Ha a bogoly lakósoron tovább mész, és elhagyod az utolsó eddig épült házat, egy hatalmas üres teleket látsz, gyönyörű zöld pázsittal. Szinte nem is hívogat, hanem követeli, hogy fuss végig rajta, feküdj bele a puha selymes fűbe, télen pedig ez az egyetlen hely, ahol a hó állandóan friss és fehér, a lépéseknek itt nyoma sincs. Ám ez a terület sokkal többet jelent az itt élő emberek, és az iskolában tanuló diákok számára, mint holmi park. Ugyanis ha az alacsony, alig 50 centis kerítés felett - akár a legtávolabbi oldalon is, de - átlép az ember, a temető kapujának belső oldalán találja magát.
A bejárattól nem messze egy új tábla köszönti a belépőket, ami a temető térképét tárja eléjük. Amennyiben valaki először jár itt, feledékeny avagy kíváncsi, könnyedén kiderítheti, merre fekszenek a rokonai - egyetlen csepp vér segítségével, amit a tábla alján lévő tálkába hullajt. (Ez persze vezethet kínos pillanatokhoz, ha olyan is felvillan a térképen, akiről nem tudtál.
Ez a hely egyszerre szolgálja a halott lelkek nyugalmát, és a tartja tiszteletben a gyászolók némaságát. Amikor az erre tévedők átlépik a kerítés alkotta vonalat, már senki nem láthatja őket, ám ők látják a kinn zajló életet, és a temető valódi mivoltát is. Habár már maga a bejutás eleve trükkős, rejt még a temető pár titkot és varázst, mint a városban oly sok minden. A Nap járásához igazodik, így napfelkeltétől napnyugtáig egy egyszerű kis csendes temető képe tárul a betévedők elé, márvány sírkövekkel, virágcsokrokkal, és a szellőben örökké lengedező fákkal. Egy külön kis síremlék van kialakítva az elhunyt igazgatók és polgármesterek részére, de az utak nem csak ott, minden parcella körül fehér kaviccsal vannak behintve.
Amikor pedig a nap utolsó sugara is lenyugszik, átveszik az uralmat a sötétét erők. Persze csak a diákok érezhetik így, mert igazából csak néhány vicces kedvű és rendkívül tehetséges fiatal varázsolt egy igazi rémséges temetőt, hatalmas sírkövekkel, koponyákkal, és mindennel, amit csak az ember képzelhet. Néhány mumus is megjelenik ilyenkor, és itt-ott ráijeszt az arra tévedőre. A szektáknak és a titkos találkáknak is kitűnő hely ez az „éjszakai üzemmódban" lévő temető, mert kívülről, mint már említettem, senki nem lát semmit.

A bejáratnál - és beljebb, a jelentősebb elágazásoknál - derékmagasságban polcszerű dobozok kerültek kihelyezésre. Nincs ajtajuk, varázslat tartja bennük biztonságban a sorakozó mécseseket, valamint mindegyikben akad egy kisebb doboz, néhány maréknyi kaviccsal. Ezek előtt rövid, nyomtatott szöveg díszeleg a vízhatlanná tett pergamenen:

Ha kimondatlanul maradt bármi, elbúcsúznál vagy üzenetet hagynál, ezek a kövek megőrzik a szavaid. Szorítsd a kezedbe, majd suttogd vagy mondd el, amit szerettél volna. A kavics a saját hangján megjegyzi.

S ha az ember körülnéz, ilyen kövecskékből akad itt-ott a sírokon már. Ha valaki egy ilyet a füléhez szorít, hallhatja az eltávozottaknak vagy családjuknak hagyott üzenetet.

Egész évben van munka a temetővel, s mostanra megszokta már, hogy hol a növények szorulnak vágása-metszésre, hol az avar vagy a hó seprésre. Megvan a maga rituáléja, amivel reggelente körbejár és napözben tesz-vesz, néha - ha nagy ritkán valaki segítségre vagy vigasztalásra szorul - szóba elegyedve látogatókkal. Többnyire azonban egyedül van, még kutyáját is gyakran apró irodájában vagy Sebbynél hagyja, mert nehéz munka közben szemmel tartani, megmagyarázni még inkább, hogy itt nem illik rohangálni vagy piszkítani. Hozzászokott ahhoz is, hogy a temető régi vagy szabad parcelláin különféle gyógynövények, gyomok vernek gyökeret és hogy mások bejárnak esetleg szedni belőle. Szemet huny az ilyenek felett, amíg a látogatók nem okoznak kárt vagy rendetlenséget, elvégre az enyészet remek táptalajt teremt, s valahol minden élő holtakból táplálkozik.
Az viszont merőben új, hogy az egyik gyűjtögető fejjel előre borul abba a bokorba, aminek az imént még lelkesen tépkedte bogyóit. Hirtelenjében nem is tudja, hova tegye a kezéből a gereblyét, szóval azzal együtt indul a fickó felé szaporán.*
- Elnézést, minden rendben?-*szólítja meg, már messzebbről, aztán ahogy a kerítéshez ér, letámasztja a szerszámot és pálcát vesz elő. Óvatosan int, hogy az ágak szétváljanak és megpróbálja kipecázni a pórul járt ismeretlent a szúrós gallyak közül. Teljesen magatehetetlennek tűnik, ahogy hóna alá nyúl, de nem nagydarab szerencsére, úgyhogy sikerül leültetnie a bokortól biztos távolságra. Egy gyors mozdulattal takaróvá alakítja a gereblyét, hogy leteríthesse és arra fektethesse a férfit, megemelve a lábait.*
- Uram! Hall engem?-*próbálkozik, mert sosem tudhatja az ember, múló rosszulléttel vagy valami komolyabbal áll szemben. Ricsi alaposan kitanította, így mielőtt tárca vagy iratok után kutatna, megkísérli szóra bírni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=841135#post841135][b]Seth Gareth Selwyn - 2021.12.28. 15:22[/b][/url]

Egész évben van munka a temetővel, s mostanra megszokta már, hogy hol a növények szorulnak vágása-metszésre, hol az avar vagy a hó seprésre. Megvan a maga rituáléja, amivel reggelente körbejár és napözben tesz-vesz, néha - ha nagy ritkán valaki segítségre vagy vigasztalásra szorul - szóba elegyedve látogatókkal. Többnyire azonban egyedül van, még kutyáját is gyakran apró irodájában vagy Sebbynél hagyja, mert nehéz munka közben szemmel tartani, megmagyarázni még inkább, hogy itt nem illik rohangálni vagy piszkítani. Hozzászokott ahhoz is, hogy a temető régi vagy szabad parcelláin különféle gyógynövények, gyomok vernek gyökeret és hogy mások bejárnak esetleg szedni belőle. Szemet huny az ilyenek felett, amíg a látogatók nem okoznak kárt vagy rendetlenséget, elvégre az enyészet remek táptalajt teremt, s valahol minden élő holtakból táplálkozik.
Az viszont merőben új, hogy az egyik gyűjtögető fejjel előre borul abba a bokorba, aminek az imént még lelkesen tépkedte bogyóit. Hirtelenjében nem is tudja, hova tegye a kezéből a gereblyét, szóval azzal együtt indul a fickó felé szaporán.*
- Elnézést, minden rendben?-*szólítja meg, már messzebbről, aztán ahogy a kerítéshez ér, letámasztja a szerszámot és pálcát vesz elő. Óvatosan int, hogy az ágak szétváljanak és megpróbálja kipecázni a pórul járt ismeretlent a szúrós gallyak közül. Teljesen magatehetetlennek tűnik, ahogy hóna alá nyúl, de nem nagydarab szerencsére, úgyhogy sikerül leültetnie a bokortól biztos távolságra. Egy gyors mozdulattal takaróvá alakítja a gereblyét, hogy leteríthesse és arra fektethesse a férfit, megemelve a lábait.*
- Uram! Hall engem?-*próbálkozik, mert sosem tudhatja az ember, múló rosszulléttel vagy valami komolyabbal áll szemben. Ricsi alaposan kitanította, így mielőtt tárca vagy iratok után kutatna, megkísérli szóra bírni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=841158#post841158][b]William Martin Krise - 2021.12.28. 19:47[/b][/url]

Az első önkéntes megbízása alacsony elvárásaihoz képest is zsibbasztóan unalmasan alakult, a papírt a kezébe tartva nehezen tudta leplezni óhatatlan csalódását. Csipkebogyó. Tudja, mennyire értékes és sokoldalú alapanyag és azt is, hogy a legtöbb fájdalomcsillapítónak a kulcs alapanyaga a gyümölcs, mindössze annyira... fantáziátlan az egész. Nehezen fordítaná szavakká, de úgy érzi, a galagonya jelenléte lélektelenné változtatja a főzeteit. Mint egy menzás gyümölcsleves, színtelen, jellegtelen.
Egykedvűen, de magában dúdolgatva tépkedi a termést és pakolja az alkarján függő, különben igencsak nőies kosárba. Ha csak egy pillantást vethetne a receptre, ha elmondanák neki, mihez kell a bogyó, talán - sőt, ő biztos benne -, hogy helyettesíthetné valami mással. Vadszőlővel, például, mennyivel elegánsabb lenne tőle, csak semlegesíteni kellene a mérgét, nem is lenne nehéz. Elég lenne például...
Goodnight, William.

   -  Hhhhmmm... mi?
A feje fölött bárányfelhők. Őt bántja a fény, reflexből rántja a alkarját a szeme elé, ügyetlen mozdulattal, kis híján orrbacsapva saját magát vele. Szédülésén túl érzi, hogy az arcának bőre ég, ez az első érzés, amit felismer. Utána az, hogy a hátán fekszik, érzi a föld kemény hidegét a válla és a tarkója alatt, az avar illatát.
Majd pedig azt, hogy a lába bizarr módon a levegőben van. Na ez - ez új.
Hagyja a karját leesni a szeme elől, arrafelé hunyorog, idegen arc bámul vissza rá.
   -  Ahh... - megköszörüli a torkát - Kösz jólvagyok, csak... elestem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=841218#post841218][b]Seth Gareth Selwyn - 2021.12.29. 00:35[/b][/url]

Az ismeretlen angolul válaszol, Seth pedig ennek megfelelően vált nyelvet - bár megértették egymást, neki is többé-kevésbé ez az anyanyelve, nem a magyar.
- With all due respect, you have briefly lost your consciousness,-*vet ellent, mert bár technikailag az úriember valóban engedett a gravitáció vonzásának és arccal előre leheveredett, jónéhány pillanatig úgy lógott a karján, mint az öccse ragdollja, ami embernél nem épp természetes állapot. Ahogy azonban a másik kissé koordinálatlanul kalimpál, eleve minden mozdulatára figyelő tekintete elkapja annak a karkötőnek a villanását, amit felismer. Volt már dolga a betegséggel, így elég behatóan megismerkedett vele, s ennek megfelelően leengedi a férfi lábait, mert nem vérkeringési problémába futott. Leguggol mellé.*
- Uram,-*szólítja meg újra, megvárva, hogy Will szemei rá fókuszáljanak.*- Epilepsziás rohama van. Van más betegsége is?-*hangjának tónusa tárgyilagos, ám nyugodt és megnyugtató magabiztosságot hordoz.
Aztán újabb lámpaoltás következik a szerencsétlen összekarmolt srácnál. A biztonság kedvéért előkapja zsebóráját, mérve a roham kezdete óta eltelt időt, s míg a szerkezet egykedvűen ketyeg, Seth vigyázva oldalára fordítja a - számára - névtelen idegent, hogy könnyebben kapjon levegőt. Aztán a takaró felét Will hátára hajtja, s nyakából lekapott sálját összecsavarja, hogy a másik feje alá csúsztassa. A légzését figyeli, egy apró bűbájjal a pulzusát is megjeleníti magának - egyelőre nem kell riasztania a SÜVEG-et, de minden eshetőségre felkészül. Ha öt percen belül nem lesz jobban, megkeresi a tárcáját és segítséget hív.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=841256#post841256][b]William Martin Krise - 2021.12.29. 17:53[/b][/url]

Amellett, hogy a tekintete zavarodott, az agyán pedig szürkésfehér köd hömpölyög, az érzés és a helyzet apján pontosan tudja, mi történhetett vele, mindössze a konkrét hely és idő nem tiszta előtte. Ugyanazt a hányingerkeltő, bizsergető szédülést érzi a szemgödre mögött, amit gyerekkora óta oly' jól ismer; ez az, amiről felismeri a a rohamokat. Ha szerencséje van, percekkel azelőtt érzi már, mielőtt fejjel előre egy bokorba vagy a járdaszegélyre esne, olyankor van ideje leülni és biztonságban kivárni a végét. Azonban, ha a gondolatai máshol járnak, például a csipkebogyók körül, gyakran fel sem tűnik számára az érzés. Olyankor pedig goodnight, sweet prince - csak a Teremtő jó akaratán múlik, mibe veri a fejét.
   -  Nothin', I'm fine...
Az arca ellazul, a keze, amit legyintésre emelt föl, tónustalanul hullik vissza mellé.


Bő másfél perc telik el. A válla meg-megrándul, leginkább ahhoz hasonlóan, mintha köhögni próbálna, ettől függetlenül azonban problémamentesen és szabályosan veszi a levegőt így, az oldalára fordítva, a feje körül glóriaként szétszóródott csipkebogyók mellett. Számára erre az időre megszűnik a világ, mintha sosem létezett volna, az időnek pedig a világon semmi értelme sem marad. The Black Void.
Aztán, mintha víz alól emelnék ki, egy mély, rekedt levegővétellel tér vissza belé az élet. A szemei fókusz nélkül nyílnak ki, ő pedig azonnal maga alá húzza a kezét, hogy meg-megbicsakló izmokkal feltámaszkodjon. Állati ösztön viszi mindössze még ekkor, a tekintete zavart, a fejét is lógatja kissé, csak annyit tud, fel szeretne állni, minden mást kitalál később.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=841500#post841500][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.01.01. 23:07[/b][/url]

Oh yeah, absolutely nothing, jegyzi meg gondolatban, szarkazmusát gondosan megtartva magának. Szerencsére úgy tűnik, a férfinak igaza van legalább abban, hogy a rohamtól eltekintve az életjelei határértéken belül maradnak. Seth némán guggolva, türelmesen számolja a másodperceket, pálcáját készenlétben tartva. Amint a roham végével a másik elkezd magához térni, úgy helyezkedik, hogy ne tűnjön fenyegetőnek és az előző nyugodt, tárgyilagos hangon szól hozzá.  
- Careful, don't stand up yet. Take your time,-*segít az idegennek, hogy ülő helyzetbe tornászhassa magát, de kezét a vállán pihenteti, egyrészt stabilizálva, másrészt ezzel is jelezve, hogy ne ugráljon még. Lehet, hogy nem illendő másokat engedély nélkül megérinteni, ebben a helyzetben azonban szükséges rosszként tekint az efféle etikett elleni vétségre.
- A temetőben van, gyógynövény gyűtjés közben rohamot kapott. Seth vagyok, a temető gondnoka,-*tájékoztatja, helyretéve a hol-mikort és bemutatkozva, hogy valahogy tompítsa a hirtelen képszakadás okozta váltást - nem biztos, hogy a férfi egyáltalán emlékszik vagy regisztrálta az előző szóváltásukat.*
- Hogy érzi magát?-*kérdezi meg kisebb szünet után, ha nem követi újabb roham az előzőeket, már csak azért is, hogy felmérje az éberségi szintjét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=841889#post841889][b]William Martin Krise - 2022.01.08. 19:59[/b][/url]

A legelső pillanatban, amikor az idegen kéz meg$rinti, nyűgösen rázza le magáról, pont, minta egy legyet hessegetne el. Az ellentétes bal keze, amin ezzel egyidőben támaszkodik, megroggyan, neki pedig az álla ismét koccan a takaróval terített földön. A mozdulat nem a férfi, de még csak nem is egy idegen segítsége ellen irányul, csak az ő állati ösztöne, ami fölött úrrá is lesz azonnal, ahogy a hideg talaj szaga magához téríti kissé. A továbbiakban így hagyja, hogy asszisztálják a felülésben. A feje továbbra is zúg, azzal a furcsa, nehezen szavakba önthető érzéssel, mintha alacsony feszültségű áramot csorgatnának végig rajta. Gyűlöletes és hányingerkeltő, olyan, ami arra kényszeríti, hogy összeszorítsa a szemét, miközben egy mohás sírkőnek dől. A mutató- és hüvelykujját az orrnyergére szorítja.
   -  Fuckin' berries...
A fél szemét kissé kinyitva sandít le maga mellé, a bogyók szomorkásan hevernek a homokban, a kis kosarát, amit napokkal korábban az egyik szomszéd ajtaja elől vette kölcsön, még csak nem is látja. A keze lejjebb csúszik, az ujjai az arcát érintik, érzi a vékonyka, csípő barázdákat, összeráncolja az orrát. Remek. Igazán remek. Mogorván ejti vissza a bogyók levétől ragacsos és poros kezeit.
   -  Seth. Hah. - bután hunyorog fel rá - Akkor miért nincs rajtad az a fekete szar. Meg az a kis lengetős füstölő kurvaisten.
Pap, zavarodott agyában azokkal keveri össze, elvégre ki más dolgozik a temetőben, ha nem az?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=841953#post841953][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.01.09. 12:24[/b][/url]

Ellenállás nélkül hagyja, hogy a férfi lesöpörje magáról a kezét, s türelmesen kivárja, míg a megtépázott elme megpróbálja helyére illeszteni a darabokat. Volt hasonló helyzetben, valamennyire át tudja érezni, milyen lehet most a másiknak. Igyekszik tempójához és igényeihez igazodni, hogy a lehető legkevésbé váljon kínossá jelenléte. Minden érintése precíz és pontosan olyan hosszú, hogy megmaradjon a vékony vonalon tolakodó és kelletlen között - segíteni akar, de nem lenni terhére, ha csak egy mód van.*
- Fun as it sounds, would not encourage the idea,-*reagálja le szárazan az idegen frusztrációját, faarccal értelmezve félre a félreérthetetlent. Ellenben pálcájának néhány néma intésével visszatereli a bogyókat a kosárba, egyelőre kartávon kívül hagyva az egészet, biztos ami biztos alapon.  
- A félreértések elkerülése végett temetőgondnok vagyok, nem temető gondnok.-*A töltőszóként funkcionáló szitkoktól szeme se rebben, ocsmány dolog lenne felróni olyankor, amikor nehezen talál szavakat valaki.*- Mécsessel esetleg szolgálhatok, tömjént azonban nem tartunk,-meg korai is lenne még a gyászmiseruha vagy Will lelkét a mennybe meneszteni a füsttel, de ezt már megtartja magának. Szükségtelenül sok zavart keltene, szóval marad a gyakorlatiasabb vonalon.*
- Ha szeretné, elhoppanálhatom gyógyítóhoz. Vagy kezet mosthat és elláthatom az irodában,-*mutat teljes karjával az aprócska épület felé, amit a mindenkori gondnok használ. Alapvető udvariasság, hogy pálcát ne fordítson valaki ismeretlen felé, s az ő esetében egyébként sem ajánlatos a magánál hordott gyógyfőzetekből kínálnia. A standard elsősegély-készlet pont ezért van rendszeresen frissítve és a helyi javasasszonytól beszerezve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=841989#post841989][b]William Martin Krise - 2022.01.09. 19:28[/b][/url]

A térde megroppan, a pokróc felgyűrődik és száraz faleveleket sodor magával, ahogy egy más után felhúzza a lábait. A ruháját, ami farmerből és a kék szövetkabátjából áll, ahogy végignéz magán jócskán beszennyezték az esésekor összenyomódott bogyók, de első pillantásra legalább nem szakadt el. Így, amint elszakítja a tekintetét a férfiról, láthatóan megnyugodva és megelégedve a válasszal, monoton mozdulatokkal a levél- és gallydarabkákat kezdi el szedegetni a nadrágjáról.
   -  Nem, kösz. Jól vagyok. Csak kell egy perc.
Valószínűleg ez az első tényleg tiszta mondata és gondolata. Nem lenne az első eset, hogy egy gyógyító rendelőjében tér magához, az átlagos jószándékú varázslónak ugyanis általában ez az első ötlete. Azonban azon kívül, hogy megvárják, míg teljesen kitisztul, majd pedig egy vállveregetéssel hazaengedik, ők sem tehetnek többet. A keze visszatér az arcához, most már céltudatosabban tapintja meg az orrát, amit általában eltör ilyenkor. A teste még mindig zsibbad, de nem érez különösebb fájdalmat.
   -  Különben Will - tanácstalanul lenéz egyik, majd másik koszos tenyerére. Talán kezet kellene nyújtania, mégsem teszi így - Segítenél aaa... ahhh... kösz. Ezek a kurva bogyók. Minek kell ilyen tüskés szaron nőniük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=841999#post841999][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.01.09. 21:27[/b][/url]

- Sure,-*biccent, mert amint mondta, idejük mint a tenger. Ha az ismeretlen jól érzi magát és tisztulóban a feje, nincs hova sietni, az pedig a legkevesebb, hogy vele marad, amíg biztonságban nem tudhatja.
- Semmiség. Engedelmeddel,-*most, hogy Will immáron teljesen tudatánál van, beleegyezésével Seth levarázsolja róla nemcsak a begyűjtött koszt, de a növényzet darabjait is. Ezzel egyidőben a vékony karcolások alighanem bizseregnek egy kissé, ahogy a beléjük ragadt szennyeződések java szintén búcsút int Will - meglhetősen szomorú állapotban lévő - ábrázatának. A ruhán éktelenkedő foltokra egy másik bűbáj kell, ám amíg ilyen frissek, nagyrészt nyomtalanul eltűnnek néma mozdulatai nyomán. Végül elteszi a pálcát egy elegáns mozdulattal, ami bűvésztrükknek is elmenne, olyan simán veszik nyoma ruhájának ujjában.*
- Örvendek, Will,-*nyújtja kezét, rendhagyó módon a balját, melynek tenyerében tetoválás sötétlik.*- Elnézést, a másik érzéketlen,-*fűzi hozzá magyarázatként, bár talán nem akkora meglepetés így, hogy Will már látta varázsolni - nincs mögötte semmi trükk, egyszerűen ez a domináns keze.
- Tisztes mennyiség. Lekvárt vagy bájitalt főz?-*érdeklődik barátságosan, bár egy másik kérdés is foglalkoztatja, amit egyelőre halogat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=842086#post842086][b]William Martin Krise - 2022.01.11. 23:01[/b][/url]

Bizalmatlanul hunyorog fel a férfire, amikor a pálca a kosarat követően már felé fordul; nem tart tőle, hogy váratlanul és ok nélkül megátkozza majd az előbb még őt támogató idegen, de kényelmetlen számára a helyzet. Bőven többet állt a pálca ezen oldalán, mint a másikon, ő maga legfeljebb közepes bűbájoló.
Összefintorodik és felszisszen, amikor az sebekből kiszakadó kosz az arcának bőrét marja, bár nem több, mint villanásnyi fájdalom. A jobb karján maga mellé támaszkodik, hogy rövid értetlen tétovázás után előrébb dőlve elfogadja a kezet. A mozdulata ügyetlen, részben az ellentétes oldal, részben pedig a hullámzó szédülése miatt.
   - Ez öhh... Főzetbe lesz. Szerintem fájdalomcsillapítóba, de nem mondták meg nekem sem. Én csak önkéntes vagyok. - megvakarja a fejét a hajéntékánál. Egy rövid ágdarabkát húz ki a szálak közül és dobja le maga mellé - Ha illegális ezeket leszedni, nem tudtam - teszi hozzá ismét a hajába nyúlva - de a halottaktól hatásosabb lesz a termés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=842656#post842656][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.01.23. 21:11[/b][/url]

- Sajnálom a kellemetlenséget,-hangja őszinte, tartózkodóan udvarias árnyalata ellenére. Az önkéntes szóra enyhe meglepetés fut át vonásain, mégsem kérdez rá, miféle önkéntességről van szó vagy kinek a számára. Az utolsó dolog, amit szeretne, ha kihallgatás érzetét keltené Willben, így csak érdeklődőn hümment, a másikra bízva, kíván-e többet mesélni róla.*
- Szó sincs erről, gyűjtsön csak,-ingatja meg fejét, mert ha esetleg lenne ilyen törvény, akkor sem biztos, hogy betartatná. Azt persze nem nézné tétlenül, ha valaki a hozzátartozók által ültetett vagy -hozott növényeket rongálná, de a galagonya, a csalán és a vadrózsa maguktól jönnek.
- Tényleg? Mondjuk van benne ráció,-*billenti pár fokkal oldalra fejét, nem folytatva a gondolatot azzal, vajon a lekvár ízére is hatással van-e, ha ilyen jótékony közegben termett a hozzávaló. Mindazonáltal minél tovább beszélnek, annál jobban ráérez új ismeretsége temperamentumára, s csendben emészti a benyomásokat. Ezen a ponton dönt úgy, hogy megkockáztatja a témát, ami már percek óta foglalkoztatja - mióta meglátta a Will csuklóját ölelő vékony pántot.*
- Elnézést, de nem tudtam nem észrevenni a karkötőjét és hogy nincs megbűvölve,-*a kiegészítő magában is hasznos, bizonyos mértékig; Seth azonban tapasztalatból tudja, mennyivel több lehetne. Vagy hogy tájékozatlan mezei járókelőnek milyen keveset mond.*- Ha szeretné, pro bono megcsinálnám. Főleg ha huzamosabban tervez önkénteskedni, jól jöhet az előrejelzés,-*fejti ki, egyelőre nem bocsátkozva részletekbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=844016#post844016][b]William Martin Krise - 2022.03.02. 22:58[/b][/url]

A hátát nekiveti a mohásodó sírkőnek, most, hogy már nem koszos, egész kellemes így. A jobb kezének ujjai a másik tenyerének összekarcolt bőrét kapargatják, biccent egyet az engedélyadásra. Pedig ironikus lenne, ha illegális növénytépkedéssel szegné meg a feltételes szabadlábra helyezés feltételeit és varrnék vissza a börtönbe a fennmaradó öt évére. Ezt nehezen magyarázná ki a nagyanyjánál.
Lepillant maga mellé, majd eg mély levegővétellel szánja el magát a felállásra. Köszönhetően annak, hogy a tüskés bokor tompította az esését, nem ütötte meg magát, így a karcolások híján semmijen sérülést nem szenvedett. Mindenesetre óvatosan, a sírkőbe kapaszkodva tápászkodik fel, az ízületei is megroppannak, mint egy üregembernek, ő pedig szisszenve-nyújtózkodva egyenesedik ki.
   -  Megbűvölni? Hogyan? - a tenyerét ösztönösen fonja rá a csuklójára, mint általában, ha szúba kerül. Régről betokosodott mozdulat ez, amit még kisiskolásként tanult. Igaz, felnőve még kicsi az esélye annak, hogy a nagyobb gyerekek megverjék a gyengesége miatt, de vannak megszokások, amik nehezen változnak - Nem akarok udvariatlan lenni, de ha arra gondolsz, egy bűbáj meggyógyíthat, már próbáltam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=845107#post845107][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.04.03. 21:05[/b][/url]

Nyugodtan figyeli a másik mozdulatait, s vele összehangolva áll fel a földről, hogy szükség esetén el tudja kapni, ha megszédülne. Mindez azonban néma elhatározás, nem nyújtja a karját és nem teszi szóvá, s amint megbizonyosodik róla, hogy a számára is tisztán hallható ropogás ellenére Will stabilan áll, a takarót visszaalakítja gereblyévé.
A férfi mozdulata, amivel egyszerre elfedi a pántot, óvatos gyanakvásával együtt ismerős számára. Udvariasabb, élére vasalt és szépen kisimított módon rejtette gyengeségeit.
- Az ilyesféle medimágia messze meghaladná a képességeimet,-*hárít finoman megrázva fejét, mert végképp nem szeretné azt a benyomást kelteni, hogy szakértője az ágnak. *- Az eszközök, köztük néhány gyógyászati segédeszköz bűvölése az, amihez értek. Készítettem már rohamok előjelzésére, feljegyzésére és mások értesítésére alkalmas karkötőt, ugyanezt szeretném felajánlani Önnek is.-*Sejti, milyen furcsán hangzik ez így, egy vadidegen temetőgondnok szájából, nagyjából félórányi ismeretség után. Mégis, talán ellensúlyozhatja mindezt a tény, hogy nem kér érte semmit, mert nem vetül rá a haszonszerzés árnya. Segíteni akar, amit néha nehezen fogadnak az emberek, főleg neve hallatán.