33. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Autumn Rue Danvers
Prefektus Eridon, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Másodikos mestertanonc


A Nemes
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 308
I'm on the inside in the summer heat
Írta: 2021. július 8. 00:31
| Link

x


Halvány egy lila de gőzöm nincs, hogy hogyan voltam képes eljutni a konyhába. Mármint most komolyan, egyetlen útvonalat, termet, szobát, semmit nem ismertem ebben a büdös nagy kastélyban. Persze nem rosszabb mint a Roxfort, csak ott azért már megszoktam a járást. De hogy az orrom vitt, vagy csak az érzékeim, azt nem lehet tudni. A lényeg, hogy rövid időn belül megtaláltam a konyhát. Igen, pontosan tudtam, hogy nem szabadna ott lennem. Igen, gonoszan néztek rám a manók. De könyörgöm, ki nem? Egész Bogolyfalva pikkel a családomra a pletykák miatt, pedig magunkhoz mérten most tényleg egészen... emberien viselkedünk. Eddig. Azért befelé menet lekopogtam ezt egy fafelületen háromszor.
Mintha csak haza érkeztem volna csúsztattam le karomon a talárt, hogy végre ténylegesen levegőhöz jusson a bőröm. Legszívesebben beugrottam volna a hűtőbe, ha ilyet lehet. Írország sokkal hidegebb hely ennél. Ott az ember meg tud maradni ruhában.
- Mi a fene? - morogtam magam elé, ahogy elkezdtem rángatni az egyik ajtót. Pár manó felém kapta a fejét, de már kinézetem miatt is lányos zavarukban elkapták a fejüket. Na szép, ennyit az azonnali segítségről. Na persze nem mintha tudnám, hogy mi van a másik oldalon, de valószínűleg kaja. Talán fagyi. Vagy valami hideg. Igazából bármi, ami eltereli a figyelmemet erről az ítéletidőről így a nap közepén.
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 560
Összes hsz: 799
Írta: 2021. július 8. 01:23 | Link

Autumn

 
Egy katasztrófa volt a mai edzése a kviddics pályán. Zalán nem játszott egyik csapatban sem, igazából maga miatt csinálta mindig az egészet. Mert egyszerűen élvezte a repülést. A szülei már hat éves korában seprűt ajándékoztak neki, azóta már beépült heti rutinjába, hogy pár alkalommal leugrik a pályára. De a mai nap...
  Nemhogy manővereket nem sikerült szépen végrehajtani, de a seprűn is alig tudott megmaradni. A tenyere folyamatosan megcsúszott a seprűnyélen, a tűző nap folyton a szemébe sütött. Egyszer majdnem nekiütközött a kommentátori emelvénynek is. Ott volt az a pont, amikor elismerte, hogy ez így nem fog menni. Ilyen dögmelegben kinek van annyi esze, hogy kimegy röpködni? Hát persze, hogy csak neki. Védőszemüvedét feltolta a homlokára, a seprűjét a vállára csapta, majd csalódottan indult vissza a kastély fele. Érezte, hogy ha nem siet gyorsan árnyékba, még hőgutát is kap bónuszként.
 Jól esett volna neki valami hideg innivaló, futott át az agyán, amikor átment az előcsarnokon. Viszont benézve a nagyterembe, meg is gondolta magát. Ide ugyan be nem megy. Az elvarázsolt terem ugyanolyan izzó napsütést árasztott, mint odakint. Talán a konyhában talál valami finomat, anélkül hogy szarrá pörkölné őt a nap.
 Már a folyosón látott sertepertélő házimanókat, akik mit sem törődve vele rohantak a dolgukra. Benyitván a konyhába, kissé meglepetten konstatálta, hogy más is van ott a manókon kívül. Nem sokat tudott még az iskola személyzetéről, de abban biztos volt, hogy az illető nem konyhai kisegítőként ténykedik ott. Két okból is.
  Egy: ilyen csinosan öltözni - és nem utolsó sorban ilyen lengén - egy itteni dolgozót sem látott még. És kettő: ha jártas lett volna itt, akkor nem kezdte volna őrült módon feszegetni az egyik, feltehetően éléskamrába vezető ajtót.
  Zalán ajkára akaratlanul is vigyor kúszott, majd óvatosan, hogy ne tartson fel egy manót sem a munkájában, odalépett a lány mellé. Egy pillanatig figyelt, felmérte a helyzetet, majd megszólalt.
 - Megengeded? - kérdezte udvariasan. Nem akarta lehántani a lány kezét a kilincsről, így amíg az lenyomva tartotta, enyhén megpróbálta előre tolni az ajtót a tenyerével. Csodák csodájára befelé nyílt.
 És valóban, a kamra volt a túloldalon. Tele mindenféle finomsággal. Zalán szeme egyből ráfókuszált a gyümölcsökre - Jackpot - mondta még mindig mosollyal az arcán. Visszanézett a lányra, majd intett egyet a kezével, jelezve, hogy előreengedi őt - Csak utánad.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. július 8. 01:35
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Prefektus Eridon, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Másodikos mestertanonc


A Nemes
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 308
I'm on the inside in the summer heat
Írta: 2021. július 8. 18:04
| Link

x


Hát nézze meg az ember. Csak egy kis hidegre vágyik a lány, de ezek a magyar reteszek olyan nehezen nyílnak, hogy kész erőbedobás kell hozzájuk. Vagy egy kis ész. Ami úgy tűnt, hogy egészen hiányt szenvedek belőle, pedig amúgy nem. Vagyis nem gondolnám. Inkább csak túlságosan szétszórt voltam.
Meglepődve néztem oldalra, tekintetem végigsiklott a segítő karon, fel a pirosló arcra, és a répa fürtökre. Ahogy az ajtó engedett, úgy csúszott le kezem a kilincsről, hogy ezért fel-alá kezdett pattogni. - Ohh... - nyögtem ki végül a nagyon értelmes mondatnak se mondható hangot. Tovább fixíroztam a srácot, láttam, hogy beszél, meg értettem is, de egyszerűen nagyon nem az kötött le.
- Mond csak, te nem sülsz meg ennyi rétegben? - tértem rögtön a lényegre. - Piros vagy mint a paradicsom, lehet jobb lenne, ha nem csinálnál szaunát a testedből - tanácsoltam megsimítva egy ujjal a puha arcbőrét, aztán beléptem az éléskamrába. Odabent újabb manókkal néztem farkasszemet, egy pillanatra át is suhant a meglepődés az arcukon, hogy mégis mi a fenét keresünk ott, de aztán mintha csak elfogadták volna a tényt.
- Kéne valami... hideg. Frissítő - motyogtam magam elé, ahogy felmértem a helyet. Rengeteg gyümölcs, pékáruk, liszt és cukor sorakozott a polcokon, de semmi nem tűnt elégnek.
- Tudsz csinálni fagylaltot? - kérdeztem a sráchoz fordulva. - Az arcodra is kenhetnénk belőle, hogy egy kicsit megnyugtassa a bőröd - mosolyogtam rá kacéran, aztán felkaptam három almát, és zsonglőrködni kezdtem velük.
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 560
Összes hsz: 799
Írta: 2021. július 9. 00:20 | Link

Autumn

Mindenféle reakcióra számított, csak erre nem. Próbálta feldolgozni a lány megjegyzését, amit az öltözékére tett. Gyorsan végigmérte magát, mert megfeledkezett arról, hogy még a védőfelszerelését sem hámozta le magáról, annyira sietett ide, nem beszélve a hosszú ujjú felsőjéről. Úgy tervezte, hogy csak beszalad valamiért a konyhába, utána meg beáll a hideg zuhany alá. Épp ezt készült elmagyarázni, amikor megérezte, hogy a lány egyik ujjával végigsimít az arcán. Először furcsa bizsergést érzet, amit követett az égő fájdalom. A meglepetéstől majdnem kiesett a seprű a kezéből.
  Nem érezte általában zavarban magát a lányok közelében, de gyorsan kellett alkalmazkodnia a másik közvetlenségéhez, hogy ki tudjon nyögni valami válaszfélét. Nem nagyon találta még magát ilyen helyzetben.
 - Hát, szívesen hordanék ilyesmit - utalt a másik öltözékére -, de tudod, nekem fele annyira nem állna jól, mint neked - viccelődött.
 Érdeklődve figyelte, ahogy a lány körbenézett. Hamarosan rájött, hogy mindketten ugyanazért jöttek. Óvatosan nekitámasztotta a seprűjét a falnak, majd ő is belépett a kamrába.
 - Őszintén szólva én nem vagyok egy konyhatündér... - kezdte lassan, miközben felkapott egy kosárnyi meggyet és egy pár citromot. Egy szerény mosollyal nyugtázta az utolsó mondatot. Már szinte biztos volt abban, hogy az illető sokkal idősebb nála, azért vannak ilyen flörttel is felérő megjegyzései. Bár nem tartotta valószínűnek, hogy a talpig izzadt, palacsintára sült feje annyira imponáló lenne, hogy indokolt legyen a bók, így ezt csak a lány puszta jellemének tulajdonította. Amikor úgy érezte, megtalált mindent a polcokon, bátran a lány szemébe nézett, miközben szemrebbenés nékül ellopta az egyik levegőbe dobott zsonglőr-almáját, hogy a többi gyümölcséhez dobja azt - De tele van velük az egész konyha, szóval mázlink van.
  Kilépett a kamrából és odaállt egyik hatalmas konyhapulthoz, ahova lepakolhatta a rakományát. Mintha az egyik házimanó hallotta volna, mit mondott az imént, toporzékolva lépett oda mellé és megrángatta Zalán pólójának a szélét, jelezve, hogy figyel rá.
 - Szervusz - mondta Zalán ugyanolyan udvariassággal a hangjában, ahogy a lányhoz is beszélt - Ebben ti vagytok az igazi mesterek. Segítenél, kérlek?
  A manó, mintha csak erre várt volna, hevesen bólogatni kezdett és csettintett egyet ujjával. Hangos pukkanás hallatszott és egy pillanattal később a gyümölcskupac helyén két hatalmas kehely termett, bennük kristályosan hideg gyümölcsfagylalt-tornyokkal.
 - Zseniális vagy - jegyezte meg Zalán boldogan. A manóról sütött, hogy nem kicsit büszke a munkájára. Úgy látszik, jobban örültek annak, ha az emberek rájuk hagyják ezeket a munkákat és nem próbálnak felfordulást csinálni azzal, hogy maguknak kotyvasztják össze, amit épp megkívánnak. Zalán kihúzott a pult alól egy magasabb széket, hogy a lány leülhessen.

Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. július 9. 22:20
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Prefektus Eridon, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Másodikos mestertanonc


A Nemes
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 308
I'm on the inside in the summer heat
Írta: 2021. július 11. 18:16
| Link

x



Aranyos volt, ahogy megpróbált bókolni. Biztos voltam benne, hogy előbb vagy utóbb női szíveket fog meghódítani az ehhez hasonló szövegekkel. És hogy össze is fogja őket törni. Hiszen minden férfi ezt csinálja. Maximum nem fogja olyan keményen űzni az ipart, mint ahogy Winter teszi.
- Biztos? Pedig biztos vagyok benne, hogy találnánk a te méretedben is – vigyorogtam rá vissza. Talán el is pirult a megjegyzéseimre, fogalmam sincs. Ilyen vörös arcnál nehéz megmondani, hogy mit váltok ki belőle én, és mit a mai vakító napsütés sugarai.
Szemeim végig pásztázták a kamra tartalmát, de közben fél füllel végig az ismeretlent hallgattam. Őszintén megvallva én magam is csak a kocsma konyháját ismertem többnyire. Régebben az összes ilyesmit anya csinálta, és miután elment nem is volt rá szükség, hogy bárki megpróbálkozzon vele. A lakás kiürült.
Elkaptam a maradék két almámat, és érdeklődve néztem a vöröske ügyködését. Épp figyelmeztetni akartam, hogy a manók nem olyan kedvesek ám, mint ahogy azt ő gondolja, amikor a kis segéd egy pillanat alatt odarittyentette neki a két csupor fagyit.
- Hogy….? - néztem megrökönyödve a fiúra. Úgy tűnik a csábereje nem csak a lányokra van hatással, de a kis lények se tudnak neki ellenállni. Kihúztam egy széket az asztal alól – természetesen nem volt rá szükségem, hogy valaki más megtegye ezt helyettem, nekem is van két szép kezem rá -, és levetődtem rá. - Tudod, ha én kértem volna meg őket, akkor a fülük botját se mozdították volna. Áruld el a titkod - suttogtam az utolsó mondatot, csak hogy egy pillanattal később elnevessem magam. Aztán fogtam a kiskanalat, és megkóstoltam az isteni fagylaltot. Úgy olvadt szét a nyelvemen, mint ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Zseniális volt.
- És mond csak én hősöm, neved is van esetleg? Vagy szimplán hívjalak manószelidítőnek? - kérdeztem nevetve. Most hogy már volt valami, ami hidegen tartott, könnyebb volt a srácra koncentrálni, meg az ő leégett bőrére. – Szeretnéd, hogy segítsek rajta? – kérdeztem, és a saját arcom előtt leírtam egy kört, hogy értse miről beszélek.

Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 560
Összes hsz: 799
Írta: 2021. július 11. 20:04 | Link

Autumn


  Zalán nem vette zokon, hogy a lány kiszolgálja magát szék-ügyileg. Lehuppant így arra, amit már kihúzott. Nem tétovázott ő sem, és egy kanálnyi fagyi már landolt is a szájában. A kis jószág rendesen kitett magáért, nagyon finomra sikerült. Pár hosszú pillanatig csak nézte a másikat. Szerette, ha valaki ilyen önfeledten tud nevetni. Egy szép mosoly öltözteti legjobban az embert és valószínű ezt a lány nagyon is jól tudta.
 - Megtisztelő titulusnak hangzik a manószelidítő, de a Zalán is megteszi - mondta nevetve, majd tartott egy kis szünetet, hogy a másik is bemutatkozhasson, ha szeretne.
 - A házimanók egyébként kissé félreértett lények. Szeretik csinálni azt, amit csinálnak. Mármint a legtöbbjük. Nap mint nap értünk dolgoznak, miért sértődnének meg azon, ha szemtől szemben kérünk valamit tőlük? És persze az sem mindegy, hogy bánnak velük. A kérem és a köszönöm a legjobb varázs szavak. Biztos vagyok benne, hogy neked sem tudnának úgy nemet mondani. - Én sem tudnék, ha így mosolyogsz, tette hozzá magában. Saját kósza gondolatától kissé zavarba jött. Látszott, ahogy a fülei elvörösödnek, úgy próbálta folytatni - De tegyél egy próbát! Kérj az egyiküktől mondjuk egy kis jeget erre. - mutatott a leégett arcára - És akkor elfogadom a segítséget.
 Őszintén szólva tényleg ráfért valami hideg a pofázmányára. Most még nem fájt annyira, de ha nem csinál vele semmit, akkor később meg fogja bánni.
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Prefektus Eridon, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Másodikos mestertanonc


A Nemes
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 308
I'm on the inside in the summer heat
Írta: 2021. július 12. 15:55
| Link

x


A Zalán egy szép név, olyan igazán magyaros. Eddig még nem sokszor hallottam, és az istenért se tudtam volna megmondani mi lehet az angol megfelelője, ha egyáltalán van. De ennek a srácnak sikerült pozitívvá varázsolni. Azonban a saját nevem bármennyire is szerettem, mióta Magyarországra értünk nem nagyon hangoztattam. Most is elhúztam egy kicsit a szám, mikor tudtam, hogy én jönnék. Felmértem, vajon Zalán mennyire hallgat a szóbeszédre, de maximum faképnél hagy, mikor rájön ki vagyok. A fagyi már úgyis a kezemben volt.
- Autumn Rue Danvers. De ne ijedj meg, nem olyan vagyok, ahogy a pletykák mondják - tettem hozzá szinte azonnal. Lehet, hogy egy kicsit mégis irritált, hogy az egész falu a szájára vett. Még akkor is, ha van egy-két rész, ami átfedésben van a valósággal. Sőt, igazából főleg amiatt nem tetszett a dolog. Elég volt átélni az egészet, nem kellett, hogy minden nap a szemembe mondják.
Mogyoróbarna szemeimet a fiúra függesztettem, és mosolyogva hallgattam a fejtegetését. Értelmesnek tűnt. Olyannak, aki nem csak saját magával foglalkozik. Bókjára a fagyimba néztem, és a fejemet egy kicsit megingattam. Talán túlságosan is bátorítom arra, hogy velem flörtöljön?
- Neeem, én nem. Hidd el, nem szeretnek. Van két felszabadított házimanónk otthon. Fizetést kapnak azért, amit csinálnak, mégis folyamatosan morognak - magyaráztam két falat között. - Egyszerűbben megoldom varázspálcával. Ez végül is égés, tehát felszíni sérülés. Egy jó kis Valetudo pillanatok alatt rendbe hozná - próbáltam meggyőzni a fiút. Valahogy meg kellett hálálnom a fagyit.
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 560
Összes hsz: 799
Írta: 2021. július 12. 16:43 | Link

Autumn


Zalán hátradőlt a székében, amikor a lány magyarázkodni kezdett a személyét illetően. A mosoly eltűnt az arcáról, a tekintete kifürkészhetetlenné vált pár pillanatra. Végighallgatta a másikat, majd résnyire nyitotta a száját. Látszott, hogy igyekszik megválogatni a szavait, mielőtt megszólal.
 - Tudod, Autumn... te vagy a kedvenc évszakom. - bukott végül ki belőle - Áruld el, hogy miért is kéne tartanom a kedvenc évszakomtól? - Zalán nagyon is tudta, kiről van szó. Volt néhány pletykás évfolyamtársa, akiknek a csacsogását akkor sem tudta volna figyelmen kívül hagyni, ha befogja a fülét. De végülis a pletyka csalóka jószág. Féligazságok kusza hálója, amit csak egy módon tud kibogozni az ember: ha hagyja szóhoz jutni a forrását.
 Nem akart a másikra semmit sem ráerőltetni, bár megvolt a házimanós dologról a véleménye. Az arcára visszatért valamiféle halvány, tétova félmosoly Autumn ötletétől. Tényleg hagynia kéne, hogy ez a lány pálcát fogjon rá úgy, hogy még alig ismeri? Ha elutasító és tényleg megvan az oka félni, akkor csak egy egyszerű napégéssel és egy rossz szájízű találkozással fogja letudni ezt a délutánt. De ha hagyja magát és tényleg nincs mitől tartania, bizalmat ébreszthet valakiben, aki szemmel láthatóan hiányában van a fent említett tulajdonságnak. Akárhogy is, bármelyik döntésének lehet kellemetlen kimenetele is. Sokkal, de sokkal kellemetlenebb.
 Zalánnak nem sok tapasztalata volt a sötét és úgy általában a problematikus varázslókkal. Éppen ezért többet habozott annál, mint amennyi az udvariasság megengedett volna. Rémesen érezte magát azért, hogy az előítéletek ennyire a hatalmukba tudták keríteni akarata ellenére. Az utolsó mondatokra így nem is válaszolt semmit, feszült kíváncsisággal várta a lány magyarázatát. A viselkedésétől legszívesebben a falba verte volna a fejét. Nem tartotta szociálisan tehetetlennek magát, épp ellenkezőleg. Ezért volt olyan mérges magára, hogy egy ilyen egyszerűnek induló társalgás kifog rajta.

Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. július 12. 16:50
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Prefektus Eridon, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Másodikos mestertanonc


A Nemes
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 308
I'm on the inside in the summer heat
Írta: 2021. július 12. 17:35
| Link

x


Írországban minden sokkal könnyebb volt. Boldogok voltunk, együtt voltunk, és nem mellesleg a Danvers név jó híreket hozott. Ezzel szemben Bogolyfalván minden harmadig ember utánam fordult az utcán, minden negyediknek pedig volt valami szaftos kis megjegyzése. Ha nem lenne a nagyi, talán még rosszabb lenne. Kellett Winternek elcsesznie megint mindent...
Hiába próbálta Zalán semmissé tenni az arcára kiülő rémületet, tökéletesen tudtam, hogy mikor kapjam el a pillanatot. Féloldalas mosolyra húzódtak ajkaim, amolyan gúnyos félére. Őszintén nem sokan szerették az őszt. Pontosan azért a sötétségért, amelyet a pletykák is magukban hordoztak. Kinyitottam a számat, aztán becsuktam. Sóhajtottam egyet, majd még egyszer. Mint valami partra vetett hal. Megszoktam már, hogy furcsa vagyok. De azt nem, hogy így néznek vissza rám. Öt perccel ezelőtt még olyan simán elbeszélgettünk Zalánnal, most pedig szemeiben a szóbeszédek vertek visszhangot.
- Szóval tényleg hallottál már egy s mást - néztem komoran a fiúra. - Oké, akkor kérdezz rá. Gyerünk. Nevezd meg mi vagyok - kezdtem kissé feldúltan. Mégis miért kellett volna magyarázkodnom? El se követett bűnökért vezeklek. - Csak kíváncsi vagyok melyiket hallottad. Azt, amelyikben egy szekta tagja vagyok és szűz lányok vérét iszom, vagy amelyikben megöltem a saját anyámat? - feleltem idegesen. Nem volt fair. Semmi sem, ami Magyarországon történt. Őszintén, már az étvágyam is elment. Ellöktem magam elől a fagyit, és kezembe terítve arcomat vártam, hogy ha akar, Zalán itt hagyjon. Minden oka meglett volna rá. Hiszen gyilkos vagyok. nemde?
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 560
Összes hsz: 799
Írta: 2021. július 12. 18:10 | Link

Autumn

  Feszülten szorított rá a kanala nyelére, amikor ráébredt, hogy lényegében semmit nem kellett tennie ahhoz, hogy elcsessze. Az előítélet megtette helyette. Elég volt ránéznie Autumnre ahhoz, hogy megértse: nem sok alapja volt a pletykáknak. Vagy ha mégis, akkor sokkal árnyaltabb az egész, mint azt képzelte. Szomorúan pislogott a lányra, ahogy eltolja maga elől a hideg édességet.
 De hát ilyen volt az ősz. Gyönyörű, ezer színben pompázó, az elején még a csalóka fénnyel kecsegtet. De miután a fagy híre bekúszik az emberek bőre alá, a legtöbben elhúzódnak, menekülnek vissza a biztonságba, az ablak mögül szemlélve, hogyan hervad el minden, hogyan veri el az eső azt, ami addig derítő látványt nyújtott, és hogyan torzítja el a szél az összes szívnek kedves dallamot a természetben.
 Kevesen tudták csak, hogy az ezerarcú évszak nem csak első látásra szép. Zalán tudta, milyen, amikor a színek összemosódnak, az arcát veri az eső, a hajába kap a menetszél, miközben élesen sikolt a fülébe, túlüvöltve minden mást. De ez neki nem nyomasztó volt, hanem inkább... felszabadító érzés.
 Autumn csak annyit érezhetett, hogy Zalán óvatosan megérinti a karját.
 - Csak egyvalamire akarok rákérdezni. - mondta óvatosan. Már nem engedhetett meg magának több bizalmatlankodó húzást. Ez pont olyan, mint a zuhanórepülés. Van egy pont, ahol nem szórakozhatsz tovább, muszáj koncentrálni és felrántani azt a hülye seprűt, hogy átjárjon az adrenalinnal vegyülő megkönnyebbülés, hogy túlélted - Van-e kedved valamikor mesélni magadról? Úgy rendesen?
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Prefektus Eridon, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Másodikos mestertanonc


A Nemes
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 308
I'm on the inside in the summer heat
Írta: 2021. július 12. 18:35
| Link

x


Tudod milyen érzés, mikor kora ősszel felgyűlnek a viharfelhők? Beborítja az egész eget, sötétséget és félelmet hozva magával. Be kell szedni a ruhákat, elrakni a szerszámokat, elvinni mindent, amit elvihet magával a hirtelen eső. Rue maga volt a förmedvény, ami közelített. Néha lecsapott, súlyos károkat hagyva maga után, néha csak behúzta a folyó, és szépen lassan feloldódott. Viszont egy dolog közös volt minden történetvonalban: egyedül maradt a végére. Zalán érintése ezért érte olyan váratlanul. Megrezzent ültében, és hitetlenkedve a fiúra nézett. Már nem ugyanúgy nézett rá.
Hitetlenül elnevette magát. Zalán több meglepetést okozott neki az utóbbi húsz percben, mint amennyit illendő lett volna. - Nem vagyok gyilkos. A légynek se tudnék ártani - vallotta be, és megingatta a fejét. Igen, egy gyilkos is pontosan ezt mondaná. De remélte, hogy Zalán most mégis figyelt rá. Nem a mindenki által felaggatott szavakra, melyek súlyként húzták le a vállát. Csakis barna szemeibe, melyekből tükröződött, hogy nem hazudik.
- Talán csak az igaz, hogy voltam börtönben. Vagyis... az őrsön. Utcai demonstráció. Küzdök a jogaimért - vont vállat a lány. Még mindig kicsit bizalmatlan volt. Nem tudta melyik lesz az a pillanat, amikor Zalán majd újra visszavált. Félni kezd tőle. Sose váltott még ki ilyen hatást senkiből. Éppen ezért nem merte még bevallani a pubot. Annak is van egy szeglete ami igaz. Amiről csak a család tud, és ez éppen elég. Néha még sok is.
Visszahúztam a fagyit magam elé, de egyenlőre csak a kanállal turkáltam benne. - Mond... mi rémisztett meg ennyire? - tettem fel a kérdést. Melyik lehetett az a pletyka, ami a bőre alá kúszott azután is, hogy láthatta, hogy nem az a szörny vagyok, akiről hallott.
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 560
Összes hsz: 799
Írta: 2021. július 12. 19:40 | Link

Autumn


- Az az ijesztő, hogy olyan hevesen tagadod ezeket, mintha kötelességed lenne magyarázkodni. Mintha te is elhinnéd egy részét - már a hangjából is hallani lehetett, hogy Zalán rémségesen megkönnyebbült. Egy bíztató pillantást küldött a lány felé - Ha szerinted alaptalan az, hogy közöd van a fekete mágiához, akkor ne add mások alá a lovat azzal, hogy komolyan veszed a szavaikat. Adj nekik inkább tetteket, amivel meggondolhatják magukat.
 Tehetetlenül beletúrt a fagyijába, majd evett egy púpozott kanállal, csak hogy addig se kelljen megszólalnia. Mintha csak az agyfagyás újraindította volna a gondolatmenetét, lelkesen fodult vissza Autumnhoz.
 - Csináld meg azt az izét rajtam! Azt a vale... valamicsodát! - mondta, majd felemelte Autumn szabad kezét és a saját arcához emelte, mintha már benne lenne a pálca - Megengedem neked.
 Bizonyítva, hogy nem fél a másiktól, kihúzta magát és behunyta a szemét, hogy a lány még véletlenül se olvasson ki belőlük félelmet vagy kételyt. Nem mintha maradt volna benne bármi is ezek közül. Tudta, hogy ez a gesztus nem elég ahhoz, hogy gyökeresen megváltoztassa Autumn elképzelését az emberekről, de nem is ez volt a cél. Csak jóvá akarta tenni ezt a félreértést. És talán szerezhet így magának egy újabb barátot is.


Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. július 12. 19:41
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Prefektus Eridon, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Másodikos mestertanonc


A Nemes
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 308
I'm on the inside in the summer heat
Írta: 2021. július 13. 00:19
| Link

x


Kérdeztem, és megkaptam a választ. Mégsem erre számítottam, és magamhoz híven azonnal replikáztam volna. Csakhogy a szavak elakadtak félúton. Talán igaza volt. Talán nem. De tényleg egy figyelmeztetéssel kezdtem. Előhírnöke volt a nevemnek. Annak, amelyet anyukám adott. Most mégsem volt itt, hogy ő megvédje, és én nem tudtam, hogy egyáltalán akarom-e. Őt meg a nevem.
- Az nem olyan egyszerű. A pletykák konkrétan már az ideérkezésünk előtt elterjedtek. Még öt perce se voltunk a faluban, de már összesúgtak mögöttünk - magyaráztam, és csalódottságomban egy adag fagyit nyomtam a számba. Mindig én voltam a határozott. Az erős. Most mégis egy kissrácnak öntöm ki a szívemet egy adag édesség mellett, mint a dilis tinédzserek a filmekben. Mondjuk ott legalább a csávó magas, helyes és idősebb szokott lenni. Bár ha be akartam vallani, itt is csak az utóbbi sántított.
Meglepődve mosolyogtam Zalánra, és kezem ügyetlenül simította arcbőrét. - Biztos vagy te ebben? Az előbb még halálra akartál dermedni - túloztam kacarászva a hirtelen felinduláson. Aztán csak vállat voltam. A székről lepattanva a másik asztalon hagyott köpenyemhez léptem, és annak belső feléből kihúztam pálcámat.
- Még visszakozhatsz - néztem kétkedőn Zalánra. Közelebb léptem, és jobbom a pálcára szorított. - Valetudo! - A varázslat gyorsan érkezett, hatása pedig azonnali. A piros bőr lassan kezdett enyhülni, és csupán éppen apró pírként maradt a fiú arcán. Nem is állt neki ez rosszul, mintha szándékosan lett volna a szín az arcán.
- Nem tüntette el száz százalékosan, de határozottan nem fog már fájni - bólintottam elégedetten, és visszaülve a helyemre letettem a fadarabot a kelyhem mellé. - Így már mehet hódítani, Don Juan.
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 560
Összes hsz: 799
Írta: 2021. július 14. 10:16 | Link

Autumn


Zalán vállai kicsit megfeszültek, amikor Autumn kimondta a varázsigét, de a hűs, fuvallat-szerű érzés elfeledtetett vele minden aggályt. Még mindig csukott szemmel odanyúlt az arcához és megtapogatta azt. Már semmije nem fájt.
 Kinyitotta a szemét és vigyorogva nézett fel a lányra - Azért remélem, javított valamit az összképen. Talán akkor olyan is szóba áll velem, akinek nincs égető szüksége fagylaltra.
 A halvány pír már nem volt elég ahhoz, hogy eltakarják a szeplőit. De azok úgy sem számítottak, Zalán sosem foglalkozott velük. Viszont érezte, hogy a védőszemüveg már kicsit szorítja a fejét, úgyhogy azt lehámozta magáról. Beletúrt a hajába, de az mit sem segített kócos mivoltán. Ezt követően nyugottabb szívvel fordult vissza a fagyijához, és a félbehagyott szálhoz.
 Voltak elképzelései arról, mit tenne Autumn helyében, innen jött rá, mi a legnagyobb különbség köztük idáig: Zalánt nem érdekelte, mit gondolnak róla az emberek. Mindegy hányszor csinált már bolondot magából a tanárai vagy diáktársai előtt. Egyszerűen képes volt nem törüdni velük. Bár ez közel sem olyan, mintha azzal gyanusítanának, hogy kinyírtál valakit, de attól még...
 - Egyébként meg nem mondtam, hogy egyszerű dolgod lenne, de elég merésznek tűnsz nekem ahhoz, hogy elfogadd a kihívást... Bár ha azt nézzük, hogy egy ajtó kifogott rajtad... - sóhajtott teátrálisan - De viccen kívül: nem hiszem, hogy mindenki véleményét meg kell változtatnod magadról. Elég olyan embereket meggyőznöd, akiket a barátaidként akarsz tudni. A többi miért kéne, hogy számítson?
 Zalán tétovázott pár pillanatig. Hiába beszélt sokat, pár mondat között szépen apadt a fagyitorony - De ki vagyok én, hogy megmondjam mit csinálj? Hiszen még csak hírből ismerlek. - vont vállat végül mosolyogva - Persze, ha ezen szeretnél változtatni, megtisztelnél vele.
 
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. július 14. 10:23
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Prefektus Eridon, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Másodikos mestertanonc


A Nemes
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 308
I'm on the inside in the summer heat
Írta: 2021. július 16. 13:34
| Link

x


Merész. A szó hallatán akaratlan megfeszültem. Kényszerből javítottam ki fejben, hogy Nemes. Merésszel nem beszélünk az este óta, mikor anya eltűnt. Csak kerülgetjük egymást abban a hatalmas házban, próbálunk kibújni minden olyan felelősség alól amiért szóba kéne állni. Senki más nem tudja mi történt azon az éjjelen csak hárman. Nekem se kéne. Talán könnyebb lett volna az egész, ha aznap nem megyek le még egy pohár vízért a konyhába. Akkor esetleg mi ketten megmaradtunk volna. Tán még Írországban lennénk.
A kehelybe pillantottam, hogy elűzzem a gondolataimat. Nem merész, csak nemes. Egyedül.
- Honnan tudod, hogy nem akarlak a barátaim között tudni? - mosolyogtam vissza a fiúra. Így kevésbé vöröslő arccal csak még helyesebb volt. Jól jártak az elsős lányok.
Lassan az utolsókat is kikanalazta az émelyítően finom fagylaltból. Ez most tényleg jobb, mint az írországi. Talán az első dolog, ami pozitív ebben az országban eddig.
- Hát, ha igazán meg akarsz ismerni, el kell jönnöd velem tüntetni. Ott élek a leginkább - vontam meg a vállamat. - Épp felvonulást szervezünk Pesten a kormányotok ellen. Borzasztó hogy milyen törvényeitek vannak, embertelen az összes... - ingattam meg a fejem. A helyükben szégyenkeznék. Már én szégyenkezem, pedig alig vagyok itt pár hete csupán.
- De ami még inkább zavar engem, hogy én viszont hírből sem ismerlek. Szóval itt az idő, hogy beavass a titkaidba - tártam szét teátrálisan a karjaimat. Övé a színpad, én már amúgy is túl sokat beszéltem.
Utoljára módosította:Autumn Rue Danvers, 2021. július 21. 14:27
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 560
Összes hsz: 799
Írta: 2021. július 16. 15:32 | Link

Autumn


Boldogan nyugtázta, hogy egyel több embert tudhat kedves ismerősének. A lány további mondatai viszont megakasztották kissé. Nem értett sokat a politikához. Sem a mágikushoz, sem pedig a muglikéhoz. Egyeszerűen még nem volt olyan helyzetben, hogy érdekelnie kellett volna őt. Viszont látta, hogy Autumn igencsak elszánt a témát illetően. Szépnek tartotta, hogy küzdeni szeretne az igazáért, de hogy ő részt vegyen mellette olyasmiben, amiről fogalma sincsen? Talán ha már sokkal felvilágosultabb lesz benne.
 - Hát Pest nekem egyelőre ki van lőve. Még Bogolyfalvára is csak hétvégente mehetek le, mert még taknyos kis elsős vagyok. Van valami közelebbi hely, ahol elemedben lehetsz esetleg? - vonta fel kíváncsian a szemöldökét.
 Még a citromízű fagyiból maradt pár falat, de már így is kezdett tele lenni. Ismét hátradőlt, hogy elgondolkodjon azon, mi az, ami említésre méltó lehet nála. Ami azt illeti nem gondolta, hogy bármi érdekes lehet benne, de úgy általánosan nem tartotta magát különlegesnek.
 - Szóval a hivatásos manószelidítő mivoltomra már magadtól is rájöttél. - kezdte sorolni. Ujjával a falnak döntött Kométára mutatott. - Szeretek repülni. Ami azt illeti, eléggé. Nem valószínű, hogy a Hollósi név mondd neked bármit, de azt hiszem a vérünkben van... vagy mi. Ja, és a szfinxek tudhatnak a magukénak, bár nem valószínű, hogy sokat nyertek volna velem - ismeri el nevetve. Kanalával már az üres kehelyben kotorászott. - A többit talán majd egy másik alkalommal. A végén még túl sokat fogsz tudni és akkor gyorsan elvesztem az újdonság varázsát.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. július 16. 20:36
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Prefektus Eridon, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Másodikos mestertanonc


A Nemes
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 308
I'm on the inside in the summer heat
Írta: 2021. július 21. 14:54
| Link

x


Sose tudta igazán milyen a kastélyban élés. Mikor kisebbek voltak apjuk jött el értük az iskolába, vagy Winter gondjaira voltak bízva, vagy épp az övére, mikor elég idős lett hozzá. Minden reggel beutaztak a Roxfortba, hogy este visszabumszlizzanak Írországba. Remek egy túra volt. Főleg, amikor már szülők nélkül voltak. Olyankor gyakran választottak mellékutakat, addig ismeretlen utcákat, és csak remélték, hogy nem fognak teljesen elveszni.
- Elmehetünk táncolni is - mosolygott a másikra. Csak viccelt vele, nem hitte, hogy Zalán tényleg beállna mellé ugrálni az Eurovíziós számokra. Mert persze arra lehet a legnagyobb bulit csapni.
Érdeklődve hallgatta a másik fejtegetését, és visszanyelte a szóvicceket amiket a repülés és a holló váltott volna ki belőle. Too soon. Inkább a másik felén gondolkodott el, amit Zalán mondott neki.
- Várj, a szfinx a... hugrahug? Várj nálatok nem így hívják... - gondolkodott el. Arra emlékezett, hogy talán csak a színek stimmeltek a két suliban. Ő griffendéles volt, és most... eridonos. Főnix. Régen oroszlán. Aztán ott volt a Mardekár, ami itt szintén a legveszélyesebb állat, tehát a sárkány. Rellon. És maradt a két introvertáltabb ház. Navine és Levita. De melyik melyik? - A sárga aa... levita? - tippelt a lány, és elhúzta a száját. Ezek a nevek mind annyira hasonlítanak, hát ember legyen a talpán aki megjegyzi. Főleg amennyire logikusan fel voltak építve az elnevezések a Roxfortban.
- Azt hittem neked nincs bajod a túl sok tudással - cukkoltam. Aztán ránéztem a karórámra, és mutatóujjammal ráböktem. - Viszont én el fogok késni jóslástanról. Köszönöm a fagyit, és... valamikor kapj majd el a folyosón - leheltem egy puszit a fiú orcájára, ahogy lepattantam a székemből. Visszanyúltam a pálcámért, és a köpenyemet a vállamra kanyarítottam.
- Este még kend be valamivel, és holnapra nyoma sem lesz - mutattam az arcomra, hogy értse, hogy az égésére gondoltam. Aztán intettem egy utolsót.
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 560
Összes hsz: 799
Írta: 2021. július 21. 19:35 | Link

Autumn

  Felkapta a fejét a tánc szó hallatán. Aztán észrevette, hogy Autumn csak viccnek szánta, így nem is firtatta tovább a témát. Pedig tudott volna mesélni erről is.
 - Kék. És Levita. Az összes fura fazon gyűjtőheje. A művészeké. És az őrült zseniké. - előrehajolt, mintha olyan titok lenne ez, amit a lány semmilyen körülmények között nem adhatna át másnak. A cinkos vigyor nem tudott leolvadni Zalán arcáról, miközben egyre halkabban magyarázott - A tudás hatalom. Elég akár egy apró darabját is elárulni. Ha rosszkor teszed, rossz helyen, rossz embernek, az egész eltorzulhat és olyan formában találkozhatsz vele újra, amit már nem tudsz kordában tartani. De erről gondolom nem kell mesélnem neked.
 Kissé csalódottan figyelte, ahogy Autumn összeszedelőzködik. De igaza volt a lánynak, mindkettejüknek volt még dolga mára. Elsők között szerepelt nála a: nem úgy bűzleni, mint egy kerti törpe odúja - nevű projekt. Utána meg elolvasni és megtanulni minden anyagot, amit ma átaludt a tanórák alatt. Na meg ott van még a...
 Zalán gondolatmenete megszakadt, ahogy a lány egy puszit nyomott az arcára. Értetlenkedve pislogott néhányszor a jelenség előtt. Arckifejezésén nem látszott semmi egyéb, de a fülei pillanatok alatt skarlátvörösbe váltottak - Mindenképp. - nem tudott ennél többet kipréselni magából, csak nézte, ahogy a lány utat tör a manók között és eltűnik az ajtóban.
 A plafont kezdte el bámulni, miközben fejben megint szidni kezdte magát. Az ehhez hasonló forgatókönyvekre nem készült fel még egyáltalán. Béna vagy. Éljen. A nap felismerése.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. július 21. 20:05
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint