Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=850164#post850164][b]Jacob Lehman - 2022.07.29. 21:33[/b][/url]

Nem rossz ő, csak néha akadnak kihágásai. Persze nem úgy, mint mondjuk a Bontovich gyerek, akit mondjuk legutóbb rongáláson kapták, legalábbis a pletykák szerint. Jacobnek mindössze annyi volt a számláján, hogy kétszer is elhagyta hálókörletét a takarodó után, s egyik alkalommal sem akarták elfogadni az indokát. Kapott is büntetőmunkát, ami a könyvtárra esett, itt kellett egész héten húznia a gályát, mikor épp szabadideje támadt. A könyvtárban pedig akadt temérdek feladat, hiába volt könyvtáros, meg annak segéde, bőven voltak lexikonok és könyvek, melyek az évek során rossz helyre keveredtek. Jacob pedig azt a nemes feladatot kapta egyik prefektusától, hogy segítsen a könyvtárosnak, rendezze megfelelően a könyveket.
Meg is tette, amit kértek tőle, legalábbis igyekezett a tőle telhető legjobb módon rendezni azokat cím, témakör , szerző és évjárat szerint. Nem kis munka volt ez, de volt rá bő egy hete. Ő pedig szorgosan pakolászta a köteteket, ha valamit nem talált, akkor visszasétált a könyvtároshoz, kérdezett. Ott is nyomtak a kezébe néhány kötetet, mert időközben a visszaérkezett könyveket is a helyükre kellett pakolni.
Kezében roskadozó, torony nagyságú irományokkal egyensúlyozott a polcok közt, mire sikerült az egyik soron egy asztal tetejére lepakolnia a lexikonokat. Meg is izzadt picit, na nem látványosan, de azért alkarjával törölte meg gyöngyöző homlokát. Jól esett volna neki mondjuk egy limonádé, vagy bármi, csak ne itt legyen. Egy picit már unta is a könyvek rakodását, ezért szinte már felvillanyozta az, hogy saját neve csengését hallotta egy lány szájából. Megfordulva észre is vette a szöszit, rá is mosolygott. - Halihó Izzi! - még a kezét is a magasba lendítette intés gyanánt, aztán visszaengedte maga mellé, úgy figyelte érdeklődve a lányt.
- Húha, igen, van egy listám, de a szobámban van. Fejből meg nem tudom pontosan. Gyógynövénytanból kell beadandó három gyógynövényről, azok hatásairól, felhasználásáról. Ez egész biztos. Aztán úgy tudom, hogy mugliismeretből egy esszét kell írni a kedvenc mugli korszakunkról, azt részletesen bemutatva. Bájitaltanból főzetet kell készíteni, és másnap bevinni, de hogy milyet, az nem jut eszembe - látszott, hogy erőteljesen gondolkodik, még sem libbent fel elméjében a lista.
- Hát igen, észrevettük. Az egyik professzor szóvá is tette, hogy túl sokat hiányzol és hogy ennek nem lesz jó vége - nem tudta, miért, de ezt az információt is megosztotta a lánnyal.
- Változó, van ami jól ment, van ami meg kevésbé. Ööh, mond csak Inez, miért lógsz annyit az órákról? Nem sértésből, csak érdekel - nem akarta elítélni a lányt, de tényleg érdekelte, hogy miért hiányzott az elmúlt időszakban olyan sokat az órákról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=851333#post851333][b]Jacob Lehman - 2022.08.19. 14:52[/b][/url]

- Áh, nem dolgozom itt. Büntetőmunkának kaptam - kezdett bele, majd kicsit közelebb hajolva, halkan súgta a továbbiakat. - A könyvtáros meg állandóan sasol, szerintem most is figyel, hogy csinálom-e a feladatot - elmosolyodott. Egyébként nem volt nehezére ez a feladat, sokkal szívesebben pakolászott könyveket, mint hogy a mosdókagylót sikálja. Itt amúgy is nyugalom volt, de néha összefuthatott egy diáktárssal, mint mondjuk most Inezzel.
Apropó, Inez! Elég rég látta a lányt, meg is jegyezte őt, mert a névsorolvasásnál mindig egymást követték, és sosem látta őt. Már pletykák is keringtek arról, hogy vajon merre lehet, egyesek arról csámcsogtak, hogy nem járhat közösségbe, mert összeszedett valami fertőző betegséget, mások meg azt híresztelték, hogy biztosan sztárok gyerekeivel fotózkodik, akik házhoz rendelték a csokival együtt. Szóval rengeteg pletyka felreppent, de Jacob nem volt az a fajta fiú, aki csak úgy el is hitte volna bármelyiket is, főleg, ha azoknak nem volt alapja.
Szóval, mivel a lányt jó ideje nem látta, a szőkeség meg kérdezett a sulis teendőkről, Jacob szépen el is mondta neki, hogy miről is kell beadandókat készíteni. Volt feladat bőven, látta is a lány arcán, hogy lesápad a sok nehézség hallatán.
- Látom, most nagyon kiakadtál, ugye? De figyu, annyira nem vészes, és a hatból kettőt elég csak a jövőhéten leadni. A beadandók nagyrészét meg megtalálod a könyvekben, csak ki kell másolni - mondta egy mosollyal, kicsit biztatva Inezt.
- Aha, ilyen korszakok. Mondjuk kiválasztod a hatvanas éveket, és akkor azon belül be kell mutatnod a muglieszközöket, azt hogy éppen milyen zenét hallgattak és milyen ruhákban jártak, ilyesmi - egészítette ki, de ennél sokkal többet ő sem tudott, főleg nem a zenékről, mert ott az amish közösségben ők inkább a saját zenéjüket hallgatták, túl sok előadót Jacob sem ismert, csak azokat, akik az elmúlt három évben ragadtak rá iskolatársainak köszönhetően.
- Mit nem tudok? - kicsit meglepetten pislogott a szőkére, mert tényleg nem volt képben, de remélte, hogy nem a többieknek van igaza, s nem valami betegség miatt marad távol a lány.
- Versenyzel? Wow és mit? - izgatottan tette félre a könyveket és már le is telepedett a lány mellé, kíváncsian kémlelte, mert imádta a sportokat. Közben felvillant feje felett a képzeletbelei villanykörte. - Áhá, már értem! Akkor a többiek csak baromságokat magyaráznak rólad. Annyira tudtam, hogy nem igazak a pletykák - szólta el magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=852745#post852745][b]Jacob Lehman - 2022.09.16. 16:25[/b][/url]

- Áh csak sokszor kihágásom volt a takarodó miatt, nem tartottam be a megadott időpontokat, emiatt - vont vállat, nem érezte úgy, hogy ténylegesen ki is érdemelte volna ezt a büntetést, hisz tulajdonképp rosszat nem tett azzal, hogy nem ért vissza a hálókörletébe, ám mégis nyakon csípték, és elítélték. Ám még így is szerencséje volt, mert úgy hallotta, hogy volt olyan, akinek a wc-t kellett kipucolni, neki viszonylag könnyű munka jutott, sőt, ezt még élvezte is, hisz amellett, hogy szerette a könyveket, néha napján még társasága is akadt, úgy, mint most. - Igen, tutira - mosolyogva súgta vissza, majd úgy tett, mintha szorgosan dolgozta, de figyelme nem lankadt, tovább fülelt, hogy mit is mond Inez.
- Látod, épp ez a büntetésem. A pálcámat elvették a bejáratnál, kézzel kell pakolnom, utána visszakapom. Ettől szép is az élet - vigyorodott el, nem mintha ezt díjazta volna, de hát a büntetés az büntetés. Annak viszont örült, mikor Inez próbált besegíteni a pálcájával.
- Bizony, itt még a polcok is meg vannak bűvölve - jegyezte meg, majd egy picit meglepetten nézett a lányra. - Jajj, nem szó szerint értettem. Hanem, hogy elolvasod a részt, és átírod a saját szavaiddal. Úgy már nem jönnek rá, hogy nem is te írtad. Ha meg rákérdeznek, majd annyit mondhatsz, hogy elolvastad a könyvet és azért tudsz annyit írni a témáról - javasolta egy mosollyal, ezt a tippet ő is az egyik felsőbb éves lánytól leste el.
- Puskázni? - kérdezte, utóbbit még halkabban is, mert a könyvtáros árgus szemekkel figyelt. - Hááát, nem tudom, még nem próbáltam. Nem olyan egyszerű, attól függ, hogy kihez kerülsz, de szerintem itt a tanárok már annyira kiismerték a rendszert, hogy fenyeget a lebukás veszélye. Jobb, ha megtanulod - adta a jótanácsot, de a lányról nem is feltételezte volna azt, hogy mondjuk efféle csalásra készülne.
- Nincs mit, de bármi másról is írhatsz - mosolyogva bátorította a lányt, és egyetértően bólintott. - Igen, nagyon laza a tanárnő, és nem is olyan szigorú. Mondjuk nem tudom, hogy ez mennyire jó nekünk - nevette el magát. Aztán szóba jött az, hogy Inez elég sokszor hiányzik az órákról, Jacob meg is lepődött, mikor megtudta, hogy mi ennek a valós oka.
- Hűű, nem mondod? Wow, gratulálok! Mármint ez baromi jó! Tutira tehetséges lehetsz, egyszer megnézném, ahogy párbajozol - mondta lelkesen, mindig is tetszett neki a párbaj, de saját magát nem érezte benne kiemelkedő tehetségnek. Őt inkább a bájitalok és a bűbájok kötötték le, azokban egész ügyes volt.
A következő kérdésnél a mosolya lelankadt, kissé kínosnak érezte a témát, mert amiket hallott, azok nem igazán jó színben tűntették fel a szőke leányzót.
- Háát - vakarta meg tarkóját, nem is tudta, hogy merjen-e mondani bármit is, de végül is, egész kedves lánynak tűnt Inez, így végül úgy döntött, hogy jobb, ha elmondja a lánynak, miről is pletykálnak a háta mögött.
- Szóval elég sok mindent összehordanak. Mondták azt, hogy magántanuló lettél, mert elkaptál valami nemibeteséget, de azt is hallottam, hogy azt mondták, biztosan gyermeket vársz, ami hát…elég szürreális lenne tekintve a korodat - vigyorodott el, de ez inkább volt számára kínos téma, mert ilyen dolgokról sosem dumált a csajokkal. - Szóval igen ilyenekről. Jaaa, meg azt is mondták, hogy Te miattad ázott el az emeleti wc, és hogy emiatt kitiltottak az iskolából - hát igen, annyi pletykát hordtak össze, hogy nem igazán lehetett tudni mikor mi az igazság.