Nyitva tartás: H-V - 0-24 (ünnepnapokon zárva)

A bolt jelenlegi tulajdonosa: Nikolai Weißling

Alkalmazottak:

• Endrédy Patrik
• Gombos Eszter - NJK
• Hortobágyi János „Samu” - NJK
• South West
• Anna Weißling
• Szendrey Adél

Közeleg a vizsgaidőszak, de nekem még mindig nem ez köti le a figyelmemet. A jegyeim jók, annyit biztos elő tudok kotorni magamból, ami ahhoz kell, hogy átcsússzak negyedikbe. Addig pedig...élvezem az életet, játszok a tűzzel, persze csak finoman és okosan. Ebben a tanévben még csak kétszer kapott el prefektus, ami azért elég jó arány. Már személyesen ismerjük egymást szerintem az összessel.
Ez az este az előzővel kapcsolatos volt. Tegnap azt ünnepeltem a csárdában, hogy csütörtök van, ma meg...hogy péntek. Oké, oké, tudom mit gondoltok. Nem vagyok asztalon táncoló csibe, csak szeretem elfelejteni kis időre a napi gondokat.
A csárda ma nagyon kihalt volt, nem igazán értettem, miért. Mindig tele szokott lenni. Mondjuk ez a tény nem akadályozott meg abban, hogy a pultnál leüljek és a jól ismert csapos fiúkával flörtöljek az ingyen italért.
Jó pár pohár után néztem rá az órára, vele együtt pedig az ajtóra, amin három, már kissé jó kedélyű úriember esett be. Az egyikük jó kiállású, magas szőke volt, egyből kiszúrtuk egymást. A fejemben már kavarogtak a gondolatok az italtól, ő pedig hozzám indult egyenesen - dülöngélve -. Mosolygás is volt ott, meg hátsimítás, aztán meghívott a nagy társasághoz. A másik két srácon kívül ott voltak azok, akik már akkor hangosan vigadtak, mikor én megérkeztem. Semmi rosszra nem számítottam, a fiúba karolva botladoztam el az asztalukhoz. Csak ott pillantottam meg a közelben Kiliánt. Szemem összeszűkült, de el is kaptam róla a pillantásom amint tekintetünk összeért.
Jobban érdekelt ez a csapat, mint Ő. A szőke közel ültetett magához, rendeltek. Jó kedvűen nevettem velük a poénjaikon, bár a felét sem értettem annak az alvilági baromságnak, amit dumáltak. Nem is érdekelt.
Hangosak voltunk, az idő telt, Mr. Szőke nyomult mint az állat, én meg magamat meghazudtolva táncra perdültem vele, persze miután a csárda is kezdett megtelni. Takarodó ideje már bőven lejárt, de diákok nem igazán jöttek, csak Kiliánt láttam állandóan. Csak azért is alapon hagytam a srácnak, hogy tánc közben ölelgessen, a kedvenc dalomat pedig már hangosan énekelve folytattuk.

A hangulatunk belengte az egész csárdát, az érkezők között is voltak már páran, akik vigyorogtak rajtunk, és beszálltak a beszélgetésbe. Én is jól éreztem magam, teljesen el is felejtettem, hogy Kilián ott tartózkodik a hátam mögött pár méterrel.
Igazából semmi köze nincs hozzá, hogy mit csinálok és mit nem, ha az nem arról szól, hogy hogyan teszek keresztbe neki. Valamiért szeretek vele veszekedni, akár a folyosó közepén is, meg jól leátkozni mikor nem figyel. Gyerekes, mi? Az.
A szőke hercegem szintén öntötte magába az italokat, közben az én kezemben is cserélődtek az üvegek. Aztán minden olyan gyorsan történt, egyik pillanatról a másikra kezdett zavarni a közelsége, de még mielőtt elhúzódtam volna, valami másfajta szorítást éreztem meg a karomon.
- Mi van?! - szemöldököm a magasba szaladt, kékjeim a homály mögül döbbenten méricskélték Őt. Ott állt mellettünk, a szőkémet meg hát elég hamar lekoptatta. Még csak hozzá sem kellett szólnia... - Te eszelős vagy, hagyj engem békén! - kezemet kirántottam az övéből. Szemeim összeszűkültek, így néztem rá egészen addig, míg magamban elértem a tízes számig. Számolj el magadban tízig mielőtt orrba vágnád.
- Jól szórakoztam vele! Nincs beleszólásod abba, mit csinálok! - hangom az alkohol hatására meg-meg bicsaklott, mivelhogy igyekeztem elég hangosan a tudtára adni az információt. Már szinte mindenki minket bámult, vagyis inkább engem.
A pulthoz léptem, és kértem magamnak még egy italt. Nagyon reméltem, hogy ebbe már nem fog belekötni, hiszen én csak ünneplek...

Szemforgatva hallgattam, igazándiból a mondandójának a felét sem fogtam fel. Az alkohol elvonja a figyelmem az ilyenekről, tipikusan az egyik fülemen be, a másikon ki eset volt ez.
Csak beszélt és beszélt, én meg mérgelődtem. Komolyan nem értem, miért csinálja ezt. Minden alkalommal amikor találkozunk, valamibe beleszól, vagy beleköt, most is biztos csak azért nem hagyta, hogy táncoljunk, hogy legyen oka belém kötni. Persze Kilián, én ne érezzem jól magam soha azért, mert te ekkora magadba forduló dög vagy, mi?
- Hát ne tedd - morogtam a karjaimat összekulcsolva, az italomat várva. Szemem sarkából láttam, hogy a csapat közeledik, vigyorogva figyeltem azt a jóképű herceget, akivel az imént még össze voltam gabalyodva. Rám is kacsintott, de ahogy észrevettem, nem én voltam a fő cél...
- Vele fogok kimenni maximum - mutattam a srácra, szemöldökömet felhúzva grimaszoltam Kiliánnak. Szerintem tudta jól, milyen szándékaim voltak az estén a jóképűvel.
Nem gondoltam komolyan, hogy ezek kimennek és elintézik egymást, de megindultak. Egy pillanatig csak néztem utánuk, a számat is eltátottam, aztán a poharamért nyúlva utánuk lépkedtem, kissé imbolyogva.
Mintha egy rossz rémálomba csöppentem volna. Oké, hogy ez a majom képes megvédeni magát, na de nem egy csapat ellenséges részeggel szemben, tök egyedül. Próbáltam szólni a srácoknak, hogy hagyják békén, de senki nem hallgatott rám.
- Tudjátok mit, üssétek egymást - a végén vállat vontam, magam elé tartottam a kezeimet, és nagyot kortyoltam az italomba.

Szeretném én azt tudni, hogy miért is akart megvédeni attól, hogy jó estém legyen. Nem vagyok kislány, legálisan ihatok és kavarhatok a fiúkkal, ha azt akarok. Na nem mintha durvább terveim lettek volna a szőkével, de Kilián agyát jó húzni. Ki tudja, meg is történhetett volna...HA nem rontja ott a levegőt Ő is.
Sose szerettem a verekedést, józanul biztos nem. Így meg...fontosabb az épségem, mint a tömegverekedés megakadályozása. Amúgy is megérdemelne egy jó verést amiért mindenbe beleköt amit csinálok.
Eleinte nyugtattam magam, egészen addig amíg nekem be nem szóltak. A poharamat a földhöz vágtam, dühösen fogtam a kezembe a pálcám. Rájuk emeltem, de addig nem csináltam semmit míg Kilián is a támadók kezében volt.
Nem emlékszem a pontos eseményekre, sem arra, hogy milyen átkot küldtem a szőke felé, csak arra, hogy ő abban a pillanatban ahogy a srácra emelte a kezét, összeesett a földön. Miattam.
Nagyjából két másodpercig farkasszemet néztem az ellenséggel, aztán futni kezdtem, vele nem is törődve. Szédültem, a fejem hasogatott, nem is a kastély irányába tartottam. A játszótérre tartó út sötét volt, cseppet sem hívogató, de nem érdekelt. A fagyott talajon térdre rogytam, arcom a tenyerembe temetve nyöszörögni kezdtem. Nem esett bajom, de azt hiszem az alkohol nem passzol az átokszórással.

Szerkó
[zárt]
hetekkel ezelőtt

Másra sem vágytam, csak a gondolataim elterelésére. Bubival rengeteget szórakoztunk a Valentin napon történt dolog után, de egy szót sem szóltam neki Kiliánról. Senki nem tudott egy szót se rólunk, maximum a szobatársaim ha meglátták, hogy együtt alszunk. A két csók, meg az igazság felfedése olyan mélyen érintett, hogy igyekeztem olyan dolgokat csinálni, amikhez nem kell sokat gondolkodni.
Dorian már régóta jó haver volt, amikor egyik órán összefutottunk, megbeszéltük, hogy lemegyünk egy szabad este a faluba, csak ketten. Szerettem volna elkerülni a másik Álmosvölgyit, szóval már pár nappal korábban elkértem a vip részt nekünk szombat estére.
Lazán, de azért csinosan öltöztem fel, a sminkkészletemet bedobtam a táskámba. Maszatka szerencsére Reynél volt, mert hétvégente ő a felelős a kiskutyáért. Nehéz lett volna úgy elmenni, hogy két hatalmas szemecske néz rám könyörögve.
Szóval teljesen időben érkeztem a bejárati csarnokba, ahol bevártuk egymást a sráccal és innen már beszélgetve mentünk le a csárdába.
A kulcsot elkértem és bár nem ismertem még a lenti részt, bátran mentem előre az alagsorba. Először a hálószobát néztem meg, de az nem érdekelt különösebben. Sokkal inkább a hangulatos italozó, meg játékszoba.
- Ez igen - néztem körbe, forogtam és Dorianre vigyorogtam.

Szerkó
[zárt]
hetekkel ezelőtt

- Lefoglaltam - vontam meg a vállam, hiszen ez nem nagy kunszt, meg amúgy is elég sűrűn járok a csárdába ahhoz, hogy jóban legyek az emberekkel. Néha elég egy mosoly, meg egy dekoltázs és máris ingyen iszok. Pasik.
Ledobtam a táskámat és a kabátomat az egyik székre, de nem álltam meg ott. Felfedezőútra indultam a helyiségben, utam a pulthoz vezetett. Megannyi üveg várt ott minket, el is vigyorodtam miközben két poharat tettem le magam elé.
- De és ketten vagyunk, nincs más aki belekötne a dolgainkba - nem gondoltam, hogy Dorian tudja, mire gondolok itt pontosan és ez addig jó, míg nem tud semmit. Néztem őt egy pár másodpercig, majd az asztalokat figyeltem meg.
- Tudsz dartsozni? - kérdeztem felvont szemöldökkel. Nekem nincs nagy ügyességem a célba találáshoz, de játszani szeretek, mert közben jókat nevetek a saját bénaságomon.
A két pohárba töltöttem egy szimpatikus sötét színű italból néhány kocka jéggel, a egyikbe bele is kortyoltam, a másikat pedig odavittem a srácnak.
- A pincérnő meghozta az italát - vigyorodtam el. Semmi kedvem nem volt leülni, én inkább sétálgattam az asztalok között, mindent megnézve, hogy információt gyűjtsek, mennyi lehetőségünk lesz az éjszaka. Elég jó kis játékokba ütköztem, szóval az unalom valószínűleg nem fog beütni.

Szerkó
[zárt]
hetekkel ezelőtt

Bólintottam párat, gondolataim elkalandoztak kissé. Mindig érdekelt, milyen lehet egy sráccal verekedni és bár megesett már, hogy megütöttem fiút, fordítva még nem történt meg. Inkább lányokkal...őket sokkal jobb érzés megütni is, meg megtépni.
- Szerencse, hogy nincs - vontam meg a vállam mosolyogva. Jó volt egy kicsit távol lenni a nyüzsgéstől és mégis társaságban lenni. A haveri esték jól szoktak sikerülni, még akkor is ha nincs terv. Márpedig ebben az esetben volt, legalábbis részemről. Szándékomban állt egészen reggelig kártyázni meg tüskékkel dobálózni, csak hogy ne az életemre figyeljek, ami a csárdán kívül van.
Simán kinéztem belőle, hogy le fog alázni dartsban, de igazából nem az számított, hogy melyikünk győz. Sőt! Utána majd jól elverem kártyában, abban nincs nálam jobb.
- Nem - adtam a választ nevetve, őszintén. - Csak dobálok - újra megvontam a vállam és kitöltöttem az italokat, melyből az egyiket átadtam neki. Valószínűleg nem fogom egész este a pincérnőt játszani, de kezdésnek miért ne?
Fejemet csóválva mentem utána a tábláig, ahol én tovább ittam az italt, ő pedig máris dobott egy tökéleteset. Felhorkantottam, a poharam a mellettem levő asztalon landolt üresen. Szomjas voltam...
- Figyeld a mestert - nagyképű, viccelődő vigyorral fogtam egy nyilat, vagy fél percig néztem és méricskéltem a táblát, még a nyelvemet is kidugtam a nagy koncentrálásban, aztán dobtam. - Ez az! Látod? Ezt csináld utánam - vigyorogva néztem rá, mintha tökéleteset dobtam volna, pedig nem, igazság szerint a nyíl a falban landolt, körülbelül fél méterrel a tábla alatt. Jól tudtam, hogy nem így kell és ez rossz dobás volt, de viccelődős hangulatban voltam.

Szerkó
[zárt]
hetekkel ezelőtt

Nem foglalkoztam a megjegyzésével, nagyon téved ha azt gondolja, mindenkinek megy a darts. Ha arról van szó, hogy közelre kell célozni, mondjuk egy csaj orrát kell betörni, az nagyon is jól megy, na de...hogy lehet valakinek olyan jó a szeme, vagy ügyessége, hogy pont középre...? Menj a francba.
A bénaságom ellenére nagyon jót nevettem magamon. Nem égett miatta a képem, egyszerű haveri társaságban szerintem semmi nem gáz. Amúgy se szégyellem a dolgaimat, szóval a megjegyzésén is csak vigyorogtam.
Talán elvetem a kedvét tőle, hogy tovább játsszunk, mert a pulthoz ment az üvegért. Persze, végül is piálni jöttünk, nem játszani... A francokat. Én játszani és iszogatni, ünnepelni, hogy ismét egy nap van. Milyen is? Már fogalmam nincs.
- Mi? - pillantottam fel rá a poharamból, amit újratöltött amíg én felültem az asztalra. Az arcomhoz szorítottam azt, kellemes hűvös volt, jól esett. Alagsor ellenére elég rendesen befűtöttek itt lent, ami mondjuk nem baj, inkább legyen melegem, mintsem fázzak. - Miért, baj? - felvontam a szemöldököm felé nézve. - Gondoltam régen lógtunk együtt, Bubival minden nap együtt vagyok, hát miért ne ihatnék épp veled? - tényleg nem értettem a kérdést. Általában nem céllal találkozok az emberekkel. - Nehogy azt hidd, hogy ördögi terveim vannak veled, mert nincsenek - feltartottam mindkét kezemet és a gondolatra is nagyokat pislogtam. Nagyot kortyoltam az italomból és a lábam járni kezdett a zene ütemére, amit eddig észre se vettem, ogy egyáltalán van.