A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

Nem bírom már, komolyan, öcsém! Mit kezdjek magammal, bele fogok őrülni. Ráadásul a kastély legalább ötven százaléka szőke, tehát ha meglátom ezt a színt egy fejen, máris szívrohamot kapok. Nagyon bekavarodtam, mint egy rántás, de komolyan! Érzelmileg nem is tudnám jellemezni magam, de lehet, hogy ha kibérelnék egy szobát és beülnék a sarokba sírni, az jót tenne. De nem vagyok lány, és amúgy sem megy a sírás, ezért valahogy rendbe kell hoznom magam, mert ez így elég szánalmas. És még én mondtam rá, hogy úgy néz ki, mint egy Vizi hulla. Akkor engem kétszer nyírtak ki azóta és meg is büdösödtem, mert kábé halszemekkel és érdektelenül járok-kelek kastélyban. Szerencsére kevesen próbálnak a kedvemben járni, de ők is abbahagyják pár pofon után, nemre és korra való tekintet nélkül. Leginkább magammal nem tudok elbánni, meg a rohadt szívemmel, ami állandóan csak össze-vissza ver, ha a kék szemekre gondolok, vagy meglátom a tulaját.
Na, ma úgy döntöttem, hogy felejtős napot tartok. Nem vagyok az az iszákos fajta, én élvezni szoktam azt a pár pohár bort, amit megiszok néhanapján, vagy alkalmakkor. nem is hiszem, hogy azt a minőséget itt kapni lehet, vagy hallottak-e már róla. De azt mondták, hogy egy napra, vagy éjszakára el tudok felejteni mindent, ha egy kicsit nagyon sokkal többet iszom a kelleténél. Lementem a csárdába, és kifizettem VIP helyiséget az éjszakára, még az is lehet, hogy a dupláját kapta a tulaj, nem számoltam. Mivel nem elégedetlenkedett, én is elégedett voltam. Annyit mondtam csak neki, hogy küldjön majd be egy csajt, akinek barna és valamilyen színű – de nem szőke! – haja van, ha akar szórakozni egy kicsit ingyen. Vagy inni, vagy dumálni, vagy akármi. Az egyedüllét nagyon károsan hat rám, azt már tudom, Lyra meg ugye szőke, vele meg amúgy sem lenne bölcs döntés megbeszélni azt, hogy: tök jó, hogy el vagyunk jegyezve, de Izát szeretem. Ugye nem baj? Ó, repesne az örömtől, annyira nem, mint most én, de nyilvánvaló, hogy mennyire örülne nekünk. Bár gőzöm sincs, hogy Ly mit gondolna, de remélem, megölne. Akkor mégiscsak elé kéne mondani neki…
Egyelőre még csak pár pohárral ittam valami lángnyelv izéből, ha nem is volt jó, legalább hatott. Szóval a Dartsot dobálgattam a berendezésbe, miközben iszogattam azt a löttyöt, és talán tényleg kezdtem elfelejteni őt egy pillanatra. Oké, több pillanatra! Meg fogok bolondulni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=541130#post541130][b]Farkas Zétény - 2015.11.09. 21:35[/b][/url]

Nem bírom már, komolyan, öcsém! Mit kezdjek magammal, bele fogok őrülni. Ráadásul a kastély legalább ötven százaléka szőke, tehát ha meglátom ezt a színt egy fejen, máris szívrohamot kapok. Nagyon bekavarodtam, mint egy rántás, de komolyan! Érzelmileg nem is tudnám jellemezni magam, de lehet, hogy ha kibérelnék egy szobát és beülnék a sarokba sírni, az jót tenne. De nem vagyok lány, és amúgy sem megy a sírás, ezért valahogy rendbe kell hoznom magam, mert ez így elég szánalmas. És még én mondtam rá, hogy úgy néz ki, mint egy Vizi hulla. Akkor engem kétszer nyírtak ki azóta és meg is büdösödtem, mert kábé halszemekkel és érdektelenül járok-kelek kastélyban. Szerencsére kevesen próbálnak a kedvemben járni, de ők is abbahagyják pár pofon után, nemre és korra való tekintet nélkül. Leginkább magammal nem tudok elbánni, meg a rohadt szívemmel, ami állandóan csak össze-vissza ver, ha a kék szemekre gondolok, vagy meglátom a tulaját.
Na, ma úgy döntöttem, hogy felejtős napot tartok. Nem vagyok az az iszákos fajta, én élvezni szoktam azt a pár pohár bort, amit megiszok néhanapján, vagy alkalmakkor. nem is hiszem, hogy azt a minőséget itt kapni lehet, vagy hallottak-e már róla. De azt mondták, hogy egy napra, vagy éjszakára el tudok felejteni mindent, ha egy kicsit nagyon sokkal többet iszom a kelleténél. Lementem a csárdába, és kifizettem VIP helyiséget az éjszakára, még az is lehet, hogy a dupláját kapta a tulaj, nem számoltam. Mivel nem elégedetlenkedett, én is elégedett voltam. Annyit mondtam csak neki, hogy küldjön majd be egy csajt, akinek barna és valamilyen színű – de nem szőke! – haja van, ha akar szórakozni egy kicsit ingyen. Vagy inni, vagy dumálni, vagy akármi. Az egyedüllét nagyon károsan hat rám, azt már tudom, Lyra meg ugye szőke, vele meg amúgy sem lenne bölcs döntés megbeszélni azt, hogy: tök jó, hogy el vagyunk jegyezve, de Izát szeretem. Ugye nem baj? Ó, repesne az örömtől, annyira nem, mint most én, de nyilvánvaló, hogy mennyire örülne nekünk. Bár gőzöm sincs, hogy Ly mit gondolna, de remélem, megölne. Akkor mégiscsak elé kéne mondani neki…
Egyelőre még csak pár pohárral ittam valami lángnyelv izéből, ha nem is volt jó, legalább hatott. Szóval a Dartsot dobálgattam a berendezésbe, miközben iszogattam azt a löttyöt, és talán tényleg kezdtem elfelejteni őt egy pillanatra. Oké, több pillanatra! Meg fogok bolondulni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=541139#post541139][b]Szendrei Ella - 2015.11.09. 22:12[/b][/url]

Megint itt volt. Tudta, hogy nem kellene itt lennie, hogy ez semmit sem változtat semmin, mégis itt volt. És közben minden körbekémlelő pillantásával igyekezett elterelni a figyelmét arról, hogy azon gondolkodjon, nem kellene itt lennie. Túl sok hülyeséget csinált mostanában, és emlékezett rá, nagyjából legalábbis, hogy a többségét itt, vagy a pubban kezdte, de legalábbis hasonló pohárral mint amilyen most is pihent előtte.
Hirtelen felkapta, megitta tartalmát, és egy pillanatra elborzadva a maró italtól, fújt egyet. Oké, ennyi volt, elmegy inkább táncolni, vagy sétál egyet a faluban. Az is eszébe jutott, hogy felül egy késő esti vonatra, és utazik egyet. Persze butaság lett volna ilyenkor lelépni, és nyilván nem érni vissza használható állapotban a holnap reggeli órákra. Már az is szabályszegés volt, hogy Hétfőn itt találta az este, ha még több óráját is ellógja, biztos kiteszik a szűrét. És Véda nem fogja megvédeni, nem tudja.
Szedd már össze magad! Miért olyan nehéz ez..? Hogy lehet ilyen nehéz?
Megdörgölte szemeit, mert szúrtak kissé. Elhatározta magát, már hetekkel ezelőtt, mikor egy hasonló este kivételesen máshogy ért véget, hogy változtat ezen, hogy nem süllyed jobban el ebben az életvitelben, de hiába. Egy ideig hatott a "gyógyszer", de már túl régen nem látta az eridonost. Pedig még az főnixek házába is beszökött. Ha megint vele lehetne.. csak egy kicsit.. az sokkal jobb, mint ez. Az segítene. Biztosan tudta.
A kedvéért meg kellett próbálja. Felállt, és leszórta az asztalra az utolsó knútjait. Úgysem volt több pénze, és most nem látott senkit, aki meghívta volna. Most csak a kiégett öregek tanyáztak itt. Szóval kész volt távozni, és akkor odalépett hozzá az egyik dolgozó, és nagyon halkan, bizalmasan megkérdezte, szeretne-e ingyen fogyasztani. Ella pislogott rá párat, és mire észbe kapott, már ott is találta magát a privát részlegen, ahol nem volt más, csak egy rellonos. Erre biztosan emlékezett, a nevére már nem.
- Helló - integetett idétlen vigyorát felöltve.
Végül is, még pár pohár belefér. Ismeri elvégre a srácot, nem egy vadidegen hívta meg gyanús körülmények között, amit látva még egy ilyen butácska, és már egyébként sem teljesen beszámítható lány is azonnal levágott volna, hogy á-á, vedd menekülőre.
- Úgy hallom, nem győzöd egyedül - ciccegett, és lehuppent a srác mellé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=541141#post541141][b]Farkas Zétény - 2015.11.09. 22:33[/b][/url]

Egyelőre valahogy még mindig nem voltam elégedett. Nem is tudom, hogy miért vagyok itt, minek csinálom ezt. Hiszen semmi értelme! Iza nem szeret, csak megcsókolt. Létezik ilyen? Én mondtam neki? Vaaagy mert ez volt a jutalmam a filmnézésért? Nem, nem áll össze, nem értek semmit, mert nincs is értelme. Arra már rájöttem egyedül is, hogy szép lassan ellopta a szívem, persze jó értelemben. A rossz értelem az, hogy én nem az övét. Nem a derékszíját, hanem a szívét. Ó, a jó francba már, el kéne innen mennem, vagy beugrani a kandallóba és magamra gyújtani.
- Helló – rázkódom össze, amikor egy női hang – és nem az Övé, szerencsére – megszólít. Megpördülök, és a vigyorát viszonzom, még a poharam is megemelem, és iszom egy kortyot. Ami azt illeti, nem ismerem őt személyesen, csak láttam már a kastélyban. Hát kábé ennyi, annyian járnak oda, hogy nem tudok mindenkit megjegyezni és legtöbbször nem is érdekelnek. Kicsit azért most hiányolom ezt a tudást, de annyit tudok, hogy valaki jó munkát végzett, hiszen itt van a lány. Leülök és figyelem, ahogy odajön mellém, hirtelen nem tudok mit mondani neki. Szerencsémre megtöri a csendet, én pedig odafordulok felé.
- Jók az információid… hmm. Zétény vagyok – biccentek, mert kezet nem nyújtok neki, egyelőre. Lehet, hogy kéne? Lehet, nem tudom igazán.
- A te neved? Mondhatsz bármit, valószínűleg nem fogok utánanézni – vigyorodom el, majd ránézek. Szerintem igazán szomjas lehet.
- Kérsz valamit inni? Látom rajtad, hogy nem vagy jól, az ital segít, állítólag. Legalábbis remélem, különben nagy sz*rban leszünk – kuncogok, mint egy idióta és bemegyek a bárpult mögé. Remélem, követés akkor felvehetem a rendelést. Egyébként nem öltöztem ki, 50-60 galleonnál nagyobb értékű ruha nemigen volt rajtam. Egy vékony ing, egy hosszú nadrág és a hideg miatt egy szövetkabát, ami a terem bejáratánál lógott a fogason.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=541151#post541151][b]Szendrei Ella - 2015.11.09. 23:05[/b][/url]

A kétségei még pár röpke pillanatig kísérték, hogy talán tényleg, de igazán leléphetne, de aztán elfeledett mindent. Csak a most volt, mert csak a mostban tudott jó kedélyű maradni, és gondtalan.
Egy pillanattal ezelőtt még eszébe jutott, hogy talán nem épp tiszták a másik szándékai, de elnézve a Zétényként bemutatkozó arcát, ugyanazt a megjátszott derűt vélte felfedezni rajta, amiből ő is készítette maszkját. Ő is csak szórakozni, kikapcsolódni volt itt. És történetesen láthatóan volt is rá pénze, nem úgy, mint a lánynak.
- Ella - viszonozta a köszönést, és ki is nyújtotta pracliját. - Szendrei.
Eszébe se jutott kamuzni a nevéről, elvégre nem értette, az mire lett volna jó. És kicsit talán tudat alatt még némi óvatosság is dolgozott benne, ami arra késztette, hogy bedobja a "tanár rokona vagyok" kártyát.
Aztán a srác felállt, és bárpulthoz ment italokat készíteni. Ella soha nem járt még ezen a részen, így most, hogy végre letisztázták, mit is keresnek itt, körülnézett.
- Klassz hely.. - jegyezte meg, és egyre biztosabb volt benne, hogy valami kő gazdag illetővel hozta össze a sors.
Persze aztán rögtön bólintott is párat.
- Igen, kérek. Ezért vagyok itt, azt hiszem - vigyorgott egy újabb széleset, majd hátradőlve kényelembe helyezte magát. Harisnyás lábait keresztbe fonta, egyik karját pedig az ülőalkalmatosság támlájára helyezte, hogy fejét támasztva nézzen az ügyködő Zétény felé.
- Miből gondolod, hogy nem vagyok jól? Remekül vagyok - jelenti ki, magát is győzködve. Elvégre jól kellett, hogy legyen, másként minek van itt egyáltalán?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=541546#post541546][b]Farkas Zétény - 2015.11.10. 22:37[/b][/url]

Elkapta Ella kezét és megrázta, normálisan. Nagyon régen fogott már kezet valakivel, nem szokta csak úgy nyújtogatni akárkinek, főleg nem egy idegennek, és főleg egy olyan idegennek nem, aki nincs lecsekkolva. De a lángnyelv most elnyomta a sznobizmusát, és a negatív tulajdonságai nagy részét. Máskor biztosan nem így cselekszik, de most nem máskor van. Jelenleg nem érdekli az sem, ha Ella esetleg sárvérű, ami nála el nem mondhatóan nagy szó.
- Farkas Zétény – ezzel kicsusszan a keze a másikéból, csak jobb a hűvös poharat fogdosni, mint eljátszani a kedves embert. Igaz, most talán Ella kitüntetésben gondolhatná magát, ha ismerné őt. De mindkettőjük szerencséjére ez nem így van.
Közben a pulthoz ment és elővette a kínálatot. Meglepődve tapasztalta, hogy van O’rum, ami jellegzetes közepes márka az égetett szeszekből. Ráadásul olyan mellékhatása van, hogy többször elszíneződik a világ, a színek helyet cserélnek. Természetesen bódító. Ára egy kisebb vagyon, akinek ez megterhelő, de úgy látszik tényleg sokat fizethetett, vagy ezeket később számítják fel.
Kitölti a két italt félig jéggel telt poharakba, egy tálcára teszi az üveggel együtt és már Ella mellé is ül, az asztalra lepakolva a cuccokat a kezéből.
- Ez tetszeni fog Ella – mondja vigyorogva, majd eszébe jut, hogy megkérdezték. – Nem tudom, okoskodtam – vonja meg a vállát, de azt nem közli, hogy ő bizony nemigen van jól. Persze Ella már így is jócskán elterelte a figyelmét. Rámutat a pohárra és megvárja, amíg a másik elveszi a sajátját, majd felveszi az övét is. Koccintásra emeli, majd mond egy rövid tósztot.
- Cupidó halálára! – fel is röhög, majd amint koccannak a poharak le is gurítja az egészet, holott ez nem túl jó ötlet, mert ez az ital tényleg elég gyorsan hat. De most az egyszer élünk játékot játssza és felejteni akar. ha pedig van vele egy másik lány, aki nem szőke, talán még sikerül is majd neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=541587#post541587][b]Szendrei Ella - 2015.11.10. 23:09[/b][/url]

Egy pillanatra, ahogy a röpke kézfogás tartott, eszébe ötlött, hogy talán rokonok lehetnek Kamillával, de végül egy jóízűt nevetve hamar el is vetette a dolgot. Ez a Zétény nagyjából annyira jött egy közegből Kamival, mint amennyire egy papagáj jönne a jegesmedvék közül. Vagy egy kis édes elefánt (ha már hasonlítgatni kell) valami.. hát valami egész más közösségből. Ráadásul barátnője nem is említette, hogy lenne egy dúsgazdag kuzinja, pedig sokat csacsogtak a szobájukba ragadva.
Gondolatai már csak azért sem időztek ezen a dolgon sokat, mert nagy érdeklődéssel figyelte közben a srác ügyködését. Jég is került a pohárba, tálca pedig alá, szinte csodálta, hogy nincs egy saját külön pincére is. De nyilván nem véletlenül volt egyedül.
Ha egy kicsit kevésbé kötötte volna le a kitöltött ital mibenléte, lehet elmerengett volna azon, hogy mit is keres itt, de nem, Ellára egyébként sem volt jellemző, hogy ilyen gondolatokkal fárassza agyát. Pláne, hogy ha dolgozni hagyta, túl sok más is eszébe jutott, amit éppen feledni készült. Lábai is ezért vezették ide.
- Ne okoskodj, inkább igyunk! - javasolta vigyorogva, és koccintott, bár ő a halálát nem kívánta semmiféle képzelt vagy létező teremtménynek. De mindegy, úgyis az ital számított, nem a kísérő szöveg.
És bár fogalma sem volt, mi is az, ami tetszeni fog neki, igazából eszébe se jutott, hogy olyasmit kortyol, amit még soha azelőtt nem ihatott, és eztán nem is fog többet. Na nem azért, mert rossz lenne.. sőt! Szinte nyomban érezte is, hogy egyáltalán nem az. De hogy nem az ő knútjainak való volt, az is biztos.
- Na éés te is remekül vagy? Azért vagy itt ilyenkor egymagad? Úúú..! És amúgy látod azokat a lila párnákat ott? Várj, mégse lila. Pedig az előbb még nem volt sárga egyik se - vihogott kissé Zéténynek dőlve, mert ha a másik irányba dől, biztos vízszintesbe kerül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=542555#post542555][b]Farkas Zétény - 2015.11.12. 20:47[/b][/url]

- Igaz – koccintok a lánnyal, aki egyre szimpatikusabb nekem. Nem igazán érdekli, hogy miért hívtam meg, úgy tűnik, csak sodródik az árral. ~ Vagy csak szomjas. ~ Szórakozom magamban, miközben nézem őt. Egész csinos végül is, mindig jobb egy olyan társaságban lenni, aki nem taszít. Kérdés, hogy jelen állapotomban ki taszítana igazán. Rohr, ő biztosan.
Hatni kezd az ital, Ella pedig nevetgél és felfedezi a hatását. Nekem is kezdenek színt váltani a dolgok, nagyon mókás. ~ Merlin szakállára, ilyen szavakat használok, hogy mókás!  ~ Tovább kortyolgatom az italt és várom a kérdést, mert bízom benne, hogy lesz neki.
- Mióta megjöttél, remekül. Addig unatkoztam – vigyorgok, nem mintha Ella bármit is tett volna, hogy elmúljon a rosszkedvem. Valószínűleg pont elég, hogy itt van velem, és nem vagyok egyedül. Fura, új érzés, mert nagyon szeretek egyedül lenni, sőt. Inkább egyedül vagyok, mint idegenek és idegesítők társaságában.
- Párnák? Azok zöldek – vihogok vele, te jó ég, és elkapom őt. A fejünk összekoccan ezzel el is kapom a sajátom, és odakapok, miközben röhögök tovább. Tipikus, mint a színdarabokban, amiken halálra untam magam anyámékkal. De most igazán vicces, ahogy őt nézem. Az ajkai lilává varázsolódnak, a szemei pedig szivárványszínes lesz.
- Azta, de kemény a szemed, öcsém! – röhögök, de akkor Ella fülei megnyúlnak. Persze csak úgy látom, szerintem nem nőhettek meg, csakis az ital hatása lehet. Az illúzió ebben teljesedhet ki.
- Tudsz táncolni? – benyúlok az asztal alá és tapogatni kezdem, mintha keresnék valamit. Ez valóban így van, van itt valami gomb, amit, ha megnyomok elindul a zene.
- Ez lesz az! – mondom, és úgy elszórakozok az asztallal, hogy nem veszem észre, hogy előbb a navinés lábát nyomom meg a térdénél, majd az orrát. – Ö… hoppsz – nevetek tovább, majd újra lenyúlok az asztalhoz. Közben nem tudom, hogy mijét érintem még meg, de siker koronázza a tetteimet, lágy zene csendül fel.
- Gyorsabb nincs? – fintorodok el. – Erre nem akarok táncolni - duzzogok, de azért iszok még egy kortyot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=543134#post543134][b]Szendrei Ella - 2015.11.14. 17:54[/b][/url]

Valóban elég szórakoztató volt a lötty hatása, ahogy a színek, mintha csak folyamatosan kifordulnának önmagukból, új és új árnyalatot véve váltakoztak itt-ott körülöttük. Ella jól elvolt az eseménysorozat nézegetésével, de úgy tűnt, a srác még inkább a hatása alá került. Vagy talán ő már sokkal előrébb volt a pohár fenekére nézésében, mint a lány, mindenesetre folyamatosan, kissé zavarbaejtően vihogott. Persze nem Ellát ejtette zavarba, ő csak kuncogva szemlélte őt mellőle.
- Szuper, örülök, hogy feldobtalak - mondta, és egész odavolt, hogy ez a feldobás ilyen szinten sikerült. Nem mintha az ő érdeme lett volna, de Zétény neki tulajdonította, Ella pedig nem vitázott sárkányokkal.
Közben a másik nekiállt valamit matatni az asztal alatt, de mivel nem is igazán figyelt oda, hisz nyilván a váltakozó színeket csodálta Ella arcán, és körülöttük is, a lábát sikerült megérintenie, mire a lány megint nevetésben tört ki.
- Biztos, hogy nincs beépített lemezjátszóm! - biztosította felőle Zétényt.
Ő is megnyomta a srác orrát, hátha amaz csak összekeverte kettejükét, és neki tényleg van beépített lejátszója, de persze nem hitt komolyan a dologban. Egyszerűen csak muris volt a rellonos orrát nyomkodni, miközben az a lábát taperolta, keresve az asztalt, ami alatt az állítólagos gomb volt.
Igen, először arra gondolt, hogy Zétény csak béna kifogást keres arra, hogy fogdossa őt, de mivel nem zavarta a dolog, és aztán valóban felhangzott valami zene, végképp nem bánta.
Imádott táncolni.
- Ne finnyáskodj, pattanj! - ragadta meg a kezeit, és próbálta teljes súlyát beleadva felrángatni a másikat. A fény színe is váltakozott már, olyan volt, mintha valami modern szórakozóhelyre tévedtek volna be, ami történetesen csak az övék volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=545443#post545443][b]Farkas Zétény - 2015.11.20. 12:05[/b][/url]

- Én is, és remélem, még soká esek le, hahaha – vihogok én is, amit szerencsére kizárólag Ella lát, bár őszintén ma nem érdekelne. A holnap már más kérdés, de az meg nem jut eszembe, de mindegy is. Zenét kell indítanom, hogy ne unjuk szét magunkat, vagy ne kezdjünk el filozofikusan hányni egymás okfejtéseitől. Az enyémtől, most biztos eléggé lehetne, így megkímélném a szimpatikus csajszit ettől az áldozattól.
Miközben keresem a gombot, ami az asztalba van beépítve, véletlenül végigtapizom a lábát. Hát ez van, de most nem vagyok túl jó egyensúlyban magammal.
- Bocsesz, de olyan jó lábad van, hogy azt hittem, abban is van egy – röhögök vele, majd végül megtalálom, amit kerestem és bekapcsolom a zenét. Sajnos nem valami pörgős, amibe bele is szédülhetnénk, hanem valami lassú nyál, ami nem hiányzik a lelki sérülésemnek. lehet, hogy meg kéne látogatnom a véla nőcit, hogy szívja ki a fejemből a szerelem nevű hülyeséget.
Ella invitálását nem tudom visszautasítani, és finnyázó fejemből, mosolygós válik. Hát igen, most nem vagyok beszámítható, akár félni is lehetne tőlem. Leteszem gyorsan a poharat, éppen a szélére az asztalnak, mert Ella erősen húz.
- Megyek már – vigyorgok, majd elkapom a derekát, és az egyik kezét és táncolni kezdek. Mivel unom a normális táncbeállást, rövid időn belül felteszem a kezét a vállamra, én pedig elkapom a derekát mindkét kezemmel és magamhoz húzom. Aztán pörgetem, bedöntöm, mikor éppen mi jut eszembe. Van, hogy felkapom és úgy forgunk, közben változik a zene is, kicsit gyorsul, mindenféle ökörséget bevetek, ami eszembe jut.
Vészesen közel kerülve az arcához simítok végig a hátán egy lassabb dal közben, és vigyorgok. Tényleg így fog maradni a szám, ha így haladunk. Ráadásul az ital igazán megteszi a hatását, semmi másra nem tudok gondolni, csak Ellára, megszűnt a külvilág, csak a zene és Ella létezik.
- Remélem nem bántad meg, hogy nem tudok táncolni – vigyorgok, majd a vállára teszem a fejem. Úgy próbálok mozogni, hogy minél kisebb legyen a távolság közöttünk, ha egyáltalán van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=545628#post545628][b]Szendrei Ella - 2015.11.20. 20:57[/b][/url]

Ella együtt nevetgélt a rellonossal a hülye kis poénjain, a fárasztó humor sem tudta őt leszedálni, a lábait ért kifogás-bók pedig külön tetszett neki. Szép mentés is lehetett volna, ha épp egy pillanatra is komolyan lehetett volna venni, de persze koránt sem volt így. Ella egy idő után már nem is az ital hatásától nevetett annyira, hanem sokkal inkább a srác viselkedése szórakoztatta annyira. Valahogy ráadásul olyannak is tűnt, aki egyébként véletlenül sem viselkedne így. Bár Noel is meg tudta lepni, nem is akárhogy, pedig aztán neki is olyan gazdagficsúr külleme van, aztán mégis milyen jó arc!
És a következő percben már táncoltak is. Ellának épp csak kicsit kellett unszolnia az első pillanatban még fintorgó srácot, a következőben már a derekát fogta a lánynak, és a navinés kezei felkerültek Zétény vállára. A srác aztán magához húzta, egész közel, és Ella éppencsak meghökkent, de ellenkezni nem ellenkezett. Szokatlan volt neki a lassú tánc, de ahogy a színek elmosódtak, összefolytak előtte, elméje pedig kissé eltompult, átadta magát az érzésnek, és arcán végig széles vigyorral tartotta a lépést a másikkal.
De nem feledkeztek bele ilyen ömlengős lépegetésbe, a rellonos folyamatosan fenntartotta érdeklődését, újra és újra, a zenéhez gyakran nem is igazán illő táncmozdulatra invitálta, vagy sokkal inkább rántotta a lányt, aki nevetve követte, dőlt, hajolt, forgott a sarkán, és mikor visszarántotta magához a másik, belé kapaszkodott, és a vállára hajtotta fejét.
A szemét is becsukta már inkább, mert Zétény hajszíne is úgy váltakozott, mintha a világ egy készülőben lévő bájital lett volna, és az főzőmesternek lövése sem volna róla, mit is művel. Ella azért ismerte ezt fel a dologban, mert neki sem volt soha halvány lila dunsztja arról, hogy mi történik az üstjében. A szemét pedig azért csukta be, hogy ne lássa szőkének a másikat.
De aztán Zétény hangja törte meg kusza gondolatainak színes folyamát, és Ella megrázta kicsit fejét, és a srác füléhez hajolt.
- Nem bánom én, nekem bejön - suttogta a fülébe, és váratlan ötlettől vezérelve finoman ajkai közé vette a cimpáját, és kicsit ráharapott. Lehet, hogy rásegített a dologra, hogy valami nagyon színes, finomságnak tűnt abban a pillanatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=545979#post545979][b]Farkas Zétény - 2015.11.22. 13:59[/b][/url]

Nem gondoltam, hogy egy számomra tök ismeretlennel bárhogyan is jól érezhetem magam. Mindig bennem van a félsz, hogy csak azért kedves valaki velem, mert van pénzem. Igaz, most egy szavam sem lehet, mert ezt hagytam meg a kocsmárosnak, hogy az jöjjön, aki szeret ingyen inni, meg néhány fura kiegészítője van. Lehet, hogy azért, mert a kétszínű haj, azért nem annyira közkedvelt, vagy trendi, legalábbis ebben a kombinációban. Ez arra utal, hogy igazán nem vágytam senkire, de Ella érkezése tökéletesen megcáfolta ezt. Normális, vigyori, nekem most ilyen kellett, akiről nem az jut eszembe, hogy mennyi bajom van. Oké, mondjuk Rohr-t kirugdostam volna, de az egy másik eset. A kezdeti tapogatózások után, gyorsan megvolt az összhang közöttünk és már a táncparkettet tapostuk, szerencsére ezt egyikünk lába sem bánta még, jelenleg egyébként az sem érdekelt volna. Ez az ital és az egész környezet jót tett, sikeresen kiüldözte belőlem a negatív gondolatokat és nem igazán engedte a felszínre őket. Csak az önfeledt és szabályok nélküli világ egy ismeretlennel, akinek az számít jelenleg, ami nekem: semmi. Csak jól érezzük magunkat, ez a cél, bárki okoskodása nélkül.
Tényleg mindenhogyan táncolunk, nagyrészt én vezetek, és stílusra, ütemre való tekintet nélkül forgatom, pörgetem. Néha azért sikerül eltalálni ezt, azt, de nem számít. Most már jó szorosan egymáshoz simulunk, egy kicsit pihenni kell, a következő menet előtt. A fülcimpámat megkaristolja a nyelvével, nekem meg végigfut a borzongás a testem, tarkótól bokáig. Még fel is szisszenek, bár nem a fájdalomtól, kellemes érzés, próbálom elkapni a fülem, reflexszerűen.
- Ez… - elfordítom a fejem, és visszaadom neki, de én a nyakát célzom meg, és végighúzom a fogam a lüktető erét fedő bőrén. – Most visszakaptad – kuncogok, majd folytatom a táncot, mintha mi sem történt volna. Tehát elveszem a fejem a válláról és a szemibe nézek. Azok most eléggé lilák, a haja pedig élénk narancs és kék színben csillog. A derekáról kissé lentebb csúszik a kezem és úgy forgatom jobbra-balra, miközben néha meg is szorítom a kerekded dombokat.
Hirtelen megcsókolom, valahogy úgy érzem, hogy ez a helyes, és megérdemli a világ, de főleg én, meg Ella. Aztán el is húzom az ajkamat és tovább táncolok vele.
- Hát nem is, tudom. Fura volt… Ismétlés? – félvigyorral az ajkamon teszem fel a kérdést, közben már eléggé jojózik a szemem a sok színtől. Mintha a színtelítettség gombot tövig nyomnánk, az pedig kiakadna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=545995#post545995][b]Szendrei Ella - 2015.11.22. 15:25[/b][/url]

Valahol mélyen, eltemetve tudatában józanabbik fele tiltakozott, óva intette attól, amit ismét tenni készült, de hiábavaló volt. Jól akarta érezni magát, még akkor is, ha tudta, ez csak átmeneti, csak az itt és mostra érvényes, mert amint véget ér ez az este, bárhogy is végződjön, csak még nyomorultabbul fogja érezni magát.
Ott zúgott a fejében a színes forgatag mögött valahol, hogy mennyire nem helyes, amit tesz. Hogy csak tovább süllyed valamibe, amiből egyre nehezebb és nehezebb lesz kikerülni. Hogy minden önbecslését felemészti az, hogy milyenné vált. Volt rá szó is, de nem ismerte el magának. Mert nem akarta, mert ha megteszi, ha újra szembesül vele, hogy mit művel, ahelyett, hogy belefeledkezve élvezné, akkor csak megint a sötét éjszakában rohanva találja magát, és talán nem lesz újra ott Keith, hogy megnyugvást kínáljon. Bele sem gondolt, el sem képzelte, mi lett volna, ha aznap nem ütközik bele az eridonosba.
Nem volt hajlandó belegondolni semmibe sem, csak sodródni akart. Ahogy most is. Hagyta magát táncba rántani, hagyta, hogy a szinte idegen srác kihasználja, mert ő maga is ki akarta őt használni. Erről szólt ez, semmi többről. Mert ez sokkal jobb forgatókönyvnek tűnt, mint a szobájában kuksolva engedni, hogy mindaz, ami benne zajlott mostanában, hatalmába kerítse. Még nem sejtette, milyen mély a nyúl ürege.
Nevetett, mikor Zétény viszonozta a kóstolót, nyakán hideg borzongás szaladt végig, de különös melegséggel járt. Ajkába harapott, ahogy a srác kezei ezúttal félreérthetetlen szándékkal és egész biztos nem véletlenül lejjebb siklottak derekáról. A csók pedig végképp nem tűnt véletlennek, de Ella már számított is rá. Fejét oldalra billentve, kezeit összekulcsolva a másik nyaka mögött viszonozta azt.
A rellonos aztán, mintha mi sem történt volna, forgatta tovább őt, kérdését hallva pedig a lány kuncogott egy sort.
- Hátha a második nem lesz fura? - kérdezte, majd választ nem is várva kapott a másik ajkai után, hevesen, követelőzően.
Csak a pillanat számított.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=547390#post547390][b]Farkas Zétény - 2015.11.27. 08:49[/b][/url]

Nos, ha ez felejtős „bulinak” is indult, az is lehet, hogy felejthetetlen lesz. Már nem bántam, hogy kitaláltam a táncot, és azt sem, hogy Ella belerángatott. Hatott az ital is, hatott a lány vonzereje is, egyre jobban elmerültem az estébe, és egyre kevésbé érdekelt bármilyen külső körülmény is. Annyira összeomlani látszott a sziklaszilárdnak képzelt világom, hogy a józan ész inkább hátrahúzódott és teret engedett mindennek, csak ne omoljak én is össze. Ehhez persze kellett Ella végtelenül pozitív és vicces beállítottsága, a bolond vigyora és az, hogy velem akart lenni. Láttam, hogy ez így van, éreztem a közeledését és azt is, hogy az enyémet egy cseppet sem hárítja. A szín kavalkád és az izgalom megtette hatását, amit régen ösztönből megtettem, most eddig nem mertem, mert nem akartam megtörni a varázst. Simán végigmértem a kezeim segítségével a hátsó domborulatait, ő pedig megadta a kezdő lökést a fülem rágcsálásával. Meg is csókoltam, és azt hiszem a legjobb döntés volt, tényleg minden kiment a fejemből, csak ő és én voltam. Egy kicsit még hezitáltam rám nem jellemző módon, de aztán újra meg akartam csókolni, ő pedig nem hagyott más utat, még ha akartam volna mást is. De nagyon nem akartam, sőt őt akartam, az ajkait, érezni minden porcikáját és elmerülni egy különös táncban. A parkett közepén faltam az ajkait, bár néha úgy éreztem, hogy ő már azt a kis kontrollt is elvesztette, ami eddig benne volt, ha volt egyáltalán. Felkaptam az ölembe, de az ajkairól nem szálltam le, csak elszállítottam magunkat a kandalló elé. Milyen romantikus, igaz? Az lenne, ha nem az erős ösztönszerű vágyak dominálnának, ahogy elkezdem megszabadítani a ruháitól, hiszen a kandalló előtt elég meleg van, nem szeretném, ha melege lenne. Az éjszaka valóban felejthetetlen marad, hiszen Ellában egy különös ismeretségre tettem szert, amit azt hiszem talán sosem bánok meg.