A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=804792#post804792][b]Farkas Zétény - 2020.04.12. 18:11[/b][/url]

Nem sokat teketóriázik, jókislányként ledobja a cipőit, majd beviharzik a kanapéra és elfekszik rajta. Nos, ez furcsa kicsit, de hát biztos a bezártság a gyerekkel hozta ki ezt belőle. A felsorolásomból sem választ, hanem egy ütősebbet. Attól, hogy mugli ital, tudom, hogy mi az a vodka. Tulajdonképpen egy varázsló fejlesztette ki, de ezt a mugliknak meg nem kell tudnia... Aranyosan lóbálja az üveget, szóval valamiért most ezt kell innunk. Érdekes estének nézünk elébe.
- Oké - egyezek bele és amúgy sincs esélyem mást csinálni, mert lehúz maga mellé, majd lefekszik. Ejha, mintha nem is Szentmihályi, hanem Nemes Iza tért vissza volna most hozzám. Régen ugyan hozzá mertem volna nyúlni, minimuum megcsikizem a combját, hogy pakolja le rólam... de most más szelek fújnak. Attól, hogy a barátom, van férje, meg kölke és... hát fura lenne. Vagy nem?
- Aaaaz lesz, biztos - kuncogok, mert csak annyit tudok, hogy Norbi állítólag egészen jó hajtó. De hogy az mit jelent, gőzöm sincs. De hagyjuk is őt, pesztrálja csak a kis trónörököst. Gyorsan megnyugtatom, hogy nagyon rendes voltam a boltban és jön a meglepi... ő is találkozott vele.
- Ha éppen nem haragszik, valóban az. A lánya meg igazi kis csibész, egy kis genyó, imádom. Gyorsan össze is haverkodtunk... már amennyire Nadia engedte. Azt mondta - a vigyorom teljessé válik - ...hogy vigyek neki sonkát a boltból. Akkor majd megbékél. Esküszöm ki fogom próbálni - nevetek rá, miközben ő... ideges? Feszült? Mit tudom én... valami van, vagy csak én vagyok túl érzékeny ma, mert azt szeretném, hogy kajáljunk egy jót és jól érezze magát. Amúgy sem emlékszem, hogy láttam volna inni, erre most vodkázik. Változik a világ, öcsém!
- Egész jól. Van pár lány, aki szívesen pózolgat. De nyugi csak ruhában fotózom őket - kacsintok, majd nyújtom a kezem a vodkáért. - Adsz nekem is, vagy csak mutatóba hoztad? Nem kérsz poharat? - már húzom is elő a pálcám, hogyha arra lenne szükség.
- Veszekedtetek? Kicsit sem vagy laza, ha ezt szeretnéd mutatni - idegesen mosolygok, mert lehet, hogy Norbi nem akarta elengedni Izát ide, vagy mit tudom én. Most az is eszembe jut már, hogy talán miattam ilyen. talán én csináltam megint valamit, pedig eskü nem. Eddig egy igazi jó fej mestertanonc vagyok, jelvénnyel. Apropó... - Prefektus lettem, tudod? Már mindent tudok, hogy kell csinálni, anno megmutattad - vigyorgok újra, de a zöldeket fürkészem, szeretnék mögéjük látni. Egyelőre nem sikerül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=808601#post808601][b]Farkas Zétény - 2020.05.16. 11:37[/b][/url]

Csak járatom a számat és örülök, hogy végre itt van. Még idillinek is lehetne nevezni az egészet, hogy nálam van, barátként és majd lehet valami, csak hangulatba kell hozni. De már rég tudom, hogy ebből úgysem lesz már az, amire régen vágytam. Igen, eljutottam erre a pontra is már, hogy lemondtam róla úgy. Nem olyan régen történt meg ez, hiszen amíg távol voltam, pont emiatt tűrtem el mindent és vettem vissza magamból. Most, hogy tudom, hogy biztonságban van, meg gyermeke is lett, már hiú ábránd lenne még tőlem is azt gondolni, hogy majd lesz valami olyasmi, ami régebben még talán lehetett volna. Ebből is látszik, hogy már nem vagyok annyira önző, mint régebben, de annak is megvolt a maga bája. Mindegy, a lényeg, hogy itt van, és jó barátként tudok rá gondolni, akivel ma egy jót vacsizunk és iszogatunk. Talán még néhány régi emléket is felidézünk, volt benne jó pár vicces és bosszús történet is. Végül csak megkínál a rejtett palackjából, én pedig meghúzom azt. Nem vagyok oda az orosz vodkáért igazán, de ez most ráadásul még erősebb is. Egy kicsit megállok, amíg meg tudok szólalni és nem tudom nem észre venni a zavarodottságát, így csak rá kérdezek, hogy mehetek-e megölni Norbit, vagy valami, ha neki bánatot okozott. Megnyugtató, hogy nincs baj a remekbeszabott kviddicsesével, de egyértelműen terel. Hjaj, Iza, tudhatnád már, hogy ismerlek téged. Mindegy, úgy vagyok vele, előbb-utóbb úgyis kiböki, hiszen mint mondtam, ismerem már.
- Pedig az lettem, és hidd el, kedvelnek is érte – vigyorodom el és visszaadom a laposát. Van pár büntetőmunka kiosztás már a nevem alatt, majd megpróbálom utolérni a legnagyobbakat ebben. Is. Majd hirtelen fordul a kocka és látom, hogy valamit el akar mondani. Na, nézzük, mi az Iza! Direkt nem szólok bele, mert általában megakasztom valami poénnal, de most figyelmesen hallgatom, amíg felbontok és kitöltök egy kis bort két pohárba és leteszem a kis asztalra a kanapé elé. Nagyon rááll arra, hogy mi barátok vagyunk és mindenben számíthatok rá. Vajon mit akar ez jelenteni nála? Tudom, biztos, hogy van valami fontos, az is lehet, hogy nem mondhatja el, de már tud róla, én meg nem. Vagy csak vele, Norbival, a gyerekkel, az iskolával lehet baj… bár nem tudok arról, hogy Jules-on kívül valaki nagyon zabos lenne most rám. Talán már elfelejtette Juliska is az esetet, nem hinném, hogy ilyesmi lenne. De akkor mi?
- Tudom – zavartabb félmosolyt kap, mint gondoltam, belém ültette a kisördügöt, vagy mit. – Szóval van valami mi? Nem tudok semmiről, amiről te ne tudnál, vagy képzelődőm? Mit akarsz nekem elmondani? Hmm? Nem kell ám a kamuzás, lerí rólad, hogy kényelmetlenben vagy – ekkor eszembe ötlik egy nagyon zavaró gondolat, mégpedig az, hogy talán meggondolta magát velem kapcsolatban?! De nem, akkor nem állna mellettem, hanem feküdne velem az ágyban, szóval ez volt az utolsó, hogy reménykedek, nem? Nehéz ez, mikor 5 évig ebben bíztál, vagy akár több…
- Szóval mi az a valami ami miatt mellém kéne állnod? Mármint, ezt eddig is tudtam, hogy szeretsz, meg a barátom vagy. Csak nem bírnám, ha felrobbanna az agyad, mert nem mondod el – elveszem a poharat és iszom pár kortyot belőle, majd mellé telepedek, igyekezve nem túl közel ülni hozzá, nem szeretném, ha rosszul venné le a szándékaimat. Na, nézzük, mi lesz ebből!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=808935#post808935][b]Farkas Zétény - 2020.05.19. 20:32[/b][/url]

Elég sok mindent történt hat év alatt, szóval bólintok neki, mielőtt válaszolnék. Igaza van, én sem akarom átélni, főleg az első négy évet, az utolsó kettő már nem volt vészes. Illetve, Nadival elég jó volt az a fél év, azt azért el tudnám viselni. Ő volt az, aki nem kérdezett túl sokat, csak kedvelt olyannak, amilyen voltam, nem akart többet, mint én, legalábbis úgy éltem meg, hogy kiegészítjük egymást, és nem akarjuk egyikünk múltját sem piszkálni. Mondhatni tökéletes volt egy pillanatig, amíg ugyanabba a csapdába nem kezdem el belemászni, ami elől menekültem: azaz megszeretek valakit és emiatt ő veszélybe kerülhet. Nem tudom, hogy került-e egyébként, de úgy tűnt, hogy nem és nem is említett semmi ilyet, csak az fájt neki, hogy ott hagytam. Ami azt illetti, nekem is az fájt a legjobban…
- Nem fog, az egy különleges eset volt, és a családom már nem tart igényt a szolgálataimra, legalábbis abból a szempontból – igen, volt még pár rendezni való és kötelezőség, de azok apróságok ahhoz képest, hogy minden felelősség az enyém legyen úgy, hogy nincs benne az én döntésem sem. Sosem fogadtam el semmit, amit úgy éreztem, hogy nem érdemeltem ki, és ez hatványozottan igaz volt a családomra.
- Nyugodj meg, ha legközelebb mégis eltűnnék – nem fogok -, akkor szólni fogok neked. Vagy igyekszem jóban lenni Merlinnel – megcirógatom az elszánt tekintetét egy félmosollyal a képemen, nem tudom csak úgy. Nyilvánvaló, hogy komolyan veszem őt, hiszen visszajöttem, főleg miatta, és most, hogy minden rendben, nem szeretném ezt felrúgni, bárki jöjjön is az életembe, vagy az övébe. Talán öreg korunkba is ott leszünk majd egymásnak, olyan jó barátok maradunk. Aztán hirtelen Madagaszkár. Persze, hogy emlékszem, beugrottunk a szikláról a tengerbe… mondjuk ő nem akarta.
- Persze elég éles az emlék. Főleg a képed, ahogy mérges vagy rám az ugrás után. Meg amikor ki kellett mentem Lyrát… jó kis nyaralás volt – bólogatok, és próbálom összerakni az eszmefuttatását. Miért fontos az, hogy neki mennyi baja volt?
- Hát, biztos ezért szerettelek mindig, mert tudtam rajtad segíteni a magam módszereivel. Látod, bármilyen bajod is volt, jött Zétény és csak egy lett – mutatok magamra, miközben ő iszik, majd lehunyva a zöldeket emlékszik vissza a dolgokra, legalábbis gondolom. Kicsit máris becsiccsentett, a szavai nem éppen tökéletesen peregnek le az ajkairól. Kényelmesen elhelyezkedem, hátha kijön még belőle egy-két szuper emlék, vagy bármi.
- Hát, talán. Nekem tetszik, egyre jobb vagyok benne, mutassak pár képet? – kérdezem, és ha szeretné, ideinvítózom a kedvenc válogatott albumom. benne Kimoriahval, és Boróval. A legtöbb kép róluk van, főleg Kimről, neki már minden porcikáját ismerem. Kár, hogy nem kaptam az alkalmon és Odettről is csinálhattam volna pár közelit. Na, mindegy.
- Aztán milyen a házasélet, meg a kölyök? Nem nehezebb, mint szabadnak lenni, mint nekem? Biztos nem kapkodtad el, csak érdekel, hogy hogy éled meg, hiszen ahogy én, te is számíthatsz rám. Akár vigyázok a kis gézengúzra is pár órát, ha szeretnéd – nem mintha ezt nem ajánlottam fel volna már, de sosem kapott az alkalmon. Mondjuk valamilyen szinten megértem őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=809433#post809433][b]Farkas Zétény - 2020.05.24. 11:29[/b][/url]

Jó érzésekkel tölt el, amikor felemlegetem a múltat, legalábbis a nyaralás részét. Iza továbbra is a régi állásponton van, hogy milyen gonosz voltam. Szerintem jó móka volt így utólag is, jó, talán kicsit pofátlan, de azért nagy baja nem lett és legalább valaki foglalkozott vele, nem? Ez nagyon fontos a nőknek, hogy ne legyen unalmas az élet, hanem dobják fel a pasik valamivel a szürke hétköznapokat.
- Még vizes is, te szegény – vigyorgok, és ezt folytatom azután is, hogy játékosan, de mégsem komolytalanul megfenyeget, hogy ne merjem még egyszer elhagyni ilyen csúful. Nos, ezt mindenkinek meg merem ígérni, ahogy neki meg is teszem, hogy nem lesz ilyen még egyszer, nem kell aggódni. Ha pedig tévedek, akkor majd szólni fogok neki… jó, hát van olyan opció, hogy nem, de akkor nagyjából az életéről lehet szó, vagy a szerettei életéről. Akkor megint csak nem szólnék, de ezt most azért nem kötöm a csinos kis orrára. Még gyerek után is nagyon szexi anyuka, szóval nem hiába volt az anno, hogy szerettem, és nem hiába tudtam végre elengedni azt a tényt, hogy nem leszek az övé. Attól még jó csaj, nem igaz?
Csak hallgatom az évődést, és bevallom, kicsit el is szégyellem magam azon, hogy mennyi ideig voltam önző vele szemben. Szerencsére ellent mert mondani akkor nekem, mondjuk valószínűleg az, hogy nem volt szerelmes belém, ezt eléggé megkönnyítette. Szóval kissé szégyellem, hogy nem figyeltem rá és csak a magam boldogságát kerestem, holott ez is fura, mert végül is azért is mentem el, hogy ne legyen baja. Mindegy, azért meg kell mondjam irigylem is, hogy ilyen jó neki, mert látszik, hogy boldog az neki, ami jutott, ahová jutott.
- Persze, hogy elmegyek Iza, ez nem kérdés. Még az is lehet, hogy Norbival is normális leszek egyszer… mármint, na. Mások vagyunk ő és én, és tudod, hogy nem tudok beállni olyan könnyen bizonyos dolgok irányába. De, majd sikerülni fog biztos… főleg, ha Kristófka is segít benne – ilyet tőlem, hogy „Kristófka”, nem hiszem, hogy valaki hallott-e. De tény, mégiscsak a legjobb barátom és hiába is tagadnám, sok mindenben megváltoztam és ezek egy része tőle jön. Nem a becézés, de régebben nem bírtam volna elviselni egy kisgyereket, még ha az övé is. Megnéztem volna, aztán jött volna a „mennem kell” szöveg és lelépek. Aztán hirtelen felpattan, én pedig csak követem azzal a Zétényes félmosollyal, ami azt is jelenti, hogy érdekel, meg azt is, hogy hülyének nézem, vagy csak kíváncsi vagyok. Nem hiszem, hogy fenn fog akadni ezen, de vicces, ahogy megindul, hirtelen mozdulok utána, hogy elkapjam, de szinte azonnal visszaülök a helyemre, mert nem dől el. Pedig még alig ivott. Aztán ahogy rákezd… beharapom az ajkam, ahogy az első csókról beszél. Hát igen, legalább valamiben én voltam az első, még ha egy igen nagy szemétség is volt az egész. Megmondom őszintén, nem bánom… ebből lett az, ami most van. Márpedig ez nem semmi. Ő pedig csak mondja, mondja, filozofál az élet nehézség nélküli problémáiról. De azt hiszem kiszárad, ha nem hagyja abba, kénytelen vagyok közbelépni.
- Inkább igyál, ne filozofálj – nevetek fel. – Nem tudom Iza, hogy akarnék-e gond nélküli életet. Lyra előtt ez nekem megvolt, minden, amit csak akartam. Most jobban érzem magam és örülök, hogy ilyen utat jártam be. Van azért néhány mérföldkő, amit kihagytam volna, de összességében élek, és vannak céljaim, te is itt vagy, meg akadnak olyanok, aki felé jobban nyithatok – gondolom végig az életem, meg amiket mondott. – De miért mondtad azt, hogy gyerekem van? Túl könnyedén jött, hogy ne vegyem figyelembe – gondolkodom hangosan, és a mosoly kezd eltűnni az arcomról, a kíváncsiság annál inkább megjelenik rajta. Iza nem szokott ilyenekkel viccelődni és egy komolynak szánt monológjában hintette el. Lenne gyerekem, amiről nem tudok, ő meg igen? – Komolyan eltitkoltál előttem egy ilyen információt? A legjobb barátodtól? És amúgy sem lehet, csak jelentkezett volna az anyja, ha én lennék valaki apja. Legalább pénzért… Most hülyéskedtél ezzel, vagy tényleg tudsz valamit? Hmm? De nekem igazat mondj, én is mindig azt mondok neked – fordulok felé, most már nagyon komolyan, és érzem, hogy a gyomrom kezd egyre kisebb lenni. Úgy érzem, hogy nem hazudott, nem talált ki semmit sem azért, hogy úgy jobban hangozzon. Tud valamit… nekem gyerekem lenne, öcsém? Kitől? Jó, hát nem vagyok egy szűzkislány, szóval akadt néhány partnerem mostanában és korábban is, na de… és mi az, hogy nem mondta el?! Beszarok!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=809970#post809970][b]Farkas Zétény - 2020.05.30. 21:51[/b][/url]

Meglepett a gyerektéma. Én, mint apa és összejárnánk velük egy kis esti sütögetésre, vagy az oviba egy csoportba raknánk a kölyköket? Á, nem hiszem, hogy ebbe most bele tudnék-e gondolni, vagy sem. Főleg, hogy nincs is mibe, de mégis valami hátulról piszkálgatja, kaparássza az agyamat, mintha rájönnék valamire. De nem vagyok apa, és amúgy is csak tudnék róla, nem? Iza nem hiszem, hogy bármi ilyesmiről tudhatna anélkül, hogy én elmondtam volna neki. Amúgy is általában védekezek, hiszen nem akarok én másnak sem a problémája lenni, de persze nem minden esetben. Olyan sok lány nem került a hálómba, vagy csak a kellemes együttlét eltöltése végett, szóval nem is tudom, hogy mire gondolhatott. Tényleg csak elszólás, vagy valamilyen fura Izás vágyálom lehetett. A visszakérdezés utáni vörösödés már rosszat sejtes, de annyira tagad, hogy egyelőre elhiszem neki, hogy csak kitaláció az egész. Ő simán elvörösödik, ha nem akar megbántani és most pia is van benne, meg még tölt is mellé egy keveset, a biztonság érdekében. Azért megdolgozom egy kicsit, mert zavaró ez az egész helyzet, és a kisördög nem tűnt el a tarkómról, ott sutyorog, hogy nem stimmel valami.
- Én nem tudok, hogy lenne gyerekem, és biztos nem titkolnám előled. Minek? Szerintem oda lennél tőle, meg vissza, hiszen mégiscsak hasonlítana rám és hát valljuk be, nagyszerű egy kisfiú lenne, vagy kislány – vonok vállat, nem egészen értem a visszatámadást. Főleg annak tükrében, hogy ő hozta fel az egészet, én meg csak pislogok, mint fehér egér a lisztben.
- Hé? – pillantok fel rá, és csak vizslatom őt, hogy mit akar ezzel mondani. – Hogy kezdted? Nem haragszom – ingatom meg a fejem úgy, hogy „ismerlek már Iza, haladjunk tovább” fejet vágok, majd felpattanok, és újra rápillantok. Egyből feltűnik, hogy rágja az ajkát, ami viszont nem jó ómen. Így tart vissza előlem információt, egészen addig, amíg ki nem böki magából, vagy ki nem szedem belőle. Komolyan kezdek félni valamitől, amitől az sem tudom, hogy mi az. De valóban lenne egy gyerekem, amiről Iza tud? Elég nevetségesen hangzik, talán más van az egész mögött, de valami tényleg van. Fújok egy nagyot, miközben átmegyünk az étkezőasztalhoz, de nem szólalok meg. Nem, még nem. Nagyon vékony mosollyal leültetem az étkezőasztalhoz a helyére, amit ugye már előre kikészítettem, majd elénk húzom a sajttálat, ami ugye az előételünk. Kíváncsi vagyok, hogy meddig fogja bírni.
- Tudod, Eszter, az egyik bárpultos kedves ismerősöm és sikerült egy csomó sajtfélét beszereznie. Még én sem kóstoltam, remélem ízleni fog. Hol is tartottunk? – veszek magam elé a kis szedőcsipesszel pár darab sajtot, majd veszek is egy kis darabot a számba. Beszívom a sajt illatát, elrepülök arra a vidékre, ahol készülhetett és élvezem a harmóniáját az ízeknek. Csendben eszegetek és figyelem őt, kitöltök közben egy kis vörösbort mindkettőnknek… jó ízeket ad a sajtnak. Kortyolok és lassan eszek. Ha eddig nem szólalt meg, kénytelen leszek egy kicsit segíteni az ügyemben, pedig végig figyeltem őt, a mozdulatit, a szemeit, hátha elárul még valamit.
- Szóval. Elmondod? – emelem fel a szemöldökeim, mert így még jobban bele tudok furakodni a lelkébe, tudom. Ha úgy nézek, egy idő után elárulja magát, plusz talán az alkohol is ma az én oldalamra áll.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=811995#post811995][b]Farkas Zétény - 2020.06.21. 09:27[/b][/url]

- Ugye? Majd egyszer biztos lesz is, ha lesz olyan valaki, aki szeretne tőlem – nevetem el magam. Nem hiszem, hogy olyan nagy lenne a sor, hogy választani sem tudnék a potenciális „Zétény felsége és gyermekének anyja” hölgyek közül. Talán, ha egy sem van éppen, meg amúgy sem tudom, hogy fel vagyok-e készülve ilyenre. Valószínűleg nem, ha nem tudom, de fogalmam sincs, hogy akarnék-e most vállalni gyereket. Persze, ha lenne valaki, akivel már régóta együtt vagyok, biztos. Annyira nem foglalkoztatott a kérdés sohasem, mert az én kapcsolataim más természetűek voltak, hogy úgy mondjam, vagy pedig éppen lehetetlenek, gondoljunk csak a kissé becsípett drágára itt velem szemben.
- Igen, van egy pár és egészen kezdek belejönni. Bár tény, hogy sokat foglalkozom vele, emiatt is lehet, hogy egész jók. Legalábbis szerintem. A professzornak a véleménye viszont nem mindig egyezik az enyémmel – vonok vállat, de le nem veszem a szemeim róla. Valami nagyon zavar Iza viselkedésében, és ez azóta van, hogy rákérdeztem a gyerektémára. Na, mindegy, figyelem és élvezem a vacsorát, annyira nincs elájulva a drága tőle. Pedig nekem nagyon ízlik, Esztinek majd külön megköszönöm, tényleg szuper lett.
- Ühm - ingatom meg a fejemet, mert terel, folyamatosan és ez már kezd bosszantó lenni. Úgyhogy be kell váltanom kicsit aggresszívba. De előbb kérdezz, csak, hogy ne tehessem meg. - Így prefektusként? Áh,alig… - mosolyodom el, felvonva a szemöldököm,kérdő tekintettel. - ...vagy nem értem mire gondolsz “Rellon” címszóval - harapok egy újabbat,és előveszem a következő fogást. Izus választhat, jóféle ételek vannak. - Kérsz még? - ha nemet moda sajttálnak, akkor elveszem előle és hozok tisztát mindkettőnknek. Bort is töltök, ha kifogyott közben, majd mutatom neki, hogy szedjen, amit szeretne. Megteszem én is, majd leülök.
- Van valamit, amit nem mondhatsz el? Inkább mondd azt, hogy nem mondhatod el, minthogy a kaja helyett a szád szélét rágcsáld, és akkor békén hagylak. Biztos nem fontos, csak megígértél valakinek egy butaságot, vagy megint az elveid. Mit tettem megint? Beszóltam valami kis hülyének és elment hozzád sírni? Na, mindegy, ha nem fontos, csak ígéret, akkor hagyjuk, nem kérdezek. Majd te kérdezgetsz, én megválaszolgatok - kacsintok rá, felmentem őt a magam módján. vagy éppen hatok a fene nagy lelkiismeretére, hogy a legjobb barátjától titkol valami… biztosan hű, de rohadt nagy dolgot,öcsém. Aztán bolhából csinál elefántot, mint anno, számtalanszor.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=813859#post813859][b]Farkas Zétény - 2020.07.21. 21:45[/b][/url]

Nagyon kis mókás volt Iza, ahogy ma előadta magát. Meg tényleg úgy érzem, hogy hiányzott az életemből, és az ilyen beszélgetések felhúzták a mélyről a rég elfeledett érzéseket. Nem, most nem arra gondolok, hanem, hogy jó vele lógni, meg mindenfélét megbeszélni. Ha a fotózás, hát fotózás, és tudom, hogy nem csak udvariasságból érdeklődik. Azt szeretem leginkább vele, hogy tudom róla, hogy neki bármit elmondhatok, úgy, ahogy van, nem kell becsomagolnom, vagy bármit kihagynom belőle. Lehet, hogy nem tetszik neki esetleg, amit hall, de nem akar mindenáron megváltoztatni. Csak egy kicsit, olyan Izásan, hogy ne tudj róla.
- Jól van, jól van - vonok vállat félig vigyorogva, legyen neki jó estéje, ráhagyom a dolgot. Persze majd igyekszem nem figyelmen kívül hagyni mindent, amit a professzor mondd. Biztos, hogy sokkal nagyobb érzékem van az egészhez, de mindegy...
- Hogyne lenne. Igyekszem tenni arról, hogy észrevegyenek. Láthatod a büntetőpontoknál is - igen, rajtakaptam már pár tilosban járkálót és a rellonosokon kívül nem igazán engedek el senkit. Őket sem mindegy, a nagy arcok sajnos megszívják. Nehéz nem észrevenni, hogy Iza nem igazán érdeklődik az étel iránt, ideges és elég rendesen terel. Nem vall rá, úgyhogy rákérdezek a tutira, már csak azért is, mert ez neki nagyon rossz. Láthatóan rossz. Én pedig nem ezért hívtam meg, hogy rosszul érezze magát.
- Figyelek - dőlök hátra, ráemelem a tekintetem. Na végre, kiböki, hogy mi bántja, vagy mit szúrtam megint el. - Nadiaval - ismételem a szavait, miután finoman eltitkol valamit, amit nem mondhat el. Ez valami nagyon fontos, megígért dolog lehet, különben elmondaná. Legalábbis nagyon remélem, hogy nem valami piszlicsáré dolog, amit csak megígért és ezért nem mondja el. Gőzöm sincs, hogy mit kéne vele beszélnem, bár tény, hogy ő is elég ideges volt a környezetemben, amit elsőre megértettem, a boltban viszont... ott már furább volt.
- Nem rontottál el semmit, megértem, hogy nem mondhatod el - pillantok rá, mert tudom, hogy kezd kicsúszni a vacsora a kezemből, és itt fog hagyni. Hányszor láttam már ezt nőknél, nála meg nagyon is sokszor, ha nem lehetett engem meggyőzni. Menekül, hogy... sóhaj. - Biztos nem maradsz? - szomorú vigyorom már tudja a választ, és felállok az asztaltól. Ezek után biztos benézek Nadiához, ha már elrontotta az estémet. Kinyitom az ajtót és szó nélkül megölelem, hagyom, hogy ha akar belém bújjon.
- Ezt meg fogjuk ismételni titkok nélkül... sajnálom, hogy elmész - fújom ki az orromon hangosan a levegőt. Kurvára zavar, hogy itt hagy, de mindegy. Nem a kaja miatt, hanem... miért nem lehet ezt megbeszélni, bármi is legyen. Adok neki két puszit, majd végigsimítok az arcán.
- Akkor jó éjt. Ne hoppanáljalak haza? - kérdezem még tőle, mert most gőzöm sincs hova megy, de így nem biztos, hogy jó ötlet a mágikus utazás.
- Szia Iza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=838825#post838825][b]Farkas Zétény - 2021.11.02. 13:36[/b][/url]

Eszter épp most ment el, miután felhozta a reggelimet. Igazán kitettek ma magukért odalent a szakácsok, egy nagyobb angol reggeli illata szál az apartmanban, keveredik a sült bacon és a rántotta illata, némi kávéval. Ez a nő pedig állandóan incselkedik velem, pedig megmondtam már neki, hogy nem szeretnék kapcsolatot... legalábbis vele, de ezt nem kell tudnia. Épp túl vagyok a reggeli zuhanyzáson és rutinon, szóval eszem egy egy jót, és új meló után nézek ma. Ma nem fogok menni az előkészítőbe sem a kis ördögfajzatért, írt egy üzenetet Nadia, hogy a mama ragaszkodott a jelenlétéhez Sarah néninél. Hmm, ott dolgozik még a fura akcentusos csajszi vajon? Mindegy is végül, habár még egy randival azt hiszem tartozik. Rég beszéltem vele is, de talán most jobb is egy kis nyugalom ahhoz, hogy komolyabban tudjak a fényképezésre koncentrálni. Leülök a reggelim mellé és falatozni kezdek. Az illatok és az ízek kavalkádja dobja fel a reggelem és indítja be a testem, főleg a kávé, ami ma különösen finom. Talán cseréltek volna? Jó irányba mennek, majd lefelé menet megdicsérem őket. Annak úgyis örülni szoktak, mert nem igazán van ilyen hosszan itt lakó vendégük. Lehet, hogy lassan felajánlják, hogy vegyem meg, de nincs kedvem. Sokkal jobb az, hogy ki vagyok szolgálva egy kis pluszért, mint, hogy magamnak kelljen fenntartanom az egészet. Legalábbis nincs miért elköltöznöm innen, ha már a Rosales ház nem szeretné, hogy náluk lakjak. Mondjuk a mama miatt én sem szeretnék ott lakni, de tökre örülnék, ha a két nő a közelembe lenne. A kiscsaj már csak azért is, mert létezik, Nadiaval meg jól elvagyunk, és neki lehet szívni a vérét, ha már felvitte az Isten a dolgát és igazgatóhelyettes lett. Kíváncsi lennék a motivációkra, de majd egyszer megkérdezem. A lényeg, hogy mindjárt elfogy a kaja és akkor nekiláthatok a következő anyagomnak, ami a helyi madarakat fogja feldolgozni. Egyelőre kisebb projekteket csinálok és később majd bejelentkezek velük nagyobb helyekre. Az elmélkedésem egy kis kopogás zavarja meg, még szerencse, hogy éppen az utolsó falatot nyelem le. Megtörlöm a számat az odakészített szalvétába, és gyorsan átszelem a teret, hogy ajtót nyithassak. Amint kinyitom, meglepődők. Nadia az.
- Helló, mi járatban? - kérdezek rá, miközben az arcomon fürkésző tekintet jelenik meg. Gőzöm sincs, hogy éppen most mit szeretne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=838842#post838842][b]Farkas Zétény - 2021.11.02. 20:31[/b][/url]

Nem nagyon számítottam - mit nem nagyon, egyáltalán nem - senkire ma reggel a reggelimen kívül. Mégis úgy alakult, hogy vendégem lesz. Amikor megláttam Nadiat, sok minden végigfutott a gondolataim között. A múltkor jól kidobott tulajdonképpen, bár tény, hogy mintha mondani szeretett volna valamit. Ha bárki azt hinné, hogy nem vettem észre a szavak mögött megbújó jelentést, tájékoztatnom kell, hogy de. De ennél én sokkal büszkébb és egyenesebb ember vagyok, aki szereti, ha megmondják neki a frankót. A végén, amikor Nadi bevágta az ajtót, a "menj a fenébe" már sokkal konkrétabb volt. tulajdonképpen szeretem, ha dühös, még akkor is, ha rám. Van benne valami elemi erő, amit, ha kiengedhet, kiteljesedik. Szerintem többször lenne rá szüksége, inkább ezzel adja ki a feszültségét, mint sírással. Bár a nőknél állítólag fontos ez is, ahh, még mindig nem értem őket úgy, ahogy kéne, öcsém! Szóval itt áll előttem a nő, aki hétköznap reggel idejön hozzám, miután elküldött a fenébe. Igazán kíváncsi vagyok, komolyan!
- Fáradj be, persze - ellépek az útból, és utat mutatok neki. Ez az apartman már kicsit át van alakítva, egy kisebb amerikai konyhás szobává. Van még egy fürdő - sajnos egyben van a wc-vel, és kábé ennyi. Sosem értettem, ha van tértágító bűbáj, miért nem alkalmazzák jobban. Szóval van egy dohányzóasztalom, egy mugli tévém és egy mobilom (az utóbbi kizárólag iza és a kiscsaj miatt!), meg szekrényem és egy nagyon kényelmes kihúzható kanapém. Kábé többet ér, mint az összes többi együtt. Na jó, a fotóscuccomnál azért nem.
- Foglalj helyet, ha nem sietsz. Kérsz valamit inni? - kérdezem, miközben kifejti, hogy a kiscsajjal lesz randim holnap, egy egész délután! Most mondjuk a régi énem kitessékelné csúnya szavakkal a helyiségből, de Natalival találkozni mindig egy élmény és felcsillanó szemeim ezt közlik is vele. Még akkor is, ha kicsit bánt, hogy megint erre vagyok jó.
- Ráérek. Hova vihetem? És mikor vigyem haza, vagy oda, ahol fel szeretnéd venni - kérdezem kissé ironikusan, sajnos vannak dolgok, amiken nem tudok változtatni.  Tudom, hogy nem volt könnyű ide feljönnie, de ha már feljött, fájjon neki is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=838845#post838845][b]Farkas Zétény - 2021.11.02. 21:29[/b][/url]

- Aha - bólintok, miközben a szobával van elfoglalva. Amúgy érdekes, hogy még nem járt itt, eszembe sem jutott áthívni, mondjuk érthető. Az ő házuk azért ehhez képest meglehetősen máshogy fest, meg minek is hívtam volna át, ha állandóan ott lebzselek. Jól van, oké, nem hozom fel a témát. Beengedtem hát és hoztam neki vizet. Kinyitottam egy üvegpalack kristályvizet, ami import áru, és még én is szívesebben iszom, mint az itteni vizeket. Lecsavartam a kupakot és kitöltöttem egy fél pohár vizet. Nem azért, mert drága - bár ez is tény -, hanem mert tudom, hogy ez nála ugyanolyan pótcselekvés, mint a múltkori pakolászás. A helykínálást már nem fogadja el, nem baj, csak így talán kínos lesz az egész, amit mondani szeretne. Hát persze, hogy arról beszél, miközben átadom neki a poharat, hogy legyek megint Natival. Szuper! De ha ki vagyok tiltva, hol, mikor és meddig a lényeges kérdések. A válasz meglep, sőt, nagyon meglep. Valószínűleg ő is rájött, hogy kissé túlzásba esett a múltkor.
- Oké - mondom kurtán, mert nem tudom hova tenni ezt a meghívást. Most meg azt érzem, hogy a gyerek az ürügy, és ki akar engesztelni. De akkor meg miért? Ahh, mindegy. Közben azért várom, hogy mit akar még, mert tudom, hogy nem ennyi az egész. Végül kiderül, hogy sajnálja, ez is ő. Bár hirtelen haragú, meg heves vérmérsékletű, de mégis tudja, hogy megbánthatott. Meg ugye Natali is biztos elmondta már neki egy párszor, ihihi.
- Jól van, meg van bocsájtva. De mivel nem vagyok mindig pofátlan, jó lenne tudni, hogy mit szeretnél. Heti kétszer menjek csak maximum? Nekem nem gond, nem akarok zavarni, ha úgy érezted, hogy elnyomlak Natinál, vagy mondjuk engem jobban szeret. Tuti, hogy nem feszt arról fecseg, hogy majd megmutatja neked, meg anyu így, anyu úgy, szóval nem kell félned - tény, hogy a kiscsaj tényleg szereti őt, nem is csodálom. Az meg, hogy mostanában én vagyok a favorit is érthető, sokáig nem volt neki apja, most meg van és mókás dolgokat csinál vele. Meg nyilván hallgat is rám, nincsenek konfliktusok még. Persze, ha majd lesznek, akkor kapom majd én is, nem félek én ettől, hogy minden nyugodt marad.
- Örülök, ha így gondolod, nekem is fontos ő - mosolyodom el, de én leülök a "konyhában" lévő egyik székre. Biztos van még it valami, csak ki kell várni, hogy kész legyen, mint a jó süteményt.
- Na és mi van azzal az Ákossal? Meg a rendőrségi ügyeddel. Azon azért jót röhögtem! Főleg tegnap, mikor összekapcsoltam a kinevezéseddel. "Egy prostituált irányítja a híres mágusiskolát!" - olvasom fel a nemlétező szalagcímet, mintha egy újság lenne a kezemben. Na, hova jutott a mágusvilág, öcsém!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=839004#post839004][b]Farkas Zétény - 2021.11.10. 19:39[/b][/url]

Még mindig nem tudom, hogy hányadán álljak Nadiaval. A múltkor elküld, és most ide jön bocsánatot kérni? Mert nyilvánvalóan ez a szándék, mivel, amikor elkapja a gépszíj, ő sem enged. Nem mintha rám jellemző lenne a saját vélt igazam elengedése, meg ha úgy van és belémlép, akkor nem igazán fogom vissza magam és még mindig tudok bunkó lenni. Mit csináljak, ilyen vagyok, de úgy gondolom, hogy ezen a téren már rengeteget fejlődtem, köszönhetően az üldöztetésnek. Muszáj volt, ha nincs semmi ilyen, akkor valószínűleg nem ilyen ember lennék. Még az is lehet, hogy boldogabb, bár Nati igazán kiteljesít. Valószínűleg, amikor már nagyobb lesz, előhúzza majd azt, hogy nem neveltem eléggé, meg ott hagytam őket, és még lesz is benne igaza. Más kérdés, hogy majd akkor semmi köze nem lesz a tárgyhoz, meg Nadiatól eddig jó nevelést kapott, szóval hiába is fog vádaskodni. De ez még egyelőre igen messze van.
- Csak felfigyeltem rá, egy ismerősöm mondta, de mindegy is, tudom, hogy kamu volt, csak jót nevettem, mikor kiderült, hogy téged tartanak prostinak. Tény, hogy  tudsz szexin öltözni, de azért vannak határok - kacsintok rá mosolyogva, remélem nem érti félre az egészet, csak szórakozok vele. Én is megiszom a magam vizének a felét, miközben az Ákos nevű "kedves barátjáról" és az öregasszonyok pletykáiról hallgatom. Tényleg kemény itt az élet, öcsém!
- Na igen, az a buli jó volt. Nem tudnám illendően mondani, hogy jól néztél ki kurvának, szóval inkább nem mondok semmit - vonok vállat, hiszen így sikerült elvenni az egész élét. Én pap voltam, de nem éreztem magam jól abban a gúnyában, túl szoros volt, Nadiaé sokkal egyszerűbb és jobb volt. Sokat mutató, de végül is ez volt a beugró. Ezek a muglik milyen dolgokat tudnak már kitalálni!
- Nehéz? - ráncolom össze a homlokom, mert még nem tudom, hogy pontosan mire akar kilyukadni. Mi benne a nehéz? Ráadásul én eddig is itt voltam, de ezzel az olcsó poénnal most nem akarom megszakítani a gondolatmenetét. Látszik, hogy nehezebben vette rá most erre magát, mint gondoltam. De aztán végül megértem, hogy mire gondol... a család. Nos, nem tudom, ettől még lehetünk család, ha a mama elköltözik, ehehehe.
- Annak, de ezt már megszoktam - mosolyodom el, és észrevettem ám a mondatai mögötti másik értelmet is. Azért jól esik, hogy még mindig tetszem neki, attól függetlenül is, hogy a múltkor rám akart mászni. Akaraom mondani, rám mászott. Annyi baj legyen, akkor rá lehetett fogni arra, hogy ivott, meg szomorú volt, de most ez őszinte volt.
- Amíg nincs senkink, nyugodtan megérinthetsz szerintem. Persze nem tudom, hogy pontosan mire gondoltál az érintésen... - emelgetem meg egyszerre a szemöldökeim, majd komolyabb képpel folytatom. - Fogalmam sincs, hogy jó ötlet lenne-e újra randiznunk, mert nekem sem vagy éppen semleges. Tök jó rátok nézni, és mindig is ilyesmi családra vágytam, de... - kicsit megállok, magam sem tudom miért, pedig pontosan tudom, hogy miért. - ...a múltunk nem tudom mit okozhat. Ráadásul az anyósjelölt eléggé egyértelmű állásponton van, nem szeretném, ha miattam bántana, főleg nem azért, mert szeretlek. Mert szeretlek, még ha nem is úgy, mint régen - révedek el egy pillanatra. - Szerintem tudnálak úgy is, de egyelőre várjunk még, hogy biztosabbak legyünk a dologba. Addig pedig szívesen leszek a családod része, és ha mégsem minket akar egymásnak a sors, úgy is. Natit nem adnám oda senkinek - nem mintha bármilyen jogon követelhetnék dolgokat, de úgy érzem, ha ő őszinte velem, akkor legyek én is.