Ha a bogoly lakósoron tovább mész, és elhagyod az utolsó eddig épült házat, egy hatalmas üres teleket látsz, gyönyörű zöld pázsittal. Szinte nem is hívogat, hanem követeli, hogy fuss végig rajta, feküdj bele a puha selymes fűbe, télen pedig ez az egyetlen hely, ahol a hó állandóan friss és fehér, a lépéseknek itt nyoma sincs. Ám ez a terület sokkal többet jelent az itt élő emberek, és az iskolában tanuló diákok számára, mint holmi park. Ugyanis ha az alacsony, alig 50 centis kerítés felett - akár a legtávolabbi oldalon is, de - átlép az ember, a temető kapujának belső oldalán találja magát.
A bejárattól nem messze egy új tábla köszönti a belépőket, ami a temető térképét tárja eléjük. Amennyiben valaki először jár itt, feledékeny avagy kíváncsi, könnyedén kiderítheti, merre fekszenek a rokonai - egyetlen csepp vér segítségével, amit a tábla alján lévő tálkába hullajt. (Ez persze vezethet kínos pillanatokhoz, ha olyan is felvillan a térképen, akiről nem tudtál.
Ez a hely egyszerre szolgálja a halott lelkek nyugalmát, és a tartja tiszteletben a gyászolók némaságát. Amikor az erre tévedők átlépik a kerítés alkotta vonalat, már senki nem láthatja őket, ám ők látják a kinn zajló életet, és a temető valódi mivoltát is. Habár már maga a bejutás eleve trükkős, rejt még a temető pár titkot és varázst, mint a városban oly sok minden. A Nap járásához igazodik, így napfelkeltétől napnyugtáig egy egyszerű kis csendes temető képe tárul a betévedők elé, márvány sírkövekkel, virágcsokrokkal, és a szellőben örökké lengedező fákkal. Egy külön kis síremlék van kialakítva az elhunyt igazgatók és polgármesterek részére, de az utak nem csak ott, minden parcella körül fehér kaviccsal vannak behintve.
Amikor pedig a nap utolsó sugara is lenyugszik, átveszik az uralmat a sötétét erők. Persze csak a diákok érezhetik így, mert igazából csak néhány vicces kedvű és rendkívül tehetséges fiatal varázsolt egy igazi rémséges temetőt, hatalmas sírkövekkel, koponyákkal, és mindennel, amit csak az ember képzelhet. Néhány mumus is megjelenik ilyenkor, és itt-ott ráijeszt az arra tévedőre. A szektáknak és a titkos találkáknak is kitűnő hely ez az „éjszakai üzemmódban" lévő temető, mert kívülről, mint már említettem, senki nem lát semmit.

A bejáratnál - és beljebb, a jelentősebb elágazásoknál - derékmagasságban polcszerű dobozok kerültek kihelyezésre. Nincs ajtajuk, varázslat tartja bennük biztonságban a sorakozó mécseseket, valamint mindegyikben akad egy kisebb doboz, néhány maréknyi kaviccsal. Ezek előtt rövid, nyomtatott szöveg díszeleg a vízhatlanná tett pergamenen:

Ha kimondatlanul maradt bármi, elbúcsúznál vagy üzenetet hagynál, ezek a kövek megőrzik a szavaid. Szorítsd a kezedbe, majd suttogd vagy mondd el, amit szerettél volna. A kavics a saját hangján megjegyzi.

S ha az ember körülnéz, ilyen kövecskékből akad itt-ott a sírokon már. Ha valaki egy ilyet a füléhez szorít, hallhatja az eltávozottaknak vagy családjuknak hagyott üzenetet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=842423#post842423][b]Hajdú Mátyás - 2022.01.19. 11:20[/b][/url]

Természetesen arra kelt, hogy a kutya kaparja az ajtót. Korábban már döntött úgy, hogy ignorálja ezt a hangot, de annak nagyon rossz vége volt. A szépítő alvásnak annyi. Az egész napja el van cseszve. Sértetten toporog a folyosó végén, szedi össze magát. A szívecskés papucs és a bolyhos fürdőköpeny fölé dobja Michael Kors kabátját, nyaka köré egy sál, ami többet ér, mint egy új, középkategóriás autó és persze egy sapka, hogy eltakarja a borzalmat ami a feje tetején van.
Nem szokott így megjelenni sehol, de most nem érdekli semmi. El van cseszve a napja. Biztos benne, hogy ráncos lesz és táskák lesznek ma a szeme alatt. Roppant nehéz élete során sosem történt még vele ennél rosszabb. Szitkozódik. Kulcsot felkapja, kutyát pedig csak a hóna alá csapja, mert szem szenved a hámmal. Kilépve állapítja meg, hogy borzalmasan hideg van és térdei már-már remegnek. Leteszi a dögöt az utcán.
- Na. Gyerünk - sürgeti az állatot. Készen áll, hogy felkapja, és visszasprinteljen. Nem történik meg. Mümüke egy igen kifinomult állat. Nem tudja végezni a dolgát bárhol. Elkeseredetten nyög fel és ered a kutya után, aki keresi a tökéletes helyet, de csak nem találja meg.
Matyi elkeseredett üzeneteket küld az apjának, hogy tarthatatlan, hogy hajnalban nincs személyzet a házban és egyedül van.
- Mümüke, az istenit most már, mindjárt felkel a nap és nincs rajtam naptej, érted?? - magyaráz a kutyának, mintha az bármit is felfogna abból, mennyire fontos az öregedés elleni védelemben a fényvédő szerek rendszeres használata. Komolyan félti az arcát. A kutya pedig gond nélkül szalad tovább, mit sem sejtve az UV sugarak veszélyeiről. Egészen a temetőig rohan, Matyi pedig utána, szitkozódva, sapkáját fejéhez fogja a jeges szélben. Minden esetre Matykónk véletlenül sem esetlenül rohan. Olyan büszkeséggel és magabiztossággal szökken, mintha éppen most lépett volna elő a Baywatch-ból. Papucsa pedig szépen lassan nedvesedik át közben, de ez sem érdekli. A kutya után kiált, mintha nem tudná, hogy soha az életében nem hallgatott a nevére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=842487#post842487][b]Hajdú Mátyás - 2022.01.20. 18:31[/b][/url]

Szedi a lábait Mümüke után, amikor meglátja, hogy valakit már megint elvarázsolt a kis dög. Odanyargal, miközben mindene kivan ettől a reggeltől. Persze a kutya nagyon kedveli a társaságot, Matyi nem kedveli, amikor összefogdossák a speciális hajszárítóval beállított szőrét. Meg amúgy is, simán mosdatni nem lehet a kutyát, különben mágikusan patkánnyá változik, úgyhogy minden alkalommal el kell vinnie a kozmetikushoz ha valami történik.
Mire odaér, Mümüke már régen barátkozik Beliánnal, csóválja piciny farkát. Amint odaér, felmarkolja a kutyát és a hóna alá csapja.
- Engem nem érdekel, most már össze is vizelheted magad, hazamegyünk - mondja és mérgesen fújja ki a levegőt. Beliánra pillant. Nem szereti, hogy a férfi így látja. Főleg azért nem, mert nem messze lakik és roppant helyes. Ő meg szeretne a legjobb formájában rámosolyogni. Helyette itt szív. Aztán leesik neki, hogy ez kicsoda pontosan. Ismeri, hiszen ő mindenkit ismer Bogolyfalván. Legalább egy intés, pár szó erejéig.
 - Mondtam már, hogy ne barátkozz idegenekkel, főleg ne... - szidja a kis állatot, de nem fejezi be a mondatot. Főleg ne vérfarkasokkal. Át kell gondolnia ezt a dolgot, mert elönti egyből a rasszizmus varázsa. De nem mondhatja ki, mert ez annyira nem píszí, hogy ösztönei megakasztják. Sok időt tölt social media-n, van egy filtere, ami megállítja, hogy ilyesmit mondjon. De azért mégis, nehogy már Mümüke itt vad farkasokkal barátkozzon. Mi van, ha megeszi szegényt ebédre? Mit csinál majd a hulla azon részével, amit Mümüke nem tud elfogyasztani?
Pár másodpercig csak mered a férfire, amíg újraindítja a rendszert, aztán felveszi a bájos mosolyát.
- Sziaaaa, de régen beszéltünk! Mostanában ritkán futni veled össze. Lehet az az oka, hogy ilyen korán sétálgatsz - nevetgél kicsit kellemetlenül, majd körbenéz. - A temetőben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=842830#post842830][b]Hajdú Mátyás - 2022.01.26. 21:01[/b][/url]

- Attól tartok én is - sóhajt, ahogy kis a táskakutyára néz. Aztán nem sikerül csak úgy könnyedén kibújnia a felelősség alól, amit nem szeret. Jobban szeret gondtalan és píszí lenni. A végén még kénytelen Mümükét tényleg csatába küldeni a srác ellen. Már készen is áll a hajítására amikor meglátja a férfi arckifejezését.
 - Te mondtad, nem én - emeli fel szabad kezét védekezően. Biztos benne, hogy nem Mátyás az első idióta szerencsétlen, akivel összefújta a szél. De azért mégis, felháborítónak tartja, hogy a mai modern világban a kentauroknak is vannak jogaik például. A vérfarkasok meg csak úgy sétálnak itt a világban és a sima, gondtalan mágusok között élhetnek. Egyszerűen nem fér apró kis agyába. Azonban a két ép agysejtje azt javasolja neki, ezt a véleményét most inkább tartsa magában.
- Megenni? Mümükét? Te? Hah! - nevet fel. - Esélyed se lenne. Nem tűnik vérmesnek, de egy ösztönlény - kérkedik a kutyájával. Elvégre tenyésztéssel is foglalkozott egy időben, mielőtt még úgy döntött, ez túl sok munka. A lényeg ,hogy abból a korszakból csak Mümüke maradt, ő is azért, mert genetikailag kifogástalan padlócirkáló. Persze, borzalmasan barátságos is, és butuska. Most is csak úgy szimatol a levegőben és figyeli a férfiak beszélgetését bugyuta arccal. És még különösen cuki is miközben vérebként próbálják beállítani.
 - Külföldön? Nahát. Mit csináltál külföldön? Mindenfélét beszéltek itt az emberek a faluban, de persze én nem hittem nekik - jegyzi meg gyorsan. Minden esetre, vannak vad elméletei, hová tűnt el Belián. Ő mondjuk személy szerint arra tippelt, hogy éppen az Azkabanban pihen, mert megtámadott valakit. De ezek szerint nem volt igaza. Valami külföldi böriben ülhetett. - Minden esetre, jó, hogy visszatértél. Sokáig maradsz? Ha igen, megpróbállak kiengesztelni - állapítja meg egy magabiztos vigyorral. Ha ismét el akar menni messzi vidékre, akkor nincs értelme időt, energiát fektetni az engesztelésre. Amikor lecukizza a szettét, akkor kénytelen elnevetnie magát. Pillanatok alatt pózol be és villantja ki combját. Akármennyire is nevetséges a látvány, ő kicsit sincs zavarban. Igazából, még így is úgy néz ki, mint aki most lépett ki a Vouge címlapjáról.
- Tetszik, ugye? A kabát Michael Kors. Idei - dicsekszik, és még meg is perdül neki. - Bár kicsit befagy a popsim. De a szépségért meg kell szenvedni. A legtöbb stílusos ruha messze van a kényelmestől.