32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Negyedikes diák


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 260
Összes hsz: 440
Írta: 2020. szeptember 6. 15:54 | Link

Liza


A fazettás ajtón túli világ volt a kedvencem az iskola falai között. Azon kívül természetesen a kviddicspálya. A meccs miatti izgalmat azonban csak tanulással tudtam levezetni. Túl vagyok a vizsgákon, de az nem azt jelenti, hogy nincs szükségem tanulásra. Elvégre annyi mindent nem tudok még a varázsvilágról, és ez megőrjít!
 Ezért is örültem, hogy Lizával újra össze tudunk futni. Úgy éreztem ő ebben is segítségemre lehet. A könyvtárat beszéltük meg korábban, mint találkozó helyet. Kíváncsi voltam miket alkot a lány, és alig váltam, hogy láthassam a munkáit.
 Kazanov tanár úr, a könyvtáros, Darya édesapja, a sötétbarna pult mögött ücsörgött, a sok pergamen takarásában. Messziről méregettem, mert hiába töltöm időm nagy részét a könyvtárban, alig néhány szót váltottam eddig vele. Hasonlítottak a lányával, és ha ez a természetükre is igaz, biztos voltam benne, hogy Kazanov is jó ember lehet. Egy apró mosolyra húzódott a szám visszaemlékezve a lányával való első találkozásomra. Hogy mennyit dumált egy szuszra!
 Visszafordultam az olvasóterem irányába, ahol ezúttal egy-két tanuló ücsörgött csak. Leültem az egyik asztalhoz, magam elé téve a két kötetet, és olvasni kezdtem az iskola történetéről szóló vaskos, régi, néhol megszakadt darabot. Éppen lapoztam egyet, amikor az ismerős alkatú lány megjelent a perifériámban. A magasba emeltem a jobb karomat és meglengettem, ezzel talán magamra vonva a figyelmét.

Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. szeptember 7. 22:27 | Link

Róza

Tegnap este sokáig olvastam a könyvet, amit otthonról hurcoltam magammal. Bár vizsgaidőszak van, és sokat bújom a könyveim, este mégsem a tananyagot koptattam. A barna bőrkötésű könyv, ami olyan nehéz és nagy hogy alig bírom el, gyermekkorom kedvenc meséit tartalmazza. Esténként, mikor a fejem tele van olyan gondolattal, amit legszívesebben a merengőbe száműznék, régi meséimmel küldöm el őket aludni. Az érzés, csak maga az érzés, hogy újból olyan gyerek vagyok, akinek nincs még feladata, elég, hogy a mások és az ő általa szőtt mesék világában éljen, megnyugtat, ettől jobban alszom, és reggel kipihentebben ébredek, mint egy áttanult, vagy átstresszelt este után. Ezt az esti mese olvasási szokásom szeretném megőrizni felnőtt koromra is. Kipihent arcom azonban mégiscsak tükröz egy kis aggodalmat, de a megkönnyebbülés is megcsillan, ha úgy éri fény. Mugliismeretből és önismeretből átmentem. Az első vizsgám mugliismeret volt. Én annyira izgultam, hogy az első kérdést valahogyan átugrotta a szemem, és csak akkor vettem észre, mikor kijavítva láttam, így az nem lett maximum pontos. Sosem gondoltam magam strébernek, de mivel ez a kedvenc tantárgyam, bevallom, lelomboz a dolog, csalódott vagyok, mert a saját figyelmetlenségem okozott bajt. Liza, látod, ez van, ha nem koncentrálsz eléggé. Ez még annál is rosszabb, mintha nem tanultál volna. Dühösen pakolom ölembe a még meg nem vizsgáimhoz szükséges könyveket, majd idő közben lecsillapodom, mert eszembe jut, hogy ma nem tanulok egyedül. Már épp csuknám az ajtót, amikor kezemmel teszekegy automatikus mozdulatot. A táskám pántját akarom megigazítani, de a táskám nincs a a vállamon. Egy sóhajtás és szemforgatás után visszamasírozok. Felkapom, és sietek is a könyvtárba. Kettesével szedem lefelé a lépcsőket. Átnyargalok a nyugati szárnyba, majd a könyvtár előtt lelassítok. Komótosan, csendben nyitom ki az ajtót. Szemeimmel pásztázom a teret, Rózát keresve. Kis vártatva meg is látom, amint integet a karjával.
- Á, szia Róza. Régóta vagy itt? Kicsit elszöszöltem az időt.
Súgom oda halkan. Körbe nézek, nincsenek sokan körülüttünk, így kicsit emelek a hangerőn.
-Mi jót olvasol? Diszkréten fölé hajolok, majd könyveim leteszem az asztalra, és leülök. A lábam felé téved a tekintetem, ekkr veszem észre, hogy a bal cipőfűzőm a gyors futásban kikötődött. Lehajolok, hogy bekössem, de mikor újból felegyenesdék, sikerül erőből bevernem az asztalba a fejem.
-Á, Hogy a dementor csókolna meg!
Kiálltok fel hangosan, majd kezemmel a számra csapok. Béna Liza. Béna.
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. szeptember 7. 22:30
Hozzászólásai ebben a témában

Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Negyedikes diák


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 260
Összes hsz: 440
Írta: 2020. szeptember 9. 10:29 | Link

Liza

Amíg Liza közelebb jött az asztalunkhoz, addig a másik oldalra toltam a könyveimet, ezzel helyet csinálva neki. Első látásra kicsit szétszórtnak tűnt, aztán a másodikra is. Előre támaszkodtam az asztalra, és mosolyogva figyeltem a megérkezését.
- Szia Liza - néztem fel rá. - Semmi gond, én is csak nem rég érkeztem. - pillantásom a rajtunk kívül még ott tartózkodókra esett, de a saját dolgukba voltak elmerülve, így gondoltam nem zavaró a hangerőm.
- A Bagolykő történetéről találtam egy köt... ó, jajj - kaptam az asztal széléhez a kezeimmel. Kissé megijedtem, ahogy Liza feje koppant az asztal sarkának. Kérdésre nyílt a szám, hogy jól van e, de addigra már kiadta magából a feszültséget egy csavart megjegyzéssel. - Nagyon beütötted?
 A szó, amit említett, a dementor, olvastam róla a napokban. Hátborzongatónak hangzik, és ez volt az első olyan információ a varázsvilágról, ami miatt rá kellett jönnöm, nem csak nagyszerű csodák vannak itt. Pedig már régen megtanulhattam volna, hogy semmi nem csak fekete vagy fehér.
- Amíg nem olvastam a dementorokról azt hittem, a gurkó az egyedüli ami megrémíthet itt. - mondtam Lizának, amíg ő összeszedte magát. - Te láttál már dementort élőben? - kérdeztem halkabban.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2020. szeptember 9. 10:30
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. szeptember 9. 23:11 | Link

Róza

A sajgás erőssége nem olyan erős, mint egy tízes erejű földrengés, de egy négyes szintet talán elérne. Az ilyen hebehurgyaságom miatt sokszor szidom magam, de általában csak szépen csendben, amikor senki sem látja. Ujjaimmal óvatosan megtapogatom a fejem búbját. Elég érzékeny. Ahogy ujjaim a baleseti pontot érintik, összeszorítom szemeim, és felszisszenek. Mikor kinyitom, Róta aggódó arca fogad. Persze nem fogom eljátszani a hattyú halálát, igyekszem gyorsan elfelejteni ezt a kis konfliktus az asztal és a fejem között.
-Á, nem vészes, megvagyok. Körbesandítok vajon kik lehettek bénázásom szemtanúi, de úgy tűnik senki sem figyelt fel kiálltásomra, így kicsit nyugodtabban fordulok vissza Rózához. Mivel épp máshova figyeltem, csak annyit értettem, hogy gurkó, meg a dementorok. Látni....Ááá, hogy láttam e én demendorokat. Baromi ijesztőek, ha látnék egyet élőben, testi közelből, valószínű ott helyben letaglóznék, elájulnék, vagy valami hasonló se nem elegáns, se nem bátor dolgot művelnék. Valahogy így képzelem el a fejemben a forgatókönyvet. -Szerencsére csak álmomban. De ott sem cukorkát osztogattak. Csóváltam a fejem. Többször is álmodtam velük, körübelül háromszor vagy négyszer, de nem tudom pontosan, nem vezetek álom naplót. Illetve...volt több próbálkozásom is, de mindig csak két héti sikerült vezetnem, túl hamar ráuntam. Minden reggel az az első dolog, hogy beleírok. Á, feledékeny vagyok én ehhez. Az első, aminek meg kell történnie az ébredésem után, az a kávé kell hogy legyen. Anélkül zokni vagyok, mondthatni életképtelen. Vannak olyan napok, amikor azt érzem, vénásan, receptre kéne hogy kapjam. Gyógyír a tesnek és léleknek.
-Addig vagy szerencsés, amíg nem találkozol egyel. Szerintem. Nem akarom feleleveníteni újból a szörnyűséges álmokat, így az asztalra irányítom tekintetem.
 -Mit is mondál? Milyen könyvet találtál? Azt hiszem, készen állok ismét barangolni a könyvek kastélyában. Jöhetnek a zárt ajtók, átrágom magam rajtuk! Szilárdan eltökéltem magam, hogy legalább az első évben jó jegyeket szerzek. A könyvtár ősszel amúgy is hangulatos, szeretek itt időzni még szprgalmi időszakban is, Róza pedig kellemes társaság. Bár az idő odakint még viszonylag enyhe, inkább nyárias mint őszies, én már felfokozott hangulatban várom a leveleit hullató fák látványát, éss a tökös pite illatát, ami felszáll a konyhából. Ha csak erre gondolok, máris kész vagyok a Halloweent ünnepelni egy idétln jelmezben.

Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. szeptember 9. 23:13
Hozzászólásai ebben a témában

Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Negyedikes diák


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 260
Összes hsz: 440
Írta: 2020. szeptember 17. 12:39 | Link

Liza

Megnyugodva bólintottam, amikor úgy tűnt, hogy Liza meg fog maradni. Látva a mozdulatát, amint a fejéhez kap fájdalmában sajogni kezdett a még sebes fejbőröm. A kviddics sokak által kissé brutálisan tartott sport, én pedig nem tudtam Liza közéjük tatozik e. Mindenesetre nem osztottam meg vele a legutóbbi meccsemen szerzett sérülésemet, nem dicsekedem a bénázásommal. Igaz legalább próbáltam kivédeni! Mondjuk jó... attól még a hajamat felköthettem volna kontyba, lófarok helyett és akkor az ellenfél seprűjének cirokja nem tépett volna meg. Ami már elve fájdalmas, hát még akkor, ha több kilométeres tempót diktálunk. A fájdalom emlékétől újra szinte bekönnyezek. De a dementorok kizökkentettek. A cukorkát osztogatós válaszon pedig elhúztam a számat. - Tényleg olvastam már róluk. - mondtam. - Azt tudom, hogy nincs, aki szívesen kerül az utukba, de annyira még ne vagyok tisztában dolgokkal. - vallom be, de hangosan kimondva még rosszabbul érzem magamat. A bögyömben van a tudatlanság. - Túl sok minden van a varázsvilágban. - nevetek kissé keserűen. Én igyekszem minél tájékozottabb lenni azzal kapcsolatban mi is lett az életem, de annyi az információ és a változás, hogy lehetetlen néhány hónap alatt behozni több évnyi lemaradásomat. - Ó, a könyv! Igen - nézek le a kezeim között pihenő kötetre. Bagolykő történetéről szól, és eddig baromi érdekes! - mosolyogtam szélesen. Miközben beszéltem kezeimmel kivettem alóla egy másik könyvet. - Ezt pedig neked hoztam. - az asztalon elé csúsztattam a vékony kötetet. - Említettem neked a múltkor Tim Burton-t.
 Apró mosollyal az arcomon húztam vissza a kezeimet és az asztallap szélét birizgálva vártam, hogy elolvassa a kötet címét. Majd a birizgálás abbamaradt és megfagytam. Liza háta mögött egy fiú lépett a könyvespolcokhoz. Úgy gondolom  a józan eszem eddig mindig a másik nem előtt volt. Mióta itt vagyok sosem figyeltem meg a srácokat, mert mindig a tanulás és a felzárkózás jár a fejemben. Ez a fiú viszont, aki amilyen gyorsan megjelent, olyan gyorsan el is tűnt az ajtó mögött... nem is tudom.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2020. szeptember 17. 12:40
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. szeptember 18. 22:51 | Link

Róza

A dementorok szerintem sosem örvendtek nagy népszerűségnek. Ők nem csak egy nagy fekete lepelbe öltöztettett ijesztegetők, mégiscsak a lelkedre pályáznak. Még a kaszásnál is rosszabb, hiszen nem áll le a szíved, nem halsz meg a szónak a szoros értelmében. Lélek nélkül vegetálsz tovább. Igen, vegetálsz, mert életnek én azt biztosan nem nevezném. Róza tájékozatlansága dementor téren először furcsa, de hamar észbe kapok hogy hát persze, ő a mugli dolgokban van otthon. Ahogy ez eszembe jut, máris erőre és kedvre kapok. Kihúzom magam a széken, mint akinek feje búbján nem múb van, hanem tiara.
- Hát nem szívesen. Mégis csak...szóval...kiszippantják az aranyos kis lelkecskédet. Nem lehet egy jó buli. A mugliknál van valami hasonló, amitől félnek? Milyen ijesztő dolgok vannak a mugli világban?
Remélem, mond pár szokatlan, ámde ijesztő dolgot, olyanokat, amikre lehet nem is gondolnék. Persze gyilkosok, bűnözők nekik is vannak, ahhoz hogy gyilkolássz, nem kell varázserő, egy kés is megteszi, vagy a puszta öklöd. A gonoszság mindegyikünknél ott lapul. Akár van varázserőd, akár nincs. Szeretem a krimi könyveket, ahol meg kell fejteni, ki a gyilkos, kinek lehetett indítéka, na és kinek van alibije! Róza keserű nevetésében van valami, amitől együtt érzek vele, de megfogalmazni még nem tudom. Be szeretne illeszkedni ebbe a világba, a falakat pedig olykor nehéz megmászni. Nem láttam még Rózát kviddicsezni, de én biztos vagyok benne, hogy elsöprő energiája, és a vágy, hogy jó legyen, hajtja őt előre. Vigasztalni próbálom, és biztatni, mert látom, hogy igyekszik. És a kemény munka mindig megtérül.
- Ó, hát az biztos! De ne aggódj, nekem is sok.
Biztató mosolyt küldök felé, de bujkál bennem egy kis irigység is. Rózában megvan az a lendület, ami bennem nincs. Én tipikus Navine személyiséggel, lelkülettel lettem megáldva. Csendben, a sarokból, gyakran lustálkodva, kényelemesen személem a dolgokat. A sportot sem szeretem, inkább rajzolgatok. A határidők is feszélyeznek. Mindent a maga idejében. A székem háttáblájája nem a legstabilabb, így igyekszem nem hátra dőlni. Kihúzott, egyenes háttal ülök. Kicserélhetném a széket, de így is eleget izegtem mozogtam már, inkább egyenesen ülök. Úgyis hajlamos vagyok a görnyedt testtartásra. Róza egy könyvet tol elém, amit kerek kék szemeimmel jól megnézek.
-Osztrigaság mélabús halála. Felnevetek. Az osztrigaság szótól lelki szemeim előtt megjelenik egy osztriga, akinek két lába és két karja van, és a partn sétafikál. Szomorúan, a holdfényben, mögötte a hullámok csapdossák a partot. Ez a Tim...Burton szimpatikus elsőre, jó lehet a fantáziája.
-Ez jónak, tűnik, szerintem tetszeni fo...Róza...Róza, hahó...hallasz?Lengetem a kezem Róza arca előtt, de semmi.  Föld hívja Rózát! Hátra fordulok, de senkit sem látok. Visszafordulok, de még mindig Róza lefagyott arca fogad. Talán ha tapsikolok, észre vesz? Lefagyott arcán keresek valami jelet, de nem találok. Mi a kakukk, adásszünet? Hát jó..lányos zavaromban ide oda psilogok. Nincs más választásom, mint kivűrni, hátha újraindul. Egy utolsó köhintéssel próbálom visszacsalogatni barátnőmet a földre, és figyelem a fejleményeket. -khmm..khmmm
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. szeptember 20. 11:42
Hozzászólásai ebben a témában

Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Negyedikes diák


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 260
Összes hsz: 440
Írta: 2020. szeptember 20. 20:18 | Link

Liza

Lélekszippantók. A szótól kiráz a hideg. Gondolkozás nélkül az első dolog, ami beugrik Liza kérdésére: Diktatúra, Hitler - fogalmam sincs honnan jött, ki sem mondom inkább. Próbálok olyan választ keresni, amit az ember nem befolyásolhat, ami az erején felül van. - Temrészeti katasztrófák és halálos világjárványok. - mondom végül. - Sajnos mostanában még aktuálisabbak, mint korábban voltak. De szerintem vannak emberek, akiknek énnél is ilyesztőbb, ha nincs elég követőjük a közösségi oldalakon.- cinizmus fűszerezte mondatom szemforgatva hagyva el a számat.
 Amikor Liza azt mondja neki is sok néha, megkönnyebülten sóhajtok. Lehet ettől önző vagyok, de jobban érzem magamat tőle. Lehet, hogy maga az első év ezért van. Megszokni (vagy megszökni).
 Vele együtt nevetek, az "osztigaságon". Amíg csendben van éppen kijavítanám, hogy az Osztigasrác, csak a betűtípus nem a legolvashatóbb. De a figyelmem egy másik srácra terelődik, a könyvespolcnál állóra és elfelejtek beszélni. A fiú magas volt, jóképű és a szépirodalmi köteteken futtata végig az ujját, levett egyet és kiment. Bárcsak láttam volna, hogy mi volt az! Lehet, hogy Tolsztojt vitt el? Elvégre egészen vaskos darab volt, igaz ha a Háború és békére fájt a foga, akkor mind a két részt vitte volna. Pedig hmm, nem is biztos, hogy oroszokat olvas, inkább angol, vagy francia irodalom! Ha kimegyek, vetek egy pillantást a polcon szereplő darabokra - elhatározásomat egy rekedtes hang zárja.
 Sűrű pislogásomat követően Liza kék szemeire leszek figyelmes. Úgy ül velem szembe, amiről rögtön feleszmélek a bottolásból. Könyv! Burton!
- Osztigasrác. - mondom hirtelen. Zavaromban biztosra veszem, hogy elvörösödtem. Sosem történt még ilyen velem. A könyvre mutatok és újra elismétlem a szót. - Remélem tetszeni fog majd, mert szerintem igazi művészlelkeknek szól.
 Csendbe maradok egy picit, végül legyintek. Egye-fene, be kell látnom, hogy serdülök és ahhoz sosem árt egy partner in crime.
- Láttad a fiút a könyvespolcnál? - kérdeztem végül, halkabban mint az eddigi beszédangom. - Szerintem a bál híre eljutott a tudatalatimig és a hatására életemben először megnéztem egy srácot - mondtam, mint valami teljesen érthetetlen, a varázsvilágnál is jobban megdöbbentő információt. Ahogy a mondat elhagyta a számat kissé megbánom. Nem vagyok benne biztos, hogy Lizát érdekli az információ.
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. szeptember 20. 22:12 | Link

Róza


Oh. Kerek szemekkel várom Róza válaszát, és amint megkapom, csak annyit tudok rá hirtelen reagálni, hogy oh. Bevallom, kicsit csalódott vagyok. Azt hittem, valami ultra izgalmas és ijesztő, félelmetes dolgot mond, valami szöny félét. Nem is tudom, olyasmit, mint a mumus. A Jeti? mint a Jeti. A figyelmem a saját bolondériáimra terelődne, ha hagynám, de természetesen Róza társsága sokkal jobb, mint a saját bugyuta agymenéseim. Közösségi oldal. Na, azt tudom, mi így lelkesen bólogatok, legalább értem, miről beszél! Bólogatok hozzá, de azt biszem, teljesen mégsem érzem át a problémát, de persze nem akarom hogy rájöjjön, így úgy teszek, mintha. Előbb utóbb csak felzárózom, addig igyekszem palásolni zöldfülűségem. Ha valaki jártas a mugli dolgokban, nekem az olyan, de olyan...sikkes. Lehet nincs ki egészen a négy kerekem, vagy azok a kerekek kissé szögletesek, de én élvezem a hepe hupás utat. A könyvtár kellemesen csendes, de nincs benne néma csend. Körübelül 20 diák lehet benne, itt ott elszórva, könyveket keresgélve. Jobban szeretem amikor senki sincs, ezért gyakran tanulok a szobában, esetleg a klubhelyiségben. Róza kis adásszünetét egyszercsak megszakítja. Már már én zavarba jövök a csendtől, amikor egyszer csak kibuggyan belőle belőle egy szó. Osztrigasrác! Értetlen arckifejezést vágok, hirtelenjében egyáltalán nem értem.
-Mi? Micsoda? Megint hátra fordulok, de csak egy harmadéves eridonos lányt látok, amint egy hatalmas könyvkupaccal bajlódik, majd eltűnik a polcok között. Visszafordulok, Róza arca pedig úgy vöröslik, mint egy hatalmas rózsa. A könyvre mutat, mire leesik, az osztrigasrác. Róza arca még mindig rózsás színű.
-Mondd csak, minden oké? Meleged van?
Mire befejezném a kérdésem, Róza beelőz, és a hátam mögé mutogat. Közben leesett, hogy félre olvastam a könyvet. Ezen belül kuncogok, aztán rájövök a mögöttem lévő eseményekre is. Áh, bál, fiú, megnyugodtam, nem igyekszip épp sztrókot kapni, vagy ilyesmi, fellélegezhetek. A bálról persze én is hallottam, de nem nekem való. Sok az ember, én meg nem vagyok az a társasági arc. Ácsorognék bénán egyedül valamelyik sarokban. Áh, inkább nem.
-Nem, nem láttam. Kiment már? Még erre sétálhat. Ha a polcoknál van, még láthatjuk.
Arra, hogy esetleg...véletlenül..az a srác lehet, aki titokban tetszik, a szívem kicsit nekem is dobogni kezd, de urrá leszek rajta, és elkönyvelem magamnak hogy biztosan nem ő az. Nem lehet Benett.
- Volt rajta egyenruha? Csak tudod, ha veled egy házba való, akkor könnyebben össze tudsz futni vele.
 Kacsintok rá. Egyrészt izgatott vagyok, Rózának milyen a stílusa, és örülnék neki, ha felcsípne valakit, készen állok segíteni. Másrészt van a torkomban egy kis gombóc, de persze biztos megfáztam. Tegnap az a hideg szamóca limonádé...pfuuhh Újból a könyvre nézek. A vakációban lesz mit olvasnom. Már el is képzelem, ahogy a teát szürcsölgetve a konyhában a kis párkányon olvasgatok. Szuper lesz. Agyamba egyszer egyszer bevillan Benett arca, de aztán el is hessegetem. Nincsenek is itt.
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. szeptember 20. 22:34
Hozzászólásai ebben a témában

Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Negyedikes diák


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 260
Összes hsz: 440
Írta: 2020. szeptember 21. 17:00 | Link

Liza

Megköszörülöm a torkomat mielőtt válaszolnék. Kihúzom magam és szorosabbra húzom a copfomat. A sebem! Halkan felszisszenek és hagyom, hogy a fájdalom sajogva addamaradjon. Nem igen sikerült összeszedni magamat, hiába terveztem.
- Igen, kiment. - mondom próbálva elfedni a csalódottságomat. Csak egy fiú, mi van akkor ha elsétált? Majd visszasétál... egyszer. Vagy nem. De vajon merre ment? Jajj, mi történik a fejemben? Jobbnak látom, ha inkább beszélek. - Fogott egy könyvet és tovább is állt. - megtámaszotam az államat a kézfejemen. Bárcsak nem kaptam volna zárlatot és akkor Liza is láthatta volna., ha időben jelzem. Lehet ismeri - töprengek magamban.
- Nem viselt egyenruhát - ingattam a fejemet. Inget viselt és farmert, semmi extra. Legalábbis abból a távolságból úgy láttam. Nem hiszem, hogy ez házban vagyunk, nem tudom, eddig nem figyeltem ilyesmire. De csak megjegyeztem volna már korábban, ha levitás! Ami biztos: nem kviddicsezik.
- Sötét, göndör haja volt -kezdtem - fehér bőre, és kicsit az arca ki volt pirosodva, itt - mutatóujjam széles karikát rajzolt az arccsontom és az állkapcsom között, mielőtt újra visszatámaszkodtam volna a kezemre. - És határozottan nyúlt a polcon lévő könyv után. - Biztos idősebb nálunk.
 Egyszerűbben is le tudtam volna írni a fiú külsejét. Úgy fest, mint egy nyolcvanas évekbeli rockbanda gitárosa. De nem tudtam Liza mennyire van otthon ezen a téren. Engem apa elég rendesen kioktatott a könyvesboltban található bakelitekkel.
 Liza akcsintására észbe kapok: bárgyún vigyorgok. Összeszedem magamat és a barátnőmre nézek. - Nem tudom ki lehet, de ha lesz róla halvány fogalmam, elmondom - mosolygok. - Persze, ha érdekel.
 Becsukom magam előtt a könyvet a kastély történetéről.
- És milyen terveid vannak a szünetre?
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. szeptember 22. 11:24 | Link

Róza


Elrévülten létezem, amikor Róza felszisszen. Mi van, visszajött a srác? Forgatom a fejem, de nem jött senki. Közelebb hajolok hozzá, hangom halkra veszem, nem akarok feltűnést kelteni.
-Jól vagy? A lány arca némi fájdalmat tükröz. Nem látok rajta külső sérülés nyomot, de nem hagy nyugodni a dolog. - Fáj valamid? Olyan fájdalmas arcot vágsz, mint egy kiskutya, akit megsebzett egy macska. Kuncogok, de persze együttérzően, már ha ez lehetséges. -Jól van bocsi, béndzsa tréfa volt. Tovább állt, és nem volt rajta egyenruha. Úgy látszik, nem tudom meg, hogy vajon a Levitás plátói hercegem volt e, vagy sem. Bár azt hiszem teljesen mindegy, annyira lehetek érdekes, mint egy vizes kancsó. A sötét göndöres haj még stimmelhet is, de Benetté inkább barna. Ahogy kezével köröket rajzol az arcára, elvigyorodom, és mosolyogva bólogatok.
-Hmmm...határozottan nyúlt..ez ám a jó pasi!
Nevetek fel, és remélem Róza veszi a lapot, és gügye humorérzékem miatt nem fog egy vaskos könyvet a fejemhez vágni, még érzem az asztal sarkának helyét. Bólintok jelezve, hogy bármikor készen állok egy jó kis pasis csevegésre, akár hajnalban is, csak egy bagoly az ára!
-Persze, hogy érdekel! Ha valami fejlemény van, csak dobj egy baglyot!
Szünet, ó édes kis őszi tanulmányi szünet. Annyi mindent csinálnék, de minden nem fog beleférni az időmbe. Mivel már nagyon zsizsegek, vidám hangulatban mesélem terveim, és remélem, a szünetem úgy telik majd, ahogy én elépzelem.
-Hát...először is jól megszeretgetem a kistestvéreim. Az ikrek 2 évesek múltak, Ármin és Vendel. A kis nagy húgom Zsóka pedig 6 múlt. Baromi cserfes és okos lány. Kicsit minden lében kanál, de olyan, mint egy 2 lábon járó napsugár. Nagyon szeretem.
Hát igen, ahogy levegőt veszek, már érzem is a meggyes pite illatát, ami keveredik a tempera illatával, és végül összeáll a kávéval is. Azt hiszem, ez az otthon illata. PLusz a gyerekzsivaj. Aztán mikor magam mögött becsukom a szobám ajtaját, és egyedül vagyok, ó, az is milyen jól tud esni!
-Aztán meg tuti anyával is sütünk valami finomat. Gyakran sütünk együtt, Zsóka is be szokott segíteni. Közben ha különösen jó kedvünk van, énekelünk, meg baromkodunk. Aztán apa is hazajön, és sokáig beszélgetünk. Ezen kívül a faluban tervezek még császkálni, szeretem a reggeli piacozást is például...
Lehet hogy kicsit jobban belendültem, mint akartam, így elcsitulok. -Azt hiszem, dióhéjban ennyi. Na és te? Hogy képzeled a szünetet?
Szívesen hallgatom, ahogy Róza mesél az ő szünetéről. Vajon mit csinálhat? Nekem nincs sok barátom, otthon Melanien kívül csak felületes hogy vagy ismeretségeim vannak,de Róza olyan lánynak tűnik, aki könnyen barátkozik. Rájövök, nem is tudom, hogy lakik. Ettől kicsit elszégyellem magam. AZ is lehet mondta, csak kiment a fejemből? Ó, kótyonfitty! Aztán hirtelen beugrik, és mint egy tourettes, előbukik belőlem.
-Tölgyhegy! Kiálltom, majd folytatom. -Hazamész Tölgyhegyre?


Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. szeptember 22. 11:25
Hozzászólásai ebben a témában

Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Negyedikes diák


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 260
Összes hsz: 440
Írta: 2020. szeptember 22. 23:38 | Link

Liza

A kezem végigszalad az előttem fekvő könyv érdes tapintású borítóján, majd újra felnézek Lizára.
- Jól - válaszolom először szűkszavúan, majd úgy döntök elmeséltem neki az arénában történteket. - A legutóbbi kviddics mérkőzésen megsérült a fejem, de nem vészes, már kaptam rá cseppeket. - legyintek, mint aki meg sem érezte a fájdalmat. Viccelődésére szélesen elmosolyodom. Végülis Riza nem először van egy macskával asszociálva, de a másik valkűr hajtó - a befarolós - pont az a srác volt, akinek a pontos nevét még most sem tudom. A viccére egy hangos, nevetős - Hahh! - a válaszom. Körbepillantok, pár embert megzavarhattam, pedig én is utálom, ha valaki a könyvtárban hangoskodik.
- Na várj - emelem meg a mutatóujjamat - annak tűnt - hangsúlyozom ki, majd halkan kuncogni kezdek. - Remélem mehet majd az a bagoly - tényleg szeretném megtudni a nevét.
 Áttértünk a 'fiú témáról', a 'Liza programja otthon, a szünetben' témára. Kissé oldalra döntött fejjel hallgatom mi minden van tervben nála. Mesélt már a testvéreiről, de örültem, hogy ezúttal több információ morzsát elszórt a családjáról. Így őt is jobban megismerhetem. Azonban amikor az anyukájával közös sütést érinti keserű szájíz veszi el a figyelmemet. De csak egy pillanatra. - Mit fogtok sütni? - kíváncsiskodok inkább. - Van valami különleges sütemény, amit a varázslók szeretnek? - Olvastam korábban a Merlin ünnepéhez kapcsolódó menükről, de még nem vagyok otthon az itteni gasztronómiában. Azért igyekszem.
 Tetszett, ez az anya és lányai program - mármint, ha a húga beszáll ugye. Nekem régen nem volt ilyenben részem, így kissé féltékeny is leszek. De csak egészen picit és egészen rövid pillanatra, mert be kell látnom, már nem is vágyom rá, anyámmal nem.
 Amikor Liza elhallgat hevesen megrázom a fejemet. - Ne csitulj, tetszik, hogy mesélsz. - mondom. - Nálatok is van a piacon az a tipikus ordibálós árus? - jön egy újabb kérdés. - Tudod, aki keresztbe üvölti a teret, hogy: Pattogatott kukoricát tessék!
 Hogy képzelem a szünetet? Megrágom a szám szélét, valami komplex válasz után kutatva a fejemben. - Bakelit hallgatás apával. - az első gondolatom. -  Gondolom besegítek majd a boltban, ahogy korábban is. - Azért kicsit megterhelte a családom kasszáját a Bagolykő, és én. Segítek majd árukat kipakolni, ezzel is kicsit visszadni a szüleimnek. Gondolkozom rajta, hogy letörlöm az összes közösségi média felületemet, és eladom a laptopomat, mert nincsen szükségem rá. Meg aztán a forintot beválthatom galleonra - ha a szüleim engedik, elvégre, az ő pénzükből van a gépem is. - Azt hiszem könyvbemutató is lesz. - gondolkozom tovább hangosan mesélve Lizának. - Szeretném kihasználni a szünetet és üresjáratokban tanulni, olvasni a mágiáról. - itt megállok, gondolkozom. Majd Lizából hangosan kitörik a szülővárosom neve. Mosolyogva, hevesen bólogatok - Igen. Hazamegyek, pedig már éppen kezdtem megszokni itt. - Tekintetem körbejár a termen. Itt aztán főleg megszoktam, az időm nagyrészét a könyvtár falai között töltöttem, a nyugiban. - Tudod, a szüleim még mindig kicsit össze vannak zavarodva. Megkaptam a levelet, aztán meglátogattak minket, elmondták a lényegi információkat. Anya nem fogadta túl jól - ennyit mondok neki, majd a mondatom végét inkább elharapom. Ez így is több volt, mint amit elakartam mondani, de ezek szerint már tudat alatt is bízom Elizában.
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. szeptember 29. 19:11 | Link

Róza

Félrehúzódik a szám, ahogy Róza elmeséli, mi történt vele a legutóbbi mérkőzésen. A kviddics nem egy lájtos sztepp óra. Na nem mintha abban nem lehetnének sérülések. Biztos vagyok benne hogy ott is kemény edzések vannak, aztán a cipő is feltörheti a lábat, mint a balettosoknál a spicc cipő. De valahogy azért ennél veszélyesebbnek tűnik, főleg a labdák miatt. Nincs idő a habozásra, határozottságot, és gyors reakciót igénylő sport.
-Uff, hát sajnálom. Jobbulást a fejednek.
Jobb híján csak jobbulást tudok kívánni neki, nem jut eszembe más, amivel enyhíthenénk a fádlmán, de remélem hogy az a csepp majd segít. Én migrénre szoktam menta és citromfű cseppeket használni, és azt maszsírozom a fejembe, így a csepp szóra már érzem is a menta és citromfű hűs citrusos illatát, egészen bele is szédülök.
 -Hogy micsoda? Ja, a süti. Á, semmi varázsló süti, vagy ilyesmi. Ősszel általában kalácsot sütünk, meg pitéket. Meggyes, sütútökös, szilvás, ilyesmi. Sima, hagyományos pitécskék. De a fonott kalács is jó. Meg kened vajjal meg mézzel. Elég jó.
Igen, szó ami szó, olyan ez az egész mint egy őszi- téli sütő workshop. Utána és folyatom a workshopot a díszítéssel. Leveleket és virágokat gyűjtök össze, amiket aztán alaposal összepréselek. Ezután két üveglap közé helyezem őket, és képként a falra akasztom, vagy a komódra, asztalra támasztom. Az idén a legjobban készült kis díszeim elhozom az itteni szobámba, hogy megmaradjon az otthoni kényelmes érzés.
-Ohó, hát hogy a manóba ne lennének! Otthon tele van a piactér a kiabáló nénikékkel. Én szeretem, mert olyan hangulatot teremtenek. Zsibog az egész tér, mennek a jóízű pletykák. Na jó, meg a rossz ízűek is. Például ott van Anna néni, aki állandóan azt lesi, hogy a Szalmiák utcában lakó Rozetta néninél mikor és kicsoda vendégeskedik, aztán kitalál hozzá valami sztorit, amit tovább ad a többi pletykafészeknek. Meh aztán Anna néni abban is jó, hogy elsők között értesüljön arról is, hogy a Hókuszkrókuszban ki mennyi pénzét veszítette el. NAgy játékos az öreglány.
-Tudod Pestseholse régen kereskedelmi falu volt, így a piactér most is pezseg, de persze korán sem annyira, mint ahogy régen lehetett.
Kicsit közelebb hajolok Rózához, a székem is közelebb húzom. Egy halk csirogás kíséretével melléje húzódom, és szinte suttogva folytatom.
-Tudod mostanság már egyre több a pletyka..hogy...izéé..hogy ergyre több sötét varézsló járkál mifelénk. Megköszörülöm a torkom, majd még halkabban folytatom.
-Olyanok, akik...otthon vannak a fekete mágiában.
A városban ez anolyan nyílt titok, mindenki tud róla, néha sustorognak itt ott, de azért én mégis csak így, susogva tudok beszélni róla. A mi házunk nem közvetlenül a piactér mellett van, így a Markós Olivér Rejtelmes Tárgyai Antikvárium sincs szem előtt, de még nem is mentem oda soha. Pedig szeretem az antikváriumokat, de ez azért mégis más. Anya sem rajong az üzletért, pedig ő tuti ismer ott dolgokat, csak nem mondja. Anya egy nagyon sokat tudó, tehetséges boszorkány, de a fekete mágiát utálja. És van egy olyan érzésem hogy ismeri is, és nem ok nélkül utálja. Az anyák furcsák és rejtélyesek. Ahogyan Róza meséli terveit, édesanyját is megemlíti, elharapva mondanivalója végét. Ha belegondolok, nem kis sokk lehetett a szüleinek ez az egész dolog. Óvatosan kérdezek Rózától, érzem, hogy a téma kissé kellemetlen neki, így próbálok tapintatos lenni.
-Mondd csak Róza, a szüleid előtted tudtak a varázsvilág létezéséről?
Ha tudtak, akkor is felkavaró lehet lelkileg a dolog, de talán kevésbé ijesztő. Olyasvalakiknek, akiknek viszont halvány lila gőzük nem volt róla, nem csak hogy sokkoló, de mélségesen ijesztő is lehet. Hisz az ismeretlen azért mégiscsak mindig ijesztő. VAgy ha nem is mindig, de elég sokszor az lehet, érthető lenne, ha a szülei is félnének ettől az egésztől. De abban is biztos vagyok, hogy Róza segít majd nekik megismertetni, és megszerettetni.
Hozzászólásai ebben a témában

Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Negyedikes diák


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 260
Összes hsz: 440
Írta: 2020. október 1. 21:26 | Link

Liza


 
A piték hallatán hatalmasat kordul a gyomrom. Ekkor eszmélek rá, hogy nem igen ettem ma semmit. Reggel pár falat lecsúszott, de utána annyira elmerültem abban, hogy kihasználjam a még itt töltött időt, hogy ki ment a fejemből az étkezés.
- Hmm, most megennék egy olyan sütőtökös pite szeletet, még melegen. - nyelek egy nagyot és szinte érzem az illatát a levegőben.
Liza tovább beszélt Pestseholséről, én pedig ritka pislogásokkal hallgattam és figyeltem rá. Ahogy mesélt, elképzeltem a helyet magam előtt - Egyszer szívesen elmennék megnézni milyen. - mondtam egy apró mosollyal, aztán a sötét varázslók említésére a mosolyom elveszik. - Jó ég, sajnálom! - Kicsit közelebb hajolok hozzá a mondata másik felénél, érzem, hogy bizalmasabb infót fog mondani.
 Fekete mágia. Úgy nézhettem rá kék szemeimmel, mint egy őz, akire vadásznak. Még csak hallgatni is ijedtséggel töltött el, hogy ilyen egyáltalán létezik. Nyilván nem vagyok olyan naiv, hogy eddig nem gondoltam rá. De a dementor mellé még a fekete mágia is... Elgondolni azt a tényt, hogy a varázslat, amit most megismertem mire képes rossz kezekben... Rémisztő lehet még a legbátrabbak számára is.
 Újra hátrébb dőlök a széken, ahogy kellemesebb témára evezünk barátnőmmel.
- Nem tudták - ráztam a fejemet. - Voltak néha apró furcsaságok, amiket csináltam - a szavakat kimondva jutnak eszembe az emlékek, de elhessegetem őket és folytatom - De az első,szerintem igazinak mondható varázslatom 13 éves koromban történt. Olvastam a könyvesboltunk padlóján - a szemem előtt szinte lezajlik újra az esemény és igyekszem nem bekönnyezni, ahogy mintha újra hallanám anyám szavait. Nem tudta, hogy ott vagyok, én pedig néha azt kívánom bár ne is lettem volna ott. De akkor ki tudja, hogy most tudnék e arról, hogy boszorkány vagyok. Ennek az volt az ára, hogy olyasmiről szerezzek tudomást, amiről sosem mertem volna. Nem merem kimondani hangosan, és főleg nem a könyvtárban, így apró részleteket kihagyva mondom tovább. - Leröptettem három polcnyi könyvet és egy ideig a levegőben körülzártak. Majd hirtelen mind a földön landolt és volt amelyik kupán is vágott - legyintek. - Úgy hozták el a levelet és meséltek az iskoláról. A szüleim is ekkor szereztek tudomást róla. - Viszonylag felületes infót kaptak, de szerintem pont elég nekik elsőre, hogy azt feldolgozzák. - Tudják, hogy jó helyen vagyok és remélik, hogy biztonságban. - Bevállalták értem az aggódást, mert tudták mennyire jönni szerettem volna. Én, aki mióta olvasni tud mindig más világban szeretett volna élni.
- Mit szólnál hozzá, ha leugranánk enni pár falatot? - kérdezem, és közben lassan felkelek a székből, magamhoz húzva a könyvet. - Olyan éhes vagyok, mint a farkas. - kezemet a hasamra teszem és csak remélni tudom, hogy ebben a csendben nem hallják a másik asztalnál is, ahogyan korog.  
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. október 4. 21:15 | Link

Róza


Teljesen egyet értek Rózival a sütőtökös pitét illetően. Na de az hagyján. Közben eszembe jutott egy sütőtöös latte is, de ezt már nem is említen, mert szem ágában sincs most lemászni az espresso patronumba. A falu most olyan messzi van, én meg nem vagyok a legfittebb állapotomban, de persze magamnak megjegyzem, hogy holnap esetleg a délelőtti órákban elnézhetek oda is. Talán pár ismerős arccal is találkozom...na de mindegy is. Megszólítani se biztos hogy merném, felesleges az egész. - Tudod mit? Mit szólnál hozzá, ha a következő szünetben eljönnél hozzánk? Tudom, hogy a karácsony mindenkinek sűrű, de ha gondolod, és rársz, karácsony bármelyik napján jöhetsz, mi szívesen látunk. Anya biztosan örülne neki, apa sajnos elég sokat dolgozik, sokszor karácsony tájékán is, bár szenteste mindannyian otthon vagyunk. És a karácsonyi vásár sem piskóta nálunk! Nyáron nincs semmi különösebb a kisvárosban, de az ősz és a tél mindig nagyon szép.
Miután megsúgtam Rózinak a Pestseholsei pletykát, körbe nézek, de úgy tűnik, senkise fülelt. Visszaülök hát rendesen a székre, és elmosolyodom.
-Ó, ugyan. Nem lehet minden mindig ugyanolyan. Ami pedig az előbbi sötétebb dolgot illeti...lehet hogy csak én fújtam fel. Élénk fantázia. Egy kis izgalom a lelkemnek.
Izgalom...ha van akkor az a baj, ha nincs akkor meg persze az. Szerintem olyan ez, mint a fűszer. Kell belőle egy csipetnyi, de ha megbprul a dolog, és ellep, az borzalmas tud lenni. Miközben hallgatom, Rózi szülei hogyan tudták meg a boszorkány dolgot, teljesen el is merülök benne. Szemeim elkerekednek, és élénken figyelem. Elképesztő!
Húú, hát ez...3 polcnyi. Szép mennyiség. És...volt ott még valaki a boltban?Ha meglátta bárki is, akkor biztos volt dolga a varázsbaj elhárítóknak. Azért valahol vicces a dolog. Bár biztos ijesztő, ha valaki nem tudja, milyen képességek pirtokban van. Akkor lehet hogy nem hogy nem vicces, de halálra rémül. Róza, a könyvboszi. Ezen elmosolyodom, illik hozá a becenév.
- Étel? Kaja? Jöhet. Tudod én most mire vágyom? Egy padlizsánkrémes szendvicsre.   Meg 4 mézes csokigólyra, és gy szedres pitére, de ezt nem mondom ki hangosan, mert olyankor mindig megkérdezik, hova fér belém ennyi kaja, és meg mindig vagy csodálkozok, hogy mi a baj, vagy egyszerűen elpirulok.  Könyveimet összepakolom, összecsatolom a kis könyvszíjammal. Betolom a székem, Rózára kacsintok.
-Mehetünk.
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. október 4. 21:16
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet