Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

Karina amióta Magyarországon tartózkodik önszorgalomból kezdett magyarul tanulni. Már két éve tanulta a nyelvet, viszont nem folyamatosan és nemrégiben volt egy nagy kihagyása, így ezért hangzik még most is úgy a beszédje, mintha csak féléve tanulná a magyart.
A diákok többsége nem igazán beszéli az angolt, grönlandit pedig Dión és rajta kívül senki, ezért rákényszerült arra, hogy komolyabban elsajátítsa a nyelvet. A megértéssel nem volt nagy gondja, viszont a mondatalkotással már több. Szerette volna legalább egy társalgási szintre fejleszteni a beszédképességét. Ezért elhatározta, hogy elvonul a könyvtárba tanulni, mint a legutóbb. Így is tett a szösszenet, útja hamarost a könyvtár irányába vezetett.
Hosszas keresgélések után megtalálta a neki megfelelő irodalmat s leült egy asztalhoz. Sajnos a könyv teljesen magyar nyelvű volt, így a magyarázat nagy részét nem is értette, ettől függetlenül csak azért is fellapozta a könyvet s bújni kezdte. Talált egy-két szót, aminek nem ismerte a jelentését, csak a szövegkörnyezetből következtette ki a lehetséges fordítását, de ez nagyon lassan ment. A mondatok alkotásánál és a ragozásánál pedig már kínjában a haját szerette volna tépni. Egyszerűen nem értette, hogy mit miért és hova kell írni. Leírták ugyan, hogy mi, miért történt, de ez akkor is magas volt Karyn számára. Nem telt el húsz perc, de már feladta. Homloka a padon koppant, és összenyomott arccal mormogott. Szó szerint belebújt a könyvbe. Talán abban reménykedett, hogy így könnyebben megtanulhatott magyarul? Kitudja.
- Én miért nem tud magyar? - nyöszörgött még egy kicsit, tompa hangok szűrődtek tőle, páran oda is szóltak a szöszinek, hogy halkabban nyavalyogjon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=530172#post530172][b]Jeges Karina - 2015.10.11. 22:21[/b][/url]

Karina amióta Magyarországon tartózkodik önszorgalomból kezdett magyarul tanulni. Már két éve tanulta a nyelvet, viszont nem folyamatosan és nemrégiben volt egy nagy kihagyása, így ezért hangzik még most is úgy a beszédje, mintha csak féléve tanulná a magyart.
A diákok többsége nem igazán beszéli az angolt, grönlandit pedig Dión és rajta kívül senki, ezért rákényszerült arra, hogy komolyabban elsajátítsa a nyelvet. A megértéssel nem volt nagy gondja, viszont a mondatalkotással már több. Szerette volna legalább egy társalgási szintre fejleszteni a beszédképességét. Ezért elhatározta, hogy elvonul a könyvtárba tanulni, mint a legutóbb. Így is tett a szösszenet, útja hamarost a könyvtár irányába vezetett.
Hosszas keresgélések után megtalálta a neki megfelelő irodalmat s leült egy asztalhoz. Sajnos a könyv teljesen magyar nyelvű volt, így a magyarázat nagy részét nem is értette, ettől függetlenül csak azért is fellapozta a könyvet s bújni kezdte. Talált egy-két szót, aminek nem ismerte a jelentését, csak a szövegkörnyezetből következtette ki a lehetséges fordítását, de ez nagyon lassan ment. A mondatok alkotásánál és a ragozásánál pedig már kínjában a haját szerette volna tépni. Egyszerűen nem értette, hogy mit miért és hova kell írni. Leírták ugyan, hogy mi, miért történt, de ez akkor is magas volt Karyn számára. Nem telt el húsz perc, de már feladta. Homloka a padon koppant, és összenyomott arccal mormogott. Szó szerint belebújt a könyvbe. Talán abban reménykedett, hogy így könnyebben megtanulhatott magyarul? Kitudja.
- Én miért nem tud magyar? - nyöszörgött még egy kicsit, tompa hangok szűrődtek tőle, páran oda is szóltak a szöszinek, hogy halkabban nyavalyogjon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=530544#post530544][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2015.10.12. 20:02[/b][/url]

Hát újra itt van. Mármint nem a könyvtárra célzok most ezzel az "itt" szócskával, hanem az iskolára. Amit lehet, hogy néhány hónapon belül végleg el fog hagyni - na és nem a végzős vizsgája elvégzése miatt. Egy ideig rágódott ezen a dolgon, aztán inkább csak sóhajtva elrejtette a kíváncsi szemek elől levelét s elindult, hogy erre a délutánra is találjon magának valami szórakoztató dolgot. Mivel eléggé lehűlt már az idő, rendesen felöltözött és hogy, hogy nem, egyszer csak a könyvtárban lyukadt ki. Köztudottan nem nagyon szeret olvasni már csak azért sem, mert vagy túl cikinek érzi, hogy nem tud rendesen folyékonyan olvasni, vagy pedig már meg sem próbálja. És lehet, hogyha gyakorol jobban fog menni neki, de már azt is feladta, s a dacos "csak azért is" mentalitás is lassan eltűnt már benne ennek kapcsán.
Ekkor pillantja meg az asztalt fejelő lánykát, s felvidulva odalépeget mellé, mintha ez teljesen természetes lenne.
- Szia! - hangjában nincs semmi szomorúság, sőt a kapott levéltől függetlenül is nagyon boldog most. - Meg fog fájdulni a fejed, ha sokat támasztod az asztalt. Tapasztalatból mondom - zavartan csóválja meg a fejét, közben a lány melletti székre pillant, ujjait óvatosan összefonja maga előtt. Semmiképpen sem akar addig leülni, amíg erre engedélyt nem kap. Azért van, amit az anyja belé tudott verni.
- Zavarok? - kissé bágyadtan pislog le a lányra, közben amennyiben amaz felemelte csinos fejecskéjét a könyvéről, Alíz megpróbálja fejjel lefelé is kisilabizálni a benne lévő betűket, hogy nagyjából összerakja a képet és kiderüljön, mit is olvas ennyire nagy lelkesedéssel a leányzó, akinek nem mellesleg olyan furcsán jó szőke haja van, hogy azt bűn lenne nem megemlíteni. - Szép a hajad egyébként.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=530925#post530925][b]Jeges Karina - 2015.10.13. 22:12[/b][/url]

- Nyööeehhh.....- nyekergett, akárcsak egy régen olajozott ajtó, amikor kinyílik. Karyn megpróbálkozott ismét a nyelvtanulással, viszont a motivációja a könyv olvasása folyamán lejjebb hágott. Egyszerűen összezavarodott a mondatok olvasása közben és már a felfogó képessége is a végét járta. Azon gondolkodott, lehet meg kellett volna kérnie valakit, hogy segítsen neki magyarul tanulni. Valakit, akinek nincs jobb dolga egy külföldivel értetlenkedni, azon, hogy a magyar nyelvben mit, miért és hogyan ragoznak, illetve mondanak. Kínjában már a padot támasztotta a csinos kis buksijával. Amíg ő a gondolataiban elmerült és önmaga szidásával foglalkozott, meghallott egy ismeretlen hangot. Nem emelte fel a fejét, csak úgy fordult, hogy az álla még mindig a padot támasztotta, viszont az arca már a lány irányába fordult.
- Szia. – hangja kissé erőltetett volt. Így hát visszahajtotta a fejét az előző helyzetébe. - Nem baj. - dörmögte könyvhöz szorított arccal, már nyűgös is volt.
- Te nem zavar engem. Én csak ideges, mert nem beszél jó magyar. - felemelte a buksiját s próbálkozott a lehető legkivehetőbben elpanaszolni az eridonos lánykának azt a hatalmas problémáját, ami miatt a padtámasztás mellett döntött.
- Köszönöm. - már kihúzta magát, az arcára egy halvány mosoly kúszott, és a haja után nyúlt, mintha meg is simogatta volna az egyik tincset, ami a vállán pihent. Mivel nem akart túl bunkónak tűnni, ezért gondolta folytatja és gyakorol.
- Te haj, is szép. - szemöldökeit bizonytalanul összehúzta, amit egy ugyanilyen mosollyal párosított.
- Én olyan irigy rád. Te beszél szép magyar. Én próbál, de semmi. - összegezte végül a szőkenő, hogy mi a fene volt a baja, már csak abban kellett reménykednie, hogy Alíz érteni is fogja az ő beszédnek nevezhető karattyolását.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=531233#post531233][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2015.10.14. 22:27[/b][/url]

A lány nem igazán akar hallgatni rá, pedig tényleg tapasztalatból mondja, hogy fájni fog egy idő után a buksija és lehet még dudor is nő rá, habár ez csak inkább akkor következik be, ha jó erősen lefejeli az asztalt, amit remélhetőleg nem szeretne megtenni. Ez volt az első meglepetés, a második pedig a lány válasza. Nem küldte el, sőt. Még az indokot is kifejtette, miért láthatjuk olyan állapotban, amilyenben. Alíz persze rögtön lehuppan mellé a székre és összefont ujjakkal hallgatja a lányt, mint egy jó pszichológus. Néha rá is bólint egy szóra, aztán végül mérlegel és dönt.
- Köszönöm - köszöni először is meg a bókot picit elpirulva, azután pedig a lány könyve felé bök és amennyiben bólintás, vagy igenlés a válasz, maga elé húzza tanulmányozni. Először csak halkan mormog maga elé és úgy tesz, mintha nagyon értene ehhez, mikor mégsem. De azért néha tudjátok, jó okosabbnak tűnni, meg bölcsebbnek és szebbnek és így tovább. Lehetne ezt itt ragozni estig is, de ha már ragozás, akkor inkább magyarázzuk Karinának.
- Alíz vagyok. És én szívesen segítek neked megtanulni magyarul - mosolyogva csúsztatja vissza a könyvet eredeti olvasója elé, aztán újra összefonja az ujjait és úgy figyel továbbra is a lányra.
Azt persze még nem tudja pontosan, hogyan fogja ezt kivitelezni, mikor ott van a diszlexia, és az előbb is csak úgy tett mintha olvasná azt a könyvet, mikor közben meg nem is. Csak végigfuttatta a tekintetét a sorokon, de picit sem próbálta meg értelmezni is őket. Neeem, majd szépen Karinával fog olvastatni, ő meg majd kézzel-lábbal magyaráz aztán vagy megérti, vagy nem. Mondjuk ilyen hozzáállással nem hiszem, hogy jó magyartanár lenne még akkor sem, ha csak ilyen "pici" magántanárkodást vállal egy alsóbb évfolyamos, de nála idősebb diáknál. Bár, ha Karinának sikerül bármit is megértenie abból, amit hablatyolni fog, akkor azt már félsikerként el lehet könyvelni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=531854#post531854][b]Jeges Karina - 2015.10.17. 13:57[/b][/url]

- Karyn. Te komolyan segít nekem? - meglepődött a szőke, ám arca felvillanyozódott, csillogó szemekkel mosolygott az eridonos lánykára. Boldogan húzta vissza a könyvet Alíztól, aki feltehetően egy pillantással elolvasott benne mindent. Karyn nagyon örült, hogy segít neki és nem neveti ki azért, mert nem volt képes magát kifejezni, holott már második éve itt tanult az iskolában. Jó, volt egy nagy kihagyása, meg ideje nagy részében is Dióval beszélgetett a saját anyanyelvükön vagy angolul, ergo emiatt sem gyakorolta a nyelv használatát. De őrizze meg mindenki a pánikot, hisz ott volt az ő saját tanító nénije, aki feltehetően biztosan mindent tudott a magyar nyelv rejtelmeiről, ezért szépen meg is tudja majd tanítani beszélni a szöszit.
- Akkor, mi hogyan kezd tanulás? - tette fel első és egyben legkíváncsibb kérdését, mert volt pár elképzelése azzal kapcsolatban, hogy miként lehetne hatékony stratégiát kidolgozni a nyelvtanulásra, de ahhoz nem volt kedve, plusz sokkal biztosabb volt abban a tudásban, ami Alíz fejében motoszkált.
- Te ír mondat, én felolvas nagy hang és te javít beszédem? - nem bírta ki, és kérdezett ismét. A szemei még mindig a könyv betűin futkostak, de úgy érezte, mintha kínaiul lett volna leírva egy-egy szabály. Ezért visszatolta a könyvet a piroska elé, hátha ő jobban fel tudja használni, amennyiben szüksége volt rá a tanításhoz.
Karina az asztalara könyökölt jobb karjával, a kézfejével pedig a fejét tartotta s úgy figyelte a lányt, várta, mikor fog belekezdeni a magyarázásba, az okításba illetve abba, hogy egyáltalán mennyi idegrendszere van egy külföldivel értetlenkedni, idióta, értelmetlen mondatokat kitalálni és érvelni azok a szabályok mellett, amiket használni kell a mondatalkotás során. Húzós út lesz, ám nem lehetetlen. Vajon mi fog kisülni belőle?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=531861#post531861][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2015.10.17. 14:17[/b][/url]

Izgatottan figyeli a lány arcát, akinek a neve is szép, nem csak a haja. Mindig is szerette a saját eper szőke haját, ez már szinte a védjegyévé vált az idők során, most viszont ahogy ott ül a szőke ciklonnal szemben és nézi a haját, hirtelen arra gondol milyen jó is lenne világos hajjal nyomulni. Gwen bizonyára nem ismerné meg legelőször, de aztán a szüleivel együtt hozzászokna és minden menne a régi kerékvágás szerint. S hogy fogják elkezdeni a tanulást? Hát arról fogalma sincs, így már éppen nyitná a száját, hogy kell neki egy kis gondolkodási idő, mikor Karyn már teszi is fel az újabb kérdést kimentve ezzel őt a picit szorult helyzetből. Lelkesen bólogat a szavakra, majd amint kap pergament és tintát, fel is firkantja az első mondatot a lapra. Az én nevem Karyn. Visszacsúsztatja a lány elé, és izgatott arccal várja a reakciókat, na meg a felolvasást. Valójában pedig tényleg nincs semmi ötlete, hogyan kellene tanítania a magyar nyelvet, mikor még neki is néha alig megy. Na de majd belejönnek.
- Nem kell sietni - biztatja még picit a lányt, mielőtt gyorsan belepillantana a könyvbe, hogy megnézze Karyn eddig hol mit csinált. Sokat viszont nem is törődik a kötettel, tekintetét hamarosan újra a lányra emeli és készségesen kijavítja a hibákat, már ha vannak. Aztán újra maga elé húzza a lapot és kis gondolkodás után már érkezik is a következő mondat. A Bagolykőben tanulok, de sajnos nem tudok még elég jól magyarul. Magyarázni nem igazán szeret és nem is tud, így ha Karinának esetleg kérdése van ezzel a mondattal kapcsolatban, akkor azon nagyon gondolkodnia kell. Addig is viszont csak nagyon fülel, mert tényleg szeretne segíteni a lánynak s ezzel talán még a saját helyzetén is javíthat. Mert lehet, hogy mire Karina megtanul magyarul, addigra Alíz beszédkészsége is fejlődik és bár most per pillanat nem igazán lehet érzékelni a diszlexiáját, lehet a későbbiekben javulni fog az állapota a gyakorlás miatt. Máris hasznos ez a tanítás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=531879#post531879][b]Jeges Karina - 2015.10.17. 14:58[/b][/url]

Ahogy kezei közé fogta az Alíz által vésett mondatot, rákoncentrált az olvasásra, és nem túl hangosan, viszont érthetően felolvasta azt.
- Az én névem Karyn. - csillogó tekintettel pillantott fel a pergamen fölé, a piros tekintetét keresvén, de mivel egy szót furcsán ejtett ki, ezért javította őt. Nem érezte magáz bénának, mert ezzel is csak neki lesz jó, ráadásul még javul is.
Hamar megkapta a második mondatot. Na, igen. Itt már kicsit nehezebb dolga volt és azt a hosszú mondatot, nehézkesen, nyögvenyelősen olvasta fel, szó szerint erőlködött, hogy felolvassa. Ráadásul a betűket is keverte, megint éppen, mint az előbb.
"A Bagolykőban tanúlok, de sajnos nem túdok még elég jó' magyarul." Valahogy így volt hallható az, amit a szöszke az imént nehézkesen felolvasott. Az olvasás befejeztével már a száját húzta, s felolvasta még egyszer, abban a reményben, hátha jobban fog sikerülni. De ugyan az hangzott el, mint az előbb. Lehunyta a szemeit és a vállát vonta meg. Ismét az asztalra könyökölt jobbjával és fejét megtartotta a kezével.
- Talán, ha én legközelebb itt jár, talán én ügyesebb lesz. - visszatolta Alíz felé a pergament, még nem adta fel a harcot. Tudta, hogy előbb vagy utóbb sikerül neki. Ha ne adj Isten nem menne neki, azon gondolkodott, hogy az összes magyar nyelvtannal foglalkozó könyvet megfagyasztja és összetöri. De akkor lehet, egy életre kitiltaná Tilda néni a könyvtárból és annak a közeléből is. Ahjaj.
- Szerinted, ez hat nekem? Remélem, én hamar beszél jó magyar...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=531890#post531890][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2015.10.17. 15:36[/b][/url]

Sikerült! Bár nem pontos, de attól még az hallatszott amit a lány a lapra írt egy betű tévesztéssel. Alíz nem felejti el kijavítani azt a szót, amit Karina picit furán ejtett, de ez már haladás emberek! Az első leírt mondatot sikerül majdnem hibátlanul kiejtenie. Alíz mérhetetlenül boldog és nem is vesztegeti az idejüket, már írja is a következő mondatot, amellyel azért már van egy-két gond. De sebaj, senki sem profi elsőre. Ezért is fújja ki lassan a levegőt, hogy aztán aranyos ábrázattal Karina felé forduljon, és eltagolja neki a mondatot. Biztatásképp bólint egy picit, ezzel jelezve neki, hogy mondja el még egyszer. De sajnos még mindig ugyanazt hallja vissza, így kis fejtörés után a lapra egy egészen más mondat kerül.
Szeretnék egy új sportcipőt amiben jól tudok majd futni.
Senki sem tudja ez most hogyan jött ide, de mivel Karinának a ban-ben toldalékokkal amúgy is gondja volt, ebbe pakolt is néhányat. Mielőtt még visszatolná a lány elé a lapot, gyorsan átfutja nehogy legyen benne helyesírási hiba, mert azért szégyenszemre mégiscsak ő a tanár, neki kellene hibátlanul írnia, nem pedig Karynnak. Amint a lány megpróbálkozik a mondattal és visszatolja elé a lapot, picit vár míg leírja a következő feladatot. Valami jó nehezet kell, amit el tud magyarázni, holott nem szeretné, mert Karyn amúgy sem fogja megérteni. Na meg néha még ő sem érti, hogy mit magyaráz. Szóval forgatja ujjai között a pennát, majd mint aki megvilágosodott, hirtelen és gyorsan körmölni kezd.
Az utcánkban van három kutya. Mindegyik ijesztően vicsorog és ugrál és félelmetes.
Ennek a jelentése is rejtély, valahol vagy olvashatott valami hasonlót, vagy a szobatársa kutyái hozták rá a frászt és ezért írta éppen ezt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=532775#post532775][b]Jeges Karina - 2015.10.20. 15:30[/b][/url]

Ismételten maga elé húzta a pergament, amire az eridonos leányzó, gyönyörű betűkkel véste fel a következő gyakorló mondatát. A számára mókás frázis olvasása közben elvigyorodott, viszont az "amiben" szót ismét helytelenül mondta ki, így "amibant" ejtett ki az ajkain. Fel is nevetett, nagyjából leszűrte, a mondat lényegét, még ha nem is értette minden szavát, de a cipő szó, az nagyon megmaradt a fejében. Azt különösen szépen ejtette ki, talán lehet azért, mert cipőmániás a szőkeség.
Vigyorogva visszatolta a lapot, és amíg várt, a következő mondatra, már azt tervezgette, hogy milyen lábbelit fog legközelebb beszerezni. Ám ismét megkapta az új mondatát, felemelte vigyorogva, hangosan meg is kezdte a felolvasást, viszont az arcáról hamar elspurizott a mosoly, helyette különös fancsali képet vágott.
- Mi az, vicsorog? - kérdezte értetlenül, úgy sejtette, hogy ez, az egyik kulcsszava a mondatnak, mert nem értette, hogyan lehet ijesztően ugrálni. Azon is gondolkodott, hogy ha még sem kulcsszó, akkor a kutyák vajon szaltóznak egyet a levegőben, és azért félelmetesek? De kis idő múlva ezt sem találta túlzottan ijesztőnek, inkább érdekesnek, sőt viccesnek. Ha elmagyarázta Alíz, a szó jelentését, Karyn nem tétovázott felolvasta a mondatot mégegyszer, nyögvenyelősen ugyan ám szebben hangzott, mint az eddigiek.
- Az utcánkben van három kutya. Mindeggyik ijesztő' vicsorog és ugrál és félelmetes. - Na jó, talán még most sem volt tökéletes, de már ez is haladás.
Karyn lassan kezdett ráérezni a dolgokra, viszont még mindig nem volt biztos magában. Tudta, hogy ha tökéletesre szeretné fejleszteni a nyelvet, ahhoz több időre lesz szüksége, mint egy ilyen óra. De, mindent el kell kezdeni valahol, és még ha nem is mutatta ki annyira, de igazán hálás volt Alíznak azért, amiért ott görnyedt vele és gyártotta a viccesebbnél viccesebb példamondatokat.
Visszatolta a lány elé ismét a lapocskát, kezdte unni a mondatokat, pedig még alig hangzott el négy–öt darab, új ötlete támadt.
- Mi lenne, ha te tanít én viccet. Én nem mesél jó viccet. Na?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=535217#post535217][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2015.10.26. 14:13[/b][/url]

Egyre jobban megy a lánynak a felolvasás, pedig igazából még csak pár perce kezdték ezt az egész tanulósdit, ahhoz képest a rellonos őstehetségnek számít. Alíz pedig ennek olyannyira megörült, hogy nem is vesztegetve egyikük idejét sem, írta is fel a következő mondatot, amivel már kicsit több gond akadt. Jöhetne a magyarázós rész, hogy Karyn könnyebben megértse a dolgokat, de helyette csak kijavítja az elrontott szavakat és a lány kérdésére bólintva kinyitja a száját, hogy megmagyarázza a jelentést. Aztán becsukja, mert igazából maga sem tudja, hogyan kezdjen hozzá. Végül pár perc gondolkodás után egyszerűen megvonja a vállát.
- Amikor a kutya olyan mérges, és nagyra nyitja a száját és látod a fogait. És ijesztően... vicsorog - nem igazán tanácsos ugyanazzal a szóval magyarázni, de amennyire tudta körbeírta, ezek után már csak Karinán áll, hogy megérti-e vagy sem. Mindenesetre reménykedünk benne, hogy nem lesz ezek után semmi gubanc, tud tovább haladni az óra. Karina ezek után szépen elmondja a mondatot és bár pár hiba ugyan becsúszik, összességében azt hiszem teljesen meg lehet elégedni az eredményével. Végül is az első órát bizony nem azzal kellett volna kezdeni, hogy rögtön belevágunk a dolgok közepébe, de ez most így sikerült. Piros pont mindkettőnek.
- Viccet? - néz csodálkozva a rellonos szőkeségre, aki túlságosan is fellelkesült ahhoz, hogy erre egy egyszerű nemet lehessen mondani. Ki kell tehát találni valamit de nagyon gyorsan, mert nem ő a legjobb viccmesélő az iskolában, és őszintén szólva még rendes viccet sem tud, amin igazán lehetne nevetni.
- Hát én nem nagyon tudok mit mesélni - tanácstalanul megrázza a fejét, aztán ujjaival az asztalon dobolva nagyon gondolkozni kezd, hátha eszébe jut valami épkézláb dolog, amivel megcáfolhatja előbbi kijelentését.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=536540#post536540][b]Jégkirálynő - 2015.10.29. 16:30[/b][/url]

Karyn büszke volt magára, mert a magyar mondatok több mint nyolcvan százalékát tisztán értette, viszont a válaszadással akadtak problémái. Mondjuk most nem csak a válasszal, de a mondat jelentése sem volt számára teljesen világos. Halványlila hóembere sem volt arról, hogy mi a jeti lehetett a vicsorogni szó jelentése. Úgy gondolta, hogy ha rákérdez, akkor talán okosabb lesz, és tudja mihez majd hasonlítani.
A válasz hallatán derengett neki, hogy mi is lehet a vicsorgás, ám még mindig nem értette, ezen mi olyan ijesztő. Hisz már látott ilyen kutyát, nem is egyet.
- Akkor te mondani nekem azt, ez vicsorog? - szemöldökeit ráncolta, az orrnyergén is felhúzta a bőrt, mint egy kutya és tényleg valami fura vicsorgáshoz hasonló képet vágott.
Persze ezután igyekezett a feladatát teljesíteni, legjobb tudása szerint felolvasni a próbamondatot. Ráfoghatja, hogy elment, szódával. Bár még mindig nem volt az igazi, és nem is lesz egy ideig.
Karyn ráunt a mondatokra, ezért kitalálta, hogy ő viccet akar tanulni, úgy gondolta a szöszi, hogy azzal többre megy, mint a vicsorgó kutyákkal.
- Igen, viccet! - jelentette ki, szemei jégkristályként csillogtak az elszántság miatt, de hamar letört a jégcsapja, amint közölte vele Alíz, hogy nem igazán tud neki viccet tanítani.
- Oh, érteni. Nem lenni baj, akkor tanulni tovább sima magyar mondat. - mosolygott, és nyögdécselve köhögte fel ezt a hosszabb és bonyolultabb mondatot. Eközben a karkötőjére pillogott, nem állt túl jól a testhőmérséklete, lassan mennie kellett, ha nem akart ájultan lefittyenni a székéről. Egyelőre nem szólt a lánynak, úgy gondolta elég lesz akkor, ha pirosra vált a hőmérő színe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=537098#post537098][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2015.10.30. 17:39[/b][/url]

Karyn olyan jól utánozza a vicsorgó kutyát, hogy lányomnak halál komolyan átfut az agyán a gondolat, hogy el kéne futni. Picit megijed ettől az imitálástól még akkor is, ha a rellonos utána tök kedvesen kérdez tőle valamit. Amit csak pillanatok múlva fog fel, miután megrázza a fejét és végleg felocsúdik a döbbenetből.
- Jaj, igen, igen, ez az! - lelkesen bólogat is hozzá, mintha ezzel elfeledhetné a történteket. Karina persze ezek után úgy ahogy kiolvassa a mondatot, de ez még mindig haladás, emberek. Ha így folytatódik tovább, akkor Alíz tiszta profit farag a lányból egy óra alatt. Aha, mintha ez olyan könnyen menne.
- Ha majd valahol megint összefutunk, akkor mondok neked viccet! A barátnőm nagyon jó vicceket mesél, majd megkérdezem őt! - végre rájött, hogy honnan tudna poént szerválni, és most már lesz is értelme újra találkozniuk. Addigra talán azt is megtanulja, hogy kell értelmesen tanítani, hogy a tanuló is megértse. Addig is viszont csak bízik abban, hogy ez is jó módszer.
- Juuuj de szép karkötő! - csillan fel hirtelen a szeme, mikor meglátja a Karyn csuklóján lógó ékszert. Picit közelebb hajol, hogy jobban lássa, amikor hirtelen eszébe jut Gwen. És az, hogy ma még beszélni akart vele valamiről, csak ha a lány megint eltűnik, akkor sosem fogja tudni elmondani amit akar. Ezt pedig most Karynnal is meg kell osztania.
- Figyeeeelj - kezdi ezzel a tipikus elhúzott szóval, amiről rögtön a legrosszabbra lehet gondolni. - Izé...nagy baj lenne, ha én most elmennék, mert tudod még beszélnem kell a barátnőmmel, de ha elmegy akkor nem tudok vele, és ez nagyon fontos lenne, mert már napok óta nem tudtam neki elmondani és most sem akarom lekésni, de téged sem akarlak itt hagyni egyedül, mert már olyan ügyesen tudod a mondatokat, és ajj - annyira elhadarja az egészet, hogy jó, ha Karina az "ajj" szót megérti még ott a végén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=537341#post537341][b]Jégkirálynő - 2015.10.30. 23:40[/b][/url]

- Ahhaha, te fog nekem mindig őhm.. - hirtelen a kobakjára mutatott a mutató ujjával, nem jutott eszébe az "ész" magyar szóval, ezért csak mutatta, hogy hová is- ide jutni, ha én lát kutya, ami vigyorog. - ezt az egy szót tényleg megjegyezte, úgy tűnt, hogy a koszon kívül más is ragadt rá.
A szőke megunta a bonyolult mondatok tömkelegének felolvasását, szeretett volna kicsit szórakozni, kicsit nevetni. Úgy érezte, hogy nemsokára egy szépet és nőieset fog ásítani, így Alíz az óriásira tátott szájon keresztül akár meg is tudná számolni a fogait Karinának. Nem, ezt ő sem akarta ezért előrukkolt egy új ötlettel, hogy vicces tanítson neki, ám ezt hamar félre tolták, úgy tűnt a számára, hogy a tanító nénije nem ismert olyan könnyű vicceket, amiket akár ő is meg tudott volna tanulni. Ám biztosította arról Karinát, hogy egyszer mesél neki. A szöszi szája fülig ért örömében. Úgyhogy a pergmenlapocskát vissza is csúsztatta, hogy folytassák a tanulást.
A biztonság kedvéért rápillantott a karkötőjére, ami már jelezte, hogy lassan indulnia kellene, ha nem akar szédelegni. Még nem volt túl vészes a helyzet, ezért nem fordított rá nagy hangsúlyt, ám ezt a kis ezüstkarkötőt az eridonos is kiszúrta. Mosolyogva tolta oda a mancsát, hogy jobban szemügyre vehesse azt, Alíz.
- Köszönöm szépen. - neki is nagyon tetszett az ékszer, még ha folyamatosan ellenőriznie is kell azt.
Amint visszahúzta a karját, Alíz heves magyarázásba kezdett, mert mennie kellett valamiért. Az eridonosnak csak az első és az utolsó szava maradt meg neki, amit képes volt megérteni. A nyelve olyan gyorsan pörgött, hogy Karina nem bírta követi, lefordítani pedig esélye sem volt. Hatalmasakat pislogott a kék szemeivel, az arca mindent elárult, hogy az hosszú mondathalmazból egy szót sem értett. Szeretett volna visszakérdezni, vagy valami, de a karkötője közbeszólt. Csipogni kezdett, a testhőmérséklete súrolta azt a pontot, amitől már gondjai akadhattak. Érezte is magán, hisz a feje is húzni kezdett már.
- Azt hiszem, én menni kell. Túl meleg van, én menni vissza jégkuckó. Köszönöm, hogy te ma segít nekem tanulni magyar nyelv. Te nagyon aranyos. - A kezében ajándékképpen egy jégből készült rózsa formálódott meg. - Én ezt adni neked az én... hálaként. Én remél, tetszeni a rózsa neked. - az abba nem maradt csipogás miatt felkapta a könyveket az ölébe.
- Vicsorog! - kacsintott az eridonosra, aztán pimaszul ismét bevágta azt a furcsa vicsorgó pofát, amitől a másiknak az arcára fagyott pár pillanat erejéig az imént a mosolya. Felkacagott egyet s biccentve elindult, hogy vissza pakolja a könyveket és vissza menjen a hűvös szobájába.