A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

Csöndes Bogolyfalvi utca. A sötétben egy fehér macska szalad át két szemetes között az úton. Szőrének alsó felén a sárcsomók úgy ringtak, mintha Hádesz háromfejű kutyáját hívnák keringőzni a fertőzött sikátorba. Aztán hirtelen kivágódott az ajtó, lilára festve egy csíkban a mocskot. A zene kiszűrődött, aminek ritmusára egy ember teste csapódott a sárba. A kidobó még ingatta egy kicsit a fejét, elnézve a dühtől tajtékzó tagot, akinek bal arccsontján vöröslő foltból lehetett sejteni a kidobásnak az okát.
Lassan felállt, dühösen rázta le zakójáról a sarat, miközben még mormogott valamit az orra alatt. Nehézkes, kissé suta léptekkel indult előre, csakhogy a boglyas tér első padjára lezsugorodjon. Egy kicsit pihennie kellett, mielőtt a Prambergerre fordul. Ha így látják meg, kiforgatják mindenéből, mielőtt annyit mondana bu.
- A rohadt életbe... - nyögött fel, ahogy véletlenül keze a foltra tévelyedett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=860642#post860642][b]Csonka Zsombor - 2023.03.13. 00:01[/b][/url]

Csöndes Bogolyfalvi utca. A sötétben egy fehér macska szalad át két szemetes között az úton. Szőrének alsó felén a sárcsomók úgy ringtak, mintha Hádesz háromfejű kutyáját hívnák keringőzni a fertőzött sikátorba. Aztán hirtelen kivágódott az ajtó, lilára festve egy csíkban a mocskot. A zene kiszűrődött, aminek ritmusára egy ember teste csapódott a sárba. A kidobó még ingatta egy kicsit a fejét, elnézve a dühtől tajtékzó tagot, akinek bal arccsontján vöröslő foltból lehetett sejteni a kidobásnak az okát.
Lassan felállt, dühösen rázta le zakójáról a sarat, miközben még mormogott valamit az orra alatt. Nehézkes, kissé suta léptekkel indult előre, csakhogy a boglyas tér első padjára lezsugorodjon. Egy kicsit pihennie kellett, mielőtt a Prambergerre fordul. Ha így látják meg, kiforgatják mindenéből, mielőtt annyit mondana bu.
- A rohadt életbe... - nyögött fel, ahogy véletlenül keze a foltra tévelyedett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=860705#post860705][b]Ivanich R. Benett - 2023.03.14. 01:33[/b][/url]

Volt egy sokáig elhúzódó találkozóm a Bogolyfalvi Pubban. Néhány régi levitás évfolyamtársam meghívott, hogy csatlakozzak hozzájuk egy kis vacsorával egybekötött iszogatásra. Jelenlegi időbeosztásom miatt ritkán érek rá kikapcsolódni, és azt is leginkább Pécsen, az egyetemi hallgatótársaimmal engedem meg magamnak. Gyakorlótanárként különösen odafigyelek arra, hogy hogyan viselkedem a faluban, hiszen itt a falnak is füle van, és mindenki tud mindent.
Szóval nagyon örültem, hogy ez az este végre összejött velük, és jól is sikerül az együttlét. A kiadós vacsora miatt meg sem érzem azt a pár sört, amit legurítottam. Jóllakottan, kissé már álmoskásan indulok meg lakhelyem, a kastély felé. Jó lenne albérletet találni Bogolyfalván, de nagyon elszálltak az árak mostanában, a gyakorlótanárokat pedig nem fizetik agyon... Pedig mennyivel hamarabb hazaérnék! Mindegy, még néhány évig jó nekem a kastélybeli lakosztály, addig is spórolok.
Ahogy utam a Boglyas teret keresztezi, kiszúrok egy ismerős alakot az egyik padon görnyedve. Legalábbis ismerősnek tűnik innét, a haja alapján. Lassítok, szemeim összeszűkítve fókuszálok felé, hogy lássam, tényleg Zsombival van-e dolgom. Végül úgy döntök, hogy teszek egy kitérőt az irányába, maximum továbbsétálok, ha mégsem ő ül ott. A szemem már nem a régi, biztosra akarok menni...
De tényleg ő az! Most, hogy már csak néhány méter választ el minket, a magam szokásos, kellemesen meglepett hangján kiáltok fel örömömben.
- Halihó, hát te? Vársz valakit? Várj... - s ekkor kiszúrom a foltot az arcán. - Haver, minden oké? - rogyasztom be kissé térdeimet, hogy szemügyre vehessem a sérülést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=861457#post861457][b]Csonka Zsombor - 2023.03.27. 22:32[/b][/url]

A talaj minden fizikai elmélethez képest jobban mozgott, mint kellett volna. A ringatózást pedig eltompult beszélgetések zaja tette még inkább gyomorforgatóvá. Zsombor összeszoratotta szemeit, majd egy grimasszal egyidőben nyitotta fel barnáit, hátha a kép kicsit életszerűbb lesz. A hang irányába fordult, és félszeg mosollyal lesett barátja felé.
- Álmodom - jelentette ki végül egykedvűen, ám ahogy újra előrepillantott az alak nem tűnt el. Sőt, egyenesen beállt elé. Összeszűkített szemekkel latolgatta mennyire hihet a szemének a göndör, és egy kínos másodpercig csak meredt a tekintetbe. Kissé heves, ám annál ingatagabb mozdulattal állt fel végül, és ölelte át Benettet. - Haveeer, rég láttalak. Hogy megy a hopponálgatás? - csapkodta meg jóindulatúan a másik vállát, ám zsibbadt tagjai talán túlon túl erősen markolták a zsenge karokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=862113#post862113][b]Ivanich R. Benett - 2023.04.03. 12:49[/b][/url]

Nem, azt hiszem még mindig nem szoktam meg, hogy a találkozásaink többnyire emlékezetesnek számítanak Zsomborral. Sorsszerűség. Amióta tanítok, az ilyenfajta találkozások sokkal észrevehetőbbek számomra, több van belőlük. Érzékenyebb vagyok, túlságosan nyitott szemmel járok mindenhol, vonzom őket, s a bajt.
Érzem, hogy valami nem stimmel ezúttal, de még nem akarom elhinni. Értetlen arccal állok vele szemben, szavait nem tudom hova tenni. Az öleléstől összehúzódom. Feszélyez, mert olyan furcsa. Mintha nem lenne magánál, és remélem, hogy csak az alkohol hatása. Pár másodpercig hagyom, hogy magához szorítson, de ez hosszú perceknek tűnik. Udvariasan kitolom magam karjaiból, és újra szemtől szemben állok vele.
- A hoppanálásra gondolsz? - kérdezek vissza ösztönösen, némi rosszallással a hangomban. Utálom ugyanis, ha helytelenül mondják a nevét, vizsgán ezért automatikusan buktatok. Ő sem lenne kivétel. - Jól. Már van jogosítványom egészen távolra is - dicsekszem el vele, megfeledkezve a helyzetről. Aztán visszazökkenek.
- Na, de veled mi újság? Mit keresel itt ilyenkor, egyedül? - kérdezek vissza egyre türelmetlenebbül, szétnézve magunk körül, ismerős után keresve.