Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=312994#post312994][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2014.06.14. 17:03[/b][/url]

Ráérősen sétálgattam az kastély falain belül és közben unatkoztam. Poszeidón újra elkísért a felfedező körutamra, amit minden héten egy nap megteszek. Bár már nem sok felfedezni való szoba, vagy folyosó volt a kastélyban, én még is sokat sétáltam az alagutakban, de a lépcsőfordulókban is sokszor megtalálható voltam. Most azonban a nyugati szárny első emeletén lépdeltem a könyvtár felé. Nem tudtam, hogy macskákat beengednek-e oda, ezért megálltam az ajtó előtt és a cicámra néztem, aki a lábamnál sündörgött. Vállat vonva benyitottam, aztán a könyvtáros felé fordulva egy gyors beszélgetést követően Poszeidónnal a kezemben belevetettem magam a könyvek sűrűjébe. Nem tudtam, hogy mit keresek, gazából cél tudatlanul bolyongtam a polcok és a sorok között, amíg elértem egy érdekesnek tűnő sorhoz, amin furcsa nevű könyvet ácsorogtak. A földre tettem a ragdoll cicát, aztán az egyik kötethez léptem és levettem a polcról. Nem tudtam kiolvasni a nevét, mivel latinul volt, én pedig egy mukkot sem értettem azon a nyelven. Összeszűkítettem a szemeimet és leültem a földre. Kinyitottam az első oldalon, de a lap üres volt.
- Ajj... hát most ezért vettem le? - Már éppen akartam felállni, amikor a legalsó sorban megpillantottam egy mugli írótól származó könyvet. Tudtam, hogy mi az, hiszen az árvaházban sokat kellett olvasnunk ilyeneket. Az előbbi latin olvasmányt letettem magam mellé és a kissé elkopott könyvecskét vettem a kezembe, aztán kinyitottam és belemerültem az olvasásba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=313018#post313018][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2014.06.14. 17:48[/b][/url]

Az árvaházban keveset olvastam, és ott nem is szerettem annyira, de amikor a kezembe került az ismerős kötet, azonnal belemerültem és csak úgy faltam a lapokat. Nem voltam jó olvasó, két hónapig azt hitték diszlexiás vagyok, de aztán rájöttek, hogy nem és mindenki megnyugodott, az élen velem. Persze én mindvégig tudtam, de hát a felnőttek mindent jobban tudnak... így hát nem olyan gyorsan, de közepes tempóban olvastam a sorokat, amik egyre jobban magával ragadtak és már-már belemerültem a képzeletembe, amikor egy lány hangjára lettem figyelmes. Csodálkozva pillantottam fel, hiszen észre sem vettem, amikor idejött. Véletlenül becsuktam a könyvem és hirtelen nem tudtam, hogy hol tartottam. Poszeidón persze már a lábánál dörgölőzött és hangosan dorombolt.
- Szia! - Köszöntem vissza neki. A lány kemény pillantását éreztem magamon, de érdekes módon nem pirultam bele. - Hát... nem tudom ismered-e az írót, aki mugli. Fekete Istvántól a Vuk.
Fogalmam sem volt róla, hogy ismeri-e az írót, hiszen egyrészt már meghalt, másrészt pedig mugli volt. A lány pedig nem nézett ki úgy, mintha ő is varázstalan családból származott volna. Én is végignéztem rajta: barna, lapockáig érő haja volt, de a szemét nem láttam, hiszen állt, én pedig ültem.
- Alíz vagyok - válaszoltam a kérdésére, miután ő elárulta, hogy Melodynak hívják. - Szép név.
Rámosolyogtam, de nem álltam fel. Kinyitottam a kötetem és keresni kezdtem a megfelelő lapot, ahol tartottam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=316687#post316687][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2014.06.18. 22:40[/b][/url]

Amíg a könyvem megfelelő lapját kerestem, addig Poszeidón ment, és bemutatkozott a lánynak. Hozzádörgölőzött a lány lábaihoz, mire én már nyúltam, hogy elvegyem onnan a macskát, amikor Melody egy meglepő mozdulatot tett. Lehajolt és megsimogatta a ragdollt, aztán felállt. Vállat vontam, aztán visszafordultam a könyvemhez és újra keresni kezdtem az oldalt. A lány a véleményemről kérdezett, én pedig hirtelen nem tudtam, mit feleljek. Szeretem ezt az írót, meg minden, de nem tudom megfogalmazni. Azért erőt vettem magamon, megköszörültem a torkom, kissé arrébb csúsztam, aztán kinyitottam a szám.
- Hát, én nagyon kedvelem ezt az írót, akár mugli, akár nem. És a "családi helyzetem" nem volt valami fényes, sok mugli író könyvét olvastam.. vagyis olvastatták velem - válaszoltam és kissé lehajtottam a fejem. Nem szerettem volna elregélni most neki az éltem, ezért inkább kerültem a témát. Sikeresen megtaláltam viszont azt az oldalt, ahol tartottam, így odahelyeztem a mutatóujjam és így fogtam a könyvet.
- Köszönöm - mosolyogtam, amikor megdicsérte a nevem. Amikor eltűnt a polcok mögött, kicsit még néztem utána, aztán viszont visszafordultam a könyvemhez és újra olvasgatni kezdtem. Sikeresen megtaláltam már az oldalam, szóval folytatni tudtam a nosztalgiázást... a könyvvel. Igen tudom, furcsa dolog, de ezt már régen olvastam és nem is hittem volna, hogy megtalálom itt, egy varázskönyvtárban. Ekkor tért vissza Melody, méghozzá egy olvasmánnyal a kezében, aztán lehuppant mellém és ő is kinyitotta a könyvét. Aztán feltett egy kérdést, amire kapásból tudtam válaszolni.
- Nem igazán. Csak a macskákat és a baglyokat, a többi állatot nem. Na és te? - kérdeztem vissza, aztán a kötetére meredtem. - Mit olvasol?
Kíváncsian oldalra hajtottam a fejem és rápillantottam. A arcomon egy kislányos mosoly jelent meg, amit egyszerűen nem bírtam levakarni magamról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=316854#post316854][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2014.06.19. 10:01[/b][/url]

Örültem annak, hogy a lánynak fel tudtam kelteni az érdeklődését a muglik által írt könyvekről. Azt mondta, hogy talán majd olvas Fekete Istvántól valamit, aminek roppantul megörültem. A szemeim felcsillantak és széles mosollyal néztem Melody-ra.
- Tényleg? Ennek örülök. Ajánlhatok esetleg tőle valamit? - Nem szerettem volna tolakodó lenni, csak ha már itt tartunk, hát akkor kisegíteném, ha még is komolyan gondolja.
a másik válaszán gondolkozott, én tovább olvastam a könyvet. Poszeidón közben belemászott az ölembe és összegömbölyödve lefeküdt. Egy apró fejcsóválás után újra a kötetbe temetkeztem, amikor meghallottam Melody válaszát. Elárulta, hogy nem nagy állatbarát, de azért szereti őket, hiszen ki is könyörgött magának egy állatot.
- Értem. És tudtál már dönteni? Vagy vannak esélyesek, akik közül lehetne? Vagy még bele sem kezdtél? - Zúdítottam rá egy rakat kérdést. Hát ez van, néha olyan kíváncsi vagyok, hogy alig lehet leállítani. A lány bizonyítékképpen fel is mutatta az olvasmányát, amire én csak bólintani tudtam. Szóval tehát bólintottam, aztán újra visszafordultam a cicámhoz és a Vukhoz.
Pár perc csend után a Rellonos lány feltette azt a kérdést, amit már kezdettől fogva meg kellett volna kérdeznem. Először nekem, hiszen én akartam barátkozni vele... vagyis.. hát ő jött ide, szóval akkor mindketten ugyan annyira barátkozni akartunk, de most nem ez a lényeg.
- Igen jól - mosolyogtam. - Te pedig...?
Fogalmam sem volt, hogy melyik házba való, így hát nem kezdtem el tippelgetni. Majd elmondja, ha akarja és kész.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=317100#post317100][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2014.06.19. 15:31[/b][/url]

Örültem tényleg örültem annak, hogy felkeltettem a érdeklődését. Ha csak egy kicsit, már az sem baj, hiszen az a kicsit is nagyon sokat számít... nem?
Melody elfogadta a könyvajánlós ötletemet, é pedig boldogan fordultam felé és az ujjamon meg is számoltam, hogy melyik könyvét ajánlanám neki.
- Hát, vannak ugye az ilyen állatos könyvei, mint például: Vuk, amit most olvasok, aztán ott van a Kele, ami egy gólyáról szól, Bogáncs, egy kiskutyáról, Lutra, ami egy vidráról, Hu, egy bagolyról és a Csí, ami pedig egy fecskéről szól. Aztán ott vannak még a más írásai is: például A koppányi aga testamentuma, Kittenberger Kálmán élete, Huszonegy nap, Őszi vásár, Zsellérek, Tüskevár, Téli berek, és azt hiszem ennyi - soroltam fel így hirtelenjében az író könyveit.
Ha jól emlékeztem, akkor mind fel lett mondva, szinte úgy, mint egy vers. Csak itt nem rendeztük sorba őket és nem is rímelnek egymásra. Azért be kell vallanom, szép teljesítmény volt ezt így mind egy szuszra, gondolkodás nélkül elregélni ezt. Persze tisztában voltam azzal is, hogy korántsem ennyi regényt, írt, csak én ennyit ismerek. De ebből se sokat olvastam, ezt viszont nem osztottam meg Melody-val.
Amikor a Rellonos elárulta, hogy még csak keresi a megfelelő állatot, felcsillant a szemem. Na jó, nem, de lehet, hogy azt hitte, igen. Igazából nem nagyon értettem az állatokhoz, annyit tudtam, hogy hogyan kell gondozni egy baglyot és egy macskát, aztán körülbelül ennyi. Csak mosolyogtam és bólogattam azon amit mondott, aztán amikor a véleményem kérdezte, megrántottam a vállam.
- Nem tudom... vegyél egy baglyot. Mondjuk gyöngybaglyot - feleltem, de tényleg nem tudtam mit mondani erre.
Melody a házam felől érdeklődött, és el is találta, hogy a pirosakat erősítem. Talán túl sokat fecsegtem? - morfondíroztam magamban. Nem értettem, hogy miért tudja mindenki, hogy főnix vagyok. Ez annyira nem jó... Azt akartam, hogy az emberek sokáig gondolkodjanak azon, hogy vajon melyik házba is tartozom. Én viszont nem tudtam, hogy melyik házacska lakója, így amikor elárulta, hogy a sárkányok közé tartozik, hát szó szerint leesett az állam. A szemeim tágra nyíltak és egy percig köpni-nyelni nem tudtam.
- Ez... ez most komoly? - Kérdeztem, miután összeszedtem magam. - Egyáltalán nem olyan vagy, mint ők. Vagyis... ezt úgy értem, hogy sok dolgot hallok a Rellonról és Te egyáltalán nem vagy olyan, mint amilyennek elmesélik a zöldeket.
Ez a mondata tényleg meglepett és akár mennyire is szűkszavú volt, én kivettem belőle azt, hogy mást nem szeretne erről a témáról mesélni, szóval hagytam. Viszont kellett valami jó téma, hogy megismerhessem, ezért feltettem azt a személyes kérdést, amire én nem szívesen válaszoltam volna.
- Mesélsz magadról? - kérdeztem. Reméltem, hogy válaszol, de abban is, hogy nem kérdez vissza, ugyanis semmi kedvem nem lett volna elmesélni az életem korábbi részét, hiszen egyrészt nagyon személyes, másrészt pedig nem szívesen emlékeznék vissza...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=329906#post329906][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2014.07.03. 20:02[/b][/url]

Örültem, hogy tudtam kicsit segíteni Melodynak. Amikor elfogadta az ajánlatom, felsoroltam egy csomó könyvet, amit olvastam az írótól. Persze sok másikat is írt, ám én csak ezeket ismertem, de ezt nem osztottam meg a Rellonossal.
Arról kérdezett, hogy szerintem milyen állatot kellene vennie. Olyat szeretne, ami ragaszkodik is hozzá, de simogatni is lehet. Simogatni? Hát nem voltam nagyon otthon az állatok terén, így egy gyöngybaglyot javasoltam neki, Melody pedig megköszönte a segítségem és azt mondta, majd körülnéz. Erre csak bólintottam, aztán sóhajtva lemondtam a könyvemről és visszaraktam a polcra.
Amikor elárulta, hogy Rellonos, ledöbbentem, min Álliánál. Róla is kiderült, hogy zöld, pedig egyáltalán nem úgy viselkedett, mint a Rellonosok.
Az utóbbi időben sok meglepetés ért az iskola falain belül, mint például ezek a dolgok. Megkértem Melodyt, hogy meséljen magáról, ő pedig egy kis vonakodás után beleegyezett. Elmesélte, hogy Londonban született, az apja pedig meghalt. Érzelemmentes arccal nézett rám, amit kicsit nem értettem. Engem nagyon megviselt, amikor meghaltak a szüleim és árvaházba kerültem. Illetve, anyám még biztos él, de már jó ideje felém se nézett. Valószínűleg már talált magának egy gazdag pasit, akivel most valahol a Bora Borákon süttetik a hasukat. Amióta az új családomhoz kerültem, az igazi anyám lenéztem és úgy tettem, mintha egy... mintha egy olyan nő lett volna. Az a helyzet, hogy az új anyám sokkal jobban szeretem, bármit is mond vagy mondott a régiről.
- Hát... szeretek olvasni, meg a kastélyban császkálni. Szinte a hobbimmá vált már a kastély felfedezése - válaszoltam a hobbis kérdésére. - Neked?
Visszakérdeztem, mert hát engem is érdekelt, hogy ő miket szeret csinálni. Figyelmesen végighallgattam a válaszát egy kis mosoly kíséretében. Poszeidon a beszélgetésünk alatt a lábamnál feküdt, ám most belemászott az ölembe és halk nyávogással adta a tudtomra, hogy éhes. Megrökönyödve néztem rá, aztán felálltam.
- Ne haragudj, de meg kell etetnem, különben éjszaka megbosszulja - viccelődtem, de az utolsó szavak igazak voltak. Felkaptam a cicát és magamhoz szorítva elindultam kifelé a könyvtár folyosójára. - Szia!
Köszöntem még neki, aztán kilépve a teremből elindultam az Eridon ház felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=530544#post530544][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2015.10.12. 20:02[/b][/url]

Hát újra itt van. Mármint nem a könyvtárra célzok most ezzel az "itt" szócskával, hanem az iskolára. Amit lehet, hogy néhány hónapon belül végleg el fog hagyni - na és nem a végzős vizsgája elvégzése miatt. Egy ideig rágódott ezen a dolgon, aztán inkább csak sóhajtva elrejtette a kíváncsi szemek elől levelét s elindult, hogy erre a délutánra is találjon magának valami szórakoztató dolgot. Mivel eléggé lehűlt már az idő, rendesen felöltözött és hogy, hogy nem, egyszer csak a könyvtárban lyukadt ki. Köztudottan nem nagyon szeret olvasni már csak azért sem, mert vagy túl cikinek érzi, hogy nem tud rendesen folyékonyan olvasni, vagy pedig már meg sem próbálja. És lehet, hogyha gyakorol jobban fog menni neki, de már azt is feladta, s a dacos "csak azért is" mentalitás is lassan eltűnt már benne ennek kapcsán.
Ekkor pillantja meg az asztalt fejelő lánykát, s felvidulva odalépeget mellé, mintha ez teljesen természetes lenne.
- Szia! - hangjában nincs semmi szomorúság, sőt a kapott levéltől függetlenül is nagyon boldog most. - Meg fog fájdulni a fejed, ha sokat támasztod az asztalt. Tapasztalatból mondom - zavartan csóválja meg a fejét, közben a lány melletti székre pillant, ujjait óvatosan összefonja maga előtt. Semmiképpen sem akar addig leülni, amíg erre engedélyt nem kap. Azért van, amit az anyja belé tudott verni.
- Zavarok? - kissé bágyadtan pislog le a lányra, közben amennyiben amaz felemelte csinos fejecskéjét a könyvéről, Alíz megpróbálja fejjel lefelé is kisilabizálni a benne lévő betűket, hogy nagyjából összerakja a képet és kiderüljön, mit is olvas ennyire nagy lelkesedéssel a leányzó, akinek nem mellesleg olyan furcsán jó szőke haja van, hogy azt bűn lenne nem megemlíteni. - Szép a hajad egyébként.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=531233#post531233][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2015.10.14. 22:27[/b][/url]

A lány nem igazán akar hallgatni rá, pedig tényleg tapasztalatból mondja, hogy fájni fog egy idő után a buksija és lehet még dudor is nő rá, habár ez csak inkább akkor következik be, ha jó erősen lefejeli az asztalt, amit remélhetőleg nem szeretne megtenni. Ez volt az első meglepetés, a második pedig a lány válasza. Nem küldte el, sőt. Még az indokot is kifejtette, miért láthatjuk olyan állapotban, amilyenben. Alíz persze rögtön lehuppan mellé a székre és összefont ujjakkal hallgatja a lányt, mint egy jó pszichológus. Néha rá is bólint egy szóra, aztán végül mérlegel és dönt.
- Köszönöm - köszöni először is meg a bókot picit elpirulva, azután pedig a lány könyve felé bök és amennyiben bólintás, vagy igenlés a válasz, maga elé húzza tanulmányozni. Először csak halkan mormog maga elé és úgy tesz, mintha nagyon értene ehhez, mikor mégsem. De azért néha tudjátok, jó okosabbnak tűnni, meg bölcsebbnek és szebbnek és így tovább. Lehetne ezt itt ragozni estig is, de ha már ragozás, akkor inkább magyarázzuk Karinának.
- Alíz vagyok. És én szívesen segítek neked megtanulni magyarul - mosolyogva csúsztatja vissza a könyvet eredeti olvasója elé, aztán újra összefonja az ujjait és úgy figyel továbbra is a lányra.
Azt persze még nem tudja pontosan, hogyan fogja ezt kivitelezni, mikor ott van a diszlexia, és az előbb is csak úgy tett mintha olvasná azt a könyvet, mikor közben meg nem is. Csak végigfuttatta a tekintetét a sorokon, de picit sem próbálta meg értelmezni is őket. Neeem, majd szépen Karinával fog olvastatni, ő meg majd kézzel-lábbal magyaráz aztán vagy megérti, vagy nem. Mondjuk ilyen hozzáállással nem hiszem, hogy jó magyartanár lenne még akkor sem, ha csak ilyen "pici" magántanárkodást vállal egy alsóbb évfolyamos, de nála idősebb diáknál. Bár, ha Karinának sikerül bármit is megértenie abból, amit hablatyolni fog, akkor azt már félsikerként el lehet könyvelni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=531861#post531861][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2015.10.17. 14:17[/b][/url]

Izgatottan figyeli a lány arcát, akinek a neve is szép, nem csak a haja. Mindig is szerette a saját eper szőke haját, ez már szinte a védjegyévé vált az idők során, most viszont ahogy ott ül a szőke ciklonnal szemben és nézi a haját, hirtelen arra gondol milyen jó is lenne világos hajjal nyomulni. Gwen bizonyára nem ismerné meg legelőször, de aztán a szüleivel együtt hozzászokna és minden menne a régi kerékvágás szerint. S hogy fogják elkezdeni a tanulást? Hát arról fogalma sincs, így már éppen nyitná a száját, hogy kell neki egy kis gondolkodási idő, mikor Karyn már teszi is fel az újabb kérdést kimentve ezzel őt a picit szorult helyzetből. Lelkesen bólogat a szavakra, majd amint kap pergament és tintát, fel is firkantja az első mondatot a lapra. Az én nevem Karyn. Visszacsúsztatja a lány elé, és izgatott arccal várja a reakciókat, na meg a felolvasást. Valójában pedig tényleg nincs semmi ötlete, hogyan kellene tanítania a magyar nyelvet, mikor még neki is néha alig megy. Na de majd belejönnek.
- Nem kell sietni - biztatja még picit a lányt, mielőtt gyorsan belepillantana a könyvbe, hogy megnézze Karyn eddig hol mit csinált. Sokat viszont nem is törődik a kötettel, tekintetét hamarosan újra a lányra emeli és készségesen kijavítja a hibákat, már ha vannak. Aztán újra maga elé húzza a lapot és kis gondolkodás után már érkezik is a következő mondat. A Bagolykőben tanulok, de sajnos nem tudok még elég jól magyarul. Magyarázni nem igazán szeret és nem is tud, így ha Karinának esetleg kérdése van ezzel a mondattal kapcsolatban, akkor azon nagyon gondolkodnia kell. Addig is viszont csak nagyon fülel, mert tényleg szeretne segíteni a lánynak s ezzel talán még a saját helyzetén is javíthat. Mert lehet, hogy mire Karina megtanul magyarul, addigra Alíz beszédkészsége is fejlődik és bár most per pillanat nem igazán lehet érzékelni a diszlexiáját, lehet a későbbiekben javulni fog az állapota a gyakorlás miatt. Máris hasznos ez a tanítás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=531890#post531890][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2015.10.17. 15:36[/b][/url]

Sikerült! Bár nem pontos, de attól még az hallatszott amit a lány a lapra írt egy betű tévesztéssel. Alíz nem felejti el kijavítani azt a szót, amit Karina picit furán ejtett, de ez már haladás emberek! Az első leírt mondatot sikerül majdnem hibátlanul kiejtenie. Alíz mérhetetlenül boldog és nem is vesztegeti az idejüket, már írja is a következő mondatot, amellyel azért már van egy-két gond. De sebaj, senki sem profi elsőre. Ezért is fújja ki lassan a levegőt, hogy aztán aranyos ábrázattal Karina felé forduljon, és eltagolja neki a mondatot. Biztatásképp bólint egy picit, ezzel jelezve neki, hogy mondja el még egyszer. De sajnos még mindig ugyanazt hallja vissza, így kis fejtörés után a lapra egy egészen más mondat kerül.
Szeretnék egy új sportcipőt amiben jól tudok majd futni.
Senki sem tudja ez most hogyan jött ide, de mivel Karinának a ban-ben toldalékokkal amúgy is gondja volt, ebbe pakolt is néhányat. Mielőtt még visszatolná a lány elé a lapot, gyorsan átfutja nehogy legyen benne helyesírási hiba, mert azért szégyenszemre mégiscsak ő a tanár, neki kellene hibátlanul írnia, nem pedig Karynnak. Amint a lány megpróbálkozik a mondattal és visszatolja elé a lapot, picit vár míg leírja a következő feladatot. Valami jó nehezet kell, amit el tud magyarázni, holott nem szeretné, mert Karyn amúgy sem fogja megérteni. Na meg néha még ő sem érti, hogy mit magyaráz. Szóval forgatja ujjai között a pennát, majd mint aki megvilágosodott, hirtelen és gyorsan körmölni kezd.
Az utcánkban van három kutya. Mindegyik ijesztően vicsorog és ugrál és félelmetes.
Ennek a jelentése is rejtély, valahol vagy olvashatott valami hasonlót, vagy a szobatársa kutyái hozták rá a frászt és ezért írta éppen ezt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=535217#post535217][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2015.10.26. 14:13[/b][/url]

Egyre jobban megy a lánynak a felolvasás, pedig igazából még csak pár perce kezdték ezt az egész tanulósdit, ahhoz képest a rellonos őstehetségnek számít. Alíz pedig ennek olyannyira megörült, hogy nem is vesztegetve egyikük idejét sem, írta is fel a következő mondatot, amivel már kicsit több gond akadt. Jöhetne a magyarázós rész, hogy Karyn könnyebben megértse a dolgokat, de helyette csak kijavítja az elrontott szavakat és a lány kérdésére bólintva kinyitja a száját, hogy megmagyarázza a jelentést. Aztán becsukja, mert igazából maga sem tudja, hogyan kezdjen hozzá. Végül pár perc gondolkodás után egyszerűen megvonja a vállát.
- Amikor a kutya olyan mérges, és nagyra nyitja a száját és látod a fogait. És ijesztően... vicsorog - nem igazán tanácsos ugyanazzal a szóval magyarázni, de amennyire tudta körbeírta, ezek után már csak Karinán áll, hogy megérti-e vagy sem. Mindenesetre reménykedünk benne, hogy nem lesz ezek után semmi gubanc, tud tovább haladni az óra. Karina ezek után szépen elmondja a mondatot és bár pár hiba ugyan becsúszik, összességében azt hiszem teljesen meg lehet elégedni az eredményével. Végül is az első órát bizony nem azzal kellett volna kezdeni, hogy rögtön belevágunk a dolgok közepébe, de ez most így sikerült. Piros pont mindkettőnek.
- Viccet? - néz csodálkozva a rellonos szőkeségre, aki túlságosan is fellelkesült ahhoz, hogy erre egy egyszerű nemet lehessen mondani. Ki kell tehát találni valamit de nagyon gyorsan, mert nem ő a legjobb viccmesélő az iskolában, és őszintén szólva még rendes viccet sem tud, amin igazán lehetne nevetni.
- Hát én nem nagyon tudok mit mesélni - tanácstalanul megrázza a fejét, aztán ujjaival az asztalon dobolva nagyon gondolkozni kezd, hátha eszébe jut valami épkézláb dolog, amivel megcáfolhatja előbbi kijelentését.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=537098#post537098][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2015.10.30. 17:39[/b][/url]

Karyn olyan jól utánozza a vicsorgó kutyát, hogy lányomnak halál komolyan átfut az agyán a gondolat, hogy el kéne futni. Picit megijed ettől az imitálástól még akkor is, ha a rellonos utána tök kedvesen kérdez tőle valamit. Amit csak pillanatok múlva fog fel, miután megrázza a fejét és végleg felocsúdik a döbbenetből.
- Jaj, igen, igen, ez az! - lelkesen bólogat is hozzá, mintha ezzel elfeledhetné a történteket. Karina persze ezek után úgy ahogy kiolvassa a mondatot, de ez még mindig haladás, emberek. Ha így folytatódik tovább, akkor Alíz tiszta profit farag a lányból egy óra alatt. Aha, mintha ez olyan könnyen menne.
- Ha majd valahol megint összefutunk, akkor mondok neked viccet! A barátnőm nagyon jó vicceket mesél, majd megkérdezem őt! - végre rájött, hogy honnan tudna poént szerválni, és most már lesz is értelme újra találkozniuk. Addigra talán azt is megtanulja, hogy kell értelmesen tanítani, hogy a tanuló is megértse. Addig is viszont csak bízik abban, hogy ez is jó módszer.
- Juuuj de szép karkötő! - csillan fel hirtelen a szeme, mikor meglátja a Karyn csuklóján lógó ékszert. Picit közelebb hajol, hogy jobban lássa, amikor hirtelen eszébe jut Gwen. És az, hogy ma még beszélni akart vele valamiről, csak ha a lány megint eltűnik, akkor sosem fogja tudni elmondani amit akar. Ezt pedig most Karynnal is meg kell osztania.
- Figyeeeelj - kezdi ezzel a tipikus elhúzott szóval, amiről rögtön a legrosszabbra lehet gondolni. - Izé...nagy baj lenne, ha én most elmennék, mert tudod még beszélnem kell a barátnőmmel, de ha elmegy akkor nem tudok vele, és ez nagyon fontos lenne, mert már napok óta nem tudtam neki elmondani és most sem akarom lekésni, de téged sem akarlak itt hagyni egyedül, mert már olyan ügyesen tudod a mondatokat, és ajj - annyira elhadarja az egészet, hogy jó, ha Karina az "ajj" szót megérti még ott a végén.