A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=683072#post683072][b]Sárközi Norbert Dorián - 2017.05.28. 18:09[/b][/url]

Amikor a gyerekek kicsik voltak, és Levi elkezdte az előkészítőt, még akkor vettük meg bogolyfalvi házunkat. Először azt terveztük, hogy a másikat kiadjuk, ideiglenesen, aztán később, amikor a Bagolykőbe járnak majd, visszaköltözünk, és ezt adjuk ki. Végül Kanada közbeszólt, így a házat a vétel után nem sokkal ki is adtuk, épp csak amikor tényleg az utolsó vázának is megtaláltuk a helyét. Eddig ugyanazok laktak benne, ám most, hogy már mind a három gyerekük elköltözött, túl nagy lett nekik a ház, így inkább egy kisebbet kerestek, ennek a kulcsait pedig szépen visszaszolgáltatták.
Ennek már két hete. Most azért jövök el ismét, mert máris új család költözik be, akik szintén három gyerekkel érkeztek a faluba. Talán ezért nem működött nekünk a dolog, ez a ház a három gyerekeseket vonzza. Az elmúlt két hétben a lelakott részek felújításra kerültek, néhány bútort cseréltünk és profi takarítók takarítottak ki, hogy tényleg minden tökéletes legyen az új család érkezésekor. A papírokat aláírtuk, egyelőre fél évre, mert az apa munkája hasonló az enyémhez. Nem szeretnének elmenni, de amit muszáj, azt muszáj, ezt ismerem én is. Így hát nagyon megértő voltam velük, és látszott, hogy ez nagyon jól esik nekik, fontos a jó benyomás, és valljuk be, ha valaki csak úgy szembe találkozik velem, akkor nem feltétlenül a kedves, rendes családapa az első, amit nyújtani bírok.
A boglyas téren átvágva először a hivatalba megyek, leadom a szerződésünk harmadik példányát, amit iktatnak is, így válik hivatalossá, hogy mostantól a Kémsei - Virágh család itt lakik, a Macskabagoly utca 42-ben. Kell még vennem valami szépet és kéket a feleségemnek, mert a múltkor a gondolataiban pont arra panaszkodott, hogy nincs egy kék díszítésű nyaklánca vagy karkötője se, aztán meg még süteményt, mielőtt hazaindulok. A cukrászda termékei még mindig itt a legjobbak. Egy pillanatra elpillantok az Bagolykő felé, de megállom, hogy elinduljak oda, most éppen nem beszélünk egymással Alexandrával, és nem én leszek az, aki megtöri a jeget. Ő döntött így.
Mennék én is tovább, de éppen hogy csak elindulok, szembe találom magam az előkészítővel, pontosabban az udvarával, ahova most szabadultak ki a gyerekek. Nem tehetek róla, egy pillanatra meg kell állnom, és kicsit visszaemlékezni arra, milyen is volt, amikor az enyémek is ilyen kicsik voltak még.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=701048#post701048][b]Sárközi Norbert Dorián - 2017.09.13. 21:57[/b][/url]

Vannak emlékeim. Visszajöttek, sajnos mind. Jó lenne, ha lenne olyan, ami nem látogatott volna meg, de persze azok, az iszonyatos tettek az elsők között voltak. Amikor megláttam a lányom, beugrott az első, amikor a feleségem, a második. Levente korábban eljött hozzám, nem éreztem semmit, nem ismertem meg, azonban ahogy megmutatták a gyerekkori képét, elkerülhetetlenül lecsapott az az emlék is. Most láttam csak, hogy mennyire megváltozott. A vonásai, a tekintete. Főleg a tekintete. Sokkal másabb lett, mint amilyen gyerekként. Egy nyílt szemű, mosolygós kiskölyök, huncut tekintetével pillantott rám a képről. A mostani sötét ábrázat nem is hinné az ember, hogy ugyanazt a kiskölyköt rejti. Ez bánt a leginkább.
A bal lábam végül nem jött helyre teljesen, kaptam egy botot, melyre nehezedhetek lépés közben. Az első napokban mindig elfelejtettem, és nagyon hamar meglett a dolog böjtje, most már nincs olyan, hogy nélküle mozdulnék meg. Idő kérdése, azt mondják. Persze... idő. Sosem voltam az a túl türelmes típus, utálom, hogy ez ennyire megnehezíti az életem. Mintha sosem jönnék helyre teljesen, csak senki se akarna szólni, mert olyan nagy vagyok. Ogre. De hát Shrek is jó arc volt, nem értem, rólam miért feltételeznek mást.
- Szóval, hol is tartasz, egész pontosan?
Fordultam a vörös üstök felé, miközben a bot koppanása olykor indokolatlanul hangosan dörren a macskakövön. Ez az, Sárközi apuka közeledik, hallja meg a világ. Elhúzom a számat a gondolatra, hogy ebben a pillanatban valószínűleg mindenki felénk fordul, és makacsul egy olyan pontra szegezem a tekintetem, ahol nincs senki, nincs arc, melynek vonásait, ösztönösen elemeznem kellene.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=701061#post701061][b]Sárközi Norbert Dorián - 2017.09.13. 22:40[/b][/url]

Jelezve, hogy értem, amit mond, bólintok párat. Az arcomon nem sok minden tükröződik, nem azért mert ne éreznék semmit, éppen azért, mert érzek, a fájdalmat. Úgy tűnik a mágusok előszeretettel hódolnak a macskakőnek a jó kis beton helyett.
- Olyan ez, mint az udvarlás. Nem lehet elkapkodni, eljön mindennek a maga ideje.
Persze megértem, hogy bosszús, hiszen a három év, az három év, én néha három napon is képes vagyok bosszankodni.
- Azért kértem, hogy ma itt találkozzunk, mert elrejtettem a téren öt beépített embert. Ez az egyik legforgalmasabb időpont itt. Iskolások jönnek és mennek, szülők és dolgozók. Tudtad, hogy ilyenkor akár száz ember is képes megfordulni öt perc alatt? Hihetetlen. Az öt ember, amíg fel nem fedezed őket, hasonló témakörben gondolkozik. Virágokról. Öt különleges virág, öt hétköznapi ember. Különböző életszakasz, stílus, vegyes nemi és etnikai összetétel. Plusz három háziállatom is itt van ma, őket is meg kéne találni, mert a gyermekeim kinyírnak, ha elszöknek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=703283#post703283][b]Sárközi Norbert Dorián - 2017.09.21. 22:15[/b][/url]

Kényelmesen támaszkodom a botomra, igazából nem nagyon lenne már szükségem rá, vagyis de, de egész jól elboldogulok nélküle, leszámítva persze a fájdalmat, de ezt nem mesélem el a családomnak. Élvezem, hogy mind azt lesik, minden rendben van – e velem, most végre én vagyok a középpontban. Szegény kicsi Dorián. Gonosz kicsi Dorián.
- A nejem egyszer azt mondta, hogy hozzám jön, ha megszerzek neki öt különleges virágot. Ez az az öt. Persze nemet mondott, szokásához híven, akkor negyedszerre, de izgalmas kihívás volt. Amúgy ez egy óvatlan tett, ha így jársz el, kiadsz magadból valamit, de most nem félek.
Elvégre egy helyről szalasztottak minket, ráadásul a balesetem, és az ő „balesete” miatt most helyet cserélünk, ő lesz a csapatban az „idősebb” korosztály, míg én az Eridont irányítom majd azzal a bunkó Kedvessel.
- A nő, Boglárka, kommandóst akartak csinálni belőle, de ő inkább beépülni szeret. Metamorfmágus.
A férfire nem térek ki, az apám, aki kifejezetten kérte, hogy ez a virág legyen nála. Boglárkának kacsintok, így ő tovább is sétál, míg az apám és Balu békésen helyet foglalnak a nekik kijelölt padon. Megkértem, hogy ott várakozzanak.
- Mibe futottál bele?
Ahogy megkérdezem, már meg is van, oh, hát valóban elég gusztustalan. Nagyon remélem, hogy neki nincs köze az iskolához, amibe a lányom jár, bőven elég volt az a házvezető ficsúr, amelyik megbolondította a naiv kislányokat.
- Stimmel. Sétáljunk közelebb.
Először a nagymamát és a unkáját veszem célba, előbbinek egy szál rózsát, utóbbinak pedig egy tábla csokit fizetek. Ők laknak most az itteni házunkban. A nagymama sokat vigyáz a kislányra, mert a szülei szinte mindig dolgoznak.
- Lili!
Kiáltok oda a navinésnek, aki felpattanva odasiet hozzánk. Neki egy könyvet nyújtok át. Az én lányomat nem érdekli a Szépség és a Szörnyeteg kézzel rajzolt, ősrégi változata, míg a kislány odáig van érte. Megérdemli.
- Tényleg léteznek, nekem elhiheted.
Felelem neki, amikor a lányka már messze jár, és az idős úr felé vesszük az irányt.
- Mennyire érezted nehéznek a gyakorlatot?
Kérdezem, miközben a tálcámat elővéve elkezdem leszámolni a nálam lévő pénzt.
- Ne engedj neki hülyeségeket venni, komolyan ne. Nem érdemli meg. Akkor se, ha az unokád.
Már látom, hogy Lexi közeledik, de most elég húzós a kapcsolatunk, a változatosság kedvéért. Apám úgyis vesz neki valamit, de én legalább szóltam. Intek inkább Viktornak, hogy haladjunk tovább.
- Mire gondol a kutya?
Kérdezem váratlanul, mikor már vagy tíz lépést megtettünk. Nem állok meg,
 a távolságot növelem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=704542#post704542][b]Sárközi Norbert Dorián - 2017.10.01. 09:56[/b][/url]

- Senki se tudja, hogy miként néz ki eredetileg.
Felelek egy kósza gondolatra. Nem azért nézek a fejébe, illetve nem is konkrétan bele nézek, csak figyelem a gondolatait, mert annyira nagyon benne akarnék lenni, hanem azért, hogy ne vesszenek el fél meglátások és mindenre tudjak reagálni a mai gyakorlattal kapcsolatban.
- Amúgy engem se. Túl magas vagyok, könnyű észrevenni.
Ami mondjuk sokszor nem kellemes, más részről viszont elég sokan elkerülnek inkább, így mentesülök a kínos beszélgetésektől. Öröm az ürömben, ahogy mondani szokták. Miközben haladunk, én is belebotlok abba, amibe a vörös srác, és meg kell vallanom, nem is tudom türtőztetni az arcom rándulásait.
- Vannak beteg emberek.
Azt hittem annál rosszabb nem nagyon jöhet, mint amikor a lányom közölte, hogy a tanárával, sőt, egy házvezetővel kavar. Egy olyan emberrel, aki aztán gondolkodás nélkül Alexandra legjobb barátnőjével kezdett el kavarni, aztán most meg ki tudja, hogy még kivel. És ez az ember „Életvitelt” tanít. Hát nagyon remélem, hogy nem ezt a fajtát közvetíti a diákjai felé, bár ahogy emelkedik a terhes diáklányok száma, nem vagyok benne biztos, hogy nem.
- Nekem sosem voltak jó ismereteim. Ezeket a gazokat is csak azért tudom, mert megkövetelték. A párválasztás sosem egyszerű, de legalább megérte.
Vonom meg a vállaimat, mintha nem számítana. Pedig számít, mindig. A mai napig de, most nem ezért vagyunk itt.
- Szerintem az oktatás hatalmas hiánya ez. A védekezést nem csak a pálcáddal kell megtanulnod. Az elmédet is le kell zárnod. Egy párbaj során nagyon könnyen le tudnak győzni, ha nincs minimális védelmed sem.
Nekem is gyenge a védelmem, le tudom zárni az elmém a kíváncsiskodók ellen, de egy igazán jó legilimentor könnyedén áthatolna a mostani állapotokon. Éppen ezért döntöttem el, hogy képzem magam, hogy a mostani gyengébb részt is megerősítem. Eddig lefoglalt a munka, és nem foglalkoztam vele, mert, hogy bármikor meghalhatok. Most már egészen sok szabadidővel rendelkezem ahhoz, hogy tökéletesítsem a tudásom.
- Gyors volt, és egész jó. Leszámítva azt.
Nem mondom ki, de mind a ketten tudjuk. Inkább elirányítom a családomat, mielőtt visszatérnék a másik félhez, nem engedve, hogy lemaradjon.
- Egy lusta, nyáladzó kiskirály. A fiam folyton elkényezteti. Meg mind elkényeztetjük.
A kérdésére, hogy kérdezhet-e, bólintok, és figyelmesen felé fordulok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=705712#post705712][b]Sárközi Norbert Dorián - 2017.10.15. 15:24[/b][/url]

- Elképzelhető. Mondjuk szerintem az egyik legizgalmasabb vele született képesség.
Nem mintha én annyira szeretnék az lenn, az igazság az, hogy én magam is szeretem azt, ahogy kinézek, akkor is, ha a testemen látszik, hogy nem egyszer lyukasztották már ki. Jól van ez így, és jól is lesz most már halálom napjáig. Meg aztán. belegondolva abba, amit Viktor mond, ki tudja, talán tényleg nem emlékszik már arra, hogy milyen is a valódi arca. Talán a személyiségét sem ismeri már. Azt hiszem mostanában túl sok pszichológussal volt dolgom.
- Örülök, hogy ilyesmik nem előfeltételek. Én jól tudtam varázsolni, erős voltam, és gyors. Nem kellett más. Ha mondjuk valami Mágiatörténeti izére kellett volna emlékeznem, akkor buktam volna a dolgot. Anno kihúztam Merlin életét, az egyetlen tételt, amit tudtam, és annyira hitelesen adtam elő, hogy azt hitték, mindent tudok. Nem is kérdeztek bele másba. Szerencsémre.
Már nem nagyon emlékszem a vizsgáimra, de a Merlin életéről költött a mai napig bennem van. És valljuk be, tényleg egész jól sikerült akkor. Persze nem érdekelt, mert már rég belépő volt az akadémiára, ez csak amolyan plusz elfoglaltságnak volt mondható.
- Vannak az iskolában olyan tanárok is, akiknek még csak minimális erkölcsük vagy végzettségük sincs. Vonom meg a vállam könnyedén. Ez persze nem feltétlenül Kriszpin hibája, de az elmúlt időszakban elég sok minden gázosnak mondható eset történt ott. Mindenféle keresett bűnözők, meg diákjaikkal hentergő házvezetők. Szerencsére most már legalább a házvezetés kikerül a kezeik közül, mér akkor is, ha a bajtársaim meg éppen ezt nyalták be. De majd csak zöldágra vergődik minden.
- Az mindenképpen jó, ha van. A harctéren nem feltétlenül a legszerencsésebb, ott az a jó, ha mindent ki tudsz zárni, de ha mondjuk nem vagy feltétlenül a tűzvonalban, akkor nagyon hasznos tud lenni. Az ellenfél egész stratégiáját megtudhatod, ha a megfelelő fejbe látsz. Illetve azt is, hogy mennyi esze van a másiknak. Sokan a kinézetük és a kegyetlenségük miatt vannak egy-egy erősebb jellemű vezető miatt, és nem az agyi képességeik miatt. Ha nem így volna, nem biztos, hogy mögöttük lennének.
Kacsintok egyet a vörösre, miközben elhagyjuk a teret, ám ezzel nem áll meg a beszélgetés, csak a táj változik.