Ha a bogoly lakósoron tovább mész, és elhagyod az utolsó eddig épült házat, egy hatalmas üres teleket látsz, gyönyörű zöld pázsittal. Szinte nem is hívogat, hanem követeli, hogy fuss végig rajta, feküdj bele a puha selymes fűbe, télen pedig ez az egyetlen hely, ahol a hó állandóan friss és fehér, a lépéseknek itt nyoma sincs. Ám ez a terület sokkal többet jelent az itt élő emberek, és az iskolában tanuló diákok számára, mint holmi park. Ugyanis ha az alacsony, alig 50 centis kerítés felett - akár a legtávolabbi oldalon is, de - átlép az ember, a temető kapujának belső oldalán találja magát.
A bejárattól nem messze egy új tábla köszönti a belépőket, ami a temető térképét tárja eléjük. Amennyiben valaki először jár itt, feledékeny avagy kíváncsi, könnyedén kiderítheti, merre fekszenek a rokonai - egyetlen csepp vér segítségével, amit a tábla alján lévő tálkába hullajt. (Ez persze vezethet kínos pillanatokhoz, ha olyan is felvillan a térképen, akiről nem tudtál.
Ez a hely egyszerre szolgálja a halott lelkek nyugalmát, és a tartja tiszteletben a gyászolók némaságát. Amikor az erre tévedők átlépik a kerítés alkotta vonalat, már senki nem láthatja őket, ám ők látják a kinn zajló életet, és a temető valódi mivoltát is. Habár már maga a bejutás eleve trükkős, rejt még a temető pár titkot és varázst, mint a városban oly sok minden. A Nap járásához igazodik, így napfelkeltétől napnyugtáig egy egyszerű kis csendes temető képe tárul a betévedők elé, márvány sírkövekkel, virágcsokrokkal, és a szellőben örökké lengedező fákkal. Egy külön kis síremlék van kialakítva az elhunyt igazgatók és polgármesterek részére, de az utak nem csak ott, minden parcella körül fehér kaviccsal vannak behintve.
Amikor pedig a nap utolsó sugara is lenyugszik, átveszik az uralmat a sötétét erők. Persze csak a diákok érezhetik így, mert igazából csak néhány vicces kedvű és rendkívül tehetséges fiatal varázsolt egy igazi rémséges temetőt, hatalmas sírkövekkel, koponyákkal, és mindennel, amit csak az ember képzelhet. Néhány mumus is megjelenik ilyenkor, és itt-ott ráijeszt az arra tévedőre. A szektáknak és a titkos találkáknak is kitűnő hely ez az „éjszakai üzemmódban" lévő temető, mert kívülről, mint már említettem, senki nem lát semmit.

A bejáratnál - és beljebb, a jelentősebb elágazásoknál - derékmagasságban polcszerű dobozok kerültek kihelyezésre. Nincs ajtajuk, varázslat tartja bennük biztonságban a sorakozó mécseseket, valamint mindegyikben akad egy kisebb doboz, néhány maréknyi kaviccsal. Ezek előtt rövid, nyomtatott szöveg díszeleg a vízhatlanná tett pergamenen:

Ha kimondatlanul maradt bármi, elbúcsúznál vagy üzenetet hagynál, ezek a kövek megőrzik a szavaid. Szorítsd a kezedbe, majd suttogd vagy mondd el, amit szerettél volna. A kavics a saját hangján megjegyzi.

S ha az ember körülnéz, ilyen kövecskékből akad itt-ott a sírokon már. Ha valaki egy ilyet a füléhez szorít, hallhatja az eltávozottaknak vagy családjuknak hagyott üzenetet.

Természetesen arra kelt, hogy a kutya kaparja az ajtót. Korábban már döntött úgy, hogy ignorálja ezt a hangot, de annak nagyon rossz vége volt. A szépítő alvásnak annyi. Az egész napja el van cseszve. Sértetten toporog a folyosó végén, szedi össze magát. A szívecskés papucs és a bolyhos fürdőköpeny fölé dobja Michael Kors kabátját, nyaka köré egy sál, ami többet ér, mint egy új, középkategóriás autó és persze egy sapka, hogy eltakarja a borzalmat ami a feje tetején van.
Nem szokott így megjelenni sehol, de most nem érdekli semmi. El van cseszve a napja. Biztos benne, hogy ráncos lesz és táskák lesznek ma a szeme alatt. Roppant nehéz élete során sosem történt még vele ennél rosszabb. Szitkozódik. Kulcsot felkapja, kutyát pedig csak a hóna alá csapja, mert szem szenved a hámmal. Kilépve állapítja meg, hogy borzalmasan hideg van és térdei már-már remegnek. Leteszi a dögöt az utcán.
- Na. Gyerünk - sürgeti az állatot. Készen áll, hogy felkapja, és visszasprinteljen. Nem történik meg. Mümüke egy igen kifinomult állat. Nem tudja végezni a dolgát bárhol. Elkeseredetten nyög fel és ered a kutya után, aki keresi a tökéletes helyet, de csak nem találja meg.
Matyi elkeseredett üzeneteket küld az apjának, hogy tarthatatlan, hogy hajnalban nincs személyzet a házban és egyedül van.
- Mümüke, az istenit most már, mindjárt felkel a nap és nincs rajtam naptej, érted?? - magyaráz a kutyának, mintha az bármit is felfogna abból, mennyire fontos az öregedés elleni védelemben a fényvédő szerek rendszeres használata. Komolyan félti az arcát. A kutya pedig gond nélkül szalad tovább, mit sem sejtve az UV sugarak veszélyeiről. Egészen a temetőig rohan, Matyi pedig utána, szitkozódva, sapkáját fejéhez fogja a jeges szélben. Minden esetre Matykónk véletlenül sem esetlenül rohan. Olyan büszkeséggel és magabiztossággal szökken, mintha éppen most lépett volna elő a Baywatch-ból. Papucsa pedig szépen lassan nedvesedik át közben, de ez sem érdekli. A kutya után kiált, mintha nem tudná, hogy soha az életében nem hallgatott a nevére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=842423#post842423][b]Hajdú Mátyás - 2022.01.19. 11:20[/b][/url]

Természetesen arra kelt, hogy a kutya kaparja az ajtót. Korábban már döntött úgy, hogy ignorálja ezt a hangot, de annak nagyon rossz vége volt. A szépítő alvásnak annyi. Az egész napja el van cseszve. Sértetten toporog a folyosó végén, szedi össze magát. A szívecskés papucs és a bolyhos fürdőköpeny fölé dobja Michael Kors kabátját, nyaka köré egy sál, ami többet ér, mint egy új, középkategóriás autó és persze egy sapka, hogy eltakarja a borzalmat ami a feje tetején van.
Nem szokott így megjelenni sehol, de most nem érdekli semmi. El van cseszve a napja. Biztos benne, hogy ráncos lesz és táskák lesznek ma a szeme alatt. Roppant nehéz élete során sosem történt még vele ennél rosszabb. Szitkozódik. Kulcsot felkapja, kutyát pedig csak a hóna alá csapja, mert szem szenved a hámmal. Kilépve állapítja meg, hogy borzalmasan hideg van és térdei már-már remegnek. Leteszi a dögöt az utcán.
- Na. Gyerünk - sürgeti az állatot. Készen áll, hogy felkapja, és visszasprinteljen. Nem történik meg. Mümüke egy igen kifinomult állat. Nem tudja végezni a dolgát bárhol. Elkeseredetten nyög fel és ered a kutya után, aki keresi a tökéletes helyet, de csak nem találja meg.
Matyi elkeseredett üzeneteket küld az apjának, hogy tarthatatlan, hogy hajnalban nincs személyzet a házban és egyedül van.
- Mümüke, az istenit most már, mindjárt felkel a nap és nincs rajtam naptej, érted?? - magyaráz a kutyának, mintha az bármit is felfogna abból, mennyire fontos az öregedés elleni védelemben a fényvédő szerek rendszeres használata. Komolyan félti az arcát. A kutya pedig gond nélkül szalad tovább, mit sem sejtve az UV sugarak veszélyeiről. Egészen a temetőig rohan, Matyi pedig utána, szitkozódva, sapkáját fejéhez fogja a jeges szélben. Minden esetre Matykónk véletlenül sem esetlenül rohan. Olyan büszkeséggel és magabiztossággal szökken, mintha éppen most lépett volna elő a Baywatch-ból. Papucsa pedig szépen lassan nedvesedik át közben, de ez sem érdekli. A kutya után kiált, mintha nem tudná, hogy soha az életében nem hallgatott a nevére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=842458#post842458][b]Helvey Belián Balázs - 2022.01.19. 22:40[/b][/url]

Csak pár nap, ezzel nyugtatta magát, minekután elfelejtett kuncsorogni azért, hogy maradhasson. Végül eljöttek érte, de csak azzal a feltétellel volt hajlandó jönni, hogy visszaviszik, amint vége. Majd ott lábadozik, tökéletes lesz. Nem otthon szállt meg, elbújt a világ elől. Mintha senki se keresné, sokan nem, azok közül, akiket fontosnak érez, de ezek szerint, fordítva mégsem az. Ezen is dolgozni fog, szép lassan, csak nem ma, nincs agya hozzá. Azt eszi a szokásos feszültség és minden nyavalya, elég azokkal foglalkoznia.
Vagy azzal, mi a francot keres idekint. Rágyújtani indult ki, aztán azt vette észre, hogy a lábai előre viszik, lép és már másik helyen van. Úgy néz ki, erre van igénye, hát nem akadékoskodik. Ráérősen halad, ilyenkor ki akarna látni bárkit is, nem aggódik. Majd nap közben zárkózik el, mintha itt sem lenne, nem ezen a világon. Jobb lesz így, könnyebb. Jobbra kanyarodik és halad tovább, egyre könnyebb. Itt lenni még nem, de mindennek eljön az ideje. Mondjuk az a nem mindegy, amikor majd nevet, akkor azt egy gumifalu szobában fogja tenni vagy egy kényelmes fotelben.
Elnyom egy ásítást és kihasználva a hajnali terepet, a temetőn vág át. Van az egésznek egy hátborzongató érzete, olyan, amely kifacsarja az emberből az utolsó kellemes melegséget és csendre kényszeríti. Itt-ott ég pár mécses, ahogy halad a sorok között, kiérve az "útra", amely kivezeti innen. Ekkor pislog rá két gombszem. Majdnem felordít, hogy kísértet, aztán ahogy előrébb lép, tökéletesen lát rá és...
- Beszarás, egy plüsskutya - mert az, puha, aranyos, ezer ilyet látott a neten és hát na. Elfogadná, de egy éves keresetébe kerülne vélhetően, így, marad az, hogy most közelebb lépve hajol le. - Lerágod a kezem, ha megsimogatlak? - nyúl ki az aranyos kispofa felé. Soha jobb társaságot ilyenkor.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=842487#post842487][b]Hajdú Mátyás - 2022.01.20. 18:31[/b][/url]

Szedi a lábait Mümüke után, amikor meglátja, hogy valakit már megint elvarázsolt a kis dög. Odanyargal, miközben mindene kivan ettől a reggeltől. Persze a kutya nagyon kedveli a társaságot, Matyi nem kedveli, amikor összefogdossák a speciális hajszárítóval beállított szőrét. Meg amúgy is, simán mosdatni nem lehet a kutyát, különben mágikusan patkánnyá változik, úgyhogy minden alkalommal el kell vinnie a kozmetikushoz ha valami történik.
Mire odaér, Mümüke már régen barátkozik Beliánnal, csóválja piciny farkát. Amint odaér, felmarkolja a kutyát és a hóna alá csapja.
- Engem nem érdekel, most már össze is vizelheted magad, hazamegyünk - mondja és mérgesen fújja ki a levegőt. Beliánra pillant. Nem szereti, hogy a férfi így látja. Főleg azért nem, mert nem messze lakik és roppant helyes. Ő meg szeretne a legjobb formájában rámosolyogni. Helyette itt szív. Aztán leesik neki, hogy ez kicsoda pontosan. Ismeri, hiszen ő mindenkit ismer Bogolyfalván. Legalább egy intés, pár szó erejéig.
 - Mondtam már, hogy ne barátkozz idegenekkel, főleg ne... - szidja a kis állatot, de nem fejezi be a mondatot. Főleg ne vérfarkasokkal. Át kell gondolnia ezt a dolgot, mert elönti egyből a rasszizmus varázsa. De nem mondhatja ki, mert ez annyira nem píszí, hogy ösztönei megakasztják. Sok időt tölt social media-n, van egy filtere, ami megállítja, hogy ilyesmit mondjon. De azért mégis, nehogy már Mümüke itt vad farkasokkal barátkozzon. Mi van, ha megeszi szegényt ebédre? Mit csinál majd a hulla azon részével, amit Mümüke nem tud elfogyasztani?
Pár másodpercig csak mered a férfire, amíg újraindítja a rendszert, aztán felveszi a bájos mosolyát.
- Sziaaaa, de régen beszéltünk! Mostanában ritkán futni veled össze. Lehet az az oka, hogy ilyen korán sétálgatsz - nevetgél kicsit kellemetlenül, majd körbenéz. - A temetőben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=842666#post842666][b]Helvey Belián Balázs - 2022.01.23. 22:34[/b][/url]

Nem egy vadállat, meg kell hagyni. Mindenki imádja az aranyos dolgokat, ez alól még az sem kivétel, aki éppen keresi a helyét a világban és önmagában. A kiskutya az kiskutya és jelenleg az állatok társaságát jobban veszi és viseli, mint az emberkét. Pont eléri a kis fejét, a puha bundát, finoman bele is simogat, mikor megérkezik a kicsit sem nyugodt gazda. Elhúzza a kezét, ahogy felkapja és a hóna alá pakolja, mint valami táskát. Belián meg ott áll, félig guggol inkább és néz rájuk értelmes fejjel, hogy miafsz komolyan. Mondjuk amilyen lazán öltözött, valahol megérti, hogy miért sietős.
- A mamuszodba fog, ezek után – egyenesedik ki, majd elengedi a dolgot. Senki sem boldog a hajnali sétától, főleg, ha a négylábú rá is játszik és azért sem siet. Ó, nem, olyankor a legkedvesebb arcukkal húzzák az időt. Egy jó haverjának annak idején volt kutyája, párszor vitte le és ugyan így morgott neki, miközben az a dolga helyett csak szimatolt és élvezte a sétát, neki meg dolga lett volna ezerrel. Már épp köszönne vagy köszönne el, ki hogy nézi, mikor kicsúszik a száján a mondat. Szemöldöke libben magasabbra, szája nyúlik egy apró fintorra. Vagy úgy.
- Nyugodtan mondd ki, vérfarkas – mert most talán épp nem az a gond, hogy férfiak felé is érdeklődik, de egy-két szülő már ezt is nehezményezte. Aztán felvilágosította, hogy akárhova viszi, mindenhol lesznek melegek, sőt, talán rosszabbak is, ő meg pont nem az a fajta, aki a gyerekek előtt csap másokat az asztalra vagy csapják őt, így ha lehet, nézzék már azt, mit csinál az iskolában és ne azon kívül. Erre most jön ez. - És megnyugodhatsz. Nem gerjedek kutyákra, sehogy sem és megenni se szoktam őket – vágja oda, már csak azért is. Most főképp paprikás a kedve, nem tudja befogni és nem is akarja. A srác persze rögtön vált és máris másképp szól. Nemes egyszerűen vágja karjait keresztbe mellkasa előtt és „te kit nézel hülyének” pillantással figyeli, majd csak szusszan.
- Külföldön voltam, az a helyes válasz – javítja ki, mielőtt azt hiszi róla, nekrofil is. - Erre meg rövidebb a szállásig, a többi meg nem érdekes. Ez a kutyasétáltatós szetted? Cuki – pillant végig rajta, immáron vigyorral kísérve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=842830#post842830][b]Hajdú Mátyás - 2022.01.26. 21:01[/b][/url]

- Attól tartok én is - sóhajt, ahogy kis a táskakutyára néz. Aztán nem sikerül csak úgy könnyedén kibújnia a felelősség alól, amit nem szeret. Jobban szeret gondtalan és píszí lenni. A végén még kénytelen Mümükét tényleg csatába küldeni a srác ellen. Már készen is áll a hajítására amikor meglátja a férfi arckifejezését.
 - Te mondtad, nem én - emeli fel szabad kezét védekezően. Biztos benne, hogy nem Mátyás az első idióta szerencsétlen, akivel összefújta a szél. De azért mégis, felháborítónak tartja, hogy a mai modern világban a kentauroknak is vannak jogaik például. A vérfarkasok meg csak úgy sétálnak itt a világban és a sima, gondtalan mágusok között élhetnek. Egyszerűen nem fér apró kis agyába. Azonban a két ép agysejtje azt javasolja neki, ezt a véleményét most inkább tartsa magában.
- Megenni? Mümükét? Te? Hah! - nevet fel. - Esélyed se lenne. Nem tűnik vérmesnek, de egy ösztönlény - kérkedik a kutyájával. Elvégre tenyésztéssel is foglalkozott egy időben, mielőtt még úgy döntött, ez túl sok munka. A lényeg ,hogy abból a korszakból csak Mümüke maradt, ő is azért, mert genetikailag kifogástalan padlócirkáló. Persze, borzalmasan barátságos is, és butuska. Most is csak úgy szimatol a levegőben és figyeli a férfiak beszélgetését bugyuta arccal. És még különösen cuki is miközben vérebként próbálják beállítani.
 - Külföldön? Nahát. Mit csináltál külföldön? Mindenfélét beszéltek itt az emberek a faluban, de persze én nem hittem nekik - jegyzi meg gyorsan. Minden esetre, vannak vad elméletei, hová tűnt el Belián. Ő mondjuk személy szerint arra tippelt, hogy éppen az Azkabanban pihen, mert megtámadott valakit. De ezek szerint nem volt igaza. Valami külföldi böriben ülhetett. - Minden esetre, jó, hogy visszatértél. Sokáig maradsz? Ha igen, megpróbállak kiengesztelni - állapítja meg egy magabiztos vigyorral. Ha ismét el akar menni messzi vidékre, akkor nincs értelme időt, energiát fektetni az engesztelésre. Amikor lecukizza a szettét, akkor kénytelen elnevetnie magát. Pillanatok alatt pózol be és villantja ki combját. Akármennyire is nevetséges a látvány, ő kicsit sincs zavarban. Igazából, még így is úgy néz ki, mint aki most lépett ki a Vouge címlapjáról.
- Tetszik, ugye? A kabát Michael Kors. Idei - dicsekszik, és még meg is perdül neki. - Bár kicsit befagy a popsim. De a szépségért meg kell szenvedni. A legtöbb stílusos ruha messze van a kényelmestől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=843088#post843088][b]Helvey Belián Balázs - 2022.02.02. 21:29[/b][/url]

Szerencsére neki ilyen gondja nincs a macskával, még olyan ajándékot sem kapott, amit a mini-eb fog küldeni a srácnak, ha nem hagyja még kint kószálni egy ideig. Egeret, gyíkot bezzeg kap, döglöttet, jót tesz az a világnak és persze a srác finom, apró rasszizmusa. Holtra nem érdekli, most akkor ő meg mondja azt, hogy mocskosmágus? Fehér gyerek? Ugyan.
- Mintha szitokszó lenne – vonja fel a szemöldökét, mert nemigen érti a reakcióját, úgy… nagyon nem. Az emberek furák, neki pedig ma biztos nincs türelme egy percig sem fejtegetni, hogy a barna üstök mi a francot takar. Ameddig nem köpi le a srác, addig felőle minden mindegy, maximum elküldi a búsba, hogy menjen mást fikázni. Vannak bőven.
- Nyilván a torkomra megy és átharapja. Én kérek elnézést – minden bizonnyal előbb fulladna az apró kutya bundájába vagy nyálába, mint veszíteni egy „harcot”. Ha találkozik is kóbor kutyákkal a másik formájában, azok maximum ugatni mernek majd elszaladnak és sose látja őket. Igen, megvan annak az alaknak az előnye, nemigen barátkozik vele akkor senki. Mostanság meg normál formájában nem akar barátkozni, de az emberek beszélnek vele és keresik is, vagy megtalálják, így kora hajnalban és kérdéseket kap. Hah. Milyen kis kíváncsi valaki, mondjuk, ha a pletykákkal tisztában van, akkor a beszélőkéje és a fülei bizonyára jók.
- Mit nem? - ejt egy félvigyort, mint amiben pontosan annyi van elrejtve, hogy mindenfélét bele lehessen képzelni, ami nem történt. Hogy mit csinált? Azt az ő orrára nem köti, nemigen vágja a srácot és ma nincs is kedve lelkizni. - Mit beszélnek már az emberek megint? Nincs jobb dolguk? - morog csak, mert pont ezért is utál itt élni, mindenki a szájára veszi, ha van valami. Egy nagy városban eltűnik a sok között, senkit sem érdekel, maximum akkor, ha nagy dolgot tesz, meztelenül énekel a téren és ilyenek, de amúgy? A kutyát sem. Pontosan ezért ment el, mert a fák meg a természet nem nézi, mit művel.
- Kiengesztelni. Ahhhaa. Hát mivel itt élek és fogok is, azt hiszem a válasz, igen – sokáig. Lehetne filozofálni, mit jelent az. - Minek és mivel akarsz te engesztelni? - olyan lehetetlen képzelgés ez, mint ami pózt végül bevág. Nos, ahogy a másik röhög, úgy ejt meg egy nevetést maga is, mert tény, ebből így most a legjobbat hozta ki, bár a divathoz sosem fog érteni. Ő csak hordja, ami van.
- Imádom. Alig várom, hogy ledobd és belebújjak – bólogat, hogy ez komoly. Nem, nem az. - Mondod te, én meg tökre elvagyok, még melegem is van. Mondjuk, sehol sem vagyok – pillant le a farmer, bakancs, meg a téli kabát dologra. Meg is vonja a vállát. - Hát, nem velem fogsz divat-tippeket cserélni.