36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. február 23. 17:58 | Link

Szira, az ördögi nőszemély
Miért kell neked mindig efféle helyeken felbukkanni... / Pár héttel ezelőtt.

Besétáltam a csárdába és helyet foglaltam a tőlem megszokott asztalnál, amit mostanában kisajátítottam magamnak. Nem ez volt az első hogy itt lézengtem, ráadásul még csak nem is az utolsó. Régebben még volt egy kis tétje, de mára már unalmas és lehangol lett ez az egész... Nem kellett aggódnom amiatt, hogy valaki a nyakamra jön azért, mert itt iszogatok, vagy mert kint vagyok a sulin kívül ilyenkor. Igazából ez sosem érdekelt túlzottan, még akkor sem, ha megfenyítettek miatta. Maximum egy vállrándítással tudtam le a problémát aminek sem a tanárok, sem más nem örült egy kicsit sem. Érdekelt is engem, ha levonnak pontot? Nem! És az, hogy megbüntetnek? Olyan durva dolgot még csak ki se tudnak találni ami engem zavarna... Körbepillantva megint rengeteg érdekes arcot véltem felfedezni, de nem zavartak, legalábbis addig nem, míg belém nem kötnek. Az ajtó nyílt, egy újabb idegen tévedt be és a kicsit sem határozott lépteit figyeltem. Hamarosan letelepedett két "nagy"emberhez és elkezdtek beszélgetni. Közben persze odajöttek megkérdezni mit kérek, én pedig a szokásosat rendeltem. Itt sosem ellenőriztek (maximum a defenzort láttam itt időnként, de akkor okos voltam és leléptem), na meg tizennyolc elmúltam, éljen a magyar felnőtté válás kora. Milyen "kár", hogy már egyel idősebb is vagyok a tizennyolcnál. Miután leadtam a rendelésem, azután újra a környező asztalok furcsa szerzeteit szemléltem, mígnem megakadt a tekintetem pár érdekesebb fickón. Nem voltak átlagosak, habár itt általában senki sem az, ritka ha egy vagy talán két diák bejön a suliból ide, mármint a fiatal kategóriából... Most éppen nem volt itt közülük senki rajtam kívül amit igazán jó ómennek éreztem, mert nem volt kedvem kölyköket pesztrálni, hogy menjenek vissza a suliba, mert néha betévednek a prefik és akkor lesz itt nagy baj. Még mindig a kis csapatot szemléltem, mikor feltűnt valaki a színen, akit reméltem hogy eddig nem vett észre, mert ha valami butaságot csinál, akkor biztosan le fogom állítani. Ismertem már ennyire magam és valószínűleg ő is engem. Egyelőre nem tettem semmit, csak az érkező italomat megszerezve vártam, türelmesen...
Utoljára módosította:Álmosvölgyi Kilián, 2015. február 23. 18:37
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 23. 18:07 | Link



Közeleg a vizsgaidőszak, de nekem még mindig nem ez köti le a figyelmemet. A jegyeim jók, annyit biztos elő tudok kotorni magamból, ami ahhoz kell, hogy átcsússzak negyedikbe. Addig pedig...élvezem az életet, játszok a tűzzel, persze csak finoman és okosan. Ebben a tanévben még csak kétszer kapott el prefektus, ami azért elég jó arány. Már személyesen ismerjük egymást szerintem az összessel.
Ez az este az előzővel kapcsolatos volt. Tegnap azt ünnepeltem a csárdában, hogy csütörtök van, ma meg...hogy péntek. Oké, oké, tudom mit gondoltok. Nem vagyok asztalon táncoló csibe, csak szeretem elfelejteni kis időre a napi gondokat.
A csárda ma nagyon kihalt volt, nem igazán értettem, miért. Mindig tele szokott lenni. Mondjuk ez a tény nem akadályozott meg abban, hogy a pultnál leüljek és a jól ismert csapos fiúkával flörtöljek az ingyen italért.
Jó pár pohár után néztem rá az órára, vele együtt pedig az ajtóra, amin három, már kissé jó kedélyű úriember esett be. Az egyikük jó kiállású, magas szőke volt, egyből kiszúrtuk egymást. A fejemben már kavarogtak a gondolatok az italtól, ő pedig hozzám indult egyenesen - dülöngélve -. Mosolygás is volt ott, meg hátsimítás, aztán meghívott a nagy társasághoz. A másik két srácon kívül ott voltak azok, akik már akkor hangosan vigadtak, mikor én megérkeztem. Semmi rosszra nem számítottam, a fiúba karolva botladoztam el az asztalukhoz. Csak ott pillantottam meg a közelben Kiliánt. Szemem összeszűkült, de el is kaptam róla a pillantásom amint tekintetünk összeért.
Jobban érdekelt ez a csapat, mint Ő. A szőke közel ültetett magához, rendeltek. Jó kedvűen nevettem velük a poénjaikon, bár a felét sem értettem annak az alvilági baromságnak, amit dumáltak. Nem is érdekelt.
Hangosak voltunk, az idő telt, Mr. Szőke nyomult mint az állat, én meg magamat meghazudtolva táncra perdültem vele, persze miután a csárda is kezdett megtelni. Takarodó ideje már bőven lejárt, de diákok nem igazán jöttek, csak Kiliánt láttam állandóan. Csak azért is alapon hagytam a srácnak, hogy tánc közben ölelgessen, a kedvenc dalomat pedig már hangosan énekelve folytattuk.
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. február 23. 18:21 | Link

Szira, az ördögi nőszemély
Pár héttel ezelőtt.

Olyan vagyok, mint egy kém. Rajta tartom a szemem, noha semmi dolgom nem lenne vele, nem az én problémám lesz, ha azok a fickók kikezdenek vele. Mély levegőt vettem és megpróbáltam hidegen szembenézni a helyzettel, ám ez nem volt olyan egyszerű. Minél jobban próbáltam ignorálni a társaságot, annál jobban zavart a jelenlétük. Mikor már harmadjára emeltem rájuk a tekintetem, akkor felálltam és a pulthoz sétáltam, kissé erősebben téve le a poharat, mint azt kellett volna. Még pár másodpernyi ideig szorítom, majd végül elengedem otthagyva a pultosnak. Egy gyors, lopott pillantást vetettem feléjük látva, hogy Szira igazán kellemesen elvan a társaságukban, sőt elnevetgél velük. Mivel egyelőre nem láttam okát beleavatkozni, így jobb ötlet híján ledobtam magam helyemre és magamban fortyogtam. Na de miért?! Nem az én dolgom, nem az én nőm és kicsit sem az én problémám... akkor? Az asztalra könyököltem és próbáltam rávenni magam arra, hogy lenyugodjak és egy kicsit lehűtsem a fejem, mivel így ha odamegyek akkor biztosan nekik fogok menni, na persze főleg a szőke fickónak. Az idő telt, közben semmit sem rendeltem csak vártam arra, hogy a leányzó jobb belátásra térjen, mindhiába. Tudtam hogy már rég a kastélyban kellene lennünk, bőven elmúlt a takarodó, de ez lehetett volna a világ legkisebb problémája is ebben a percben. Kit zavar egy újabb monológ valamelyik tanártól, hogy már megint kint voltam éjszaka, sőt a prefektusok is csak ezt tudják hajtogatni, meg azt, hogy büntetés. Szira leállt táncolni a fiúval, én pedig első kézből kaptam egy remek előadást a táncukból. Mondhatni, nem voltam épp vidám hangulatomban, de higgadtabb voltam mint jó pár perccel ezelőtt. Az ölelgetés volt az a pont, ahol már megint sikerült kiborulnom, noha az arcomon ez egy kicsit sem látszott meg. Felkeltem a helyemről majd a lehető leghiggadtabban sétáltam oda, habár legszívesebben a fickó fejét vertem volna a legközelebbi asztalba. Egyenesen Szirához vezetett az utam, akinek elkaptam a karját.
- Ideje lenne elhagynod a társaságot és visszamenned a suliba, Szira. - teljesen higgadtan, hűvösen közöltem vele a tényt, de tudtam mennyire utálni fog érte és hogy számítanom kell az ellenkezésére. Ismertem már annyira, hogy ezt tudjam, így készültem is rá. Ugyan nem szorítottam meg erősen, nem rángattam kifelé, pedig mind a két lehetőség megmozgatta a fantáziámat, de nem tettem. Adok neki egy esélyt, hogy jó kislány módjára és értelmesen döntsön. A fickónak persze nem tetszett a helyzet de egy pillantással a tudtára adtam, hogy igazán szépen kicsinosítom a fejét, ha nem hagyja békén a lányt. El is iszkolt, valószínűleg a haverjaiért. Majdnem felsóhajtottam mert nem akartam kocsmai verekedésbe keveredni, de ha ez az ára... akkor ez az ára.
Utoljára módosította:Álmosvölgyi Kilián, 2015. február 23. 18:36
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 23. 18:25 | Link



A hangulatunk belengte az egész csárdát, az érkezők között is voltak már páran, akik vigyorogtak rajtunk, és beszálltak a beszélgetésbe. Én is jól éreztem magam, teljesen el is felejtettem, hogy Kilián ott tartózkodik a hátam mögött pár méterrel.
Igazából semmi köze nincs hozzá, hogy mit csinálok és mit nem, ha az nem arról szól, hogy hogyan teszek keresztbe neki. Valamiért szeretek vele veszekedni, akár a folyosó közepén is, meg jól leátkozni mikor nem figyel. Gyerekes, mi? Az.
A szőke hercegem szintén öntötte magába az italokat, közben az én kezemben is cserélődtek az üvegek. Aztán minden olyan gyorsan történt, egyik pillanatról a másikra kezdett zavarni a közelsége, de még mielőtt elhúzódtam volna, valami másfajta szorítást éreztem meg a karomon.
- Mi van?! - szemöldököm a magasba szaladt, kékjeim a homály mögül döbbenten méricskélték Őt. Ott állt mellettünk, a szőkémet meg hát elég hamar lekoptatta. Még csak hozzá sem kellett szólnia... - Te eszelős vagy, hagyj engem békén! - kezemet kirántottam az övéből. Szemeim összeszűkültek, így néztem rá egészen addig, míg magamban elértem a tízes számig. Számolj el magadban tízig mielőtt orrba vágnád.
- Jól szórakoztam vele! Nincs beleszólásod abba, mit csinálok! - hangom az alkohol hatására meg-meg bicsaklott, mivelhogy igyekeztem elég hangosan a tudtára adni az információt. Már szinte mindenki minket bámult, vagyis inkább engem.
A pulthoz léptem, és kértem magamnak még egy italt. Nagyon reméltem, hogy ebbe már nem fog belekötni, hiszen én csak ünneplek...
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. február 23. 18:32 | Link

Szira, az ördögi nőszemély
Pár héttel ezelőtt.

Ahogy azt sejtettem a lány teljesen ki volt borulva, csak mert odamentem és elzavartam a táncpartnerét. Egy sóhajjal és egyben rosszalló pillantással nyugtáztam a kirohanását, hagytam hogy eltépje a kezét, habár megtehettem volna azt is, hogy rászorítok és ezzel magamnál tartom. Lehet ő is edz és erős, de azért én sem vagyok egy puhány alak. Mivel láttam rajta, hogy be akar húzni, így jobbnak láttam egy lépést hátrálni, ám végül ez nem történt meg. Ha megüt akkor lefogom és úgy viszem vissza a kastélyba, mint egy zsákot.
- Az előbbi megszólalásodra, miszerint eszelős vagyok nem fogok sem igennel, sem nemmel válaszolni, saját szíved joga eldönteni. - kezdtem bele a beszédembe, habár néha egy mondat is egészen nagy monológnak számít tőlem, de ő azért kicsikar belőlem akár tízet is, pláne ha valami butaságot csinál, amit be kell valljak egyre gyakrabban és gyakrabban visz véghez. A hangja meg-megbicsaklik, habár ennek a rejtvénynek a megoldására hogy mégis miért nem kell levitásnak lenni. Valószínűleg jobban be van állva, mint amennyire az meglátszik rajta.
- Nem, tényleg nem lenne semmi beleszólásom, de tudod... mindig megteszem, megtanulhattad volna már. - teljesen érzelemmentesen közlöm vele ezt, hiszen mindig meg fogom tenni és nem tágítok ettől még ha ő is kérné hogy ne tegyem. Attól még, hogy ő ki nem állhat, én még lehetek vele gondoskodó, pláne ha az a fickó aki elment a haverjaiért szintén be van állva és nem egyszerű táncpartnernek szemelte ki. Ami a szőkeséget illeti.. éppen jött vissza a haverjaival és igazán magabiztosnak tűnt.
- Figyelj Szira, vagy jössz velem, vagy én cipellek ki, de nincs kedvem beveretni miattad az állam vagy más testrészem, remélem ezzel tisztában vagy és eljut a tudatodig. Ha itt maradsz, akkor olyan bajba keveredsz ha nem is emiatt a srác miatt, de abból már nem tudlak kimenteni... - próbálok hatni a lány jobbik énjére, hiszen van neki olyan, vagyis régebben még volt. A szőke körülbelül a mondandóm végén ér ide és a magasabbik haverja már az öklét ropogtatja. Feléjük pillantok, majd egyenesen arra aki valószínűleg csak azt várja, hogy kimenjünk. Szirára pillantok jelentőségteljesen, majd a fickóra és várok. Ha Szira úgy dönt, hogy nem jön akkor is el kell intéznem a nagyfiút, hisze beleköptem a haverja levesébe... Pedig olyan nyugisan indult ez a nap... A szőkeség minket szemlél aztán kifelé indul a haverjával, én szintén így teszek. Tudom, hogy ha a nagyfiút elintézem akkor a kis szőke hanyatt homlok menekül majd el, ezek csak a nagy emberekre támaszkodnak, aztán ha egyedül maradnak akkor nyüszítve iszkolnak el mintha minimum tíz rémálomból kilépett szörny akarná őket miszlikbe kapni.
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 23. 18:36 | Link



Szemforgatva hallgattam, igazándiból a mondandójának a felét sem fogtam fel. Az alkohol elvonja a figyelmem az ilyenekről, tipikusan az egyik fülemen be, a másikon ki eset volt ez.
Csak beszélt és beszélt, én meg mérgelődtem. Komolyan nem értem, miért csinálja ezt. Minden alkalommal amikor találkozunk, valamibe beleszól, vagy beleköt, most is biztos csak azért nem hagyta, hogy táncoljunk, hogy legyen oka belém kötni. Persze Kilián, én ne érezzem jól magam soha azért, mert te ekkora magadba forduló dög vagy, mi?
- Hát ne tedd - morogtam a karjaimat összekulcsolva, az italomat várva. Szemem sarkából láttam, hogy a csapat közeledik, vigyorogva figyeltem azt a jóképű herceget, akivel az imént még össze voltam gabalyodva. Rám is kacsintott, de ahogy észrevettem, nem én voltam a fő cél...
- Vele fogok kimenni maximum - mutattam a srácra, szemöldökömet felhúzva grimaszoltam Kiliánnak. Szerintem tudta jól, milyen szándékaim voltak az estén a jóképűvel.
Nem gondoltam komolyan, hogy ezek kimennek és elintézik egymást, de megindultak. Egy pillanatig csak néztem utánuk, a számat is eltátottam, aztán a poharamért nyúlva utánuk lépkedtem, kissé imbolyogva.
Mintha egy rossz rémálomba csöppentem volna. Oké, hogy ez a majom képes megvédeni magát, na de nem egy csapat ellenséges részeggel szemben, tök egyedül. Próbáltam szólni a srácoknak, hogy hagyják békén, de senki nem hallgatott rám.
- Tudjátok mit, üssétek egymást - a végén vállat vontam, magam elé tartottam a kezeimet, és nagyot kortyoltam az italomba.
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. február 23. 18:51 | Link

Szira, az ördögi nőszemély
Pár héttel ezelőtt.

Ahogy azt előre éreztem nem úgy történt minden, ahogy azt szerettem volna.  Néha elgondolkozom azon, hogy talán egy falat könnyebben rávehetném az okos döntésekre mint Szirát. Vagy szerezzek egy kutyát? El se jutott a tudatáig a lánynak mit mondtam, legalábbis semmi jelét nem mutatta, hogy megértette volna. Egy újabb italt rendelt magának morgolódva én pedig egyetlen szó nélkül hagytam, pedig még ha azt megissza lehet össze is esik itt helyben...
- Ha nem tenném már rég sokkal nagyobb bajban lennél. - mondom neki, majd figyelemmel kísérem hogy a szőke visszatér a haverjaival akik szintén nem állnak a lábukon valami biztosan, de azért az öklüket előszeretettel rázogatják, ezzel bizonyítva, hogy ész helyett maximum izmot osztottak nekik. Mikor kijelentette hogy a szöszivel szándékozik kimasírozni, akkor sóhajtottam egy nagyot és már majdnem könyörögtem az égieknek, hogy csak most az egyszer világosítsák meg az elméjét, de sajnos erre a kérésre biztosan nem jött volna semmi, a fentieket ne érdeklik az ilyesfajta kérések. Végül úgy döntöttünk kint rendezzük le a nézeteinket, vagyis mindenki kijött beleértve a leányzót is. Kisétálva a csárda elé a nagyfiú, vagyis a szőkeség elkezdett hencegni, meg beszólogatni. Nem vettem fel, nem vagyok olyan típus akit érdekel ha a családját szidják. Szira ugyan próbálkozott, de a szavai süket fülekre találtak, sőt az egyik önjelölt macsó kijelentette, hogy ne szóljon bele.
- Ennek nem fog örülni... - jegyeztem meg a fickónak mire az morgolódva elküldött melegebb éghajlatokra. Ezen csak hűvösen mosolyogtam hiszen minél részegebb valaki, annál szebb szavakat használ egy hölgy társaságában. A szőkére emeltem a tekintetem, majd Szirára, nem szentelve a két macsógyereknek semmiféle figyelmet. Egy utolsó kérlelő pillantást engedtem meg magamnak, ám a szőke persze kihasználta, vagyis ki próbálta használni hogy nem figyelek oda. Mázlimra a részegsége miatt valószínűleg eléggé elszámolta magát ahhoz, hogy kitérjek az ütés ereje elől és mellélépve még a földre is segítsem csak egy kisebb fájdalommal a vállamban. Mit ne mondjak nem tetszett neki, hogy kigáncsoltam, a haverjainak sem ahogy láttam.
- Nincs kedvem verekedni - mondtam higgadtan, de erre a két cimborája megindult felém az öklüket rázva, szitkozódva.  A szőke időközben feltápászkodott és úgy döntött hogy megvárja míg a két izomagy elkap és egy kicsit helyrerak. Szép... A kettős támadás nem éppen volt meglepő hiszen nem hittem, hogy valami karaterúgással, vagy ehhez hasonlóval fognak próbálkozni, inkább az erejükre támaszkodnak. Az egyik balról, a másik jobbról jött felém hogy a földre juttasson, de nem kellett hozzá más mint megfelelő reakció, amiben nem volt hiányom. Majdnem az utolsó pillanatban tértem ki a két kéz elől, a két mamlasz pedig egymásnak húzott be, helyettem. Na több se kellett, fogtam és elkapva a fejeiket szépen egymásnak koccantottam őket. Ilyenkor örültem azoknak a súlyzóknak amiket emelgettem néha, sokat segítenek. Persze nem az erő a lényeg, én csak segítettem nekik a lendületük kihasználva a földre kerülni... A szőkére pillantottam, volt körülbelül fél percem, mielőtt ezek feltápászkodnak onnan, már ha nem lágy fejűek. Hogy őszinte legyek, nem igazán elleneztem volna mivel most szerencsém volt, de a következőeben számítanak az esetleges kitérésemre és akkor nagy bajban leszek. Akkor tényleg nem úszom meg ép fejjel és arccal ezt az estét.
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 23. 18:53 | Link



Szeretném én azt tudni, hogy miért is akart megvédeni attól, hogy jó estém legyen. Nem vagyok kislány, legálisan ihatok és kavarhatok a fiúkkal, ha azt akarok. Na nem mintha durvább terveim lettek volna a szőkével, de Kilián agyát jó húzni. Ki tudja, meg is történhetett volna...HA nem rontja ott a levegőt Ő is.
Sose szerettem a verekedést, józanul biztos nem. Így meg...fontosabb az épségem, mint a tömegverekedés megakadályozása. Amúgy is megérdemelne egy jó verést amiért mindenbe beleköt amit csinálok.
Eleinte nyugtattam magam, egészen addig amíg nekem be nem szóltak. A poharamat a földhöz vágtam, dühösen fogtam a kezembe a pálcám. Rájuk emeltem, de addig nem csináltam semmit míg Kilián is a támadók kezében volt.
Nem emlékszem a pontos eseményekre, sem arra, hogy milyen átkot küldtem a szőke felé, csak arra, hogy ő abban a pillanatban ahogy a srácra emelte a kezét, összeesett a földön. Miattam.
Nagyjából két másodpercig farkasszemet néztem az ellenséggel, aztán futni kezdtem, vele nem is törődve. Szédültem, a fejem hasogatott, nem is a kastély irányába tartottam. A játszótérre tartó út sötét volt, cseppet sem hívogató, de nem érdekelt. A fagyott talajon térdre rogytam, arcom a tenyerembe temetve nyöszörögni kezdtem. Nem esett bajom, de azt hiszem az alkohol nem passzol az átokszórással.
Utoljára módosította:Álmosvölgyi Asztrid Szira, 2015. február 23. 19:18
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. február 23. 19:14 | Link

Szira, az ördögi nőszemély
Pár héttel ezelőtt.


Már éppen készültem a szőke elintézésére, ám Szira megtette helyettem. Nem kellett hozzá sok hogy utána induljak csupán annyi, hogy a két pacák megmozduljon mellettem. Szívesen kipróbáltam volna magam ennél jobban is, de lehet tényleg elintéztek volna elég rendesen, így jobb is hogy a lány után indultam. Egy ideig a sarkában voltam, ám vele ellentétben utáltam futni. Nemsokára el is vesztettem egy kis időre szem elől, ám hamarosan újra sikerült beérnem, nagyjából.
- Várj már... - kiáltom utána, de nem teszi, nem áll meg. Egyre idegesebb vagyok emiatt, zavar hogy nekem kell lófrálnom utána akár egy kiskutya. A dühömet lenyeltem elég hamar, tekintve hogy én magam tehettem róla hogy a lány menekülőre fogta a dolgot. Mondjuk... nem csak én. Hagytam hadd fusson amíg csak akar, de a nyomában maradtam. Vártam mikor áll meg, mikor hagy fel végre ezzel az ostobasággal. Már futottunk egy ideje, éreztem a hideg levegőt a tüdőmben és a torkomban egyaránt. Ugyan még nem fáradtam el, de azért sejtettem hogy a futásnak megvan a maga szépsége, ha nem egy lányt kell kergetned majdnem egy egész falun át, vagy lehet azon túl. Szinte kedvem lett volna rákapcsolni és elkapni, ám nem tehettem. Ezt a döntést most rá kellett hagyjam. Ha megáll akkor nem kell tovább loholnom utána, ám ha nem, akkor felfutunk a kastélyba, vagy be az erdőbe. Ki tudja merre is tart.. Valószínűleg még maga sem tudja mi a cél, így csak reménykedhettem benne, hogy nem akar ilyenkor az erdőben versenyezni. Lassan végül csak megáll... Már én is éreztem magamon hogy kezd elég lenni a futkosásból és a hajkurászásból, de nem hagyhattam itt kint a leányzót. A becsületem nem engedte volna meg, sajnos.

//Folytatjuk... valahol. Már ha a leányzó szándékozik megállni. //
Utoljára módosította:Álmosvölgyi Kilián, 2015. február 23. 19:18
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed