BK Fórum - Tanári szoba

Tanári szoba - Lewy Bojarski hozzászólásai (10 darab)

Oldalak: [1] Le

Lewy Bojarski
INAKTÍV

Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273

Írta: 2017. április 5. 15:41

Ádám

Azt hiszem, szerencsém volt, mert bár a kviddiccsel kapcsolatban szarul állt a szénám, legalább a tanáriban sikerült egy olyan asztalt kapnom, ami az ablak közelében feküdt. Ez meglehetősen nyugtató tény volt, mert sokszor csak kinyitottam és a párkányra könyökölve kissé kiszellőztettem a fejemet, mikor kezdtek a dolgok sokká válni. Ez mostanság gyakran megtörtént, nem feltétlenül a tanári állás miatt.
Szóval éppen az asztalomon feküdtem, hosszában végigterülve és szívtam magamba a D-vitamint, mikor motoszkálást hallottam. Nagyon reménykedtem benne, hogy az illető majd elmegy és még hagy nekem egy kevés nyugalmat, így egyedül a nappal, de nem igazán akaródzott neki. Ami még furcsább, hogy fel sem tűntem neki, vagy szándékosan ignorált, ami ugyebár az én esetemben majdnem egy és ugyanaz.
Végül a hangos szusszanásra kaptam fel a fejemet - azt hiszem az idegeim tényleg közel állnak hozzá, hogy felmondják a szolgálatot - és néztem az itt szellemeskedő "kollegára". Kellett egy pár pillanat, mire a szkennerem elemezte, hogy mégis ki az, grimaszt vágtam - nem kellett volna, még mindig fáj -, majd felkönyököltem.
-Ádi, te mi a jó istent csinálsz?- kérdeztem felvont szemöldökkel bámulva a csontkollekcióra előttem.

	Szál megtekintése

Lewy Bojarski
INAKTÍV

Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273

Írta: 2017. április 6. 16:38

| Link

Ádám

Az egykori évfolyamtársam akkora lelkesedéssel és energiával fordult felém, mint egy zombi, aki már lassan fél éve nem találkozott ehető aggyal. Szóval szépen szólva is egy kissé be volt lassulva az úriember és a kinézete is harmonizált ezzel a gyorsasággal.
Végigmértem az első megszólalása után, hogy betippeljem, mennyit is fogyhatott, de még betippelni sem tudtam volna, egyszerűen úgy nézett ki, mint egy botsáska éhínséges időkben.
- Szerintem jó úton haladsz. Legalább diétáztál is mellé? Toltad magadba a fehérje-turmixot? - könyököltem fel, hogy aztán ülő helyzetbe tornázzam magamat nagy nehezen. Semmi gond a hasizmokkal, de az akaraterőm éppen felmondani készülte a szolgálatot. A leírás hallatán az arcom grimaszba torzult, egyszerűen nem akartam elképzelni azokat a bizonyos keléseket, az elfertőződést meg pláne nem. Bírom én a horrort, meg a vérfürdőt is, de az nem éppen így néz ki.
- Szóval most arra gyúrsz, hogy szolidarítsak veled és ne ebédeljek? Mert akkor nagyon jó úton haladsz - közöltem, azon filozofálva, a gyomrom eléggé liftezik-e már ahhoz, hogy kidobjam a taccsot, vagy még egy kicsit várjak és fantáziáljak tovább a sárkányhimlős Ádiról.
A következő kijelentése azonban már elég volt hozzá, hogy tudjam, még mindig nem igazán áll a helyzet magaslatán. Talán még nem kellett volna visszajönnie dolgozni.
- Nem tudtam Ádi, de most, hogy mondod, inkább még jobban elkényelmesedek. Jó lesz az úgy! - horkantam fel, de azzal a lendülettel le is másztam az asztalról és az egyik fiókban kotorászva előszedtem egy csokit és a lelkes elfogyasztásába kezdtem.
- Jaj, mi lesz ha észreveszik?

	Szál megtekintése

Lewy Bojarski
INAKTÍV

Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273

Írta: 2017. április 14. 17:44

| Link

Ádi

Nincs mese, az egykori sulis haverom rettenetesen undorító betegséget szedett össze a közelmúltban, amivel remélhetőleg nem fertőz már össze senkit. Azaz legfőképp engem nem, hiszen éppen a gyerek hazahozását terveztem, meg órákat kellett volna tartanom. Kinek van ideje ilyesmire? Szeretem az extrém dolgokat, de nem akarom tudni, milyen mikor az ízlelőbimbóim hirtelen kovakővé válnak és huss, pörkölheted magadnak a földimogyorót. Bár kétségkívül jól állna, mikor lángokat okádok az ellenfélre.
- Oda se neki, nem vagyok túl depressziós típus mostanság. Szeretem a barátnőmet, ő meg még hazavár - vontam meg a vállamat. Ha megviselne a kolléga kinézete, minden alkalommal elsírnám magamat, mikor meglátom Sebbyt a sérülésekkel. A kviddics csak erős gyomrúaknak való. Bár azt hiszem, hogy Ádinak még a barátnő dolgot is finomabban kellett volna tálalni, nem hogy a tanárit.
Nem igazán akarta elfogadni a tényt, hogy itt dolgozom, az agya blokkolta a gondolatot. Hogy ijedtében vagy meglepettségében, azt csak a jó isten tudhatja.
- Szabadidő? Az milyen állatfaj? - kérdeztem oldalra billentett fejjel figyelve Ádit. Még megkérdezni sem merte a dolgot rendesen, pedig szerintem nem volt annyira hihetetlen, hogy tanár lettem. Pláne nem repüléstan, hiszen ebben tényleg otthon voltam. Hogyha én nem, akkor ki más?

Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. április 14. 18:25	Szál megtekintése

Lewy Bojarski
INAKTÍV

Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273

Írta: 2017. április 15. 19:23

| Link

Ádám

A kérdésre csak megvontam a vállamat egy kicsit, olyan kis szerényen. Nekem anno nem mondott volna ez a név semmit, legfeljebb Lucát, de azt is csak akkor, mikor még a lengyeleknél játszottam. Amúgy is, már nem sokáig marad Czettner, ha minden jól megy, így hát nem is igazán villogtam vele. Minek?
A másik Czettner lányka említésére azonban alig bírom visszafojtani azt a kibuggyanó vigyort, a jobb kezemmel az orrom alatt megtámasztva takartam el a tenyeremmel a számat. Mindenkinek kedvezőbb, ha ebbe a Luca dologba nem megyünk bele komolyabban.
- Hát látod, ilyen ez a showbiznisz. Igen, ismerem Lucát, mondhatni - gondoltam a szőkére, ahogy a múltkor a vérben pancsikálva festett virágokat a kockáimra. Elég bizarr látvány lehetett, így jobban belegondolva a dologba.
A szabadidő azonban nem csak nekem volt ismeretlen fogalom. Amennyit lehetett, szakítottam és igyekeztem mindet a kedvesemmel tölteni, hiszen így is túl keveset értünk rá mindketten egy időben. Ez alapvetően bántotta a kicsi lelkemet, de a táncot mégsem hagyhatta abba, a kviddicset meg amúgy is imádta. Meg azért engem is bőven kárpótolt, az a rengeteg edzés meglehetősen kifizetődő volt. Gondoljunk másra!
Az ajkam megnyalva kissé figyeltem, ahogyan a hirtelen Sherlock Holmessá előlépett Ádi analizálásba kezdett a saját arcát simogatva és ismét elfojtottam egy mosolyt, ezúttal kevésbé sokatmondót, mint az iménti, ez már inkább a szokás hatalma volt, mint kényszer és a hajamba túrtam kissé.
- Nos, igen, ez pont így történt - bólogattam párat, mielőtt szélesen elvigyorodtam volna. Azért jó volt, hogy vannak ismerős arcok is és nem kell rögtön új kapcsolati hálózatot kiépítenem a tanárin belül.

	Szál megtekintése

Lewy Bojarski
INAKTÍV

Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273

Írta: 2017. május 14. 15:04

| Link

Ádika

Hölgyeim és uraim, tisztelettel bemutatom a szerénység bálványát, a megtestesült alázatot, becses nevén Podmaniczky Ádit. Mit vártunk tőlem, ha ilyen emberek a barátaim? Habár lehetséges, hogy csak az aurámból kisugárzó seggfejség késztette most erre a megszólalásra.
Annyi biztos, hogy most nem volt abban a formában, hogy igen megengedhesse magának az egoista megszólalásokat. Elvégre vedlett, mint egy kígyó és két sarlót sem tettem volna rá, hogy megéri majd a holnapot. Sőt, lehet, hogy inkább knútban kellett volna gondolkoznom. Csak a hosszú távon megtérülő befektetéseket szerettem, jó ideje nem dobogtatták meg a szívemet az ilyen kis luxus élvezeti-cikkek, amiken egy óra múlva már túl is vagy. Bye-bye, Münchnerinnen.
- Nem gyakran van időm itt kajálni, de ha itt leszek, jó néven venném azt a bizonyos helyet - villantottam elbűvölő mosolyt, amit igazán érezhet megtiszteltetésnek, ismer, kicsi ebből a kapacitásom. Nem szórom az ilyesmit túl felelőtlenül, még a végén azt hiszik, hogy vigyorbugyor vagyok. Hell no. Ő láthatóan elkalandozott gondolatban szóval nem különösebben terveztem megzavarni, én például allergiás vagyok rá, mikor máshol járok fejben és visszarángatnak az akaratom ellenére is.
A következő kérdésére felkaptam a fejemet és ki is húztam magamat, hogy jelezzem, mennyire felháborított még a feltételezés is. Ritkn mertek ilyesmit állítani rólam, pláne annak ismeretében, hogy a barátnőm csak tizenhat éves.
- Nie nie, nie! Nein. A magad nevében beszélj Ádika, majd akkor rám foghatod, hogy felnőttem, ha már gyerekem és feleségem lesz. Addig ezzel légy oly szíves és ne is kerülgess. Azért nem viccelődöm egyedül kollégákkal, mert a háromnegyede vehetné flörtnek. A pasik is. Hogy éljen ezzel együtt az ember? - dobtam két oldalt a levegőbe a karjaim felháborodva, de aztán csak tanácstalanul vissza is ejtettem. Ilyen ez, el kell engedni és lesunyt fejjel végigvágni a tanárin, ha éppen azt érzed, bámulnak.
- Be ne depizz nekem, hogy "Egyszer véget ér a lázas ifjúság..." - horkantam fel végül.

	Szál megtekintése

Lewy Bojarski
INAKTÍV

Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273

Írta: 2017. október 25. 21:39

| Link

Tati
ígyígy

Az óra elején későkkel íratott röpdolgozatban a gyilkos tekintetek a legszebbek. Azonban az bennük a rusnya, hogy utána ki kell őket javítani és néha még tudnak is valamit. Vagy legalább büntetésképpen rondán írnak, hogy ne legyen könnyű dolgom.
- Hm? Mi baj a ruhatáraddal? - néztem fel végül Oraveczre, mert pár pillanat fáziskéséssel konstatáltam, hogy hozzám szólt. Tény volt, hogy mintha kevesebb fedetlen bőrfelülete látszott volna, de ez nem feltétlenül volt rossz. Ő is elengedte és az asztalára telepedett, a lábait lóbálva, én pedig még két hatalmas piros kérdőjelet biggyesztettem a pergamenre, mielőtt letettem volna a pennát.
- Hm, nem túl sok, azt hiszem. Otthon van Münchenben, szerintem szundiidő van. Köszöni kérdésed, az esetek nagy részében csodásan. És ti? Eszti? - kérdeztem vissza, hátrébb rúgva a székemet és az asztalom szélére támasztva a lábaim.
- Egyet, köszönöm. Figyelnem kell, mit eszem, megint futnak fel a plusz dekák - grimaszoltam, az orromat ráncolva, de elvettem egyet, apró mosoly szerűséggel.

	Szál megtekintése

Lewy Bojarski
INAKTÍV

Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273

Írta: 2017. október 27. 13:22

| Link

Tati

Az annyira felnőttes engem valahogy nem hatott meg, tekintve, hogy már tizenhat évesen is sokat mászkáltam öltönyben, mondjuk szinte mindig, ha a csapattal mentünk valahova. De persze, értettem a problémáját, nem mindenkinek pálya ez az egész elegáncsosdi.
- Szerintem hozzá fogsz szokni.
A kérdésemre tömör, velős válasz érkezett, amiben kitért a lányka szerelmi életére is, nekem meg kissé felszaladt a szemöldököm, de nem akartam különösebben belefolyni. Csak elfojtottam egy vigyort, hatalmas köhhentésnek álcázva, az öklöm a szám elé kapva. Két teljes sort húztam át az egyik válaszban, a lány még csak nem is arról a témáról írt.
- Igen, tudom, sokan mások is, ilyen ez. Hidd el, nem éri meg - gondoltam bele az edzésekbe, ahol szívem szerint néha már csak sípolnék csendesen, a földön ülve. Inkább odébb toltam a dolgozatot, majd a lábamat az asztalra pakolva fontam össze a karjaim a mellkasomon. Tatit figyeltem érdeklődve, mert hát, kezdett egészen érdekes fordulatot venni az eset. Mármint, Max, meg a számolás.
- Nocsak, igazán? Elvesztettem tíz galleont. Ez szomorú. Sebby azt mondta, még idén feljön a fejében, én azt, csak jövőre - piszkálgattam az egyik körmöm, de aztán csak elvigyorodtam szélesen. Aztán inkább a sütit kezdtem fogyasztani, mert hát, van jobb dolgom is, mint kárörvendeni, nem?
- Hát ez kínos, de nem meglepő. Én is tudni akarnám, ha fennállna a lehetősége, hogy van egy gyerekem - bólintottam, majd kíváncsian mértem végig a nőt. - És, megtudja?

	Szál megtekintése

Lewy Bojarski
INAKTÍV

Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273

Írta: 2017. november 3. 23:14

| Link

Tati

Azt hiszem, hogy a házasság intézményét nagyon sokan túlbecsülik. Tatiana rendes anyatigris módjára fakadt ki, hogy mi honnan vettük, hogy a gyerek apja nem az akkori férje volt, én pedig csendes gondolatmenetet futtattam le, hogy vajon mi is lenne erre a jó válasz. Egyrészt, ha én nem lennék tényleg rendesen szerelmes, nem az a fémkarika tartana vissza attól, hogy keressek valaki olyat, aki megmozgatja a fantáziám. Másrészt meg ugye, Max mesélt egyet és mást, főleg akkor, mikor nem volt teljesen magánál, de ugye az részletkérdés, és simán lehet, hogy a nő a fejemet venné ezért,
- Csak tipp volt, egyszerű matek és az, hogy Max részegen kicsit pletykásabb volt az esküvőmön, mint amennyire kíváncsi voltam. Én pedig szeretem az egész képet nézni, puszta feltételezés volt az egész, de ahogy látom, nem igen lőttem mellé - húztam el a számat kissé, komolyan elgondolkozva a dolgon, hogy én még miért nem kezdtem el lottózni. Összességében azt hiszem, hogy nem is játék lenne, pusztán befektetés, mint mikor a casinoban ellopod valaki jackpotját.
- Na ugye! Akkor meg? Gondolom neked is egyszerűbb lesz. Mert... megfordult a fejedben párszor, hogy ki lehet az, nem?
Még inkább elkényelmesedtem, de szerintem már ismert annyira a nő, hogy tudja, egyáltalán nem ellene szólt ez az egész beszélgetés, csak érdeklődő voltam a környezetemmel szemben. Elnassoltam a sajtos sütemény maradványait és csak azután vettem a fáradtságot, hogy válaszoljak.
- Max szerencséjét ismerve? Hát, sanszos, de azért remélem, hogy a viselkedése nem valami öröklődő... - vontam meg a vállamat, de nem szakítottam meg a szemkontaktust. Nem féltem tőle, nekem nem volt kihatással az életemre a papírvéla, legalábbis, hosszútávú befolyása biztosan nem akadt.
- Miért, te mit gondolsz? - tettem fel a kérdést, mielőtt még a tekintetem az asztalomon pihenő képkeretre vetődött, ahonnan Maja fotója integetett vissza nagy lelkesen. - Nekünk is lányunk lesz...

	Szál megtekintése

Lewy Bojarski
INAKTÍV

Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273

Írta: 2017. november 12. 15:48

| Link

Tati

- Jaj, ne is mondd, előbb vagy utóbb ezért még csomót fogok kötni a nyakára!
És komolyan is gondoltam, mert hozzá köthetően olyan ügyeim voltak, amikről nem az jut eszembe először, hogy nyilvánosság elé vele, meg hadd tudja az egész világ! Bár tény, hogy általában tudta, hogy hol van az a határ, amit nem szabad átlépnie, sem ivásban, sem másban, hogy normális maradjon és erre szokott figyelni is.
- Tudtam! - még el is mosolyodtam kissé, tudtam, hogy nem vicces, meg nem kéne, de annyira adta magát a helyzet, hogy az már fájt. Bele tudtam képzelni magam a helyébe, hogy milyen lehet, ha nem tudod, kié az a bizonyos gyerek és igencsak idegtépő volt.
Az elképzelésre, hogy az apja személyiségét örökölte, egy kissé undorodó grimaszt öltöttem fel. A saját lányom esetében is csak buzgón imádkozhattam, hogy a kislány ne olyan legyen majd, mint én, mert akkor azt hiszem, vége az emberiségnek.
- Az szinte minden esetben oltári pech. De csak nem... - igyekeztem pozitívan állni a dologhoz, de asszem az erőltetett mosolyon látszott, hogy nem sok esélyt adok rá.
Tény, hogy reálisan Juan, a kertész sokkal kevesebb gondot okozott volna, min mondjuk Kristóf, vagy Max, de az is tuti, hogy nem hagyta volna ott az öt saját gyerekét, a feleségéről nem is beszélve. Már, ahogy én elképzelek egy kertész Juant, mert ennyire nem folytam bele Tatiana életébe.
- Pedig szerintem vannak nők, akik kifejezetten hálásak lennének, ha... - felemeltem a kezem, amin a jegygyűrűt hordtam és kissé megforgattam a karikát rajta. - ... a kis titkuk a sírba szállna vele.
Aztán mire kettőt pillogtam volna, már kint is volt a vallomás, hogy a babánk bizony kicsi lány lesz, nem is tudom, miért mondtam el. Talán azért, mert kapcsolódott ide és szerettem is eldicsekedni vele, de a sajtó előtt nem akartam felhajtást.
Aztán ahogy Tati a nyakamba vetette magát az ölelés miatt, kitört belőlem a nevetés, ezt nem így képzeltem el, de mindenképpen vicces volt ilyen reakciót látni tőle. Kissé ügyetlenül ugyan, de viszonoztam valami ölelés félét, a puszira meg csak felöltöttem a szokásos orr-ráncolós grimaszomat.
- Kösz, Tati... jól esik a támogatásod - mosolyodtam el végül halványan. Ezt már nem tudtam volna elviccelni, asszem.

	Szál megtekintése

Lewy Bojarski
INAKTÍV

Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273

Írta: 2018. január 2. 01:35

| Link

Tati

Egyikünk sem volt oda különösebben azért, mikor Maxy szája olyan dolgokról járt, ami nem tartozott az emberek nagy részére. Azt hiszem, ezzel nem csak mi ketten voltunk így, mert túl sok infó volt az ember birtokában, amit amúgy a legtöbb ember szeretett volna megtartani magának.
Aprókat bólogattam kissé helyeslően, hogy az bizony nem ártott volna sokat, ha anno megválogatja, ki alá teszi be magát, de akkor nem voltam ott, hogy ilyen hasznos tanácsokat adjak.
- Látod? Neked nem árt, ha van, aki a helyes út felé terelget - fojtottam el egy mosolyt, így csak a szám bal sarkában lóbálta a lábát lustán az öröm jele.
Nem voltam benne biztos, hogy ő teljesen átgondolta-e ezt az egész gyerek ügyet. Az apasági teszt viszont nem csak a fair-play miatt volt jó ötlet, de amúgy Tati lelkiállapotának is azt hiszem kicsit jót fog tenni, ha nem rágódik ilyeneken, ezt pedig nem is általltam szóbahozni.
- Ők szinte a legrosszabbak. Még nem hajtanak a VAV miatt, de már kihalt belőlük a kezdeti lelkesedés. A múltkor három egymás utáni órán kellett röpdogát íratnom, hogy egyáltalán megfontolják a tanulást. Kitartás! - horkantam fel, mert tényleg csak a gond akadt azzal az évfolyammal, egy vagy két, pozitív csalódást jelentő kivétellel.
Tati is elkezdett készülődni, én pedig szintén felkeltem, hogy egy kicsit rendbe kapjam a kinézetemet, meg a gondolataimat. Elvégre nem sokkal később nekem is prezentálnom kell egy rakás érdektelen kölyök előtt.
- Mindent bele, tigris! - közöltem még egy kacsintással, szinte szalutálva, majd rántottam egyet a kabátomon és nem sokkal később elhagytam én is a pihenőt, a csatatér felé tartva, ahol más tanárok is a mindennapi küzdelmeket vívták.

//köszönöm a játékot ^^//

Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2018. január 2. 01:35	Szál megtekintése

Tanári szoba - Lewy Bojarski hozzászólásai (10 darab)

Oldalak: [1] Fel

| Téma száljai