- Nem is arra gondoltam, hogy Luke nem szeretné... - mondja rögtön vigyorogva a fiú. - Csak Hekaté... egy igazi kis hercegnő, már most! Pedig csak pár hetes!
Megvárja, amíg Luke kiszaladgálja magát, Lucy pedig közben vidáman csacsog. Derek pedig egyre inkább úgy érzi, hogy hamarosan le fog fagyni, minimum a füle, ha más nem. Az orrlyukai viszont kezdenek minden levegővételnél összetapadni, ez pedig egyre kevésbé mókás már.
- Á, nem kell, csak vicceltem. - legyintene Derek, ha nem meredtek volna meg a kezei a hidegtől. - Majd fizetek én, vagy az enyémet legalább. Csak nem hagyom, hogy Te csináld! - mosolyog. Látja, hogy Lucy mintha nézne valamit az egyik boltban, de fel sem merül benne a dolog, hogy a haját csekkolja éppen. Ő a sajátjával már évek óta nem foglalkozik, mert nincs túlzottan sok értelme. Állandóan kócos, csinálhat vele akármit. Most meg amúgy sem látszódnak ki a tincsei a sapka alól. De már tutira ott is deresedik, és nem a kortól.
Amikor Luke végre visszaérkezik, nagy kő esik le a szívéről.
- Hála az égnek, hogy gyorsan pisil. - mondja ki hangosan a megkönnyebbült gondolatot. - Húzzunk innen, de nagyon gyorsan, mert most már nekem is kell! - vallja be vigyorogva unokahúgának. Kelleténél kicsit több információ, de ő már csak ilyen.

- Nem is arra gondoltam, hogy Luke nem szeretné... - mondja rögtön vigyorogva a fiú. - Csak Hekaté... egy igazi kis hercegnő, már most! Pedig csak pár hetes!
Megvárja, amíg Luke kiszaladgálja magát, Lucy pedig közben vidáman csacsog. Derek pedig egyre inkább úgy érzi, hogy hamarosan le fog fagyni, minimum a füle, ha más nem. Az orrlyukai viszont kezdenek minden levegővételnél összetapadni, ez pedig egyre kevésbé mókás már.
- Á, nem kell, csak vicceltem. - legyintene Derek, ha nem meredtek volna meg a kezei a hidegtől. - Majd fizetek én, vagy az enyémet legalább. Csak nem hagyom, hogy Te csináld! - mosolyog. Látja, hogy Lucy mintha nézne valamit az egyik boltban, de fel sem merül benne a dolog, hogy a haját csekkolja éppen. Ő a sajátjával már évek óta nem foglalkozik, mert nincs túlzottan sok értelme. Állandóan kócos, csinálhat vele akármit. Most meg amúgy sem látszódnak ki a tincsei a sapka alól. De már tutira ott is deresedik, és nem a kortól.
Amikor Luke végre visszaérkezik, nagy kő esik le a szívéről.
- Hála az égnek, hogy gyorsan pisil. - mondja ki hangosan a megkönnyebbült gondolatot. - Húzzunk innen, de nagyon gyorsan, mert most már nekem is kell! - vallja be vigyorogva unokahúgának. Kelleténél kicsit több információ, de ő már csak ilyen.

Derekem <3

Elmosolyodtam. Nagyon szeretem Dereket. Mindig olyan kedves, vicces és jófej. Örülök, hogy rokonok vagyunk. Még csak pár hete ismerjük egymást, de már olyan nekem, mint a második bátyám. Zeke is jófej meg vicces meg minden, és nagyon is hiányzott addig, amíg nem beszéltem Derekkel. Most ő olyan tesópótló. De egyébként is imádom a srácot. Ráadásul van egy cicája is.
Egyébként lehetséges hogy Lukenak van valami különleges képessége, mert még a legeslegkisebb állat sem fél tőle, sőt, játszanak. Eddig egy hörcsög volt a legkisebb akivel találkozott, és olyan aranyosak voltak együtt, amikor az a pici állatka megszagolta a kis orrával, Luke 10x akkora orrát. Azután pedig mászkált rajta. Eddig ez volt a legédesebb dolog amit valaha láttam.
- Ugyan már, van nálam pénz! - mosolyogtam rá.
Felnevettem. Imádom hogy Derek ilyen... hogy is mondjam... őszinte. Mindent elmond amit gondol (ez esetben amit "érez") és nem érdekli, hogy kinek mondja.
- Jó, rendben, akkor siessünk.- mondtam. Miközben sétáltunk a vajsöröző felé, gyorsan még gondoltam kérdezek valamit.
- Öhmm... egyébként honnan jöttél? - ez egy igenis fontos kérdés. Nem tudom hogy miért kérdezem ezt mindenkitől, de akkor is érdekel és jó kis sztorikat szoktam hallani az emberektől.

Végre valahára elindulnak.
Nagyon jó érzés úton lenni, amikor már az ember megfagyott, majdnem bepisil, és abban a biztos tudatban megy előre, hogy ennek az egésznek hamarosan vége.
És egy jó meleg vajsör fog lecsúszni a torkán, remélhetőleg pillanatokon belül.
- Nem baj, szeretek ezekkel a varázslópénzekkel macerálni. - vallja be a fiú. Ezzel is közölve Lucyval, hogy márpedig ő fizet. Szeret Lucyval lenni, sosem volt testvére, és most olyan, mintha hirtelen kapott volna a kishúgot. Na persze nem mintha sokkal fiatalabb volna nála. De a legfurcsább az, hogy habár elég távoli rokonok, mégis annyira hasonlítanak egymásra mindenhogyan, mintha legalábbis ikrek volnának. Derek nem is nagyon érti, hogy a lány miért nem az Eridonba került, mint ő. Hiszen nem elég, hogy a hajuk színe és még a kócossága is stimmel, még az arcvonásaik és a jellemvonásaik is hasonlítanak egymásra. Ha bárki látja őket egymás mellett, meg is esküdhetne rá, hogy testvérek.
Gyorsabb tempóra kapcsolnak, mire a lány feltesz egy kérdést Derek pedig felvont szemöldökkel vigyorog rá.
- Mármint mire gondolsz? A szobámból? Vagy mit szeretnél hallani? - kérdezi unokahugicáját.

Derekem <3

Elkezdtünk sétálni a vajsöröző felé.
- Jól van, de csak most az egyszer! - engedem meg neki a fizetést. Derek olyan udvarias. Bárcsak még sok ilyen fiút ismernék...
- Hát valahogy úgy értettem, hogy melyik városból jöttél, és hogy miért ide, meg ilyenek... - feleltem. Már pedig igenis, engem érdekel a sztorija. Ha lehetne minden szembejövőtől megkérdezném, mert szeretem hallgatni a történeteket.
- És, ki volt itt a legelső barátod?- kérdezem. - Tudod olyan sok kérdésem lenne... Lehet hogy némelyik értelmetlennek tűnik, de ha nem baj, letámadnálak velük. Annyira szeretnélek jobban megismerni. - mosolyogtam Derekre.
Ilyen vagyok. Nem tudom, engem mindig is érdekeltek más emberek. Hogy honnan jöttek, miért, kivel találkoztak először stb. egészen a üknagymamájuk kutyájának a nevéig. Jó, azért addig nem. Viszont sok olyan dolgot szeretnék tudni az emberekről, amiket ők talán érdektelennek tartanak, de engem akkor is érdekel. Nem tehetek róla.
- Gondolkoztál már azon, hogy milyen munkába kezdesz, ha végigvitted a sulit? - kérdeztem érdeklődve, miközben már ott álltunk a vajsöröző ajtaja előtt.

Lucy végre beadja a derekát, és megengedi, hogy a fiú fizessen. Majd rá is térnek az érkezős témára.
- Ja, még nem beszéltük? - csodálkozik rá a fiú a kérdésre. - Azt hittem már mondtam. Londonból. - és most jön a beszéd része, ami Dereknek nagyon jól megy, még mirelit állapotban is. Úgyhogy Lucy rosszul tette, hogy rákérdezett, mert most még a cipőméretét is lehet, hogy megtudja.
- A Woldforest Parkkal szemben van egy jó kis utca, bérházak, de azok a jópofa angol stílusúak tudod. És csak a miénk bejárata szuper kék, úgyhogy könnyű felismerni, nyáron majd eljöhetnél hozzánk! De Luke nem biztos, hogy jöhetne, mert apa ki van akadva az állatoktól, már Bendegúz is sok volt neki, tudod a baglyom, ha még Hekatével megyek majd haza, akkor meg lehet kiugrik az ablakon is. Nem tudom a bagolyjárásnak is mennyire fog örülni, mert elég sokat akarok majd levelezni a sulis barátaimmal, amíg tart a szünet, meg lehet én is megyek hozzájuk nyáron, még nem tudom. De már úgyis mindjárt szünet lesz, és kiderül. Bár előtte még lesz egy meccsünk a rellonnal és eléggé parázok... - szokás szerint elkanyarodott a témától, de pillanatok alatt felveszi a fonalat saját magával.
- A Fűzfa utca 26 2/1 alatt lakok egyébként, és nagyon klassz a szobám, de majd meglátod. Meg lehet amúgy a nagyihoz is mehetnénk nyáron ketten, ő úgyis közös rokon mindkettőnknek. Nagyapa meg amúgy sem, meg ő mindig elfoglalt. Tudod, ő Marvin nagypapa, tőle kaptam a középső nevemet, amit nem használok. A legelső barátom egyébként pont egy rellonos volt, nem is értem miért paráznak tőlük sokan, nekem semmi bajom velük, sosem bántottak meg semmi. Szóval ő Kira, meg a másik legjobb barátom Mea, ő eridonos, mint én és egy évfolyamba járunk, meg ő is hajtó a kviddics csapatban mint én. Megismerhetnéd már őket, nagyon kedvelnének. Kérdezz csak nyugodtan. - vesz végre levegőt, mert úgy tűnik, mintha eddig nem is vett volna.
- Ja, azon még baromira nem. Tudod, mugli születésű vagyok, nem sok mindent ismerek még, de van egy csomó klassz dolog, amit szeretek, majd még elválik. És te? Amúgy messze van még az a vajsöröző? - kérdezi hirtelen.

Derekem <3

Felnevettem. Mindig elfelejtem, hogy Derek ilyen mesélős típus, aki néha eltér a tárgytól. Pont mint én. Olyan furcsa, hogy sok generációval ezelőttről vagyunk rokonok, mégis, le se tagadhatnánk egymást.
- Igen, az jó lenne, ha egyszer elmehetnék hozzátok. Te is eljöhetnél majd hozzánk, ha gondolod. Mondjuk nekünk most 2 lakásunk van... szóval választhatsz. - mosolyogtam rá.
- Persze, megértem, nem is gondoltam arra, hogy vinném Lukeot. - mondtam.
- Ne izgulj, biztosan jók lesztek. - fogtam meg a vállát Dereknek.
Derek hosszas beszéde alatt, ami engem egyáltalán nem zavart, eszembe jutott, hogy már vagy 5 perce állunk a vajsöröző előtt, és hogy lehet, be kéne menni. Bár most ez nem érdekes. Hallgatom tovább Dereket.
- Nekem is rellonos volt az első barátnőm. Nem tudom, hogy ismered-e, Dandellion Masson a neve. - feleltem én is kéretlenül. - Igen, szívesen megismerkednék velük valamikor. - mosolyogtam Derekre.
- Hát, igazából még én sem nagyon gondolkoztam rajta, de a Legendás Lények Gondozása nagyon érdekel, szóval... - válaszoltam.
- Már itt állunk előtte egy jó ideje. - mosolyogtam.
- És, miért pont a Bagolykőbe jöttél? - kérdeztem érdeklődve, miközben kinyitottam a vajsöröző ajtaját.