38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Juhász V. Máté
INAKTÍV


ketten egy testben
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 84
Írta: 2013. július 6. 23:05 | Link


"Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat."

Lassan, feszes háttal lépkedtem odakint a sötétben. Egy árva lélek sem volt az utcán - hiszen miért is lennének kint ilyen későn? Nem tudtam eldönteni, hogy örülök-e ennek, vagy inkább félek a helyzettől; hiszen ha jön egy rossz alak, nem tudom megvédeni magam, és még szemtanúk sincsenek...
Gondolatban gyorsan megnyugtatom magam, kicsit lehunyom a szemem menet közben, és relaxálok, ahogy Zója tanította. Csend volt, csupán valamilyen szórakozóhelyről szűrődött zene.
Igazság szerint nem is tudom, miért jöttem ki - talán mert "nevelő szüleim", Borbála és Gábor annyira akarták, hogy ne zárkózzak be teljesen a szobámba, vagy mert Zója tanácsolta, hogy időnként tegyek sétákat a faluban? Nem tudtam volna megmondani. Lehet, hogy legbelül Viktor késztet erre. Megborzongtam a gondolattól, és próbáltam magamban másra terelni a témát. Csak hogy nem nagyon volt mire. Viktorra nem gondolhatok, ugyanis görcs fog el, ha megteszem. Zójára szintén nem, ugyanis... nagyon rossz érzés. Így hát senki sem marad, akin töprenghetek, amin töprenghetek. Pedig én nem vagyok az a fajta, aki ne pörögne mindig valamin.
Hirtelen hatalmasat dörrent az ég. Összerezzentem, de kezem meg sem indult a pálca felé, pedig minden normális embernek az lett volna az első reakciója, ha így megijed. Igaz, hogy közel sem vagyok normális. Kár, hogy ezt tudom is. Illetve...
Felpillantottam az égre, azonban nem láttam a csillagokat. Esni fog? Én nem szeretem az esőt... Viktor azonban... erre a gondolatra ismét kisebb összerezzenéssel reagál a testem, de figyelmeztetem magamat, hogy Viktor nem az a személy, aki bántani tud engem, és nem is akarna. Mert nem akarna. Igaz? Nem hát. Nem mondom, hogy szeret, de csak nem akarna bántani...
Hozzászólásai ebben a témában

Mindannyiunknak megvan a magunk saját pokla.
Podmaniczky Andine
INAKTÍV


Daloló fecske
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 194
Írta: 2013. július 7. 01:02 | Link

Máté

Nem akarta, hogy így legyen, de aztán csak kellett kölcsönkérnie, ugyanis sikerült az egész tolltartóját elhagyni valamelyik padban, és mire visszament, természetesen már nem volt ott. Még jó, hogy a mobiltelefonját - ami itt ugye nem működik, csak megszokásból tartja magánál - nem cipeli mindenhová, mert már régen elhagyta volna azt is, és akkor oda a sok albumnyi zene, a telefonszámok, a képek, szóval gyakorlatilag oda lenne az élete. Ezen az igen fontos problémán elmélkedve halad a hidegebb időben. Ma még egy farmerkabátot és sapkát isfel kellett húznia ahhoz, hogy ne fázzon. Lehet persze, hogy az időjárásnak nincs is semmi baja, csak őt rázza ki a hideg, valahányszor pénzt kell költenie, ami nem a sajátja.
Jó hír azonban, hogy ez már nem lesz így sokáig, mivel van állása. Bizony ám! Dolgozik. Ezer éve nem volt ilyen büszke magára, talán utoljára akkor, amikor kiderült, hogy boszorkány, és, hogy ez a világ tényleg létezik is. A tanszerboltból kilépve hangosan köszön, aranyos a bácsitól, hogy segített megkeresni neki a legkedvezőbb megoldást, hiszen elég sok mindent kellett vennie, hiszen a tollak, pennák és ceruzák mellett pótolnia kellett a tintát és a fogyóban lévő pergament is, mivel mostanában mindenki csak házidolgozatot irat, és az egy dolog, hogy a diáknak leszakad a karja, hiszen van másik, de hogyha akkor fogy el a pergamen, amikor megjön az ihlet, és talál valamit, amit ha kimásol talán elhiszi a tanár is, hogy figyelt, na az már keményebb dió. Az ilyen briliáns segédeszközök tűnnek el egy pillanat alatt.
Közel két galleont rejtő szatyraival indul el, füles sapkájában a boglyas tér felé. hiszen még jó lenne ott is körülnézni, hátha valamit elfelejtett. Mondjuk egy kisállatot. Mindig szeretett volna valamilyet, de nem volt rá pénze, így csak nézegeti a kirakatot, majd, tekintve, hogy igen későre jár elindul visszafelé, hogy még takarodó előtt visszaérjen a kastélyba, és azon belül is a hálóba. Nem akar nagy bajt magának, ha eddig sikerült megúsznia.
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász V. Máté
INAKTÍV


ketten egy testben
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 84
Írta: 2013. július 7. 15:41 | Link


Ahogy elhaladtam a tanszerbolt mellett, láttam, hogy egy lány jött ki onnan. Kezében nagy szatyrokat tartott, de én nem azokra figyeltem fel, hanem az arcára. Az egyik szeme alatt anyajegy helyezkedett el, haja hosszú volt, és hullámos. Hirtelen belefeledkeztem a lány vonásaiba, nem is tudom miért. Aztán persze elkaptam a tekintetem, mert kínosnak éreztem, hogy valakit úgy bámulok, mintha most látnék először embert. Ahogy lesütöttem a szemem, megláttam, hogy szatyraiból kiesett egy színes tinta. Lehajoltam, hogy felvegyem, azonban amikor tekintetem körbefuttattam a helyen, nem láttam őt.
Kissé megijedtem. Hogy fogom most visszaadni neki az elvesztett tintát? Minden bizonnyal kellhet neki, hiszen azért veszi az ember, hogy használja. Nem láttam őt, ezért elindultam, hátha útközben megpillantom, és akkor vissza tudom adni neki. Az arcát egészen biztosan megjegyeztem. Nagyon szép lány.
Egy kis baktatás után megláttam őt; egyenesen szembe jött velem. Még távol volt, igazság szerint furcsa is, hogy rögtön kiszúrtam. Lehet, hogy csak a jellegzetes sapkája miatt.
Ekkor azonban tudatosult bennem, hogy most oda kell mennem hozzá, és meg kell szólítanom. A lelkembe maró félelem költözött, ahogy arra gondoltam, hogy mondanom kell neki valamit, még ha csak két mondatot is. Egyszeriben remegni kezdett a kezem, és izzadtam; máris azon kaptam magam, hogy nagyon bestresszeltem. Nem nagyon tudtam megemberelni magamat. Ő lesz az első ember, akihez hozzászólok - persze a pszichológusaim és a családom kivételével. Ez azért igazán nagy szó.
De csak egy tintát kell visszaadnom! Egy tinta nem olyan nagy dolog, menni fog, hiszen tudok beszélni, tudom használni a szavakat. Nem fog megenni. Erről győzködtem magam, de a lány egyre csak közeledett, én pedig minden lépése miatt egyre idegesebb és idegesebb lettem.
Egyszer csak ott volt előttem, azonban hiába próbáltam szólásra bírni magam, nem ment. Kudarcot vallottam.
Mit szólna Viktor! Még egy embert se merek megszólítani... igaza volt...
Erre a gondolatra megfordultam, és néztem a távolodó hajzuhatagot. Megszólítom, nincs mese. Visszaadom neki, amit elvesztett.
Utána mentem, azonban minden lépést egyre nehezebb volt megtenni. Még öt méter. Még három méter. Egy méter. És abban a pillanatban, mikor mögé értem, erőtlen, kissé remegő hangon megszólaltam:
- Elnézést... elhagytad ezt... - erőtlenül felé nyújtottam a tintát.
Mit ne mondjak, elég furcsán nézhettem ki. De nagyon féltem. Nem tudtam volna megmondani, mitől, de nagyon-nagyon féltem az egész kapcsolatlétesítés-dologtól.
Utoljára módosította:Juhász V. Máté, 2013. július 7. 15:44
Hozzászólásai ebben a témában

Mindannyiunknak megvan a magunk saját pokla.
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 19. 21:45 | Link

Katniss L. Clare


Lassan 10 óra és én itt kószálok a Boglyas téren, az étterembe akartam menni eredetileg, de végül is meggondoltam magam, hisz láttam, hisz egyedül vagyok és általában, ha az étterembe az ember elmegy, akkor már nem egyedül. Furán néznék ki, hogy egyedül eszek miközben mindenki más a barátjával vagy a barátaival van. Ideje lenne már barátokat vagy egy barátnőt keresnem, akivel elmehetnék néha ilyen helyekre és ne kelljen rosszul éreznem amiatt magam, hogy egyedül megyek étterembe, hisz mindig lenne olyan ember aki elkísér engem. Mivel jelenleg egy ismerőst se látok, és barátnőm sincs, illetve senkivel se beszéltem meg itt találkozót, ezért inkább csak leülök egy közeli padra és nézem az embereket, a helyet. Tényleg a helyet, még sose jártam itt, pedig már elég gyakran átmentem a téren, de még sose vettem szemügyre, pedig tök jó, van egy feelingje ami magával ragadó.
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2013. október 18. 14:28
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 19. 21:57 | Link

Rufus Saron
A lépteim kopognak a kövezeten. Csodálkozva nézelődöm a varázslatos téren. A fényei megbabonázzák azt, aki először látja. Nem értem miért jöttem ki egy ilyen késői órán, talán csak mindig jobban vonz a város, ha ki vannak világítva a kirakatok és a szökőkút.
Halk csobogása beszökik a fülembe és békével tölt el. Nem látok senkit errefelé, a padok üresek. talán ideje lenne hazamennem, vagy betérni valahová, ahol haraphatok valamit. Beugrik a Cukrászda, de elvetem az ötletet.  Közelebb lépkedek a kúthoz, halkan, megbabonázottan. Még egyszer körbefuttatom a pillantásom a téren és a padokon. Újra senki...
~Nos, elég kihalt ez a tér.~gondolom és szorosabbra húzom magamon a vékonyka kabátot. Kicsit fázok, de a hűvös szél most jólesik, felfrissít.
Ekkor megpillantok valakit, éppen az egyik pad felé tart, majd leül rá. Ő is egyedül van. Egy srác. Nem látom az arcát, de biztos vagyok benne, hogy barna haja van. A ruháját veszem még szemügyre, aztán visszaterelem a tekintetem a baglyos kútra és a szüntelenül csobogó vízre. Elvégre, hogy néz az ki, hogy egy lány bámul egy srácot?
Keresztbe teszem a bokáim, így álldogálok egy kicsit, aztán megunom és a legközelebbi pad felé veszem az irányt, bár lehet inkább már az ágyam felé kellene. De mintha érezném, hogy nem ok nélkül jöttem ma ide, leülök és nőiesen keresztbe teszem a lábam, és türelmesen várok a megérzett dologra. A pillantásom néha visszatér a fiúhoz, de ilyenkor gyorsan másfelé pillantok, embereket keresek a szememmel.
Ruha
Utoljára módosította:Katniss L. Clare, 2013. augusztus 19. 21:58
Hozzászólásai ebben a témában

Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 19. 22:07 | Link

Leyla


Egy lány lépteinek kopogására leszek figyelmes és a cipőjének kopogása egyre hangosabb lesz, hisz egyre közelebb jön a térhez. Nagyon szép, és gyönyörű lány, és ahogy látom ő is egyedül van ugyanúgy, mint én. Túl sötét van már ahhoz, hogy kivehessem, hogy ismerem-e egyáltalán vagy még csak most látom őt először, de az biztos, hogy gyönyörű. Odamegy a kúthoz, majd leül ő is egy padra, észreveszem, hogy néha felém pillant, de próbál úgy tenni, mintha valami mást csinálna, én is néha ránézek, de elég furán mutatna, ha folyton őt bámulnám, még a végén rosszat gondolna rólam. veszek egy mély levegőt, amivel talán bátorságot is szippanok magamba, és elindulok a lény felé és mikor odaérek hozzá széles mosollyal az arcomon köszönök neki.
-Szia, bocsi leülhetek melléd?-teszem fel a kérdést, és ha megengedi akkor leülök mellé a padra, és folytatom a bemutatkozást.
-Rufusnak hívnak, és a Levitába járok. És te?-mosolygok rá, és remélem, hogy nem ijesztem el őt, az oltári nagy baromság, és ballépés lenen a részemről, hisz ilyen szép lányok még Angliában sincsenek, úgyhogy nyugodt szívvel mondhatom azt, hogy ő a leggyönyörűbb lány akivel életem  során találkoztam.
-Nem fázol? Egy kicsit hűvös van már így este. Amúgy, épp enni indultam, nincs kedvem velem tartani a étterembe?
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 20. 14:26 | Link

Rufus

Csak üldögélek, kicsit didergek, de végül is tetszik az egész. Hangulatos az, hogy nem zsúfolt a tér, hanem inkább kihalt. Kivéve azt a srácot, aki ott ül...
Nem! Várjunk csak, már nem a padon van! Hirtelen körbepillantok, de eltelik egy másodpercbe, mire elkapom alakját a szememmel. Felém tart, a padomhoz. Nagy levegőt veszek, eltekintek a szökőkút felé, miközben megigazgatom a ruhámat. Az előbb jobban ki tudtam venni az arcát. A haja barna, ahogyan sejtettem, de most azt is megláttam, hogy dús... amolyan túrnivaló. Az ajkamba harapok, nehogy felnevessek, különben is lehet, hogy nem is ide jön. Újra oldalpillantást vetek rá, de még mindig rendületlenül tart a padomhoz. Most a szemét is meglátom, kéken csillan meg a hűvös estében. Nos, nem rossz... Illetve attól függ, mit szeretne tőlem. Amikor már csak pár lépésre jár tőlem ránézek és halványan elmosolyodom.
Megáll a padom előtt, tehát csak hozzám jött. Most már ki tudom venni a vonásait, mintha kicsit ideges lenne...Hmmm..
- Csáá! Persze ülj csak le!-mutatok a mellettem lévő üres helyre, kicst arrébb is csúszok, hogy biztosan elférjen.
- Ohh, érdekes neved van.-mondom neki, azért használtam ezt a szót, mert ha azt mondom cuki, akkor tuti kiborul...-Én is a Levitába járok, a nevem Katniss Leyla Clare.-mutatkozok be, s ahelyett, hogy kezet nyújtanék neki jobbról-balról megpuszilom. Csak kíváncsiságból tettem....
~Vajon mit fog szólni hozzá?!~somolygok magamban és érdeklődéstől csillogó szemmel nézek a szemébe.
-Hát kicsit didergek, de megvagyok, ne félts te engem!-mondom neki, de amikor felajánlja, hogy menjünk be egy étterembe felcsilan a szemem és igent mondok.
Felpattanok a padról és lenézek rá:
- Merre? Mutasd az utat, lovagom!-mondom viccesen és nevetek is magamon, halkan, de kitörő örömmel.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér