 Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat. Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták. A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak. Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.
|
|
|
|
Laduver
* Alig vártam, hogy végre vége legyen a délutáni óráknak. Nem értem, miért kell még a péntek délutánt is így elrontaniuk, mintha nem lenne elég, hogy egész héten be vagyunk zárva ebbe a fura kastélyba. Aztán meg még csodálkozik a tanár, ha elalszom az utolsó órán. Pff...
Mikor vége lett, elindultam az alagsor felé, azon ábrándozva, hogy a pihe-puha párnáim közt alszom egy hatalmasat, de persze szokás szerint eltévedtem.*
~ Ez a hely kész labirintus ~
* Egyik ajtó után nyitottam a másikat, de többnyire csak üres termeket találtam, míg végül a konyhában kötöttem ki.*
~ Remek.~
* Épp csak becsuktam magam mögött az ajtót, de máris három manó állt körülöttem. Nyeltem egy nagyot, becsuktam a szemeim, és már láttam is, ahogy elindul rövid ám annál tartalmasabb életem kisfilmje. De még mielőtt bármilyen izgalmas részhez eljuthattam volna, az egyik manó megráncigálta a taláromat.*
- Mi? Még élni? Nem enni meg? Ó, torta. Ez kedves. Köszönöm.
~ Úgy látszik, ma mégse fogok meghalni. ~
|
|
|
Stacy Lawrence
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 11
|
|
Írta: 2014. február 7. 16:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=234242#post234242][b]Stacy Lawrence - 2014.02.07. 16:25[/b][/url] Laduver* Alig vártam, hogy végre vége legyen a délutáni óráknak. Nem értem, miért kell még a péntek délutánt is így elrontaniuk, mintha nem lenne elég, hogy egész héten be vagyunk zárva ebbe a fura kastélyba. Aztán meg még csodálkozik a tanár, ha elalszom az utolsó órán. Pff... Mikor vége lett, elindultam az alagsor felé, azon ábrándozva, hogy a pihe-puha párnáim közt alszom egy hatalmasat, de persze szokás szerint eltévedtem.* ~ Ez a hely kész labirintus ~ * Egyik ajtó után nyitottam a másikat, de többnyire csak üres termeket találtam, míg végül a konyhában kötöttem ki.* ~ Remek.~ * Épp csak becsuktam magam mögött az ajtót, de máris három manó állt körülöttem. Nyeltem egy nagyot, becsuktam a szemeim, és már láttam is, ahogy elindul rövid ám annál tartalmasabb életem kisfilmje. De még mielőtt bármilyen izgalmas részhez eljuthattam volna, az egyik manó megráncigálta a taláromat.* - Mi? Még élni? Nem enni meg? Ó, torta. Ez kedves. Köszönöm. ~ Úgy látszik, ma mégse fogok meghalni. ~
|
|
|
|
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
|
|
Írta: 2014. február 7. 16:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=234259#post234259][b]Laduver Nerella Rodé - 2014.02.07. 16:51[/b][/url] Stacy LawrenceTeljesen újvilág tárult itt a szemem elé az elmúlt két napban. Azt se tudom már hol áll a fejem, rengeteg mindent meg kell még tanulnom. Sajnos nem ismerek senkit a kastélyban, ami elég nagy probléma, ugyanis jól jönne, pár hasznos infó és tanács. Mi merre van, mit lehet és mit nem és ehhez hasonlók. Mindenesetre talán kezdhetnék azzal, hogy megpróbálok fölzárkózni, hiszen hatalmas lemaradásokban vagyok és így sárvérűként semmi sem könnyű. Annyira szokatlan ez az egész varázsvilág és valahogy az az érzésem, hogy rengeteg meglepetés és újdonság fog érni. Mintha gyógynövénytan órán hallottam volna az egyik diáktársamat a könyvtárról beszélni. Ott biztosan a segítségemre lesz valaki, ha más nem is, akkor legalább a könyvtáros (remélem). Könyvtár, könyvtár... merre vagy? Istenem ez az iskola kész útvesztő. Nem értem, miért nem lehetett egy egyszerűbb elrendezést kitalálni... Áh, talán ez! - egy faajtóval találom szembe magam, de mintha ez különbözne a többitől. Magabiztosan nyomom le a kilincset és lépek be a könyvtár... vagy nem?! Illatokból, és a zajokból hamar rájövök, hogy ez bizony közel sem a könyvek hálószobája, hanem sokkal inkább... a konyha! Néhány manó sürög-forog és látszólag nem igazán örülnek a jelenlétemnek. Gyorsan sarkon fordulok és már mennék is, de... - Úgy látom nem csak én tévedtem el - mosolygok az ismeretlen lányra. Őszintén szólva kicsit megnyugtató, hogy nem csak én nem vagyok tisztába még azzal, hogy mit merre találok.
|
|
|
|
Stacy Lawrence
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 11
|
|
Írta: 2014. február 7. 17:34
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=234285#post234285][b]Stacy Lawrence - 2014.02.07. 17:34[/b][/url] Nerella*Itt vagyok már egy ideje, de még mindig úgy érzem, hogy sose fogom megszokni ezt az egészet. Nem elég, hogy egy teljesen idegen országban, egy teljesen idegen helyen, totálisan egyedül vagyok, még itt vannak ezek a fura, hosszú fülű lények is. Egészen kirázott a hideg, mikor megláttam a tányért felém nyújtó izé hatalmas, gülü szemeit. Nyeltem egy nagyot, zavarodottan a tányér után kaptam, de akkor valaki megszólalt a hátam mögött. Ez valamilyen oknál fogva olyan váratlanul ért, hogy miközben megfordultam, egy apró sikkantás kíséretében nemes egyszerűséggel elhajítottam a tányért. Szerencsére az egyik manó résen volt és egy csettintéssel egészben az asztalra varázsolta a tányért a tortámmal együtt. - Te halálra megijesztettél engem. * Sóhajtottam rémülten bámulva az ismeretlen lányra, de alig fél másodpercen belül hangosan nevetésben törtem ki. Vihogva leültem az asztalhoz, és nekiláttam az édességnek.* - Én mindig eltévedni. Hova akartál menni? * Nem zavartattam magam, a csokitorta túlságosan finom volt ahhoz, hogy a beszéd kedvéért akár egy percig is megvárakoztassam. Azzal pedig, hogy még mindig nem megy valami jól a magyar, már végképp nem törődtem. Iszonyú nehéz egy nyelv, de majd csak belejövök.*
|
|
|
|
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
|
|
Írta: 2014. február 7. 17:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=234299#post234299][b]Laduver Nerella Rodé - 2014.02.07. 17:57[/b][/url] Stacy LawrenceMagam sem hittem volna, hogy ekkora megdöbbentést fogok okozni. Az ismeretlen lányt sikerült olyannyira megijesztenem, hogy a kezébe kapott tányért egy az egyben el is hajította. Szerencsére itt minden manó oda tud figyelni egyszerre több dologra is, sőt igazából minden kis apróságra, szóval a tányér és a rajta lévő torta épségben landolt a nem messze lévő konyhapulton. A rémült idegen kissé mintha mérges volna rám, pedig esküszöm nem volt szándékomban megijeszteni. Sőt az sem zavart volna, ha meg is eszi azt a süteményt. Ami egyből megütötte a fülem, az az, hogy a hölgyemény elég érdekesen beszél. Biztosan ő is külföldi származású, mint az iskolában jó páran. Annyira érdekes, hogy milyen vegyes a társaság a kastélyban. A világ minden szegletéből érkeztek ide, amit mondjuk én egyáltalán nem is bánok, mert így legalább színes a közösség és rengeteget tanulhatunk más kultúrákról. - Én éppen a könyvtárba tartottam, szeretnék felzárkózni. Nem rég érkeztem, így hatalmas lemaradásokban vagyok sajnos. De ahogy elnézem sikerült nagyon eltévesztenem a házszámot - fordulok jobbra-balra, hogy még egyszer jobban szemügyre vegyem a helyet. Bár elég kis esély van arra, hogy bármi is változott válna. Vagy hát végül is ki tudja? Itt akármi lehetséges, akármi megtörténhet. - Na és te? Te merre tartasz? - A lány előtt heverő fél... negyed süteményt elnézve én is kissé megéheztem egy kis édességre. Vajon engem is megkínál valaki? Nem! Eleve, szerintem nem is szabadna itt lennünk. Mondjuk igazból teljesen mindegy majd rá fogom, hogy új vagyok ott ha netalántán bajba kerülnék emiatt.
|
|
|
|
Stacy Lawrence
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 11
|
|
Írta: 2014. február 7. 19:44
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=234352#post234352][b]Stacy Lawrence - 2014.02.07. 19:44[/b][/url] Nerella- Ó, a könyvtár az emeleten van. Nem annyira vagy eltévedve. Én a körletembe akartam eljutni, de úgyis éhes voltam, úgyhogy pont jó. * Összeráncoltam a szemöldököm és egy pillanatig értetlenül néztem a lányra, de inkább nem kérdeztem rá, miért csak nemrég érkezett. * ~ Mindjárt vége a tanévnek. Talán egy másik iskolából jött át? ~ * Elgondolkodtam kicsit a dolgon, de mivel különösebben nem érdekelt, inkább a tortámmal törődtem. - Te nem eszel? Elkésel a vacsoráról, ha mész a könyvtárba is. *Miután végeztem, letettem a villát és félretoltam a tányért, majd felpattantam az asztaltól.* - Jut eszembe, nekem kell mennem. *Igazából nem volt semmi különösen fontos elintéznivalóm, csak sose tudtam túl sokáig megmaradni egy helyben. Kikerültem a lányt, de aztán az ajtó előtt megtorpantam és visszafordultam felé.* - Uhm, ha gondolod, megmutatom merre van a könyvtár.
|
|
|
|
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
|
|
Írta: 2014. február 7. 22:29
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=234442#post234442][b]Laduver Nerella Rodé - 2014.02.07. 22:29[/b][/url] Stacy LawrenceSzóval a könyvtár az emeleten van. Valamiért nem érzem ezzel az információval se sokkal előrébb magam a témában. A kastély nem csak hosszába, de széltébe is elég óriási. Sajnos így sem fogom egy könnyen megtalálni, de legalább egy fokkal előrébb vagyok. " Én a körletembe akartam eljutni..." - ahogy lány talárjára pillantok, egyből a szemembe tűnik a zöld sárkány képe. Eridon? Nem! Aaa... Rellon! Na, hát a Rellon hálókörletek hollétéről még annyit se tudok, mint a könyvtáréról. - Nem vagyok éhes - füllentettem. Valójában farkaséhes vagyok, de valahogy nincs kedvem enni. Létezik egyáltalán ilyen? Nincs kedve valakinek enni? Ezek szerint igen. Most inkább szeretnék megismerkedni közelebbről a tantárgyaimmal, kicsit jobban belemerülni, aztán pedig felfedezni az iskolának legalább azon részeit, amelyeket minden nap látogatnom kéne. Egy pillanatra elmerengtem a gondolataimban és az ismeretlen már fel is pattant. Biztos valami halaszthatatlan dolga akadt. Vagy mégsem? - Az előbb azt mondtad menned kell - most aztán teljesen össze zavarodtam. - Viszont, ha ráérsz, akkor nagyon hálás lennék, ha megmutatnád merre találom a könyvtárat - most vagy soha - gondoltam. Ha már valaki felajánlotta akkor igazán élek a lehetőséggel. Ki tudja mikor akadok össze még egyszer egy hasonlóan segítőkész lénnyel itt? Azonban nem tartott sokáig a lelkesedésem, illetve a társamé se. Mintha hirtelen eszébe jutott volna valami. Csak intett egyet és elviharzott. Biztosan valami halaszthatatlan dolga akadt. Na se baj, majd megkeresem a könyvtárat egymagam. Az lassan az ajtóhoz lépkedtem és végül én is távoztam.
|
|
|
|
