36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2017. október 25. 21:12 | Link

Lewy
Ruháskodás

A tanáriban van egy tükör, ami elé ha kellő távolságban és szögben állsz be, akkor látod magad teljesen. Én pedig most éppen ebben nézem magam. Mivel csak Lewy van bent, nem nagyon zavartatom magam, ahogy körbefordulok kétszer.
- Komolyan mondom, kiábrándító a komoly felnőttek ruhatára.
Eddig mindig arra mentem, hogy dögös legyek és kihívó, most meg úgy kell kinéznem, mint aki komolyan gondolja az életet. Mármint egy iskolában dolgozom, és bár eddig jó volt a sok csini kiskosztüm, most már olyan kell, ami oktatásra is alkalmas. Már nem csak kávét főzök. Ez izgalmas, persze, de amikor ilyen ruhákban vagyok, eléggé ijesztőnek élem meg a helyzetemet. Elszakadva a tükörtől az asztalomhoz sétálok, ami Lewyé mellett van. Feldobom a popómat az asztalra, a lábammal pedig nekiállok a székemet mozgatni.
- Na, és mi a helyzet veled, Lewycsek? Hogy van az asszonykád?
érdeklődöm, miközben az ölembe húzom a magammal hozott dobozt, és bontogatni kezdem. Imádom ezeket a jól zárható dobozokat, épp csak a "gyerekzárral" gyűlik meg a bajom. Kell jó egy perc, mire elérem a sikert, és kinyílik, de amikor végre megvan, egyből Lewy felé nyújtom.
- Mini sajtosrolók, én csináltam. Mestere vagyok a rolónak.
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. október 25. 21:39 | Link

Tati
ígyígy

Az óra elején későkkel íratott röpdolgozatban a gyilkos tekintetek a legszebbek. Azonban az bennük a rusnya, hogy utána ki kell őket javítani és néha még tudnak is valamit. Vagy legalább büntetésképpen rondán írnak, hogy ne legyen könnyű dolgom.
- Hm? Mi baj a ruhatáraddal? - néztem fel végül Oraveczre, mert pár pillanat fáziskéséssel konstatáltam, hogy hozzám szólt. Tény volt, hogy mintha kevesebb fedetlen bőrfelülete látszott volna, de ez nem feltétlenül volt rossz. Ő is elengedte és az asztalára telepedett, a lábait lóbálva, én pedig még két hatalmas piros kérdőjelet biggyesztettem a pergamenre, mielőtt letettem volna a pennát.
- Hm, nem túl sok, azt hiszem. Otthon van Münchenben, szerintem szundiidő van. Köszöni kérdésed, az esetek nagy részében csodásan. És ti? Eszti? - kérdeztem vissza, hátrébb rúgva a székemet és az asztalom szélére támasztva a lábaim.
- Egyet, köszönöm. Figyelnem kell, mit eszem, megint futnak fel a plusz dekák - grimaszoltam, az orromat ráncolva, de elvettem egyet, apró mosoly szerűséggel.
Hozzászólásai ebben a témában

Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2017. október 26. 18:39 | Link

Lewy

- Hát így nem tudom, minden. Annyira felnőttes.
Pedig egy évem volt megszokni, és még most is olyan nehezen megy a tény, hogy önálló, független nő vagyok. Független, bizony. Ugye, hogy milyen ijesztően hangzik? Mondjuk inkább ez, mint a múltkori csoda, amiben Max látott. És nem azért, mert tetszeni akarnék neki, csak olyan hülyén éreztem magam ott mellette, mintha éppen szidna az apám, amiért ötévesként még mindig nem tanultam meg valamit, ami szerinte elvárt lett volna, kényelmetlen volt.
- Eszti az előkészítőben van. Éppen szerelmes... három fiúba. Kérlek, ne mondj semmit.
Az legalább már biztos, hogy én vagyok az anyja. Rendben, ez eddig sem volt kérdéses, mert a haja, a szeme, a szája, az enyém. Igazából totálisan úgy néz ki, mint én ennyi idősen. Eddig is éppen úgy nézett ki, ezért is nincs lövésem sem a vele kapcsolatos legégetőbb problémáról, amit úgy néz ki, más is észlelt, és éppen meg akar fejteni.
- Dekák cseszki, utállak.
Tudja, hogy nem, de hát attól még mondhatom. Én nem dekákban mérem a pluszt. Néha így ráállok a mérlegre, ha éppen rátéved a tekintetem, de inkább csak nézem, és így: "Áh, hagyjuk." Oké, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem tudom, hogy mennyi volt előtte, de igazából nem is izgat, csak magamat bosszantom, amikor megteszem. A véremnek elméletileg istennői karbantartónak kellene lennie, és mindig dögösnek és kívánatosnak kellene lennem, de gondolom, ha a vérem szunnyad, mint a maci télen, akkor nem is nagyon kell gondolkoznom a dögös istennőségben sem. Nem hiányzik ez az egész vélavér felhajtás, de az igen, hogy ne kelljen ennyit vacakolnom magammal, mint amennyit megteszek vele. Aztán még ott van az időnként tervezett két deci, fénylegesen fél liter borocska is, ami lezubog azon a szép torkomon. Csődtömegek, kezeket fel, jeee.
- Az van, hogy Max megtanult számolni.
Jelentem ki végül váratlanul, az első nagyobb falat lenyelése után, és olyan természetességgel mondom ki a következő mondatot, mintha nem lenne benne semmi rendkívüli, pedig esküszöm, hogy senkinek sem hoztam fel még a témát:
- Tudni akarja, hogy Eszter az ő gyereke-e.
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. október 27. 13:22 | Link

Tati

Az annyira felnőttes engem valahogy nem hatott meg, tekintve, hogy már tizenhat évesen is sokat mászkáltam öltönyben, mondjuk szinte mindig, ha a csapattal mentünk valahova. De persze, értettem a problémáját, nem mindenkinek pálya ez az egész elegáncsosdi.
- Szerintem hozzá fogsz szokni.
A kérdésemre tömör, velős válasz érkezett, amiben kitért a lányka szerelmi életére is, nekem meg kissé felszaladt a szemöldököm, de nem akartam különösebben belefolyni. Csak elfojtottam egy vigyort, hatalmas köhhentésnek álcázva, az öklöm a szám elé kapva. Két teljes sort húztam át az egyik válaszban, a lány még csak nem is arról a témáról írt.
- Igen, tudom, sokan mások is, ilyen ez. Hidd el, nem éri meg - gondoltam bele az edzésekbe, ahol szívem szerint néha már csak sípolnék csendesen, a földön ülve. Inkább odébb toltam a dolgozatot, majd a lábamat az asztalra pakolva fontam össze a karjaim a mellkasomon. Tatit figyeltem érdeklődve, mert hát, kezdett egészen érdekes fordulatot venni az eset. Mármint, Max, meg a számolás.
- Nocsak, igazán? Elvesztettem tíz galleont. Ez szomorú. Sebby azt mondta, még idén feljön a fejében, én azt, csak jövőre - piszkálgattam az egyik körmöm, de aztán csak elvigyorodtam szélesen. Aztán inkább a sütit kezdtem fogyasztani, mert hát, van jobb dolgom is, mint kárörvendeni, nem?
- Hát ez kínos, de nem meglepő. Én is tudni akarnám, ha fennállna a lehetősége, hogy van egy gyerekem - bólintottam, majd kíváncsian mértem végig a nőt. - És, megtudja?
Hozzászólásai ebben a témában

Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2017. október 27. 16:48 | Link

Lewy

-Mi?
Próbáltam koncentrálni arra, hogy hozzá fogok én ehhez szokni, de valahogy nem érdekelt már onnantól a saját fehérember-problémám, hogy ő kijelentette, fogadásokat kötöttek arra, mikor tűnik fel Maxnak a dolog.
- Állj, Állj, Állj! Ti honnan vettétek egyáltalán, hogy nem Kristóf a gyereken apja?!?!
Kérdezem szinte hüledezve, mert nem akarom hinni azt, amit most itt hallok. Sosem merült fel nyíltan, hogy nem ő lenne, a válás után egy ideig még látogatta is Esztert, és ha ezt már nem is teszi, pénzt mindenesetre küld neki még most is. A házasságom közepén fogant, akkor, amikor ideje van az ilyeminek. Nem túl korán, nem túl későn, nem azért, házasodtunk össze, mert terhes lettem, és nem azért született, hogy a házasságot megmentsük. Egyszerűen ott és akkor véget ért a közös utunk, mert érkezett egy másik nő, de a feltételezés, hogy Maxé, a belső lelki világomon kívül sosem öltött hangot. Sőt, nem is volt nyílt a téma, hogy mi akkor találkoztunk. A kérdésére veszek egy mély levegőt, de rá kell jönnöm, hogy fogalmam sincs mit akarok, így csak kiengedem azt, és megvonom a vállam.
- Én is tudni akarnám, hogyha van egy lányom, már ha így kijelentésre került, hogy versenyben vagyok a címért.
Ez vitathatatlan. Joga van tudni, és jogos követelés az, hogy tudni akarja, de félek, hogy ez a tudás mindent megváltoztat. Nála is, nálam is, függetlenül attól, hogy az övé-e, vagy sem.
- Mire fogadnál?
Kérdezem végül csendesen, kékjeimmel Lewy tekintetét keresve. Irigylem a szerelmüket, bár sokan támadják őket, mégis hiszem, hogy az ő kapcsolatuk az egyik legtisztább a környezetünkben. Hallottam a pletykákat a tanárokról, akik diáklányok lábai közé akarnak bejutni és attól mindenképpen felfordul a gyomrom, de ők tudják.
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. november 3. 23:14 | Link

Tati

Azt hiszem, hogy a házasság intézményét nagyon sokan túlbecsülik. Tatiana rendes anyatigris módjára fakadt ki, hogy mi honnan vettük, hogy a gyerek apja nem az akkori férje volt, én pedig csendes gondolatmenetet futtattam le, hogy vajon mi is lenne erre a jó válasz. Egyrészt, ha én nem lennék tényleg rendesen szerelmes, nem az a fémkarika tartana vissza attól, hogy keressek valaki olyat, aki megmozgatja a fantáziám. Másrészt meg ugye, Max mesélt egyet és mást, főleg akkor, mikor nem volt teljesen magánál, de ugye az részletkérdés, és simán lehet, hogy a nő a fejemet venné ezért,
- Csak tipp volt, egyszerű matek és az, hogy Max részegen kicsit pletykásabb volt az esküvőmön, mint amennyire kíváncsi voltam. Én pedig szeretem az egész képet nézni, puszta feltételezés volt az egész, de ahogy látom, nem igen lőttem mellé - húztam el a számat kissé, komolyan elgondolkozva a dolgon, hogy én még miért nem kezdtem el lottózni. Összességében azt hiszem, hogy nem is játék lenne, pusztán befektetés, mint mikor a casinoban ellopod valaki jackpotját.
- Na ugye! Akkor meg? Gondolom neked is egyszerűbb lesz. Mert... megfordult a fejedben párszor, hogy ki lehet az, nem?
Még inkább elkényelmesedtem, de szerintem már ismert annyira a nő, hogy tudja, egyáltalán nem ellene szólt ez az egész beszélgetés, csak érdeklődő voltam a környezetemmel szemben. Elnassoltam a sajtos sütemény maradványait és csak azután vettem a fáradtságot, hogy válaszoljak.
- Max szerencséjét ismerve? Hát, sanszos, de azért remélem, hogy a viselkedése nem valami öröklődő... - vontam meg a vállamat, de nem szakítottam meg a szemkontaktust. Nem féltem tőle, nekem nem volt kihatással az életemre a papírvéla, legalábbis, hosszútávú befolyása biztosan nem akadt.
- Miért, te mit gondolsz? - tettem fel a kérdést, mielőtt még a tekintetem az asztalomon pihenő képkeretre vetődött, ahonnan Maja fotója integetett vissza nagy lelkesen. - Nekünk is lányunk lesz...
Hozzászólásai ebben a témában

Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2017. november 11. 18:12 | Link

Lewy

- Remek, olyan nő tud lenni, amikor vedel.
Megforgatom a szemem rajta, meg azon, hogy mennyire nem illik össze ez a mondat Liebharttal. Mert valljuk be, az a szerencsecsomag egy félisten testét kapta, a bújkáló félmosolya imádnivaló, és amikor nem úgy néz, hogy megölné a másikat, akkor a tekintete észvesztően pasis. A vedelés meg amúgy is férfiszokás, nő olyat nem csinál. De most mindent, ami csak hirtelen az eszembe jutott, kimondtam rá. Hülye pletykafészek. És még a nőkkel van a baj. Hát nagyon nem. Mondjuk kár csúnyán néznem, meg puffognom, mert végül is, így is úgy is kiderül, az is, ha az ő gyereke, meg az is, ha nem.
- Olykor. Talán. Egy kicsit. Sokszooor.
Az elején olyan szépen indítottam, csinosan csökkentettem a mennyiséget, aztén meg ránéztem Lewyre, és csak úgy kitört belőlem az igazság. Valóban elég sokszor gondoltam rá, hogy melyik az, hogy hasonlít-e másra is rajtam kívül, hogy melyik fél tulajdonságai jelennek meg, hogy mi van, ha Mxé, és a jelleme kiütközik, és akkor Kristóf kiakad, hogy kitől örökölt ilyeneket ez a gyerek. Aztán meg tessék, Kristóf már nincs is a képben, Max viszont előkerült, és ezért minden olyan bonyolult lett, főleg mert az a kis szemét még számolni is tud.
- Az én szerencsémet ismerve meg a kölyök a kinézetem mellé az apja személyiségét örökölte, bármelyik legyen is.
Egyikkel se járok igazán jól. Persze, sokan mondják, hogy a gyerek formálható, hogy csak oda kell rá figyelni. De én látok anyát, aki minden erejével azon van, hogy a gyereke normális legyen, az meg ennek ellenére kelti a feszkót.
- Azt, hogy Juan, a kertész az apja.
Felelem nagy nyugodtan, de végül csak megvonom a vállam. Juan nem lehet, több okból sem, egyrészt mert nem Juan, hanem Gáspár volt a neve, másrészt mert nem volt vele semmilyen kapcsolatom, és harmadrészt, mert olyan erős, domináns génekkel rendelkezett, hogy az kiütődött volna a gyereken. A nyeszlett Oravecz és Liebhart gének úgy tűnik nem tudják felvenni a versenyt a rohadt Machay és Romanov vonallal. Sajnálatos.
- Kristóf eltűnt, nem zaklat, Max viszont itt van, és félek, hogy megkattan. Furcsa, de nem akarnám kinyiratni Maxot. Valahogy. Bah, az egész élet szívás
A második mondat csak most jut el az agyamig teljesen, és úgy nézek rá Lewyre, mintha kísértetet látnék.
- Wait... mi? Komolyan? Kislány? Tudtaaaaam! Nem is illik hozzátok fiú. Vagyis nem első gyereknek. Ti olyan lányos szülők vagytok. Annyira örülök nektek, Úristen!
Lepattanok az asztalról, mert ha így ölelem meg Lewyt, akkor tuti, hogy lezúgok onnan, de leszállva azért átölelem a nyakát, és nyomok egy nagy cuppanósat az arcára. Boldog vagyok, mert ők boldogok.
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. november 12. 15:48 | Link

Tati

- Jaj, ne is mondd, előbb vagy utóbb ezért még csomót fogok kötni a nyakára!
És komolyan is gondoltam, mert hozzá köthetően olyan ügyeim voltak, amikről nem az jut eszembe először, hogy nyilvánosság elé vele, meg hadd tudja az egész világ! Bár tény, hogy általában tudta, hogy hol van az a határ, amit nem szabad átlépnie, sem ivásban, sem másban, hogy normális maradjon és erre szokott figyelni is.
- Tudtam! - még el is mosolyodtam kissé, tudtam, hogy nem vicces, meg nem kéne, de annyira adta magát a helyzet, hogy az már fájt. Bele tudtam képzelni magam a helyébe, hogy milyen lehet, ha nem tudod, kié az a bizonyos gyerek és igencsak idegtépő volt.
Az elképzelésre, hogy az apja személyiségét örökölte, egy kissé undorodó grimaszt öltöttem fel. A saját lányom esetében is csak buzgón imádkozhattam, hogy a kislány ne olyan legyen majd, mint én, mert akkor azt hiszem, vége az emberiségnek.
- Az szinte minden esetben oltári pech. De csak nem... - igyekeztem pozitívan állni a dologhoz, de asszem az erőltetett mosolyon látszott, hogy nem sok esélyt adok rá.
Tény, hogy reálisan Juan, a kertész sokkal kevesebb gondot okozott volna, min mondjuk Kristóf, vagy Max, de az is tuti, hogy nem hagyta volna ott az öt saját gyerekét, a feleségéről nem is beszélve. Már, ahogy én elképzelek egy kertész Juant, mert ennyire nem folytam bele Tatiana életébe.
- Pedig szerintem vannak nők, akik kifejezetten hálásak lennének, ha... - felemeltem a kezem, amin a jegygyűrűt hordtam és kissé megforgattam a karikát rajta. - ... a kis titkuk a sírba szállna vele.
Aztán mire kettőt pillogtam volna, már kint is volt a vallomás, hogy a babánk bizony kicsi lány lesz, nem is tudom, miért mondtam el. Talán azért, mert kapcsolódott ide és szerettem is eldicsekedni vele, de a sajtó előtt nem akartam felhajtást.
Aztán ahogy Tati a nyakamba vetette magát az ölelés miatt, kitört belőlem a nevetés, ezt nem így képzeltem el, de mindenképpen vicces volt ilyen reakciót látni tőle. Kissé ügyetlenül ugyan, de viszonoztam valami ölelés félét, a puszira meg csak felöltöttem a szokásos orr-ráncolós grimaszomat.
- Kösz, Tati... jól esik a támogatásod - mosolyodtam el végül halványan. Ezt már nem tudtam volna elviccelni, asszem.
Hozzászólásai ebben a témában

Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2017. december 31. 23:36 | Link

Lewy

- Amilyen szerencsém van, csak utóbb fog megtörténni.
Felelem bosszúsan, de mivel most nincs itt, ezért el is engedem. Még a végén tényleg megöregszem abban, hogy miatta bosszankodom. Maximilian hivatalosan is ártalmas az ember egészségére, és nagyon, de nagyon fogom utálni őt, ha kiderül, hogy miatta lettem terhes. Én ezt nem akartam. Tényleg nem. Nem akartam anya lenni, nem akartam gyereket. Imádom, szeretem Esztert, de Merlinre mondom, sosem akartam, hogy nekem felelősséggel keljen viseltetnem egy másik emberi lény iránt. Én azt reméltem, hogy életem végén majd megállapítom, hogy nem volt unalmas az életem, aztán jóccakát. Semmi extrára nem vágytam, mert tudom, hogy nem vagyok rá alkalmas. Nem vagyok szülőnek való. Talán soha nem is leszek, küzdök érte, én tényleg minden egyes nap megküzdök a ténnyel, hogy anya vagyok, és hogy nem csak az egyik unokahúgom az, akivel mondjuk együtt töltök egy vagy két napot, hanem a saját gyerekem. Furcsa, de nálunk nem alakult ki az a kötődés az elején. Mondjuk, ha Liebhart vér folyik benne, az sok mindent megmagyaráz.
- Tényleg az. Csóri kölyök, én is megválogathattam volna az apajelölteket.
Húzom el a számat. Persze, mivel nem gondolkoztam gyerekben, nem gondolkoztam abban sem, hogy az apákat kellett volna válogatnom. De most már ez van. Hamarosan ki fog derülni, hogy Max-e vagy Kristóf, remek lesz. Csak nem tudom, hogy utána mégis mi fog változni, de már most érzem, hogy nem fog tetszeni a dolog. Viszont hagyjuk is, hiszen Lewy-ék csodálatos szülei lesznek egy csöpp kislánynak, aki olyan gyönyörű lesz, mint az anyukája, és olyan cserfes, mint az apukája. Egyszerűen tökéletes lesz az életük, és ennek örülök. A gyors támadás után elhúzódok, de már nem ülök vissza, mert bizony eltelt sajnos a tanóra, a következőben pedig már nincs olyan szerencsém, hogy itt legyek, pedig Lewy-vel szívesebben ellennék most.
- El kell mennem az életunt negyedévesekhez. Komolyan mondom, borzalmasak a kölykök abban a korban. A kicsik olyan aranyosak.
Vonom meg a vállam, amolyan ez van alapon. Végül is, nem tudok vele mit csinálni, másrészt meg én is voltam ennyi idős, és a tanáraim valószínűleg pont ennyire utálatosnak gondolhattak. Szépen felhúzom a cipőm és magamhoz veszem a jegyzeteimet.
- Hajrá apuka, várnak a repkedni vágyók. Később beszélünk.
Dobok egy puszit neki még a levegőben, végül aztán ellibbenek, hogy még idén odaérjek az órámra.
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. január 2. 01:35 | Link

Tati

Egyikünk sem volt oda különösebben azért, mikor Maxy szája olyan dolgokról járt, ami nem tartozott az emberek nagy részére. Azt hiszem, ezzel nem csak mi ketten voltunk így, mert túl sok infó volt az ember birtokában, amit amúgy a legtöbb ember szeretett volna megtartani magának.
Aprókat bólogattam kissé helyeslően, hogy az bizony nem ártott volna sokat, ha anno megválogatja, ki alá teszi be magát, de akkor nem voltam ott, hogy ilyen hasznos tanácsokat adjak.
- Látod? Neked nem árt, ha van, aki a helyes út felé terelget - fojtottam el egy mosolyt, így csak a szám bal sarkában lóbálta a lábát lustán az öröm jele.
Nem voltam benne biztos, hogy ő teljesen átgondolta-e ezt az egész gyerek ügyet. Az apasági teszt viszont nem csak a fair-play miatt volt jó ötlet, de amúgy Tati lelkiállapotának is azt hiszem kicsit jót fog tenni, ha nem rágódik ilyeneken, ezt pedig nem is általltam szóbahozni.
- Ők szinte a legrosszabbak. Még nem hajtanak a VAV miatt, de már kihalt belőlük a kezdeti lelkesedés. A múltkor három egymás utáni órán kellett röpdogát íratnom, hogy egyáltalán megfontolják a tanulást. Kitartás! - horkantam fel, mert tényleg csak a gond akadt azzal az évfolyammal, egy vagy két, pozitív csalódást jelentő kivétellel.
Tati is elkezdett készülődni, én pedig szintén felkeltem, hogy egy kicsit rendbe kapjam a kinézetemet, meg a gondolataimat. Elvégre nem sokkal később nekem is prezentálnom kell egy rakás érdektelen kölyök előtt.
- Mindent bele, tigris! - közöltem még egy kacsintással, szinte szalutálva, majd rántottam egyet a kabátomon és nem sokkal később elhagytam én is a pihenőt, a csatatér felé tartva, ahol más tanárok is a mindennapi küzdelmeket vívták.


//köszönöm a játékot ^^//
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2018. január 2. 01:35
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium