[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=668685#post668685][b]Mácsai Ráhel - 2017.03.19. 10:37[/b][/url]
Zsombi Egyszerűen csak megint nem gondolkodtam, ez mostanság nagyon sokszor előfordul velem, így történt az is, hogy most egy csöppség fogja a kezem, miközben a játszótér felé haladunk.
Én is imádtam ott lógni, biztos, neki is tetszeni fog, meg hát Sean is odavan tőle, ők csak nem különbözhetnek annyira.
Még szerencse, hogy hozzátudtam jutni a kávémhoz - így szünetben kicsit nehéz, senki nem mer velem szövetkezni, mert tart Zójától -, szóval még azt is fel bírom fogni, amit mond. Mosolygok azon, hogy szinte be sem áll a szája, de én másokkal ellentétben nagyon örülök neki. Nem szeretem a kínos csendeket, és mindig azon vagyok, hogy megtörjem őket, a végén pedig pontosan így teszek én is. Mondom, ami eszembe jut.
- Na de ügyes vagy. Ha így folytatod, hamar fogsz majd tudni levelet írni, például a szüleidnek - elismerően mosolygok rá, még a zsebemből is előhalászok egy gumicukrot, amit diszkréten nyújtok felé. Mondhat nekem bárki bármit, annál finomabb édesség nincs.
- És mit szólsz a többiekhez? Beszélgettél már valakivel? A tanárok jó fejek? Amikor én jártam oda, imádtam őket, főleg Everett bácsit, majd meglátod, az a férfi hatalmas fazon - vigyorgok rá, én nagyon szerettem az előkészítőt, emlékszem is, hogy év elején, mennyire nem akartam ott hagyni. Máig úgy látom, hogy ott sokkal jobb lenne még nekem is.
- Persze, csak előbb... - leguggolok, és megkötöm a cipőfűzőjét, meg szépen be is tűröm neki, nehogy itt orra essen, nem szeretném, ha bármi baja lenne.
- Na, verseny? - állok fel, és kihívóan mosolygok rá. Nem is olyan nehéz ez, és esküszöm, szeretek vele lógni.