Nyitva tartás: H-V - 0-24 (ünnepnapokon zárva)

A bolt jelenlegi tulajdonosa: Nikolai Weißling

Alkalmazottak:

• Endrédy Patrik
• Gombos Eszter - NJK
• Hortobágyi János „Samu” - NJK
• South West
• Anna Weißling
• Szendrey Adél

Mesélő~ nyú

Az utóbbi pár napom kissé döcögős volt, de nem igazán törődtem vele, tanultam, meg ilyesmik, bár már ekkor tudtam, hogy a vizsgáimon meg fogok bukni. Mármint ez nem az a negatív hozzáállás, ami az emberek hatvan százalékát elfogja, ez egy szimpla felismerés, vagy inkább megállapítás volt. Hogy miért? Erre a kérdésre a válasz kérlek, nagyon, de nagyon egyszerű. Azért, mert abban a pár napban nem leszek az iskola területén, hiszen ebben az időszakban lesz egy rock-fesztivál Londonban. Tehát nekem még akkor is aligha lenne maradásom, ha fizetnének nekem a vizsgámon, vagy adnának nekem egy gitárt, ha mindet megírom K-ra. Ennek ellenére azért szándékoztam tanulni valamennyit, szóval a  tételeimet felmarkolva elindultam, hogy kikapcsolódjak egy kicsit. Az út az elég hamar elment, mármint, szinte még út közben is végig olvasgattam a tanulnivalóimat, mert kezdtek érdekelni. Azt hiszem, hogy valami nem teljesen volt okés velem, elvégre normális esetben nem éreztem volna ingert arra, hogy tanuljak, még akkor sem, ha kerget valaki, átkozódva. Odaérve sikeresen nekimentem az ajtónak, ekkor már leeresztettem az orrom elől a lapokat és belöktem az ajtót. Szóval, mintegy alapozásként, beültem a Mátra Máguscsárdába, egy eldugott asztalhoz, hogy lazítsak egy sort, bár rémesen unatkoztam. Már persze rendeltem magamnak inni, szóval nem sokkal később, kezemben egy vajsörrel körbepillantottam a csárdában. Nem volt a legszebb hely, úgy értem, a kifejezetten barátságtalan helyek közé tartozott, de nem voltak rosszak az árak és senki nem keresett volna itt elsőre. Legalábbis a legtöbb ember nem. Másrészt meg legalább a kis taknyos alsósok nem járnak ide, mert tartanak tőle, hogy elkapja őket a felsőbb bíróság és el lesznek ítélve. Az unalom viszont borzasztó volt, szóval csak remélhettem, hogy hamarosan történik valami, vagy jön valaki és megment ettől.

Szira

Ahogy közeledtek a vizsgák, egyre inkább úgy voltam vele, hogy nem igazán akarom én ezt az egészet. Egy szó, mint száz egyszerűen csak akármilyen ürügy elég volt hozzá, hogy felálljak az asztalomtól és abbahagyjam a tanulást, már ha azt, hogy a lábamat feldobom az asztalra és hintázok a székkel, egy papírra meredve, annak lehet nevezni. Még órára is bejártam, ott legalább lehetett tisztességesen semmit tenni. Így sikerült összefutnom az Eridonos kiscsajjal, Szirával, akivel már amúgy is elvoltam, persze haveri szinten. Itt nem nagyon voltak barátaim, azt hiszem, hogy ezt senkiről nem nagyon tudnám elmondani, maximum Evilláról, de áh... Magam sem értem néha a helyzetet. Igazából eldumáltunk, de nem túl sokáig és abban egyeztünk ki, hogy valamelyik este le kéne menni Bogolyfalvára, a Máguscsárdába, mert az jó kikapcsolódás és ha szerencsénk van még tanárok sem zargatnak.
A szombat este hipp-hopp itt volt a nyakamon, szinte fel sem tűnt, hogy milyen hamar eltelt az a pár nap, szóval csak arra kaptam észbe, hogy már indulnom kellene. Megigazítottam az ingem, gyors bekötöttem a bakancsomat, meg a fejembe nyomtam a kalapomat és már úton is voltam a bejárati csarnokba. Pár perccel a lány előtt értem oda, szóval szerencsémre tehettem úgy, mint aki már ezer éve várakozik.  
A csárdáig való út hamar eltelt, elvégre végig beszélgettünk, szóval mire észbe kaphattam volna, már lent voltunk a Vip részlegben, én pedig kissé felvont szemöldökkel pillantottam Szirára.
- Elkérted a kulcsot? - kérdeztem enyhe meglepettséggel, majd belépve körbepillantottam, tekintve, hogy erre még nem jártam. Személy szerint a szoba a legkevésbé sem érdekelt, inkább az italozó részleget vettem jobban szemügyre.
- Egész pofás, nem gondolod? - néztem a csajra szórakozott vigyorral, majd ledobtam magamat, hisz így mégiscsak kényelmesebb volt.

Szira
Hetekkel ezelőtt

- Vagy úgy... Jó döntés volt! - bólogattam elgondolkozva, aztán igazából csak vigyorogtam magam elé. Nekem eszembe sem jutott volna, elvégre nem igazán jártam ide, csak ha nem volt jobb ötletem, vagy valaki hívott. Most például hívtak. Azonban az ide való beugrásaim száma növekvő tendenciát mutatott. Még a végén valami törzsvendég szerű leszek...
Feltápászkodtam, majd én is levettem a kabátomat és egy hanyag mozdulattal Sziráé mellé dobtam, gondolván, az ott majd tökéletes helyen lesz. Persze ezek után semmi kedvem nem volt már leülni, hiszen az előbb keltem fel, szóval egy nyújtózkodást követően tettem pár lépést a helyiségben. Igazából a lánnyal szemben kötöttem ki és érdeklődve tanulmányoztam, ahogy italt tölt nekünk, majd elmosolyodtam a kijelentésén.
- Ismersz, tudod, hogy utálom, ha valaki megmondja, mit tegyek és mit ne. Ha lenne is itt valaki, és megpróbálna dirigálni, azt hiszem, rövid úton plasztikáznám a képét... Bár ki tudja, van akitől eltűrőm... - azt, hogy mire jutott végül velem kapcsolatban, nem tudtam, de nem is különösebben zavart. Imádtam bunyózni, annak ellenére is, hogy ezt sok ember nem tudta rólam... hogy ő mit hallott, vagy mit sem, azt már inkább ráhagytam. n sem értettem őt sokszor, akkor minek könnyítsem meg a dolgát?
-Dartsozni? Miféle kérdés ez? Aki már legalább egyszer unatkozott koncert után, a kocsmában töltve az időt, míg nincs hazafelé vonat, az tud dartsozni. Én ezt sokszor tettem. Miért, te tudsz? - nevettem fel, majd a táblát néztem nem messze a falon. Volt már hozzá szerencsém párszor és egész jól is ment, szóval nem nagyon akadt volna vele most sem gondom, ha azzal akar foglalkozni.
A poharat kis vigyorral átvettem, majd jómagam is beleittam. Igazából jót tett, már vagy három napja nem ittam, ez pedig aggasztóan hangzott.
- Add át köszönetemet a felszolgáló-lánynak - vigyorogtam, majd átslasszéztam a helyiségen és felkaptam az angol zászlós darts-nyilacskákat. Léptem hátra annyit, amennyi szabályos volt, majd a poharamba ittam és kis méricskélés után dobtam is. A nyilacska akaratom szerint a középső karikába fúródott, én pedig elvigyorodtam.
- Ön jön, hölgyem.
 

Szira
Hetekkel ezelőtt

Elgondolkozott, bár nem igazán tudtam, hogy min, de nem is nagyon izgatott, inkább én is más irányba filozofáltam, ha már egyszer ez így jött ki. Vajon az itteni csajok szoktak verekedni? I don't think so! Mikor megszólalt, felé kaptam a pillantásomat és elvigyorodtam halványan.
- Igen, én is pont így gondoltam - közöltem végül bokor arccal, aztán elindultam,hogy felfedezzem a helyiséget. Nemvolt olyan nagy, de a fa bútorok otthonossá tették, eltalálták a tónust is, tehát pont az a szép és barátságos szín volt, ami uralta a szobát Végighúztam a mutatóujjam az asztal sarkán és bólintottam elgondolkozva. Valami ilyesmire gondoltam, igen.
Mindezek után persze az italommal elvonultam a darts-táblához, ha már egyszer annyira szerettem ezt régen, akkor most miért ne tenném? Egy korty után dobtam egyet, ami természetesen tökéletes volt. Elgondolkozva bólintottam egyet, hiszen kicsit meglepő volt, hogy ennyi idő kihagyás után sem rozsdáltam be különösebben.
Mikor közölte, hogy nem tud dartsozni, igazából kétkedve pillantottam rá és elléptem egyet hátrébb, míg ő a dobáshoz készülődött. Alapban nem csinálta rosszul, mármint olyan... mondhatni profinak tűnt első ránézésre, szóval felhorkantam.
- Dartsozni Mindenki tud, Szira... - mondtam, rosszalló fejcsóválás keretében, aztán meghökkenve néztem, ahogy a tüske a falba fúródik. Tücsökciripelés, magamra öltöttem a bokor arcomat, majd vállba veregettem kis bólogatással. - Lehet, hogy tévedtem. Persze, mikor közölte, hogy figyeljem a mestert, nevetésben törtem ki és inkább elvonultam egy italért. Az üveget felkapva visszajöttem, megfogtam a poharát és öntöttem még bele, majd vigyorogva oldalra döntöttem a fejemet.
- Miért pont velem akartad elhülyülni a szombat estét Szira? Őszintén - kérdeztem lazán a falnak döntve a hátamat.

Szira
hetekkel ezelőtt

Nem beszólásnak szántam a dartsos dolgot, egész egyszerűen tényleg így hittem, többé-kevésbé tévesen, szóval enyhén bocsánatkérő vigyorral néztem a csajra. Elgondolkozva néztem a falba fúródott nyilacskát, majd az ajkamat beharapva ránéztem elgondolkozva. A poharat szorongató kezem mutatóujját felemeltem és felé fordultam, majd vissza a tábla felé.
- Nézzük a jó oldalát! Legalább nem történt fizikai sérülés! - próbálom elviccelni a helyzetet, de ő már ezek előtt is nevetett egyet a dolgon, szóval nem volt túlzottan szükséges. Azért jobb biztosra menni, ha már kivettük ezt a termet, nem hiszem, hogy pont most kéne megsértenem, még a végén egy óvatlan pillanatban elvágja a torkomat és soha senki nem tudja meg, mi lett velem. Mindeközben én elvonultam persze innivalóért, mert ha már ezért jöttünk ide, esetleg egy kis pia sem ártana. Öntöttem neki, majd magamnak is és letettem az üveget egy félreeső helyre, hogy ne álljon fent a felrúgás veszélye. Szórakozott vigyorral vágtam az ingem felső zsebébe a darts-tüskéket, egyet tartva csak a kezemben és ismét dobtam, de ezúttal nem a közepébe. Egyrészt mert nem volt kedvem méricskélni, másrészt azért, mert akkor hol lenne a szórakozás?
Egész értelmesen kifejtett magyarázatot kaptam arra, hogy miért velem akart piálni, miközben feldobta magát a pultra, én meg érdeklődve figyeltem őt, ahogy a fejének nyomja a poharat. Tény, ami tény, istentelen meleg van... Lejjebb gomboltam az ingem a szokásosnál, kettővel, majd felpillantottam rá, ahogy a magyarázata végére ért.
- Nem, egy szóval sem mondtam, hogy baj, csak érdekelt - vontam vállat széles mosollyal, majd csak megráztam a fejemet majdnem nevetve. - Nem szira, nem gondoltam, hogy ördögi terveid vannak velem, egész egyszerűen meglepődtem, ennyi.
Az ő lába járni kezdett, én pedig érdeklődve dermedtem le és füleltem, próbálva kisilabizálni, hogy a dalnak van-e szövege, és ha van milyen.
- Eddig fel sem tűnt, hogy van zene - dünnyögtem, majd ismét tettem pár lépést a darts-tábla felé és dobtam még egyet, ha már nálam voltak azok a kis bigyók.