A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

Végre egy kicsit kimozdulok. Komolyan mondom, ha még egy Dóra, a felfedezőt meg kell néznem, akkor esküszöm megkeresem ezt a Dórát kitaláló alakot, és addig verem, amíg mozog. Biztos vagyok benne, hogy egy olyan férfi találta ki Dórát, aki utálta az anyját, és azt akarta, hogy más anyák is szenvedjenek. Most viszont a nővérem vigyáz a gyerekre, ami azt jelenti, hogy azt csinálok, amit csak akarok, és én tudtam, hogy bármit is csinálok, azt Bárcival akarom csinálni.
Így hát, amikor meglátom őt közeledni a megbeszélt találkozási ponthoz, megszaporázom a lépteimet, már amennyire ezeken a macskaköveken szaporázni lehet tűsarkúban, és olyan nagyon boldogan ölelem át, hogy félő, kiszorítom belőle a szuszt. Persze nem akarom, de esélyes.
- Hiányoztál.
Búgom bele a fülébe, és még egy cuppanós puszit is nyomok a nyakára. Örülök, hogy látom úgy is, hogy nem az irodájában ül, és ráncolja a homlokát egy-két kiadás miatt. Olyankor is szép persze, csak gondterhes, és olyankor látszik rajta, hogy felnőtté vált. Ilyenkor viszont olyan kis kölyökképe van, és sokkal kékebb a szeme.
- Egy sarokasztalt foglaltam, ott ritkábban törik be az arcodat.
Nem mintha tudnám, csak amikor bejöttem, és éppen befejezte a pultnál unatkozó kétajtós szekrény a nevetést, hogy én foglalni akarok ide egy asztalt, akkor mondta, hogy az ott általában védett, meg, hogy ne nagyon mutogassam magam, mert elveszthetem az erényemet. Négy férj után bájos, hogy valaki ezért még aggódik.
- Az lesz az.
Mutatok az elszeparált részre, aminek a környékén valóban üres minden.
- De ha arcoskodni akarsz, ülhetünk a pulthoz is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=714081#post714081][b]Oravecz Tatiana - 2018.02.11. 19:27[/b][/url]

Végre egy kicsit kimozdulok. Komolyan mondom, ha még egy Dóra, a felfedezőt meg kell néznem, akkor esküszöm megkeresem ezt a Dórát kitaláló alakot, és addig verem, amíg mozog. Biztos vagyok benne, hogy egy olyan férfi találta ki Dórát, aki utálta az anyját, és azt akarta, hogy más anyák is szenvedjenek. Most viszont a nővérem vigyáz a gyerekre, ami azt jelenti, hogy azt csinálok, amit csak akarok, és én tudtam, hogy bármit is csinálok, azt Bárcival akarom csinálni.
Így hát, amikor meglátom őt közeledni a megbeszélt találkozási ponthoz, megszaporázom a lépteimet, már amennyire ezeken a macskaköveken szaporázni lehet tűsarkúban, és olyan nagyon boldogan ölelem át, hogy félő, kiszorítom belőle a szuszt. Persze nem akarom, de esélyes.
- Hiányoztál.
Búgom bele a fülébe, és még egy cuppanós puszit is nyomok a nyakára. Örülök, hogy látom úgy is, hogy nem az irodájában ül, és ráncolja a homlokát egy-két kiadás miatt. Olyankor is szép persze, csak gondterhes, és olyankor látszik rajta, hogy felnőtté vált. Ilyenkor viszont olyan kis kölyökképe van, és sokkal kékebb a szeme.
- Egy sarokasztalt foglaltam, ott ritkábban törik be az arcodat.
Nem mintha tudnám, csak amikor bejöttem, és éppen befejezte a pultnál unatkozó kétajtós szekrény a nevetést, hogy én foglalni akarok ide egy asztalt, akkor mondta, hogy az ott általában védett, meg, hogy ne nagyon mutogassam magam, mert elveszthetem az erényemet. Négy férj után bájos, hogy valaki ezért még aggódik.
- Az lesz az.
Mutatok az elszeparált részre, aminek a környékén valóban üres minden.
- De ha arcoskodni akarsz, ülhetünk a pulthoz is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=714264#post714264][b]Béres Bárcián - 2018.02.13. 14:15[/b][/url]

Az utóbbi hónapok monoton ütemben teltek Berci számára. Alig meri magának is bevallani, de az élet a Levitások nélkül bizony üres, mint egy söröshordó hajnalban a mugli szórakozónegyedben. Habár jóval több a szabadideje, nem használja ki megfelelően - egyre kevesebbet jár el sportolni is, amikor pedig egyszer véletlenül megemlítette az édesanyjának, hogy mostanában mintha kicsit unalmasan zajlanának a dolgok, csak letolást kapott. “Persze hogy unalmasak, elvégre nincsen családod. Már régen meg kellett volna nősülnöd, és egyébként is, mikor lesznek már unokáim?!”. Anyukája gondolatmenetéből pedig egyértelműen adódik, hogy akkor a bűzös pelenkák mögül bizonyosan nem lenne kedve unatkozni sem. Hát igen, a legyőzhetetlen anyai logika. És persze az ezt követő tipikus fiúgyermek reakció: azóta már az anyukájának is kevesebbet ír, szégyen-nem szégyen. Inkább előbbi, nem mintha ez egyelőre bármennyire is tudatos lenne.
Szóval most végre kimozdul, hogy történjen valami, ha már sosem történik semmi. Bellának végre van egy kis szabadideje, neki pedig egyébként is meglehetősen nehéz nemet mondania, így aztán nem is teszi. Azt mondjuk nem teljesen érti, hogy a nő miért a legrosszabb környéket választotta ki a találkozásra, de ki tudja - lehet hogy pont így akar egy kis izgalmat csempészni Berci izgalmasnak távolról sem nevezhető napjaiba.
Mikor végre megállnak egymással szemben, meleg mosolyt küld a nő felé, majd viszonozza az ölelését. A nyakra-puszin kicsit meglepődik, bár maga sem tudja miért – hiszen jó tíz éve már, hogy Bella szinte zavarbaejtően úgy viselkedik vele, mintha még mindig egy pár lennének, már ami az ilyesmit illeti. Talán csak azért furcsa most, mert most sokkal többet találkoznak, vagy mert még kevésbé kell visszafognia magát, mint amikor férjnél volt. Mert hát közülük ugye nem mindenki nézte jó szemmel ezt a barátságot.
- Te is nekem - mondja nyugodt hangon, majd hagyja hogy a nő a Máguscsárda felé vezesse, az ajtóban azonban ő megy előre, ahogyan azt az etikett diktálja.  Ez könnyedén veszélyes helynek nevezhető, nemdebár?
- Arcoskodni, persze. Tudod, hogy már attól megnyugodnának, hogy odaülök melléjük. Mellettem aztán nem vagy veszélyben - vigyorodik el, mert ez persze teljesen igaz is. Elvégre ha a nyugimágia nem lenne elég, az aurori képesítésének hála azzal sincsenek gondjai, hogy pofánnyomjon bárkit egy-egy átokkal. Már ha szükséges. Bólint, mikor Bella a foglalt asztalt megmutatja, majd “egy pillanat” kérése után a pulthoz lép.
- Szia Eszter! - köszön a pultos hölgynek, akit korábbról már ismer valamennyire. Bellának egy whiskey-gyömbért kér, magának pedig egy lángnyelv-whiskeyt, aztán pár nagy lépéssel már újra az asztal mellett terem.
- Szóval... - szegezi végül Bellára kékjeit, miután letette mindkettejük italát és lekönyökölt az asztalra. Ez pedig pillanatnyilag nagyjából annyit tesz, mintha azt mondaná “Na mesélj, mi a helyzet?”

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=714265#post714265][b]Oravecz Tatiana - 2018.02.13. 14:19[/b][/url]

- Van az a mese, aaa hosszú hajú lány, jaj mi a neve na…
Egy pillanatra meg kell állnom, mert végig kell gondolnom, hogy most ez melyik. Szörnyű, hogy ahogy Eszter öregszik, úgy kell nekem is egyre több hercegnővel tisztába lennem, és amikor mond valamit, akkor tudnom kell folytatni. Borzalmas, és az még inkább, hogy még megy is a dolog.
- Aranyhaj! Na abban van egy kocsmai jelenet, ahol mindenki énekel, mert a gonosz banditák igazából érző lelkek, és olyan aranyos álmaik vannak. Vicces lenne, ha ezt most itt megvalósítanád.
Elképzelni is vicces, ahogy Bárci jelenlétére egy halom bájital és egyéb tudatmódosítószer árus meg gyilkos nekiáll dalolni a világbékéről. Ha mégis megtörténik, én esküszöm, hogy állítok neki egy szobrot. Komolyan. Engedem, hogy odalépjen, és bár az asztal felé haladok, azért figyelemmel kísérem a rendelését is. Még nincs nagy hangzavar, ő pedig tudja, hogy mire van szükségem, elégedetten ülök hát le, és amikor csatlakozik hozzám, nagy szemekkel pillantok fel rá.
- Tudtam, hogy szeretsz.
Lelkesen kortyolok egyet a tökéletes arányú italomba, és elégedetten helyezem magam kényelmesebb testhelyzetbe, vagyis hátra dőlök, és elpillantok a pultos lány felé.
- Eldöntöttem, hogy váltok. Négy sikertelen házasság után, rájöttem, hogy azt a lányt fogom megszerezni. Ezt tíz éve nem volt képes senki így megcsinálni nekem.
Határozottan mondom ki, de persze nem ilyen könnyű a helyzet. Nem vonzódom a nőkhöz, az utolsó házasságomban azt hittem, hogy igen, de kiderült, hogy nem, csak nagyon meg akartam akkor felelni. Borzalmasan szerencsétlen voltam, és nagyon függő.
- Az a helyzet, hogy ma két éve váltam el, és már nem érzem azt, hogy egyedül nem megy. Nem kellemes, de képes vagyok rá.
Furcsa érzés ezt így kimondani, de mégis jól esik. Haladok, valamennyivel több lettem ez alatt a két év alatt. Még a végén sikerül teljesen felnőnöm. Megemelem a poharam és elégedetten kortyolok még egyet.
- És veled? Mindjárt itt az év vége. Hazamész?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=714266#post714266][b]Béres Bárcián - 2018.02.13. 14:22[/b][/url]

- Hát azt kétlem, hogy dalra tudnám fakasztani őket - fintorodik el, mert lelki szemei előtt meg is jelenik valamiféle mesébeillő jelenet, aminek nyilvánvalóan semmiféle köze nincs az eredeti meséhez, mert azt persze nem látta.  Az ő meséjében a felek inkább csak kába tekintettel néznének egymásra, mint akik egy kis marihuánát is hörpintettek az italukkal.
Nyugodtan figyeli ahogyan Bella megkóstolja az italt és hangot ad az elégedettségének. A pultosnőre való megjegyzésen szórakozottan mosolyog, miközben az egyik poháralátétet forgatja ide-oda a kezében, majd halkan megjegyzi a következőt:
- Gombos Eszter a neve, ha esetleg szeretnél szerelmeslevelet címezni… De szerintem kár próbálkozni, nézd mennyi jól szituált fiatalember próbálkozik nála - biccent fejével a pult felé, ahol több öreg, szakállas, relatíve ápolatlan és meglehetősen borvirágos arcú, férfiúnak is csak jóindulattal nevezhető hímnemű egyed csorgatja a nyálát a fentebb emlegetett hölgyre. Aki mellesleg nem különösebben szép, csinosnak is csak félig mondható… Dehát az ilyen dolgok egy kocsmában teljesen átértékelődnek.
- Büszke vagyok rád. -  A tekintete nyílt és őszinte, ahogyan a szavai is azok. Nem semmi meló egyedül nevelni egy ekkora gyerkőcöt, még akkor sem, ha kap segítséget az ember, de Bellának az sem volt mindig sok. Arról nem is beszélve, mennyi csalódáson van túl, ami a legtöbb nőt már önmagában a padlóra küldi, még egy másik kis élet nélkül is, akire mindebben az érzelmi kakitengerben vigyáznia kellene. Szóval le a kalappal Bella előtt, tényleg.
- De azért erről felvilágosíthatnád anyámat is. Mármint arról, hogy van élet egyedül is - mondja egy bosszankodó arckifejezés kíséretében. Ezzel pedig nagyjából válaszolt is Bella soron következő kérdésére.
- Nem hinném. Anyu kicsinál a családról való papolásával. Nem is az, hogy idegesít, mert tudod, hogy nem… Csak egyszerűen nem tudok neki mit mondani - mondja, majd lehúz egy férfias kortyot a whiskeyből, utána pedig finoman megforgatja a poharat a kezében. A torkán lecsúszva még égető, de mire a gyomrába ér, már kellemes melegség. Sóhajt egy nagyot, oldalra dönti a fejét. Hol is lehetne ezt folytatni? Nem kedvenc téma.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=714267#post714267][b]Oravecz Tatiana - 2018.02.13. 14:24[/b][/url]

Elpillantok a kérők irányába, és önkéntelen fintoros mosolyba húzódik a szám. Furcsa, fiatalabb koromban egy kicsit sem zavartak, imádtam pincérnő lenni, jót szórakoztam a részeges kérőkön, és a próbálkozásokon. Sokszor sokkal kedvesebbek voltak, és szebbeket mondtak, mint az aktuális férjem. Azt hiszem, ezért is csináltam olyan hosszan. Mármint, nem sokan rohangálnak a diplomájuk megszerzése után kocsmákba dolgozni, én tanítani azonban csak az elmúlt évben kezdtem el.
- Héhéhé, négy válás után van élet egyedül is. Te még egyszer sem váltál el, szóval nem védelek meg.
A kis keverőkével megkeverem lassan az italomat párszor, hogy koccanjon benne az a két jégkocka. Elpillantok életem új szerelme felé, aki éppen most tért ki ügyesen egy nyálas kézcsók elől. Lehet, hogy nem kiemelkedően szép, de a kisugárzása miatt nagyon is vonzó. A nők látják az ilyesmit, még akkor is, ha nem játszanak a saját kapujukra. Ez is olyan, mint a női megérzés, csak úgy van, és remek képesség.
- De elmesélheted neki, hogy nem érdeklődsz a lányok iránt, bár ezek után azt hiszem összetörnéd vele a szívét.
Nem könnyű, nekem sem volt az, visszatérve meghallgatni, hogy a főnököm az esete, de van egy olyan érzésem, hogy ha az unokákat említi, akkor már nagyon vágyik rájuk, ami érthető. Rendes asszony, jól nevelte Bárcit is. Még kétszer koccannak a kockáim egymással, mielőtt felpillantanék. Egy kicsit csendben voltunk, én pedig gondolkoztam.
- Mit szólnál Eszterhez? Mármint nem hozzá, hanem az enyémhez. Lassan hét, apátlan, nagymamátlan kis nyünny. Hátha jó hatással lennének egymásra anyuddal. Vagy ez nagyon rossz ötlet?
Valahogy csak úgy felmerült bennem az ötlet, hogy mi lenne, ha, de persze lehet, hogy nagyon rossz gondolat, fogalmam sincs, de most hirtelen érzem, hogy elpirulok. Lehajtom a fejem, és próbálok valami vidámabb témát keresni.
- Mit szólsz a helyhez?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=714268#post714268][b]Béres Bárcián - 2018.02.13. 14:27[/b][/url]

Elégedetlenül csóválja a fejét Bella megjegyzésére. Szóval rá nem vonatkozik, hát persze. De azt elfelejti, hogy rá semmilyen más szabály sem igazán vonatkozik, már ami a szerelmet illeti. Ezt pedig az anyukája is sejthetné, ha már ő nevelte fel. Nem igaz, hogy emiatt magyarázkodnia kell. Önmagában is elég kellemetlen ez az egész, nem még akkor, ha úgy teszünk, mintha az ő esetében minden teljesen normális lenne.
Meglepetten vonja fel a szemöldökét Bella megjegyzésére, majd kicsit összeráncolja azt és siet kijavítani az esetleg félreértéseket.
- Dehát nem lenne igaz! Nem gondolom, hogy nálam az ilyen kizárólagos dolog… Ha valaki, te tudod, hogy voltak korábban barátnőim. Nem tévedések voltak -  néz mély tekintettel Bella szemébe, mert most jön csak rá, hogyha Bella száz százalékosan melegnek tartja, akkor az ő réges-régen történt kapcsolatukról is átértékelődhettek benne a dolgok és nem feltétlenül pozitív irányba.
- Kriszpin más volt, nem is tudom… Abban semmi olyan  nem volt, és egyébként is… - hebeg kicsit érthetetlenül és csak reméli, hogy Bella kiveszi belőle, valójában azt szeretné mondani, hogy Kriszpin teljesen érzelmi dolog volt, a szexualitás pedig még csak meg sem tudott fordulni a fejében, annyira röpke ideig tartott az egész. Tulajdonképpen csak egy este volt valójában és akkor sem történt semmi. Azt sem jelentené ki mindezek után magabiztossággal, hogy vonzódik a férfiakhoz. Kriszpinhez vonzódott. A többi kérdéses. Egyébként is, vonzódik ő bájital nélkül egyáltalán bárkihez? Na ezt hogy adná be az anyjának?
A beálló csöndben körbepillant a helységben és igyekszik a félhomályban kivenni az egyik képet a falon, de nem tudja a felfestett mintát értelmezni. Bella azonban hamarosan megszólal, neki pedig nagyon vegyes gondolatai támadnak a mondandójával kapcsolatban. Egyrészt melegséggel tölti el, hogy Bella ennyire próbál rajta segíteni és Esztit is nagyon csípi, mert tényleg egy tündéri kölyök, másrészt viszont eszébe jut a rengeteg lehetőség, ahol ez rosszul sülhet el.
- Kedves vagy, de nem is tudom… Anya úgyis rájönne, hogy ezzel próbálom őt “kivásárolni” egy saját unokából és csak még jobban haragudna rám, nem? Meg aztán visszatérnénk az örökzöld slágerhez… -  elharapja a mondat végét, mert most jön rá, hogy Bellának ezt még soha nem is mondta. A fejében azért befejezi “... hogy veled kellett volna maradnom.” Hát igen, anyukának határozott elképzelései vannak arról, hogyan is lett volna jó Berci élete. Aurorként, pályatévesztés és utazgatás nélkül. Halálközeli élmény és műkar nélkül. Extrémsportok nélkül, nyugimágia nélkül. Bellával és mostanra már vagy két gyerekkel. De az ember életét sajnos (vagy nem sajnos) sosem az anyukája írja. Érdekes sorsok születnének belőle… A nagy gondolatmenetben azt pedig észre sem veszi, hogy a nő hellyel kapcsolatos kérdésére nem adott választ. Hoppá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=714269#post714269][b]Oravecz Tatiana - 2018.02.13. 14:28[/b][/url]

- Én nem azért mondtam, mármint, oké. Még egyszer.
Felemelkedek egy kicsit, muszáj levennem a kabátom, eddig csak kigomboltam, de fogalmam sincs, hogy miért nem vettem le ténylegesen. Azt hiszem, hogy már akkor sejtettem, hogy kell majd egy kis idő, hogy összeszedjem magam. Mielőtt visszaültem volna, a székemet kicsit közelebb csúsztattam Bárciéhoz, és a helyfoglalás közben még egy kortyot ittam az italomból. Az olyan jó, hogy muszáj még rendelnem belőle. Tényleg meg kell szereznem a lányt, vagy legalább a beosztását.
Tudom, hogy nem tévedés volt, de iránta úgy éreztél, ahogy irántam sosem, és ez fontos Bárci. Hidd el, az. Én egyik férjembe se voltam szerelmes.
- Tudom, ez borzalmasan hangzik, de ez az igazság. Sosem szerettem egyiket sem. Talán ha lett volna szerelem, sosem lépek túl könnyen, sosem csalom meg őket, és mint ahogy az a bájos vizsgálat kimutatta, valószínűleg sosem született volna gyerekem. Kristófnál sem az érzelmeim miatt voltam bosszús, hanem azért, mert az a nő, aki elvitte őt, valóban véla volt, nekem pedig semmi képességem sincs, csak egy rakás vélavérű rokonom. Bosszantó volt.
- Lehet, vagy letesztelhetitek, hogy milyen az élet gyerekkel. Lehet utána már nem próbálkozna nálad ezzel a témával… de persze a másik is lehetséges.
Nem könnyű, mert tényleg jó lenne, ha tudnék neki segíteni, de ahogy rápillantok, tudom, hogy ez mindenkinek nehéz lenne.
- Hát figyelj, az ebayen sok mindent lehet venni, szerintem feleséget is. Vehetnél egy csíkszemű asszonyt, aki hálás azért, hogy nem egy alagsorban robotol hamisítványokat varrva.
Szeretném oldani egy kicsit a feszültséget, és remélem, hogy megnevettetem azért egy kicsit. Persze nem szép dolog ezzel viccelődni, de hátha egy kicsit feloldódik. Az iskolán kívül vagyunk, egy kocsmában, körülöttünk ittas arcok, és mi mégis feszengünk. Nem jó ez így.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=714270#post714270][b]Béres Bárcián - 2018.02.13. 14:31[/b][/url]

Nyugodt tekintettel nézi ahogyan Bella nekivetkőzik, érdeklődve várja, hogy akkor mégis hogyan értette. Enyhén ráncolja a szemöldökét Bella szavait hallgatva, de végül nem mond rá semmit, csak lehajtja a fejét, mert tudja hogy a nő minden szava igaz. Ami persze kicsit bonyolultabb dolog az az, hogy valószínűleg ez volt az első és utolsó ilyen alkalom számára. Ő nem lesz csak úgy szerelmes, legalábbis az eddigi évek tapasztalata nem ezt mutatja. Ő ebbe már nagyjából beletörődött, habár a környezete láthatóan nem. Szívesen érezné azt, hogy micsoda pechje van így, hogy Kriszpin nem viszonozta az érzéseit, de valójában inkább csak azon bosszankodik, hogy mire kiürült belőle a bájital, már fájni sem tudott a dolog rendesen. Meg hát mint arra emlékezhetünk is mind, ocsmány mellékhatásai lettek a dolognak, így valószínűleg sosem próbálja ki többet a szert. Leonnak úgy kellett őt összekaparnia, nem volt szép látvány.
Így marad aztán végül a kérdéskör, válasz nélkül, mert nem tudja mit mondhatna. Nem fog erről az anyjával beszélni és ezzel a témát ilyen lezártnak is tekinti. Viszont a másik kérdésben még meggyőzhető.
- Ki tudja, valószínűleg tényleg jól kijönnének… Akár tehetünk is egy próbát, de óvatosan kell. Nehogy anyu azt higgye, hogy ezzel akarom lekenyerezni unoka helyett. Inkább tűnjön véletlennek ez a megismerkedés. Téged úgyis mindig szívesen lát, majd szervezünk valamit... - gondolkodik hangosan, mérlegelve a lehetőségeket. Igazán nem örülne a balhénak, úgyhogy ezt átgondoltan kell csinálni.
Bella e-bayes megjegyzésén nevet egy aprót, de nem válaszol rá rögtön, inkább egy második határozott korttyal lehúzza a whiskey maradékát. Újabb apró borzongás és melegség a mellkasában.
- Nos igen, a rabszolgamunkánál még én is jobb opció vagyok - jegyzi meg keserűség nélkül, láthatóan inkább jól mulat a dolgon. Ha valami, hát öniróniája mindig volt.
- Beszéljünk valami vidámabbról… Lehet, hogy véletlenül szereztem két jegyet a következő Magicbomb koncertre - néz sokatmondó pillantással Bellára egy hamiskás mosollyal. A zenekar frontembere, Meggie az évfolyamtársuk volt anno, így támogatásból jó pár koncerten megfordultak. Azóta még jobban befutott, Berci pedig a jegyeket meglátva, tőle meglepő módon, nem tudott ellenállni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=714271#post714271][b]Oravecz Tatiana - 2018.02.13. 15:17[/b][/url]

Ajaj, a lehajtott fej sosem jó, és tök rendes vagyok itt én is. Elhozom inni egy olyan helyre, ami tele van feszkóval, nem mintha átragadna rá bármi az itteni túltengésből, és még osztom is az észt egy olyan témáról, ami eleve nem könnyű neki. Hihetetlen mekkora barom tudok lenni. Kommandóskodok, hogy egy kicsit közelebb csusszanjak még hozzá, combomat finoman a combjának nyomom, udvarolok, hogy ne legyen szomorú. Mondjuk kicsi rá az esély, hogy két egymáshoz simuló comb miatt lesz neki jobb, de azért hátha örömet tudok okozni neki a közelségemmel is. Közben a tekintetem hol rajta, hol a kérőkön nyugtatom.
- Nézd, egy szerelő.
Mutatok a középső felé, akinek a dekoltázsát mind a ketten jól megcsodálhatjuk. Szerintem ezt a fajta nadrágot direkt nekik gyártják. Hódít ez a divat a különböző berendezéseinket szerelőink körében. Jól elvagyok itt, passzív dohányosként olykor mélyebben szívok a levegőbe. Sosem dohányoztam, nem is vágytam rá, de van valami aroma a dohányos levegőben, ami úgy vonz. Csak a baj van velem, tudom.
- Van egy ötletem, de ígérd meg, hogy nem akadsz ki.
Jó ilyet nem lehet megígértetni az emberekkel, de hát azért ismerhet már, tudja, hogy milyen elvadult tudok lenni néha. És most is valami egészen elvadult kép villant fel előttem.
- Mi lenne, ha csak úgy felbukkannánk? Mondjuk eltévedtünk, és ott kóborolnánk az utcán? Kirándulunk, és nem tudok térképet olvasni, és a tájoló bűbájhoz is alkalmatlan vagyok? Simán ki lehet nézni belőlem, hogy csődtömeg vagyok. Vacsoraidő, egy nagy kék szemekkel rendelkező kislány, aki olyan szépen néz rád, hogy csak na. Anyud meginvitálna vacsorára, utána felajánlaná, hogy maradjunk éjszakára, és akkor kigyerekezhetné magát.
Az anyák mintapéldánya vagyok, mert már most azt fontolgatom, hogy miként használhatom fel a hatévesemet arra, hogy különböző helyzetekben előnyhöz jussak. Biztos elítélendő a tett, de én vajúdtam vele olyan hosszan, hogy a végén már azt üvöltöttem, hogy ha kijön, megfojtom, szóval valahogy mégsem érzem magam olyan nagyon bűnösnek.
- És hidd el, ez nem is a legrosszabb gondolatom. Az első az volt, hogy bezavarom a kertbe, hogy játssza el, hogy eltévedt. Csak ahhoz nem olyan jó a sztori amit kitaláltam, mert meg kéne halnom, vagy legalábbis súlyosan megsérülnöm.
Látványosan sóhajtok is egyet, és szomorkodva felpillantok Bárcira, amolyan „bocs, hogy ez nem jött össze” nézéssel, aztán jön az iróniájával, és bele se gondolva, élből felcsattanok.
- Komolyan mondom Bárcián, te annyira hülye tudsz lenni!
Nem bosszankodom persze, de néha megcsapkodnám nagyon, amikor ennyire lebecsüli magát. Ő nem tudhatja, hogy milyen a párjának lenni, mert sosem volt önmaga párja, de én éltem vele kapcsolatban, és megnyugodhat, egyáltalán nem nyújt rossz teljesítményt ezen a téren, sőt, életem nagy kapcsolatai között igen előkelő helyen tartom számon, és ezt sejtheti is, mert a vidámabb téma egy olyan koncert, amit egyszerűen nem hagyhatok ki. Kizárt.
- Aaaazt akarod mondani, hogy a nyakadba is veszel, ha kell a jó kilátás, mert tudod, hogy lapos cipőbe megyek, hogy ugrálhassak? Mibe menjek? Van egy szoknyám, amit kábé sehova se tudok felvenni, ha ide nem veszem fel, vaaagy van egy shortom, amiben isteni a popsim, de lehet, hogy túl nagy a combom. Ajj, te miben jössz? És mikor megyünk?
Ezt így egy szusszra ontom rá, kipirulva és csillogó szemekkel. Egy kicsit túl nagy fan vagyok, és kicsit nagyon szeretek Bárcival Magicbombra járni. Elég nagyon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=714384#post714384][b]Béres Bárcián - 2018.02.14. 20:55[/b][/url]

Bella a pillanatnyi tanácstalanságát valószínűleg szomorúságnak értelmezi, ami általában nagy ötlet lenne, Berci esetében viszont elég könnyű vele mellélőni. Igazából csak elgondolkodott. Mindenesetre azért halványan elmosolyodik a nő közeledésére. Valójában valahol mélyen iszonyatosan vicces a párhuzam, amit Bárcián még meg sem fogalmazott magában, de már kezd benne erősödni a sejtelem - Bella tökéletesen olyan, mint egy doromboló cica, körülötte legalábbis.
Bella következő megjegyzésére végre valahára kibukik belőle egy kisebb nevetés, utána pedig kicsit szenvedős arcot vágva csóválja a fejét a nő helyzetfelmérő képességén. Valóban nem túl előnyös nadrág, mondjuk. Dehát na, nem mindenkinek van hozzájuk hasonló kellemes fizetése, hogy az értelmes szabást megfizesse. Vagy ha van is, még mindig jó esélye van rá, hogy szeme ne legyen hozzá.
Bólint egyet, miszerint nem fog kiakadni. Nem az a típus, aki csak úgy kiakad, úgyhogy talán ezt jogosan ígérheti, habár jobb nem könnyelműnek lenni, hiszen még bármi kiderülhet. Lehet, hogy éppen most akarja bevallani legkedvesebb barátnője, hogy megölt egy bébikecskét. Azon talán még ő is felháborodna, sosem tudni.
Bella mondandója végére egyre inkább mosolyog, de közben elégedetlenül csóválja a fejét. Végül kicsit felnevet, majd igyekszik csitítani ezt a lelkes nőszemélyt.
- Csodásan kitaláltad, csak éppen Anyu nem madár... - emeli meg a szemöldökét egy pillanat erejéig, majd gyorsan folytatja - Én inkább valami egyszerűbbre gondoltam. Valami életszerűbbre. Például hogy megmutatom nektek a szülővárosomat és meghívlak titeket vacsorára, ha már ott jártok. Mégis ki a fene kirándul magától Szentgotthárdon? Nem kell túlbonyolítani, így is elég ártalmatlannak tűnik a dolog, nem? - Persze miért ne tűnne ártalmatlannak, amikor az is? Elvégre azért mégsem merényletet terveznek Anyuka ellen, egyszerűen csak össze akarják ismertetni Őt Esztivel.
Miután Bella kifejti az eredeti őrült tervét, csak tovább rázza a fejét, aztán azonban meg is kapja az öniróniája a maga kritikáját.
- Már megbocsáss, hallottad Te magad az imént? Ki itt a hülye? - neveti el magát a mondat végén, elvégre Bellának csodás tehetsége van ahhoz, hogy teljesen elrugaszkodott dolgokat beszéljen.
Kezd jókedvre derülni és ez egyre csak erősödik, főleg amikor megosztja a nővel a jó hírt és a lelkesedését látja. Valami ilyesmire számított, de így élőben még jobb, mint ahogyan elképzelte. Hihetetlen, hogy Bella ebből a szempontból szinte semmit nem változott az elmúlt 10-15 évben. Ugyanolyan lelkes tinilánnyá változik egy pillanat alatt, ha egy koncert felmerül.
- Hát ezt akarni nem akartam mondani, de ha jó leszel még az is lehet. És fogalmam sincs miben megyek Bella, honnan a fenéből lenne? - érdeklődik vigyorogva, mert hát tényleg, honnan is lenne? Azért ahhoz ő is elég férfi, hogy ne tervezze meg hetekre előre, hogy mit fog felvenni.
- Jövőhét végén. Már beszéltem Zójával, hogy segítsen be Esztivel addig - mondja gyorsan, megelőzve hogy aggódni kezdjen emiatt. Elvégre a meglepetés így teljes.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=714389#post714389][b]Oravecz Tatiana - 2018.02.14. 21:55[/b][/url]

- Édesem…
Jaj, hogy is mondjam el neki úgy, hogy ne bántsam meg. Oké, az enyém őrült volt, de az övé meg annyira nem női aggyal gondolkozó, hogy az már szinte fáj. A nőknek általában ez fájni szokott, mármint, hogy a férfiak nem látják ilyenkor a mögöttes tartalmat.
- Anyukád nem madár, de nő. Elviszel egy nőt és a gyerekét a szülővárosodat megmutatni, és meghívod vacsorára, de nem akarsz tőle semmit, hogyne persze. Na anyud nem így fogja látni. Ő azt fogja látni, hogy a kicsi fia egy rituálét játszik le éppen. Úgy csinálna, mintha nem lenne semmi, de mégis van valami, méghozzá az, hogy megmutassa a nőt, és az unoka prototípust. Tudod, a nők gondolkodása és összeesküvés elméletei enyhén szólva is nyomorba döntöttek már pár sikeresnek gondolt világrendet, szóóval, ne becsüld le a női elme kicsavartságának elfuseráltságát.
Milyen szép szavak, innen látszik, hogy még nem ittam eleget. Gyorsan le is döntöm az édes, és enyhe fanyar ízt hagyó csodát. Kell szereznem még. Ki akarom élvezni ezt a mai estét, ritkán vagyok szabad, gyerekmentes, és az ilyen különleges pillanatoknak nagyon ki akarom élvezni, ezek motiválnak a továbbhaladásra. Még mindig a pocsék anya vagyok kategória élversenyzőjének tartom magam.
- Hozok még egy kört.
Jelentem ki határozottan, és felpattanva el is sétálok a pultig, kicsit rájátszva a csípőringásra, ha mondjuk Bárci nem is élvezi ki a látványt, de a többiek irigykedhetnek azon, hogy milyen szerencsés. Nem vagyok egoista, félreértés ne essék, de mivel pontosan tisztába vagyok a képességeimmel, és azzal, hogy az alkohol még jobbá tudja tenni a dolgokat. A két ital megszerzése után hasonlóan mutatom képességeimet visszafelé menet is, majd visszahuppanva mellé, megint olyan közel helyezkedem el, mint az előbb.
- Amúgy, egy, Gotthárd az ország legnyugatibb városa. Kettő, az ottani nemzeti park szinte érintetlen, ami csodálatos út lehet egy kislánynak, és három, mindenhol vannak látványosságok. Szóval simán eltévedhetünk. De ha te inkább teherbe ejtenél.
Még a nyelvemet is ki merem ölteni rá, elvégre az előbb hülyéztük le egymást. Nem félek tőle, hogy megsértődne, vagy esetleg megijedne tőlem, amiért ilyet mondok. A bal lábammal az asztal alsó támláján megtámasztom magam, és kicsit hintázni kezdek, még most, amíg épp csak belekortyoltam a második pohárba.
- Annyira hitetlenek vagytok, hogy nem tudjátok, hogy miben mentek. Miért mondtad el most? Így nem fogok tudni aludni, Bárci!! Be fogok szökni hozzád, és addig böködlek, amíg fel nem kelsz, és nem tudsz visszaaludni, és muszájnak érzed majd, hogy velem beszélgess, és zenét hallgass, és ráhangolódjunk, és miért nem mehetünk már most azonnal?
Nem kell megijedni, nem vagyok őrült, de tényleg fontosak nekem ezek a pillanatok. Kevés ember tud engem jól elviselni kisebb idegrohamok nélkül, éppen ezért igyekszem visszafogni magam, hogy ne jöjjenek rá, hogy jobb, ha elkerülnek, messzire.
- Szóval te mindent elintéztél?
Hihetetlenül édes lépés ez tőle, így odahajolok, és egy nagy puszit adok az arcára.
- Oké, nem vagy hülye, tök ügyes vagy és kedves, és jó lesz úgy az összeismertetés, ahogy te gondolod. Most remélem, nagyon örülsz, nyertél, Bárcián.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=714728#post714728][b]Béres Bárcián - 2018.02.20. 18:31[/b][/url]

Enyhe döbbenettel pislog Bella irányába, közben kicsit a fejét csóválja. Őszintén, most megfogták. Benne ez fel sem merült, mármint hogy a dolgot ebből az irányból is lehet értelmezni, ez pedig valójában elég beszédesen jelzi azt, hogy mennyire elszokott már attól, hogy Bellára - vagy úgy amúgy bárkire - romantikus partnerként tekintsen. Még csak át sem suhant a fején a gondolat, hogy Anyuka majd ebből mindenféle következtetéseket levon, holott így elhallgatva a nőt, valójában egészen logikus a dolog. Az a nagy helyzet, hogy bármennyire is intelligens és körültekintő, azért Bárciánnal is megesik, hogy a saját nézőpontja képezi azt a bizonyos fát, amitől az erdőt már nem látja.
- Hát elfuseráltnak éppen tényleg elfuserált - nyögi, de addigra már Bella nincs is sehol, ugyanis ellibben egy újabb adag alkoholért, ami ezen felismerés fényében most még az eddiginél is fontosabbnak tűnik a ma esti szórakozás eszközeinek listáján. Nem kerüli el a figyelmét Bella csípőringatása, de mivel nem igazán tudja értelmezni, hogy kinek szól - hacsak nem tényleg Eszternek a pult mögött - az agya szélsebesen át is ugorja a témát.
- Köszi - mondja, fejével a második pohárra bökve, majd kicsit megköszörüli a torkát és folytatja - Na jó, lehet hogy ezt a kirándulás dolgot meg kell fontolnom még egyszer.
Mi van a nőkkel, de komolyan? Még egy dokumentumfilmből is romantikus szappanoperát csinálnak, ha éppen ahhoz van kedvük. Semmi nem számít, még az sem, ha a főszereplők éppen leguánok, tizenöt perc múlva tuti a szomszéd Gizi és a szerelő Gazsi afférjánál tartunk.
- Azért mondtam el most, mert még így is kisebb válságon fogsz keresztülmenni, mire kitalálod mit vegyél fel - neveti el magát, és tényleg. Mi lett volna, ha kevesebb időt hagy a készülődésre? Költői kérdés, de talán azért érdemel egy választ: Armageddon. Szerencsére Eszti említésére Bella némileg megenyhül, Berci pedig elégedetten sóhajt, majd halkan dünnyögve hozzáteszi:
- Na ez a hozzáállás már jobban tetszik. De az összeismertetési tervet még át kell gondolnom, mert anyukám tényleg nehezebb dió lehet, mint ahogyan én azt elsőre elképzeltem... - Hiába, egy férfinek is el kell ismernie a határait, neki pedig valahol ott vannak, ahol az úgynevezett "női logika" paradox fogalma elkezdődik.
- Én őszintén nem tudom, hogyan szerezted meg a bűbájt a lakásomhoz, de be fogom biztosítani ellened a könyvespolcomat, komolyan mondom! - teszi még hozzá Bella korábbi megjegyzésére, mert hát azért azt mégsem hagyhatja, hogy csak úgy betörjön és felkeltse... Nem úgy megy az.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=714729#post714729][b]Oravecz Tatiana - 2018.02.20. 19:35[/b][/url]

- Tény, de igaz. A gyerekkori ismeretségünknek hála, én felismerem a mimikád olyan rejtett vonásait is, melyeket még te sem ismersz. És éppen most árultad el magad.
Mielőtt elsuhanok az asztaltól az italokért, ezt még itt hagyom neki, és társítok hozzá egy kacsintást is. Annyira utálhat ilyenkor, főleg mivel én ennyire nagyon élvezem a dolgot. Nem szép, tudom, de remélem, hogy némi alkohollal enyhíthetem a dolgot.
- Hm, el kell hagyjalak.
Jelentem ki egy nagy, drámai sóhajjal a szép kék szeműre pillantva, de aztán egy pillanatnyi komolyság után, mosolyra húzom az arcom.
- Azt mondta a copfos ürge, hogy ha megunom a kislányok társaságát, megmutatja nekem, milyen férfival lenni. Sosem kezdenék ilyen gyökérrel.
A végét kicsit bosszúsan morrantom, és ahelyett, hogy tovább foglalkoznék vele, inkább iszok még egy kortyot, mialatt Bárcián bedobja nekem a koncertet, és bumm, szinte érzem, ahogy átváltok, egyszerűen felpörgök, és olyan mennyiségű adrenalin suhan át a testemen egyetlen pillanat alatt, hogy szinte felrobbanok. Élvezem az izgulást, a vágyakozást, és azt, hogy bárcsak már ott lehetnénk. Ki akarok szabadulni innen, eddig nem is tudtam, vagy lehet, hogy tudtam, de elnyomtam az érzést, most mégis felszabadít. Az életem most teljesen más, mint eddig bármikor, nincs mellettem férfi, aki megmondja, mit akarok tenni, nincs semmi, ami biztos lenne, küzdök a felszínen maradásért, és bár nem vagyok jó anya, de egyre jobb vagyok, és talán majd egy nap eljutok oda is, hogy büszke legyek magamra. Kellett egy löket, kellett valami, ami átlendít, és vicces, hogy egy koncert lehetősége az, ami kihúzza azt a dugót, ami alá elfojtottam olyan sok mindent. Amikor azt mondja, hogy elintézi, hogy ne jussak be hozzá, felnevetek.
- Sosem félt még tőlem senki, de ez izgalmas, hogy éppen te, éppen tőlem. Így most még jobban ki akarok kezdeni veled, imádom, ha bosszankodsz.
Persze nem akarom, hogy megharagudjon rám, inkább csak azt, hogy nevessen egy kicsit ő is. Nyilván az első három helyen a barátságunk fontossága áll, és ezt nem tenném kockára, semmiért. A barátaim száma amúgy is ijesztően kevés, egészen pontosan egy, és ő itt ül mellettem. Olykor Lewy, de az a rész nagyon necces, Max miatt. Valahogy nem igazán tudom megszerettetni magam az emberekkel, mondjuk nem is arról vagyok híres, hogy embereknek udvarolok, hogy kedveljenek.
- Elmondjam, hogyan ismertesd meg anyukádat a gyermekemmel?
Mert azért ám én közben gondolkoztam, szóval megvan a tökéletes válaszom is rá. Legalábbis azt hiszem, hogy jól kitaláltam. Mondom, teljesen felpörögtem.
- Mivel te nem mentél haza, gyanús lenne, ha beállítanál, Eszterrel meg velem meg aztán főleg. De elhívhatnád ide anyukádat, mondjuk a Vajner birtokra, kicsit kikapcsolni. Aztán ártatlanul kettő negyvenkettőkor, de pontban akkor, felvethetnéd, hogy szép idő van, sétálhatnátok egyet, esetleg beülhetnétek a cukrászdába, mert ott jó a hangulat. Esztert három és három húsz között hozhatom el legkorábban a előkészítőből, szóval vagy út közben, vagy a cukrászdában találkozhatunk, teljesen véletlenül. És ha már találkozunk, akkor rendelhetnék tőle talárt Eszternek.