Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

Miss hogyishívnak? Ainsworth

A könyvtár csukott ajtajával szemben, a hideg falnak dől, és mint aki valami nagyon kellemetlen dologra készül, úgy fonja maga előtt keresztbe pulóver takarta karjait. Kék tekintete a kilinccsel néz farkasszemet, szája széle gondterhelten konyul le.
Nincs jó napja, ami az ő esetében szökőévente egyszer fordul elő, akkor azonban mindenkinek jobb, ha ki sem mozdul a szobájából. Ha mégis megteszi, biztosan a szabadba menekül, hátha odakint felejti szokatlan hangulatát. Most azonban nem pattanhat motorra, vagy ugorhat le híres hidakról meg irgalmatlan magas tornyokról, hiszen mióta Berci bá'-tól megkapta a prefektusi jelvényt, a vele járó kötelezettségek idekötik. Minden áldott nap.
A könyvtár ajtaja kinyílik, és egy alacsony lány, kezében halomnyi kötettel vánszorog ki rajta. Dehát tanulmányi szünet van! Mit csinál az ilyen stréber év közben?
Hunter megütközve néz végig a lányon. Mellkasa megemelkedik az ajkait elhagyó félhangos sóhaj alatt, majd fejcsóválva ellöki magát a málló vakolatú faltól, és tesz néhány lépést az ajtó felé, hogy végre elkezdje a prefektusi munkát.
A benti szagtól azonnal felfordul a gyomra, elképzelése sincs, mások hogyan képesek itt tölteni órákat, esetleg napokat is. Kész őrület! Pulóverén ott csillog a Levita kék jelvénye, és ez a tény sem ad hozzá így is csorbát szenvedett boldogságához. Kedvtelenül, lassú léptekkel indul el a hátsó soron, és alig tesz néhány lépést, mikor utoléri a balszerencse; az utolsó polcról lavinaszerűen borulnak le a földre a nehezebbnél nehezebb könyvek, amik mögött egy pillanattal később feltűnik a bűnös vörös feje.
- Remélem nincs estére programod... mert rongálásért holnap reggelig fogod sikálni a serlegeket az előcsarnokban - a könyvtárban tartózkodókkal mit sem törődve emeli fel a hangját, hogy a tettes már most érezze: bajban van. A léptein ennek ellenére nem gyorsít, így beletelik még némi időbe, hogy odaérjen hozzá, meg a padlón felhalmozódott könyvekhez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=670381#post670381][b]Hunter Bailey - 2017.03.26. 15:38[/b][/url]

Miss hogyishívnak? Ainsworth

A könyvtár csukott ajtajával szemben, a hideg falnak dől, és mint aki valami nagyon kellemetlen dologra készül, úgy fonja maga előtt keresztbe pulóver takarta karjait. Kék tekintete a kilinccsel néz farkasszemet, szája széle gondterhelten konyul le.
Nincs jó napja, ami az ő esetében szökőévente egyszer fordul elő, akkor azonban mindenkinek jobb, ha ki sem mozdul a szobájából. Ha mégis megteszi, biztosan a szabadba menekül, hátha odakint felejti szokatlan hangulatát. Most azonban nem pattanhat motorra, vagy ugorhat le híres hidakról meg irgalmatlan magas tornyokról, hiszen mióta Berci bá'-tól megkapta a prefektusi jelvényt, a vele járó kötelezettségek idekötik. Minden áldott nap.
A könyvtár ajtaja kinyílik, és egy alacsony lány, kezében halomnyi kötettel vánszorog ki rajta. Dehát tanulmányi szünet van! Mit csinál az ilyen stréber év közben?
Hunter megütközve néz végig a lányon. Mellkasa megemelkedik az ajkait elhagyó félhangos sóhaj alatt, majd fejcsóválva ellöki magát a málló vakolatú faltól, és tesz néhány lépést az ajtó felé, hogy végre elkezdje a prefektusi munkát.
A benti szagtól azonnal felfordul a gyomra, elképzelése sincs, mások hogyan képesek itt tölteni órákat, esetleg napokat is. Kész őrület! Pulóverén ott csillog a Levita kék jelvénye, és ez a tény sem ad hozzá így is csorbát szenvedett boldogságához. Kedvtelenül, lassú léptekkel indul el a hátsó soron, és alig tesz néhány lépést, mikor utoléri a balszerencse; az utolsó polcról lavinaszerűen borulnak le a földre a nehezebbnél nehezebb könyvek, amik mögött egy pillanattal később feltűnik a bűnös vörös feje.
- Remélem nincs estére programod... mert rongálásért holnap reggelig fogod sikálni a serlegeket az előcsarnokban - a könyvtárban tartózkodókkal mit sem törődve emeli fel a hangját, hogy a tettes már most érezze: bajban van. A léptein ennek ellenére nem gyorsít, így beletelik még némi időbe, hogy odaérjen hozzá, meg a padlón felhalmozódott könyvekhez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=670384#post670384][b]Sonja Ainsworth - 2017.03.26. 15:50[/b][/url]

Pedig megfogadta, hogy a pergament odavágja Viktor elé, megspékelve egy ötlettel, hogy akár ki törölheti vele. Még meg is indult a tanári felé, hogy mindezt felvázolja a tanerőnek, aki még a szünetben sem hagyja békén. Komolyan, milyen beteg állat az ilyen. Sonja ezen sehogy sem tud túllépni, ahogy azon sem, olyan helyre kell mennie, ahová még akkor sem menne, ha pálcát szegeznének a hátának.
Eleget szívott ő anno könyvtárban, hogy élből még a folyosót is elkerülje, ahol az van, de aztán meg... mégis csak hasznára lesz ez még. Egyszer. Erre gondol, ezért vetemedik rá, hogy kinyissa az ajtót.
Nem finomkodik, horkantva ad hangot nem tetszésének, amit a bent lévők, nem túl kellemes pillantással díjaznak, de elég csak az egyikkel farkasszemet néznie, máris elnézik ezt nekik. Igen, sejtette, ha már nincs életük, legalább annyi eszük van, hogy nem kezdik el egyből kóstolgatni.
El is megy a leghátsó sorba, hogy gyorsan beszerezze, amiért jött, aztán lépjen is le, esze ágában sincs órákat ücsörögni itt.
A siettségnek a hátránya is meglesz, egyetlen óvatlan mozdulat, és a polcon lévő szinte összes könyv a padlón köt ki.
Dühösen rázza meg a fejét, elfojtva azt a káromkodás áradatot, ami nagyon utat akar törni magának, mivel nő így nem beszél. A hang, vagyis a szavak, amik felhangzanak meg csak hab a tortán. Nem mintha annyira foglalkoztatná egy mitugrász prefektus hisztiáradata, épp csak túlontúl ismerős.
- Peched van Bailey... - közli nemes egyszerűséggel, még a polcnak is dől, összefonva a kezeit mellkasa előtt. Mestertanonc lévén kereshet mást, akivel elvégezteti ezt a nemes feladatot.
- De mivel mind tudjuk, hogy mennyire a szíveden viseled a helynek az épségét, ezeket szépen vissza is pakolhatod... nekem csak ez kell - veszi el a könyvet, ami pont a prefektus válla mellett akadt meg, majd egy bájos mosoly kíséretében készül ott is hagyni őt, meg a szeretett könyveit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=670392#post670392][b]Hunter Bailey - 2017.03.26. 16:22[/b][/url]

Miss Ainsworth

A lánynak elég csak felemelnie a fejét ahhoz, hogy Hunter felismerje - őt is, meg saját szerencsétlenségének újabb fokát is. Ilyen ez a nap, érezte már reggel, hogy jobb, ha ágyban marad. Tekintete végigszánt Sonja vonásain; úgy emlékszik, a Roxfortban évfolyamtársak voltak, arról viszont nem tudott, hogy Vöröske beiratkozott a Bagolykőbe, így az, hogy most útjaik keresztezték egymást, őszintén meglepi a mestertanoncot.
- Az biztos - félhangosan préseli ki száján a szavakat, aztán dörmögve lehajol, hogy udvarias ember lévén segítsen rendet rakni a háborús övezetként tündöklő könyvtárrészlegben. Csakhogy Miss Ainsworth indulni készül. Hogyne, ahogy az tőle várható is volt. A férfi mégis megemelkedő szemöldökökkel pillant fel rá, és még mielőtt megszólalna, jobb mutatóujjával erőteljesen a kupacra mutat. - Legalább annyi legyen benned, Ainsworth, hogy segítesz magad után elpakolni.
Fejét csóválva fordul vissza a vaskos, poros könyvekhez, és egymásra pakolva őket több stócot állít fel a padlón. Ha nem lenne ilyen rossz napja, egyáltalán nem érdekelné az elkényeztetett hercegkisasszony viselkedése, csendben visszarendezgetné a könyveket a polcra, majd szólna a könyvtáros kisasszonynak, hogy történt egy kis baleset a hátsó sorban, és bár megpróbálta orvosolni azt, korántsem biztos, hogy a művelet sikeres volt. Mert a látszat ellenére jól nevelt, illemtudó és gáláns. Most viszont képtelen felérni ésszel, hogyan maradhat életben épp a mai türelmetlen, agresszív világban egy ilyen nő? Hogy nem nyomta még valaki jól kupán egy ásóval? Vagy csak átkozta félholtra? Érdekes.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=670395#post670395][b]Sonja Ainsworth - 2017.03.26. 16:38[/b][/url]

Nem mondhatni, hogy jóban voltak ők ketten. Sonja voltaképp senkivel sem volt, és ezt a tendenciát máig tartja is. Ha foglalkoztatná, mit gondolnak róla mások, most biztos peckesen húzná fel az orrát, és elhordaná mindennek az illetőt, akik hercegnőnek állítja be, vagy egy elkényeztetett apuci lányának - tulajdonképp igazolva ezzel azt -, de sosem volt ilyen. Nem tartja többre magát másoknál, másokat meg nem tart semminek. Őt az emberek teljesen hidegen hagyják, nem lát mást bennük csak kegyetlenséget, rideg közönyt, meg azt, hogy milyen könnyedén át tudnak taposni másokon, anélkül, hogy belegondolnának a következményekbe. Mindet egy kalap alá veszi, így szerencsére vannak még olyanok, akikben kellemesen tud csalódni, és egy idő után eltűrni a társaságukat. Már rég nem érez, ha érezne, már rég nem élne, ezzel tisztában van.
- Hagyd, én bénáztam el - sóhajt fel, majd ahelyett, hogy leggugolna, és szépen rendezgetné, ahogy azt a levitás teszi, pálcáját elővéve, bűbájjal oldja mindezt meg.
- Roxfortban annyit dekkoltam itt, hogy jóban lettem a könyvtárossal, ő mutatta - vállat von, teljesen érdektelen információnak tartja még ő is, magyarázatot mégis ad, amit ő maga se tud igazából mire vélni. Talán megsütötte a nap, amíg kint volt.
- A fejeddel is kezdeni kéne valamit - pillant rá, oldalra is dönti a fejét, aztán fogja csak fel, hogy ez a kijelentés még bántó is lehet a másik számára, ha már az előző megnyilvánulása is az volt.
- A pukli.... kezd látszani... gondolom, nem óhajtod csökkenteni a rajongótáborod azzal, hogy így nézel ki - grimaszol, mert neki is megvan a véleménye a másikról. Nem tartja többnek annál, amit látott belőle. A mosolygós szépfiú, akinek mindegy, hogy ki, csak legyezze valaki a hiúságát, az ilyenekkel ő pedig nem is tudott, és nem is akart mit kezdeni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=670409#post670409][b]Hunter Bailey - 2017.03.26. 17:35[/b][/url]

Miss Ainsworth

Az éles váltásra Hunter haragos pillantása újra a lányra talál, és egy rövid ideig nézi, ahogy Vöröske a pálcájáért nyúl és némi magyarázat mellett fellebegteti a köteteket a helyükre. Minderre szó nélkül, kissé durcásan bólint, majd az utolsó, még a földön várakozó stóc könyvet megemelve feláll, és a polchoz fordulva egyesével a feltételezhető helyükre csúsztatja őket.
- Hogy mi? Pukli? Az meg mi? - értetlenül ráncolt homlokkal fordítja fejét Miss Ainsworth felé. A magyarja mostanra elég jó, lassan már egyáltalán nem szorul drága és pillanatok alatt elromló ketyerékek segítségére, amik a különböző nemzetiségek közötti kommunikációs nehézségeket hivatott megszüntetni, ám arról, hogy a pukli mit jelent, fogalma sincs. A kütyüje pedig, ami felfedné előtte a titkot, épp a falu ketyerés boltjában várja, hogy megszereljék. Aztán megérzi a halántéka fölött, a hajtövénél lüktető, semmiből előtűnő tompa fájdalmat. - Ah. Oké, már értem.
Orrát felhúzva, ajkait összenyomva kezd grimaszolni, míg a fején növekvő púpot simogatva Ainsworth felé fordul. Szemeit újra meg újra végighordozza ismerős-ismeretlen vonásain. Nem szólal meg, csak értetlenül figyel. Furcsállja, hogy még csak fel sem tűnt neki, mikor ráesett egy könyv, vagy...
- Megátkoztál, huh? - visszafojtott hangon kérdez, s kezeit maga mellé eresztve, oldalra billenő fejjel tesz egy lépést a másik felé. Arcizmait eltorzult grimaszban felejti, jobbja a prefektusi jelvényért indul, hogy következő mozdulatával azt mélyen nadrágja zsebébe süllyessze. Nem azért, mert olyat készül tenni, amit a végén nagyon gyorsan megbánna, de úgy érzi, amíg az a mellkasán fénylik, mondani sem mondhat semmit, ami most a szívét nyomja. Az rangon aluli lenne, nélküle viszont ismét a régi önmaga, az utcagyerek, akinek nem kell megválogatnia a szavait - még akkor sem, ha hercegnőkkel hozza össze a sors.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=670417#post670417][b]Sonja Ainsworth - 2017.03.26. 17:54[/b][/url]

Valójában mulattatja a durcás tekintet, saját öccseire emlékezteti, akiket nemrég látogatott meg, de egyébként meg nem látszik rajta. A vonásai ugyanolyan közönyt mutatnak, mint mindig, még a tekintete se árulkodik semmiről.
- Levitás létedre elég hülye vagy - ez csak úgy kicsúszik, ez ellen Sonja nem tud mit tenni, de legalább őszinte, és nem bájolog csak azért, hogy másnak jó legyen. Persze, valahol mélyen tisztában van vele, hogy ezzel belegázolhat mások lelkébe, de az ilyesmi sosem foglalkoztatta különösebben.
- Attól, hogy taperolod, még nem fog elmúlni... - forgat szemet, elkönyvelve magában, hogy a szőkés vicceknek tényleg van alapja. Jelenleg az is hatalmas kérdés számára, hogy ez a férfi hogy lett mestertanonc, amit a következő megnyilvánulása olyannyira tetéz, hogy a vörös hitetlenül vonja fel a szemöldökét.
- Most komolyan Bailey... szerinted nem tudnál róla, ha megátkozlak? - rázza meg a fejét, ez számára hihetetlennek hat.
- Jó, akkor most tedd szépen félre a sztereotípiákat, jó? Senki nem nyalta ki a s**gem kis koromban, nem áhítozok figyelemre, és nem vagyok... na jó, tényleg akkora görény vagyok, amekkorának tűnök, de nem támadok hátba senkit. Az orrodat simán betöröm, ha olyanom van, abból már tettem szert rutinra - normális hangon közli mindezt, sztoikus nyugalommal. Tényleg nem az a fajta, aki csak úgy pálcát ránt... régen megtette, mostanra azonban már tud uralkodni magán, ha akar.