A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni. A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.
|
|
|
Zoé
Ez a szökőkút már akkor is lenyűgözött, amikor leszálltam a vonatról, lévén azonban, hogy tökéletesen napos időben futott be a vonat, ellenálltam a késztetésnek, hogy hosszasan megbámuljam... Most viszont lemenőben van a nap, a boltot már bezártam, s bár lakást kéne keresnem, ezúttal nem tudok csak úgy elsétálni mellette. Tetszik a formája, a vízen megcsillanó napsugarak játéka, a bagolyok elrendezése. Van benne valami, valami igazán különleges. Az itt lakók számára egész biztosan teljesen megszokott látvány, engem mégsem enged tovább. Körbejárom, meg-megtapogatom, és újabb és újabb ámulatba esek tőle. Mindez a kalapom alatt elrejteni próbált szemeimben is tükröződik, ha valakinek a vigyor nem lenne elég az arcomon. Le is térdelek, úgy simítok egy helyen végig a peremen, aztán nem foglalkozva senkivel és semmivel sem, hirtelen felindulásból felpattanok, a tenyereimet rátámasztom és kipróbálom milyen rajta kézen állni. Vagy ha éppen úgy tetszik, megnézem, hogy milyen az egész, fejjel lefelé. Ehhez persze meg kell fordulni, de az ilyesmi nem okoz gondot. Kis srác korom óta tudok kézen járni. Mindezzel nem is lenne különösebb gond, ha nem felejtettem volna el, hogy a kalap nincs a hajamhoz ragasztva, így az szépen a vízbe pottyan a mutatványom közben, na meg az ingem is lecsusszan, s szép lassan az arcomba hullik, megakadályozva abban, hogy én bármit is lássak. A legkínosabb mégis az, hogy így az egész felsőtestem közszemlére kerül és a napsugarak is szépen körbe nyalogathatják a fehér bőrömet. Nem, nem vagyok szégyellős és nem zavar az sem, ha az egészfalu engem bámul, de lévén teljesen tapasztalatlan vagyok, hogy mit bír el a szervezetem és mit nem napfény kapcsán, enyhe pánik lesz rajtam úrrá, és ettől meg is billenek, s a kalapom után a vízbe zuhanok. Jól megütöm magam, nem olyan még a víz, mint lehetne, de szerencsére sikerül valahogy a fejem a víz fölé tornászni, hogy aztán végre köhögő rohamban törjek ki. Tudom, nem vízbe érkezés után kellett volna levegőt venni... De már mindegy. Csak arra van erőm, hogy megkapaszkodjak a peremben. Hogy ki látott és ki nem, az már nem számít. Élek. Még jó, hogy már nincs vízfóbiám...
|
|
|
Choi Min Jong Könyvtáros, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Végzett Diák, Előkészítős tanár
damfír - életművész offline RPG hsz: 440 Összes hsz: 5045
|
Írta: 2015. szeptember 5. 19:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=513607#post513607][b]Choi Min Jong - 2015.09.05. 19:43[/b][/url] Zoé
Ez a szökőkút már akkor is lenyűgözött, amikor leszálltam a vonatról, lévén azonban, hogy tökéletesen napos időben futott be a vonat, ellenálltam a késztetésnek, hogy hosszasan megbámuljam... Most viszont lemenőben van a nap, a boltot már bezártam, s bár lakást kéne keresnem, ezúttal nem tudok csak úgy elsétálni mellette. Tetszik a formája, a vízen megcsillanó napsugarak játéka, a bagolyok elrendezése. Van benne valami, valami igazán különleges. Az itt lakók számára egész biztosan teljesen megszokott látvány, engem mégsem enged tovább. Körbejárom, meg-megtapogatom, és újabb és újabb ámulatba esek tőle. Mindez a kalapom alatt elrejteni próbált szemeimben is tükröződik, ha valakinek a vigyor nem lenne elég az arcomon. Le is térdelek, úgy simítok egy helyen végig a peremen, aztán nem foglalkozva senkivel és semmivel sem, hirtelen felindulásból felpattanok, a tenyereimet rátámasztom és kipróbálom milyen rajta kézen állni. Vagy ha éppen úgy tetszik, megnézem, hogy milyen az egész, fejjel lefelé. Ehhez persze meg kell fordulni, de az ilyesmi nem okoz gondot. Kis srác korom óta tudok kézen járni. Mindezzel nem is lenne különösebb gond, ha nem felejtettem volna el, hogy a kalap nincs a hajamhoz ragasztva, így az szépen a vízbe pottyan a mutatványom közben, na meg az ingem is lecsusszan, s szép lassan az arcomba hullik, megakadályozva abban, hogy én bármit is lássak. A legkínosabb mégis az, hogy így az egész felsőtestem közszemlére kerül és a napsugarak is szépen körbe nyalogathatják a fehér bőrömet. Nem, nem vagyok szégyellős és nem zavar az sem, ha az egészfalu engem bámul, de lévén teljesen tapasztalatlan vagyok, hogy mit bír el a szervezetem és mit nem napfény kapcsán, enyhe pánik lesz rajtam úrrá, és ettől meg is billenek, s a kalapom után a vízbe zuhanok. Jól megütöm magam, nem olyan még a víz, mint lehetne, de szerencsére sikerül valahogy a fejem a víz fölé tornászni, hogy aztán végre köhögő rohamban törjek ki. Tudom, nem vízbe érkezés után kellett volna levegőt venni... De már mindegy. Csak arra van erőm, hogy megkapaszkodjak a peremben. Hogy ki látott és ki nem, az már nem számít. Élek. Még jó, hogy már nincs vízfóbiám...
|
You only realize how much you know someone when they disappear.
|
|
|
Böröczky Zoé INAKTÍV
offline RPG hsz: 175 Összes hsz: 626
|
Írta: 2015. szeptember 6. 01:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=513697#post513697][b]Böröczky Zoé - 2015.09.06. 01:33[/b][/url] ChoiMára már régen bezártam, de volt még némi papírmunkám, ami halaszthatatlan. Hivatalos iratok, beszámoló az első hétről, minden, amit megígértem apámnak. Elvégre ez a minimum, hogyha már segítettek ennyivel, hogy elindulhassak valamelyest az életben, elvégre 20 éves leszek lassan, ideje a talpamra állnom. Vagyis szerintük ideje... Már elmúlik simán hét óra, mire mindennel kész leszek, így elindulhatok végre a kastély, így a szobám felé. Át az utcán, keresztül a téren, legalábbis ezek a terveim. Egészen addig, amíg valaki, mint egy részeg, fekszik a kút mellett. Még a sapkája is stimmel, ami a vízben van, meg az elázott feje, ami most a kövön pihen. Mit tesz ilyenkor a jó ember lánya? Segít. Naná, én pedig tuti nem leszek kivétel. Megvédeni meg tudom magam, ha viszont kell, akkor állok rendelkezésre. Sietve teszem meg azt a sokszor néhány lépést míg elérem a kutat, ahol letéve a vállamról a táskám máris az idegent próbálom élesztgetni, egyelőre minden előítélet nélkül, természetesen leguggolva mellé, de nem hozzáérve, arra sokan allergiások. - Hívjak segítséget? Szinte már aggódom, de hát én sem találkozom minden nap, hát..., khm..., érdekes kinézetű fickókkal, őt meg még látásból sem ismerem. Mondjuk ezt nem nehéz. De az én jó szívem megint akadékoskodni akar. Én meg ugyan már nem állok az útjába.
|
|
|
|
Choi Min Jong Könyvtáros, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Végzett Diák, Előkészítős tanár
damfír - életművész offline RPG hsz: 440 Összes hsz: 5045
|
Írta: 2015. szeptember 6. 01:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=513698#post513698][b]Choi Min Jong - 2015.09.06. 01:57[/b][/url] ZoéAmi hamar kiderül számomra, hogy a magyarok nem a segítőkészségükről híresek. Vagy ha mégis, akkor bennem lehet a probléma, mert bár nem várok sokat, azért nem is terem mellettem kisebb tömeg, hogy ellenőrizze jól vagyok-e. Szépen lassan kiköhögöm magam, aztán már csak pihegek a szökőkút peremén. Ekkor lép oda mellém valaki, s egy furcsán ismerős, kellemes érzés melengetni kezd belülről. Bár nem igazán tudom meghatározni, hogy mi is ez. Vicces, hiszen alig néhány hete hagytam el Angliát, s vele együtt azt a bizonyos vélát. De hát ez van. Egy pillanatra lehunyom a szemem. Még átfut a fejemen, hogy ez nem velem történik, felnézve ugyanis, megállapítom, hogy egy csinos lánynak jutottam eszébe, ez pedig igazán nem álmaim ismerkedési módja. - Nem-nem. Oké vagyok! - Mondom gyorsan a feltett kérdésre, s fel is állok, hogy mindezt bizonyítsam, a ruháimból meg csavarni kezdem a vizet. Ellépkedek a kalapomért is, azt is kirázom, de rá kell jönnöm, hogy nem sokat használ, mégis a fejembe nyomom, aminek hála lefolyik még pár vízcsepp az arcomon. - Köszönöm, én... - elakadok. A magyar tudásom is kevés és egyébként sem tudom pontosan mit is kéne mondanom ennek a lánynak, azon túl, hogy gyönyörű. Mert persze hálásan a szemeibe nézek és ennyi bőven elég ahhoz, hogy elállítsa a lélegzetemet egy pillanatra. Aztán csak sikerül becsukni a számat, meg újra kinyitni is, csak a hangok maradnak el, amiket odaképzelnék a számba. Megrázom a fejem, majd határozottan teszem fel az életem jelentősen megkönnyítő kérdést, hogy beszél-e angolul. - Do you speak English? - Reménykedve nyitom ki a szemeimet ezután, s nem csak a pozitív válaszban reménykedem, hanem egy kellemes beszélgetésben, egy szép estében. Bármiben, amit ez alatt a néhány pillantás alatt éreztem.
|
You only realize how much you know someone when they disappear.
|
|
|
Böröczky Zoé INAKTÍV
offline RPG hsz: 175 Összes hsz: 626
|
Írta: 2015. szeptember 6. 11:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=513748#post513748][b]Böröczky Zoé - 2015.09.06. 11:36[/b][/url] Az utcákon egy árva lélek sincs, rajtunk kívül. Kitől fogok most segítséget kérni? Jó, persze, tudom az alap elsősegélyes izéket, amit apa megtanított, de fogalmam sem volt akkor még, hogy éles helyzetben ennyire nem fogok tudni rá visszaemlékezni. Ezt még gyakorolnom kéne... Pozitív válaszban reménykedem, nem hiába, azonban meg kell jegyeznem, hogy cseppet sem nyugtat meg. A fiú hangja kissé, vagyis talán túlzottan is nyugodt, bár az tény és való, hogy egy ittas személyiség nem így beszél. De mi van, ha ő csak kivétel a szabály alól, és mégis annyit ivott, hogy belezuhant a kútba. Ezt viszont csak egy módon deríthetem ki, addig meg talán én is megnyugszom kicsit. - Mi történt? Már teljesen elfeledkeztem róla, hogy mi is az általános problémám, de most sikerül megint felélesztenie bennem azt a kis ördögöt, hogy nekem már régen valahol messzebb kéne lennem, elvonultan, remeteként. És ez még az arcomra is kiül. Lefagyok, tiszta hófehérré válok, nem most kéne ennek a hülyeségnek előtérbe kerülnie. De ott van, ó, hogy távozna melegebb éghajlatra... Pf. Gyenge vagyok. Gyengébb, mint gondoltam. - Yes, but... Ááá, inkább magyarul, jó? Az angolom nem teljesen azon a szinten van, hogy bármit megértenék, a magyarral többre fogunk menni, és ha jól hallottam, bár kis akcentussal, de megy neki a nyelv. Ha ehhez hozzáadjuk az én franciás akcentusom, akkor már katasztrofálisabb a helyzet, de még mindig nem reménytelen. - Segítek felülni. Mármint normális helyzetbe. A kételyeim még mindig megvannak, de erősebb bennem a segítő ösztön, talán a szüleimnek hála. A karom nyújtom felé, hogy ha akarja, elfogadhatja, akkor pedig segítek kicsit stabilabb helyzetbe rendeződni, háttal a kút kávájának, hogy meg tudjon támaszkodni. Ha meg nem fogadja el, akkor is azzal folytatom, hogy kiszedem a sapiját a vízből, gyors bűbájjal megszárítom, és visszaadom neki, de az természetesen már nem jut eszembe, hogy magát az embert is szárazra bűvöljem. Mekkora öngól...
|
|
|
|
Choi Min Jong Könyvtáros, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Végzett Diák, Előkészítős tanár
damfír - életművész offline RPG hsz: 440 Összes hsz: 5045
|
Írta: 2015. szeptember 6. 13:34
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=513835#post513835][b]Choi Min Jong - 2015.09.06. 13:34[/b][/url] ZoéMi történt. Na ez az a kérdés, amire fogalmam sincs, mit válaszoljak. Főleg azt nem tudom, hogyan. Mert a magyarom ehhez egészen biztosan kevés. Ezért maradok az egyszerű igazságnál, amit remélhetőleg jól mondok ki. - Belées...tem? - Vagy az most inkább beléd? ezek az előtagok meg az utó tagok fognak a sírba vinni egyszer. De remélem érti így is. Aztán ha már azt mondja beszél angolul, akkor folytathatom is a magyarázatot, jelentősen megkönnyebbülve egy általam folyékonyabb nyelven. Csakhogy inkább magyarul szeretne, amitől kissé lelohad a kedvem, de bólintok, mert hát hogy mondhatnék pont neki nemet? - Jó... - mondom és megpróbálok kimászni a kútból, csakhogy megcsúszom és lecsüccsenek elég rosszul, fél lábbal kint, másikkal bent. Nem jó ez az állapot, ráadásul jó eséllyel rá is fröccsen egy kis víz a mutatványomnak hála. Így kell jó benyomást tenni első találkozáskor, ebben úgy látszik nem változom. - Köszönöm - motyogom halkan, ahogy a segítségét ajánlja fel és elfogadom a felém nyújtott kezet. Kisebb melegség jár át, ahogy hozzámér, de igyekszem nem különösebb jelentőséget tulajdonítani neki. Hiába létezik szerelem első látásra, már tapasztalt vagyok, tudom, hogy az csak nálam működik a lányoknál meg szinte soha. Neki hála sikeresen kimászom, és le is roskadok a földre, hogy aztán a hátam a szökőkút peremének dönthessem. A kalapom, ami valószínűleg az újabb eséskor pottyant vissza a vízbe, most neki hála szárazon landol a fejemen, én meg hálásan pillantok fel rá. Ha pedig hagyja, akkor elkapom a kezét és lehúzom őt is a földre. Csak mert kényelmesebb lenne beszélgetni. Már amennyire tudok. - I... - kezdek bele angolul, elfelejtve, mi a szitu, de aztán eszembe jut, mire kért, és megpróbálom újra - Choi Min Jong vagyok! Te? Meghívlak valamire? Kávé, tea, vé... - upszika, mit is akartam mondani. Azt biztos nem, amit - vajas kenyér?Vágom ki magam, mert ez az egyetlen "étel", aminek tudom a nevét is, és el is tudom készíteni. Legalábbis magyarul.
|
You only realize how much you know someone when they disappear.
|
|
|
Böröczky Zoé INAKTÍV
offline RPG hsz: 175 Összes hsz: 626
|
Írta: 2015. szeptember 6. 14:12
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=513855#post513855][b]Böröczky Zoé - 2015.09.06. 14:12[/b][/url] Vigyorognom kell. Vízbeesés történt, de ez eddig is egyértelmű volt. Tovább viszont nincs szívem feszegetni, elvégre ha nem mondta el, hogyan csinálta, akkor rá hagyom. Nem vagyok kihallgatótiszt. Ellenben félig megázott bőregér már igen. De nem érdekel. Megesik, ez van, kész, pont, izé... - Igazán nincs mit. Pukedlizem kettőt, mint valami fogalmam sincs, kihez hasonlítsam magam, aztán vigyorogva adom neki még a kalapját is, szép szárazon, mintha most hozta volna ki a boltból. Egy pillanatra meg is feledkezem magamról, a problémáimról, azt hiszem nem én vagyok a legnagyobb kakiban most. Viszont mivel nem akarom elrontani a következő két hetem, jöhet a szárítkozás, ami mindössze pár pillanatba kerül. Mások előbb, magam a végén elv szerint cselekszem, elvégre nem kerül semmibe sem. A pálcám lassan visszasüllyed a derekamon lévő öv pálcatartó részébe. Mennyi mindenre jó a mágia... A következő pillanatban csak azt veszem észre, hogy térdre rogyok, mert a kis kacsóm szélsebesen indul meg a föld felé. Ajajj, ezt nem kéne. Na hurrá, megint törődhetek a kellemetlenségemmel. Eléggé ijesztő ez nekem. - Ne, kérlek, ne... Szinte sírnék legszívesebben, de, hogy mégse legyek annyira bunkó, azért maradok a kő mellett, csak megtartva a tisztes távolságot. Még így is lehet, hogy kevés lesz ez az elővigyázatosság, de a megérzéseim általában sosem csalnak. Pánik pánik hátán, legalábbis ami a gondolataim illeti, és úgy érzem, ez most nem fog egyhamar lenyugodni. Utálok az lenni, aki vagyok. Csak mentsen már ki valaki. Ez így baromi kellemetlen. - A vérnarancsos limonádé tökéletes lesz... Most? Tökre nem bírok figyelni, és sanszosan megint működésbe lép az elmém azon része, ami a hülyeségekért, nem megértésért, félreértésért felelős, mert fogalmam sincs, mit mondott. Már menekülnék, nagyon, nagyon gyorsan, így piszkosul megkönnyebbülnék, ha rábólintana, hogy igen, most. Akkor legalább minimum egy asztal ott lenne, és védene, mert a burkom sajnos nem igazán működik. De így, itt, most... hát elég kényelmetlenül érzem magam. Kezet rázhatnék szerény személyemmel, és átadhatnám neki az év balféke díjat.
|
|
|
|
Choi Min Jong Könyvtáros, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Végzett Diák, Előkészítős tanár
damfír - életművész offline RPG hsz: 440 Összes hsz: 5045
|
Írta: 2015. szeptember 6. 20:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=514200#post514200][b]Choi Min Jong - 2015.09.06. 20:06[/b][/url] ZoéLehet meg kéne mutatnom, hogy mi történt, de azért még egyszer, nem szívesen mutatnám be az előbbi mutatványt. Egyébként is, így is mosolyog, akkor meg nem is kell. Én hálás vagyok ő pukedlizik, nekem nevetni támad kedvem. Meg is szárít, és így duplán hálás vagyok, mégsem érzek elég erőt, hogy felálljak, s jó lenne ha picit ő is leülne. Az persze lehet, hogy a módszerem nem a legjobb, hogy ezt elérjem nála. Nekem viszont teljesen természetesen jön. A szavaira viszont rögtön elengedem, s ijedten pislogok rá. - Mit ne? Fáj valahol? - kérdezem gyorsan, mert azt hiszem, beütötte a térdét, ahogy lehúztam. Erre bizony nem figyeltem. Most lepillantok, a lábát figyelem, van-e rajta sérülés. A szemei is csillognak mint ha sírni szeretne, s ahogy ezt látom, kicsit meg is világosodom. Láttam már ezt a tekintetet, és akkor is valami egészen hasonlót éreztem. Lehunyom a szemem, majd nagyot sóhajtok. - Sajnálom - mondom halkan, de nyilván ez nem elég. Sosem volt elég. S ahogy kinyitom a szemem, már meg is hívom egy italra, bármire. Mert nem akarom, hogy menjen. Tökre irónikus, hogy egy ilyen szituációból menekültem ide, és megint egy ilyenben találom magam. Az agyam egy része veszi a lapot, a másik képtelen reálisan gondolkozni. - Vérnarancsos? - kérdezek vissza és akaratlanul is megnyalom a szám szélét, aztán a nyelvpiercingemmel kezdek játszani, de csak egy pillanat az egész - Most? - Kérdezek megint, mert hát mikor máskor. Felállok és felsegítem őt is, már ha nem állt fel, már réges-régen. - Még nem tudom neved - folytatom, ahogy kissé leporolom magam, mert bár kérdeztem, nem válaszolt erre. Aztán ahogy ismét ránézek, valami kimondatja velem, amit Kittennek sosem mondtam, de talán nem is kellett. Ő biztos rájött. - Don't worry. I can moderate myself - valószínűleg megérti. A mondatot biztos, hogy mire gondolok pontosan, nos... talán azt is.
|
You only realize how much you know someone when they disappear.
|
|
|
Böröczky Zoé INAKTÍV
offline RPG hsz: 175 Összes hsz: 626
|
Írta: 2015. szeptember 6. 20:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=514209#post514209][b]Böröczky Zoé - 2015.09.06. 20:25[/b][/url] Semmim nem fáj, de mivel a térdeimet, meg a lábfejemet nézegeti, még meg is mutatom, hogy annak kutyabaja. Ellenben a kis lelkemmel. Azzal nagyon is nagy a gond. Mindeközben persze a fejemet rázom, tényleg nem történt fizikai értelemben baj, csak hát... - Nem szeretem az emberek közelségét. Van benne hazugság, nem is kevés, de sokszor sajnos nem magam miatt teszem, és érzem, hogy ez is olyan helyzet. És még ő sajnálja. Pf. This is me. - Mi miatt? Hogy nem vagyok normális? Akadnak fent a szemeim, nem is akármennyire, így a félelem mellé most már egyenesen meg is döbbenek. Fura egy érzés. Mintha túl lenne töltve gy akkumulátor, amit, ha nem merítenek le villámgyorsan, az szívás. Fogalmam sincs, mit kéne tennem, a tenyerem is kezd gyöngyözni, ami sosem jó jel. Én mondjuk szerencsére nem fújok tüzes gömböt, de azért nem akarok kísérletezni. A válaszom is elég... hát... fogalmam sincs, hogy egyáltalán a kérdésre válaszoltam-e, de úgy néz ki, hogy nem lőttem mellé, vagy hát nem tudom. - Aha. Gyere, a vendégem vagy a cukrászdában. Próbálok valami grimaszhoz hasonló mosolyt produkálni, de csak előbbi jön össze. Egy ordítóan nagy grimasz. A feszélyezettség pocsék dolog. Nem szeretem, de hát ez van. És még annyira udvariatlan is voltam, hogy a nevem nem mondtam meg. De egyáltalán kérdezte? Hát ezek szerint igen. - Óó, ne haragudj. Zoé. Nyújtom felé a kezem, szinte reflexből, a tenyerem nyitva, az ujjaim összeszorítva, ahogy az jól nevelt gyerekhez illik, de öt másodperccel később már vissza is húzom, és a nyakamra fonom őket, mintha egy palackot akarnék megfogni. Már csak a fojtás hiányzik. Menjünk mááár... Basszus. Rájött. Azt a büdös manóját. Nem akarom. Ez gyors volt. De ez így most mi? Megköszörülöm a torkom, és ki is csúszik az a néhány szó... - Akkor nem zavar, hogy én..., hát..., izé... Még mielőtt bármit is tudnék csinálni. De legalább a feszültség kézzel tapintható, így rosszabbra már nem fordulhat a helyzet. Most fő a nyugalom és a higgadtság nálam. Vagyis kéne, de csutkára nem megy. Menjünk már limonádézni. De nem akarok előbb lépni.
|
|
|
|
Choi Min Jong Könyvtáros, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Végzett Diák, Előkészítős tanár
damfír - életművész offline RPG hsz: 440 Összes hsz: 5045
|
Írta: 2015. szeptember 6. 21:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=514261#post514261][b]Choi Min Jong - 2015.09.06. 21:06[/b][/url] ZoéNem ütötte meg magát, ez megnyugtató. A szavai már kevésbé. Hiszen ezek szerint átléptem nála máris egy bizonyos határt. Pedig nem akartam. Egyébként is először ő ért hozzám, amikor segített kimászni a kútból. De persze az más volt. Neki. Nekem nem. De tudom, hogy nem vagyunk egyformák. - Értem - mondom ismét, és már-már újra elnézést kérnék, de nem teszem. Kissé kifakad, s ez ismét Kittent juttatja eszembe. Kedvem lenne mosolyogni, de tudom, hogy nem venné jó néven. Vagy talán igen? Nem tudom, hogy szeretném-e tesztelni. Ráhagyom. Mintha nem értettem, nem hallottam volna. Elhívom inni, de ez sem úgy sikerül, ahogy képzeltem. Ami persze nem fura, ilyenkor mindig ez van, csak engem zavar, hogy nem akar rendesen összejönni a dolog. A fejemet rázom. - Én hívlak! - vágom rá ellentmondást nem tűrően, de egyáltalán nem olyan határozottan vagy valami, ahogy kéne. Gondolom, hogy kéne. A grimasz az arcán pedig frusztrál. Lehet meg kéne mondani neki, hogy nem kötelező. Nem kell velem jönnie, ha nem akar. Nem szokásom erőltetni semmit sem. De persze nem teszem. Ahhoz azért nincs elég akarat erőm most. - Nem haragszom, Zoé - felelem és ismétlem utána a nevet, magamban megállapítva, hogy amúgy szép név. Felállok és mennék is. Csak éppenséggel nem tudom az irányt. Épp ezért várok, s közben kimondom, amit régen kiakartam mondani. Nem neki, de akartam. - Zavar - felelem őszintén, és kell néhány másodperc, hogy összeszedjem a gondolataimat, bár nem vagyok benne biztos, hogy így kell ezt mondani magyarul, a kedvéért viszont igyekszem nagyon - De, tudok, hogy nem választottad, hogy így legyen. Én sem akarok érezni semmit, de érzek. És ez lenni jó. Jó érzés. Most.Remélem, hogy érthető. Persze biztos azt gondolja, hogy nekem könnyebb. Én nem gondolom, hogy neki könnyebb, azt sem, hogy nekem az. Elfogadom, hogy ez a helyzet. Többet nem igazán tehetek. Elmehetnék, ha képes lennék rá. De nem vagyok. - Nem tudom merre megyünk? - kérdezem meg, hogy akkor mi lesz, mert szerintem túl régóta ácsorgunk. Részemről mehetünk hozzám is, de talán azt nem venné jó néven. Ha pedig tud jobb helyet, én szívesen vele megyek.
|
You only realize how much you know someone when they disappear.
|
|
|
Böröczky Zoé INAKTÍV
offline RPG hsz: 175 Összes hsz: 626
|
Írta: 2015. szeptember 6. 22:07
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=514333#post514333][b]Böröczky Zoé - 2015.09.06. 22:07[/b][/url] Még a kútnál... Egy limonádé most tényleg jól esne, akár úgy is, hogy én állom. Bár a jelek szerint ezt nem tehetem meg, de nem is baj. - Rendben, megadom magam. Csak mennénk már. És ez még midig látszik az arcomon, talán kissé félreérthetően, de én nem úgy gondolom ám, hanem másképp. Na jó, ez kavarc így. De nem is csoda, mert tényleg én is össze vagyok kuszálódva, azt sem tudom, hogy lány vagyok-e kb. vagy fiú. Na jó, ezt még tudom, mert minden hátsó dologgal együtt csak lány lehetek, de a hangsúly nem ezen van. Vitatkozhatnék még magammal időtlen időkig ezen, de a pánik nem hagy nyugodni. A szavaiból, cselekedeteiből, abból a kevésből szinte tisztán látom, hogy rájött a titkomra, ami egyébként szerintem már csak előtte titok, mert a kastélyban sok helyről hallottam már vissza, suttogtak a hátam mögött, de szemtől szembe még senki nem jött oda, hogy megkérdezze. Talán ez bosszant inkább, és ezért vagyok ennyire paranoiás is, de most csak az számít, hogy rájött... Valahogy rájött. - Akkor akarod, hogy elmenjek? Hajtom le a fejem, és talán megkönnyebbülnék, hogyha nem keseríteném szegény ember életét, de azért mellékesen megjegyezném, hogy jó kicsit kimozdulni, és nem mellesleg semmi bajom nem lesz már, vagyis jóval kevesebb, ha az a fránya asztal ott lesz. Igen, nőből vagyok... Csak bámulok ki a fejemből, miközben idegpályáim a túlterhelés szélén állnak, szóval felőlem egy bomba is robbanhatna a fülem mellett, nem valószínű, hogy észrevenném. A figyelmet viszont megpróbálom tettetni. Viszont fel se tűnik, hogy az érzelmekről beszél, az érzésekről, pláne nem az, hogy az irányt kérdezi. Engem csak az érdekelne már végre, hogy így is van-e kedve még beülni limonádéra, kávéra, teára, bánom is én, vagy elhajt melegebb éghajlatra. A lelkem abban a körülbelül fél percben lerágja magáról a bőrt, amíg ezt ki nem fogja mondani, addig meg van időm nekem is felállni a helyemről. Kicsit leporolom a hosszú felsőmet, aztán most már a pánikból, bűnbánatból, félelemből semmit nem mutatok ki, így várom meg az ítéletemet.
|
|
|
|
Choi Min Jong Könyvtáros, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Végzett Diák, Előkészítős tanár
damfír - életművész offline RPG hsz: 440 Összes hsz: 5045
|
Írta: 2015. szeptember 10. 14:37
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=515754#post515754][b]Choi Min Jong - 2015.09.10. 14:37[/b][/url] ZoéMegadja magát. Ezt nem pontosan értem, de azt szűröm le belőle, hogy értette én hívom meg őt és nem fordítva. Alapból is én hívtam el előbb, még ha nem is sikerült tökéletesre a próbálkozásom. Felállok és indulásra készen is vagyok, de ő nem indul. Ránézésre azt gondolom rágódik valamin. Próbálom neki elmondani, mi a helyzet és igyekszem őszinte is lenni, a dolgokkal kapcsolatban. Azt mondani, hogy nem zavar, milyen hatással van rám, hazugság lenne. Még akkor is, ha jelen pillanatban semmi másra sem vágyom, csak hogy velem legyen és maradjon és... Nem gondolom tovább. Tudom, hogy később hülyén fogom magam érezni. Hogy utólag máshogy fogom látni a dolgokat. S ezt próbálom közölni is. Meg azt, ami miatt elfogadom a helyzetet. A kérdésére megrázom a fejem. Nem akarom, hogy elmenjen. A kezem megindul, hogy az álla alá nyúljak és felemeljem a fejét, de nem érek el az arcáig, mert eszembe jut, amit korábban mondott. Csak inteni próbálok neki, hogy ne lógassa az orrát. Aztán tovább magyarázok és várom a válaszokat is, de azok nem érkeznek. Elsőre nem tudom eldönteni, hogy nem értett meg, vagy inkább nem figyelt, másodjára inkább az utóbbira tippelek. Nagyot sóhajtok, és megcsóválom a fejem, majd elindulok a Fő utcza felé, arra mintha láttam volna több kis vendéglőt is. Valamelyikben csak lehet kapni vérnarancsos limonádét, vagy valami ahhoz hasonlót. Remélem Zoé is megindul. De ha nem... nos, azt is érteni fogom: meggondolta magát.
|
You only realize how much you know someone when they disappear.
|
|
|