Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

Lassan végére érek a vizsgáztatásnak, az akadémián azonban még messze nem értek véget a vizsgáim. Akad néhány elméleti, ha jól emlékszem, három, és még egy gyakorlat, igaz, attól tartok a legkevésbé. Biztos vagyok benne, hogy meglesznek, mindig feltaláltam magam, és még tanulni is szeretek, főleg, hogy még újdonságokkal is szembesülök időnként. Az a legjobb az egészben. Az elméleti tárgyaimhoz mellékelt hosszú olvasmánylistából azonban elég sokat csak a könyvtárban érek el, megvenni ugyanis azért a tíz oldalért, néhány fejezetért, amit egy vizsgához esetleg el kell olvasnom, nem fogom. Ennek örömére egész szép listával érkezem - vagy negyven centi pergamen ránézésre -, meg természetesen az órai jegyzeteim is nálam vannak néhány üres oldallal egyetemben. Ilyenkor már nem sok ember tartózkodik a könyvtárban, noha ez a legkevésbé sem szempont, egyszerűen csak ilyenkor érek rá még erre is. Az órát elnézve egy-kettőt lesz időm végigolvasni, a többit meg legfeljebb kikölcsönzöm majd. Először is a polcok között nézek szét, összeszedek néhány könyvet, aminek a címét a listán látom, majd egy egész csinos kis kupaccal indulok el, hogy keressek egy szabad helyet is. Ricsit teljesen véletlenül sikerül kiszúrni, csak mert az általam megkopasztott polcokhoz legközelebb eső asztalok egyikénél ül, és láthatóan annyira tanul, hogy észre sem vesz.
- Szia. Zavar, ha ideülök? - kérdezem, letéve a könyveimet egyelőre az asztalra, függetlenül attól, hogy még nem is kaptam választ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=616655#post616655][b]Návay L. Viktor - 2016.09.11. 18:19[/b][/url]

Lassan végére érek a vizsgáztatásnak, az akadémián azonban még messze nem értek véget a vizsgáim. Akad néhány elméleti, ha jól emlékszem, három, és még egy gyakorlat, igaz, attól tartok a legkevésbé. Biztos vagyok benne, hogy meglesznek, mindig feltaláltam magam, és még tanulni is szeretek, főleg, hogy még újdonságokkal is szembesülök időnként. Az a legjobb az egészben. Az elméleti tárgyaimhoz mellékelt hosszú olvasmánylistából azonban elég sokat csak a könyvtárban érek el, megvenni ugyanis azért a tíz oldalért, néhány fejezetért, amit egy vizsgához esetleg el kell olvasnom, nem fogom. Ennek örömére egész szép listával érkezem - vagy negyven centi pergamen ránézésre -, meg természetesen az órai jegyzeteim is nálam vannak néhány üres oldallal egyetemben. Ilyenkor már nem sok ember tartózkodik a könyvtárban, noha ez a legkevésbé sem szempont, egyszerűen csak ilyenkor érek rá még erre is. Az órát elnézve egy-kettőt lesz időm végigolvasni, a többit meg legfeljebb kikölcsönzöm majd. Először is a polcok között nézek szét, összeszedek néhány könyvet, aminek a címét a listán látom, majd egy egész csinos kis kupaccal indulok el, hogy keressek egy szabad helyet is. Ricsit teljesen véletlenül sikerül kiszúrni, csak mert az általam megkopasztott polcokhoz legközelebb eső asztalok egyikénél ül, és láthatóan annyira tanul, hogy észre sem vesz.
- Szia. Zavar, ha ideülök? - kérdezem, letéve a könyveimet egyelőre az asztalra, függetlenül attól, hogy még nem is kaptam választ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=616658#post616658][b]Szépvölgyi Richárd - 2016.09.11. 18:29[/b][/url]

Odakint esett az eső, már estefelé volt, amikor én még mindig a könyvtárban ültem; előttem pár könyv volt az asztalon, rajtam kívül viszont nem sokan tartózkodtak már idebent, sőt, gyakorlatilag senki. Hiszen a legtöbbeknek már véget ért a vizsgaidőszak, nekem viszont még vissza van például a VAV (mert a legjobbat kell a végére hagyni) és egy ötödikes mágiatöri. És bár a legtöbben ilyenkor a VAV-ra készülnének, ha már két nap múlva lesz, én viszont inkább a mágiatörténetet olvasgatom jelen pillanatban, mert… hát, persze, azt mondják, nem egyszerű a VAV, de nem érzem magam felkészületlennek. A dátumokat nem árt viszont frissíteni - és ha ezzel megvagyok, be is fejeztem idénre a dolgot.
Alapvetően könnyen fordítom arra a figyelmem, amire kell, most azonban mégis kibámultam az ablakon, és néztem egy kicsit, ahogy az esőcseppek lefolynak az üvegen. Nem állíthatom, hogy egy kicsit sem fárasztott le ez a rengeteg vizsga. Annak ellenére, hogy tudom az anyagot, azért valamelyest leszívja az embert a sok számonkérés - igaz, jelen esetben nagyon is megérte a dolog. Az eddigi vizsgáim ugyanis jól sikerültek, és ha ez a kettő megvan, akkor viszlát, alapképzés. Elég nagy könnyebbség lenne, hogy túl vagyok rajta.
Tehát a jegyzeteimet lapozgattam, illetve a könyvet magam előtt, amikor ismerős hang szűrődött be a kis burkomba. Ezt kissé késve fogtam fel, ugyanis éppen elmerülten a koboldfelkelésekben (ami viszonylag érdekes témának számít), tehát csak pár pillanattal később szakítottam el pillantásom a könyv soraitól.
- Szia, nem, dehogy… - mondtam, miközben kihúztam magam, ezzel is kiropogtatva a hátamat. Egy-két szót firkantottam a vázlatpontjaimhoz kiegészítés gyanánt, majd ismét szóra nyitottam a szám. - Hogy vagy?
Egyébként tényleg érdekelt, de nem néztem fel, mert figyelmemet lekötötte, hogy lapoztam egyet a könyvben, majd ismét egy apró megjegyzést fűztem hozzá az egyik történéshez; tulajdonképpen csak háttérinformáció, de ha már itt vagyok, legyen valami haszna is - és egyébként is, nyilván fontos, ha kiírom.
- Vizsgák? Még vannak? - érdeklődtem, de ekkor már fel is néztem, mivel rájöttem, hogy így lenne udvarias. Azt hiszem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=617307#post617307][b]Návay L. Viktor - 2016.09.14. 11:04[/b][/url]

A könyveimet lerakom - szép kis kupac gyűlt össze, meg kell hagyni -, mielőtt még választ kapnék, végtére is ha netán nagyon zavarnék, nem nagy megerőltetés fogni az egészet és átrakni egy szomszédos asztalra, de úgy tűnik, mégsincs szükség ilyesmire a végül elhangzó válasz alapján.
- Kösz - mondom, igyekezve rövidre fogni és nem zavarni túlságosan, hiszen mégiscsak elszántan jegyzetel, úgyhogy inkább a magam dolgával törődve tolom odébb a könyveket, majd a legfelsőt kézbe véve fel is ütöm a borítóját, hogy átböngésszem a tartalomjegyzéket az elolvasandó fejezet után kutakodva. Nem jutok messzire, amikor ismét megszólal. Nem mindig tűnik túl beszédesnek, ami azt illeti, néha egyenesen nem is tudom, hogy zargassam-e kérdésekkel. Bizonyos tekintetben emlékeztet Matthew-ra, azt hiszem. Ahogy nézem, sok mindent ki fog azért még nőni, van is rá ideje, és kopnak szép lassan ezek a szembeötlő hasonlóságok, csak ettől még előfordul, hogy azon kapom magam, inkább meg sem szólalok, mielőtt valami olyan választ kapnék tőle is, amit aztán nem tesz az ember az ablakba. Kezd az az érzésem lenni, hogy érik egy újabb látogatás Zójánál. A gondolatra fejemet előre hajtva vakargatom meg a tarkómat, elhúzva a számat közben, mert ezek szerint nem a legfényesebb a helyzet. A kérdésre nem is számítok, éppen felszusszanok, elkönyvelve magamnak, hogy a lehető leghamarabb meg kell keresnem a pszichológust, szinte fel se fogom a kérdést még néhány pillanatig, csak pislogok. Nem néz fel, szóval ki tudja, az is lehet, hogy hallucinálok, pedig még csak túl sok kávét sem ittam. Ennyire nem is vagyok magányos. Na ne már. Egy egész ház diákjai vesznek körül, meg ott vannak a barátaim is, meg a macskáim, meg... hülye vagy, Viktor, nagyon hülye.
- Ööö... jól, köszi. Te? - kockáztatom meg a választ, abban a reményben, hogy tényleg el is hangzott a kérdés, nem csak a képzeletem játszott velem, ami bármily meglepő, utóbb előfordult már. Véltem Matthew hangját is hallani, szóval tudja a fene. Pergament keresek közben, a jegyzeteimet is magam elé téve, és fellapozom végre a könyvet is a kellő fejezethez, hogy átnézzem a biztonságpolitika alapjait. Kerek fél mondatot sikerül el is olvasnom, amikor újabb kérdést intéz hozzám, és ezúttal fel is néz, találkozik a tekintetünk, ahogy felpillantok én is.
- Igen, még van néhány, viszont fogynak lassan. Neked is? Mire készülsz épp, ha megkérdezhetem? - érdeklődöm végül, ahelyett, hogy tovább olvasnám azt a fél mondatot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=619010#post619010][b]Szépvölgyi Richárd - 2016.09.18. 18:14[/b][/url]

Nem teljesen fogtam fel, hogy tulajdonképpen egy könyvtárban vagyunk, és Viktor kezében könyvek vannak, amiket olvasni szándékozik. Úgy értem; persze, nyilván, ez egyértelmű, csak hát... mégis megszólaltam, meg ilyesmik, megzavarván ezzel az olvasásban. Valahogy nem esett le tehát, hogy ez a két dolog nem kifejezetten összeegyeztethető.
Az, hogy "öö"-zik, tulajdonképpen úgyszintén nem tűnt fel, mert annyira bele voltam merülve a koboldfelkelésekbe, hogy ne érzékeljem a meglepettséget. A válaszát most is kissé késve fogtam fel, habár jelen esetben is természetesen érdekelt a felelete (különben nem kérdeztem volna meg). Persze, a reakció, amit kaptam, a lehető leghétköznapibb volt, amit erre a kérdésre adhat az ember, úgyhogy fel is néztem. Nem kifejezetten udvariassági köröket gondoltam futni ugyanis, viszont még mindig nem jött át, hogy a másikat tulajdonképpen meglepte, hogy érdeklődtem a hogyléte felől.
- Kissé fáradtan, de egész tűrhetően. - Adtam meg a válaszomat én is, majd egy pillanat múlva tekintetem visszarebbent a könyvre. - Talán jobban.
Talán jobban, igen, mert kevesebbet gondolok a kellemetlen tényezőkre, amik emiatt kezdenek elhalványulni, ennél szerencsésebb fordulatot pedig aligha tudnék elképzelni jelenleg. Éppen ideje az ilyesmiknek az életemben, sőt, talán már jó rég ideje lett volna, de sajnos ezek fölött nem dönthetek. Legalábbis nem hinném, hogy lehetséges.
Tulajdonképpen ezt a részt is csak azért olvastam át, mert talán nem 100%-osan friss az agyamban, hanem csak 95, ezért amikor Viktor visszakérdezett, egyáltalán nem éreztem zavarónak a dolgot. Többek között ezért sem esett le, hogy visszafelé talán ez nem volt igaz.
- Most épp az ötödikes mágiatörténetre - mondtam, miközben lapoztam egyet a könyvben, mivel a következő bekezdésre teljesen emlékeztem. - Jövőre valószínűleg mestertanonc leszek... nem bírom már az alapképzést, semmi értelme azzal vacakolnom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=619362#post619362][b]Návay L. Viktor - 2016.09.19. 00:00[/b][/url]

Tanulnom kellene. Készülni a vizsgáimra, amik még hátravannak, de valahogy jobban esik beszélgetni valakivel, aki még csak nem is azért áll szóba velem, mert szeretne másik szobát, nekimentek a rellonosok, elkaptam az éjszaka közepén a folyosón vagy csak nagyobb jegyet óhajt kapni, mint amit szerintem érdemel. Az utóbbi időben meglehetősen nagy mértékben korlátozódott ilyen témájú és irányú beszélgetésekre a társas interakció az életemben, kövezzen meg, aki szerint az úgy minden kétséget kizáróan jó. Na persze, beszélek a macskáimmal is, csak azzal meg nem igazán büszkélkedik az ember, mert még a végén őrültnek nézik, pedig az én kis négylábújaim meglehetősen értelmes teremtmények. Az azonban biztos, hogy felszabadító lesz, ha végre mindennek a végére értem és lesz időm egyébre is rendesen a kötelességeken túl. Először mondjuk szinte hihetetlennek tűnik, hogy kérdez, mondhatni lassan elszokom ezektől az apróságoktól, mint az a kérdés, hogy hogy vagyok, annyira, hogy még azt is megkockáztatom, hogy csak én képzelem az egészet. Végül azért válaszolok, és láss csodát, nem néz rám furán, hanem inkább válaszol a kérdésemre. Mégsem képzelődtem.
- Az jó - állapítom meg nagyon okosan, félmosoly kíséretében, javarészt a lapjaimra bámulva. Nem tudom, mit mondhatnék még. Nincs is baj, hogy én, akinek mindig volt mondanivalóm, nem tudom, mit is mondhatnék, holmi üres frázisokon, mindennapi válaszokon túl. Ebből határozottan látogatás lesz most már Zójánál, addig is itt és most fellapozom a könyvem és legszívesebben elbújnék kicsit a lapjai között, amíg össze nem szedem a gondolataimat. Erre viszont nincs módom, bármennyire is szeretném, hát inkább arra kérdezek rá, mit is tanul, és érdeklődve hallgatom a válaszát.
- Ó, hát akkor sok sikert a vizsgákhoz. Milyen képzésre tervezel jelentkezni? - érdeklődöm, talán bővebben is mesél. Ebben a pillanatban a legkevésbé sem zavar, hogy éppen a könyvtárban ülünk, talán csak annyiban, hogy nem hozhatok egy teát úgy az egész beszélgetés mellé ráadásnak.
- Nincs kedved meginni egy teát? - vetem fel máris, végig se gondolva, hogy tényleg tanulnia kellene, és tanulnom kellene. Legfeljebb felcipelem az egész könyvkupacot a szobámba, mégiscsak ki lehet őket kölcsönözni. Ha meg tanulna, hát folytatom én is, végül is bukni a legkevésbé sem szeretnék, mert jövőre már jó lenne aurorként munkába állni a tanítás mellett.