Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=530172#post530172][b]Jeges Karina - 2015.10.11. 22:21[/b][/url]

Karina amióta Magyarországon tartózkodik önszorgalomból kezdett magyarul tanulni. Már két éve tanulta a nyelvet, viszont nem folyamatosan és nemrégiben volt egy nagy kihagyása, így ezért hangzik még most is úgy a beszédje, mintha csak féléve tanulná a magyart.
A diákok többsége nem igazán beszéli az angolt, grönlandit pedig Dión és rajta kívül senki, ezért rákényszerült arra, hogy komolyabban elsajátítsa a nyelvet. A megértéssel nem volt nagy gondja, viszont a mondatalkotással már több. Szerette volna legalább egy társalgási szintre fejleszteni a beszédképességét. Ezért elhatározta, hogy elvonul a könyvtárba tanulni, mint a legutóbb. Így is tett a szösszenet, útja hamarost a könyvtár irányába vezetett.
Hosszas keresgélések után megtalálta a neki megfelelő irodalmat s leült egy asztalhoz. Sajnos a könyv teljesen magyar nyelvű volt, így a magyarázat nagy részét nem is értette, ettől függetlenül csak azért is fellapozta a könyvet s bújni kezdte. Talált egy-két szót, aminek nem ismerte a jelentését, csak a szövegkörnyezetből következtette ki a lehetséges fordítását, de ez nagyon lassan ment. A mondatok alkotásánál és a ragozásánál pedig már kínjában a haját szerette volna tépni. Egyszerűen nem értette, hogy mit miért és hova kell írni. Leírták ugyan, hogy mi, miért történt, de ez akkor is magas volt Karyn számára. Nem telt el húsz perc, de már feladta. Homloka a padon koppant, és összenyomott arccal mormogott. Szó szerint belebújt a könyvbe. Talán abban reménykedett, hogy így könnyebben megtanulhatott magyarul? Kitudja.
- Én miért nem tud magyar? - nyöszörgött még egy kicsit, tompa hangok szűrődtek tőle, páran oda is szóltak a szöszinek, hogy halkabban nyavalyogjon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=530925#post530925][b]Jeges Karina - 2015.10.13. 22:12[/b][/url]

- Nyööeehhh.....- nyekergett, akárcsak egy régen olajozott ajtó, amikor kinyílik. Karyn megpróbálkozott ismét a nyelvtanulással, viszont a motivációja a könyv olvasása folyamán lejjebb hágott. Egyszerűen összezavarodott a mondatok olvasása közben és már a felfogó képessége is a végét járta. Azon gondolkodott, lehet meg kellett volna kérnie valakit, hogy segítsen neki magyarul tanulni. Valakit, akinek nincs jobb dolga egy külföldivel értetlenkedni, azon, hogy a magyar nyelvben mit, miért és hogyan ragoznak, illetve mondanak. Kínjában már a padot támasztotta a csinos kis buksijával. Amíg ő a gondolataiban elmerült és önmaga szidásával foglalkozott, meghallott egy ismeretlen hangot. Nem emelte fel a fejét, csak úgy fordult, hogy az álla még mindig a padot támasztotta, viszont az arca már a lány irányába fordult.
- Szia. – hangja kissé erőltetett volt. Így hát visszahajtotta a fejét az előző helyzetébe. - Nem baj. - dörmögte könyvhöz szorított arccal, már nyűgös is volt.
- Te nem zavar engem. Én csak ideges, mert nem beszél jó magyar. - felemelte a buksiját s próbálkozott a lehető legkivehetőbben elpanaszolni az eridonos lánykának azt a hatalmas problémáját, ami miatt a padtámasztás mellett döntött.
- Köszönöm. - már kihúzta magát, az arcára egy halvány mosoly kúszott, és a haja után nyúlt, mintha meg is simogatta volna az egyik tincset, ami a vállán pihent. Mivel nem akart túl bunkónak tűnni, ezért gondolta folytatja és gyakorol.
- Te haj, is szép. - szemöldökeit bizonytalanul összehúzta, amit egy ugyanilyen mosollyal párosított.
- Én olyan irigy rád. Te beszél szép magyar. Én próbál, de semmi. - összegezte végül a szőkenő, hogy mi a fene volt a baja, már csak abban kellett reménykednie, hogy Alíz érteni is fogja az ő beszédnek nevezhető karattyolását.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=531854#post531854][b]Jeges Karina - 2015.10.17. 13:57[/b][/url]

- Karyn. Te komolyan segít nekem? - meglepődött a szőke, ám arca felvillanyozódott, csillogó szemekkel mosolygott az eridonos lánykára. Boldogan húzta vissza a könyvet Alíztól, aki feltehetően egy pillantással elolvasott benne mindent. Karyn nagyon örült, hogy segít neki és nem neveti ki azért, mert nem volt képes magát kifejezni, holott már második éve itt tanult az iskolában. Jó, volt egy nagy kihagyása, meg ideje nagy részében is Dióval beszélgetett a saját anyanyelvükön vagy angolul, ergo emiatt sem gyakorolta a nyelv használatát. De őrizze meg mindenki a pánikot, hisz ott volt az ő saját tanító nénije, aki feltehetően biztosan mindent tudott a magyar nyelv rejtelmeiről, ezért szépen meg is tudja majd tanítani beszélni a szöszit.
- Akkor, mi hogyan kezd tanulás? - tette fel első és egyben legkíváncsibb kérdését, mert volt pár elképzelése azzal kapcsolatban, hogy miként lehetne hatékony stratégiát kidolgozni a nyelvtanulásra, de ahhoz nem volt kedve, plusz sokkal biztosabb volt abban a tudásban, ami Alíz fejében motoszkált.
- Te ír mondat, én felolvas nagy hang és te javít beszédem? - nem bírta ki, és kérdezett ismét. A szemei még mindig a könyv betűin futkostak, de úgy érezte, mintha kínaiul lett volna leírva egy-egy szabály. Ezért visszatolta a könyvet a piroska elé, hátha ő jobban fel tudja használni, amennyiben szüksége volt rá a tanításhoz.
Karina az asztalara könyökölt jobb karjával, a kézfejével pedig a fejét tartotta s úgy figyelte a lányt, várta, mikor fog belekezdeni a magyarázásba, az okításba illetve abba, hogy egyáltalán mennyi idegrendszere van egy külföldivel értetlenkedni, idióta, értelmetlen mondatokat kitalálni és érvelni azok a szabályok mellett, amiket használni kell a mondatalkotás során. Húzós út lesz, ám nem lehetetlen. Vajon mi fog kisülni belőle?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=531879#post531879][b]Jeges Karina - 2015.10.17. 14:58[/b][/url]

Ahogy kezei közé fogta az Alíz által vésett mondatot, rákoncentrált az olvasásra, és nem túl hangosan, viszont érthetően felolvasta azt.
- Az én névem Karyn. - csillogó tekintettel pillantott fel a pergamen fölé, a piros tekintetét keresvén, de mivel egy szót furcsán ejtett ki, ezért javította őt. Nem érezte magáz bénának, mert ezzel is csak neki lesz jó, ráadásul még javul is.
Hamar megkapta a második mondatot. Na, igen. Itt már kicsit nehezebb dolga volt és azt a hosszú mondatot, nehézkesen, nyögvenyelősen olvasta fel, szó szerint erőlködött, hogy felolvassa. Ráadásul a betűket is keverte, megint éppen, mint az előbb.
"A Bagolykőban tanúlok, de sajnos nem túdok még elég jó' magyarul." Valahogy így volt hallható az, amit a szöszke az imént nehézkesen felolvasott. Az olvasás befejeztével már a száját húzta, s felolvasta még egyszer, abban a reményben, hátha jobban fog sikerülni. De ugyan az hangzott el, mint az előbb. Lehunyta a szemeit és a vállát vonta meg. Ismét az asztalra könyökölt jobbjával és fejét megtartotta a kezével.
- Talán, ha én legközelebb itt jár, talán én ügyesebb lesz. - visszatolta Alíz felé a pergament, még nem adta fel a harcot. Tudta, hogy előbb vagy utóbb sikerül neki. Ha ne adj Isten nem menne neki, azon gondolkodott, hogy az összes magyar nyelvtannal foglalkozó könyvet megfagyasztja és összetöri. De akkor lehet, egy életre kitiltaná Tilda néni a könyvtárból és annak a közeléből is. Ahjaj.
- Szerinted, ez hat nekem? Remélem, én hamar beszél jó magyar...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=532775#post532775][b]Jeges Karina - 2015.10.20. 15:30[/b][/url]

Ismételten maga elé húzta a pergament, amire az eridonos leányzó, gyönyörű betűkkel véste fel a következő gyakorló mondatát. A számára mókás frázis olvasása közben elvigyorodott, viszont az "amiben" szót ismét helytelenül mondta ki, így "amibant" ejtett ki az ajkain. Fel is nevetett, nagyjából leszűrte, a mondat lényegét, még ha nem is értette minden szavát, de a cipő szó, az nagyon megmaradt a fejében. Azt különösen szépen ejtette ki, talán lehet azért, mert cipőmániás a szőkeség.
Vigyorogva visszatolta a lapot, és amíg várt, a következő mondatra, már azt tervezgette, hogy milyen lábbelit fog legközelebb beszerezni. Ám ismét megkapta az új mondatát, felemelte vigyorogva, hangosan meg is kezdte a felolvasást, viszont az arcáról hamar elspurizott a mosoly, helyette különös fancsali képet vágott.
- Mi az, vicsorog? - kérdezte értetlenül, úgy sejtette, hogy ez, az egyik kulcsszava a mondatnak, mert nem értette, hogyan lehet ijesztően ugrálni. Azon is gondolkodott, hogy ha még sem kulcsszó, akkor a kutyák vajon szaltóznak egyet a levegőben, és azért félelmetesek? De kis idő múlva ezt sem találta túlzottan ijesztőnek, inkább érdekesnek, sőt viccesnek. Ha elmagyarázta Alíz, a szó jelentését, Karyn nem tétovázott felolvasta a mondatot mégegyszer, nyögvenyelősen ugyan ám szebben hangzott, mint az eddigiek.
- Az utcánkben van három kutya. Mindeggyik ijesztő' vicsorog és ugrál és félelmetes. - Na jó, talán még most sem volt tökéletes, de már ez is haladás.
Karyn lassan kezdett ráérezni a dolgokra, viszont még mindig nem volt biztos magában. Tudta, hogy ha tökéletesre szeretné fejleszteni a nyelvet, ahhoz több időre lesz szüksége, mint egy ilyen óra. De, mindent el kell kezdeni valahol, és még ha nem is mutatta ki annyira, de igazán hálás volt Alíznak azért, amiért ott görnyedt vele és gyártotta a viccesebbnél viccesebb példamondatokat.
Visszatolta a lány elé ismét a lapocskát, kezdte unni a mondatokat, pedig még alig hangzott el négy–öt darab, új ötlete támadt.
- Mi lenne, ha te tanít én viccet. Én nem mesél jó viccet. Na?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=536540#post536540][b]Jégkirálynő - 2015.10.29. 16:30[/b][/url]

Karyn büszke volt magára, mert a magyar mondatok több mint nyolcvan százalékát tisztán értette, viszont a válaszadással akadtak problémái. Mondjuk most nem csak a válasszal, de a mondat jelentése sem volt számára teljesen világos. Halványlila hóembere sem volt arról, hogy mi a jeti lehetett a vicsorogni szó jelentése. Úgy gondolta, hogy ha rákérdez, akkor talán okosabb lesz, és tudja mihez majd hasonlítani.
A válasz hallatán derengett neki, hogy mi is lehet a vicsorgás, ám még mindig nem értette, ezen mi olyan ijesztő. Hisz már látott ilyen kutyát, nem is egyet.
- Akkor te mondani nekem azt, ez vicsorog? - szemöldökeit ráncolta, az orrnyergén is felhúzta a bőrt, mint egy kutya és tényleg valami fura vicsorgáshoz hasonló képet vágott.
Persze ezután igyekezett a feladatát teljesíteni, legjobb tudása szerint felolvasni a próbamondatot. Ráfoghatja, hogy elment, szódával. Bár még mindig nem volt az igazi, és nem is lesz egy ideig.
Karyn ráunt a mondatokra, ezért kitalálta, hogy ő viccet akar tanulni, úgy gondolta a szöszi, hogy azzal többre megy, mint a vicsorgó kutyákkal.
- Igen, viccet! - jelentette ki, szemei jégkristályként csillogtak az elszántság miatt, de hamar letört a jégcsapja, amint közölte vele Alíz, hogy nem igazán tud neki viccet tanítani.
- Oh, érteni. Nem lenni baj, akkor tanulni tovább sima magyar mondat. - mosolygott, és nyögdécselve köhögte fel ezt a hosszabb és bonyolultabb mondatot. Eközben a karkötőjére pillogott, nem állt túl jól a testhőmérséklete, lassan mennie kellett, ha nem akart ájultan lefittyenni a székéről. Egyelőre nem szólt a lánynak, úgy gondolta elég lesz akkor, ha pirosra vált a hőmérő színe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=537341#post537341][b]Jégkirálynő - 2015.10.30. 23:40[/b][/url]

- Ahhaha, te fog nekem mindig őhm.. - hirtelen a kobakjára mutatott a mutató ujjával, nem jutott eszébe az "ész" magyar szóval, ezért csak mutatta, hogy hová is- ide jutni, ha én lát kutya, ami vigyorog. - ezt az egy szót tényleg megjegyezte, úgy tűnt, hogy a koszon kívül más is ragadt rá.
A szőke megunta a bonyolult mondatok tömkelegének felolvasását, szeretett volna kicsit szórakozni, kicsit nevetni. Úgy érezte, hogy nemsokára egy szépet és nőieset fog ásítani, így Alíz az óriásira tátott szájon keresztül akár meg is tudná számolni a fogait Karinának. Nem, ezt ő sem akarta ezért előrukkolt egy új ötlettel, hogy vicces tanítson neki, ám ezt hamar félre tolták, úgy tűnt a számára, hogy a tanító nénije nem ismert olyan könnyű vicceket, amiket akár ő is meg tudott volna tanulni. Ám biztosította arról Karinát, hogy egyszer mesél neki. A szöszi szája fülig ért örömében. Úgyhogy a pergmenlapocskát vissza is csúsztatta, hogy folytassák a tanulást.
A biztonság kedvéért rápillantott a karkötőjére, ami már jelezte, hogy lassan indulnia kellene, ha nem akar szédelegni. Még nem volt túl vészes a helyzet, ezért nem fordított rá nagy hangsúlyt, ám ezt a kis ezüstkarkötőt az eridonos is kiszúrta. Mosolyogva tolta oda a mancsát, hogy jobban szemügyre vehesse azt, Alíz.
- Köszönöm szépen. - neki is nagyon tetszett az ékszer, még ha folyamatosan ellenőriznie is kell azt.
Amint visszahúzta a karját, Alíz heves magyarázásba kezdett, mert mennie kellett valamiért. Az eridonosnak csak az első és az utolsó szava maradt meg neki, amit képes volt megérteni. A nyelve olyan gyorsan pörgött, hogy Karina nem bírta követi, lefordítani pedig esélye sem volt. Hatalmasakat pislogott a kék szemeivel, az arca mindent elárult, hogy az hosszú mondathalmazból egy szót sem értett. Szeretett volna visszakérdezni, vagy valami, de a karkötője közbeszólt. Csipogni kezdett, a testhőmérséklete súrolta azt a pontot, amitől már gondjai akadhattak. Érezte is magán, hisz a feje is húzni kezdett már.
- Azt hiszem, én menni kell. Túl meleg van, én menni vissza jégkuckó. Köszönöm, hogy te ma segít nekem tanulni magyar nyelv. Te nagyon aranyos. - A kezében ajándékképpen egy jégből készült rózsa formálódott meg. - Én ezt adni neked az én... hálaként. Én remél, tetszeni a rózsa neked. - az abba nem maradt csipogás miatt felkapta a könyveket az ölébe.
- Vicsorog! - kacsintott az eridonosra, aztán pimaszul ismét bevágta azt a furcsa vicsorgó pofát, amitől a másiknak az arcára fagyott pár pillanat erejéig az imént a mosolya. Felkacagott egyet s biccentve elindult, hogy vissza pakolja a könyveket és vissza menjen a hűvös szobájába.