A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

Az utóbbi hetekben egészen sokszor futottak össze, de most nem azért, mert Dani eltévedt és patrónust küldött volna Gittáért, hogy mentse ki a pácból, hanem tudatosan, előre eltervezett találkák voltak az övéik. Sajnos csak heti két napot tölt a faluban, azonban most hétvégén is eljött a hivatali hop-por állomáson keresztül. Mind a ketten nagyon elfoglaltak, így hétvégente sokkal könnyebb összeegyeztetni akár egy kellemes sétát is, ami ebben a gyönyörű tavaszi időben kiváló programnak ígérkezik.
Egy szál fehér rózsával érkezik meg a megbeszélt célpontra Boglyas téren, ahol mindig is szoktak találkozni. Izgatottan, de mégis boldogan várja a következő találkozót, amit még a múlt héten beszéltek le. Gyorsan megigazítja a nyitott kabátja alatt a zakóját, ami egy kicsit rendezetlenül áll az utazási forma miatt.
- Gitta! - Kapja fel a fejét, ahogy meglátja közeledni, csinosan és dekoratívan, mint mindig. Kezét finoman felemeli, hogy intsen, a rózsát pedig eldugja a háta mögé, bár lehet, hogy már későn cselekedett.
Torka kicsit elszorul, ahogy próbál tovább beszélni, sietős léptei közepette köszörüli meg.
- Sziaa! Hogy vagy? Ezt... Neked hoztam! - Zavart mosoly kíséretében nyújtja át a rózsát, miközben barnáival egy pillanatra elvesz a lány szemeiben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=861127#post861127][b]Gófitz Dániel - 2023.03.21. 22:34[/b][/url]

Az utóbbi hetekben egészen sokszor futottak össze, de most nem azért, mert Dani eltévedt és patrónust küldött volna Gittáért, hogy mentse ki a pácból, hanem tudatosan, előre eltervezett találkák voltak az övéik. Sajnos csak heti két napot tölt a faluban, azonban most hétvégén is eljött a hivatali hop-por állomáson keresztül. Mind a ketten nagyon elfoglaltak, így hétvégente sokkal könnyebb összeegyeztetni akár egy kellemes sétát is, ami ebben a gyönyörű tavaszi időben kiváló programnak ígérkezik.
Egy szál fehér rózsával érkezik meg a megbeszélt célpontra Boglyas téren, ahol mindig is szoktak találkozni. Izgatottan, de mégis boldogan várja a következő találkozót, amit még a múlt héten beszéltek le. Gyorsan megigazítja a nyitott kabátja alatt a zakóját, ami egy kicsit rendezetlenül áll az utazási forma miatt.
- Gitta! - Kapja fel a fejét, ahogy meglátja közeledni, csinosan és dekoratívan, mint mindig. Kezét finoman felemeli, hogy intsen, a rózsát pedig eldugja a háta mögé, bár lehet, hogy már későn cselekedett.
Torka kicsit elszorul, ahogy próbál tovább beszélni, sietős léptei közepette köszörüli meg.
- Sziaa! Hogy vagy? Ezt... Neked hoztam! - Zavart mosoly kíséretében nyújtja át a rózsát, miközben barnáival egy pillanatra elvesz a lány szemeiben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=861129#post861129][b]Lónyay R. Hargita - 2023.03.21. 22:56[/b][/url]

Hajszálon múlik, hogy nem kések el, miután egy fél órán ácsorogtam a ruhásszekrény előtt azon töprengve, hogy a piros ruha túl sok lesz-e vagy vegyem fel inkább a bézst. Végül egy harmadik mellett sikerült dönteni utolsó pillanatban. Sötétszürke és kicsivel a térdem fölött ér véget. Még a piros szövetkabátom is tökéletes választás mellé. A sálat el is felejtem, hiába készítettem ki az ágyra, de ez már csak félúton a Boglyas tér felé jut eszembe. Nincs időm visszamenni, úgyhogy inkább csak tudomásul veszem egy röpke kis grimasszal és szaladok is tovább. Már ott is van, épp a zakóját igazítja, amikor odaérek, igyekezve összeszedni magam gyorsan még kicsit, hogy ne úgy érjek oda, mint akinek mindjárt elfogy a levegője. Lelassítok kicsit, mély levegőt véve, aztán széles mosolyt villantok rá. A zsúfolt mindennapokban szeretem ezeket a kis sétáinkat, amikor főként művészetről beszélgetünk. Mindig érdeklődve hallgatom, hogy áll a disszertációjával, mi a helyzet az egyetemen vagy éppen az előkészítőben, ahogy én is mesélek neki az illúziómágiáról, az ispotályról vagy éppen csak a mindennapokról néha.
- Dani, szia - köszönök vissza, és igazán meglepődöm aztán a szál rózsán. Pislantok is párat a virágra, aztán rá, majd ismét a világra és elmosolyodom ismét. Kicsit talán el is pirulok, legalábbis úgy sejtem abból, hogy forrónak érzem a bőrt az arcomon hirtelen.
- Köszönöm szépen. Nagyon kedves - mondom őszintén, megszagolva a rózsát. Ugyan a magnólia a kedvenc virágom, ezt szerintem még sosem mondtam neki, és én a rózsának is éppen annyira örülök, mint ha magnóliát kaptam volna. Úgy döntök, belekarolok, szabad kezembe meg a virágot fogom. - Van terved, merre sétáljunk ma?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=861131#post861131][b]Gófitz Dániel - 2023.03.21. 23:30[/b][/url]

Dani nagyon üdítő társaságnak tartja Gittát, és bár mással foglalkoznak, nagyon jól megértik egymást és szívesen meghallgatják a másik épp aktuális örömét, gondját-baját. A tanév végefelé lehet, hogy több volt inkább a baj, elvégre itt volt a vizsgaidőszak és az amúgy is pörgős események még inkább forogni kezdtek a tengelyük körül.
Arcán őszinte derű ül ki, ahogy közelítenek egymáshoz, Gitta szemmel láthatóan sietett, hogy időben ideérjen. Pedig igazán nem kellene kapkodnia, Dani nem az a türelmetlen típus, főleg, nem, ha néhány percről van szó.
- Nagyon csinos vagy, jól áll a piros! Meg a szürke így együtt. - Elég bénán megy a bókolás, de a szívéből jön, még ha ilyenkor nem is a szavak embere. Megszokta, hogy általában hallgat és inkább kérdez, mint ő meséljen nagyon sok mindenről. Tekintete a ruháról visszasiklik a lány arcára, ami szemmel láthatóan rózsásabb lett, mint az előbb.
Biztatóan hunyorogva bólint egyet, úgy dönt, hogy nem jegyzi meg, hiszen azzal csak még inkább zavarba hozná, amit nem szeretne - főleg, hogy ő magán is érzi a meleget. Neki jó védőruha a szakáll, sok mindent eltakar.
Jó érzéssel tölti el, hogy Gitta magától karolja át, fél lépéssel közelebb is lép, hogy ne kelljen olyan messzire ágaskodnia hozzá, de nem szeretné belemenni a személyes terébe.
- Én a tóra gondoltam, annyira szép időnk van. Neked mihez lenne kedved? - A természet mindig olyan megnyugtató és kellemes hangulatot teremt egy jó beszélgetéshez, emiatt gyakran részesíti előnyben, amikor kiszakad a könyvek felől.
- Útközben pedig mesélj, mi volt ezen a héten? - Fordul oda érdeklődve, miközben felveszi Gitta tempóját. Tudja, hogy még maradt vizsgája a lánynak a végére, de nagyon reméli, hogy nem egyetemi stílusban szórják a hallgatókat és nem volt semmi gond.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=861780#post861780][b]Lónyay R. Hargita - 2023.03.31. 22:48[/b][/url]

- Köszönöm - válaszolom a kedves bókra elmosolyodva, kicsit talán még el is pirulok, bár az talán annak is betudható, hogy siettem. Nem akartam megvárakoztatni. Meg is igazítom kicsit a kabátom, lesöprök róla pár hajszálat meg tényleges és képzelt szöszt gyorsan. Azért el kell ismernem magamnak, hogy ezt most egészen jól kezelem, nem vagyok olyan szörnyen zavarban, mint amilyet tapasztaltam már néhányszor, hogy azt se tudom, hol áll a fejem. Ez persze nem jelenti a legkevésbé sem, hogy ne élvezném a társaságát. Sőt, tulajdonképpen olyasmi ez az együtt töltött idő, amiben mintha már-már otthonosan mozognék. Nem olyan intenzív, mint Mihail társaságában lenni, de talán éppen erre van szükségem, azért is olyan kellemes. Még virágot is kapok tőle. Meg is szagolom a rózsát, miután megköszönöm. Igazán kedves. Belekarolva felvetem azt is, hogy beszéljük meg, ma van-e már terve, merre szeretne sétálni. Az sem gond, ha nincs. Általában egészen hamar sikerül kitalálnunk valamit egyébként is, roppant hatékonyan tudunk közös nevezőre jutni. A tavacska viszont nekem is tetszik, mint elképzelés, így ma ez igazán gyorsan és egyszerűen megvan.
- Remek ötlet - állapítom meg még mindig mosolyogva, aztán elgondolkodom a kérdése hallatán. Mi is történt a héten? Huh, nálam sosem áll az élet egyébként sem, szóval ezt tényleg számba kell venni, mielőtt bármi értelmeset tudnék mondani.
- Leginkább tanultam és vizsgáztam két próba között, vagy inkább próbáltam a tanulás és a vizsga között. Nem tudom, hogy helyesebb a kijelentés. Viszont eddig egészen jól haladok. Muszáj megtartanom a tanulmányi ösztöndíjam, de most úgy érzem, menni fog. Te haladtál a disszertációddal? És mi a helyzet az előkészítőben? - érdeklődöm, hadd ne csak én beszéljek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=862414#post862414][b]Gófitz Dániel - 2023.04.07. 21:52[/b][/url]

Néha még most is olyanok vagyunk, mint két tini, akik zavarban vannak. Abban majdnem biztos vagyok, hogy Gittának én lehetek az első olyan udvarlója, aki igazán komolyan gondolta vele - legalábbis a reakciói erről engednek árulkodni.
Nekem sem volt még olyan párom, aki mellett hosszan el tudtam volna képzelni a jövőm, igaz, időm sosem volt annyi, hogy eleget tudjak nyújtani a másiknak. Legalábbis azt éreztem, hogy a legnagyobb akadályozó tényező a korábbi kapcsolataim során az ez volt.
Szerencsére, most egyikünknek sincs ideje, így bébi lépésekben haladunk előre, azonban ez mind a kettőnknek megfelel. Nagyon könnyen meg tudunk egyezni, minden közös percet élvezünk együtt.
Boldogan mosolyodom el, örülök, hogy örül a virágnak és a kis egyszerű programunknak.
- Egyszer elnézhetnénk Pécsre is, ha van kedved. Vagy valamelyik másik mágustelepülésre? - Kérdem érdeklődve. Biztosan azokon a helyeken is találnánk valamilyen jó programot, itt már lassan kezdünk kifogyni belőlük. Ami nem gond, hiszen az a lényeg, hogy együtt lehessünk, de a közös élmények is építenek bennünket.
Úton a tavacska irányában próbáljunk felzárkózni egymás életében.
Figyelmesen hallgatom, amit mesél.
- Biztos vagyok benne, hogy menni fog! - Helyeslem elismeréssel a hangomban. Tudom, hogy milyen, amikor az embernek a szegénység mellett kell küzdenie, megerősít.
- Hány vizsgád van még? - Érdeklődöm tovább, ahogy befordulunk az egyik sarkon. Jó lenne, ha lenne pár szabad napja pluszban, amikor egyik iskolájával sem kell foglalkoznia.
- Haladtam, most próbáltam sokat rajzolni bele, mert nagyon untam az adatok kiértékelését. Szerencsés vagyok, hogy rajzolgathatok is a doktorimba. - Válaszolom nevetve. Gyerekesnek tűnhet a téma, gondolom egy mérnök ki is nevetné, de nagyon komoly munka van mögötte.
- Az előkészítő? Úgy fest, hogy nem tudom vállalni tovább az ottani munkát. Javasolta a témavezetőm, hogy tinédzserekre is dolgozzam át a módszertanom, illetve mutassam be, hogy miért vagy miért nem használható náluk a rajzterápiám. - Magyarázom elhúzva a számat. Sajnálom is valahol, de sajnos fizikai képtelenség egy negyedik helyet találni magamnak, én sem tudok többfelé szakadni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=862484#post862484][b]Lónyay R. Hargita - 2023.04.09. 00:29[/b][/url]

- Pécsre? Óh, semmi kifogásom. Nagyon sok helyen nem jártam még amúgy itt Budanekeresdet és Bogolyfalvát kivéve. Valahogy az utazás kimaradt a szükségesen túl, pedig szeretném látni a világot - válaszolom. Párizs, Moszkva, New York, tulajdonképpen minden város listás, amelyiknek nagyobb balett társulata van. Azonban ehhez egyrészt idő kellene, másrészt pénz, én pedig egyikben sem bővelkedem jelenleg, viszont Pécs nem tűnik elérhetetlen célnak, ahogy a mágustelepülések sem. Budapesten, Budanekeresden és Bogolyfalván kívül úgysem jártam még máshol, ideje ezen változtatni, Dani pedig ehhez jó társaság. Vele igazából a világ végére is szívesen utaznék. El is mosolyodom a gondolaton, és a mosoly csak akkor tűnik el futólag, amikor szóba kerülnek a vizsgák. Alig várom már, hogy véget érjen ez az egész és végre igazán kialhassam magam egyszer. Már tervezem, hogy majd délig alszom az utolsó vizsgát követő napon, de komolyan. Igazi luxus lesz, amiben rég volt részem.
- Még három - válaszolok a kérdésre, miután gyorsan összeszámolom fejben, na és még közben lesznek a vizsgadarabok is, de ezt már úgyis meséltem, mert meg is hívtam az előadásokra. Ő lett a plusz egy fő a családtagjaim mellé, pedig nem is gondoltam, hogy lesz bárki, akit így meghívhatok. Majd akkor anyuékkal is találkozhat meg az öcsémmel.
- Ez de jó. Szabad majd megnézni a rajzokat valamikor? - kérdezem meg, mert nem tudom, hogyan is, mint is van ez az egész a disszertációjával, mennyire van tele nem megosztható személyes adatokkal például. Csak azt tudom, hogy a pszichológusokat köti a titoktartás a klienseiket illetően. Meglepetten pillantok fel rá a következő mondat hallatán.
- Ó, és  akkor pályázol a Bagolykőbe? Vagy a művészetibe esetleg? - kérdezem meg, és nagyon remélem, hogy nem valahova messze fog így elkerülni, hiszen olyan kevés időnk van, ha nincs itt, mikor fogunk tudni találkozni? - Remélem, nem kerülsz nagyon messzire Bogolyfalvától. Hiányoznál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=862514#post862514][b]Gófitz Dániel - 2023.04.09. 19:47[/b][/url]

Mosolyogva bólintok, örülök, hogy tetszik neki az ötlet. Nincs túl sok pénzem különleges programokra elvinni, mert sajnos a konferenciák még úgyis súlyos összegekbe kerülnek nyugaton és a tengeren túlon, hogy egy részét általában állja az egyetem. Reggeltől estig tartó robot a tanszéken, alacsony jövedelem és mellette még ez is. Csalódtam az Akadémiában, hallgatóként sokkal ideálisabb világnak tűnt.
- Majd ha befejezzük az iskolákat. Én mindig ezt mondtam magamnak, hogy akkor minden más lesz. Ehelyett meg beiratkoztam még egybe. - Rázom meg kínosan nevetgélve a fejem. Tudom, hogy az én karrierem nem fizet annyira jól, de lesz ez még jobb is, ebben egészen biztos vagyok. Nekem végül is meghozta a külföldi utazási lehetőséget, bár a kirándulás része még többe kerülne, így azt általában nagyon rövidre fogom.
- Hová menjünk először? - Kérdem tovább folytatva a gondolatot. Nekem lennének ötleteim, de azt szeretném, hogy Gitta döntsön. Mindig jó valamiért dolgozni és nem csak úgy küzdeni egyik napról a másikra.
- Sok sikert! Mikorra tervezted be az utolsót? - Hangzik el a reményteli kérdés. Nekem szerencsére nincs sok vizsgám már másodéven, a kutatásmódszertannal és plágiummal kapcsolatos dolgokat még elsőben letudtuk.
- Örülnék neki, érdekel a véleményed! - Felelem lelkesen. A gyerekek rajzai természetesen védve vannak az esettanulmány részeként, de az én illusztrációim bármikor szívesen megmutatom. Nem vagyok egy nagy művész, sosem tanultam rajzolni iskolákban, mindent magamtól sajátítottam el.
- A Bagolykőbe és az ELMÉ-be pályázom. Oda fel is vennének, de nem szeretnék megint klinkai pszichológiával foglalkozni. - Sóhajtom ajkaim összepréselve. Pont az ELME miatt döntöttem anno úgy, hogy inkább doktorálok, mert nehezen tudtam kezelni az ott látottakat.
A nehéz érzéseim nem tartanak sokáig, mert Gitta szavai azonnal melegséggel öntik el a lelkem és megtorpanok, várva, hogy Ő is megálljon.
- Te is hiányoznál. Így is mindig hiányzol. - Ismerem be mélyen a szemébe nézve. Egy pillanatra elvesz minden körülöttünk, a torkom összeszorul, ahogy a mélybarna szemekben elveszek.
Vékony ujjaimmal megsimítom az arcát, majd közelebb hajolva egy csókot nyomok a szájára, ha engedi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=862540#post862540][b]Lónyay R. Hargita - 2023.04.10. 00:12[/b][/url]

Dani

- Ó, én is ezt mondogatom, hogy majd jövőre, ha már a művészetit befejeztem, aztán majd ha már a mestertanoncit is, aztán még beiratkozhatok az egyetemre pedagógiára, meglátom - felelem mosolyogva, bólogatva. Erre mindig sikerül valami kifogást találni, részben talán azért is, mert anyuék pénzén nem akarok nagyon költekezni. Aranyosak voltak, mondták most is, mikor otthon voltam, hogy ne izguljak, ha nem lenne meg az ösztöndíj. Majd kitalálunk valamit úgyis és minden rendben lesz, de azért én nagyon szeretném, ha sikerülne megtartanom. Pont elég sokba kerül az öcsém képzése, már csak a felszerelése is egy vagyon. Szeretnék kicsit levenni a vállukról, ha lehet, az ösztöndíj pedig erre igazán jó lenne, ezért is tanulok annyira keményen épp.
- Legyen Pécs akkor már. Megnézném a híres-neves egyetemet - válaszolom határozottan. Majd utána megnézhetjük a mágustelepüléseket is sorban, de most még az volt a kérdés, hogy először mi legyen. Jó lesz ez így. Válaszolok aztán arra is, hány vizsgám van még hátra.
- Huh... ööö... hétfőn, meg... jövő hétvégére letudom az utolsót is - válaszolom némi félig hangos fejben számolgatást követően. A többségük szerencsére már kész is, a jegyre várok csak néhánynál.
- Pedig én a rajzban aztán igazán béna vagyok, de szívesen mondom el bármiről, hogy mennyire szép - jelentem ki kuncogva. A ceruzával tényleg nem jutottam túl a pálcikaembereken, a művészi érzékemből erre már nem maradt egy csepp sem. Megigazítom aztán a hajam, amikor megosztja, hogy már nem fog az előkészítőben dolgozni. Leginkább a zavaromat igyekszem leplezni, de aztán mégis kimondom, amit gondolok. Hiányozna, ha messzire kerülne. Így is ritkán találkozom vele, pedig milyen kellemes társaság. Biztos vagyok benne, hogy felcsillan a szemem, amikor a Bagolykövet meg az ELMÉ-t említi meg lehetőségként, és el is mosolyodok, majd elönti az arcomat a forróság azt hallva, hogy én is hiányoznék. Na persze, gondolhatná az ember lánya abból is, hogy nem ad senki csak úgy rózsát valaki másnak, de fehéret kaptam, nem vöröset. A fehér nem utal érzésekre, semmi romantikusra, de az annál inkább, hogy ahogy itt ácsorgunk a tér szélén megbeszélni ezt a fontos témát, megcsókol. Nincs tűzijáték, nem remeg meg a föld alattunk, de a gyomromban mégis kismillió lepke kel életre, és nem akarom, hogy véget érjen a pillanat. Visszacsókolok. Mégiscsak hasonlít ez ahhoz, amiről a könyvekben olvastam. Kicsit bátortalanul nyúlok a keze után végül, hogy összekulcsoljam az ujjainkat, mert ha ez nem volt egyértelmű jele annak, hogy nem csak én szeretnék többet barátságnál, akkor nem tudom, mi lenne az.