A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

Eszter épp most ment el, miután felhozta a reggelimet. Igazán kitettek ma magukért odalent a szakácsok, egy nagyobb angol reggeli illata szál az apartmanban, keveredik a sült bacon és a rántotta illata, némi kávéval. Ez a nő pedig állandóan incselkedik velem, pedig megmondtam már neki, hogy nem szeretnék kapcsolatot... legalábbis vele, de ezt nem kell tudnia. Épp túl vagyok a reggeli zuhanyzáson és rutinon, szóval eszem egy egy jót, és új meló után nézek ma. Ma nem fogok menni az előkészítőbe sem a kis ördögfajzatért, írt egy üzenetet Nadia, hogy a mama ragaszkodott a jelenlétéhez Sarah néninél. Hmm, ott dolgozik még a fura akcentusos csajszi vajon? Mindegy is végül, habár még egy randival azt hiszem tartozik. Rég beszéltem vele is, de talán most jobb is egy kis nyugalom ahhoz, hogy komolyabban tudjak a fényképezésre koncentrálni. Leülök a reggelim mellé és falatozni kezdek. Az illatok és az ízek kavalkádja dobja fel a reggelem és indítja be a testem, főleg a kávé, ami ma különösen finom. Talán cseréltek volna? Jó irányba mennek, majd lefelé menet megdicsérem őket. Annak úgyis örülni szoktak, mert nem igazán van ilyen hosszan itt lakó vendégük. Lehet, hogy lassan felajánlják, hogy vegyem meg, de nincs kedvem. Sokkal jobb az, hogy ki vagyok szolgálva egy kis pluszért, mint, hogy magamnak kelljen fenntartanom az egészet. Legalábbis nincs miért elköltöznöm innen, ha már a Rosales ház nem szeretné, hogy náluk lakjak. Mondjuk a mama miatt én sem szeretnék ott lakni, de tökre örülnék, ha a két nő a közelembe lenne. A kiscsaj már csak azért is, mert létezik, Nadiaval meg jól elvagyunk, és neki lehet szívni a vérét, ha már felvitte az Isten a dolgát és igazgatóhelyettes lett. Kíváncsi lennék a motivációkra, de majd egyszer megkérdezem. A lényeg, hogy mindjárt elfogy a kaja és akkor nekiláthatok a következő anyagomnak, ami a helyi madarakat fogja feldolgozni. Egyelőre kisebb projekteket csinálok és később majd bejelentkezek velük nagyobb helyekre. Az elmélkedésem egy kis kopogás zavarja meg, még szerencse, hogy éppen az utolsó falatot nyelem le. Megtörlöm a számat az odakészített szalvétába, és gyorsan átszelem a teret, hogy ajtót nyithassak. Amint kinyitom, meglepődők. Nadia az.
- Helló, mi járatban? - kérdezek rá, miközben az arcomon fürkésző tekintet jelenik meg. Gőzöm sincs, hogy éppen most mit szeretne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=838825#post838825][b]Farkas Zétény - 2021.11.02. 13:36[/b][/url]

Eszter épp most ment el, miután felhozta a reggelimet. Igazán kitettek ma magukért odalent a szakácsok, egy nagyobb angol reggeli illata szál az apartmanban, keveredik a sült bacon és a rántotta illata, némi kávéval. Ez a nő pedig állandóan incselkedik velem, pedig megmondtam már neki, hogy nem szeretnék kapcsolatot... legalábbis vele, de ezt nem kell tudnia. Épp túl vagyok a reggeli zuhanyzáson és rutinon, szóval eszem egy egy jót, és új meló után nézek ma. Ma nem fogok menni az előkészítőbe sem a kis ördögfajzatért, írt egy üzenetet Nadia, hogy a mama ragaszkodott a jelenlétéhez Sarah néninél. Hmm, ott dolgozik még a fura akcentusos csajszi vajon? Mindegy is végül, habár még egy randival azt hiszem tartozik. Rég beszéltem vele is, de talán most jobb is egy kis nyugalom ahhoz, hogy komolyabban tudjak a fényképezésre koncentrálni. Leülök a reggelim mellé és falatozni kezdek. Az illatok és az ízek kavalkádja dobja fel a reggelem és indítja be a testem, főleg a kávé, ami ma különösen finom. Talán cseréltek volna? Jó irányba mennek, majd lefelé menet megdicsérem őket. Annak úgyis örülni szoktak, mert nem igazán van ilyen hosszan itt lakó vendégük. Lehet, hogy lassan felajánlják, hogy vegyem meg, de nincs kedvem. Sokkal jobb az, hogy ki vagyok szolgálva egy kis pluszért, mint, hogy magamnak kelljen fenntartanom az egészet. Legalábbis nincs miért elköltöznöm innen, ha már a Rosales ház nem szeretné, hogy náluk lakjak. Mondjuk a mama miatt én sem szeretnék ott lakni, de tökre örülnék, ha a két nő a közelembe lenne. A kiscsaj már csak azért is, mert létezik, Nadiaval meg jól elvagyunk, és neki lehet szívni a vérét, ha már felvitte az Isten a dolgát és igazgatóhelyettes lett. Kíváncsi lennék a motivációkra, de majd egyszer megkérdezem. A lényeg, hogy mindjárt elfogy a kaja és akkor nekiláthatok a következő anyagomnak, ami a helyi madarakat fogja feldolgozni. Egyelőre kisebb projekteket csinálok és később majd bejelentkezek velük nagyobb helyekre. Az elmélkedésem egy kis kopogás zavarja meg, még szerencse, hogy éppen az utolsó falatot nyelem le. Megtörlöm a számat az odakészített szalvétába, és gyorsan átszelem a teret, hogy ajtót nyithassak. Amint kinyitom, meglepődők. Nadia az.
- Helló, mi járatban? - kérdezek rá, miközben az arcomon fürkésző tekintet jelenik meg. Gőzöm sincs, hogy éppen most mit szeretne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=838840#post838840][b]Nadia Rosales - 2021.11.02. 20:06[/b][/url]

Eltelt néhány nap, amiben volt időm jól kibosszankodni magam, s minden este megfogadni, hogy soha többé ne kezdjek férfiakkal. Kedvem lett volna Izához is átmenni, s elújságolni neki, hogy mekkora vadbarom a drága kebelbarátja, ám erre sajnos már nem futotta az időmből, mert ha épp nem a lányomat vittem iskolába, vagy anyámat kísértem el az orvoshoz, akkor újdonsült igazgatóhelyettesi feladataimat láttam el, melyek nem kevés időt raboltak el tőlem mostanában. Panaszra mondjuk nem volt okom, hisz én adtam be a pályázatomat, volt is bőven motivációm, csak épp arra nem gondoltam, hogy majd lelkileg facsarodok ki, s életerőm sem lesz ahhoz, hogy tegyem a dolgomat. Arról már nem is beszélve, hogy a lányom szerintem megharagudott rám, Zéténnyel is elmaradtak a találkozói, ez pedig sehogy sem volt jó. Nati folyton róla beszélt, még azt is pedzegette, hogy apa vajon miért nem készít neki reggelit, hogy ugye biztos én nem engedem? Szóval gonosz boszorkává avanzsált a saját lányom, miközben anyám meg azzal traktált, hogy nagyon helyes, ne is engedjem be többé a házba ezt az alakot. Két oldalról kaptam hideget is meleget is, s kezdtem úgy érezni, hogy bele fogok bolondulni ebbe az egészbe. Néha nagyon szívesen lettem volna független, gyermektelen, szabad nő, akinek ha nem tetszik valami, csak fogja magát és tovább áll. Még egy mélyzuhanást vett éjszakán az is megfordult a fejemben, hogy összepakoljam Nataliet, s lerakjam Zéténynél, én meg továbbálljak. Akkor legalább lett volna ideje bepótolni az elmulasztott éveket, s én is bepótolhattam volna a fiatal éveimet. Ám ahogy ez a gondolat végig suhant a fejemben, úgy el is hessegettem azon az éjszakán, mert rájöttem, hogy a szívem szakadna meg, ha Natit elveszíteném.
Szóval, ilyen és ehhez hasonló gondolatok dübörögtek az elmémben, ráadásul Tánya sem ért rá, Ákost meg a föld nyelte el, s még csak egy üzenetet sem hagyott, hogy tudjam, hol keressem. Ennyit a barátokról.
Sóhajtva csuktam be magam mögött az üres ház ajtaját, mire végre elindultam, mert nagy elhatározásomban úgy döntöttem, hogy órák előtt meglátogatom Zétényt. Nem kellett messzire mennem, pontosan tudtam, hogy még mindig a Csárdában töltötte az estéit. Nem igazán értettem, hogy miért nem bérel ki magának egy rendes házat, ide azért nem szívesen engedtem volna el Nataliet.
Felfelé menet összefutottam egy fiatal nővel, aki parfümfelhőben úszva csörtetett lefelé, s bár nem volt a homlokára írva, de a női megérzésem valahogy azt súgta, hogy talán Zéténytől jött. Ez sem lepett volna meg, meg persze közöm sem lett volna hozzá, ha tőle jön, csak hát…na. De megint hülyeséget gondoltam, miért is jött volna tőle.
Elhessegetve a kószaságot, megálltam ajtaja előtt, s határozottan kopogtattam, közben próbáltam összekaparni a gondolatokat, amik éjszaka még sikerültek is, csak mikor komoly dolgokról kellett beszélni, olyankor már mindig inába szállt az ember bátorsága. Én még sem futamodtam meg, vártam, hátha ébren van már, s kinyitja nekem az ajtót. - Jó reggelt, bejöhetek? - miután végig néztem rajta, válla felett is elpillantottam, nem-e tűnik fel egy szőke, barna vagy vörös, ki tudja. Ha beengedett, át is léptem a küszöbét, s egyúttal körbevezettem a pillantásom a szobában. - Ja igen, szóval tudom hogy írtam, nem kell Natiért elmenned, viszont nagyon hiányzol neki, és szeretném, ha holnap mondjuk vele tudnád tölteni a délutánt…már ha, ráérsz holnap és nincs más dolgod - kezdtem bele, kicsit még barátkoztam a helyszínnel, meg gyűjtöttem a gondolataimat a legutóbbi - nem túl kellemes - beszélgetésünkkel kapcsolatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=838842#post838842][b]Farkas Zétény - 2021.11.02. 20:31[/b][/url]

Nem nagyon számítottam - mit nem nagyon, egyáltalán nem - senkire ma reggel a reggelimen kívül. Mégis úgy alakult, hogy vendégem lesz. Amikor megláttam Nadiat, sok minden végigfutott a gondolataim között. A múltkor jól kidobott tulajdonképpen, bár tény, hogy mintha mondani szeretett volna valamit. Ha bárki azt hinné, hogy nem vettem észre a szavak mögött megbújó jelentést, tájékoztatnom kell, hogy de. De ennél én sokkal büszkébb és egyenesebb ember vagyok, aki szereti, ha megmondják neki a frankót. A végén, amikor Nadi bevágta az ajtót, a "menj a fenébe" már sokkal konkrétabb volt. tulajdonképpen szeretem, ha dühös, még akkor is, ha rám. Van benne valami elemi erő, amit, ha kiengedhet, kiteljesedik. Szerintem többször lenne rá szüksége, inkább ezzel adja ki a feszültségét, mint sírással. Bár a nőknél állítólag fontos ez is, ahh, még mindig nem értem őket úgy, ahogy kéne, öcsém! Szóval itt áll előttem a nő, aki hétköznap reggel idejön hozzám, miután elküldött a fenébe. Igazán kíváncsi vagyok, komolyan!
- Fáradj be, persze - ellépek az útból, és utat mutatok neki. Ez az apartman már kicsit át van alakítva, egy kisebb amerikai konyhás szobává. Van még egy fürdő - sajnos egyben van a wc-vel, és kábé ennyi. Sosem értettem, ha van tértágító bűbáj, miért nem alkalmazzák jobban. Szóval van egy dohányzóasztalom, egy mugli tévém és egy mobilom (az utóbbi kizárólag iza és a kiscsaj miatt!), meg szekrényem és egy nagyon kényelmes kihúzható kanapém. Kábé többet ér, mint az összes többi együtt. Na jó, a fotóscuccomnál azért nem.
- Foglalj helyet, ha nem sietsz. Kérsz valamit inni? - kérdezem, miközben kifejti, hogy a kiscsajjal lesz randim holnap, egy egész délután! Most mondjuk a régi énem kitessékelné csúnya szavakkal a helyiségből, de Natalival találkozni mindig egy élmény és felcsillanó szemeim ezt közlik is vele. Még akkor is, ha kicsit bánt, hogy megint erre vagyok jó.
- Ráérek. Hova vihetem? És mikor vigyem haza, vagy oda, ahol fel szeretnéd venni - kérdezem kissé ironikusan, sajnos vannak dolgok, amiken nem tudok változtatni.  Tudom, hogy nem volt könnyű ide feljönnie, de ha már feljött, fájjon neki is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=838843#post838843][b]Nadia Rosales - 2021.11.02. 20:59[/b][/url]

- Egész…nagy ez a szoba - jegyeztem meg, mert legutóbbi emlékeim szerint a csárdában meglehetősen zord, kicsi és sötét szobák voltak, nem beszélve a nyikorgó, rossz bútorokról. Ez ahhoz képest azért egy fokkal jobban nézett ki, amolyan legénylakásos stílust öltött a szoba, amiben volt minden, ami egy férfinek kell, ellenben még mindig nem gondoltam azt, hogy ez a hely gyermekbarát, már csak azért sem, mert odalent rengeteg idegen ember jött és ment, s valószínűleg jó pár korsó sör is felütötte a fejét, amit meg aztán hangzavar kísért.
Kicsit megköszörültem a torkomat, mintha nem lett volna hangom, de végül aztán kitisztult, sikerült is elmondanom első körben, amire gondoltam, mert tényleg bántott a bűntudat, s az, hogy láttam, Natalie mennyire szomorú Zétény hiánya miatt. Ezért is gondoltam azt, hogy jó lenne, ha mondjuk együtt töltenének jó pár órát, akkor talán a kicsilány megint vidám lenne, meg aztán, azt sem akartam, hogy Zé úgy érezze, nincs rá szükség. Tulajdonképp egy jó adag bűntudat is mardosott a történtek végett, össze is fűztem karjaimat a mellkasom előtt, mintha ez védene bármitől is, ami még csak meg sem történt.
-  Nem köszi, vagyis…egy pohár vizet, köszönöm - bólintottam, s míg mozdult, tétován néztem az ülőalkalmatosságra, aztán vissza Zétényre.
- Nem köszi, a suliban úgyis sokat ülök - végül állva maradtam, tettem pár kósza lépést, miközben még jobban szemrevételeztem a lakását. Fülemet közben megütötték az ironikus szavak, éreztem is belőle, hogy Zétény még neheztel rám, de nem sértődtem meg, végül is, volt benne némi igazság, így jogosan kaptam.
- Nem kell elvinned, úgy gondoltam, hogy átjönnél, játszanátok, és ott vacsorázhatnál - kiejtve az utolsó szót, ráemeltem a pillantásom, nem tudtam, hogy ehhez mit szól majd, közben ha kaptam, elvettem a vizet, de nem ittam belőle, csak tartottam a poharat, s tovább fürkésztem Zétény pillantását.
- Nézd - halk sóhajjal inkább le is raktam a poharat, s egy kicsit közelebb léptem hozzá. - Sajnálom a múltkorit, és nem úgy értettem, hogy többé ne gyere. Ez…ez csak…- most kellett volna valahogy elmondanom, hogy mi is játszódott le bennem, de inamba szállt a bátorságom. Nem ment. - …na de, a lényeg az, hogy Natinak nagyon fontos vagy és hiányzol neki, az apja vagy és mióta megjelentél az életében, azóta ő a legboldogabb kislány. Soha nem láttam őt még ilyennek, és ez jó dolog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=838845#post838845][b]Farkas Zétény - 2021.11.02. 21:29[/b][/url]

- Aha - bólintok, miközben a szobával van elfoglalva. Amúgy érdekes, hogy még nem járt itt, eszembe sem jutott áthívni, mondjuk érthető. Az ő házuk azért ehhez képest meglehetősen máshogy fest, meg minek is hívtam volna át, ha állandóan ott lebzselek. Jól van, oké, nem hozom fel a témát. Beengedtem hát és hoztam neki vizet. Kinyitottam egy üvegpalack kristályvizet, ami import áru, és még én is szívesebben iszom, mint az itteni vizeket. Lecsavartam a kupakot és kitöltöttem egy fél pohár vizet. Nem azért, mert drága - bár ez is tény -, hanem mert tudom, hogy ez nála ugyanolyan pótcselekvés, mint a múltkori pakolászás. A helykínálást már nem fogadja el, nem baj, csak így talán kínos lesz az egész, amit mondani szeretne. Hát persze, hogy arról beszél, miközben átadom neki a poharat, hogy legyek megint Natival. Szuper! De ha ki vagyok tiltva, hol, mikor és meddig a lényeges kérdések. A válasz meglep, sőt, nagyon meglep. Valószínűleg ő is rájött, hogy kissé túlzásba esett a múltkor.
- Oké - mondom kurtán, mert nem tudom hova tenni ezt a meghívást. Most meg azt érzem, hogy a gyerek az ürügy, és ki akar engesztelni. De akkor meg miért? Ahh, mindegy. Közben azért várom, hogy mit akar még, mert tudom, hogy nem ennyi az egész. Végül kiderül, hogy sajnálja, ez is ő. Bár hirtelen haragú, meg heves vérmérsékletű, de mégis tudja, hogy megbánthatott. Meg ugye Natali is biztos elmondta már neki egy párszor, ihihi.
- Jól van, meg van bocsájtva. De mivel nem vagyok mindig pofátlan, jó lenne tudni, hogy mit szeretnél. Heti kétszer menjek csak maximum? Nekem nem gond, nem akarok zavarni, ha úgy érezted, hogy elnyomlak Natinál, vagy mondjuk engem jobban szeret. Tuti, hogy nem feszt arról fecseg, hogy majd megmutatja neked, meg anyu így, anyu úgy, szóval nem kell félned - tény, hogy a kiscsaj tényleg szereti őt, nem is csodálom. Az meg, hogy mostanában én vagyok a favorit is érthető, sokáig nem volt neki apja, most meg van és mókás dolgokat csinál vele. Meg nyilván hallgat is rám, nincsenek konfliktusok még. Persze, ha majd lesznek, akkor kapom majd én is, nem félek én ettől, hogy minden nyugodt marad.
- Örülök, ha így gondolod, nekem is fontos ő - mosolyodom el, de én leülök a "konyhában" lévő egyik székre. Biztos van még it valami, csak ki kell várni, hogy kész legyen, mint a jó süteményt.
- Na és mi van azzal az Ákossal? Meg a rendőrségi ügyeddel. Azon azért jót röhögtem! Főleg tegnap, mikor összekapcsoltam a kinevezéseddel. "Egy prostituált irányítja a híres mágusiskolát!" - olvasom fel a nemlétező szalagcímet, mintha egy újság lenne a kezemben. Na, hova jutott a mágusvilág, öcsém!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=838847#post838847][b]Nadia Rosales - 2021.11.02. 22:12[/b][/url]

Miközben beszéltem Zétényhez, egy kicsit izgultam, volt bennem némi stressz, nem tudtam, hogyan reagál majd, hisz sikerült megbántanom. Tényleg túlreagáltam a múltkori helyzetet, valóban nem volt szép, hogy hozzá vágtam azt a plüssállatot, s az sem, amiket hozzávágtam a fejéhez. Szóval volt is bennem félsz, hogy sikerült mindent elrontanom, s hogy elmartam a lányom apját, aki most majd megint tovább áll, újra lelép, én pedig örökre hallgathatom majd azt a lányomtól, hogy anya, ez is a te hibád! Azt pedig nagyon nem akartam, hogy a lányom apa nélkül éljen tovább most, hogy végre rátalált.
Úgy tűnt, Zétény egész jól fogadta, legalábbis a szavaiból ez jött le, még sem esett le rólam a kő, még mindig nehéznek éreztem a mellkasomat. Ráadásul  még most is éreztem benne némi távolságtartást. Úgy beszélt velem, mint egy diplomata, aki időpontot egyeztet. Tehát nem bocsájtott meg.
Felpillantva rá, hallgattam amiket és ahogyan kérdez, közben a gondolataim közé kúszott néhány múltbéli emlék is, mint amikor először futott össze Natival ott a boltban, vagy amikor én futottam vele össze újra a kastélyban.
- Nem, nem éreztem úgy - feleltem szűkszavúan, kikerülve a korábbi kérdést, s most kaptam a pohár után, hogy a kitöltött víz egy jó részét megigyam. Míg ittam, legalább addig sem kellett felelnem, meg amúgy is, olyan volt, mintha teljesen kiszáradt volna a torkom.
- Persze, hogy így gondolom - ezt már azután mondtam, hogy lenyeltem azt a pár korty vizet, s mivel ő közben a konyhának kijelölt helyhez sétált, így kénytelen voltam követni, mert nem volt kedvem a szoba másik feléről folytatni a diskurzust.- Ákossal?Mi…honnan tudsz te arról a rendőrségi ügyről? - meglepetten pillantottam Zétényre, hogy ennyire képben volt, pedig ilyesmikről nem is nagyon beszélgettünk. Ő persze viccelődni próbált, legalábbis nekem úgy tűnt, hogy jó mókának tartotta azokat a pletykákat, én viszont most nem igen tudtam vele együtt nevetni, mert egy fokkal feszültebb voltam a Farkasnál.
- Ákos…ő egy kedves barátom, mostanában sokat utazik - mondtam röviden, hisz mit is kellett volna mesélnem? Hogy tavaly együtt töltöttem vele egy éjszakát, vagy hogy nagyon kedveltem? - Az egy félreértés volt, néhány öregasszony fújta fel a dolgot és bolhából csináltak elefántot. Megjegyzem, mai napig zokon veszem azt, hogy egy szimpla feljelentés elég volt ahhoz, hogy meggyanúsítsanak - meséltem némi felháborodással a történteket, de meg is torpantam közben. - Nehogy mondj most valami jópofát, mert úgyis tudom, hogy eszedbe jutott valami. Igen, emlékszem, hogy azon a bulin prostinak öltöztem a javaslatodra, de nem , még mindig nem vagyok prostituált - húztam számat egy negédes mosolyra, de azért bekúszott egy őszinte mosoly is, ahogy eszembe jutott az a kis buli. Rég volt, akkoriban ismerkedtünk meg, s kapható voltam az ilyen apróságokra. Közben mégis csak letelepedtem mellé a székre, a blézeremből pedig kibújtam, mert kezdett melegem lenni ebben a szobában. - Nehéz, hogy itt vagy, tudod? - törtem meg végül a csöndet, s míg egyik kezem a pultra fektettem, addig másik kezemmel az összehajtott blézerem a combomon fektettem el.- Mikor ott vagy nálunk, látom, ahogy játszol Natival a nappaliban, ahogy fotózod őt, vagy mikor épp szendvicset készítesz neki. Olyankor mindig olyan érzésem támad, mintha…egy család lennénk, és…ez olyan jó érzés. De aztán meg kimész azon az ajtón, és nem jössz napokig.  Aztán meg megint ott vagy. Kedves vagy velem, az illatod az orromba kúszik és legszívesebben megérintenélek, de aztán bevillan az, hogy nem tehetem, mert a lányod miatt vagy ott, és nem miattam. És most biztos komplett idiótának tűnök, egy szeszélyes libának - mosolyodtam el keserűen, miközben egy kecses mozdulattal próbáltam kitörölni szemem sarkából a könnyet úgy, hogy ne kenjem szét a sminket. Felpillantva rá meg csak megvontam a vállaimat egy mosollyal az arcomon, mert hát, csak én lehetek ennyire hülye, egy kamu prostituált, aki “iskolát igazgat”.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=839004#post839004][b]Farkas Zétény - 2021.11.10. 19:39[/b][/url]

Még mindig nem tudom, hogy hányadán álljak Nadiaval. A múltkor elküld, és most ide jön bocsánatot kérni? Mert nyilvánvalóan ez a szándék, mivel, amikor elkapja a gépszíj, ő sem enged. Nem mintha rám jellemző lenne a saját vélt igazam elengedése, meg ha úgy van és belémlép, akkor nem igazán fogom vissza magam és még mindig tudok bunkó lenni. Mit csináljak, ilyen vagyok, de úgy gondolom, hogy ezen a téren már rengeteget fejlődtem, köszönhetően az üldöztetésnek. Muszáj volt, ha nincs semmi ilyen, akkor valószínűleg nem ilyen ember lennék. Még az is lehet, hogy boldogabb, bár Nati igazán kiteljesít. Valószínűleg, amikor már nagyobb lesz, előhúzza majd azt, hogy nem neveltem eléggé, meg ott hagytam őket, és még lesz is benne igaza. Más kérdés, hogy majd akkor semmi köze nem lesz a tárgyhoz, meg Nadiatól eddig jó nevelést kapott, szóval hiába is fog vádaskodni. De ez még egyelőre igen messze van.
- Csak felfigyeltem rá, egy ismerősöm mondta, de mindegy is, tudom, hogy kamu volt, csak jót nevettem, mikor kiderült, hogy téged tartanak prostinak. Tény, hogy  tudsz szexin öltözni, de azért vannak határok - kacsintok rá mosolyogva, remélem nem érti félre az egészet, csak szórakozok vele. Én is megiszom a magam vizének a felét, miközben az Ákos nevű "kedves barátjáról" és az öregasszonyok pletykáiról hallgatom. Tényleg kemény itt az élet, öcsém!
- Na igen, az a buli jó volt. Nem tudnám illendően mondani, hogy jól néztél ki kurvának, szóval inkább nem mondok semmit - vonok vállat, hiszen így sikerült elvenni az egész élét. Én pap voltam, de nem éreztem magam jól abban a gúnyában, túl szoros volt, Nadiaé sokkal egyszerűbb és jobb volt. Sokat mutató, de végül is ez volt a beugró. Ezek a muglik milyen dolgokat tudnak már kitalálni!
- Nehéz? - ráncolom össze a homlokom, mert még nem tudom, hogy pontosan mire akar kilyukadni. Mi benne a nehéz? Ráadásul én eddig is itt voltam, de ezzel az olcsó poénnal most nem akarom megszakítani a gondolatmenetét. Látszik, hogy nehezebben vette rá most erre magát, mint gondoltam. De aztán végül megértem, hogy mire gondol... a család. Nos, nem tudom, ettől még lehetünk család, ha a mama elköltözik, ehehehe.
- Annak, de ezt már megszoktam - mosolyodom el, és észrevettem ám a mondatai mögötti másik értelmet is. Azért jól esik, hogy még mindig tetszem neki, attól függetlenül is, hogy a múltkor rám akart mászni. Akaraom mondani, rám mászott. Annyi baj legyen, akkor rá lehetett fogni arra, hogy ivott, meg szomorú volt, de most ez őszinte volt.
- Amíg nincs senkink, nyugodtan megérinthetsz szerintem. Persze nem tudom, hogy pontosan mire gondoltál az érintésen... - emelgetem meg egyszerre a szemöldökeim, majd komolyabb képpel folytatom. - Fogalmam sincs, hogy jó ötlet lenne-e újra randiznunk, mert nekem sem vagy éppen semleges. Tök jó rátok nézni, és mindig is ilyesmi családra vágytam, de... - kicsit megállok, magam sem tudom miért, pedig pontosan tudom, hogy miért. - ...a múltunk nem tudom mit okozhat. Ráadásul az anyósjelölt eléggé egyértelmű állásponton van, nem szeretném, ha miattam bántana, főleg nem azért, mert szeretlek. Mert szeretlek, még ha nem is úgy, mint régen - révedek el egy pillanatra. - Szerintem tudnálak úgy is, de egyelőre várjunk még, hogy biztosabbak legyünk a dologba. Addig pedig szívesen leszek a családod része, és ha mégsem minket akar egymásnak a sors, úgy is. Natit nem adnám oda senkinek - nem mintha bármilyen jogon követelhetnék dolgokat, de úgy érzem, ha ő őszinte velem, akkor legyek én is.