37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Fő utcza
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Lolita Sole
INAKTÍV


Hegedűművésznő
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 51
Írta: 2015. augusztus 3. 17:37 | Link
Alíz

A lány, miután kiszabadult a kastély labirintusából, a legközelebbi állatkereskedés felé vette az útját. Ezt szükségesnek érezte, bár sosem volt még semmilyen állata. Madridban a nevelőapja nem engedte, Magyarországon pedig az anyja. Szerény véleménye szerint bőven elég egy bagoly a házba, nem kell oda más állat. Lolita mégis így döntött, hiszen az anyja majd csak a szünetben fogja megtudni. Amikor végre megtalálta a kis boltot, megkönnyebbülten belépett. Az első pár lépelés után belerúgott véletlenül valamibe, ami hangosan sivítozni kezdett. A lány elkezdett spanyolul szitkozódni, mire a lény tovább óbégatott. Na ekkor gondolkozott el rajta Lolita, hogy tényleg kell-e neki állat. Végül úgy döntött, majd valami nyugodt lényt vesz, vagy legalább olyat, aki a hegedűszóra megnyugszik. Igen, hiszen már amikor a kastélyba ért Madagaszkárról, várta egy csomag, amit a nevelőapja küldött: az elektromos hegedűje.
A lány tovább sétált. Közben meglepődve vette észre, hogy a ketrecekben és terráriumokban látható állatok egyikével sem találkozott még. Amikor a pulthoz ért, a mögött állt egy férfi, őszes hajjal.
 - Jó napot. Állatot szeretnék, de nem nagyon tudom, milyet. Nem nagyon ismerem azokat, akiket eddig láttam... - a férfi ránézett, és közben a szemüvegén megcsillant a fény.
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. augusztus 3. 17:54 | Link
Lolita Sole

Nem szívesen marad a kastélyban úgy általánosságban véve sem, most meg, mivel végre valahára hazaértek a nagyon hosszú és meleg madagaszkári nyaralásból, úgy érzi tennie kell valamit. Naphosszat csak ülni és lógatni a lábát, nos, olyat ő nem tud. Bármennyire is próbálkozna, ha a fejére szakadnának a csillagok, ő akkor sem lenne képes az órákon kívül egy helyben maradni. Valamiért mindig izeg-mozog, mintha bele lenne építve az agyába egy chip, és az irányítaná.
Ma nem is tudja pontosan hova megy, csak hagyja, hogy a lábai vigyék valamerre. Őszinte érdeklődéssel és mosollyal az arcán nézelődik, miközben végighalad a fő utczán. Minden bolt előtt meg-megáll pár pillanatra bekukkantani a kirakaton és megállapítani, hogy semmi ismerőst nem lát, de utána már megy is tovább. Egyszerűen képtelen megállni öt percre, és miután minden háziállata otthon maradt hála a mostohatestvérének, szüksége van valamire, aminek segítségével levezetheti a fölös energiáit.
- Jó napot! - Hangosan köszön, ahogy belép a boltba és mosolyogva biccent az eladó felé. Az üzletben, tőle nem messze egy barnás-vöröses hajú lányka ácsorog, hajának színe hasonlít főhősnőnk loboncához is, az említett éppen ezért is indul meg a levitás felé. Kezecskéit közben a zsebébe csúsztatja és nem törődve azzal, hogy a lány éppen az eladótól kért segítséget, odaugrál mellé.
- Szia! - Barátságosan mosolyog a lányra, aztán az eladó felé fordul. - Tudna nekem segíteni? Szeretnék valamit, bármit, tényleg bármit, amivel tudok foglalkozni, és lefoglal, mert anya azt mondta, hogy ha továbbra is ilyen sok energiám lesz, akkor felrobbanok, és még azt is mondta, hogy ad pénzt és vegyek magamnak állatot és... Te is ezért jöttél? - Az utolsó szösszenetet már a levitás felé fordulva, csodálkozó arckifejezéssel teszi hozzá, de végül csak megvonja a vállát. Az eladó közben reagálva az elsőként érkezettre, kilép a pult mögül és, ha a lány követi, hangosan magyarázva elkezdi mutatni neki az állatokat. Alíz persze a lányka nyomába szegődik, és mindenre rámosolyog, ami az útjába kerül.

Ruha.
Hozzászólásai ebben a témában
Lolita Sole
INAKTÍV


Hegedűművésznő
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 51
Írta: 2015. augusztus 3. 19:07 | Link
Alíz

Lolita csodálkozva nézett a színes lányra, aki szinte ugrált és vibrált belőle a kicsattanó energia.
- Szia - köszönt vissza neki, és beletörődött, hogy a lány belevágott a mondanivalójába és magához ragadta a figyelmet. Kevés ember tudta igazán gyorsan felidegesíteni, és ez az ismeretlen, szintén vörös hajú boszorkány nem tartozott közéjük.
- Ha arra célzol, én is állatot szeretnék, de én nem levezetésképpen - elmosolyodott, és elhallgatott, várva, hogy a lány megszólal-e újra.
Amikor az eladó mégis az ő kérését nézte előbb, őszintén meglepődött. A férfi visszakérdezett, pontosan milyenre gondolt, és ő elemezni kezdte.
-Lehetőleg nyugodt legyen, de mindenképpen szeresse a zenét, mert elektromos és klasszikus hegedűn játszom, bár itt csak az elektromos van, szóval ne legyen tőle dühös vagy ilyesmi. Illetve igényelje a szeretetet, de ha kell, akkor egyedül hagyhassam. Ennyi az elképzelésem - fejezte be. Az eladó elkezdte mutogatni a lényeket,de a lány közben felfigyelt arra, hogy a másik lány is jön utánuk. Megfordult és a lányra nézett.
- Amúgy te értesz az állatokhoz? Vagy volt már állatod? - kezdett el kérdezősködni. Majd egy pillanattal később megpillantotta azt a lényt, aminek a ketrecébe sikeresen belerúgott belépéskor. A lény megpillantotta és újra sivítozni kezdett.
- Dios mio... - dünnyögte félhangosan - Lo siento. Sajnálom, oké? - ismételte el a szót mind a két nyelven.
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. augusztus 3. 19:41 | Link
Lolita Sole

Egy cseppet sem zavartatta magát, ahogy közelebb ugrált az eladóhoz, elhadarta mit is mondott neki az anyja, de aztán hirtelen rájött, hogy más is ott állt mellette. Barátságosan rámosolyog a lányra, közben követi őt és az eladót is. Figyelmesen végighallgatja, a lány milyen állatra gondolt, aztán mintha csak ő is itt dolgozna, körbepillant az üzletben. Segíteni szeretne, mert most ilyen napja van, de arról már nem vesz tudomást, hogy a lánynak akadt már segítsége az üzlet tulajdonosának személyében. A nagy nézelődésben le is marad picit a csoporttól, a lány kérdésére is csak vonogatja a vállát.
- Otthon van egy cicám, de azt lenyúlta a tesóm. Meg a baglyom, de ő nem számít háziállatnak, csak akkor jön, ha anyuék levelet küldenek.
Kicsit igazságtalannak tartja, hogy Ráhel csak így megtarthatta az ő (az ő!!!) cicáját. Mert hát eddig ő gondozta, ő simogatta naponta huszonnyolc órát, ő adott neki enni és a többi. Erre Ráhel egy kis hisztivel eléri, hogy a macska otthon maradjon vele, és hogy ő majd jobban fog rá vigyázni nővérénél. A kislány sokat nem tudott tenni ez ellen, szülei is belementek a dologba, anyja pedig csak pénzt adott neki, hogy vegyen egy másik állatot. Amit Ráhel remélhetőleg a következő szünetben nem akar a magáénak tudni.
Mikor valami kis lény felsikít a sarokban, a lány is ugrik egyet oldalra, majdnem beleütközve a pultba. Kikerekedett szemekkel mered a hang forrásának irányába, aztán mikor látja a levitást az egyik ketrec mellett térdelni, kicsit megnyugszik. Szóval akkor mégsem fog kicsapódni az ajtó, hogy valami sivalkodó kacsa-egér-unikornis-szőlő lény berontson rajta és megegye a kisállat kereskedésben tartózkodókat. Huh, mindenki fellélegezhet.
- Ja, egyébként Alíz vagyok - Még mindig mosolyog a lányra, közben újra elindul és követi a még mindig lelkesen magyarázó boltost.
Hozzászólásai ebben a témában
Lolita Sole
INAKTÍV


Hegedűművésznő
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 51
Írta: 2015. augusztus 4. 13:33 | Link
Alíz

- Nekem sosem volt még állatom, de mindig is szerettem volna. A szüleim nem díjazták az ötletet - válaszolta a lány, kérdés nélkül.
Amikor a sivítozó lénytől bocsánatot kért, az rögtön elhallgatott. Ahogy jobban megnézte, nem volt csúnya. Alig érhette el a tíz centit, vajszínű volt, gömbölyű. Ahogy a lenyugodott, pici rózsaszín nyelvét kidugta. Az eladó elmagyarázta, hogy éhes, és kerített neki valamit. Amint elkezdett enni, a lény mély, zümmögő hangot adott ki, ami a lányt a macskák dorombolására emlékeztette.
- Lolita, bár szinte már minden becenévre hallgatok -mutatkozott be ő is. A háttérben észrevett egy árnyot, de mire arrébb ment volna, az árny ráugrott a hátára. A lány felsikoltott, főképp azért, mert az állatnak elég éles karmai voltak.
Amikor az eladó levette a hátáról, a macska, merthogy az volt, ártatlanul pislogott rá
- Na ki van zárva ez után, hogy macskát veszek - jelentette be.
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. augusztus 4. 13:56 | Link
Lolita Sole

- Miért nem? - Sosem értette a szülők miért ítélkeznek ilyen sokat az állatokkal kapcsolatban. Hiszen az állatok aranyosak, jók, szeretni valók, és színt hoznak az ember életébe.
A sikoltó hang hamarosan el is hallgat, mire csak egy biccentéssel konstatálja ezt a gyorsan megállapított tényt. Szemei újra az üzlet polcait és falait kezdik el pásztázni, hátha megpillant valahol, valamelyiken egy neki tetsző állatot. Ma mindenképpen el akarja költeni az anyjától kapott pénzt, ezt pedig semmi sem akadályozhatja meg. Még a kedvesnek tűnő boltosbácsi sem, amit igen, egybe kell írni és ejteni is. Külön még említést sem érdemel.
A következő dolog, amire pár pillanat után újra felfigyel, az a levitás lány sikoltása. Egy pillanatra teljesen ledermed, és az ajtó felé akar pillantani, hogy meggyőződjön róla nem lépett be az a kacsa-egér-unikornis-szőlő lény, de sajnálatos módon megint összekeveri az irányokat, és Lolita felé pillant. Tökéletesen jól látja, ahogy az eladó leemel a hátáról egy macskát, amire már csillan is a szeme. A windows már újraindult a fejében, ezért el is indul rögtön a páros felé, majd lefékezve a bácsi előtt csillogó szemekkel mered rá.
- Megkaphatom? - Már nyújtja is a kezét, hogy aztán jól megölelgesse a cicát. Azt se tudja igazából mi fán terem ez a macska, lehet, hogy veszélyes és mindjárt kikaparja a szemét, de ő azért meg megöleli. Mert megkapja. Már majdnem kinyögi, hogy "olyan cuki, hogy belehalok", de végül csak rávigyorog Lolitára. Azzal a pszichopata vigyorral, amit igazából még sosem villantott meg, mert neki olyanja elvileg nincs is. Hümm, hát most van.
- Akkor majd elviszem én. Lehet elvinni, ugye? Ugye, ugye, ugye? - Kislányos hangján sipít picit, egyébként nyelve többször is belebotlik a beszédbe. Az a harmadik ugye már inkább hasonlít valami köhögésre mint valami szóra, de erről tudomást sem véve szuggerálja kérlelő pillantással az eladót.

Macsek.
Hozzászólásai ebben a témában
Lolita Sole
INAKTÍV


Hegedűművésznő
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 51
Írta: 2015. augusztus 8. 14:35 | Link
Alíz

- Mert a nevelőapám elvből tart minden állattól, az anyámnak pedig meggyőződése, hogy egy bagoly bőven elég otthonra - felelte a lány.
Amikor Alíz észrevette a macskát, Lolita elcsodálkozott azon, hogy hogyan akarhat bárki is macskát háziállatnak, hiszen az harap, karmol, össze-vissza randalírozik. De a lány boldognak tűnt a cicával, és viszonylag a cica is megnyugodott a lány ölelésében. A boltos nagyokat bólogatott Alíz kérdésére. A férfi arca szinte megkönnyebbült volt. Lolita ezt annak tudta be, hogy ő még mindig nem tud választani. Pár másodperccel később megpillantott egy éppen ébredező szárazföldi teknőst. Lassan felemelte a fejét, és mintha lustán ásított volna. A lány odarohant hozzá. Az állat hagyta, hogy Lolita megsimogassa a fejét, így a lány az eladóhoz fordult.
- Őt kérném - közölte boldog mosollyal az arcán, miközben a teknős már a lány lábán helyezkedett el - Mennyibe kerül? Ugye nincs baja az elektromos hegedűvel? Mit eszik? Mikor eszik? - árasztotta el az eladót egy csomó kérdéssel
  - Annyira imádnivaló - jelentette ki, és feltűrte a ruhája ujját, hogy jobban meg tudja fogni az állatot. A teknős elkezdte szaglászni a csuklóján lévő tetoválást, de ez Lolitát egyáltalán nem zavarta.
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. augusztus 11. 17:25 | Link
Lolita Sole

Csalódottan elhúzza a száját, mikor a levitás válaszol a kérdésére. Igazából ő sem az a nagy állatbarát, persze, szereti az állatokat, nem bántja őket meg minden, de igazából a kezében tartott macska is csak arra kell, hogy levezesse a fölösleges energiáit. Mert hát az utóbbi időben elég sok felgyülemlett szegény lányban, és mivel kviddicsezni fél, csak az maradt, hogy rohangáljon a néhány méterrel előtte futó macskája, illetve kutyája után. Jelen esetben ugye az előbbiről beszélhetünk. Alíz az ölében tartott állatot szemléli, és olyan fejet vág, mintha most jelentették volna be, idén előrébb lesz hozva a karácsony, és bár olyankor nem nő, sok-sok tulipánt fog kapni.
Gyorsan lekonzultálja az eladóval az alap információkat a macskáról és a macskatartásról, annak veszélyeiről, az etetésről, a takarításról és minden egyéb fontos dologról, majd amíg Lolita a teknőssel ismerkedik, addig kezében a macskával a pulthoz masírozik, és elintézi a további elintéznivalókat. Újdonsült szerzeménye addig is vernyogva indul el a pult mentén Lolita felé, de mivel a bútor nem olyan hosszú, a földre ugrik és halk dorombolással dörgölőzik a lány lábának.
  - Jaj, most nézd meg milyen aranyos! - Ahogy visszapillant, rögtön fel is csillan szeme eme édes barátkozós látványtól, bár lehet, a levitás ezt másképp gondolja. Tekintete nem sokat időzik a pároson, pár pillanat múlva már fordul is vissza az idős úrhoz, hogy kifizesse a macska árát. Nem mondanám, hogy olcsó mulatság volt és lesz, de nevelőanyja tudja, hogy a lány ilyenkor szeret egy kicsit drágább állatot vásárolni magának. Szóval, amint túlestek a formaságokon, és hivatalosan is övé lett az állat, nagyot pördülve kezdi el keresni új pajtiját, na meg persze a macskát is.
  - Óóóó, de cuki! - Amint meglátja a levitás kezén mászó teknőst, szeme újra felcsillan, és közelebb masírozik a trióhoz. El nem nevezett macskája még mindig ott sündörög a lány közelében, nyújtogatja nyakát a teknős felé, de bántani nem akarja. Amíg az eper szöszi a kis állatot bámulja, addig a boltos is csatlakozik a nézelődőkhöz. Nincs sok dolga, hiszen a lányokon kívül más nem tartózkodik jelen pillanatban a boltjában.
Hozzászólásai ebben a témában
Lolita Sole
INAKTÍV


Hegedűművésznő
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 51
Írta: 2015. augusztus 12. 11:46 | Link
Alíz

A lány kicsit kétségbeesetten nézett a felé közeledő macskára. Az újdonsült gazdája lehet, hogy még észre sem vette elkalandozó háziállatát... Lolita tartott a cicától, egyrészt a pár perccel ezelőtti jelenet miatt, másrészt azért, mert soha nem volt még dolga macskával. Főleg akkor ijedt meg, amikor a kezén lévő teknős, és a cica észrevették egymást. A cica közelebb sündörgött és megszaglászta a teknőst, akit a lány már arrébb akart volna tolni, hogy nehogy cicaeledel legyen, de az állat nem hagyta magát. Végül úgy döntött, lesz, ami lesz, ő csak reménykedni tud a macska jóindulatában. De végül a cica csak a lány lábáig ment, ahol leheveredett és dorombolni kezdett. Kis gondolkozás után, hogy most mit kéne tennie, a lány megsimogatta a macska fejét. Az állat nem tiltakozott, tovább dorombolt. Lolita megkönnyebbült.
- Egész aranyos - közölte a másik lánnyal. Miután Alíz elintézte a macska megvevését, az eladó őt is tájékoztatta, hogy mit érdemes tudni a teknősről, és hogy mennyibe kerülne. A lánynak egy picit kikerekedtek a szemei döbbenetében az ár miatt, de úgy döntött, most már nem hagyja itt a teknőst. Megpróbált lassan és óvatosan felállni, amit mindkét állat megnehezített. Az egyik az egyik lábán feküdt, a másik a másikon. Lolita megállapította, hogy ebből egy nagyon szép festményt lehetne csinálni, a következő címmel: "Kétségbeesett lány állatokkal". Arrébb helyezte a ragaszkodó állatokat, és az eladónak kifizette a pénzt, aki szemmel láthatóan nagyon jól szórakozott a lány szerencsétlenkedésén. Ahogy nyújtotta a pénzt, a két állat olyan szemrehányóan nézett rá, hogy akaratlanul is elnevette magát, és igazat adott Alíznak abban, hogy nagyon cukik.
Utoljára módosította:Lolita Sole, 2015. augusztus 12. 11:47
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Fő utcza