Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

Szofijjá és Mr Chris Bailey

Vigyorogva simít végig a masszívan nyáladzó kisfiú szőke fején, majd a kis kacagó szájból újra kibukó cumit egy mozdulattal igazítja vissza a helyére. Szabad kezével ugyanakkor tovább csikizi a gömbölyded pocakot, így a cumi csakhamar ismét kiesik Chris nevető szájából. A rellonos le se tagadhatná, mennyire imádja a kisfiút, akivel már most érezhetően szoros a kapcsolatuk. Nem úgy, mint áldott jó apjával, akivel még mindig nem vergődtek zöldágra, és aki valószínűleg a mai napig nem békélt meg Szofi döntésével, miszerint Noelt választja Chris keresztapjának.
A játszótér csendes, rajtuk kívül csak egy barna copfos kislány és az anyukája vannak, de ők sem a közelben, hanem távolabb, a hinta körül. Tökéletes. A madarakat erősebben hallani, az iskola zaját viszont már egyáltalán nem. Egészen idilli, mintha egy másik világba csöppentek volna, ahol senki és semmi sem zavarhatja meg késő délutáni találkozójukat.
- El sem hiszem, hogy már nyolc hónaposak - jegyzi meg egyszer, oldalvást pillantva fel a fáradtnak tűnő anyukára. - Hihetetlen, hogy már két foga van! Natinál is hasonló a felállás?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=693449#post693449][b]Ombozi Noel - 2017.07.31. 22:20[/b][/url]

Szofijjá és Mr Chris Bailey

Vigyorogva simít végig a masszívan nyáladzó kisfiú szőke fején, majd a kis kacagó szájból újra kibukó cumit egy mozdulattal igazítja vissza a helyére. Szabad kezével ugyanakkor tovább csikizi a gömbölyded pocakot, így a cumi csakhamar ismét kiesik Chris nevető szájából. A rellonos le se tagadhatná, mennyire imádja a kisfiút, akivel már most érezhetően szoros a kapcsolatuk. Nem úgy, mint áldott jó apjával, akivel még mindig nem vergődtek zöldágra, és aki valószínűleg a mai napig nem békélt meg Szofi döntésével, miszerint Noelt választja Chris keresztapjának.
A játszótér csendes, rajtuk kívül csak egy barna copfos kislány és az anyukája vannak, de ők sem a közelben, hanem távolabb, a hinta körül. Tökéletes. A madarakat erősebben hallani, az iskola zaját viszont már egyáltalán nem. Egészen idilli, mintha egy másik világba csöppentek volna, ahol senki és semmi sem zavarhatja meg késő délutáni találkozójukat.
- El sem hiszem, hogy már nyolc hónaposak - jegyzi meg egyszer, oldalvást pillantva fel a fáradtnak tűnő anyukára. - Hihetetlen, hogy már két foga van! Natinál is hasonló a felállás?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=693451#post693451][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.07.31. 22:23[/b][/url]

A szőke lány lábait maga mellé húzva figyeli, ahogyan Noel szakavatott mozdulatokkal tartja a kezében a kis Christ. Valószínűleg Hunternek is így kellene bánnia vele, de mint tudjuk nála jóval tovább tart az érési folyamat.
Szofi minden erejét összeszedve hagyta egyedül apát és lányát, egyedül abban bízik,hogy Ezra némileg megbízhatóbb, mint a fiatalabb Bailey -nem, nem az. Állítólag sétálnak egyet ebben a remek időben, gyakorlatilag a nő szinte teljesen biztos benne, hogy ismét valami ostobaságra készülnek. Ezra az idősebb és tapasztaltabb, de amikor kettesben hagyja őket azonos agyi-szinten szoktak mozogni. Ez pedig Szofit lassan, de biztosan az őrületbe kergeti.
- Mert nem te kelsz fel hozzájuk esténként -vonja meg a vállait az ex-rellonos. - Igen, eléggé nyűgösek is vagyunk miatta -beszéd közben szakavatott mozdulatokkal törli meg a kicsi pofiját. - Nati sokkal jobban kezeli a helyzetet.
Tekintete Noelre siklik és egy röpke pillanatig áthatóan méregeti.
- Hallottam valamit. Rólad.
Nem mondja ki pontosan, de teljesen biztos benne, hogy a férfi érti a célzást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=693453#post693453][b]Ombozi Noel - 2017.07.31. 22:34[/b][/url]

Szofijjá és Mr Chris Bailey

Bólogatva nevet fel Szofi megjegyzésére; ez igaz. Az ő mindennapjai még egészen másról szólnak: mestertanonci képzésről, rezervátumi gyakornokoskodásról, végzős bálokról meg bájitaltan tankönyvekről, amelyeket bújva nyomja el esténként az álom. Az élete így kerek egész, vagy legalábbis, egy kívülálló szemében annak tűnhet. A sárkányimádata pedig, amiről mostanra bebizonyosodott, hogy nem holmi hóbort, amit majd idővel elhagy, esetleg kinő, csak azt erősíti benne, hogy egy ilyen apróság, mint amilyen az ölében ücsörgő kissrác is, egyszerűen nem fér bele. Ha a kicsi fejlődéséhez szükséges anyagi hátteret valamelyest tudná is biztosítani, a biztonságát korántsem. Annál fontosabb pedig nincs.
Lepillant Chrisre, aprót csíp a pocakjába, és közben arra gondol, hogy egy gyerek - akkor is, ha valahol a lelke mélyén már vágyna rá - mindent megváltoztatna. Fenekestül forgatná fel a jól megszokott és nagyon is szeretett életét, amire, tanulva Hunter esetéből, messze nincs még felkészülve.
- Húha - horkant fel, és elmélyülő hangon folytatja - jól kezdődik, hadd halljam, kivele - féloldalas vigyorral, megemelkedő szemöldökei alatt pillant a szőkére. - Most kivel járok?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=693455#post693455][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.07.31. 22:38[/b][/url]

Szofinak valószínűleg nem a gyerekekkel van a legtöbb problémája, sokkal inkább az édesapjukkal. Hunter ugyanis roppant módon nehezen viseli az éjszakázást, a tanulást és a tényt, hogy az ő aprócska kislánya egyszer majd pasizni fog.
- Ismered már ezt az iskolát nem? Folyton pletykálnak.
Tulajdonképpen az egész falu olyan, mint egy hatalmas piac. Mindenkinek van egy fontos híre, amit egyszerűen képtelen magában tartani. Hogy mennyi az igaz abból, amit a lány hallott ő maga sem tudja, de jobbnak látta megkérdezni a gyermeke keresztapját -elvégre vannak olyan viszonyban, nem?-, mint találgatásokba bocsátkozni.
- Nem egészen az a lényeg, hogy kivel jársz -ingatja a fejét kissé bizonytalanul Szofi, miközben odanyúl a kisfiúhoz, mielőtt az megint megszabadul a cumijától. - Sokkal inkább az, hogy kivel nem.
A történet nagyjából bejárta már a környéket és a nőnek volt szerencséje talán három-négy verziót is megismerni. Mindenesetre bármelyik lenne is az igaz, képtelen elítélni Noelt a történtek miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=693456#post693456][b]Ombozi Noel - 2017.07.31. 22:39[/b][/url]

Szofijjá és Mr Chris Bailey

Felemeli és maga felé fordítja a pehelysúlyú versenyzőt, majd éppen csak annyira kezdi rázni, míg a kisfiú hangos kacagásban nem adja tudtukra: igen-igen, iszonyúan élvezi a helyzetet. A cumi a második pillanatban zuhan Noel ölébe.
- Áh - elsötétülő tekintettel veszi tudomásul, hogy a Nadine és közte történtek még csak most indultak el kastély- és faluhódító útjukra. - Nos, szépíthetném, de...
Elhúzott szájjal néz el Chris mellett, és mikor pillantása találkozik Szofiéval, lemondóan megvonja a vállát. Hiába, nemcsak Nadine csalódott benne, hanem ő maga is. Nagyobbat, mint eddig bármikor.
- Egyik este találkoztam Annelie-vel - mondja, és a kisfiút törökülésben tartott lábaira ülteti, a cumit pedig visszadugja a szájába. Érdekes, hogy mikor ránéz, alakuló vonásaiban egyszerre véli felfedezni Szofiát és Huntert is. - Azt nem tudom mi lesz, de annyi biztos, hogy együtt megyünk Romániába. Őt is oda vették fel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=693458#post693458][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.07.31. 22:40[/b][/url]

Szofi arcán is elterül egy mosoly, ahogy a kisfiú felnevet keresztapukája kezében és ezúttal nincsen ideje a cumi után kapni, így az Noel ölében landol. A szőkeség nem akarja most megszakítani Noel gondolatmenetét mindenféle ostoba kérdéssel, elvégre tudja, hogy éppen annyit fog elmondani neki, amit tudnia kell. Kettejük kapcsolata viszonylag lassan, de biztosan alakult ki. Ha az orosznak valakire rá kellett volna bíznia az életét, az Noel lett volna.
- Szóval vissza a rajtvonalhoz? -Vonja fel szemöldökét egy aprócska, féloldalas mosollyal. - Ha őszinte akarok lenni, azt kell mondanom nem lep meg a dolog. Nadine rendes lány, sőt ennél nyilván jóval több. De Annie a te másik feled.
Miközben beszél végig a rellonos tekintetét kutatja. Talán túl nagy szavakkal dobálózik, talán olyasmibe üti az orrát, ami nem az ő dolga, de Noel a családja része. Már abban a pillanatban azzá vált, amikor ő volt az egyetlen, aki támogatta és ezt csak megerősítették a keresztszülőséggel.
A görbület hirtelen kiszélesedik, ahogy előrébb hajol és megtörli a kis Bailey száját.
- Mostmár ideje lenne eldöntened, ki lesz a keresztanyja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=693459#post693459][b]Ombozi Noel - 2017.07.31. 22:40[/b][/url]

Szofijjá és Mr Chris Bailey

A nő mosolyát látva saját, éppen az imént elkomoruló arca ismét felderül, tekintetében megcsillan egy köszönöm. Nem mondja ki, nem szokása, de aki ismeri, kiolvashatja zöldes fényeiből. Igazság szerint, Szofi az egyetlen, akinek úgy beszélhet érzésekről és illetlen, bűnös tettekről őszintén, hogy nem kéri számon vagy feddi meg értük. Ő tudja, érti és elfogadja, hogy az ember tévedésre hajlamos lény, és az élet, amiből tanul, olykor rögös utakon vezet végig.
- Abban bízom, hogy most átszakítom a célszalagot - vallja be, noha nem tudhatja, hogy valaha kap-e még egy esélyt a boszorkánytól. Ha őszinte akar lenni magához, akkor belátja, hogy meg sem érdemli. - Bár... tartok tőle, hogy eltolom. Megint.
Ha épp nem a hűséggel, akkor a féltékenységgel, el- és kimaradásokkal, késésekkel és egyéb, párkapcsolatban nagyon is fontos dolgokkal akadnak problémái, amelyek mind-mind heves vitákba képesek torkollni. A heves vitákat pedig nehezen viseli, és csakhamar lezárja őket - általában a kapcsolattal együtt.
- Hé - vigyorodik el Szofi utolsó megjegyzésére, majd ismét felemeli Christ, hogy az ő hihetetlenül kék, csillogó szemeibe nézve válaszolhasson. Részben anyának, részben babának. - Nem kell nekünk keresztanya, ugye, kisuram? A csajokkal csak a baj van!
Nevetve pillant vissza Szofira, akin mostanra már egy deka felesleg sincs. Sőt. Talán még vékonyabb, mint a várandóssága előtt volt.
- Ti hogy vagytok? Hunter állja a sarat? - kérdezi őszintén, és a hátára fekszik. Christ a hasára ülteti, aki az édesanyja felé kezd nézelődni. Hű, ha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=693460#post693460][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.07.31. 22:41[/b][/url]

Szofi sohasem volt az a típus, aki másokat elítélt volna mindazért, amit tettek. Vegyük csak például az apját; körözött bűnöző, ő mégis mindent megtett, hogy biztonságba tudja. Hazudott, mint a vízfolyás és teljesen figyelmen kívül hagyta az édesanyja kifejezett kérését -"Nem akarom megtudni, hogy találkozol az apáddal, Elena!" Csak akkor szólította így, amikor igazán dühös volt.
Na meg aztán, itt vannak az ikrek. Nem így tervezte, nem így akarta, de ennél boldogabb talán már sohasem lehet.
- Miért tolnád el?
Olyan őszinte döbbenettel teszi fel a kérdést, mint mikor egy kisgyermek a cukorkaboltban nem érti, az édesanyja miért nem veszi meg neki azt a hatalmas, színes nyalókát, amit ő annnnnyira szeretne.
Szofinak nyilvánvalóan sokkal nagyobb bizalma van a vele szemben helyet foglaló férfiben, mint neki saját magában.
Noel mellé hasal, ahogy végigdőlnek a csepp férfiemberrel a fűben és nevetve rázza meg a fejét.
- Hé, ezt kikérem magamnak! Mi lenne az urasággal az édesanyja nélkül?
Óvatos mozdulattal simítja meg Chris aranyszőke üstökét, mintha legalábbis porcelánból lenne. Kétségtelen, a világ két leggyönyörűbb apróságát sikerült összehozniuk a levitással.
A nő Noel felé pillant, épp csak annyira, hogy az láthassa elcsigázott tekintetét.
- Hunter talán nehezebb ügy, mint az ikrek, de rettentően igyekszik
-ez tény, például tegnap már sikerült összeraknia elsőre a cumisüveget. - Folyton aggódom érte. Hogy túlhajszolja magát miattunk.
Az ex-rellonos fáradtan sóhajt fel és ebben valószínűleg benne van minden, amit az utóbbi időszakban nem sikerült kimondania.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=693462#post693462][b]Ombozi Noel - 2017.07.31. 22:42[/b][/url]

Szofijjá és Mr Chris Bailey

- Azt hittem, hogy Nadine az igazi - mintegy feleletként jegyzi meg, bár maga sem tudja, hogy ez egyáltalán válasz-e a szőkeség kérdésére. Úgy érzi, hogy mikor gondolkodás nélkül megcsalta a nagyobbik Rohr lányt, a saját jövőjében vágott el valami tényleg fontosat. Megmagyarázhatatlan érzés, és talán csak a magában való csalódás ébresztette, ami egy napon majd elhalványul, most azonban még nagyon is valós. - Az a legrosszabb, hogy Nadine-nal rengeteget beszélgettünk arról, miért nem szeretne belemenni velem, vagy egy korombelivel egy kapcsolatba. Pontosan amiatt, amit megtettem vele.
Nagyot nyel, és közben pillantását átvezeti a közöttük kalimpáló kisemberre. Milyen könnyű még neki az élet! Az anyukája minden mozdulatát, minden kívánságát lesi, és azért él, hogy boldogságban nőjön fel.
- Azért túlságosan ne aggódj miatta - mondja halvány, ám kiszélesedő mosollyal. Aztán felkönyököl, és arcát tenyerén támasztva meg kezdi fürkészni Szofi most még fáradtabbnak ható vonásait. - Nem úgy ismerem Huntert, mint aki összeroppanna egy kis suli, éjszakai járőrözés meg cumisüveg összepattintás alatt.
Egyébként sem tudja elképzelni, hogy a levitás prefektusnak túl sok tennivalója legyen otthon, mikor Szofi egész nap körberajongja a babákat.
- Szerintem nagyon jól csináljátok - balját kinyújtva futólag megsimogatja Szofi kézfejét, majd a hátára fordul, és a lemenő Nap utolsó fényeit kezdi követni. - És... - arcát oldalra fordítva keresi a másik pillantását. - Ti most együtt vagytok, vagy inkább ne firtassam?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=693463#post693463][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.07.31. 22:42[/b][/url]

Nadine kétség kívül egy igazi kincs lehet. Bár Szofi nem ismeri túlságosan jól, mindössze arra alapozhat, amit a faluban, a kastélyban és Noeltől hallott, de ez épp elég ahhoz, hogy megértse a férfi érzéseit. A nő egy igencsak fontos állomás volt az életében, talán mindent megtestesített, amit férfi csak elvárhat –de mi van, ha nem ő az igazi?
Együtt lehetünk valakivel csak azért, mert jó ember?
A válasz határozottan nem.
- Noel, te jó ember vagy –Szofi hangsúlyából ki kellett érződnie, hogy a kijelentés megfellebezhetetlen. - Talán hibáztál, de mégis ki nem hibázik? Az esküvőm napján lefeküdtem Hunterrel, ami talán az elképzelhető legundorítóbb tett volt, még ha okkal is tettem, de nem bántam meg. Ahogyan őket sem.
Volt abban valami igazán varázsos, ahogyan ők hárman most ott feküdtek a fűben. Egyik pillanatról a másikra lettek felnőttek –de képesek voltak rá. A szőkeségből anya lett és a legnagyobb támasza, valamint legjobb barátja az a férfi, akiről nyilvánvalóan sohasem feltételezte volna. A problémáik hirtelen nagyobbak és ijesztőbbek lettek, ők pedig ott álltak ennek a vad káosznak a közepén és csak kapaszkodtak egymásba. Mert ez volt a legfontosabb; hogy fogják egymás kezét.
A lány felsóhajt és bizonytalanul ingatja a fejét. Talán Hunter nem roppan össze, de ő mindenféleképpen komolyabb mentális problémákkal fog küzdeni, mire felnevelni mindhárom gyermekét. Az a baj a levitással, hogy néha nyűgösebbé tud válni, mint a tulajdon gyermekei –például, ha éhes.
- Nem is tudom –jól esett neki Noel érintése, mintha hirtelen energiával töltötte volna fel. - Az egész úgy indult, hogy a gyerekeknek szüksége van egy apára és egy anyára. Egy igazi családra, de… talán én többet érzek iránta. Annak viszont csak ő a megmondhatója, hogy mit érez irántam.
Szofi ebben a kérdésben bizonytalan volt. Nem is kicsit és általában saját maga előtt is tagadta mindazt, amit most Noelnek bevallott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=693777#post693777][b]Ombozi Noel - 2017.08.03. 09:08[/b][/url]

Szofijjá és Mr Chris Bailey

A kijelentésre, miszerint jó ember, keserű mosollyal reagál. Nem vétózza meg vagy kezd cáfolatok megfogalmazásába, inkább csak hallgat. Tudja, hogy Szofi nem úgy látja őt, mint más lányok, hiszen ők barátok és a fiatal anyuka jóval elnézőbb vele szemben, mint azt egyébként megérdemelné.
- Hmmm - bólint az ég fele, majd arcát oldalra fordítja, tekintete a nőét keresi. - Hát, nagy fába vágtátok a fejszétek, az kétségtelen. Viszont, képzeld, nem is mondtam, hogy a múlt héten épp a cukrászdában ültem, és bámultam kifelé az ablakon, mikor elsétáltatok előtte. Én meg csak néztelek titeket, és azt gondoltam, igen, én is ezt akarom! Mert, tudod, boldognak tűntetek. Nem a színházi félének, hanem... - Chrisre pillantva kezdi keresni az érzéseit leginkább kifejező szavakat. - ...olyan igazinak.
Vonásai komolyak, arcán csupán egy halovány ív mutatja, hogy a felidézett jelenet nagyon kedves a számára. Aznap délután úgy érezte, hogy minden meghozott áldozat megéri. Hogy bár Szofi felhagyott az iskolával, balettal, a társadalmi életével és ki tudja még mivel, hogy eleget tegyen szülői kötelezettségeinek... érdemes volt.
- Az pedig, hogy ő mit érez - lebiggyesztett ajkakkal vonja meg vállát - ha nem jelentenél neki semmit, kizárt, hogy vállalta volna ezt az egészet.
Nem ismeri jól Baileyt, de azt tudja róla, hogy igazi partyarc, aki minden hülyeségben benne van. Abban a mérhetetlen, hihetetlen hülyeségben is, amire más csak a távolból, összefont karokkal csóválja a fejét. Ő meg teljes vállszélességgel, fülig érő szájjal indul neki. Tökkelütött.
- Kizárólag tiszteletből nem nevelhetsz gyereket a másikkal - fűzi még hozzá utolsó gondolatát. - Ez... egyszerűen nem működik. Vagy nemt'om. Én biztosan nem csinálnám.
Érzelmek nélkül, csak a gyerekért együtt maradni, nos, az a számára teljes képtelenség. Megházasodni, összeköltözni, egymás mellett ébredni és elaludni, meg elviselni a másik nyűgjét-baját, hogy a kicsi boldog legyen...
- Á, Szofi, ilyen nincs - erősíti meg előző szavait, aztán szemezni kezd a folyton őt bámuló szőke kisúrral. Elvigyorodva nyúl felé, hogy megcsikizze az orrát, hátha hapcizik egyet. Régebben az otthoni kutyájukkal csinálta ezt, de hát, az ilyesmi megunhatatlan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=695686#post695686][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.08.10. 19:01[/b][/url]

A lány nem reagál azonnal Noel szavaira, csak figyeli, ahogyan Chris boldogan felkacag a karjaiban. Hogy ő akart-e ezt valaha? Nem tudna válaszolni a kérdésre. Soha, még csak véletlenül sem fordult meg a fejében, hogy anya lesz -nem, hogy ennyire korán-, ahogyan az sem, hogy esetleg Hunter meg ő ennyit jelenthetnek egy napon egymásnak.
Mégis, most itt vannak és ez Szofi döntése volt tulajdonképpen. Éppen ez az oka, hogy ilyen végtelenül bizonytalan.
- Rám fért már egy kis igazi boldogság -sóhajt fel, de azért igyekszik görbületet mímelni az arcára.
Biztos benne, hogy a férfi tudja miről beszél. Ő volt az egyetlen, aki pontos képet kaphatott róla min kellett keresztülmennie a szőkeségnek teljesen egyedül.
Ezen gondolat nyomában szorosan ott zúgott már a következő is és az orosz ki is mondta, ami megfogalmazódott benne.
- Te is megérdemelnéd.
Noel tekintetét kereste, hogy belekapaszkodhasson és megerősíthesse a szavait. Az élmezőnyben van a lány számára igazán fontos személyek listáján és Szofi szeretné tudni, hogy a rellonos biztonságban van, hogy révbe ér. Néha annyival könnyebb lenne, ha az ember tudná, hogy a végén valóban várja a happy end. Könnyedebben kelne fel reggelente és nézne szembe a kihívásokkal, elvégre talán rengeteg nehézséget és fájdalmat kell kiállnia, de végül mindenért kárpótolva lesz, nem igaz?
Felnevet, amikor Noel kijelenti, hogy Hunter nem csak szívjóságból van vele.
- Nagyon remélem, hogy igazad van, mert ha most felébresztetted bennem a reményt a semmiért, akkor meg fogom bosszulni valahogy -löki meg a férfi vállát óvatosan, majd ő is Chris felé fordítja a figyelmét.
A kisfiú, mint egy végszóra ráhapcizik anyukája szavaira, mintha csak meg akarná erősíteni azt... bár komoly szerepe lehet benne a ténynek, hogy Noel az orrát piszkálja.