó: párbajok és a család királylányának lenni. Ettől több nem kell, van elég pénzük. - Te miben vagy jó, Jacob? - Teszi hozzá, hogy megerősítse elméletét. - A laza tanárok a legjobbak, bármikor lyukat beszélek a hasukba. - Volt egy nagyon jó fej svájci olasz professzora, akivel lehetett alkudozni, egy jó hangulatú csevegés, egy doboz a kedvenc csokoládé válogatásából és már el is felejtődött, hogy milyen gyógynövényekről van szó. Megveszi őket készen, segít a boltos. Hát nem azért van? - Köszönöm! - Feleli széles vigyorral, büszkén kihúzva magát. Nos igen, valóban tehetséges. - De azért szorgalmas is vagyok, sok munka jár ezzel. - Teszi állát még magasabbra emelve. Persze a született tehetségére is büszke, de a befektetett kemény meló nélkül nem itt lenne. - Sok lemondással jár ez az életmód. - Ez is valós, nem mindenkinek való a nyomás, amin Inez működik. Sokszor azt hiszi, hogy ő sem képes ilyen teher alatt létezni, de mindig talál valami kapaszkodót. Az viszont egyáltalán nem tetszik neki, hogy mindenfélét pletykálnak az irigyek. A svájci iskolatársai sem bírták méltósággal viselni, hogy jobb náluk. Ledöbbenve beszívja az összes levegőt, amit csak bír a tüdejébe és nyitott szájjal lefagyva mered a navinésre. - Hogy mit? Normálisok ezek, nem vagyok olyan, hogy mindenkivel mindent... ész nélkül. - Gyorsan észbe kap, hogy nem kéne hangosan beszélnie, így egyből lejjebb viszi a hangerejét. Nagyon túlmagyarázza, de azt csak nem mondhatta, hogy még szűz, annyira még nincsenek jóban, hogy ilyenekről beszéljenek. Finom bőre vörösen kezd izzani, kékjei gyilkos szikrákat szórnak. Jacob irányába néz így, de nem a hírvivőre haragszik. Meredten markol rá a pálcájára, amivel az imént játékosan próbált segíteni. - Apám bármikor megveszi ezt a lebújt, nem tilthatnak ki innen. A nagybátyám rájuk küldi a minisztériumot. - Lehet kicsit nagyot mond, Alexander bácsi egyáltalán nem ezen a részen dolgozik, ráadásul pont nem érdekli, hogy mi folyik ebben az iskolában. - Én most megyek gyakorlok... azt hiszem lesz motivációm. Szia... és... köszönöm! Asszem. - Az utolsó szót halkan teszi hozzá magas hangon. Nem tud sírni, sokkal inkább forrong. Összeszedi a cuccait és sietősen kiviharzik a könyvtárból, hogy megkeressen pár eridonost. Tuti ők voltak.
|
|
|
|