Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=614009#post614009][b]Návay L. Viktor - 2016.08.24. 21:03[/b][/url]

Nehéz eldönteni, mit is szeretek jobban, vizsgákat javítani vagy a saját vizsgáimra készülni éppenséggel. Valami oknál fogva nem tudom eldönteni, melyik untat jobban vagy éppen kevésbé. A fegyverek nagy enciklopédiájának borítóját ennek fényében néhány egyelőre javítatlan vizsgalap takarja, illetve néhány saját jegyzetem. Ez a könyv természetesen nem elég, Kassainak még hozzá kellett csapni legalább három könyvet a kötelező olvasmányokhoz, amiknek még csak nem is vagyok a birtokában, így lett a mai napon e nem túl hosszú séta célja a könyvtár. Kényelmesebb a toronyszobában tanulni, és legalább arra is tudok figyelni, hogy mit akarnak szétszedni a macskáim, itt viszont legalább csend van. Pontosabban csendnek kellene lennie. Az asztaltól nem messze, ahol rokonszenves helyet szemeltem ki magamnak és éppen csak helyet foglalok, felütve a megkaparintott kötelezők egyikének fedelét, hogy összehasonlítsam az enciklopédiában írtakkal, illetve a jegyzeteimben foglaltakkal, valaki úgy ejt az asztalra egy egész kupacot, hogy belesajdul a fülem a hirtelen zajba. Te jóságos ég.
- Psszt, ez egy könyvtár - dünnyögöm kicsit idegesen, a sorokba merülve, ujjaimat a hajamba fúrva, miközben igyekszem a három anyagban legalább egy közös pontot találni, az ide nem illő viselkedést azonban csak nem szünteti be az illető. Na jó, elég ebből. Amikor már újabb könyv fedele csattan, felnézek, hogy végül két asztallal odébb Fannit vegyem észre. Nem véletlenül neveztem ki prefektusnak, amennyi bajt tud néha keverni, de úgy tűnik, itt és most ez sem éppen elég neki. Összecsukom a könyveimet szépen, másokat mégse zavarhatok, csak mert engem zavartak az imént, aztán az egész kupacot megemelve baktatok át, hogy elfoglaljam a megüresedett helyet. Lerakom a könyveimet, leülök, majd az éppen az imént orra hegyére illesztett vonalzót is elkobzom.
- Mi van ma veled? Túl sok kávét ittál? - érdeklődöm, forgatva egyelőre a vonalzót az ujjaim között, majd a könyve mellé rakom, ujjaimat összekulcsolva támaszkodva az asztalra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=615433#post615433][b]Návay L. Viktor - 2016.09.03. 15:17[/b][/url]

- Sssh - szólok rá, pedig viszonylag halkan vinnyog éppen, amikor leveszem orráról a vonalzót. Szórakozni máshol is lehet, sőt érdemesebb is, de ezt a gondolatot egyelőre megtartom magamnak, visszaszolgáltatva inkább a vonalzóját. Nem tudom egyébként, hogy ennek a lánynak honnan van ilyen borzasztóan sok energiája, főként sületlenségekre ráadásul, de azért még reménykedem, hogy van ideje, talán sikerül kinőnie még.
- És cukrosabb is, amitől valószínűleg még jobban pörögnél. Ne is próbáld ki, ha lehet - mondom, ha már megnyugtat, hogy se kávét, se energiaitalt nem fogyaszt, bár így meg kénytelen vagyok levonni azt a következtetést, hogy természetéből fakadóan lehet ennyire örökmozgó és nyugton ülni képtelen teremtés.
- Igen - válaszolom aztán a kérdésére, miközben még nyitogatom is a könyveimet, hogy ismét beleássam magam az olvasnivalómba, csak ezúttal már itt ragadva, hátha akkor kevesebb bajba keveredik, ha rajta tartom a fél szemem azért.
- Fegyverszakértőnek tanulok a rendvédelmi akadémián, és éppen most vannak a vizsgáim ott, amiken szeretnék átmenni. Neked hogy megy a vizsgaidőszak? Nem beszéltünk már egy ideje ilyesmiről, de ahogy látom, mintha ez az anyag éppen nem érdekelne. Mire is készülsz pontosan? - érdeklődöm, miután magyarázatot is adtam arra, jómagam mit és miért tanulok éppen, holott itt már tanárként működöm. Igaz, egy tanárnak is folyton tanulni kell, de a tantárgyam mégsem igényel annyi tanulást, mint a vizsgáim, még ha mindig is akad éppen valami kis újdonság itt-ott. Érdeklődve pillantok közben az ő jegyzeteire, kicsit elfeledkezve a sajátjaimról, és kíváncsi is vagyok mi az, aminél a vonalzó egyensúlyozása érdekesebb elfoglaltság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=616655#post616655][b]Návay L. Viktor - 2016.09.11. 18:19[/b][/url]

Lassan végére érek a vizsgáztatásnak, az akadémián azonban még messze nem értek véget a vizsgáim. Akad néhány elméleti, ha jól emlékszem, három, és még egy gyakorlat, igaz, attól tartok a legkevésbé. Biztos vagyok benne, hogy meglesznek, mindig feltaláltam magam, és még tanulni is szeretek, főleg, hogy még újdonságokkal is szembesülök időnként. Az a legjobb az egészben. Az elméleti tárgyaimhoz mellékelt hosszú olvasmánylistából azonban elég sokat csak a könyvtárban érek el, megvenni ugyanis azért a tíz oldalért, néhány fejezetért, amit egy vizsgához esetleg el kell olvasnom, nem fogom. Ennek örömére egész szép listával érkezem - vagy negyven centi pergamen ránézésre -, meg természetesen az órai jegyzeteim is nálam vannak néhány üres oldallal egyetemben. Ilyenkor már nem sok ember tartózkodik a könyvtárban, noha ez a legkevésbé sem szempont, egyszerűen csak ilyenkor érek rá még erre is. Az órát elnézve egy-kettőt lesz időm végigolvasni, a többit meg legfeljebb kikölcsönzöm majd. Először is a polcok között nézek szét, összeszedek néhány könyvet, aminek a címét a listán látom, majd egy egész csinos kis kupaccal indulok el, hogy keressek egy szabad helyet is. Ricsit teljesen véletlenül sikerül kiszúrni, csak mert az általam megkopasztott polcokhoz legközelebb eső asztalok egyikénél ül, és láthatóan annyira tanul, hogy észre sem vesz.
- Szia. Zavar, ha ideülök? - kérdezem, letéve a könyveimet egyelőre az asztalra, függetlenül attól, hogy még nem is kaptam választ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=617307#post617307][b]Návay L. Viktor - 2016.09.14. 11:04[/b][/url]

A könyveimet lerakom - szép kis kupac gyűlt össze, meg kell hagyni -, mielőtt még választ kapnék, végtére is ha netán nagyon zavarnék, nem nagy megerőltetés fogni az egészet és átrakni egy szomszédos asztalra, de úgy tűnik, mégsincs szükség ilyesmire a végül elhangzó válasz alapján.
- Kösz - mondom, igyekezve rövidre fogni és nem zavarni túlságosan, hiszen mégiscsak elszántan jegyzetel, úgyhogy inkább a magam dolgával törődve tolom odébb a könyveket, majd a legfelsőt kézbe véve fel is ütöm a borítóját, hogy átböngésszem a tartalomjegyzéket az elolvasandó fejezet után kutakodva. Nem jutok messzire, amikor ismét megszólal. Nem mindig tűnik túl beszédesnek, ami azt illeti, néha egyenesen nem is tudom, hogy zargassam-e kérdésekkel. Bizonyos tekintetben emlékeztet Matthew-ra, azt hiszem. Ahogy nézem, sok mindent ki fog azért még nőni, van is rá ideje, és kopnak szép lassan ezek a szembeötlő hasonlóságok, csak ettől még előfordul, hogy azon kapom magam, inkább meg sem szólalok, mielőtt valami olyan választ kapnék tőle is, amit aztán nem tesz az ember az ablakba. Kezd az az érzésem lenni, hogy érik egy újabb látogatás Zójánál. A gondolatra fejemet előre hajtva vakargatom meg a tarkómat, elhúzva a számat közben, mert ezek szerint nem a legfényesebb a helyzet. A kérdésre nem is számítok, éppen felszusszanok, elkönyvelve magamnak, hogy a lehető leghamarabb meg kell keresnem a pszichológust, szinte fel se fogom a kérdést még néhány pillanatig, csak pislogok. Nem néz fel, szóval ki tudja, az is lehet, hogy hallucinálok, pedig még csak túl sok kávét sem ittam. Ennyire nem is vagyok magányos. Na ne már. Egy egész ház diákjai vesznek körül, meg ott vannak a barátaim is, meg a macskáim, meg... hülye vagy, Viktor, nagyon hülye.
- Ööö... jól, köszi. Te? - kockáztatom meg a választ, abban a reményben, hogy tényleg el is hangzott a kérdés, nem csak a képzeletem játszott velem, ami bármily meglepő, utóbb előfordult már. Véltem Matthew hangját is hallani, szóval tudja a fene. Pergament keresek közben, a jegyzeteimet is magam elé téve, és fellapozom végre a könyvet is a kellő fejezethez, hogy átnézzem a biztonságpolitika alapjait. Kerek fél mondatot sikerül el is olvasnom, amikor újabb kérdést intéz hozzám, és ezúttal fel is néz, találkozik a tekintetünk, ahogy felpillantok én is.
- Igen, még van néhány, viszont fogynak lassan. Neked is? Mire készülsz épp, ha megkérdezhetem? - érdeklődöm végül, ahelyett, hogy tovább olvasnám azt a fél mondatot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=619362#post619362][b]Návay L. Viktor - 2016.09.19. 00:00[/b][/url]

Tanulnom kellene. Készülni a vizsgáimra, amik még hátravannak, de valahogy jobban esik beszélgetni valakivel, aki még csak nem is azért áll szóba velem, mert szeretne másik szobát, nekimentek a rellonosok, elkaptam az éjszaka közepén a folyosón vagy csak nagyobb jegyet óhajt kapni, mint amit szerintem érdemel. Az utóbbi időben meglehetősen nagy mértékben korlátozódott ilyen témájú és irányú beszélgetésekre a társas interakció az életemben, kövezzen meg, aki szerint az úgy minden kétséget kizáróan jó. Na persze, beszélek a macskáimmal is, csak azzal meg nem igazán büszkélkedik az ember, mert még a végén őrültnek nézik, pedig az én kis négylábújaim meglehetősen értelmes teremtmények. Az azonban biztos, hogy felszabadító lesz, ha végre mindennek a végére értem és lesz időm egyébre is rendesen a kötelességeken túl. Először mondjuk szinte hihetetlennek tűnik, hogy kérdez, mondhatni lassan elszokom ezektől az apróságoktól, mint az a kérdés, hogy hogy vagyok, annyira, hogy még azt is megkockáztatom, hogy csak én képzelem az egészet. Végül azért válaszolok, és láss csodát, nem néz rám furán, hanem inkább válaszol a kérdésemre. Mégsem képzelődtem.
- Az jó - állapítom meg nagyon okosan, félmosoly kíséretében, javarészt a lapjaimra bámulva. Nem tudom, mit mondhatnék még. Nincs is baj, hogy én, akinek mindig volt mondanivalóm, nem tudom, mit is mondhatnék, holmi üres frázisokon, mindennapi válaszokon túl. Ebből határozottan látogatás lesz most már Zójánál, addig is itt és most fellapozom a könyvem és legszívesebben elbújnék kicsit a lapjai között, amíg össze nem szedem a gondolataimat. Erre viszont nincs módom, bármennyire is szeretném, hát inkább arra kérdezek rá, mit is tanul, és érdeklődve hallgatom a válaszát.
- Ó, hát akkor sok sikert a vizsgákhoz. Milyen képzésre tervezel jelentkezni? - érdeklődöm, talán bővebben is mesél. Ebben a pillanatban a legkevésbé sem zavar, hogy éppen a könyvtárban ülünk, talán csak annyiban, hogy nem hozhatok egy teát úgy az egész beszélgetés mellé ráadásnak.
- Nincs kedved meginni egy teát? - vetem fel máris, végig se gondolva, hogy tényleg tanulnia kellene, és tanulnom kellene. Legfeljebb felcipelem az egész könyvkupacot a szobámba, mégiscsak ki lehet őket kölcsönözni. Ha meg tanulna, hát folytatom én is, végül is bukni a legkevésbé sem szeretnék, mert jövőre már jó lenne aurorként munkába állni a tanítás mellett.