Cesare Alfonso Belmonte
Kinézet | Kora délután | Vizsgák után

Cesare Alfonso Belmonte
Kinézet | Kora délután | Vizsgák után

Mivel tökéletesen átaludta az ebédet és az után következő bármilyen étkezést, ezért felkerekedett. Kimerészkedett a pincéből, ahol végre úgy érzi megtalálta a helyét. Anélkül, hogy Liv látná minden lépését és a fejére koppintana. Igaz nem éppen egy közösségi ember lett a Rellonban, mégis határozottan jobban érezte magát ott. Végre nem küszködött azzal az érzéssel, hogy nem oda való. Nem mintha lelkileg összetört volna ettől a dologtól, csupán kissé zavarta. Az ahogyan nélküle döntött Liv és még nem is szégyellte, hogy minden befolyását latba vetette értem. Na mindegy, eltelt, túlélte és már csak jó dolgok következnek, legalábbis reméli.
Szabály szerűen mintha a konyha felé vágtatna. Éhes, hiszen nem ébredt fel. Viszont hiába ment volna a Nagyterembe, ott aztán semmi ehetőt nem talált volna. Csupán diákokat akik még mindig a könyveket bújják. Az pedig nem neki való, ő köszöni szépen meg van azzal elégedve amit produkált. Még egyetlen egy vizsgája van hátra és törheti azon a fejét, hogy mit akar kezdeni az életével. Valószínűleg marad még tanulni, hátha viszi valamire. Elvégre nem volt annyira rossz a kastély falai között. Rengeteg a szép lány és egyre több érkezik, így unatkozni se fog a sok óra között.
Kikerül három házimanót ahogy valami tálat egyensúlyoznak. Egek, ezek nem tudnak segíteni egymásnak? Na nem mintha benne annyira túltengene a segítőkészség. Így tovább megy, befelé az ajtón. Azon gondolkodik, hogy kérjen valamit a manóktól vagy inkább saját maga álljon neki. Addig gondolkodik, hogy beér a konyhába és feltűnik szeme előtt Alíz, a sárga prefektus. Szemének mindig kedves volt a szőke lány a maga gyönyörű zöld szemeivel, amivel ha rájuk pillantok azonnal zsebre vágta az olaszt. Imádja vékony testalkatát és az izmokat amiket úgy tudja a kviddicsnek köszönhet a lány. Közben reméli, hogy ebből a kis közjátékból sokat nem vett észre a szőkeség.
- Alízka, szia! Mi járatban erre? -
Bukkan fel a lány háta mögött, lazán átölelve. Azt gondolja, hogy ennyi idő után már megteheti, hiszen együtt voltak prefektusok, egy csapatban játszottak, sőt még háztársak is voltak amíg az ifjabb Belmonte át nem jelentkezett a zöldekhez. Azért reménykedik abban, hogy nem fogja felszedni a pofont, a verést és a többit, amit kaphat egy ölelésért.
- Van kedved segíteni főzni valamit? -
Érdeklődik a legszélesebb mosolyát elővéve, mert jól jönne neki a segítség, ám ha mégse, valahogy csak elboldogul. Ellép a lánytól, megindul a szekrények felé. Egyelőre még gondolkodik azon, hogy mit is készítsen. Előbb megvárja Alízka válaszát, majd eldönti mennyire bonyolult dologba is vágjon bele.

Cesare Alfonso Belmonte
Kinézet | Kora délután | Vizsgák után

Úgy látszik imái meghallgatásra kerültek az égieknél és nem szedett fel sem egy pofont, sem egy taslit az ölelésért. Igazán kegyesek voltak hozzá ott fent, majd valamikor hálás lesz ezért. Egyébként újra végig járatja a lányon szemeit, felméri a kínálatot és megállapítja magában, hogy egyre szebb és jobb a szőkeség. Persze ezt nem meri hangosan is bevállalni, mert a végén hamar elúszna az előbb megszerzett kegyesség az égiek részéről. Annyira nem szeret kockáztatni, legalábbis ebben.
- Aha, megraktad a hasadat. A végén fel kell gurítsalak a lépcsőn, megígérem vállalom a megtisztelő feladatot. -
Kerekítette Alíz evését viccesre. Úgy gondolja, hogy a lány nem fog megsértődni, ezért merte elsütni ezt az apró kis poént. Amúgy tényleg vállalná a megtisztelő feladatot, már ha a lány rámerné bízni az életét. Néha az a gondolat ütötte fel magát a fejében, hogy nem töltött elég időt a lánnyal amíg lehetősége volt rá. Hisz prefektusok voltak, járőrözhettek volna együtt, járhattak volna akár még az elsősök után is. Viszont még előtte van a lehetőség, hogy változtasson rajta. Elvégre főzni fognak, ami nem 5 perc alatt jön össze.
- A töltött káposzta nem jön be annyira. Mit szólsz a spagettihez? Ahhoz el tudom készíteni anya szószát. És utána mondjuk készíthetnénk pudingot, tejszínhabbal. -
Örül annak, hogy Alízka vevő a dologra, így legalább nem kell egyedül lennie majd ennie. Őszintén nem tudja a lány, hogy is van ezzel a dologgal, bár az elég jó kezdés, hogy segít. Jelentkezett kuktának majd főkóstolónak, végül mosogatónak, talán.
A manóknak elég, hogy meghallják a spagetti és a főzés szót, így már kezdik is előpakolni az egyik pultra a sárgarépát, vöröshagymát, darált húst, zellert. Még egy serpenyőt is kapnak, amihez olívaolaj társul. Ebből aztán megtudják oldani amit akarnak. Illetve idővel a többi hozzávaló is előkerül, hanem Cesare utánuk ered és felfedezi a konyha szekrényeiben mi is lakozik. Cesareban felülkerekedik a vére és már áll is neki, a tűzhelyhez siet ahol közepes lángon kissé felhevíti az olajat, belerakja a darált húst, sóval és borssal fűszerezi illetve hozzá ad egy kevés vizes, majd pirítani kezdi.
- El is felejtettem kérdezni, ugye nem vagy vegetáriánus? -
Hirtelen még erre sem gondolt, annyira szerette volna végre érezni a hazai ízeket. Közben azért sűrűn a lányra pillant, hogy mit is válaszol. És fejben már a következő lépésre készül, mert az a darált hús nem pirul olyan sokáig. Elvégre nem odakozmálni szeretné az olasz, azzal nagyot nem alakítana Alízka előtt.

Cesare Alfonso Belmonte
Kinézet | Kora délután | Vizsgák után

Szélesen elmosolyodik ahogy megtudja a lányka kedvenc étele a spagetti. Viszont felfedezi azt az információt is, hogy ez az egyik. Vagyis neki több van, a lelkesedéséből ítélve pedig él és hal az olasz konyháért. Mekkora szerencséje van, hogy Cézivel hozta össze a sors. Elvégre ő olasz, jó na, félig és még a főzés sem áll annyira távol tőle, mint Makó Jeruzsálemtől. Vajon tisztában van azzal Alíz, hogy megfogta az Isten lábát? Természetesen képletesen szólva, hisz az Istent még senki sem fogdosta. Bár ki tudja, a mai világban bármi történhet, egyik napról a másikra.
- Természetesen csokoládé puding, mást nem szeretek. -
Jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon, miközben azért tudja, hogy Alíznak sincs ellenére az a csokoládés puding. Nagyon nem kedveli az extrém ízeket a pudingok terén, mert tudja mennyi minden felesleges, ártalmas dolog kerül bele. Hiszen elég gyakran segédkezik szüleinek az étteremben, sokszor kap kéretlen tanácsot a főszakácstól. Mégis azok a kéretlen tanácsok formálják legjobban a főzésre hajlandó énét. Például a főszakács szoktatta le a különféle pudingokról, mert elmondta mennyi felesleges színezék anyag, tartósítószer és egészségre ártalmas dolgok leledzenek benne. Számára az egészsége többet ér, mint holmi lopott csoda percek egy finom puding társaságában.
- Egy földre szállt angyal vagy, mennyire fájt mikor leestél a mennyből? -
Dobja be ezt a már ezer éve használt csajozós szöveget amiért Alíz feltalálja magát a konyhába és úgy gondolja segít neki, a hagyma pirításával. Igazából arra gondolt, hogy ezzel az alkalommal megmutatja a lánynak milyen is az igazi olasz spagetti amiben nincs hagyma. Viszont neki fogott, amivel semmi baj nincs. Kissé átírja az olasz srác a terveit és annál jobbat esznek majd. Hiszen semmi perc alatt át tudja írni a receptet, tud már annyit. És kivételesen nem az egója szólt belőle.
A darált hús megpirult, közben figyelni kezdte ahogy Alíz legyőzi a hagymát. Megoldotta ügyesen, túlélte. Nem bírja ki nevetés nélkül ahogy a zsebkendőért nyúl a lány. A mugli módszereken kívül másképp is meglehet oldani azt a fránya hagymavágást. Vagy talán nem is akarta. Jobb neki, hogy Cesare könnyezni látja. A végén még meg kell vigasztalnia. Haha, majd az evés után lehet szó róla. Most a hasa az első.
- Tudod, a pálcádat használva kevesebb könnyel oldod meg. -
Reméli a lány nem fogja fel kéretlen tanácsként, ő egyszerűen segíteni akar neki. Közben óriási mosolyt kap a lányka amiért nem vegetáriánus, így a lehetőségek tárháza végtelen. De azért ehetnek majd együtt salátát, az se annyira rossz. Félre teszi a megpirított darált hús, várja hozzá a hagymát ami Alíz keze alatt készülődik. Egyelőre még semmi se füstöl, nem érez égett szagot sem, így a lány nem éppen egy csődtömeg a konyhában.
Előveszi a pálcáját, a sárgarépa és a zeller felé suhint amik megszabadulnak a héjuktól, egy másik suhintással pedig fel is vannak vágva. Ebből a szempontból imád varázsló lenni, mert csak suhintások és már meg is vannak a dolgok. Még egy utolsó suhintással berakja őket a darált hús mellé. Magához hívja a rozmaringot, babérlevelet, ők is belekerülnek a húshoz fűszerezés gyanánt.
- Bébicsősz vagyok, mindig elérhető. A nővéremnek ikrei születtek, fiúk. És hát, a lányok körül rajonganak, így nem unatkozom annyira. Veled a banánkák között mi a szituáció? -
Érdeklődik nem csupán udvariasságból, hanem azért, mert tényleg kíváncsi a lányra. Újra vissza szegődik a tűzhely mellé, kevergetni kezdi a zöldségeket a hússal együtt lassú lángon. Hagy nekik időt arra, hogy összeérjenek, megmutatva az igazi ízüket. Kíváncsi rá, hogy a végén mit fog szólni az összeállításhoz Alíz. Nem nagyon hiszi, hogy volt dolga ilyen ízkombinációval. Azért néha átpillant, mert a legvégén majd ügyesen belefogják pakolni a hagymát is, ha nem kozmálódik oda.
- Tovább tanulni, egyelőre még nem tudom milyen irányba. Neked? Akarsz tanulni még? -
Hűha, Alíz nem is annyira kezdő a konyhába, gyakorlott mozdulattal teszi bele a hagyma mellé a paradicsom konzervet. Hirtelen annyira el is bambul, hogy elfelejt egyet kavarni, amit aztán gyors kapkodással megold. Mindjárt a végén vannak ennek, nem most kéne tönkre tenni ezt a fejedelmi ételt amit még az édesanyjától tanult. Általában ezt szokta kérni mikor nagy ritkán hazadugja az orrát. Adriana is szereti, így az egész család kedvére tud tenni a kedves édesanya.

Cesare Alfonso Belmonte
Kinézet | Kora délután | Vizsgák után

- Ja, persze, mindenhez van házi receptem. Főleg a lányokhoz. -
Felnevet. Azért neki sincs mindenhez házi receptje, mert az étteremben kamatoztatná a tehetségét, ott meg semmi sem marad titokban. Kissé hiányzik is neki a hely, mert ott bármikor alkothatott valami újat. Itt korlátok közé van szorítva, mert a manók készítik el a legtöbb ételt.
- Mi az, neked nem jönnek be a klasszikusok? Úgy gondolod szépen felépített imidzsem van? -
Meglepődve fogadja azt ahogy Alízka a derekával oldalba bök. Irtó nagy szerencséje volt, hogy sikerült kiviteleznie ezt a manővert, tekintve, hogy az olasz alulról súrolja a 190 centimétert. Egyébként kíváncsi arra, hogy mit fog a lányka válaszolni a szépen felépített imidzsre. Ha valójában így gondolja, az olasz izgalmas tartja a dolgot.
- Velem is megküzdhetsz. -
Kacsint rá sejtelmes félmosolyt megeresztve. Valójában tudja miről beszél, amíg nem volt pálcája, neki is meg kellett küzdenie minden egyes hozzávalóval. Ha éppen valamelyik testvére nem szánta meg és suhintott kettőt, amivel a probléma nagy része le volt tudva. Ő egyébként sosem ment oda kérincsélni, inkább végig szenvedte a összetevőket, akár még sírt is a hagyma láttán. Sosem kért a szánalom segítségből, úgy gondolja, hogy ebben a tulajdonságában az apjára hasonlít. Ő sem fogadta el senkinek a segítségét soha ha az nem szívből jött, a tenni akarást magával ölelve. Helyette megszenvedett az öreg mindennel.
- Univerzálisnak kell lennem, hanem megbuktat Liv a Legendás Lények Gondozása vizsgán. -
Felnevet, tulajdonképpen nem gondolta komolyan az előbbi mondatát. Annál jobban szereti a kis tökmagokat, mint, hogy bármennyit is jelentsen neki az a nyamvadt vizsga. Szeret velük lenni, még a pelenkacserét egyaránt kedveli, mert varázslattal megoldható. Szintén az etetés hasonló módon megy, mert még ő sem tanulta meg hogyan kell ketté szakadni. Viszont egy alkalommal igazán meginterjúztatja erről hőn szeretett nővérét, hogy ő mennyire tud ketté szakadni imádott fiai érdekében.
- Természetesen én leszek a házvezetőd, te a rabszolgám. Minden reggel sütit akarok enni és melléje tejet inni. -
Vigyorogva a tűzhelyre pillant, hogy ellenőrizze mi is formálódik keze alatt. Azért egy pillanatig eljátszik a gondolattal, hogy milyen lenne amit elmondott. A lányka kiszolgálja, lesi minden kívánságát, mint egy kiskirálynak. Közben átpillant, ránéz a hagymára, tökéletesnek ítéli, ezért díjazza ahogy Alíz leveszi a tűzhelyről.
- Sodródom az árral, lehet maradok mestertanoncnak és egyetemista leszek, a lehetőségek között bőven válogathatok. Gyere, jósolj nekem valamit, tudsz? Tanítani akarsz? A tökmagokat? És a faluba lakni? Vegyünk közösen házat. -
Erősen gondolkodik azon, hogy mit is tegyen magával, a jövőjével. Ezért próbálna több helyre beiratkozni, felvételizni és sikeresen venni az akadályokat. Anyagi akadálya nincsen a dolognak, soha nem volt. Csupán arról van még itt szó, hogy Cesare mit akar. A jóslásra felkapja a fejét, mindig érdekelték az ilyen képességek. Kíváncsi lenne neki mit tudna mondani a lányka, már ha tudná. Igazán nem tudja hogyan működnek ezek a képességek, ezért ha nemet mond Alíz, nem forszírozza tovább a dolgot. A tanítás tényén nem lepődik meg, látta mindig, hogy mekkora szeretettel és odaadással viselkedik a lány az apróbb diákokkal. Lassan mintha pótanyjuk lenne, neki valószínűleg elsírják minden gondjukat, bajukat, bánatukat. A vére, a kíváncsisága hajtja, hogy mit válaszol a közös ház vásárlására. Már holnap leköltözhetnének, amennyiben Alíz igent mondana. Gyorsan megoldanák a házvásárlást, hisz Cesare már egy ideje nézelődik egy ház után a faluban.
A főzést sem elhanyagolva egy pálca intéssel rakja bele a hagymát a zöldséges hús mellé, ezután kavargatni kezdi. A másik serpenyő egy újabb pálcaintéssel a mosogatóba száguld. Most várniuk kell, hogy párolódjanak, össze érjenek az ízek, ezt követően neki esnek a tészta főzésnek. Arra viszont még van egy kevés idő, így a lánykára pillant, várva, hogy csicseregjen valamit amiről beszélgethetnek.

Cesare Alfonso Belmonte
Kinézet | Kora délután | Vizsgák után