37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Földszint
Konyha - Széplaki Alíz hozzászólásai (14 darab)
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. december 8. 18:35 | Link
Projekt feladat


Hajna




Egy szörnyű reggel



Nem indult túl fényesen a reggelem, ugyanis egész éjjel rémálmok gyötörtek és ennek köszönhetően nem tudtam igazán kialudni magam. Nem akartam újra a nyugtatóhoz nyúlni, mert már nem sok volt benne, bár valószínűleg jobban jártam volna, hogyha élek ezzel a módszerrel, de nem így történt. Még az ágyból is nehezemre esett kikelni, de még az órák előtt szerettem volna reggelizni valamit, mert este nem haraptam semmit és már iszonyúan korgott a gyomrom. Eléggé paprikás hangulatban keltem fel, de próbáltam uralkodni az érzelmeimen és nem akartam teret engedni a dühömnek és az elkeseredettségemnek, hogy már megint nem tudtam nyugodtan aludni. A készülődés is iszonyat lassan ment, mintha minden dupla vagy tripla időbe tellett volna, mint úgy egyébként. Sokszor a pokolba kívántam a képességemet, mert rettenetesen meg tudta keseríteni a mindennapjaimat, de a kíváncsi énem nem akarta elengedni ezt a különleges képességet, és egyébként is meg kellett tanulnom együtt élni ezzel. Már alig vártam, hogy végre a konyhába érjek, úgyhogy amint végre elkészültem, gyors léptekkel megindultam az étkezés helyszíne felé. Amint beértem a helyiségbe a manók már ott settenkedtek körülöttem és várták, hogy leadjam a rendelést. Még mindig nem sikerült megszoknom őket, olyan furcsa lények voltak, kicsit tartottam is tőlük, pedig egyáltalán nem voltam tartózkodó más lények irányába. Sajnáltam is őket, amiért az egész életüket alárendelt kapcsolatrendszerben élik le, de tisztában voltam vele, hogy kár ezen agyalni, hiszen ők már csak ilyenek, és egy fecske nem csinál nyarat. Leültem az egyik asztalhoz és kértem egy pirítóst tejeskávéval, hátha egy kicsit jobban felébredek tőle. Nem kellett sokáig várnom a rendelésemre, mert pillanatok alatt az asztalra került és legnagyobb örömömre már neki is kezdhettem a reggelim elfogyasztásának. A pirítóst gyorsan befaltam, mivel farkaséhes voltam, a forró italomat viszont kényelmesen iszogattam, mert még volt egy kis időm az óráim kezdéséig.
Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. december 8. 20:18 | Link
Projekt feladat


Hajna




Egy szörnyű reggel



Kómásan kortyolgattam a kávémat, amikor hirtelen megjelent egy lány, akit idáig maximum látásból ismertem. Úgy gondoltam, hogy ezt a "fantasztikus" reggelt már nem zavarhatja meg semmi, de amikor a manók megjelentek a közelében, akkor hirtelen szitkozódások közepette felugrott az asztalra. Ha nem lett volna a béka feneke alatt a hangulatom, akkor talán még tetszett is volna ez a mutatvány, de jelen esetben nem voltam se túl lelkes, se túl érdeklődő.
- Csodás, minden vágyam ez volt, imádom az ingyen mozit! - mondtam neki vontatott hangnemben, miközben tovább kortyolgattam a tejeskávémat. Közben azon tanakodtam, hogy hogyan fogom túlélni ezt a csodálatos napot, de egyelőre nem jutottam dűlőre ezzel kapcsolatban. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy odavetődött mellém a lány, akin láttam, hogy ugyancsak paprikás hangulatában van. Jobban szerettem volna egy kicsit egyedül lenni, de egyelőre nem láttam okát annak, hogy elküldjem magam mellől, úgyhogy inkább magamban fortyogtam.
- Hát aludni azt tudnék, épp egy mosott sz*r társaságában csücsülsz. Nem önszántamból keltem fel ilyen korán - morogtam a lánynak, miközben arra összpontosítottam, hogy el ne aludjak itt helyben. Az ételtől még álmosabb lettem, egyszerűen nem volt ahhoz is lelki erőm, hogy mással jópofizzak.
~ Rendelhettem volna volna valami erősebbet! ~ - gondoltam magamban, majd arra az elhatározásra jutottam, hogy szólok az egyik közelben lévő manónak egy erősebb ital reményében.
- Hozz nekem egy kapucsínót, légy oly kedves! - mondtam a manónak, majd mire kettőt pislogtam már az asztalomon is volt a finom forró itóka.
- Ezt már szeretem! - mondtam a lánynak, miközben beleittam a kapucsínómba, amellyel majdnem sikeresen leégettem a nyelvem.
- A fenébe! - kaptam a kezemet a számhoz. Szerencsémre csak kicsit sikerült megégetnem a nyelvemet, de ettől egyáltalán nem lett jobb a hangulatom.
Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. december 8. 21:46 | Link
Projekt feladat


Hajna




Egy szörnyű reggel



- Tényleg? Akkor miért szóltál egyáltalán hozzám? Na mindegy... - mondtam neki határozottan, majd ásítottam egy nagyot és reméltem, hogy nem fog tovább fokozódni az amúgy is feszült hangulat.
~ Azta, de felvágták valakinek a nyelvét! ~ - gondoltam magamban, mikor meghallottam a "kedves diáktársam" beszólását, bár belegondolva valóban csak az igazságot jelentette ki. Teljesen tisztában voltam vele, hogy úgy néztem ki, mint akin nemrég átment az úthenger, a karikás szemeim pedig csak még egy lapáttal rátettek amúgy sem fess kinézetemre.
- Köszi a bókot! - mondtam neki egy mosollyal az arcomon, majd azzal foglaltam el magam, hogy a bögrémet tologattam jobbra-balra az asztalon. Közben a lány rendelt még magának három mandarint, amit legnagyobb bánatomra elkezdett meghámozni.
~ Remek! Mandarinszag... utálom a mandarint! ~ - néztem a lányra szúrós tekintettel, miközben sikeresen elárasztotta a helyiséget az iszonyatos gyümölcsszaggal. Vágtam egy fintort erre, de nem volt kedvem felkelni a helyemről és tovább állni, egyébként sem szerettem volna addig elmenni, amíg be nem fejeztem a kapucsínóm megivását. Némán ültem tovább a széken, vártam, hogy végre iható állapotba kerüljön az italom és hogy mehessek végre a dolgomra. Magamat is alig bírtam elviselni, így tudtam, hogy egy kemény napnak nézek elébe, legszívesebben a nyakamba akasztottam volna egy "felelősséget nem vállalok magamért" táblát.
Újra a lányra pillantottam és feltűnt, hogy fapofával bámul rám, amit nem igazán tudtam mire vélni, úgyhogy csak lestem rá tompa fejjel.
- Örülök, hogy ennyire érdekesnek tartasz. Sajnos ki kell ábrándítsalak... - mondtam neki miközben elharaptam a mondandóm végét és kedvem támadt röhögni. Talán ez a második szakasza volta fáradtságomnak, ez olyankor jött elő nálam, ha már totál agyhalott voltam. Sejtettem, hogy mi lesz a válasza erre, hiszen felvette a védekező pozíciót, nem igazán számítottam tőle másra egyébként sem.
- Találhatnál magadnak nálam jobb társaságot is - fűztem hozzá a mondandóm végéhez, miközben rájöttem, hogy rendkívül keveset ittam ma, ezért rendeltem a manóktól egy pohár vizet, amit villámgyorsan ki is hoztak. Normál hangulatomban nem lettem volna ennyire elutasító, de az alváshiánynak és az extra rossz kedvnek köszönhetően pont a lehető legrosszabbkor találkoztunk. Úgy éreztem magam, mint akinek leszívták az összes energiáját, tehetetlenségemben pedig legszívesebben bőgtem volna, de az intézményi évek után megfogadtam, hogy mindig erősnek fogok mutatkozni, de ha kell szabadjára engedem az érzelmeimet.
Ittam egy kicsit a vizemből, közben pedig arrébb toltam a forró kávémat, hogy nehogy leöntsem magam vele, mivel túl közel volt hozzám. Nem volt szerencsém, mert miközben biztonságba helyeztem a kávét, sikeresen levertem a vizespoharat a földre, amely darabjaira hullott és a vízből a lánynak is kijutott egy kevéske, amely pont a nadrágján landolt.
Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. december 9. 08:31 | Link
Projekt feladat


Hajna




Egy szörnyű reggel


Zárás



Más esetben valószínűleg könnyebben kijöttem volna a sodromból, de jelen helyzetben annyira fáradt és enervált voltam, hogy egyáltalán nem volt kedvem visszavágósdít játszani. Kicsit még sajnáltam is a lányt, amiért ennyire felizgatta magát azon, hogy nem voltam túl nyitott feléje, szóval nem igazán tudtam rá haragudni emiatt. Tudtam, amint felkeltem, hogy jobb lett volna, ha ma egész nap az ágyban maradok és ki sem kelek, akkor elkerülhettem volna ezt az egészet. Aggódtam, hogy mi várhat még ma rám ezek után, éreztem, hogy ennél bizony lehet rosszabb is a helyzet, ha nem próbálom meg minél gyorsabban összeszedni magam. Rég voltam már ennyire rossz passzban, ráadásul a reggelem is egy alapos fejmosással kezdődött, plusz a fejem is megfájdult. Nem reagáltam a lány beszólásaira, arra összpontosítottam, hogy minél gyorsabban visszatérjek a szobámba egy fájdalomcsillapítóért. Arra gondoltam, hogy mégsem ülhetem végig fejfájással az óráimat, bőven elég büntetés az nekem, hogy ilyen rossz napom van. Szerencsétlen lányra még a vizemet is ráborítottam, aki természetesen szitkozódással reagált erre, aztán kioktató stílusra váltott, amin igencsak csodálkoztam.
- Bocs a vízért! - mondtam neki lehangoltan, még annyi erőm se volt, hogy eltüntessem a pálcámmal a ruhájáról, de ő gyorsan lereagálta helyettem a helyzetet. Valamiket mondott még az esetlenségről, a kávéról és egyebekről, de nem tudtam rá teljes mértékben odafigyelni és nem is akartam, mert már majd szétszakadt a fejem a fájdalomtól. Arra eszméltem fel, hogy elindult kifelé és köszönésképp elégedetten beintett, amire csak legyintettem egyet. Pár percre rá én is felkászálódtam a helyemről és gyors iramban megindultam a szobám felé, hogy véget vessek az iszonyú fájdalomnak, és reménykedtem benne, hogy a napom hátralevő része valamivel jobb lesz.

Köszönöm a játékot! Smiley
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2016. december 9. 08:34 Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. szeptember 2. 20:21 | Link
Andrej


Nos, mondhatni, hogy ez egyáltalán nem volt az én napom, ugyanis eléggé magam alatt voltam, ami csupán egy szimpla levélnek volt köszönhető. Bekövetkezett az, amitől a legjobban tartottam, szóval amitől a leginkább féltem és amit a leginkább vártam, ugyanis 17 év után feltűnt a vér szerinti anyám. Nem igazán értettem, hogy hogyan történhetett ez meg velem. Először arra gondoltam, hogy valaki viccelődik, de erre vajmi kevés esélyt láttam... úgy éreztem, hogy az eddig felépített életemben hirtelen megtört valami. Nem gondoltam volna, hogy ennyi év után hallani fogok valamit a szüleim felől... ráadásul a levélben jóanyám azt írta, hogy szerelemből születtem... aztán az apját okolta azért, amiért nem nevelhetett fel. Úgy éreztem, hogy hirtelen semmi értelme nincs az életemnek, hiába küzdöttem mindenért, hiába próbáltam túllépni a múltamon, hiszen újra kísért az egész... olyan volt minden, mint egy rossz rémálom, amelyből sosem ébredhetek fel. Még pszichológushoz is elmentem, hogy túltegyem magam a dolgon, kezdtem elfogadni, hogy a szüleim egyáltalán nem kíváncsiak rám és ezért kellett abba a fránya árvaházba felnőnöm, erre megjelenik édesanyám a levelével... nem is tudtam hirtelen mire gondoljak... legszívesebben levetettem volna magam egy szikla széléről, mert akkor véget ért volna minden kín... de ahhoz túl gyáva voltam. Nem értettem, hogy miért tartotta anyámat sarokban az apja, hogy miért nem tudott kiállni magáért, hogy miért szakította meg a kapcsolatot a szerelmével, az apámmal, miért nem ellenállt vagy szökött meg... túl sok volt a kérdés... Majával sajnos nem volt lehetőségem találkozni, mert épp nem tartózkodott a közelben, nem is tudtam, hogy hirtelen kihez fordulhatnék a kételyeimmel. Valamiért Andrej ötlött be, nem is értettem, hogy miért, hiszen még alig ismertem... talán azért, mert rám bízott egy féltve őrzött tárgyat, vagy talán azért, mert komolyan érdekelte, hogy mi van velem, nem is tudom... igazából nem volt sok olyan barátom, akiket igazinak nevezhettem volna vagy akikben igazán megbízhattam volna, ugyanis a sima haverok, ismerősök nem ebbe a kategóriába tartoztak. Nagyon el voltam kenődve, úgy éreztem, hogy muszáj valakivel megbeszélnem ezt a dolgot, úgyhogy rögtön küldtem egy baglyot Andrej-nek, hogy megbeszélhessem vele a dolgokat. Nem tudtam, hogy hogyan fogja fogadni ezt az egészet, csak annyit írtam neki a levélben, hogy fontos dologról van szó, úgyhogy reméltem, hogy el fog jönni. Már negyed órával korábban odaértem a megbeszélt helyszínre, egy bordó top és egy sötét farmernadrág volt rajtam, amelyhez fekete balerina cipőt húztam, a hajamat pedig kiengedve hagytam. Igazából rögtön felkaptam magamra, amit a szekrényemben találtam, gondolkodás nélkül csaptam be magam mögött a szobám ajtaját. Nagyon zaklatott állapotban voltam, de nem tarthattam magamban a dolgokat, mert akkor tuti, hogy megbolondultam volna. A konyhába érve rögtön odajöttek hozzám a manók, hogy mit óhajtok enni. Mivel egy falat kaja sem csúszott volna le a torkomon, ezért csak egy kólát kértem. Azt kortyolgatva vártam a fiút, miközben idegesen nézelődtem az ajtó irányába, hogy mikor jön már meg Andrej - ha egyáltalán eljön.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. szeptember 2. 21:10 Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. szeptember 2. 21:34 | Link
Andrej


Nagyon meglepődtem, amikor megláttam Andrej-t az ajtóban. Ráadásul sikerült szegényt teljesen felzaklatni, mert látszott rajta, hogy nagyon izgul, hogy miről is lehet szó... nagyon elszégyelltem magam emiatt, nem akartam ennyire nagy feszültséget okozni neki, de tényleg muszáj volt kiadnom magamból a dolgokat.
- Szia! Nem várattál meg - mondtam neki zaklatottan, miközben alig vártam, hogy eltűnjön végre az a manó, aki étellel kínálta a fiút.
- Bocs, nem akartam rádijeszteni, tulajdonképpen rólam van szó - próbáltam megnyugtatni a fiút, már amennyire tudtam. Nem igazán voltam jelenleg a nyugalom mintaképe, de próbáltam saját magamat is csillapítani, ami nem igazán sikerült...
- Ne haragudj, de muszáj valakivel beszélnem, és úgy gondoltam, hogy számíthatok rád ez ügyben - mondtam neki őszintén, bár reméltem, hogy nem rémisztettem meg őt ezzel a kijelentésemmel.
- Megőrülök, ha nem adhatom ki magamból - próbáltam vele megérteni azt, amiről még fogalma sem volt. Egyrészt nagyon sajnáltam, hogy meg kell hallgatnia a kínjaimat, másrészt magamat is sajnáltam volna, ha nem tudtam volna senkinek sem beszámolni a fejleményekről, mert tuti, hogy rossz vége lett volna az egésznek, ahogyan magamat ismertem.
- Szóval még nem beszéltem neked arról, hogy árvaházban nőttem fel, a szüleim ott hagytak az intézmény ajtaja előtt, a nevelőnők adtak nekem nevet. Még egy rohadt cetlit se voltak képesek ott hagyni velem, úgyhogy semmit sem tudtam a szüleimről. Az egész intézményt utáltam, nem voltak igazán jó tapasztalatim ott, kész kínszenvedés volt az egész: zord légkör, szívató emberek stb... aztán örökbe fogadott az egyik nevelőnő, Timi, aki most a mostohaanyám. Épp kezdtem feldolgozni a múltat, amikor is egy levelet kaptam anyámtól... azt írta, hogy szerelemből születtem, az apám kvilbi és az anyám apja ezért annyira megharagudott, hogy nem vállalhatott fel anyám... aztán apám halála után a nyomomra akadt... - hadartam el neki a lényeget.
- Tudod, nem értem, hogy miért 17 év után akadt a nyomomra, előtte miért nem volt képes szembenézni az apjával vagy titokban megkeresni... és miért pont most történik ez az egész? Igenis szégyellheti magát, amiért magamra hagyott, hogy lehet valaki ennyire gyenge akaratú ember? És most látni akar, ennyi idő után... komolyan mondom, megőrülök... - mondtam neki panaszos hangon... még sose éreztem magam ennyire egyedül és szerencsétlennek, mint most. Legszívesebben elsüllyedtem volna a székben, amin ültem, annyira kellemetlen volt számomra az egész szituáció. Nem sok múlott rajta, hogy elszakadjon a cérna és elsírjam magam, de nem akartam a fiút ennél még cikibb helyzetbe hozni.
Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. szeptember 3. 15:06 | Link
Andrej



- Nézd, sajnálom, hogy rád zúdítottam ezt az egészet, nem akartam így kitörni - hüppögtem a fiúnak, miközben megint eltörött nálam a mécses. Sajnos nem tudtam megállni, hogy ne bőgjem el magam, csak úgy záporoztak a könnyeim. Előkotortam a maradék zsebkendőimet a zsebemből, aztán pár percig csak ültem ott némán a könnyeimet itatva.
- Sikerült másodszor is elbőgni magam előtted, bocs... nem így akartam ezt az egészet - tettem hozzá, miközben elmázoltam az arcomon a könnyeimet és a fekete szemceruzának köszönhetően kezdtem úgy kinézni mint egy nagy, bús pandamaci, aki épp most szökött meg az Óriáspanda Rezervátumból.
- Na, ennyit arról, hogy vízálló - céloztam a szemceruzára, amit eredetileg vízállónak hirdettek, de kiderült róla, hogy csak a reklámban az. Ha most egy lánnyal beszélgettem volna, akkor tutira mondtam volna neki, hogy ne vegyen ilyen szemcerkát, de mivel nem ez volt a szitu így inkább magamban tartottam eme lényegtelen gondolatokat.
- Tényleg nem tudok átlépni a múlton... vagyis már majdnem sikerült, talán egy hajszál választott el tőle, erre itt ez a levél - fűztem hozzá, miután felitattam a könnyeimet az arcomról és valamelyest sikerült megnyugodnom.
- Igen, ez igaz, de szerinted nem tesz rosszat nekem, ha találkozom vele? Mármint nem tépi fel még jobban a sebeket? Bár, ha nem találkozunk, akkor meg lehet, hogy valóban őrlődni fogok amiatt, hogy mi lett volna ha... azt sem tudom, hogy megmondjam-e egyáltalán Timinek, hogy írt az anyám - osztottam meg a gondolataimat a fiúval.
- Tudod elég sok bennem a tüske... nagyon rossz volt az árvaházban. Igazi pokol volt számomra. Nem csoda, hogy ennyire elcsépelt lettem, de mióta itt vagyok úgy érzem, hogy egy új lehetőséget kaptam az élettől, messze a múltamtól, a mugli világtól... - magyaráztam Andrej-nak, bár nem tudom, hogy mennyire volt képes átérezni ezt, mert amit elmesélt, abból az jött le, hogy neki rendezettek a családi körülményei. Nagyon szerencsés volt emiatt, én is örültem volna, ha normális körülmények között nőhetek fel, szerető környezetben, bár az utóbbit Timi megteremtette nekem, amikor befogadott, de az a tüskét, amely ott élt bennem, a mai napig nem sikerült kiirtanom magamból.
- Ha igazán szeretett volna és érdekelte volna a sorsom, akkor talán előbb lépett volna - tettem hozzá élcesen, mert emiatt nagyon haragudtam az anyámra.
- Na, és az apám? Ő miért nem keresett soha? Még anyámat se kereste ezek szerint, pedig állítólag nagy volt a szerelem köztük - mondtam neki komoran, miközben egy újabb kortyot ittam a kólámból. Nem is tudom, hogy miért kértem kólát, nem is kívántam igazán, talán egyfajta pótcselekvésként ittam belőle.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. szeptember 3. 15:07 Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. szeptember 4. 18:56 | Link
Andrej



- Köszi a megértést - mondtam neki hüppögve, miközben végre nagyjából sikerült teljesen megnyugodnom.
- Tudod nem gondoltam volna, hogy egyszer eljön ez a pillanat, de érdekes módon valahogy mégis számítottam rá legbelül - tettem hozzá, miközben a padlót bámultam.
- Igen, tényleg egyszerűbb lenne az életem, ha elvarródnának azok a bizonyos szálak... hát nem vagyok egy egyszerű eset - fűztem hozzá az ajkamat beharapva. Andrej most megismerhette az igazi arcomat is, illetve azt az énemet, amikor nem az erős oldalamat mutattam. Egyáltalán nem bántam ezt, hiszen a barátaimnak ismernie kellett minden tulajdonságomat, reakciómat, enélkül senkivel sem létesíthettem volna őszinte kapcsolatot... sosem voltam az érdekkapcsolatok híve, attól egyenesen kirázott a hideg. Mindig is az egyenes kapcsolatokra építettem, a barátaimat is ennek megfelelően válogattam meg, ezért is volt kevés igaz barátom. Ám ezt egyáltalán nem bántam, mert úgy voltam vele, hogy inkább legyen kevesebb igaz kapcsolatom, mint sok felületes. A fiút még nem ismertem annyira, de amennyire megismertem úgy gondoltam, hogy ő is bekerülhet a barátaim körébe, mert idáig rendes, korrekt embernek gondoltam, de persze azért még kellett egy kis idő, hogy ténylegesen kiismerjem. Persze azt is elfogadtam, ha mégsem akar jobban megismerni és inkább tovább áll, hiszen tudtam magamról, hogy nehéz eset vagyok, akit nem mindenki tud tolerálni és elviselni.
- Persze, igazad van... erősnek kell lennem. Lehet, hogy megbeszélek vele egy találkát. Végül is veszítenivalóm nincs. De talán többet megtudhatok tőle a családomról, a múltamról. Talán itt az ideje szembenéznem a múltammal, saját magammal - jelentettem ki a fiúnak határozottan, közben pedig újra ránéztem, és kezeimmel a poharamat forgattam az asztalon.
- Liliomfay Heléna az anyám neve, idáig ennyit tudok róla... de kíváncsi lennék a családom történetére.
Na igen, idáig egyáltalán nem tudtam semmit sem a származásomról, de arra gondoltam, hogy az apja keze van a dologban, hogy egy cetlit se tettek mellém, amikor az árvaház ajtaja elé raktak, nehogy bármi is kiderüljön a családomról. Legalábbis a levél alapján azt szűrtem le, hogy az apám rendezte úgy, hogy árvaházba kerüljek... ha valóban ez volt az igazság.
- És mi van, ha anyám hazudik? Ha ezzel a mesével próbálja megnyugtatni a lelkiismeretét vagy így hárítaná másra azt, amit tett? Honnan fogom tudni azt, hogy igazat mond vagy hazudik? - tettem fel a kérdést a fiúnak, bár sok értelme nem volt, mert ő ugyan honnan is tudhatná, hogy mennyire igaz az a sztori, amit anyám előadott a levelében...
- Azt hiszem jobb lesz, ha ebből kihagyom most Timit. Nem akarom feleslegesen ilyen gondokkal terhelni - jelentettem ki határozottan, majd megint ittam egy kortyot a kólámból.
- Lehet, hogy igazat mondasz... azért kíváncsi lennék, hogy apám szemszögéből milyen a történet... érted. Hogy ő mit érezne, mik a gondolatai stb. Biztosan gyűlöl, azért nem is keresett fel.
Reméltem, hogy nem utált, de benne volt a pakliban, hogy megharagudott rám, amiért anyám apja bekavart a szerelmi életükbe... de azt sem zártam ki, hogy teljesen másról volt szó.
Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. szeptember 8. 18:12 | Link
Andrej


Zárás



- Igen, igazad lehet... úgy érzem, hogy válaszolnom kell erre a levélre, mert nem akarok egy örökös "mi lett volna ha" teóriában élni.... - válaszoltam a fiúnak. Jól esett, hogy kibeszélhettem vele a dolgot és hogy megbízhattam benne, most nagyon nagy szükségem volt a támogatásra.
- Ó, zseni vagy! - válaszoltam neki szájtátva, mikor felhozta, hogy talán a képességeimről is többet megtudhatok ezáltal.
- Nagyon érdekelne, hogy mit tud erről anyám! Talán végre felvilágosodhatnék ezzel kapcsolatban - tettem hozzá lelkesen. Úgy éreztem, hogy most rendesen dolgozik bennem az adrenalin és annyira furdalt a kíváncsiság, hogy már alig vártam, hogy megírjam a levelet anyámnak, azonban Andrej következő kijelentése letaglózott.
- Gondolod? Igen, benne van a pakliban... sajnos nagyon gyanús, hogy nem keresett idáig... talán azt gondolja, hogy valamiképp hasznot húzhat belőlem azzal, ha most megjelenik az életemben - mondtam neki szomorkásan. Nem volt semmiféle vagyonom, arról sem értesültem, hogy apám után kapnék valamit, de lehet, hogy ezzel jóanyám nem volt tisztában.
- Tudod nekem aztán pláne nincs semmim... de nem kizárt, hogy ezt anyám nem tudja - feleltem neki komoly arccal, magam elé nézve.
- De már csak azért is felkeresném, hogy többet megtudjak magamról és a képességeimről. Aztán majd a többi elválik.... csak kiderül, ha csak haszonszerzésből keresett fel - fejtettem ki az álláspontomat ezzel kapcsolatban.
- Igen, a családfakutató sem rossz ötlet - válaszoltam neki elgondolkodva. Viszont az az érzés, hogy találkozzam anyámmal erősebb volt mindennél. Úgy határoztam, hogy mindenképp találkozni akarok vele, mert akkor talán lezárhatom a múltam egy részét és persze ez nem azt jelenti, hogy megbocsátom neki azt, hogy magamra hagyott akkoriban.
- Köszönöm, sokat segítettél! - pattantam fel a helyemről egy hálás mosolyt hintve a fiú felé, majd a szobámba rohantam, hogy megfogalmazzak egy válaszlevelet anyámnak a találkozás részleteiről.
Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. szeptember 9. 16:37 | Link
Cesare Alfonso Belmonte

Kinézet | Kora délután | Vizsgák után



Nem ettem valami sokat, sőt, mondhatni egész nap csak csipegettem valamit, nem igazán volt étvágyam. Délutánra egy kicsit megéheztem, szóval elhatároztam, hogy elmegyek a konyhába és készíttetek a manókkal valami eleséget. Megint furcsa álmom volt az éjjel, de próbáltam elhessegetni az egészet és nem ezen agyalni. Minden vágyam az volt, hogy kikapcsoljak kicsit és csak úgy legyek, ne gondolva semmire. Legalábbis semmi olyanra, ami az álmaimhoz, a látomásaimhoz fűződik. Kellemes kora őszi idő volt, nagyon élveztem, hogy végre nincs dög meleg. Pont jó volt a hőmérséklet, mert se melegem nem volt, se nem fáztam. Ennek megfelelően öltöztem fel és indultam el a konyha irányába. Úgy látszott, hogy csak én voltam éhes, mert rajtam és a manókon kívül senki sem tartózkodott a konyhában. Francia salátát rendeltem a manóktól hússal, azzal egy darabig jól fogok lakni. A kis lények gyorsan végezték a dolgukat, ugyanis hamarosan ott termett az asztalomon az étel.
Rögtön nekiestem, nagyon finom volt, közben kértem még a manóktól egy pohár kólát. Még mindig furcsának tűntek nekem ezek a lények, kicsi a Télapó segédeire hasonlítottak, akiket idáig mesekönyvben láttam gyerekkoromban. Nagyon elégedett voltam az itteni koszttal, sokkal finomabb volt mint az otthoni. Na, nem mintha Timi rosszul főzött volna, de azért itt sokkal ízletesebb volt minden étel. Miután elfogyasztottam a rendelésemet, kényelemesen ücsörögtem a kényelmes székben az italomat kortyolgatva. Jól esett a csend és az is, hogy végre nem a látomásaim körül keringtek a gondolataim. Nagyon idilli helyzet volt ez, ritkán adatott meg, hogy kikapcsolódhattam és kizárólag az adott pillanatnak élhettem.
Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. szeptember 11. 20:33 | Link
Cesare Alfonso Belmonte

Kinézet | Kora délután | Vizsgák után



Miközben totál el voltam gondolkozva és élveztem a magányt, a semmittevést, hirtelen arra lettem figyelmes, hogy valaki átölelt. Nagyon ideges lettem és már készültem arra, hogy beverjek egyet az illetőnek, de amikor megfordultam megláttam, hogy a régi prefi társam az, aki mögöttem állt. Szerencsére nem lódult meg a kezem reakcióképesen, így mind a ketten jól jártunk. Én azért, mert nem kellett magyarázkodnom, a srác pedig azért, mert megúszott egy nagy taslit.
- Szia, Cézi! Épp ettem. Most fejeztem be - köszöntöttem a fiút, alias Mr. Casanova-t, akinek egy egész női rajongótábora volt. Ő volt az a srác, aki a jóképűségének köszönhetően megszámlálhatatlan női szívet tört már össze és aki élvezte a változatosságot, a kötöttség nélküli kapcsolatokat. Egyáltalán nem ítéltem el emiatt, mert tudtam, hogy ilyen emberek is vannak, neki a hódítás volt a lételeme, ez pedig így volt rendjén. Elfogadtam azt, hogy minden ember más volt más igényekkel és érdeklődési körrel. Sajnáltam, hogy a fiú házat váltott, mert kiváló prefektus volt és jól kijöttünk, de tiszteletben tartottam a döntését, hiszen tudtam róla azt, hogy nem érezte magát otthonosan a Navine-ben.
- Főzni? Persze! Mire gondoltál? Spagetti, rakott krumpli, töltött káposzta, lecsó vagy sült hús zöldségkörettel? - kérdeztem tőle felvillanyozódva. Szerettem másoknak segíteni, Timivel pedig sokat főztünk együtt. Igazából magamnak is meg tudtam volna csinálni a kaját, de jelen pillanatban élveztem, hogy a manók kiszolgálnak. Tele hassal pedig semmi kivetésem nem volt a főzéshez, úgy gondoltam, hogyha elkészül az étel, akkor egy kóstolót vagy egy kis adagot én is szívesen eszem majd belőle.
Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. szeptember 12. 19:28 | Link
Cesare Alfonso Belmonte

Kinézet | Kora délután | Vizsgák után



- Ó, köszi. Bár nem is tudom, képes lennél-e felgurítani, miután degeszre ettem magam - viccelődtem a fiúval. Azért azt díjaztam, hogy férfi létére főzött és házias volt, mert kevés olyan srácot ismertem, aki ennyire házias volt mint ő. Persze ezt a gondolatot nem osztottam meg vele, nehogy még tovább dagadjon az önbecsülése. Csak azért sem...
- Spagetti! Imádom! Ez az egyik kedvenc ételem! - mondtam neki nagy mosollyal az arcomon. Imádtam az olasz konyhát, úgyhogy a pizzát is szerettem, a tésztafélékért pedig egyenes odavoltam, na meg a tengeri herkentyűkért is.
- Remek ötlet. Milyen puding? Én szeretem a csokisat és a vaníliásat is - válaszoltam a fiúnak, közben pedig észrevételeztem, hogy a manók extra gyorsan kihozták a hozzávalókat a spagettihez, de Cézi még hozott belőlük abból, amelyek lemaradtak.
- Pirítok hagymát olajon addig - fűztem hozzá, mert ugye a darált hús alá kellett hagyma is. Nagyon hatékonyak voltunk ketten, mert amíg én a hagymát pirítottam, addig elkészült a darált hús alapja is. A hagymavágást sosem szerettem, mert mindig könnyek szöktek a szemembe, miközben aprítottam, az illatát viszont imádtam. Miután apró darabokra vágtam a hagymát, elővettem a zsebkendőmet a zsebemből, közben pedig figyeltem, ahogyan a fiú főzőcskézik. Nagyon gyakorlott volt, látszott rajta, hogy nem először csinálja.
- Nem vagyok vegetáriánus. Igazi húsevő vagyok - válaszoltam neki jókedvűen. Isteni finom illatok terjengtek a konyhában, jó móka volt ez a közös főzés.
- Na, és mi van veled mostanság? Ritkábban hallok rólad, amióta átkerülték a sárkányfészekbe - fűztem hozzá, miközben a hagymát pirítottam a másik tűzlángon.
Biztos voltam benne, hogy már onnan is sok szívet meghódított, nem volt neki nehéz a csajozás, hiszen a jóképűségének és a határozottságának köszönhetően nagyon népszerű volt a nők között. Velem mindig is rendes volt, amíg egy házba jártunk, de ezt a közvetlen arcát még nem ismertem igazán. Örültem, hogy nem játszotta meg magát előttem és önmagát adta.
- Na, és mik a jövőbeli terveid? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel, közben pedig elővettem egy paradicsom konzervet, hogy tökéletes legyen az olasz étek.
Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. szeptember 12. 21:43 | Link
Cesare Alfonso Belmonte

Kinézet | Kora délután | Vizsgák után



Láttam Cézin, hogy nagyon tetszik neki, hogy az egyik kedvenc ételem a spagetti. Hát még ha tudná, hogy mennyire szeretem az olasz konyhát!
- Az finom. Szeretem. Ahhoz is van valami házi recepted? - kérdeztem tőle mosolyogva, miközben a hagymát dinszteltem.
- Ó, ne gyere nekem ezzel a régi csajozós dumával. Ezzel csak rombolod a szépen felépített imidzsedet - böktem oda oldalról a derekamat az övéhez viccesen. Én is tudtam, hogy ezt ő maga sem gondolta komolyan, de biztosan nem bírta kihagyni ezt a beszólást.
- Látom van egy egész fegyvertárad a női szívek meghódítására - válaszoltam neki vigyorogva. Hát igen, Cézi tényleg egy igazi Casanova volt a szememben. Azért kíváncsi voltam, hogy mit rejt a felszín alatt az igazi énje, bár nekem idáig egész szépen megnyílt, amit nagyon díjaztam.
- Tudom... de még mindig mugli fejjel szeretek főzni... legalábbis én úgy élvezem a főzést. Tudod, megküzdeni minden egyes alapanyaggal - válaszoltam a fiúnak nevetve. Tisztában voltam vele, hogy némi varázslat segítségével sokkal könnyebb dolgom lett volna, de még ennyi idő után is inkább mugli fejjel gondolkodtam és valahogy így maradtak meg bennem a dolgok. Cézinek viszont nagyon jól állt a varázslás. Kellemes látványt nyújtott, ahogyan az alapanyagok csak úgy odarepültek hozzá és tették a dolgukat a fiú utasítására.
- Wow, ilyen jól tudsz bánni a gyerekekkel? Ezt nem is gondoltam volna... nagyon univerzális vagy - válaszoltam elmélázva. Amellett, hogy igazi szívtipró, még a gyerekek nyelvén is jól ért... kezdtem úgy érezni, hogy nem is ismerem igazán a fiú igazi énjét. Még mindig tudott meglepetést okozni olyan dolgokkal, amikre nem is számítottam.
- Én továbbra is jól érzem magam a Naviban. Nagyon rendes mindenki. Igaz, most lesz vezetőségváltás, kíváncsi leszek, hogy ki fogja vezetni a házat - feleltem a fiúnak, miközben levettem a hagymát a tűzről, hogy összekeverhessük az alapanyagokkal.
- Te aztán tényleg spontán egy ember vagy! Igaz, még én sem tudom, mit akarok igazából. Annyi már biztos, hogy Futurológia szakon szeretnék majd tovább tanulni mesterképzésben. Később pedig szeretnék segíteni a látomásaimmal a többi emberen, valamint tanító akarok lenni. Csak még azt nem tudom, hogy milyen tárgyat fogok tanítani. Ráadásul eldöntöttem, hogy Bogolyfalván szeretnék élni egy szép kis házikóban. Nem szeretnék visszatérni a mugli világba - avattam be a srácot a jövőbeli terveimbe.
Láttam, hogy a fiú hirtelenjében megdöbben a főzési képességeimet, amelyet egy széles mosollyal nyugtáztam, aztán vártam, hogy mi lesz a következő lépés, miben segítsek neki, hiszen már a hagyma dinszteléssel is készen voltam.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. szeptember 12. 23:45 Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. szeptember 13. 15:06 | Link
Cesare Alfonso Belmonte

Kinézet | Kora délután | Vizsgák után



- Ez nem is volt kérdéses - válaszoltam a fiúnak nevetve. Hát az látszott, hogy Cézi nem állt kétszer sorba az önbizalomért, talán emiatt is volt annyi sikeres hódítása, mert bízott magában és megvolt benne a kellő határozottság, amely "győzelemre" vezette.
- Nem igazán. Nem szeretem az elcsépelt, unalomig ismert, gépies csajozós dumákat - vontam fel a szemöldököm, majd folytattam:
- Persze, hogy szépen felépített imidzsed van. Ez tény. Egyébként tudom, hogy több van benned annál, mint amit a legtöbb embernek a felszínen mutatsz magadból. De talán te csinálod jól, mert így nem adod meg az esélyt az embereknek, hogy bántsanak vagy ártsanak neked.
Cézit nem volt egyszerű kiismerni és úgy vettem észre, hogy falakkal vette körbe magát és csak felszínesen engedte azt másoknak, hogy megismerjék. Ennek is megvolt a maga előnye, mert így valamennyire védve volt a csalódásoktól és a támadási felületektől. Még sose beszélgettem a fiúval ennyire nyíltan, őszintén, de most erre is alkalmunk adódott.
- Azt hiszem, hogy akkor alulmaradnék - feleltem nevetve, mert a fiú eleve erősebb volt nálam és magasabb is, úgyhogy inkább maradtam az alapanyagokkal való küzdelemnél.
- Imádom Liv-et, nagyon jó fej és aranyos. Tuti nem buktatna meg - mondtam neki vigyorogva.
- Hú, de cudar sorsom lenne. Na jó, ha csak ennyi dolgom lenne, hogy reggelente sütit és tejet hozzak neked, akkor oké. De ne hívj rabszolgának. Sosem lennék az... ahhoz túl szabad lélek vagyok! - élcelődtem Cézivel jókedvűen.
- Nos, szívesen jósolok neked Tarot kártyával, de ahhoz nyugodt körülmények kellenek és csakis azzal érdemes foglalkozni. Szóval megbeszélhetünk egy időpontot, amely mindkettőnknek jó és akkor szívesen vetek neked kártyát. Az álmaimat pedig nem én irányítom, nem tudom előre, hogy kivel és mit fogok álmodni, szóval afelől nem ígérhetek semmit, de ha szerepelni fogsz az egyik álomképemben, akkor feltétlenül szólni fogok neked - ígértem meg a srácnak és ajánlottam fel a kártyajóslást, hátha az is érdekelni fogja. Legutóbb Majácskának jósoltam, illetve Sheela-val is megbeszéltem, hogy vetek neki kártyát.
- Igen, tanítani szeretnék majd... tökmagokat. Olyan kis cukik és szívesen osztanám meg velük a tudásom, csak hát még kérdéses, mit fogok tanítani, de majd gondolkodom rajta - válaszoltam a srácnak boldogan. Már egészen beleéltem magam a jövőmbe, alig vártam, hogy végre tanár lehessek.
- Hogy mi? Közösen házat? Ezt te sem gondoltad komolyan... hogy férne be oda a háremed? - viccelődtem Cézivel, majd folytattam a mondandómat:
- Egy árva petákom sincs, eléggé le vagyok égve, szóval szeretnék majd dolgozni is valamit a suli mellett, az a baj, hogy még egy albérletet se tudnék fenntartani. Amíg tanulok, addig el tudok lébecolni a suliban, ott vannak a saját hálóink, de később tényleg szeretnék egy házat venni akár részletre is - vázoltam fel sanyarú helyzetemet. Nagyon elcsodálkoztam azon, hogy a fiú egy közös házon gondolkodott, hiszen neki is megvolt a saját élete, nem is tudtam elképzelni, hogy hogy jönne össze ez az egész. Talán még ha két szintes lenne és mindketten belefizetnénk a rezsibe én pedig még külön pénzt, azért, amiért ott lakhatok, akkor még elképzelhető lenne, ráadásul így mindkettőnknek meglenne a saját privát szféránk.
- Köszi, még meggondolom. Addig még sok víz lefolyik a Dunán - tettem hozzá mosolyogva, mindenesetre nagyon kedves volt tőle, hogy ezt így felajánlotta, de nagyon váratlanul ért a felajánlása. Közben egy nagyobb, magasabb edényben elkezdtem felforralni a vizet a tésztának. Persze csinálhattam volna varázslattal is, de én így szerettem főzni, mugli módra.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. szeptember 13. 15:09 Szál megtekintése
Konyha - Széplaki Alíz hozzászólásai (14 darab)
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Földszint