 Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat. Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták. A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak. Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.
|
|
|
Jules  Oké, nem így terveztem a reggelt: az egyetlen, amire szükségem volt, az egy jó erős kávé, ehelyett most épp az idegbajos manók feje fölött dobálom az amerikai palacsintát juharszirupostól. Álmomban nem gondoltam volna, hogy vannak még olyan marhák a világon, akik ki mernek hívni kajacsatára. És vannak! Nem kell mágnessen vonzd a hozzám hasonlókat, mi megtaláljuk egymást. A srác valami harmadikosnak néz ki és egy sipítozó manó szerint András a neve. Agyalágyult András, megkeresztellek az Atya, a Fiú és a Szentlököttség nevében! Ámen! Bang, itt a következő lövedék, ezen még áfonya is volt díszítésnek. Mondtam, hogy allergiás vagyok az áfonyára? Remélem, ráragasztom és felpuffad tőle a vigyorgó képe! - Van még ott, ahonnan ez jött! - Mert kibömbölni az asztal mögül jó! Ha melletted ott reszket és sápítozik egy manó, mit teszel? Először is belezabálsz a baracklekvárba, másodszor adsz neki egy ragadós puszit a homlokára, mert a világ szép és te szereted, kivéve a gyökereket. Ez a csávó akkora egy gyökér, hogy lassan fa fog nőni a fejéből és fotoszintetizál majd. Totál nem értem, minek kezdett üvölteni az előbb, hogy "Véged!" . Ő indította a kajacsatát, nézzétek csak meg, én csak válaszoltam! Ártatlan vagyok! - Na jó, kezdesz sok lenni, mint a takony az orrban. - Ha a magam elé morgással ki tudnám ütni ezt a címerest a ringből, minden bajom megoldódna, de neeem, ennek be kellett ugornia az egyik tálalószekrény mögé, hát csodás! Hátrálok egy keveset az ajtó felé, de végig az asztalhoz tapadok, nehogy alkalma legyen képen törölni egy citromos lepénnyel (nem, nem a ló pottyantásáért szívom az ínyem, nyugodjatok meg) . - Ha feltartott kezekkel előmászol, csak kicsit verem be az orrod. - Így is elég abszurd a helyzetünk, a minimum az lenne, hogy nyakon tosszam, mert surmó volt és megdobált, ráadásul LISZT MENT A KÁVÉMBA! Anyád jól van? Remélem, csuklik!
|
|
|
Alexis Lyall
INAKTÍV
tökfej
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 389
|
|
Írta: 2014. május 20. 10:44
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=296259#post296259][b]Alexis Lyall - 2014.05.20. 10:44[/b][/url] Jules Oké, nem így terveztem a reggelt: az egyetlen, amire szükségem volt, az egy jó erős kávé, ehelyett most épp az idegbajos manók feje fölött dobálom az amerikai palacsintát juharszirupostól. Álmomban nem gondoltam volna, hogy vannak még olyan marhák a világon, akik ki mernek hívni kajacsatára. És vannak! Nem kell mágnessen vonzd a hozzám hasonlókat, mi megtaláljuk egymást. A srác valami harmadikosnak néz ki és egy sipítozó manó szerint András a neve. Agyalágyult András, megkeresztellek az Atya, a Fiú és a Szentlököttség nevében! Ámen! Bang, itt a következő lövedék, ezen még áfonya is volt díszítésnek. Mondtam, hogy allergiás vagyok az áfonyára? Remélem, ráragasztom és felpuffad tőle a vigyorgó képe! - Van még ott, ahonnan ez jött! - Mert kibömbölni az asztal mögül jó! Ha melletted ott reszket és sápítozik egy manó, mit teszel? Először is belezabálsz a baracklekvárba, másodszor adsz neki egy ragadós puszit a homlokára, mert a világ szép és te szereted, kivéve a gyökereket. Ez a csávó akkora egy gyökér, hogy lassan fa fog nőni a fejéből és fotoszintetizál majd. Totál nem értem, minek kezdett üvölteni az előbb, hogy "Véged!" . Ő indította a kajacsatát, nézzétek csak meg, én csak válaszoltam! Ártatlan vagyok! - Na jó, kezdesz sok lenni, mint a takony az orrban. - Ha a magam elé morgással ki tudnám ütni ezt a címerest a ringből, minden bajom megoldódna, de neeem, ennek be kellett ugornia az egyik tálalószekrény mögé, hát csodás! Hátrálok egy keveset az ajtó felé, de végig az asztalhoz tapadok, nehogy alkalma legyen képen törölni egy citromos lepénnyel (nem, nem a ló pottyantásáért szívom az ínyem, nyugodjatok meg) . - Ha feltartott kezekkel előmászol, csak kicsit verem be az orrod. - Így is elég abszurd a helyzetünk, a minimum az lenne, hogy nyakon tosszam, mert surmó volt és megdobált, ráadásul LISZT MENT A KÁVÉMBA! Anyád jól van? Remélem, csuklik!
|
|
|
|
Heather J. Le Claire
INAKTÍV
Jules
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 50
|
|
Írta: 2014. május 20. 11:10
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=296264#post296264][b]Heather J. Le Claire - 2014.05.20. 11:10[/b][/url] Alexis Korgó gyomorral lépett ki a Rezidenciáról. Nem volt kedve bent kávét inni, no meg végre fel akarta fedezni a kastélyt is. Tudomása szerint van odabent egy konyha, amit mindenképp ki kell próbálnia, hiszen ott manók dolgoznak. Lassú léptekkel baktatott felfelé, miközben hasa egyre rakoncátlanabbul kiáltozott élelemért. Nos, igen. Egy jó fekete nélkül kezdeni a reggelt nem könnyű dolog, főleg akkor, ha az ember lánya borzalmasan alszik éjjelente. Jules esetében lassanként kezdett fellépni az insomnia, ami lássuk be, nem egy bíztató jel. Az elmúlt egy hétben talán nyolc, vagy tíz órát, ha aludt. A mindig türelmes lány kezdett egyre ingerlékenyebbé válni, azonban minden indulatát visszafojtotta. Kin tölthette volna ki? Nyilván senkin, hiszen az végzetes erejű lett volna, még akkor, ha különösebben nem tud ártani senkinek. Az iskolába érve a konyhát kezdte el keresni, amihez segítséget is kért, nem is egy diáktól. Mindannyian készségesek voltak vele, amit jó jelnek ítélt, bár eléggé kilógott közülük, mivel nem viselt talárt. Biztos volt abban, hogy nem is állna jól neki, bár mivel a szükség nagy úr, nyilván magára aggatta volna. Mikor elért a célként kitűzött helyiséghez, hangokat hallott belülről, ám úgy gondolta, mi baja történhet abból, ha belép és megnézi mi van odabent? Csak nem embert esznek éppen, ő meg amúgy is rágós falat, szóval nem kerülhetne az étlapra. Benyitott és elkerekedett szemmel figyelte a kialakult helyzetet. Lepények és palacsinták repkedtek igen alacsony röppályán. Jules olyan szinten lesokkolódott, hogy pislogni is elfelejtett, amit nem csodálok. Csak a szeme mozgott, ahogy figyelte a kaják szállingózását. Tulajdonképpen már nem is volt olyan éhes. Még körülbelül egy percet, ha álldogált, feldolgozva ezzel a látottakat, majd úgy döntött, inkább lemegy a faluba az étterembe, vagy igazából bárhova máshova. Hátat fordított és a kilincsre csúszott a keze, indulásra készen. Nagyon imádkozott azért, hogy a két elmebeteg közül egyik se szúrja ki és simán kislisszolhasson. Nem szívesen csatlakozott volna ebbe a baromságba, bár az tény, hogy a feszültséget kiválóan levezette volna. Kár, hogy erről Julesnak fogalma sem volt.
|
|
|
|
