Ha a bogoly lakósoron tovább mész, és elhagyod az utolsó eddig épült házat, egy hatalmas üres teleket látsz, gyönyörű zöld pázsittal. Szinte nem is hívogat, hanem követeli, hogy fuss végig rajta, feküdj bele a puha selymes fűbe, télen pedig ez az egyetlen hely, ahol a hó állandóan friss és fehér, a lépéseknek itt nyoma sincs. Ám ez a terület sokkal többet jelent az itt élő emberek, és az iskolában tanuló diákok számára, mint holmi park. Ugyanis ha az alacsony, alig 50 centis kerítés felett - akár a legtávolabbi oldalon is, de - átlép az ember, a temető kapujának belső oldalán találja magát.
A bejárattól nem messze egy új tábla köszönti a belépőket, ami a temető térképét tárja eléjük. Amennyiben valaki először jár itt, feledékeny avagy kíváncsi, könnyedén kiderítheti, merre fekszenek a rokonai - egyetlen csepp vér segítségével, amit a tábla alján lévő tálkába hullajt. (Ez persze vezethet kínos pillanatokhoz, ha olyan is felvillan a térképen, akiről nem tudtál.
Ez a hely egyszerre szolgálja a halott lelkek nyugalmát, és a tartja tiszteletben a gyászolók némaságát. Amikor az erre tévedők átlépik a kerítés alkotta vonalat, már senki nem láthatja őket, ám ők látják a kinn zajló életet, és a temető valódi mivoltát is. Habár már maga a bejutás eleve trükkős, rejt még a temető pár titkot és varázst, mint a városban oly sok minden. A Nap járásához igazodik, így napfelkeltétől napnyugtáig egy egyszerű kis csendes temető képe tárul a betévedők elé, márvány sírkövekkel, virágcsokrokkal, és a szellőben örökké lengedező fákkal. Egy külön kis síremlék van kialakítva az elhunyt igazgatók és polgármesterek részére, de az utak nem csak ott, minden parcella körül fehér kaviccsal vannak behintve.
Amikor pedig a nap utolsó sugara is lenyugszik, átveszik az uralmat a sötétét erők. Persze csak a diákok érezhetik így, mert igazából csak néhány vicces kedvű és rendkívül tehetséges fiatal varázsolt egy igazi rémséges temetőt, hatalmas sírkövekkel, koponyákkal, és mindennel, amit csak az ember képzelhet. Néhány mumus is megjelenik ilyenkor, és itt-ott ráijeszt az arra tévedőre. A szektáknak és a titkos találkáknak is kitűnő hely ez az „éjszakai üzemmódban" lévő temető, mert kívülről, mint már említettem, senki nem lát semmit.

A bejáratnál - és beljebb, a jelentősebb elágazásoknál - derékmagasságban polcszerű dobozok kerültek kihelyezésre. Nincs ajtajuk, varázslat tartja bennük biztonságban a sorakozó mécseseket, valamint mindegyikben akad egy kisebb doboz, néhány maréknyi kaviccsal. Ezek előtt rövid, nyomtatott szöveg díszeleg a vízhatlanná tett pergamenen:

Ha kimondatlanul maradt bármi, elbúcsúznál vagy üzenetet hagynál, ezek a kövek megőrzik a szavaid. Szorítsd a kezedbe, majd suttogd vagy mondd el, amit szerettél volna. A kavics a saját hangján megjegyzi.

S ha az ember körülnéz, ilyen kövecskékből akad itt-ott a sírokon már. Ha valaki egy ilyet a füléhez szorít, hallhatja az eltávozottaknak vagy családjuknak hagyott üzenetet.

- Bazdmeg, ezt nem hiszem el! - Csattanok fel, teljesen elfelejtve, mibe akartam éppen belekezdeni.
A temető már sötétbe nyúló jótékony félhomályba burkolózik, ami kifejezetten jót tesz kissé koszos arcomnak.
- Zalán, itt van! Itt van! - Mondom ingerülten, ahogy az egyik sír felirata végre láthatóvá válik a sok óvatos kaparó- és tisztítóbűbáj nyomán. Ez az esős idő rohadt rosszkor jött a temetővizsgálat előtti este; minden sárban úszik. De az önkénteskedés amúgy is jó pont, és elképesztő, mit nem vagyok képes bevállalni Hollósiért még minden után is, csak hogy közelebb jussunk az ő sorsának kibogozásához, mielőtt az elérné. "Szociális szolgálat a bogolyfalvi temetőben." Még mit nem.
- Lavovec András, élt hatvannégy évet... meghalt... két évvel ezelőtt. - Mondom a másiknak, arra számítva, hogy hamarosan megjelenik mellettem. - Ez most valami vicc? Ezt nem hiszem el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=877404#post877404][b]Theodore Julias Ebony - 2024.04.22. 12:18[/b][/url]

- Bazdmeg, ezt nem hiszem el! - Csattanok fel, teljesen elfelejtve, mibe akartam éppen belekezdeni.
A temető már sötétbe nyúló jótékony félhomályba burkolózik, ami kifejezetten jót tesz kissé koszos arcomnak.
- Zalán, itt van! Itt van! - Mondom ingerülten, ahogy az egyik sír felirata végre láthatóvá válik a sok óvatos kaparó- és tisztítóbűbáj nyomán. Ez az esős idő rohadt rosszkor jött a temetővizsgálat előtti este; minden sárban úszik. De az önkénteskedés amúgy is jó pont, és elképesztő, mit nem vagyok képes bevállalni Hollósiért még minden után is, csak hogy közelebb jussunk az ő sorsának kibogozásához, mielőtt az elérné. "Szociális szolgálat a bogolyfalvi temetőben." Még mit nem.
- Lavovec András, élt hatvannégy évet... meghalt... két évvel ezelőtt. - Mondom a másiknak, arra számítva, hogy hamarosan megjelenik mellettem. - Ez most valami vicc? Ezt nem hiszem el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=877406#post877406][b]Hollósi Zalán - 2024.04.22. 12:32[/b][/url]

Már kezdhette megszokni, hogy Theodore lassan olyan szívügyének tekinti Zalán gondját, mint a sajátjait. Ismerte a kimért Ebonyt, és azt is, amelyik gátlástalanul az arcába mondja az embernek a véleményét. De kiabálni? Új szintre emelkedett a kapcsolatuk.
 Nem akarta leengedni a pálcáját, hogy odavilágítson, mert akkor a bűbájával kreált esernyő is eltűnne a feje felől, így inkább közelebb lépett és szabad kezének ujjaival segített rá, hogy a vésetet kitapintva igazat adjon a rellonosnak.
 Nem tudta körülírni az érzést, ami a hatalmába kerítette. Csalódottság? Beletörődés? Számított egyáltalán ennyi idő után valami hasznosra? Nem akarta elfogadni, hogy megint vakvágányra futott, de akkor miért viseli ezt ilyen nyugodtan?
 - Tudom, hogy már kérdeztem... de biztos, hogy ez volt az a név? Mi van, ha rosszul láttad? - fordult Theo felé. Ujját saját arca elé emelte, hogy jelezze a másiknak, hogy van valami az övén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=877415#post877415][b]Theodore Julias Ebony - 2024.04.22. 13:12[/b][/url]

- Nem hiszem el, erre ment el egy teljes tanév... - motyogom frusztráltan, vizes hajamba túrva. Zsákutca. Ez egy zsákutca.
És nem csak a tanévről van szó, hanem arról is, hogy egy fél temetőt lesikáltam azért, hogy kudarcot találjak az út végén, én pedig igencsak rosszul tudom viselni, ha valami nem a tervek szerint alakul. Sóhajtva guggolok le a férfi sírjánál, hajamat tovább áztatják az esőcseppek.
- Igen, sajnos biztos, hogy ez volt a neve. Lavovec András. Annyiszor elismételtem magamban, hogy az eszembe véssem, hogy már majdnem azzal álmodtam utána aznap. - Csóválom meg a fejem, miközben előveszek egy zsebkendőt, hogy letakarítsam az arcom ott, ahova Hollósi mutat.
Pálcámmal apró ásó-túró bűbájcsóvákat szórok ki a földre, de inkább teszem ezt elkeseredettségből, mint mikor valaki tanácstalanságában füvet tépked. Ám hamar észreveszem az első fehér követ a sárréteg alatt.
- Várj, Zalán... - motyogom, mert eszembe jut a bejáratnál látott felirat, melyet nagyjából ki is tudtam olvasni. Ezzel pedig felemelem a követ a fülemhez, hogy aztán meghalljak egy szomorú suttogást. - Hagytak itt neki köveket a hozzátartozói. - Juttatom a srác tudomására, ám kissé elcsendesedik a hangom, ahogy a gyászolót hallgatom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=877459#post877459][b]Hollósi Zalán - 2024.04.23. 12:12[/b][/url]

Ajkát összeszorította a bizonyosság hallatán. Talán ezért fájhatott annyira Theo-nak ez, mert ő és nem Zalán találta a nyomot. Gondolataiba merült volna újfent, de kiszúrta szeme sarkából, mit csinál a másik. Idegesen kapott a rellonos csuklója után, hogy abbahagyja a föld túrásátt pálcájával.
 - Azért ne akard kikaparni a helyéről, könyörgöm! - szólt rá rémülten, noha így, hogy kimondta, nem tudta tagadni maga előtt, hogyha tudná, hogy számára fontos dolgot találnának odalent, ő volna az első, aki elkezdene ásni.
 Meglepetten pislogott, mert a szorítása alatt Theo keze azonnal elernyedt. Aztán közölte, miféle felfedezés okán.
 - Szuper, tudunk majd kacsázni velük a tócsákban. Menjünk inkább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=877556#post877556][b]Theodore Julias Ebony - 2024.04.26. 18:37[/b][/url]

Zalán keze a csuklómra fonódik, mire megállok az apró ásó-döfőbűbájokkal, ám fel sem pillantok a levitásra, hiszen tekintetem az egyik, a sár alatt fehér kavicsra terelődik, mely hamar kerül a fülemhez.
- Csitt már - szólok rá a srácra, passzív és szinte dacos kommentjeit igyekszem beléfojtani. Na nem azért, mert idegesít a stílus, vagy inkább kivételesen nem ez a helyzet. A kő üzenetét hallgatom újra.
- Te, Zalán - pillantok fel a másikra végül. - Ezek a... hozzátartozóitól vannak. Nem gondolod, hogy valaki lehet, hogy említi a jóslatait? Ő itt azt mondta, hogy jó ember volt, annak ellenére is, hogy össze-vissza hadovált. - Emelem meg kissé a kavicsot.
Mert akármennyire is nem fűlik a fogam kifejezetten ahhoz, hogy a gyászolók hangját hallgassam vissza - valahogy visszásnak tűnik ez, s nem is kimondottan vidám időtöltésnek -, tény és való, hogy ez az egyetlen nyomunk, amin elindulhatunk ebben a pillanatban. Mert mit csinálunk mást? Bekopogunk minden házba Bogolyfalván? Nem hiszem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=877748#post877748][b]Hollósi Zalán - 2024.04.29. 07:11[/b][/url]

Eleresztette a fiút, a platánt meg úgy döntötte, hogy mindkettejüket óvja az esőtől a bűbáj, amíg beszéltek hozzá.
 Nem értette először a kavicsok és a hozzátartozók közti kapcsolatot, csak amikor elvette a felé tartott darabot. Halk mormogás vegyült először az eső zajával, úgy vett ki csupán értelmes szavakat, hogy a füléhez emelte.
 Zalán leguggolt Theo mellé és végigfuttatta ujjait a sáron, hasonló méretű és formájú kavicsok után kutatva.
 - Jó szemed van - jelentette ki, s mégha száraznak is hatott, túlságosan ritkán címzett ilyet a rellonosnak, hogy ne lehessen nem elismerésként tekinteni rá.
 - Te nem érzed hülyeségnek, amit csinálunk? - kérdezte kisvártatva, mikor már a harmadik követ fordította ki a földből. - Úgy értem, hogy... Ha egyszer nem tudok változtatni semmin, akkor miért nem tudok csak ülni és várni, hogy megkapjam azt a nyomorult baglyot? Csak az időpont kéne számítson.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=878274#post878274][b]Theodore Julias Ebony - 2024.05.09. 20:49[/b][/url]

Zalán dicséretére azért felnézek rá. Pár pillanatig csak figyelem, aztán finoman vállatvonok, s óvatosan leemelek egy másik követ a sírról, hogy a fülemhez tegyem. Hallgatom a szomorú hangú asszonyt rajta, gyomromban pedig kellemetlen érzést hagynak a szavai.
Hollósi azonban hamarosan szól, mire leengedem a kezemben lévő kavicsot, s csak lehuppanok a sárba. Sóhajtok, ujjaim között pedig forgatni kezdem a követ.
- Tulajdonképpen eléggé őrült dolog, amit csinálunk - ismerem be. - De szerintem van értelme. Az ember mindig is kíváncsi volt a sorsára, nem véletlen jártak és járnak most is jövendőmondóhoz. Ki ne akarná érteni, mi vár rá? - Teszem fel a kérdést. - Te még láttad is, mi következik, Zalán. Szerintem... én értem, miért csinálod. Én is ugyanezt csináltam. Kerestem a játszóteret évekig.
A követ finoman visszahelyezem a sírra, s csak nézek a többire, ahogy az eső lassan sárral színezi el őket, s majd egyre nehezebb és nehezebb lesz óvatosan kiszedni őket. Mindig tökéletes külsőm most inkább mutat valami sokkal normálisabb tökéletlenséget - körmeim alatt némi sár, hajam is enyhén nedves, hiába az esernyőbűbáj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=878278#post878278][b]Hollósi Zalán - 2024.05.09. 21:26[/b][/url]

- Azért van némi különbség aközött, hogy te egy játszóteret keresgéltél, én meg egy ismeretlen fazon sírján kutakodom. - Homloka ránca szaladt saját szavaitól, el kellett ismernie, hogy a helyzet momentán sokkal inkább röhejesebbnek hatott, mint siralmasnak.
 Elhallgatott, amíg újabb köveket emelt a füléhez, kivétel nélkül egy-két mondatos búcsúüzeneteket játszódtak vissza róluk.
 - Hogy lehet valami egyszerre őrült és értelmes? - nevette aztán el magát halkan a hosszú csendet követően. Tekintetét a rellonosra emelte, ami csak gyarapította a nevetőráncokat, mert szinte már úgy festett, mint Rami, amikor egy számára érdekesnek vélt dolog miatt képes volt a koszban mászkálni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=878361#post878361][b]Theodore Julias Ebony - 2024.05.12. 12:26[/b][/url]

- Nos, igen, sokkal jobb, mikor az ember véletlenszerűen felbukkan egy csomó kiskorú között, a szülők meg nézik, hogy mit keres ott. - Egyezek bele némi szarkazmussal a hangomban, de azért az tény, hogy nem vitatom: a temető is eléggé elcseszett egy helyszín a kutatáshoz.
Zalán hirtelen neveti el magát, s értetlenül pillantok fel rá. A temető közepén, a gyászüzeneteket hallgatva nevet? Eddig is tudtam, hogy nincs rendben, de néha olyan, mintha az esés már előre megviselte volna az agyát.
Végül aztán rájövök, min nevethet, és lassan én is elmosolyodok, hogy aztán a görbület rögtön le is olvadjon az arcomról. Vállat vonok.
- Őrültségnek tűnik azok számára, akik nem értik a helyzetet. De számunkra van értelme. - Foglalom össze tömören, majd lehunyom a szemeim és sóhajtok. Elegem van, hogy nem találunk semmit, és hogy az én állapotom mintha csak rosszabbodna; egyre több a kép és egyre több a megválaszolhatatlan kérdés. Legalább Zalán ügyével haladnánk. De nem.