Ha a bogoly lakósoron tovább mész, és elhagyod az utolsó eddig épült házat, egy hatalmas üres teleket látsz, gyönyörű zöld pázsittal. Szinte nem is hívogat, hanem követeli, hogy fuss végig rajta, feküdj bele a puha selymes fűbe, télen pedig ez az egyetlen hely, ahol a hó állandóan friss és fehér, a lépéseknek itt nyoma sincs. Ám ez a terület sokkal többet jelent az itt élő emberek, és az iskolában tanuló diákok számára, mint holmi park. Ugyanis ha az alacsony, alig 50 centis kerítés felett - akár a legtávolabbi oldalon is, de - átlép az ember, a temető kapujának belső oldalán találja magát.
A bejárattól nem messze egy új tábla köszönti a belépőket, ami a temető térképét tárja eléjük. Amennyiben valaki először jár itt, feledékeny avagy kíváncsi, könnyedén kiderítheti, merre fekszenek a rokonai - egyetlen csepp vér segítségével, amit a tábla alján lévő tálkába hullajt. (Ez persze vezethet kínos pillanatokhoz, ha olyan is felvillan a térképen, akiről nem tudtál.
Ez a hely egyszerre szolgálja a halott lelkek nyugalmát, és a tartja tiszteletben a gyászolók némaságát. Amikor az erre tévedők átlépik a kerítés alkotta vonalat, már senki nem láthatja őket, ám ők látják a kinn zajló életet, és a temető valódi mivoltát is. Habár már maga a bejutás eleve trükkős, rejt még a temető pár titkot és varázst, mint a városban oly sok minden. A Nap járásához igazodik, így napfelkeltétől napnyugtáig egy egyszerű kis csendes temető képe tárul a betévedők elé, márvány sírkövekkel, virágcsokrokkal, és a szellőben örökké lengedező fákkal. Egy külön kis síremlék van kialakítva az elhunyt igazgatók és polgármesterek részére, de az utak nem csak ott, minden parcella körül fehér kaviccsal vannak behintve.
Amikor pedig a nap utolsó sugara is lenyugszik, átveszik az uralmat a sötétét erők. Persze csak a diákok érezhetik így, mert igazából csak néhány vicces kedvű és rendkívül tehetséges fiatal varázsolt egy igazi rémséges temetőt, hatalmas sírkövekkel, koponyákkal, és mindennel, amit csak az ember képzelhet. Néhány mumus is megjelenik ilyenkor, és itt-ott ráijeszt az arra tévedőre. A szektáknak és a titkos találkáknak is kitűnő hely ez az „éjszakai üzemmódban" lévő temető, mert kívülről, mint már említettem, senki nem lát semmit.

A bejáratnál - és beljebb, a jelentősebb elágazásoknál - derékmagasságban polcszerű dobozok kerültek kihelyezésre. Nincs ajtajuk, varázslat tartja bennük biztonságban a sorakozó mécseseket, valamint mindegyikben akad egy kisebb doboz, néhány maréknyi kaviccsal. Ezek előtt rövid, nyomtatott szöveg díszeleg a vízhatlanná tett pergamenen:

Ha kimondatlanul maradt bármi, elbúcsúznál vagy üzenetet hagynál, ezek a kövek megőrzik a szavaid. Szorítsd a kezedbe, majd suttogd vagy mondd el, amit szerettél volna. A kavics a saját hangján megjegyzi.

S ha az ember körülnéz, ilyen kövecskékből akad itt-ott a sírokon már. Ha valaki egy ilyet a füléhez szorít, hallhatja az eltávozottaknak vagy családjuknak hagyott üzenetet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=820553#post820553][b]Seth Gareth Selwyn - 2020.11.01. 15:03[/b][/url]

Amikor kiragasztotta a könyvesbolt ajtajára a hirdetés, nem számított sokra. A róla keringő pletykák java elült vagy elkopott mostanra; azonban az embereknek enélkül is akadt jobb dolga Mindszentekkor, mint a temetőben takarítani és gyomlálni. Legnagyobb meglepetésére azonban nemcsak ültetnivaló növényeket kapott Beliántól, hanem az Odry család felajánlásából segítséget is.
Amikor kinevezték, első útja a kertbe vezetett, hogy felmérje a sírok és az azokat védő varázslatok állapotát. Az elődje - bár esze ágában sem állt kétségbe vonni igyekezetét vagy képességeit - a látottak alapján a visszavonulásáig vezető években egyre kevésbé bírt teendőivel. Seth megértette, hogy inkább hazaköltözött Budanekeresdre a családjához; ám azt kívánta, bárcsak hamarabb elszánta volna magát erre a döntésre. Az időszűke miatt azonban felújításról és teljes javításokról szó sem lehetett egyelőre.
A temető bejáratánál erre a hétvégére kihelyezett egy asztalt, mindenféle kegytárgyakkal, s mindössze egy becsületperselyt hagyott mellettük. Apró tábla tájékoztatja a látogatókat, hogy a gyertyák, mécsesek, füstölők és tartóik mágiával kötődnek a kert területéhez, ám áruk nincs megszabva. Pár lépéssel odébb pedig egy vadonatúj tábla is várja őket, mely egyetlen csepp vér segítségével megmutatja, merre fekszenek valaki rokonai.
Épp a tábla tövében sürgölődik, amikor a nő a megbeszélteknek megfelelően megérkezik a koszorúkkal. Már ki van készítve egy leterített ponyva, hogy átmenetileg legyen hova rakodnia és Seth udvarias, meleg mosollyal köszönti.
- Milyen elegáns. Engedje meg,-gesztikulál finoman, pálcáját előhúzva; s ha Elizabet rábólint, néhány intéssel gondoskodik róla, hogy sem nedvesség, sem kosz ne tapadhasson a hölgy ruhájára.
- Köszönöm, hogy időt szakított erre. Mást nem várunk, így hacsak nem szeretne egy forró italt, neki is kezdhetünk,-veti fel, mert ez a minimum, amivel meghálálhatja a segítséget.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=820596#post820596][b]Seth Gareth Selwyn - 2020.11.01. 22:11[/b][/url]

Seth mozdultai óramű pontosságúak - sehol sem időzik, egyetlen felesleges pöccintést vagy illetlen intést sem tesz, így Elizabet hamar megnyugodhat. A férfi ízig-vérig brit és professzionális, pár pillanatra van csupán szüksége, hogy elvégezze a bűbájokat.*
- Természetesen. Kávét, teát?-*az asztal alól két termoszt halászik elő, sőt, még némi cukorral és tejszínnel is szolgálhat, bár jómaga nem él vele. Először a hölgynek tölt, majd saját poharába is önt a feketéből, s a hidegben mindkét ital azonnal gőzölögni kezd, kacskaringós párafelhőkkel.
- Hálás köszönet, bár igazán nem kellett volna vásárolnia is. Nem ebben állapodtunk meg,-*mű-méltatlankodik egy őszinte mosollyal, óvatosan kortyolva a kávéjából.*- A koszorúk hatalmas segítség önmagukban, a virágkötészethez sosem volt érzékem,-*vallja be töredelmesen, mert míg megálmodni egy pillanat műve lenne, megvalósítani legfeljebb illúzióval lenne képes.
- Köszönöm, bár nem nevezném áldozatosnak. Még épp csak elkezdtem a munkát,-*jelenti ki tárgyilagosan, szerénykedés nélkül hárítva a szép, ám kissé talán túlságosan is szép szavakat.
- Talán sétáljunk körbe, megmutatom a kérdéses parcellákat és meglátjuk, hogyan osszuk el a díszeket. A gazolással nem végeztem, de mindenhova vezet járható ösvény,-*indítványozza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=820831#post820831][b]Seth Gareth Selwyn - 2020.11.05. 21:21[/b][/url]

A halottak napján végig a temetőben sürgött - egyrészt felügyelte a biztonságot, másrészt sokan most fizették ki a sírhelyek bérleti díjait, főleg a messzebbről érkezettek. Az előző gondnok ismerőseiből néhányan kifejezetten beszélgetni akartak, velük későbbre írt fel időpontokat, hogy nyugodtan tudjanak egyeztetni, ha plusz kéréseik lennének. Arra egyáltalán nem maradt ideje, hogy a már jól megszokott ellenségességre reagáljon - végtelen udvariassággal siklott el minden ilyen felett, arroganciának beillő gyakorlatiassággal. Mindig van, aki örömét leli benne, ha ilyen "alantas" pozícióban látja és a családjához méltó büntetésnek véli, az iskolai feladatai azonban már hozzáedzették ehhez.
A Felagund család is ilyen - semmivel sem lopta be magát a most már nyugdíjas professzor kegyeibe, s bár a fiát leginkább hírből ismeri, a legkevésbé sem lepődik meg hűvös biccentésén. Illendően viszonozza és tovasiet, talárja ujjai jóformán repülnek utána.

Estére lenyugszanak a kedélyek, s ahogy fogynak a látogatók, úgy vonul vissza ő is - a számvetés várhatna voltaképp, de jobb azelőtt túlesni rajta, hogy elkallódna egy számla. Gondosan átnézi hát a dolgokat, átszámolja a befolyt pénzt és lejegyez mindent, mielőtt átírná a könyvben a meghosszabbított bérleti jogok új lejárati dátumát. Ahogy hátradől és eltolja magától a vaskos kötetet, az asztal alól felugrik egy fehér szőrgombóc, izgatottan toporogva a széke mellett. Megpaskolja a fejét, aztán nyújtózkodik egyet és talpra kecmereg, hogy főzzön egy adag friss kávét. Várakozás közben leguggol az állathoz és addig dögönyözi, amíg a kutyának fülig nem ér a szája, ezzel kárpótolva érte, hogy még egy darabig várnia kell, mielőtt hazamehetnének.
Később teli bögrével lép ki az ajtón, a kis eresz alatt megállva és a sötétben tengerként ragyogó gyertyákat, mécseseket nézi. Gyönyörű így a temető, aprókat kortyol, miközben a látványt issza. Páran még lézengenek a sírok körül, ő pedig nem fog senkit erőszakkal hajtani ki a kapun, ma semmiképp.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=820835#post820835][b]Seth Gareth Selwyn - 2020.11.05. 21:53[/b][/url]

- Számomra sajnos elengedhetetlen, különben a vérnyomásom nem teszi lehetővé az értelmes emberi beszédet. Az már csak puszta szerencse, hogy az ízét is szeretem,-*Seth finom mosollyal jelzi, hogy természetesen nem kíván mások nevében nyilatkozni és látja a humort a helyzetben; ennek ellenére nem egy medimágus sápadt már el az eredményei láttán elsőre.*- Vicces mód hiába születtem és nevelkedtem Angliában, a teát csak készíteni szeretem,-oszt meg egy jelentéktelen titkot, s könnyű elképzelni, ahogy pontos mozdulataival forró vízzel átöblíti a kannát, megtölti teafűvel és leforrázza; szinte látja az ember maga előtt, ahogy a csésze aljába tejszínt tölt a London fog-hoz és lassan, óvatosan felönti Earl grey vagy Assam főzetével.
- Ebben maradéktalanul egyetértünk. Azonban a jövőben kérem egyeztessünk, mert amiről nem esik szó, arról én gondoskodom. A mécsesek kivétel: nem romlandóak, enni sem kérnek, így nem okoznak problémát,-*Seth aggodalma főleg az élő virágokra és terjedelmesebb dolgokra vonatkozik, amiket felhasználni vagy tárolni nehezebb.*
- Még nem volt szerencsém a férjéhez, de meg tudom érteni, hogy a munkájához szükséges a részletek iránti igényesség,-helyesel néhány kurta bólintással, kávéját kortyolgatva, miközben Elizabet mesél.
A kriptáknál és nagyobb családi síroknál vázákat helyez el séta közben, magával vitt apróságokból transzfigurálva őket, s megvitatják azt is, hol lennének legjobb helyen az egyes cserepes vagy ültetendő növények.
- Természetesen szívesen látom, bár reményeim szerint kevés munkával szolgálhatok majd a későbbiekben. Mégsem illendő, hogy egy hölgyet dolgoztassak,-*rázza meg fejét halk nevetéssel, s a kávé mellett a társaság is segít benne, hogy ne dideregjen. Ahogy visszafelé kanyarodnak, másfelé terelődik a beszélgetés.*- Milyen projekt, ha szabad érdeklődnöm? Volt szerencsém szabadalmakat és egyéb engedélyet kérvényezni, talán tudok segíteni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=820954#post820954][b]Seth Gareth Selwyn - 2020.11.08. 22:22[/b][/url]

Ha nem szólítják meg, többnyire udvarias biccentéssel üdvözli az elhaladókat - ezt a napot meghagyja a családoknak és az emlékezésnek, csak akkor elegyedve szóba, ha a segítségét kérik. A konténerhez tartó Charlotte irányába is bólint, meglepetésére a lány távozás helyett megszólítja, szabadkozással kezdve.*
- Jó estét. Biztosíthatom róla, felesleges bocsánatot kérnie miatta,-*hárít finoman, hiszen a jelenség nem új keletű. Még ha csak a mai napot veszi is alapul, akkor sem tudja azonnal felidézni, kinek az oldalán láthatta a lányt, hiszen a tömegben szép számmal akadtak szúrós pillantások. A másik azonban folytatja, jóvátételt említve és Seth el kell mosolyodjon.*
- Szükségtelen, tényleg nem veszem a szívemre. Azt viszont igen, ha emiatt fázik meg. Megengedi?-Vonja elő pálcáját, az ablakpárkányra helyezve kávéját, s ha nem érkezik ellenvetés, takaros kis melegítőbűbájt bocsát a kishölgy kabátjára. Aztán visszatér bögréjéhez, s már épp elbúcsúzna, amikor Charlotte újr nekifut a dolognak, eddigi győzködése ellenére.*
- Felteszem, az édesapja nem osztotta meg önnel viselkedése miértjét,-*kockáztat meg egy következtetést, melyet teljes egészében a leány viselkedésére alapoz. Angliában elég a vezetékneve, hogy azonnal tudják, hova is tegyék, errefelé azonban legfeljebb az idősebb generáció, esetleg a külföldi politikában jártasak kapják fel a fejüket.
Plusz a világ összes minisztériuma. De ez már bagatell részlet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=823595#post823595][b]Seth Gareth Selwyn - 2020.12.25. 21:11[/b][/url]

Seth ugyancsak meglepődne, ha sejtené, hogy zsémbes, morgós ember benyomását keltette - jóformán tankönyvi mintapéldánya a 100%-ban rostos brit úriembernek, ami részben nevelés, nagyobb részt viszont döntés. Szó sincs róla, hogy be akarná hízelegni magát, épp ellenkezőleg, a saját lelkiismerete és tartása követeli meg, hogy megadja mindenkinek az alapvető tiszteletet.
- Kalandos és kihívást rejtő ágat választott,-*biccent, mert az átoktörés alaposan próbára teszi az ember képességeit - kevesek csinálják végig a képzést, s még kevesebben ússzák meg hegek nélkül.*- Viszont aggasztó, hogy a pálcája most sérült meg; bátorkodhatom megkérdezni, milyen fával és maggal dolgozik?-*Sok esetben ez igen személyes kérdés, mégis, a lány bizonytalanságát érezve ad hangot gondolatainak, mert meglehet tudna hasznos tanáccsal szolgálni vagy megfelelő szakembert javasolni.
Az előbbi bizonytalanság a továbbiakban is megmarad, míg ő csendesen fürkészi bögréje mögül, hogyan keresi a szavakat Charlotte, kíváncsisága és valami más között vívódva. Nem gyanakvás vagy óvatosság ez, inkább kissé tenyeres-talpas félszegség. Nem rója fel neki, de ha kitart az átoktörés mellett, vesztére válhat.*
- Kisasszony, a nevemben hordom a megvetés okát,-*Seth száraz mosollyal ingatja meg fejét, hiszen a kellemetlenség nem olyasmi, amit elkerülhetne.*- Seth Selwyn vagyok, s bár bűnrészese nem, örököse vagyok mindannak a gyalázatnak, amit apám művelt. Halálfaló volt és kém, aki kijátszotta a minisztériumot.*

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=823610#post823610][b]Seth Gareth Selwyn - 2020.12.25. 23:12[/b][/url]

- Örömmel hallom. Jó tanárom volt,-*mosolyodik el, kávéját kortyolgatva; rég nem jutott eszébe Matthew, s most talán ismét kisebb a fájó űr, amit hagyott. Próbál, minden erejéből próbál arra összpontosítani, ami megmaradt, amitől több vagy gazdagabb lett valaha, ha nincsenek is többé mellette, akik adták.*
- A lelkesedésével semmi baj,-*nyugtatja a hölgyet, mert sosem szerette senki örömét elvenni.*- Mindössze kérem, legyen tekintettel rám, s értesítsen, ha kedve támad felvásárolni a közeli kereskedéseket,-*enged meg magának egy cinkos félmosolyt, derűs csillanással tekintetében. Aztán, mintha mi sem történt volna, visszatér a mécsesek, koszorúk és eltakarítandó gyomok listájához, s megkezdett csevejük udvarias kanyaraihoz.*
- Szerintem a kertépítés éppúgy művészet, nemcsak mert a tudomány gyakran kevés az élő lényekhez, hanem mert szépérzék is szükségeltetik hozzá.-*Persze, ez nyilván csak az ő véleménye, de számos hétköznapi cselekedetet lehet művészi szintre fejleszteni, hivalkodás nélkül. Látta az öccsét festeni és bájitalt főzni, Kinseyt hegedülni és rúnázni, Averyt énekelni és kávét pörkölni, hogy a frissen főtt ital habjára mintákat rajzolni, Gergelyt szó nélkül, puszta érintéssel lecsillapítani egy lovat.*
- Csodálatra méltó kezdeményezés; alighanem gyakorta találkozunk majd,-*nem mondja, hogy természetes, hogy az otthon az első, mert közhely és mert nem mindenkire igaz. Az arca azonban elmondja helyette, hogy értékeli ezt is, a család és a közös jövő építését - nyugalma, mozdulatainak kimértsége meghazudtolja korát.
- A minisztérium kedvenceit, úgy hiszem,-*nevet halkan a kérdésre, felidézve az első olvasat kiváltotta arcokat.*- Egy repdeszkát, amolyan kézi irányítást nem igénylő sporteszközt és a hozzá kapcsolódó bűbájokat; valamint egy repülő vitorlást, navigációs rendszerrel egyetemben. Képzelheti, mennyire lelkesedtek az ötletért, hogy a fejük fejett hajózzam az égen...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=841135#post841135][b]Seth Gareth Selwyn - 2021.12.28. 15:22[/b][/url]

Egész évben van munka a temetővel, s mostanra megszokta már, hogy hol a növények szorulnak vágása-metszésre, hol az avar vagy a hó seprésre. Megvan a maga rituáléja, amivel reggelente körbejár és napözben tesz-vesz, néha - ha nagy ritkán valaki segítségre vagy vigasztalásra szorul - szóba elegyedve látogatókkal. Többnyire azonban egyedül van, még kutyáját is gyakran apró irodájában vagy Sebbynél hagyja, mert nehéz munka közben szemmel tartani, megmagyarázni még inkább, hogy itt nem illik rohangálni vagy piszkítani. Hozzászokott ahhoz is, hogy a temető régi vagy szabad parcelláin különféle gyógynövények, gyomok vernek gyökeret és hogy mások bejárnak esetleg szedni belőle. Szemet huny az ilyenek felett, amíg a látogatók nem okoznak kárt vagy rendetlenséget, elvégre az enyészet remek táptalajt teremt, s valahol minden élő holtakból táplálkozik.
Az viszont merőben új, hogy az egyik gyűjtögető fejjel előre borul abba a bokorba, aminek az imént még lelkesen tépkedte bogyóit. Hirtelenjében nem is tudja, hova tegye a kezéből a gereblyét, szóval azzal együtt indul a fickó felé szaporán.*
- Elnézést, minden rendben?-*szólítja meg, már messzebbről, aztán ahogy a kerítéshez ér, letámasztja a szerszámot és pálcát vesz elő. Óvatosan int, hogy az ágak szétváljanak és megpróbálja kipecázni a pórul járt ismeretlent a szúrós gallyak közül. Teljesen magatehetetlennek tűnik, ahogy hóna alá nyúl, de nem nagydarab szerencsére, úgyhogy sikerül leültetnie a bokortól biztos távolságra. Egy gyors mozdulattal takaróvá alakítja a gereblyét, hogy leteríthesse és arra fektethesse a férfit, megemelve a lábait.*
- Uram! Hall engem?-*próbálkozik, mert sosem tudhatja az ember, múló rosszulléttel vagy valami komolyabbal áll szemben. Ricsi alaposan kitanította, így mielőtt tárca vagy iratok után kutatna, megkísérli szóra bírni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=841218#post841218][b]Seth Gareth Selwyn - 2021.12.29. 00:35[/b][/url]

Az ismeretlen angolul válaszol, Seth pedig ennek megfelelően vált nyelvet - bár megértették egymást, neki is többé-kevésbé ez az anyanyelve, nem a magyar.
- With all due respect, you have briefly lost your consciousness,-*vet ellent, mert bár technikailag az úriember valóban engedett a gravitáció vonzásának és arccal előre leheveredett, jónéhány pillanatig úgy lógott a karján, mint az öccse ragdollja, ami embernél nem épp természetes állapot. Ahogy azonban a másik kissé koordinálatlanul kalimpál, eleve minden mozdulatára figyelő tekintete elkapja annak a karkötőnek a villanását, amit felismer. Volt már dolga a betegséggel, így elég behatóan megismerkedett vele, s ennek megfelelően leengedi a férfi lábait, mert nem vérkeringési problémába futott. Leguggol mellé.*
- Uram,-*szólítja meg újra, megvárva, hogy Will szemei rá fókuszáljanak.*- Epilepsziás rohama van. Van más betegsége is?-*hangjának tónusa tárgyilagos, ám nyugodt és megnyugtató magabiztosságot hordoz.
Aztán újabb lámpaoltás következik a szerencsétlen összekarmolt srácnál. A biztonság kedvéért előkapja zsebóráját, mérve a roham kezdete óta eltelt időt, s míg a szerkezet egykedvűen ketyeg, Seth vigyázva oldalára fordítja a - számára - névtelen idegent, hogy könnyebben kapjon levegőt. Aztán a takaró felét Will hátára hajtja, s nyakából lekapott sálját összecsavarja, hogy a másik feje alá csúsztassa. A légzését figyeli, egy apró bűbájjal a pulzusát is megjeleníti magának - egyelőre nem kell riasztania a SÜVEG-et, de minden eshetőségre felkészül. Ha öt percen belül nem lesz jobban, megkeresi a tárcáját és segítséget hív.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=841500#post841500][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.01.01. 23:07[/b][/url]

Oh yeah, absolutely nothing, jegyzi meg gondolatban, szarkazmusát gondosan megtartva magának. Szerencsére úgy tűnik, a férfinak igaza van legalább abban, hogy a rohamtól eltekintve az életjelei határértéken belül maradnak. Seth némán guggolva, türelmesen számolja a másodperceket, pálcáját készenlétben tartva. Amint a roham végével a másik elkezd magához térni, úgy helyezkedik, hogy ne tűnjön fenyegetőnek és az előző nyugodt, tárgyilagos hangon szól hozzá.  
- Careful, don't stand up yet. Take your time,-*segít az idegennek, hogy ülő helyzetbe tornászhassa magát, de kezét a vállán pihenteti, egyrészt stabilizálva, másrészt ezzel is jelezve, hogy ne ugráljon még. Lehet, hogy nem illendő másokat engedély nélkül megérinteni, ebben a helyzetben azonban szükséges rosszként tekint az efféle etikett elleni vétségre.
- A temetőben van, gyógynövény gyűtjés közben rohamot kapott. Seth vagyok, a temető gondnoka,-*tájékoztatja, helyretéve a hol-mikort és bemutatkozva, hogy valahogy tompítsa a hirtelen képszakadás okozta váltást - nem biztos, hogy a férfi egyáltalán emlékszik vagy regisztrálta az előző szóváltásukat.*
- Hogy érzi magát?-*kérdezi meg kisebb szünet után, ha nem követi újabb roham az előzőeket, már csak azért is, hogy felmérje az éberségi szintjét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=841953#post841953][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.01.09. 12:24[/b][/url]

Ellenállás nélkül hagyja, hogy a férfi lesöpörje magáról a kezét, s türelmesen kivárja, míg a megtépázott elme megpróbálja helyére illeszteni a darabokat. Volt hasonló helyzetben, valamennyire át tudja érezni, milyen lehet most a másiknak. Igyekszik tempójához és igényeihez igazodni, hogy a lehető legkevésbé váljon kínossá jelenléte. Minden érintése precíz és pontosan olyan hosszú, hogy megmaradjon a vékony vonalon tolakodó és kelletlen között - segíteni akar, de nem lenni terhére, ha csak egy mód van.*
- Fun as it sounds, would not encourage the idea,-*reagálja le szárazan az idegen frusztrációját, faarccal értelmezve félre a félreérthetetlent. Ellenben pálcájának néhány néma intésével visszatereli a bogyókat a kosárba, egyelőre kartávon kívül hagyva az egészet, biztos ami biztos alapon.  
- A félreértések elkerülése végett temetőgondnok vagyok, nem temető gondnok.-*A töltőszóként funkcionáló szitkoktól szeme se rebben, ocsmány dolog lenne felróni olyankor, amikor nehezen talál szavakat valaki.*- Mécsessel esetleg szolgálhatok, tömjént azonban nem tartunk,-meg korai is lenne még a gyászmiseruha vagy Will lelkét a mennybe meneszteni a füsttel, de ezt már megtartja magának. Szükségtelenül sok zavart keltene, szóval marad a gyakorlatiasabb vonalon.*
- Ha szeretné, elhoppanálhatom gyógyítóhoz. Vagy kezet mosthat és elláthatom az irodában,-*mutat teljes karjával az aprócska épület felé, amit a mindenkori gondnok használ. Alapvető udvariasság, hogy pálcát ne fordítson valaki ismeretlen felé, s az ő esetében egyébként sem ajánlatos a magánál hordott gyógyfőzetekből kínálnia. A standard elsősegély-készlet pont ezért van rendszeresen frissítve és a helyi javasasszonytól beszerezve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=841999#post841999][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.01.09. 21:27[/b][/url]

- Sure,-*biccent, mert amint mondta, idejük mint a tenger. Ha az ismeretlen jól érzi magát és tisztulóban a feje, nincs hova sietni, az pedig a legkevesebb, hogy vele marad, amíg biztonságban nem tudhatja.
- Semmiség. Engedelmeddel,-*most, hogy Will immáron teljesen tudatánál van, beleegyezésével Seth levarázsolja róla nemcsak a begyűjtött koszt, de a növényzet darabjait is. Ezzel egyidőben a vékony karcolások alighanem bizseregnek egy kissé, ahogy a beléjük ragadt szennyeződések java szintén búcsút int Will - meglhetősen szomorú állapotban lévő - ábrázatának. A ruhán éktelenkedő foltokra egy másik bűbáj kell, ám amíg ilyen frissek, nagyrészt nyomtalanul eltűnnek néma mozdulatai nyomán. Végül elteszi a pálcát egy elegáns mozdulattal, ami bűvésztrükknek is elmenne, olyan simán veszik nyoma ruhájának ujjában.*
- Örvendek, Will,-*nyújtja kezét, rendhagyó módon a balját, melynek tenyerében tetoválás sötétlik.*- Elnézést, a másik érzéketlen,-*fűzi hozzá magyarázatként, bár talán nem akkora meglepetés így, hogy Will már látta varázsolni - nincs mögötte semmi trükk, egyszerűen ez a domináns keze.
- Tisztes mennyiség. Lekvárt vagy bájitalt főz?-*érdeklődik barátságosan, bár egy másik kérdés is foglalkoztatja, amit egyelőre halogat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=842656#post842656][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.01.23. 21:11[/b][/url]

- Sajnálom a kellemetlenséget,-hangja őszinte, tartózkodóan udvarias árnyalata ellenére. Az önkéntes szóra enyhe meglepetés fut át vonásain, mégsem kérdez rá, miféle önkéntességről van szó vagy kinek a számára. Az utolsó dolog, amit szeretne, ha kihallgatás érzetét keltené Willben, így csak érdeklődőn hümment, a másikra bízva, kíván-e többet mesélni róla.*
- Szó sincs erről, gyűjtsön csak,-ingatja meg fejét, mert ha esetleg lenne ilyen törvény, akkor sem biztos, hogy betartatná. Azt persze nem nézné tétlenül, ha valaki a hozzátartozók által ültetett vagy -hozott növényeket rongálná, de a galagonya, a csalán és a vadrózsa maguktól jönnek.
- Tényleg? Mondjuk van benne ráció,-*billenti pár fokkal oldalra fejét, nem folytatva a gondolatot azzal, vajon a lekvár ízére is hatással van-e, ha ilyen jótékony közegben termett a hozzávaló. Mindazonáltal minél tovább beszélnek, annál jobban ráérez új ismeretsége temperamentumára, s csendben emészti a benyomásokat. Ezen a ponton dönt úgy, hogy megkockáztatja a témát, ami már percek óta foglalkoztatja - mióta meglátta a Will csuklóját ölelő vékony pántot.*
- Elnézést, de nem tudtam nem észrevenni a karkötőjét és hogy nincs megbűvölve,-*a kiegészítő magában is hasznos, bizonyos mértékig; Seth azonban tapasztalatból tudja, mennyivel több lehetne. Vagy hogy tájékozatlan mezei járókelőnek milyen keveset mond.*- Ha szeretné, pro bono megcsinálnám. Főleg ha huzamosabban tervez önkénteskedni, jól jöhet az előrejelzés,-*fejti ki, egyelőre nem bocsátkozva részletekbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=845107#post845107][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.04.03. 21:05[/b][/url]

Nyugodtan figyeli a másik mozdulatait, s vele összehangolva áll fel a földről, hogy szükség esetén el tudja kapni, ha megszédülne. Mindez azonban néma elhatározás, nem nyújtja a karját és nem teszi szóvá, s amint megbizonyosodik róla, hogy a számára is tisztán hallható ropogás ellenére Will stabilan áll, a takarót visszaalakítja gereblyévé.
A férfi mozdulata, amivel egyszerre elfedi a pántot, óvatos gyanakvásával együtt ismerős számára. Udvariasabb, élére vasalt és szépen kisimított módon rejtette gyengeségeit.
- Az ilyesféle medimágia messze meghaladná a képességeimet,-*hárít finoman megrázva fejét, mert végképp nem szeretné azt a benyomást kelteni, hogy szakértője az ágnak. *- Az eszközök, köztük néhány gyógyászati segédeszköz bűvölése az, amihez értek. Készítettem már rohamok előjelzésére, feljegyzésére és mások értesítésére alkalmas karkötőt, ugyanezt szeretném felajánlani Önnek is.-*Sejti, milyen furcsán hangzik ez így, egy vadidegen temetőgondnok szájából, nagyjából félórányi ismeretség után. Mégis, talán ellensúlyozhatja mindezt a tény, hogy nem kér érte semmit, mert nem vetül rá a haszonszerzés árnya. Segíteni akar, amit néha nehezen fogadnak az emberek, főleg neve hallatán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=855239#post855239][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.10.26. 23:53[/b][/url]

Hiába ő a temető gondnoka, az utóbbi napokban nem lehetett látni, betegszabadságáról apró papír tudósított csupán az iroda ajtaján. Talán elbújhatott volna temérdek teendője kifogása mögé, de most először ő kérte, hogy írják ki - megtanulta, mikor van szüksége távolságra. Dolgoktól, helyektől, emberektől, valahányszor egyensúlya veszélyesen meginog. Mert a zuhanás garantált; ha ritkább is, könnyebb vagy kevésbé félelmetes nem lesz soha. Mindössze lábra állni egyszerűbb, az újabb és újabb epizódok után.
Halk pukkanással dehoppanál a kaputól nem messze, egy félreesőbb ponton bukkanva fel szokatlanul sötét ruhában, frissen borotválkozva, ám árnyékokkal szemei alatt. A kerítést nézi, tenyerébe vájva körmeit, mert vissza kell tartania az ürességet, nem disszociálhat. Itt kell maradnia, a jelenben, lélegezni, megélni. Ezt az egész mellkasát betöltő iszonyt, a gyomra helyén a kővel.
A torka igazán csak akkor szorul el, amikor a soron befordulva meglátja a sírt és a sziluetett; minden lépés ezerszer súlyosabbá válik. Mégis megy tovább, egy része sietne, ha nem tartaná vissza félelem.
Tétován megérinti ujjai hegyével a nő vállát, halkan szólítva meg, hogy ne ijesszen rá, mikor mellé lép.
Adél...-*ebbe az egy szóba sűrűsödik minden. Sosem szólította a keresztnevén, akkor sem, amikor gyakran festegetett Seth műhelyében, sem később, mikor barátságuk szorosabb lett. Egy pillanatig, amíg tekintete bejárja a másik arcát, mozdulatlan, aztán vonásai töredezni kezdenek - szája széle lefelé görbül, homlokán és szemzugában mély ráncok ülnek. Vállai megereszkednek, amint keze Adél válláról annak lapockájára csúszik, kérdés, szó nélkül vonva ölelésébe. Annyira sajnálja, s annyira ostoba szavak ezek, közelébe se érnek annak, amit valójában gondol vagy érez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=856460#post856460][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.11.12. 23:30[/b][/url]

A két egymásba kapaszkodó alak az apró sír mellett akár Adél egyik festménye is lehetne - mozdulatlanok, arctalanok, s egyetlen hosszú árnyat vetnek a fejfáéval párhuzamosan.
Nem engedi el - fél karja továbbra is közel tartja, amint egyik zsebébe nyúl. Egy keszkenőt nyújt aztán felé, azoknak a mozdulatával, akik túlságosan hozzászoktak mások könnyeinek felitatásához; s bár az ő szeme száraz, tekintetében mélységes szomorúság ül. Adél láthatta már ezt, a gesztust és a pillantást egyaránt - árnyalatuk fakóbb csupán.
- Én...-*sosem fejezi be a mondatot. Olyan végtelenül ostobának érzi, hogy magáról beszéljen, itt és most. Azonban a halovány mosoly újra felidézi benne azt, amikor még abban reménykedett, hogy következő viszontlátásukkor egy egészen másmilyen mosoly fogadja majd. Az üresség gyökerek módjára burjánzik, felkúszva erein és bordái közé feszül.*- Sajnálom, hogy csak most találkozunk. Úgy érzem, cserben hagytam, mert képtelen voltam hamarabb felajánlani.-*Életében csupán két alkalommal gyászolt. Először kilenc évesen, akkor az anyját temették és ő, aki maga is alig értette a történéseket, a hatéves Sebby kezét szorongatva próbálta vigasztalni az öccsét. Másodszor Viktor búcsúztatóján állt a sír mellett, alig fogva fel bármit az egészből, mintha kívülről nézte volna végig az egészet, pedig tudja, hogy Ricsi mellett állt, s hogy kezük néha tétován megtalálta a másikét, mintha összeért volna rémálmuk.
- Hasonló...hasonló gondolataim voltak,-*rezzen fel emlékeiből, kibontakozva az ölelésből - balja lecsusszan a nő hátáról, hogy szütyőjébe nyúljon. Ellép mellőle, s közben  lassú, tétova mozdulattal két tárgyat húz elő: egy kézzel kötött, színes borítású könyvecskét, s mellé egy furkász-plüsst. Leguggol, hogy mindkettőt a sírra helyezze, szórakozottan megsimogatva az orrontó hátát; sosem tudná ezeket másnak adni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=857538#post857538][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.12.22. 00:30[/b][/url]

A másik tekintete ránehezedik, s bár szavai felmentenék Sethet a bűntudat alól, szemét összeszorítva a fejét ingatja. Ha bármi része lenne benne, valószínűleg azonnal feladta volna magát a parancsnokságon, a felelősséget nem bírná el. Mindazonáltal leírni, miért érinti ennyire mélyen a gyermek elvesztése, nem könnyű.*
- Én is reméltem, teljes szívemből, mert megérdemelte, mindketten megérdemelték volna,-* a helyzet igazságtalansága, tehetetlen tragédiája eleven drótként rántott benne össze valamit. Sonia után a hetek, amiket Adél a műhelyében ücsörögve vagy festegetve töltött, csendes megértést szőttek közéjük. Az azt követő örömmel és félelmekkel teli hónapok pedig valami erősebbet sodortak a szálakból. Most, hogy a gyász súlya alatt málladozik minden, mert egyikük sem bírja igazán megtartani, szokatlan ziláltsággal csúsznak ki száján a szavak. Engedi, mert muszáj, vagy disszociálni fog. Tenyerébe vájja körmeit, ökölbe szoruló kezekkel, hogy lecövekeljen a jelenben. A köszönöm olyan fájdalommal vájja belé karmait, hogy nem bír megszólalni; ezért nem szabadna hálásnak lennie, ennek az egésznek nem szabadott volna megtörténnie. Valami elszakad benne.*
- Azt hiszem. Vagyis... hiszek Agathanak. A...fél életem mellette töltöttem.  A szavaki, a tettei azt mutatták, újra lehet kezdeni. Nem, nem ismerek nála erősebb embert.-*Leginkább a fejfára mered, nehéz, néhol reszketeg lélegzetekkel beszélve. Ezt a történetet nem írták meg a pletykalapok - talán Magnus vagy Solomon, talán a jótékony érdektelenség keze volt benne, de békén hagyták. Az előbbire tippelt, ám inkább nem bolygatta a kérdést.
Végül leül a földre, elhagyva mindig egyenes tartását, térdeire fektetve karját. Adélra pillant, aztán valahová mögé, a sírok ismerős soraira mögötte.
- Úgy éreztem, jó anya leszel. Talán, mert egy kicsit emlékeztetsz az enyémre; de olyan őszinte türelmetlenséggel vártad Noah-t. Nehéz... elmagyarázni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=857644#post857644][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.12.24. 00:20[/b][/url]

- Értem. Ismerem a tanácstalanságot, a tagadást, az elveszettséget,-számos alkalommal ütközött ebbe a falba, gyermekként és felnőttként egyaránt; éjjeleket töltött azzal, hogy hasztalan csak kereste és kereste a megoldást.- Néha útmutatással sem könnyű, de valahol el kell kezdeni.-*A csendes beszélgetés őszinte, meg sem próbálja áltatni; ám talán elérheti, hogy Adél kevésbé érezze magát egyedül, elhagyatottan. Pillantása vissza-visszatér hozzá, s ha tekintetük találkozik, mintha gondolatban megszorítaná a kezét. Meghallgatja, ahol lehet, ítélkezés nélkül.
- Ez... hatalmas teher lenne egy gyermek vállán,-*bukik ki belőle, mert ezt az egyet világosan látja. Mielőtt azonban még megpróbálhatná végiggondolni az elhangzottakat, hogy valamiféle megoldást vagy kezdőlépést javasolhasson, Adél gondalatai éles kanyart vesznek. Hirtelen fordul oda, feltérdelve és kérdezés nélkül ölelésébe vonva.
- Nem. Mindent megtettél, ami erődből és tudásodból tellett.-*Magához szorítja, ügyelve rá, hogy ne okozzon fájdalmat, ám az érzés maga kirántsa valahogy a gondolatok, emlékek közül egy pillanatra a lányt. Mert most ismét annak a megtört, reménytelen gyermekanyának látja, akinek véletlenül leste ki titkát; aki akkor éjjel annyira kétségbeesett volt, hogy egy majdnem idegennek gyónt meg.- Mindent, érted? Nem tudhattál a méregről,-az utolsó mondatot szinte csak suttogja, Adél hátát simogatva, ahogy gyerekeket szoktak vígasztalni-csitítani, mert ugyanolyan sebezhetőnek érzi. A felfoghatatlant súrolja az egész; olyan gonoszság történt, ami őrá emlékezteti - beteg, elfajzott elme szennye, mely számára nincs mentség. Meg tudná ölni.
Arctalan ellenséggel szemben mégis tehetetlen, s haragját másfelé fordítja.
- Segítségre és támogatásra lesz szükséged,-*terapeutára, barátokra, családra, amennyire ez lehetséges. Mert nem Noah megbocsátása kell valójában, hanem Adél sajátja, bár nem mondja ki ezt.*- És időre. Mindig nyitva az ajtóm előtted, rendben?