Nyitva tartás: H-V - 0-24 (ünnepnapokon zárva)

A bolt jelenlegi tulajdonosa: Nikolai Weißling

Alkalmazottak:

• Endrédy Patrik
• Gombos Eszter - NJK
• Hortobágyi János „Samu” - NJK
• South West
• Anna Weißling
• Szendrey Adél

Szerkó
[zárt]
hetekkel ezelőtt

Másra sem vágytam, csak a gondolataim elterelésére. Bubival rengeteget szórakoztunk a Valentin napon történt dolog után, de egy szót sem szóltam neki Kiliánról. Senki nem tudott egy szót se rólunk, maximum a szobatársaim ha meglátták, hogy együtt alszunk. A két csók, meg az igazság felfedése olyan mélyen érintett, hogy igyekeztem olyan dolgokat csinálni, amikhez nem kell sokat gondolkodni.
Dorian már régóta jó haver volt, amikor egyik órán összefutottunk, megbeszéltük, hogy lemegyünk egy szabad este a faluba, csak ketten. Szerettem volna elkerülni a másik Álmosvölgyit, szóval már pár nappal korábban elkértem a vip részt nekünk szombat estére.
Lazán, de azért csinosan öltöztem fel, a sminkkészletemet bedobtam a táskámba. Maszatka szerencsére Reynél volt, mert hétvégente ő a felelős a kiskutyáért. Nehéz lett volna úgy elmenni, hogy két hatalmas szemecske néz rám könyörögve.
Szóval teljesen időben érkeztem a bejárati csarnokba, ahol bevártuk egymást a sráccal és innen már beszélgetve mentünk le a csárdába.
A kulcsot elkértem és bár nem ismertem még a lenti részt, bátran mentem előre az alagsorba. Először a hálószobát néztem meg, de az nem érdekelt különösebben. Sokkal inkább a hangulatos italozó, meg játékszoba.
- Ez igen - néztem körbe, forogtam és Dorianre vigyorogtam.

Szerkó
[zárt]
hetekkel ezelőtt

Másra sem vágytam, csak a gondolataim elterelésére. Bubival rengeteget szórakoztunk a Valentin napon történt dolog után, de egy szót sem szóltam neki Kiliánról. Senki nem tudott egy szót se rólunk, maximum a szobatársaim ha meglátták, hogy együtt alszunk. A két csók, meg az igazság felfedése olyan mélyen érintett, hogy igyekeztem olyan dolgokat csinálni, amikhez nem kell sokat gondolkodni.
Dorian már régóta jó haver volt, amikor egyik órán összefutottunk, megbeszéltük, hogy lemegyünk egy szabad este a faluba, csak ketten. Szerettem volna elkerülni a másik Álmosvölgyit, szóval már pár nappal korábban elkértem a vip részt nekünk szombat estére.
Lazán, de azért csinosan öltöztem fel, a sminkkészletemet bedobtam a táskámba. Maszatka szerencsére Reynél volt, mert hétvégente ő a felelős a kiskutyáért. Nehéz lett volna úgy elmenni, hogy két hatalmas szemecske néz rám könyörögve.
Szóval teljesen időben érkeztem a bejárati csarnokba, ahol bevártuk egymást a sráccal és innen már beszélgetve mentünk le a csárdába.
A kulcsot elkértem és bár nem ismertem még a lenti részt, bátran mentem előre az alagsorba. Először a hálószobát néztem meg, de az nem érdekelt különösebben. Sokkal inkább a hangulatos italozó, meg játékszoba.
- Ez igen - néztem körbe, forogtam és Dorianre vigyorogtam.

Szira

Ahogy közeledtek a vizsgák, egyre inkább úgy voltam vele, hogy nem igazán akarom én ezt az egészet. Egy szó, mint száz egyszerűen csak akármilyen ürügy elég volt hozzá, hogy felálljak az asztalomtól és abbahagyjam a tanulást, már ha azt, hogy a lábamat feldobom az asztalra és hintázok a székkel, egy papírra meredve, annak lehet nevezni. Még órára is bejártam, ott legalább lehetett tisztességesen semmit tenni. Így sikerült összefutnom az Eridonos kiscsajjal, Szirával, akivel már amúgy is elvoltam, persze haveri szinten. Itt nem nagyon voltak barátaim, azt hiszem, hogy ezt senkiről nem nagyon tudnám elmondani, maximum Evilláról, de áh... Magam sem értem néha a helyzetet. Igazából eldumáltunk, de nem túl sokáig és abban egyeztünk ki, hogy valamelyik este le kéne menni Bogolyfalvára, a Máguscsárdába, mert az jó kikapcsolódás és ha szerencsénk van még tanárok sem zargatnak.
A szombat este hipp-hopp itt volt a nyakamon, szinte fel sem tűnt, hogy milyen hamar eltelt az a pár nap, szóval csak arra kaptam észbe, hogy már indulnom kellene. Megigazítottam az ingem, gyors bekötöttem a bakancsomat, meg a fejembe nyomtam a kalapomat és már úton is voltam a bejárati csarnokba. Pár perccel a lány előtt értem oda, szóval szerencsémre tehettem úgy, mint aki már ezer éve várakozik.  
A csárdáig való út hamar eltelt, elvégre végig beszélgettünk, szóval mire észbe kaphattam volna, már lent voltunk a Vip részlegben, én pedig kissé felvont szemöldökkel pillantottam Szirára.
- Elkérted a kulcsot? - kérdeztem enyhe meglepettséggel, majd belépve körbepillantottam, tekintve, hogy erre még nem jártam. Személy szerint a szoba a legkevésbé sem érdekelt, inkább az italozó részleget vettem jobban szemügyre.
- Egész pofás, nem gondolod? - néztem a csajra szórakozott vigyorral, majd ledobtam magamat, hisz így mégiscsak kényelmesebb volt.

Szerkó
[zárt]
hetekkel ezelőtt

- Lefoglaltam - vontam meg a vállam, hiszen ez nem nagy kunszt, meg amúgy is elég sűrűn járok a csárdába ahhoz, hogy jóban legyek az emberekkel. Néha elég egy mosoly, meg egy dekoltázs és máris ingyen iszok. Pasik.
Ledobtam a táskámat és a kabátomat az egyik székre, de nem álltam meg ott. Felfedezőútra indultam a helyiségben, utam a pulthoz vezetett. Megannyi üveg várt ott minket, el is vigyorodtam miközben két poharat tettem le magam elé.
- De és ketten vagyunk, nincs más aki belekötne a dolgainkba - nem gondoltam, hogy Dorian tudja, mire gondolok itt pontosan és ez addig jó, míg nem tud semmit. Néztem őt egy pár másodpercig, majd az asztalokat figyeltem meg.
- Tudsz dartsozni? - kérdeztem felvont szemöldökkel. Nekem nincs nagy ügyességem a célba találáshoz, de játszani szeretek, mert közben jókat nevetek a saját bénaságomon.
A két pohárba töltöttem egy szimpatikus sötét színű italból néhány kocka jéggel, a egyikbe bele is kortyoltam, a másikat pedig odavittem a srácnak.
- A pincérnő meghozta az italát - vigyorodtam el. Semmi kedvem nem volt leülni, én inkább sétálgattam az asztalok között, mindent megnézve, hogy információt gyűjtsek, mennyi lehetőségünk lesz az éjszaka. Elég jó kis játékokba ütköztem, szóval az unalom valószínűleg nem fog beütni.

Szira
Hetekkel ezelőtt

- Vagy úgy... Jó döntés volt! - bólogattam elgondolkozva, aztán igazából csak vigyorogtam magam elé. Nekem eszembe sem jutott volna, elvégre nem igazán jártam ide, csak ha nem volt jobb ötletem, vagy valaki hívott. Most például hívtak. Azonban az ide való beugrásaim száma növekvő tendenciát mutatott. Még a végén valami törzsvendég szerű leszek...
Feltápászkodtam, majd én is levettem a kabátomat és egy hanyag mozdulattal Sziráé mellé dobtam, gondolván, az ott majd tökéletes helyen lesz. Persze ezek után semmi kedvem nem volt már leülni, hiszen az előbb keltem fel, szóval egy nyújtózkodást követően tettem pár lépést a helyiségben. Igazából a lánnyal szemben kötöttem ki és érdeklődve tanulmányoztam, ahogy italt tölt nekünk, majd elmosolyodtam a kijelentésén.
- Ismersz, tudod, hogy utálom, ha valaki megmondja, mit tegyek és mit ne. Ha lenne is itt valaki, és megpróbálna dirigálni, azt hiszem, rövid úton plasztikáznám a képét... Bár ki tudja, van akitől eltűrőm... - azt, hogy mire jutott végül velem kapcsolatban, nem tudtam, de nem is különösebben zavart. Imádtam bunyózni, annak ellenére is, hogy ezt sok ember nem tudta rólam... hogy ő mit hallott, vagy mit sem, azt már inkább ráhagytam. n sem értettem őt sokszor, akkor minek könnyítsem meg a dolgát?
-Dartsozni? Miféle kérdés ez? Aki már legalább egyszer unatkozott koncert után, a kocsmában töltve az időt, míg nincs hazafelé vonat, az tud dartsozni. Én ezt sokszor tettem. Miért, te tudsz? - nevettem fel, majd a táblát néztem nem messze a falon. Volt már hozzá szerencsém párszor és egész jól is ment, szóval nem nagyon akadt volna vele most sem gondom, ha azzal akar foglalkozni.
A poharat kis vigyorral átvettem, majd jómagam is beleittam. Igazából jót tett, már vagy három napja nem ittam, ez pedig aggasztóan hangzott.
- Add át köszönetemet a felszolgáló-lánynak - vigyorogtam, majd átslasszéztam a helyiségen és felkaptam az angol zászlós darts-nyilacskákat. Léptem hátra annyit, amennyi szabályos volt, majd a poharamba ittam és kis méricskélés után dobtam is. A nyilacska akaratom szerint a középső karikába fúródott, én pedig elvigyorodtam.
- Ön jön, hölgyem.
 

Szerkó
[zárt]
hetekkel ezelőtt

Bólintottam párat, gondolataim elkalandoztak kissé. Mindig érdekelt, milyen lehet egy sráccal verekedni és bár megesett már, hogy megütöttem fiút, fordítva még nem történt meg. Inkább lányokkal...őket sokkal jobb érzés megütni is, meg megtépni.
- Szerencse, hogy nincs - vontam meg a vállam mosolyogva. Jó volt egy kicsit távol lenni a nyüzsgéstől és mégis társaságban lenni. A haveri esték jól szoktak sikerülni, még akkor is ha nincs terv. Márpedig ebben az esetben volt, legalábbis részemről. Szándékomban állt egészen reggelig kártyázni meg tüskékkel dobálózni, csak hogy ne az életemre figyeljek, ami a csárdán kívül van.
Simán kinéztem belőle, hogy le fog alázni dartsban, de igazából nem az számított, hogy melyikünk győz. Sőt! Utána majd jól elverem kártyában, abban nincs nálam jobb.
- Nem - adtam a választ nevetve, őszintén. - Csak dobálok - újra megvontam a vállam és kitöltöttem az italokat, melyből az egyiket átadtam neki. Valószínűleg nem fogom egész este a pincérnőt játszani, de kezdésnek miért ne?
Fejemet csóválva mentem utána a tábláig, ahol én tovább ittam az italt, ő pedig máris dobott egy tökéleteset. Felhorkantottam, a poharam a mellettem levő asztalon landolt üresen. Szomjas voltam...
- Figyeld a mestert - nagyképű, viccelődő vigyorral fogtam egy nyilat, vagy fél percig néztem és méricskéltem a táblát, még a nyelvemet is kidugtam a nagy koncentrálásban, aztán dobtam. - Ez az! Látod? Ezt csináld utánam - vigyorogva néztem rá, mintha tökéleteset dobtam volna, pedig nem, igazság szerint a nyíl a falban landolt, körülbelül fél méterrel a tábla alatt. Jól tudtam, hogy nem így kell és ez rossz dobás volt, de viccelődős hangulatban voltam.

Szira
Hetekkel ezelőtt

Elgondolkozott, bár nem igazán tudtam, hogy min, de nem is nagyon izgatott, inkább én is más irányba filozofáltam, ha már egyszer ez így jött ki. Vajon az itteni csajok szoktak verekedni? I don't think so! Mikor megszólalt, felé kaptam a pillantásomat és elvigyorodtam halványan.
- Igen, én is pont így gondoltam - közöltem végül bokor arccal, aztán elindultam,hogy felfedezzem a helyiséget. Nemvolt olyan nagy, de a fa bútorok otthonossá tették, eltalálták a tónust is, tehát pont az a szép és barátságos szín volt, ami uralta a szobát Végighúztam a mutatóujjam az asztal sarkán és bólintottam elgondolkozva. Valami ilyesmire gondoltam, igen.
Mindezek után persze az italommal elvonultam a darts-táblához, ha már egyszer annyira szerettem ezt régen, akkor most miért ne tenném? Egy korty után dobtam egyet, ami természetesen tökéletes volt. Elgondolkozva bólintottam egyet, hiszen kicsit meglepő volt, hogy ennyi idő kihagyás után sem rozsdáltam be különösebben.
Mikor közölte, hogy nem tud dartsozni, igazából kétkedve pillantottam rá és elléptem egyet hátrébb, míg ő a dobáshoz készülődött. Alapban nem csinálta rosszul, mármint olyan... mondhatni profinak tűnt első ránézésre, szóval felhorkantam.
- Dartsozni Mindenki tud, Szira... - mondtam, rosszalló fejcsóválás keretében, aztán meghökkenve néztem, ahogy a tüske a falba fúródik. Tücsökciripelés, magamra öltöttem a bokor arcomat, majd vállba veregettem kis bólogatással. - Lehet, hogy tévedtem. Persze, mikor közölte, hogy figyeljem a mestert, nevetésben törtem ki és inkább elvonultam egy italért. Az üveget felkapva visszajöttem, megfogtam a poharát és öntöttem még bele, majd vigyorogva oldalra döntöttem a fejemet.
- Miért pont velem akartad elhülyülni a szombat estét Szira? Őszintén - kérdeztem lazán a falnak döntve a hátamat.

Szerkó
[zárt]
hetekkel ezelőtt

Nem foglalkoztam a megjegyzésével, nagyon téved ha azt gondolja, mindenkinek megy a darts. Ha arról van szó, hogy közelre kell célozni, mondjuk egy csaj orrát kell betörni, az nagyon is jól megy, na de...hogy lehet valakinek olyan jó a szeme, vagy ügyessége, hogy pont középre...? Menj a francba.
A bénaságom ellenére nagyon jót nevettem magamon. Nem égett miatta a képem, egyszerű haveri társaságban szerintem semmi nem gáz. Amúgy se szégyellem a dolgaimat, szóval a megjegyzésén is csak vigyorogtam.
Talán elvetem a kedvét tőle, hogy tovább játsszunk, mert a pulthoz ment az üvegért. Persze, végül is piálni jöttünk, nem játszani... A francokat. Én játszani és iszogatni, ünnepelni, hogy ismét egy nap van. Milyen is? Már fogalmam nincs.
- Mi? - pillantottam fel rá a poharamból, amit újratöltött amíg én felültem az asztalra. Az arcomhoz szorítottam azt, kellemes hűvös volt, jól esett. Alagsor ellenére elég rendesen befűtöttek itt lent, ami mondjuk nem baj, inkább legyen melegem, mintsem fázzak. - Miért, baj? - felvontam a szemöldököm felé nézve. - Gondoltam régen lógtunk együtt, Bubival minden nap együtt vagyok, hát miért ne ihatnék épp veled? - tényleg nem értettem a kérdést. Általában nem céllal találkozok az emberekkel. - Nehogy azt hidd, hogy ördögi terveim vannak veled, mert nincsenek - feltartottam mindkét kezemet és a gondolatra is nagyokat pislogtam. Nagyot kortyoltam az italomból és a lábam járni kezdett a zene ütemére, amit eddig észre se vettem, ogy egyáltalán van.

Szira
hetekkel ezelőtt

Nem beszólásnak szántam a dartsos dolgot, egész egyszerűen tényleg így hittem, többé-kevésbé tévesen, szóval enyhén bocsánatkérő vigyorral néztem a csajra. Elgondolkozva néztem a falba fúródott nyilacskát, majd az ajkamat beharapva ránéztem elgondolkozva. A poharat szorongató kezem mutatóujját felemeltem és felé fordultam, majd vissza a tábla felé.
- Nézzük a jó oldalát! Legalább nem történt fizikai sérülés! - próbálom elviccelni a helyzetet, de ő már ezek előtt is nevetett egyet a dolgon, szóval nem volt túlzottan szükséges. Azért jobb biztosra menni, ha már kivettük ezt a termet, nem hiszem, hogy pont most kéne megsértenem, még a végén egy óvatlan pillanatban elvágja a torkomat és soha senki nem tudja meg, mi lett velem. Mindeközben én elvonultam persze innivalóért, mert ha már ezért jöttünk ide, esetleg egy kis pia sem ártana. Öntöttem neki, majd magamnak is és letettem az üveget egy félreeső helyre, hogy ne álljon fent a felrúgás veszélye. Szórakozott vigyorral vágtam az ingem felső zsebébe a darts-tüskéket, egyet tartva csak a kezemben és ismét dobtam, de ezúttal nem a közepébe. Egyrészt mert nem volt kedvem méricskélni, másrészt azért, mert akkor hol lenne a szórakozás?
Egész értelmesen kifejtett magyarázatot kaptam arra, hogy miért velem akart piálni, miközben feldobta magát a pultra, én meg érdeklődve figyeltem őt, ahogy a fejének nyomja a poharat. Tény, ami tény, istentelen meleg van... Lejjebb gomboltam az ingem a szokásosnál, kettővel, majd felpillantottam rá, ahogy a magyarázata végére ért.
- Nem, egy szóval sem mondtam, hogy baj, csak érdekelt - vontam vállat széles mosollyal, majd csak megráztam a fejemet majdnem nevetve. - Nem szira, nem gondoltam, hogy ördögi terveid vannak velem, egész egyszerűen meglepődtem, ennyi.
Az ő lába járni kezdett, én pedig érdeklődve dermedtem le és füleltem, próbálva kisilabizálni, hogy a dalnak van-e szövege, és ha van milyen.
- Eddig fel sem tűnt, hogy van zene - dünnyögtem, majd ismét tettem pár lépést a darts-tábla felé és dobtam még egyet, ha már nálam voltak azok a kis bigyók.