Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

Kellemes, meleg őszi időben indul el a 20. tanév itt, a kastély falai között. Egészen kellemes lehetett a szünetnek minden perce, hiszen kiélvezhették még a diákok a jó időt, most azonban ideje, hogy méltó zárása és nyitása legyen a folytatásnak. Mint a számból is látszik, egy nagyobb évforduló lesz ez az év.
Az elmúlt évekből oly megszokott színekkel találkozhatunk ismét a teremben, hiszen a szfinxek magasodtak ki teljesítményükkel. A Levita ház diákjai asztalán a legnagyobb csomagocskák pihennek, amellett hogy őket dicsőíti az egész este. Kék-bronzban pompázó étkészletek, terítők és dekoráció. A kupák már egymás mellett sorakoznak a pódium mellett, csak arra várva, hogy igazgató úr fellépjen és beszédet mondjon.
Az egész estét vacsora koronázza, majd a jutalmakkal, a kis csomagokkal együtt mind megnyitjuk az új tanévet. Minden évben számos meglepetés vár a diákokra és a tanárokra egyaránt. Vajon idén mik ezek? Hamarosan kiderül...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=541134#post541134][b]Regős Manó - 2015.11.09. 21:56[/b][/url]

a talár alatt

A lány hosszan fixírozza őt ahelyett, hogy válaszolna. A meglepett ábrázatot Manó eddig a váratlan siker érzésének tudta be, de most feltámad benne a gyanú, hogy a díjazott sem igazán tudja, mit ünnepelnek itt.
A vörös hajú diáktárs végül szólásra nyitja a száját, és a harmadik szónál... - vagyis a másodiknál, de nagyon hosszan tartott ez a két szó is - Manó első gondolata: ó, szegény. Dadog.
Reméli, nem lehet leolvasni arcáról a sajnálatot emiatt, ellenőrzi arcizmait, ezzel el is kalandozik a figyelme, de így sem marad le a mondanivalóról, hiszen a lányka még csak ekkor fejezik be a következő szót. Nem tűnik bosszúsnak, amiért beszéltetik, így Manó a második gondolatát, miszerint biztosan utál megszólalni, elveti, és úgy dönt, folytatja a csevegést.
Ekkor taps harsan fel - lemaradtak a kviddics eredményhirdetésről. Jobb is, így Manó nem hallotta, hogy a Navine tavaly valamiféle szabotázs miatt mondta le a játékot. A zaj miatt beszélgetésre nem fordítható időt szomszédja a papírja fixírozásával és döbbent és tanácstalan arckifejezések váltogatásával tölti. Mikor az igazgató újra szövegelni kezd - ezúttal a friss tanárokról -, a lány is újra megszólalhat.
- Dehogy is, te kaptad, ott a neved - bök rá Manó az oklevélre, mikor navinés társa azzal a furcsa ötlettel áll elő, hogy visszaszolgáltatja a díszlapot. Érzi, hogy elkél egy adag bátorítás a kishölgynek, hát kifundál valamit, miről is szólhat az iskolaelsőség.
- Biztosan nagyon büszke rád az igazgató. Talán megnyertél egy versenyt, vagy kitűnő lett a bizonyítványod?
Lemaradt Merkovszky professzor igazgató-helyettesé ütéséről is, de az orkán erejű örömteli diákhangokra és tapsra felkapja a fejét, és a tanári asztal felé fordul. Már csak azt látja, ahogy a két férfi elengedi egymást.
- Mi történhetett? - kérdezi a fejét forgatva, de azt sem akarja, hogy újdonsült háztársaira rossz benyomást tegyen azzal, mennyire nem figyel az első évnyitóján, így inkább nem kezd faggatni külön egy asztaltársat sem.
Portnipper úr ekkor fejezhette be a hirdetős etapot, mert váratlanul megint megrakódik az asztal: rengeteg színes édesség, sütemény, mindenféle desszert jelenik meg a tányérokon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=552931#post552931][b]Mezősi Nyeste Veronika - 2015.12.14. 11:48[/b][/url]