Laduver

* Alig vártam, hogy végre vége legyen a délutáni óráknak. Nem értem, miért kell még a péntek délutánt is így elrontaniuk, mintha nem lenne elég, hogy egész héten be vagyunk zárva ebbe a fura kastélyba. Aztán meg még csodálkozik a tanár, ha elalszom az utolsó órán. Pff...
Mikor vége lett, elindultam az alagsor felé, azon ábrándozva, hogy a pihe-puha párnáim közt alszom egy hatalmasat, de persze szokás szerint eltévedtem.*
~ Ez a hely kész labirintus ~
* Egyik ajtó után nyitottam a másikat, de többnyire csak üres termeket találtam, míg végül a konyhában kötöttem ki.*
~ Remek.~
* Épp csak becsuktam magam mögött az ajtót, de máris három manó állt körülöttem. Nyeltem egy nagyot, becsuktam a szemeim, és már láttam is, ahogy elindul rövid ám annál tartalmasabb életem kisfilmje. De még mielőtt bármilyen izgalmas részhez eljuthattam volna, az egyik manó megráncigálta a taláromat.*
- Mi? Még élni? Nem enni meg? Ó, torta. Ez kedves. Köszönöm.
~ Úgy látszik, ma mégse fogok meghalni. ~

Nerella

*Itt vagyok már egy ideje, de még mindig úgy érzem, hogy sose fogom megszokni ezt az egészet. Nem elég, hogy egy teljesen idegen országban, egy teljesen idegen helyen, totálisan egyedül vagyok, még itt vannak ezek a fura, hosszú fülű lények is. Egészen kirázott a hideg, mikor megláttam a tányért felém nyújtó izé hatalmas, gülü szemeit.
Nyeltem egy nagyot, zavarodottan a tányér után kaptam, de akkor valaki megszólalt a hátam mögött. Ez valamilyen oknál fogva olyan váratlanul ért, hogy miközben megfordultam, egy apró sikkantás kíséretében nemes egyszerűséggel elhajítottam a tányért. Szerencsére az egyik manó résen volt és egy csettintéssel egészben az asztalra varázsolta a tányért a tortámmal együtt.
- Te halálra megijesztettél engem. * Sóhajtottam rémülten bámulva az ismeretlen lányra, de alig fél másodpercen belül hangosan nevetésben törtem ki. Vihogva leültem az asztalhoz, és nekiláttam az édességnek.*
- Én mindig eltévedni. Hova akartál menni? * Nem zavartattam magam, a csokitorta túlságosan finom volt ahhoz, hogy a beszéd kedvéért akár egy percig is megvárakoztassam. Azzal pedig, hogy még mindig nem megy valami jól a magyar, már végképp nem törődtem. Iszonyú nehéz egy nyelv, de majd csak belejövök.*

Nerella

- Ó, a könyvtár az emeleten van. Nem annyira vagy eltévedve. Én a körletembe akartam eljutni, de úgyis éhes voltam, úgyhogy pont jó. * Összeráncoltam a szemöldököm és egy pillanatig értetlenül néztem a lányra, de inkább nem kérdeztem rá, miért csak nemrég érkezett. * ~  Mindjárt vége a tanévnek. Talán egy másik iskolából jött át? ~ * Elgondolkodtam kicsit a dolgon, de mivel különösebben nem érdekelt, inkább a tortámmal törődtem.
- Te nem eszel? Elkésel a vacsoráról, ha mész a könyvtárba is. *Miután végeztem, letettem a villát és félretoltam a tányért, majd felpattantam az asztaltól.*
- Jut eszembe, nekem kell mennem.
*Igazából nem volt semmi különösen fontos elintéznivalóm, csak sose tudtam túl sokáig megmaradni egy helyben. Kikerültem a lányt, de aztán az ajtó előtt megtorpantam és visszafordultam felé.*
- Uhm, ha gondolod, megmutatom merre van a könyvtár.

Ne szerénykedjen Szellem bá', simán felveheti vele a versenyt

amúgy sziasztok

*Egy bögre kávéval a kezében, álmosan becsoszog és lecsüccsen a sarokba*
Szebb jó reggelt :3