Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

Pár napja volt még csak Bogolyfalván, de igazság szerint eléggé megszerette a helyet. Kirill meggyőzte, hogy véletlenül sem fogja elvenni a szüleitől, csak valahol aludnia kell amíg nem jönnek érte. Bár a fiú nehezen hitt neki, de végül megtette. És azóta elkezdte élvezni az itt töltött időt.
Ma volt az első napja az előkészítőbe, és igazán élvezte ahhoz képest, hogy semmi ilyenhez nincsen hozzászokva. Amikor a szüleivel lakott egy házba, akkor ők azt akarták, hogy a legjobb neveltetésben részesüljön, ezért külön dajkát fogadtak neki. Az a nő minden idejét rászánta, és foglalkozott vele. Most nincs ilyen kiváltsága, mégis jól érzi így magát. Ráadásul ez a szőke lányka, akinek a kezét fogta éppen kivitte őt a játszótérre. Semmi panasza nem lehetett.
- És képzeld, még azt is megtanultam ma, hogy az a betűt hogyan kell írni - magyarázta tovább a dolgokat a szöszinek. Amióta elindultak a suliból, szinte be sem állt szája Mártonnak. Folyamatosan a nap eseményeiről beszélt, hiszen ez akkora élmény volt neki. Szinte pontról pontra elmesélte az egészet. Persze az egész nagy katyvasznak tűnt, hiszen össze vissza mondta, kezdve az ebéddel, folytatva a reggellel és most valahol a kora délelőttnél tarthatott. Ráhelnek rendesen figyelnie kellett, hogy el ne veszítse a fonalat.
- Hintázzunk! - csillant fel a szeme, amint megpillantotta az egész játszóteret. Persze azért továbbra és fogta Ráhel kezét, és várta a megerősítést, hogy tényleg odamehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=668683#post668683][b]Csonka-Ramholcz Zsombor - 2017.03.19. 10:19[/b][/url]

Pár napja volt még csak Bogolyfalván, de igazság szerint eléggé megszerette a helyet. Kirill meggyőzte, hogy véletlenül sem fogja elvenni a szüleitől, csak valahol aludnia kell amíg nem jönnek érte. Bár a fiú nehezen hitt neki, de végül megtette. És azóta elkezdte élvezni az itt töltött időt.
Ma volt az első napja az előkészítőbe, és igazán élvezte ahhoz képest, hogy semmi ilyenhez nincsen hozzászokva. Amikor a szüleivel lakott egy házba, akkor ők azt akarták, hogy a legjobb neveltetésben részesüljön, ezért külön dajkát fogadtak neki. Az a nő minden idejét rászánta, és foglalkozott vele. Most nincs ilyen kiváltsága, mégis jól érzi így magát. Ráadásul ez a szőke lányka, akinek a kezét fogta éppen kivitte őt a játszótérre. Semmi panasza nem lehetett.
- És képzeld, még azt is megtanultam ma, hogy az a betűt hogyan kell írni - magyarázta tovább a dolgokat a szöszinek. Amióta elindultak a suliból, szinte be sem állt szája Mártonnak. Folyamatosan a nap eseményeiről beszélt, hiszen ez akkora élmény volt neki. Szinte pontról pontra elmesélte az egészet. Persze az egész nagy katyvasznak tűnt, hiszen össze vissza mondta, kezdve az ebéddel, folytatva a reggellel és most valahol a kora délelőttnél tarthatott. Ráhelnek rendesen figyelnie kellett, hogy el ne veszítse a fonalat.
- Hintázzunk! - csillant fel a szeme, amint megpillantotta az egész játszóteret. Persze azért továbbra és fogta Ráhel kezét, és várta a megerősítést, hogy tényleg odamehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=668685#post668685][b]Mácsai Ráhel - 2017.03.19. 10:37[/b][/url]

Egyszerűen csak megint nem gondolkodtam, ez mostanság nagyon sokszor előfordul velem, így történt az is, hogy most egy csöppség fogja a kezem, miközben a játszótér felé haladunk.
Én is imádtam ott lógni, biztos, neki is tetszeni fog, meg hát Sean is odavan tőle, ők csak nem különbözhetnek annyira.
Még szerencse, hogy hozzátudtam jutni a kávémhoz - így szünetben kicsit nehéz, senki nem mer velem szövetkezni, mert tart Zójától -, szóval még azt is fel bírom fogni, amit mond. Mosolygok azon, hogy szinte be sem áll a szája, de én másokkal ellentétben nagyon örülök neki. Nem szeretem a kínos csendeket, és mindig azon vagyok, hogy megtörjem őket, a végén pedig pontosan így teszek én is. Mondom, ami eszembe jut.
- Na de ügyes vagy. Ha így folytatod, hamar fogsz majd tudni levelet írni, például a szüleidnek - elismerően mosolygok rá, még a zsebemből is előhalászok egy gumicukrot, amit diszkréten nyújtok felé. Mondhat nekem bárki bármit, annál finomabb édesség nincs.
- És mit szólsz a többiekhez? Beszélgettél már valakivel? A tanárok jó fejek? Amikor én jártam oda, imádtam őket, főleg Everett bácsit, majd meglátod, az a férfi hatalmas fazon - vigyorgok rá, én nagyon szerettem az előkészítőt, emlékszem is, hogy év elején, mennyire nem akartam ott hagyni. Máig úgy látom, hogy ott sokkal jobb lenne még nekem is.
- Persze, csak előbb... - leguggolok, és megkötöm a cipőfűzőjét, meg szépen be is tűröm neki, nehogy itt orra essen, nem szeretném, ha bármi baja lenne.
- Na, verseny? - állok fel, és kihívóan mosolygok rá. Nem is olyan nehéz ez, és esküszöm, szeretek vele lógni.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=668688#post668688][b]Csonka-Ramholcz Zsombor - 2017.03.19. 10:57[/b][/url]

Mind a ketten nagyon szószátyár módba kapcsoltak, mintha teljesen egymásra hangolódtak volna.
- Azt én is remélem. Majd megkérem őket, hogy ne siessenek értem jönni, de azért meglátogathatnának - mondta mosolyogva. Még a szokásosnál is jobb hangulata lett attól a gondolattól, hogy akkor tud majd beszélni a szüleivel. El is határozta magát fejben, hogy bizony sokat fogja gyakorolni az írást. Elvette a lánytól a gumicukrot, és miközben bekapta egy mosolyt küldött a szöszi felé köszönetképpen.
- Sajnos még nem sok mindenkivel találkoztam, még csak ma volt az első napom. De mindenki nagyon kedves volt. És okos - tette hozzá, és komolyan bólogatott hozzá, hogy bizonyítsa mennyire komolyan is gondolja.
Hagyta, hogy Ráhel bekösse a cipőjét, sőt még egy kicsit előre is nyújtotta a lábát, hogy ezzel is segítsen. A versenyfelhívásra bólintott, és azonnal rohanni kezdett a hinta felé. Úgy érezte ő a leggyorsabb a világon. És láss csodát, ő is ért oda először.
- Én győztem! - ujjongott és a magasba emelte a kezeit és úgy ugrált hozzá. Aztán gyorsan belepattant a hintába. Egy kicsit ugrania kellett hozzá, ugyanis nem ért le a lába. Egy ideig kapálódzott velük, és össze-vissza dülöngélt, hogy beindítsa a szerkezetet, de elég nehezen ment neki.
- Ne segíts, menni fog - mondta a szőke lánykának, és tovább erőlködött, míg végül kilendült a hinta, és egy örömteli mosollyal a kisfiú elkezdte hajtani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=668690#post668690][b]Mácsai Ráhel - 2017.03.19. 11:14[/b][/url]

- Biztos, hogy megfognak. De sok dolguk lehet, legyél türelmes, és addig fogadj szót Kirillnek. Ha azt mondja majd a szüleidnek, milyen okos és szófogadó vagy, biztos többet is fognak jönni - noha kicsit kellemetlen nekem ez a téma, meg az, hogy ilyet kell mondanom, biztos vagyok abban, hogy nem én leszek az, aki kiirtja belőle a reményt. Velem is így kezdődött, és lám mi lett a vége, tényleg remélem, hogy csöppség szülei nem arra játszanak, amire az én apám.
- Te is vagy olyan okos, egyszerűen csak nem volt lehetőséged megmutatni, de én látom ám - borzolom kicsit össze a haját vigyorogva. Tényleg hamar zöld ágra verődtünk mi ketten, furcsán jobban megértetem magam vele, mint mostanság bárkivel, és esküszöm, szükségem volt már erre.
A versenyfutásban viszont csalok kicsit, hagyom nyerni, elvégre az önbizalom építés a cél, aztán mikor látom rajta az örömöt, még büszke is vagyok.
- Hatalmas vagy, pacsi - nyújtom a kezem egy ötösre, aztán nevetek kicsit a próbálkozásán. Mikor közli velem, hogy még véletlenül se segítsek, teátrálisan lépek hátra egyet, kezeim a hátam mögött kulcsolom össze, hogy jelezzem, nem is fogok.
- Látod? Nálam máris jobb vagy. Nekem még ennyire se ment elsőre, Zójának kellett folyton meglöknie, mert csak egy helyben kalimpálóztam - ülök le aztán a másik hintába, és mivel most már a lábam is leér, könnyedén lököm meg magam.
- És mi a véleményed Kirillről, jól megvagytok? - fogalmam sincs, mennyire szeretne erről beszélni, de evidens, hogy tudni szeretném, hogy érzi magát nála.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=668695#post668695][b]Csonka-Ramholcz Zsombor - 2017.03.19. 11:34[/b][/url]

A kisgyerkőc boldogan ad egy pacsit a lánynak, aminek igaz, hogy nincs valami nagy hangja, hiszen nem tud akkorát csapni, de nem is az a lényeg. Aztán percekig próbálkozik a hinta meglökésével, mire sikerül neki. Büszkeség tölti el, amikor a szöszi azt mondja neki, hogy elsőre még neki sem ment ennyire, és bizakodva nézi, hogy most viszont milyen könnyen löki be magát.
- Akkor nekem is ilyen könnyen fog menni, mint most neked - mosolyog a lánykára, miközben továbbra is hajtja a hintát. Ha egyszer megállna vele, akkor valószínűleg nem tudná újra elindítani. Jobb ez így.
- Igen. Azt hiszem senki más nem szeretnék ennyire, hogy vigyázzon rám - jelentette ki egy kis gondolkodás után. - Tudod van saját szobám is. És segít megtanulni gördeszkázni. Igaz, még nem megy annyira, de már csak idő kérdése. És lehet kapok egy kutyust is - mesélte csillogó szemekkel. - Bár ez lehet túlzás. Ezt még szerintem meg kell vele beszélnem... - gondolkodott el, ugyanis a kutya ötlete csak délelőtt ötlött fel benne, egyáltalán nem beszélt még erről vele. De szinte biztos volt benne, hogy meg fogja engedni.
- Milyen a nagysuli? - kérdezte, mert már hallott róla ezt-azt Kirilltől, de még egyszer sem vitte el. És ahogy látta nem is nagyon akarta. Bár az is lehet, hogy nem akarta a kisgyereket egyszerre ennyi változásnak kitenni. Ki tudja?
- Tudod egyszer majd egyszer én is oda szeretnék járni, csak nem tudom hogy anyáék addig nem visznek-e haza - magyarázta.