37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Déli szárny→Átrium
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2017. március 26. 23:04 | Link
Lewy

Az lenne a legjobb, ha pihennék. Ezt mondták, amikor kiengedtek, de ugyan, hogy pihenhetnék? Pár nap múlva itt az évnyitó, és Viktor egy hatalmas áldás a számomra, nem akarok lemaradni a házammal kapcsolatos ügyek intézéséről. Így hát itt vagyok és nézem azokat, amik a kór előtt félbemaradtak, illetve amiket Viktor még menet közben felírt. Pár nap múlva a tűzugrásunk is lesz, szóval mindenképpen be kell hoznom a lemaradásom.
Egy órát bírok egyhuzamban ülni, utána fel kell kelnem, egy kicsit sétálnom. Nem célszerű buborékos folyadékot magamhoz vennem, mert a gyomrom még nem pihente ki a hólyagokat. Emellett forró vagy jeges italt sem. Gyakorlatilag langyos teán és pirítóson élek, de legalább már rendes étel, nem az a pépes izé. Most is épp sétálok, két kézzel fogva a bögrémet, mert a kezem még remeg.
Elgyengültem, fogytam vagy tíz kilót, minden ruhám lóg rajtam, a bőröm még szürkés - fakó, látszik, hogy régen nem jártam már a friss levegőn. Ez a szünet számomra egy nagy szívás volt.
Sikerült két kicseppenő cseppel megúsznom a kalandot, így mielőtt leülnék, még szereznem kell egy papírtörlőt is. Megfontolt léptekkel sétálok vissza a kis pulthoz és tépek le egy kocka törlőt, majd sétálok vissza, hogy feltöröljem. Mintha száz éves lennék, szusszanok, mert elfáradtam. Talán jobb lenne, ha tényleg inkább pihennék és nem szenvedtetném itt magamat, mert ennek semmi értelme. Mégsem tudok elszabadulni, mert ha most hazamennék, akkor mardosna a bűntudat. Abi iskolában van, otthon nagy eséllyel senki sincs, vagy ha Rózsa néni mégis, akkor ő csak aggódva pillantgatna rám, és minden percben kitalálna valami gyógymódot, ami fárasztó lenne. Mármint nagyon rendes lenne tőle, de fárasztana. Most nagyon kellene a korábbi tűz, mert egyelőre olyan vagyok, mintha a hamvazó napját váró főnix. Fénytelen, kedvetlen.
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. április 5. 15:41 | Link
Ádám

Azt hiszem, szerencsém volt, mert bár a kviddiccsel kapcsolatban szarul állt a szénám, legalább a tanáriban sikerült egy olyan asztalt kapnom, ami az ablak közelében feküdt. Ez meglehetősen nyugtató tény volt, mert sokszor csak kinyitottam és a párkányra könyökölve kissé kiszellőztettem a fejemet, mikor kezdtek a dolgok sokká válni. Ez mostanság gyakran megtörtént, nem feltétlenül a tanári állás miatt.
Szóval éppen az asztalomon feküdtem, hosszában végigterülve és szívtam magamba a D-vitamint, mikor motoszkálást hallottam. Nagyon reménykedtem benne, hogy az illető majd elmegy és még hagy nekem egy kevés nyugalmat, így egyedül a nappal, de nem igazán akaródzott neki. Ami még furcsább, hogy fel sem tűntem neki, vagy szándékosan ignorált, ami ugyebár az én esetemben majdnem egy és ugyanaz.
Végül a hangos szusszanásra kaptam fel a fejemet - azt hiszem az idegeim tényleg közel állnak hozzá, hogy felmondják a szolgálatot - és néztem az itt szellemeskedő "kollegára". Kellett egy pár pillanat, mire a szkennerem elemezte, hogy mégis ki az, grimaszt vágtam - nem kellett volna, még mindig fáj -, majd felkönyököltem.
-Ádi, te mi a jó istent csinálsz?- kérdeztem felvont szemöldökkel bámulva a csontkollekcióra előttem.
Hozzászólásai ebben a témában
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2017. április 5. 19:07 | Link
Lewy

Az ismerős hang irányába fordultam kábán és farkasszemet néztem lengyelünkkel, aki aztán fogalmam sincs, hogy mit keresett itt a tanáriban, és, hogy mégis miért nem zavar ez senkit. A legtöbb tanár és portré húzza a száját, ha például diák jön be és időzik a tanáriba. Felhúzzák az orrukat, és olyan pillantást vetnek a tanár – diák páros felé, mintha legalább is vértől csöpögő ruhában beszélgetnének a véráldozat hasznosságáról, de persze, amikor hozzájuk jön diák, akkor rendben van. Olyan ez a hely, mint valami flancos titokterem, ahova kívülálló, ha belép, hát a lelkével fizet. Erre itt van Lewy, sőt mi több, ül éppen egy asztalnál és tolja magába a D-vitamint, ami bevallom, nekem is hiányzott már jó ideje. Meg ezek szerint az életről is eléggé rendesen lemaradtam. Egy hónap karantén, te jó Merlin gatyája, belegondolni is rossz.
- Arra törekszem, hogy vékonyabb legyek, mint az asszony.
Mindig is mackós voltam, erre tessék, most meg kilátszik mindenem. Persze a kviddics miatt a testem jó része átalakult, a zsír helyett izom lett, de mégiscsak méretes voltam, most meg lám, lóg minden ruhám. Remélem, hogy az új tanévre ez már nem lesz jellemző rám, küzdeni fogok érte.
- Egy hónap karantén, sárkányhimlő. Ocsmány egy betegség. A kelések, kiütések, pikkelyek és az állandó viszketés. De tényleg, állandóan viszkettem. És ha valahol megvakartam, hát elfertőződött. Gusztustalan.
A mellkasomon van egy átívelő rózsaszín heg, ami nem is biztos, hogy el fog múlni, persze csodák még lehetnek, de hát tudjuk, hogy nincs nekem olyan szerencsém. Idővel majd persze hőstetté fogom nyilvánítani, mondjuk megmentettem egy lányt a sárkánytól egy karddal, de a kard közben az én mellkasomat felszabta, sőt, mondok jobbat, a sárkánynál is volt egy kard, igen, egészen biztos, hogy így lesz.
- Ugye tudod, hogy külsősként nem jöhetsz be ide. Ha valaki meglát, akkor értesíteni fogja az igazgatót.
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. április 6. 16:38 | Link
Ádám

Az egykori évfolyamtársam akkora lelkesedéssel és energiával fordult felém, mint egy zombi, aki már lassan fél éve nem találkozott ehető aggyal. Szóval szépen szólva is egy kissé be volt lassulva az úriember és a kinézete is harmonizált ezzel a gyorsasággal.
Végigmértem az első megszólalása után, hogy betippeljem, mennyit is fogyhatott, de még betippelni sem tudtam volna, egyszerűen úgy nézett ki, mint egy botsáska éhínséges időkben.
- Szerintem jó úton haladsz. Legalább diétáztál is mellé? Toltad magadba a fehérje-turmixot? - könyököltem fel, hogy aztán ülő helyzetbe tornázzam magamat nagy nehezen. Semmi gond a hasizmokkal, de az akaraterőm éppen felmondani készülte a szolgálatot. A leírás hallatán az arcom grimaszba torzult, egyszerűen nem akartam elképzelni azokat a bizonyos keléseket, az elfertőződést meg pláne nem. Bírom én a horrort, meg a vérfürdőt is, de az nem éppen így néz ki.
- Szóval most arra gyúrsz, hogy szolidarítsak veled és ne ebédeljek? Mert akkor nagyon jó úton haladsz - közöltem, azon filozofálva, a gyomrom eléggé liftezik-e már ahhoz, hogy kidobjam a taccsot, vagy még egy kicsit várjak és fantáziáljak tovább a sárkányhimlős Ádiról.
A következő kijelentése azonban már elég volt hozzá, hogy tudjam, még mindig nem igazán áll a helyzet magaslatán. Talán még nem kellett volna visszajönnie dolgozni.
- Nem tudtam Ádi, de most, hogy mondod, inkább még jobban elkényelmesedek. Jó lesz az úgy! - horkantam fel, de azzal a lendülettel le is másztam az asztalról és az egyik fiókban kotorászva előszedtem egy csokit és a lelkes elfogyasztásába kezdtem.
- Jaj, mi lesz ha észreveszik?
Hozzászólásai ebben a témában
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2017. április 14. 16:04 | Link
Lewy

- Nem, nem diétáztam, egyszerűen csak az történt, hogy amikor enni próbáltam, akkor mindig valahogy felfordult a gyomrom, és ahelyett, hogy megehettem volna, elégettem.
Bizony, ugyanis mindig sikerült tüzet okádnom, ezzel pedig nem egyszer gyújtottam fel a takarómat is, az elém rakott ételt pedig szó szerint hamuvá változtattam. Így hát nem kevés kiló ugrott le rólam.
- Ne haragudj, tudom, hogy elég hangulatrombolóan festek. Abigél majdnem elsírta magát, amikor meglátott.
Életem nagy belépését terveztem, ő pedig könnyekben tört ki, hát egyszerűen nem értettem, hogy mi van, aztán hetek óta először volt lehetőségem belenézni a tükörbe, és akkor megértettem. Úgy néztem ki, mint aki egy varázslóháborúból tért haza, megannyi átok és közelharc után, évekig minimális ételen tartva.
- Van egy olyan érzésem, kedves barátom, hogy te nem félsz emiatt.
Pedig az itt üldögélő tanárok alapvetően nem szeretik, ha külsős emberkék jönnek be, most mégis olyan nyugodtan üldögél itt, mintha felhatalmazták volna rá, mintha...
- Na ne idegesíts fel!
Érzem, hogy elkerekedik a szemem, miközben rápillantok, húzódik a bőröm a szemem körül. Egyszerűen nem hiszem el, annyira képtelen ötlet és mégis egészen valószínűnek tűnik. De nem, az ki van zárva, hogy Bojarski már ott tart, hogy tanárnak áll.
- Mondd, van neked még szabadidőd?
Nem, nem fogok rákérdezni arra, hogy tanár-e, mert ha nem, hanem mondjuk valaki meghívta, hogy legyen a vendége, mondjuk az Edictum egy interjú erejéig, akkor tutira kiröhögne, ahhoz pedig nem szeretnék alapot adni neki, majd ő kimondja.
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. április 14. 17:44 | Link
Ádi

Nincs mese, az egykori sulis haverom rettenetesen undorító betegséget szedett össze a közelmúltban, amivel remélhetőleg nem fertőz már össze senkit. Azaz legfőképp engem nem, hiszen éppen a gyerek hazahozását terveztem, meg órákat kellett volna tartanom. Kinek van ideje ilyesmire? Szeretem az extrém dolgokat, de nem akarom tudni, milyen mikor az ízlelőbimbóim hirtelen kovakővé válnak és huss, pörkölheted magadnak a földimogyorót. Bár kétségkívül jól állna, mikor lángokat okádok az ellenfélre.
- Oda se neki, nem vagyok túl depressziós típus mostanság. Szeretem a barátnőmet, ő meg még hazavár - vontam meg a vállamat. Ha megviselne a kolléga kinézete, minden alkalommal elsírnám magamat, mikor meglátom Sebbyt a sérülésekkel. A kviddics csak erős gyomrúaknak való. Bár azt hiszem, hogy Ádinak még a barátnő dolgot is finomabban kellett volna tálalni, nem hogy a tanárit.
Nem igazán akarta elfogadni a tényt, hogy itt dolgozom, az agya blokkolta a gondolatot. Hogy ijedtében vagy meglepettségében, azt csak a jó isten tudhatja.
- Szabadidő? Az milyen állatfaj? - kérdeztem oldalra billentett fejjel figyelve Ádit. Még megkérdezni sem merte a dolgot rendesen, pedig szerintem nem volt annyira hihetetlen, hogy tanár lettem. Pláne nem repüléstan, hiszen ebben tényleg otthon voltam. Hogyha én nem, akkor ki más?
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. április 14. 18:25
Hozzászólásai ebben a témában
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2017. április 15. 15:35 | Link
Lewy

- Hallottam a pletykákat, Lewy, hallottam. Egy Czettner lány, mi?
Nincs ám olyan messze innen az Edictum szerkesztősége, hallottam hát ezt-azt. Régebben én magam is szerkesztettem az újságot, most már a fiatalabb generációé a terep. Na, nem mintha én annyira öreg lennék, szó sincs róla, de például a kezdeni kviddicsszenvedélyem is valahogy alább hagyott az iskola befejeztével. Most csak meccsekre járok ki, olykor fogadok, persze Lewyékre, és ha úgy alakul, hogy egy kis haszonra teszek szert, akkor abból az asszony kap valami szépet. Teljesen jó ez így, amúgy is imádom Abigélt meglepni, mert én nem az a fajta ember vagyok, aki nem kényezteti a feleségét. Sokan vallják azt, hogy kifogott halat már nem kell etetni, de szerintem ez bődületesen nagy baromság. Én szeretem, ha az asszonykám érzi, hogy törődök vele.
- Tudod, hogy csak egy kicsin múlt, hogy nem lettünk mind a ketten Czettner asszony díjasok? Komolyan. Emlékszel Lucára? Teljesen szerelmes voltam belé, ő volt a második lány, aki iránt nagy szerelmet éreztem. Elmondtam neki, de ennyi, nem lett több sosem belőle. Utána felhagytam a nőkkel, csak a kviddics érdekelt, aztán jött Abigél. Ezek után mondja valaki, hogy nincs sors.
Tény, hogy én mindig kicsit szerelmes voltam minden lányba, a női nem csodálatos, és hiszem, hogy a legnagyobb kincs, amit nekünk, férfiaknak adtak, de igazán szerelmes életemben csak háromszor voltam. Leonieba, aki a plátói igaz szerelmem volt, Lucába, akinek meg is mertem mondani, és végül Abigélbe, aki megtisztelt azzal, hogy a nevemet viseli. Szép kis pályafutás ez.
- Jogos, és fogalmam sincs.
Bár ez nem teljesen valós, hiszen mostanában igyekszem minden olyan alkalmat szabaddá tenni, amikor tudom, hogy Abigél is szabad. Újra és újra szerelmes leszek, most éppen ezt az időszakot éljük. Vannak, akik azt mondják, hogy még az elején vagyunk, és azért, de szerintem én harminc év múlva is itt fogok tartani, és vele akarok majd lenni.
- Szóval, kedves L. Van egy tippem, hogy mit keresel itt.
Nagy gonddal simítok végig borostásnak érzett arcomon – valószínűleg csak érdes a sok kiszáradástól – és elmélkedő tekintettel meredek a távolba, majd szépen lassan rá.
- Úgy vélem, kedves Watson, hogy ön intézményünk alkalmazottjává lépett elő, ügyelve rá, hogy gyermekeink a legkörültekintőbben sajátíthassák el a repülés művészetét. Nos?

Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. április 15. 19:23 | Link
Ádám

A kérdésre csak megvontam a vállamat egy kicsit, olyan kis szerényen. Nekem anno nem mondott volna ez a név semmit, legfeljebb Lucát, de azt is csak akkor, mikor még a lengyeleknél játszottam. Amúgy is, már nem sokáig marad Czettner, ha minden jól megy, így hát nem is igazán villogtam vele. Minek?
A másik Czettner lányka említésére azonban alig bírom visszafojtani azt a kibuggyanó vigyort, a jobb kezemmel az orrom alatt megtámasztva takartam el a tenyeremmel a számat. Mindenkinek kedvezőbb, ha ebbe a Luca dologba nem megyünk bele komolyabban.
- Hát látod, ilyen ez a showbiznisz. Igen, ismerem Lucát, mondhatni - gondoltam a szőkére, ahogy a múltkor a vérben pancsikálva festett virágokat a kockáimra. Elég bizarr látvány lehetett, így jobban belegondolva a dologba.
A szabadidő azonban nem csak nekem volt ismeretlen fogalom. Amennyit lehetett, szakítottam és igyekeztem mindet a kedvesemmel tölteni, hiszen így is túl keveset értünk rá mindketten egy időben. Ez alapvetően bántotta a kicsi lelkemet, de a táncot mégsem hagyhatta abba, a kviddicset meg amúgy is imádta. Meg azért engem is bőven kárpótolt, az a rengeteg edzés meglehetősen kifizetődő volt. Gondoljunk másra!
Az ajkam megnyalva kissé figyeltem, ahogyan a hirtelen Sherlock Holmessá előlépett Ádi analizálásba kezdett a saját arcát simogatva és ismét elfojtottam egy mosolyt, ezúttal kevésbé sokatmondót, mint az iménti, ez már inkább a szokás hatalma volt, mint kényszer és a hajamba túrtam kissé.
- Nos, igen, ez pont így történt - bólogattam párat, mielőtt szélesen elvigyorodtam volna. Azért jó volt, hogy vannak ismerős arcok is és nem kell rögtön új kapcsolati hálózatot kiépítenem a tanárin belül.
Hozzászólásai ebben a témában
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2017. április 27. 21:05 | Link
Lewyke

- Óóó annyira okos vagyok!
Húzódik széles mosolyra a szám, de egyből meg is bánom, mert hiába kezdek megint szép lenni, azért a betegség okán olyan vagyok, mint aki mindjárt levedli a bőrét. Mindenhol feszül és húzódik és reped és blee, undorító. Most még mindenhol fáj, főleg a lelkemnek. Hiú vagyok ugyanis, és valószínűleg azóta, hogy már nem vagyok olyan kis puffancs - köszönjük kviddics - csak emelkedett ez a dolog. Persze nem egészségtelenül, de például voltam olyan bátor, hogy megmondjam Abigélnek, hogy mit érzek, mert ő hiába gyönyörű és kedves, éreztem, hogy én csak így merek elé állni. Most már úgy nézek ki, ahogy ki akarok nézni. A nővéreim se azok a klasszikus értelemben vett vékony nők, formásak, ahogy anya is, és apa se vékony, szóval nagyon drukkolni fogok annak, hogy az egy tucat gyerekünk majd olyan géneket örököljön, amivel elkerülhetik a küzdést. Nem mintha úgy ne imádnám őket, de tudom, hogy mennyire nehéz ez az egész.
- Remélem mellettem ülsz majd ebédnél.
Terelem vissza a gondolataimat a gyerektémáról. Gyereket akarok, nagyon vágyom rá, de nem akarom, hogy a párom nyomásnak és kényszernek érezze, úgy, hogy ő még előtte iskolába járna, dolgozna. Egy biztos hátteret akarunk kialakítani, ez teljesen normális, ahogy az is, hogy én szangvinikusként mindent akarok azonnal, de rögtön. Tudom, hogy éppen ezért nincs könnyű dolga az asszonynak se velem.
- Olyan furcsa, hogy felnőttünk, nem? Mármint ez most tényleg komoly, nem fogjuk a következő sarkon a tanárokat megviccelni, mert a kollégáink lettek. Ez furcsa. Na meg aztán nekem még egy házat is adtak, hogy irányítsam csak, ez így egyenesen ijesztő.
Eddig nem gondoltam bele, mert imádom csinálni, de a tény, hogy felnőttünk, most egyszeriben letaglózott. Milyen gyorsan elrepült minden.
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. május 14. 15:04 | Link
Ádika

Hölgyeim és uraim, tisztelettel bemutatom a szerénység bálványát, a megtestesült alázatot, becses nevén Podmaniczky Ádit. Mit vártunk tőlem, ha ilyen emberek a barátaim? Habár lehetséges, hogy csak az aurámból kisugárzó seggfejség késztette most erre a megszólalásra.  
Annyi biztos, hogy most nem volt abban a formában, hogy igen megengedhesse magának az egoista megszólalásokat. Elvégre vedlett, mint egy kígyó és két sarlót sem tettem volna rá, hogy megéri majd a holnapot. Sőt, lehet, hogy inkább knútban kellett volna gondolkoznom. Csak a hosszú távon megtérülő befektetéseket szerettem, jó ideje nem dobogtatták meg a szívemet az ilyen kis luxus élvezeti-cikkek, amiken egy óra múlva már túl is vagy. Bye-bye, Münchnerinnen.
- Nem gyakran van időm itt kajálni, de ha itt leszek, jó néven venném azt a bizonyos helyet - villantottam elbűvölő mosolyt, amit igazán érezhet megtiszteltetésnek, ismer, kicsi ebből a kapacitásom. Nem szórom az ilyesmit túl felelőtlenül, még a végén azt hiszik, hogy vigyorbugyor vagyok. Hell no. Ő láthatóan elkalandozott gondolatban szóval nem különösebben terveztem megzavarni, én például allergiás vagyok rá, mikor máshol járok fejben és visszarángatnak az akaratom ellenére is.
A következő kérdésére felkaptam a fejemet és ki is húztam magamat, hogy jelezzem, mennyire felháborított még a feltételezés is. Ritkn mertek ilyesmit állítani rólam, pláne annak ismeretében, hogy a barátnőm csak tizenhat éves.
- Nie nie, nie! Nein. A magad nevében beszélj Ádika, majd akkor rám foghatod, hogy felnőttem, ha már gyerekem és feleségem lesz. Addig ezzel légy oly szíves és ne is kerülgess. Azért nem viccelődöm egyedül kollégákkal, mert a háromnegyede vehetné flörtnek. A pasik is. Hogy éljen ezzel együtt az ember? - dobtam két oldalt a levegőbe a karjaim felháborodva, de aztán csak tanácstalanul vissza is ejtettem. Ilyen ez, el kell engedni és lesunyt fejjel végigvágni a tanárin, ha éppen azt érzed, bámulnak.
- Be ne depizz nekem, hogy "Egyszer véget ér a lázas ifjúság..." - horkantam fel végül.
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Déli szárny→Átrium