A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

Nem így terveztem, de így alakult. Egyszerűen mikor apu is megemelte a hangját, hogy csendre intse az anyám, felpattantam és elhopponáltam a vacsora kellős közepéről. Sose tettem ilyet, viszont annyira megviselt az idei, hogy egyszerűen nem bírtam ott maradni.
Anyu a fél személyzetet kirúgta, aztán a nővérembe állt bele, hogy rossz nevelőnőt talált, pedig a kislánnyal nem volt semmi gond. Nyűgös volt, keveset aludt, mint a gyerekek. Megjött anya nővére is a lányával, akit tényleg már csak a lélek tart életben, aki aztán leült velem szembe. Mikor eljöttem épp előkerültek a pálcák. Hát... Boldog Karácsonyt.
A téren sétálok, miután elugrottam a vásárba egy kürtös kalácsért, és a könnyeimmel küzdök, mert bosszant és fáj, hogy nekünk sose lehet normális karácsonyunk. Kit érdekel, ha megreped a bejgli, azt sem értem, miért kell külön ruhát varratni erre az alkalomra, mikor a legjobb az lenne, ha mindenki pizsiben fetrengne a padlón. De nálunk erre sose kerül sor.
A teret viszont szeretem, főleg most, hogy így ki van világítva. Páran sétálnak, és valami hegedűs is zenél. Én is leülök a szökőkút peremére, hogy megbontsam a kalácsom, és majszolni kezdjek.
Kinek kellenek a puccos ünnepek, ez sokkal jobb. Csak azt sajnálom, hogy Berci nincs itt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=870524#post870524][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.12.27. 13:05[/b][/url]

Nem így terveztem, de így alakult. Egyszerűen mikor apu is megemelte a hangját, hogy csendre intse az anyám, felpattantam és elhopponáltam a vacsora kellős közepéről. Sose tettem ilyet, viszont annyira megviselt az idei, hogy egyszerűen nem bírtam ott maradni.
Anyu a fél személyzetet kirúgta, aztán a nővérembe állt bele, hogy rossz nevelőnőt talált, pedig a kislánnyal nem volt semmi gond. Nyűgös volt, keveset aludt, mint a gyerekek. Megjött anya nővére is a lányával, akit tényleg már csak a lélek tart életben, aki aztán leült velem szembe. Mikor eljöttem épp előkerültek a pálcák. Hát... Boldog Karácsonyt.
A téren sétálok, miután elugrottam a vásárba egy kürtös kalácsért, és a könnyeimmel küzdök, mert bosszant és fáj, hogy nekünk sose lehet normális karácsonyunk. Kit érdekel, ha megreped a bejgli, azt sem értem, miért kell külön ruhát varratni erre az alkalomra, mikor a legjobb az lenne, ha mindenki pizsiben fetrengne a padlón. De nálunk erre sose kerül sor.
A teret viszont szeretem, főleg most, hogy így ki van világítva. Páran sétálnak, és valami hegedűs is zenél. Én is leülök a szökőkút peremére, hogy megbontsam a kalácsom, és majszolni kezdjek.
Kinek kellenek a puccos ünnepek, ez sokkal jobb. Csak azt sajnálom, hogy Berci nincs itt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=870532#post870532][b]dr. Reece Laines - 2023.12.27. 15:07[/b][/url]

Fekete szövetkabátom húzom magamon összébb félkézzel, hogy ne legyen útban, ahogy nadrágom zsebéből túrom ki a cigarettás dobozt. A mai nap túlságosan is szürreálisra sikerült. Kicsit úgy érzem, mintha meg lett volna rendezve, és hamarosan kapom a baglyot Verától, hogy sajnálja, amiért így tett, de viccesnek gondolta. Meggyújtom a szálat, erősen tartom a lyukacsos szatyrot, nehogy elguruljanak a narancsaim.
Elégedetten szívok egyet, a hegedűs bácsit hallgatom és nézem kicsit, de mikor fordulok veszem észre az ismerős alakot. Elmosolyodom, pedig van egy olyan sanda gyanúm, nem indokolja a mosolyt az, hogy itt van.
- Szervusz - lépek elé rendesen. - Fel fogsz fázni - közlöm vele szemrebbenés nélkül azt, ami azonnal eszembe jut, amint meglátom. - Jól vagy? - nem megyek közelebb, nem lépek oda, hisz amíg nem tudom, vágyik-e társaságra, nem zaklatom - plusz nem szokásom az emberek arcába dohányozni, még ha csak ritkán is élek ennek a káros szokásomnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=870534#post870534][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.12.27. 15:18[/b][/url]

Hatalmas itt a paletta kérem szépen. Már ami a karácsonyi dalokat illeti. Tényleg élvezettel hallgatom, pedig nem egy filharmonikus zenekar, és nem zárt tér, kellemes meleggel. Sőt, ha megerősödik a szél, kimondottan hideg tud lenni, de ez sem zavar. Felejteni akarok, vagy csak lenyugodni, vagy megemészteni.... esetleg csak egy karácsonyi csodát, ami rendbe tesz. Fogalmam sincs. A kürtös kalács azért sokat segít, ez a legfinomabb egyébként, amit ma ettem.
- Melegítő bűbáj - motyogom, miközben serényen tépek le egy újabb darabot. A hang épp csak átjut a gondolataimon, és fel sem fogom elsőre kihez tartozik, egyszerűen nincs kedvem ismerkedni, és se cigim, se apróm.
Azért amint megkaparintom a darabot, felnézek én, hogy arcomra egyből kiüljön a döbbenet.
- Jó estét, hát Ön? - a cigi engem nem zavar, van a családomban is olyan, aki dohányzik. Én magam csak egyszer próbáltam, és el is döntöttük, hogy mi nem leszünk jó barátok, mikor alig bírtam abbahagyni a köhögést.
- Fahéjas - nyújtom felé a kalácsom ahelyett, hogy válaszolnék a kérdésre. Este itt vagyok, ahelyett, hogy vacsoráznék a családommal, és egyébként sem tudom már rendezni a vonásaim.
- Nagyon tehetséges, eddig csak egyszer rontott - nézek a hegedűző felé, még egy halvány mosoly is odakerül az arcomra.
- Sajnálom, hogy Önre morrantam - kérek azért bocsánatot némi idő elteltével, mert tudom, másokon levezetni a feszültségem sem túl szép dolog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=870536#post870536][b]dr. Reece Laines - 2023.12.27. 15:39[/b][/url]

Hümmentek egy halkat a válaszra, de nem szólok. Hagyok időt, hogy felnézzen, hiszen a cipőmről aligha ismerhet fel.
- Szép estét - köszönök még egyszer, biztos, ami biztos alapon. - Hazafelé tartok. Be kellett ugranom az irodába, és ha már arra jártam, szaladgáltam pár kört narancsért Reinának - emelem meg a szatyrot is nyomatékosításképpen. Gondolom senkit nem lepek meg azzal, hogy mennyire nehéz narancsot szerezni karácsony első napján - és nézzenek oda, az én kezemben mégis van.
- Köszönöm - tépek le egy kisebb darabot. Út közben szívok egy utolsót a cigarettából, majd elnyomom és dobom a kukába. Visszaérve állok meg ugyanúgy Zsolna előtt. Barnáim ismét a hegedűsre siklanak, és még akkor is a bácsit nézem, mikor elér hozzám a bocsánatkérés.
- Semmi baj - ingatom meg fejemet. - Én is elnézést kérek, amiért zavarlak, csak nehéz túllépnem azon, ha egy diákom pityeregve ül egyedül a téren - mosolyodom el kedvesen.
- Szeretnél beszélni róla?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=870537#post870537][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.12.27. 15:50[/b][/url]

- Furcsa így ing meg zakó nélkül - állapítom meg, talán még kicsit össze is szűkülnek a szemeim.
- Mint valami kosaras - döntöm oldalra a fejem, már egy fokkal lelkesebb mosollyal, de mentségemre legyen mondva, nagyon a termen vagy iskolán kívül még sosem láttam. Lehet mindig így öltözködik, bezzeg én. Az én ruháim most is egyenesen rám vannak szabva.
- Rakják majd a héját a radiátorra, nagyon jó illat lesz tőle - adok egy tippet, persze bízva abban, hogy nem padlófűtésük van, mert ott nyilván bukott a történet. Ezt is csak úgy láttam egy francia barát családjánál. Valahogy nagyon tetszett, hogy a kis helyet teljesen átjárta a narancs illata.
Azért megkönnyebbülök, hogy vesz a kalácsból, így bízok abban, nem sikerült magamra haragítanom, hisz nem szeretném. Épp csak azt gondoltam, itt aztán biztos nem futok ismerősbe, főleg nem ilyenkor.
Ahogy felhívjam a figyelmem, úgy törlöm le gyorsan a könnycseppeket a kézfejemmel, és a lehajtom a fejem. Még szerencse, hogy ki van engedve a hajam, így legalább takar.
- Én nem.. csak... tényleg szépen játszik - úgy van, inkább nézzen szentimentálisnak, abba inkább belenyugszom.
A kérdésre aprót vonok a vállamon, mielőtt még újra felnéznék, de a mosolyt valahogy akkor is visszavarázsolom az arcomra, még ha most fáj is.
- Semmi olyat nem tudnék mondani, amit még nem hallott - ezt már a múltkor is megbeszéltük.
- És a húga már biztos tűkön ül, nem szeretném feltartani - mert ez is egy nyomós indok.
- Jól leszek - ezt legalább határozottan tudom állítani, csak a mikorra ne kérdezzen rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=870538#post870538][b]dr. Reece Laines - 2023.12.27. 16:14[/b][/url]

- Az az általános öltözékem - vonom meg vállaimat. Harapok egyet a kalácsból. - De Reina megengedte, hogy ma lazább legyek - nevetek fel halkan. Mivel tegnap volt a születésnapom, így karácsony első napja nekünk az igazi karácsony - és hogy lehetne kényelmesebben ünnepelni, mint kényelmes ruhában?
- Mondom majd neki. Kedveli az ilyen dolgokat - biccentek aprót köszönetem jeléül, hogy megosztotta ezt. Reina értékelni fogja és szinte biztos, hogy ki is próbálja. Ezzel csak az lesz a baj, hogy félek, nekem kell megpucolnom ehhez a narancsot majd. Úgy mondom ezt, mintha Reinának nem én tenném...
- Valóban szép - foglalok helyet mellette, kifejezve azt, hogy sajnálatos módon nem fogom itt hagyni ilyen állapotban. De hajlandó vagyok akkor úgy tenni, mintha nem sírva ülne mellettem, hanem teljesen jól. Kicsit hátrébb dőlök, számba dobom az utolsó falatot, fejemet felfelé fordítom.
- Persze, hogy jól. Ezek a dolgok mind elmúlnak előbb vagy utóbb - nem hazudok neki. Elmúlnak, csak az nem mindegy, mekkora fájdalmat okoznak közben az illetőnek - nekem elég nagyokat kellett átélnem ahhoz, hogy végre felszabadulhassunk Reinával együtt. - Reina ráér. Csak megkívánta a narancsot, nem sürgős a dolog - teszem hozzá, nehogy ez miatt is fájjon a feje. Úgy érzem, van elég dolog, amin rágódhat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=870542#post870542][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.12.27. 16:33[/b][/url]

- Ez igazán kedves tőle.... jól áll - fogalmam sincs, hogy lehet-e ilyet mondani egy tanárnak, de a véleményem meg csak kinyilváníthatom, attól még nem kerülök a Zengőbe, ugye?
- Az a lényeg, hogy nagy darabokban kell leszedni. Meg ha mégse fogy el mind, akkor szegfűszeget lehet bele dugni... csak láttam. Egyik francia barátnőm így oldja meg az illatosítást télen, és tényleg nagyon jó - kicsit hiányzik is most, hogy nem ott vagyok. Ott jó volt a karácsony, pedig rengetegen voltak, étel meg alig, mert azért nem egy Bánffy családról beszélünk, de mindenki nevetett, és nagyon jól éreztem magam.
Érzékelem, hogy leül mellém, és legszívesebben a fejem ráznám, de... valahol jól esik. Egészen idáig én azt hittem, hogy egyedüllétre van szükségem, de az ő jelenléte egyáltalán nem zavar. Csak attól érzem rosszul magam, hogy a húgától veszem el az időt.
- Eljött anyu nővére... őt nem ismeri, de anyu, csak hatványozva. Kicsi a fa, a díszek is alig látszanak, nem ért rá a fodrász, hogy csak így van a hajam? - megrázom a fejem, mert nem tudom palástolni a rosszallást a hangomban, mert nem hiszem el, hogy még most is csak ezek kellenek, hogy fontosak legyenek.
- Mikor meguntam és eljöttem, már előkerültek a pálcák, és apu szólt rá anyura. Apu sose szól rá, mindig mindent ráhagy, mert jobb a békesség. Szépen lassan széthullik a családom, és még csak észre sem veszik. Pedig bármit megtennék értük, de tényleg. Ha elém állítanának valakit, hogy hozzá kell mennem, csak annyi kérdésem lenne, hogy mikor, mert tudom, hogy nekik ez fontos.... - nehéz beszélni, főleg úgy, hogy közben nyelnem kell egyet, mert gombóc kerekedik a torkomban, de még így sem tűnik el.
- Lemondtam valakiről, aki fontos volt, mert így akarták, megszakítottam a kapcsolatot egy nagyon jó barátnőmmel, mert ők így akarták... és most fel kellett állnom az asztaltól, és eljönni az otthonomból - fonom össze a kezeim a mellkasom előtt, és fázósan húzom össze magam, pedig tudom, hogy ennek semmi köze nincs a hideghez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=870543#post870543][b]dr. Reece Laines - 2023.12.27. 16:53[/b][/url]

Szélesen elmosolyodom a bókra. Mióta anya meghalt, a karácsonyok sem a régiek, de Reina mindent megtesz, hogy megtartsa a karácsonyi hangulatot - ezért pedig mérhetetlenül hálás vagyok neki.
- Átadom az információkat majd mindenképpen - támaszkodom meg a hátunk mögött. Egyik kezem kicsit Zsolna mögött van, remélem, hogy nem fogja zavarni, de figyelek arra, véletlen se érjek hozzá.
Nem kell sokáig várnom, hogy végül, ami a szívét nyomja, napvilágra kerüljön. Csendben hallgatom. Félek, ha mondanék valamit, az nem lenne tanárhoz, de még emberhez sem méltó - miközben szívem szakad ketté. Képes lenne bárkihez hozzámenni, ha ezzel boldoggá teszi a családját. Már-már lemondóan sóhajtok. Annak szenteltem az életem, hogy megóvjam az ilyen helyzetbe került lányokat és fiúkat, de ha elfogadják a sorsukat, akkor mi értelme?
- Miért szeretnél irreleváns elvárásoknak megfelelni? - teszem fel inkább a kérdést, hangomból nem érződik ki semmi. Sem undor, sem rosszallás, színtiszta érdeklődés maximum. Elővigyázatosnak kell lennem, hiszen nincs közöm ahhoz, ami a családjában történik. Bizalommal fordul hozzám, nem ügyfelem, hogy elé tárjam a nyers és őszinte véleményem.
Ha csak visszaemlékszem arra az időre, amikor nekem kellett feleség-jelöltekkel találkoznom, legszívesebben kiadnám a nemrég megevett kalácsot. Gyermek voltam még, mindössze 15 éves, de azért, hogy Reinát békén hagyják, bármire hajlandó lettem volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=870545#post870545][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.12.27. 17:06[/b][/url]

Csak biccentek, mert örülök, ha csak ennyivel is, de hozzá tudtam járulni ahhoz, hogy nekik jobban teljen a karácsony. És szörnyen érzem magam, mert boldognak és hálásnak kellene lennem azért, hogy a sulin kívül, nem csak átnéz rajtam, de... egyszerűen csak friss az élmény.
- Mert ezt várják el tőlem - ahogy felé fordulok, csak akkor érzékelem a kezét, ami egy pillanatra kizökkent, és megilletődök. Én eddig nem tudtam, hogy ennyire közel van, de csak magamban megrázom a fejem.
- Én vagyok a tökéletes gyerek. Mutogatnak, dicsekednek velem, mert van mit. Ők pedig a családom. Kineveltettek, taníttatnak és tudom, hogy szeretnek is. De ha még ez sem lenne elég, Bercinek el kell vennie egy nőt úgy, hogy mindenki tudja, hogy meleg... különben kitagadják - a világ legnagyobb közhelye, tudom én... de tényleg nincs más választásunk.
- Én a magam részéről simán feladnám a kényelmes és fényűző életet, ha elég bátor lennék hozzá, Berci viszont le nem mondana róla, és támogatás nélkül miniszter sem lehet - szeretném, hogy megértse, mert valahol tudom, hogy most talán ő az egyetlen, aki megtudja. Hiába beszéltem róla Dominak, vagy Márknak, ők mind csak felszínt tudnak kapirgálni, mert nem élnek benne. Nem tudják milyen egy ilyen családban.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=870553#post870553][b]dr. Reece Laines - 2023.12.27. 18:39[/b][/url]

Nem nézek rá. Az eget fürkészem, ami ugyan nem csillagos a mesterséges fény miatt, de tökéletes arra, hogy arcomra ne üljön ki a véleményem. Némán fújom ki a levegőt, mielőtt megszólalok.
- Értelek. Albertet is megértem - felelem lágy hangon. Tényleg megértem. Évekig éltem úgy, hogy azt hittem, az a kötelességem, hogy elvegyek egy, Maximiliamnek megfelelő nőt, hogy boldog legyen - egészen addig, amíg kiderült, a húgom is hamarosan erre a sorsra jut. Mintha villám csapott volna belém, úgy húztam a választást, ameddig tudtam, és mivel partner voltam a feleség keresésben, Maximiliamnek sem lehetett egy szava. Azok mondjuk nem is voltak, a keze mozdult inkább.
Mindezek ellenére, Zsolna szavai hallatán, bármekkora is legyen a megértésem, szívem szorul össze és gyomrom áll görcsbe: a hátamon lévő hegek ismét feszülnek. Látatlan ráz ki a hideg.
- Ugyanebben éltem évekig, elhiheted, tudom miről beszélsz - sandítok le rá féloldalas mosollyal. - Albert mástól is kaphat támogatást, ahogy neked sem kell hozzámenned egy olyan férfihoz, akihez nem akarsz - pillantok vissza az égre. - Milyen szeretet az, amit elvárásokhoz kötünk, Zsolna?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=870558#post870558][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.12.27. 18:51[/b][/url]

Amíg az ég felé sandít, én megengedem magamnak, hogy tovább tartsam rajta a tekintetem. Utálom ezt, hisz pont a szeretet ünnepén ez a téma, mikor ajándékokról, jövő évi tervekről, és arról kellene beszélni, kinek volt rondább a pulcsija.
Viszont amire vágyom, azt megkapom. Azt mondja ért, és én ezt el is hiszem, lévén olyas valaki mondja, aki még soha nem hazudott, vagy mondott valamit csak azért, mert azt szeretném hallani. Furcsa nyugodtság lesz úrrá rajtam, és kevésbé érzem magam árulónak. Tudom, hogy most olyas valakivel beszélek, akin volt már ez a cipő.
- Amilyet ismernek. Ők sem kaptak mást... tudom. És tudom, hogy feltétel nélkül kellene, hogy legyen, de az ilyen szerintem csak az igazán szerencsésnek adatik meg - sóhajtok fel én, letörve egy újabb darabot a kalácsból, csak hogy utána szárazon és keserűen felnevessek.
- Ugye milyen furcsa? Irigyelnek minket, ölnének, hogy a helyünkben legyenek, és mégis én ülök egy szökőkút peremén.... - már hányszor gondoltam erre, csak most ki is merem mondani. A helyzet az, hogy bármikor szívesen cserélnék, de tudom azt is, hamar visszatáncolna az illető, mert a csillogáson túl csak nagyon kevesen látnak.
- Viszont jobb ha megyek, már így is jól feltartottam. A húga biztos el sem tudja képzelni, hová ment narancsért - bökök a zacskóra a fejemmel mosolyogva, ahogy kicsit nyugodtabban már sikerül magamra aggatnom az álarcom. Hisz minden rendben van. Rendben kell lennie.
- Köszönöm...  van abban valami, hogy elég csak beszélni - harapok az ajkamba, és lassan felállok, csak most tűnik fel, hogy jól lehűlt az idő.
- És sajnálom, remélem azért nem sikerült teljesen elvennem a kedvét... és sajnálom azt, hogy tudja, miről beszélek... Önnek igazán nem kellene - a szomorúság ott cseng a hangomban, mert igazságtalannak tartom, hogy egy ilyen kedves ember is megtapasztalja azt, amit én.