A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=397155#post397155][b]Szendrei Ella - 2014.10.02. 20:18[/b][/url]

Attól a kávémennyiségtől, amit nemrég magába döntött a Pillangó-varázsban, Ella bizony kissé felpörgött.
Ha még nem lenne meg a kép, képzeljünk el egy élénkvörös hajú, magas lányt, amint singing in the raint játszik egyik lámpaoszloptól a másikig, épp csak kissé hiányolva az esőt, de végeredményében mindezzel mit sem törődve, fel-felfutva a padokra, pörögve, ugrálva szelve át a Boglyas teret.
A kávézóban - ami teázó néven futott, és a lány igazán nem is értette, mit kell becézgetni, ha egyszer ennyi jó kávéjuk van - összeismerkedett egy lila nevű lánnyal is, és erről eszébe is jutott, hogy egyszer majd lilára festi a haját. Majd ezek után kénytelen volt megtapasztalni, hogy a sok kávénak megvan ugyanazon tulajdonsága, mint sok bármilyen más folyadéknak is.
Felpattant, hogy keressen egy kisebb helyiséget, mint amiben volt, de aztán meghallotta az utcai zenészeket, és inkább kirohant az üzletből megnézni őket.
Ez volt egy órája.
A zenészek már sehol sem voltak, de Ella még az utcán volt, és bőszen égette energiáit egyedi táncmozdulataival. Aztán hirtelen eszébe jutott, hogy hová is indult eredetileg. Illetve ez így nem teljesen volt igaz, mert akkor az is eszébe jutott volna, hogy szegény Lillát meg otthagyta a fenébe; sokkal inkább egy igen határozott érzés kerítette hatalmába, és ösztökélte arra, hogy gyorsan feltépje az első ajtót, ami az útjába akad.
Megkönnyebbült kifejezés ült arcán, ahogy már kifelé lépdelt a csárdából, de aztán gondolt egyet, és megfordult sarkán, hogy a bárpulthoz szökkenjen inkább, és féltérddel az egyetlen üres bárszékre nehezedve, a pulton majd' átesve kezdte tekintetével nézegetni a kínálatot.
- Kérek eeegy.. - kezdte, mikor a felszolgáló rámeredt, majd hirtelen visszaereszkedett, és kotorászni kezdett shortja zsebeiben.
Számolgatott egy pillanatig, közben fel-felnézett, és többször megjegyezte, hogy "nem, azt nem", valamint "azt se nem", míg végül döntött, és egyesével a pultra számolta az érméket.
Miután ez megvolt, oldalt fordulva ült fel a székre, egyik lábát felhúzva maga mellé, a másikkal pedig a mellette lévőt rugdalva finoman. Dolgozott még benne az a sok kávé, és annyira magába fordultnak tűnt a mellette ülő srác, hogy egyáltalán nem merült fel benne, hogy talán zavarhatja, főleg azért, mert már az sem merült fel benne, hogy ezen elgondolkodjon. Helyette érdeklődve végignézett rajta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=398762#post398762][b]Szendrei Ella - 2014.10.05. 14:54[/b][/url]

Épp úgy, mint szinte valamennyi cselekedete, az, hogy a csárdában kötött ki, teljesen véletlen, és nem eltervezett volt, mint ahogy a mellette ülő megrugdosását sem tervelte el előre, sőt, még utólag sem volt tisztában vele, hogy tulajdonképpen miért is köt belé a srác.
Nem mintha igazándiból különösebben zavarta volna. Leszűrte a lényeget, ennyi történt.
- Úúúóóóh, szóval te polgármester leszel? - kérdezte. - Így már értem, miért vagy ilyen idétlenül felöltözve.
Megértő, kissé sajnálkozó mosolyt küldött felé, és bár a fenyegetést nem igazán vette föl, a rugdosódást abbahagyta, de inkább csak azért, mert megkapta az italát. De amint kezébe vette a poharat, már fordult is vissza a polgármester-jelölt felé.
- Versike? Szóval ezt költik, nem is kötik? Ráadásul becézgetik? Fú te, nagyon sok marhaságnak kell megfelelned, ha városvezető akarsz lenni, mi?
Őszintén elkezdi érdekelni a másik, bár így külsőre a világon semmi érdekeset nem talál rajta. Unalmas, sötét öltözékét mint valami páncél, úgy viseli, arca sem árulkodik sokról. Illetve Ella nem nagyon ismeri fel azt a lenézést, amit felé mutat a srác. Sosem érdekelte, hogy ki mit gondol róla, ezért aztán megfejteni sem próbálta soha a jeleket. De ha az arcába mondják, hogy "kopj le", néha még az sem feltétlen elég. Ella nem igazán szeretett engedelmeskedni az elvárásoknak.
Azt persze érzékelte, hogy nem annyira kívánatos társaság, de nem ő lett volna, ha nem bosszantja kicsit még a srácot.
- Mondd csak.. - kezdte, mikor azon kapta a poharát, hogy máris üres. - Nincs pár fölös knútod? Nekem van egy fölös szavazatom a polgármester jelölésre.
Elvigyorodott, és jelentőségteljesen megemelte a poharát. Persze valójában hivatalosan még nem volt ide bejelentve, de ez igazán részletkérdésnek minősült.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=401736#post401736][b]Szendrei Ella - 2014.10.10. 19:42[/b][/url]

Polgármester lesz vagy sem, Ellát igazán szórakoztatta a srác sznob és arrogáns viselkedése, felé intézett szavai, melyekkel nyilván elkergetni szerette volna őt.
Volt már dolga hasonlóakkal, a svájci suliba sok gazdag család íratta a gyerekét, és volt köztük nem egy, aki azon a szinten volt, hogy egyenesen sikítófrászt kapott, ha valaki hozzáért. Olyan jó volt az ilyeneket bosszantani!
- Nem - rázta meg a fejét. Persze a sajátját, nem a vele szemben ülőét, mert az a bosszantása egy következő szintjén volt már, és ott még nem tartott a leány.
Egyelőre szóban igyekezett benyomást tenni rá - hogy milyet, az kérdéses, de elnézve a pillantást, amit kapott megjegyzését követően, nem jó úton haladt afelé, hogy megkedveltesse magát vele. De hát nem tehetett róla, tényleg nem értette, miről beszél, és ilyenkor kénytelen volt saját gondolataival kiegészíteni a hallottakat.
Úgy tűnt, meg is akasztotta a szalagot, de legalább kapott egy pohár valamit, hogy elcsendesedjen. Már megérte. Egy pillanatig rámeredt, majd vállát megrántva kiitta tartalmát.
Néhány fintorral köszönte meg, és egy széles vigyorral. Máris kezdte igazán jól érezni magát. Csak aztán ne felejtsen el megint kimenni kétbetűsre, mielőtt innét is továbbáll.
Persze ha valami finomat kóstol, akkor abból több is kell, ebben nem tért el a normális viselkedéstől, és kapóra jött ez az egész polgármesterséges játék, szóval jól meghívatta magát. Ennek a srácnak úgyis van még bőven érméje ott, ahonnét a pultra vándorlók is érkeztek. Ombozi Noel.
- Ombozi? - felnevetett, és a pultra támaszkodva közelebb húzódott Noelhez. - Tényleg így hívnak, vagy csak nem akarod, hogy megbaglyozzalak?
Újabb kör, újabb kacagtató gondolatok, a világ kezdett zajosabbá és megfoghatatlanabbá válni körülötte. Fogalma sem volt, mire hívta meg a leendő polgármester úr, de amíg ő is ugyanazt itta, nem aggódott nagyon.
- Na. De tényleg. Ugye csak a szavazóid kedvéért csíped ki magad így? Lefogadom, hogy amint egymagad vagy, ledobálod.. izé.. mármint szép óvatosan leveszed ezt a göncöt.
Már igazán nem az öltözéke miatt akarta szekálni, de agya kezdett tompulni kissé. Másnap jóóó sok kávéra lesz szüksége, már most tudta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=402678#post402678][b]Szendrei Ella - 2014.10.12. 19:49[/b][/url]

Minden az arcára íródó ellenérzés ellenére Noel úgy tűnt, érdeklődését fejezte ki a vöröslő hajú irányában, miközben ezt persze erőteljesen tagadta is. Ella jót derült a kérdésén.
- Onnan - mutatott a csárda végébe kissé hátradőlve és elfordulva a széken, majd visszaperdülve, és az ajtót is megmutatva hosszú karja lendítésével. - Korábban meg onnan.
Persze tisztában volt vele, hogy a srácot nem a közvetlen múlt érdekelte az érkezését illetően, de nem volt elég specifikus a kérdése, így Ella kééénytelen volt félreérteni. Jót vigyorgott, és megnézte a pohár alját magának.
Noel is vigyorgott valamin, Ella pedig ezt már valóban félreértve húzódott közelebb hozzá, mintha most már megértenék egymást. Ha ez nem is volt igaz, feloldódni mindenesetre elkezdtek, és a racionáis gondolkodástól egyébként is tartózkodó lány csak tovább ütötte a vasat.
- Köszi! - Rávigyorgott az újabb két pohárra, és aztán  a következő fél percet azzal töltötte, hogy megpróbálta eldönteni, melyikben van egy hajszálnyival kevesebb. Azzal kellett kezdenie. - Amúgy Szendrei.
Hogy mennyire nemesi vagy épp nem az, azt nem nagyon akarta firtatni, kényelmetlenül eszébe juttatta ugyanis anyját, aki a társadalmi pozícióra igenis sokat adott. Őt pedig ez egyáltalán nem érdekelte. Az sem érdekelte, hogy mekkora nagy szám ez az Ombozi család.
Végül döntött, és egyszerre mindkettő pohár tartalmát a szájába döntötte. Egy kevés mellé is folyt, le az állán, és a nyakán.
- Armani? - Mivel Noel elnevette magát, Ella ezt már végképp poénnak fogta fel, és vele együtt kacagott. - És az is fekete, vagy alulra szeretsz mondjuk lilát felvenni? A választók jó esetben úgyse látnak alsógatyában.
Tovább nevettek, és Ella már a pultra fordult, és kicsordult a könnye is az Ombozi gyerek szavaira. Nem állta meg, hogy az elhangzottakat a maga kedvére formálja át már megint.
- Ne már, komolyan? Neked van cseléded is, hogy levetkőztessen meg felöltöztessen?
A poharáért nyúlt, amit a pultos már jól felkészülten újratöltött neki, és koccintott Noellel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=403303#post403303][b]Szendrei Ella - 2014.10.13. 21:48[/b][/url]

Szinte sajnálta, hogy válaszával nem tudta kiborítani Noelt. Persze az, hogy nevetett rajta, sem volt rossz, de a srác bosszantása jobban szórakoztatta. De már nem sokáig zavartatta magát ilyesmin, mert vele nevetett, minden sokkal mulatságosabbá kezdett válni.
Noel úgy tűnt, még a keresztnevére is igényt tartott volna, ám Ella végső döntése a melyik poharat előbb kérdésben láthatóan kizökkentette a fiút.
Csak meredt rá csészealj méretű szemekkel, és nyitva felejtett szájjal, ami rettentően hazavágta elegáns imidzsét, ami egyébként is kezdett halványodni az üres poharak felgyülemlésével arányosan. Persze Ellát, aki egy pillanatig még kuncogott saját szerencsétlenségén, ez kicsit sem zavarta, sőt, elégedetten látta, hogy kezdi feltörni a fekete tojáshéjat a másik körül.
Utolsó kísérlete a srác cukkolására is hasztalannak bizonyult, Noel csak bámulta őt, de már valahogy egészen máshogyan. Ella azon kapta magát, hogy kezével a pulton támaszkodik, és egészen kicsúszott széke szélére, közel hajolva a másikhoz. Melege volt, és a sok nevetéstől egyébként is egészen kipirult.
- Hogy nézném, nálad bénább tükörrel még soha nem találkoztam! - kacarászott tovább, egy pillanatig fel sem fogva, hogy a kettejük között húzódó távolság drasztikus sebességgel csökkent. Nyilván megpróbálta jó közelről is megnézni magát a Noel-tükörben, hátha csak nem lát már jól az esti fogyasztásnak hála, és így majd megnézheti magát, de mire ezt a gondolatot összepréselte a fejecskéjében, már egész máshol járt.
Akárcsak Noel keze, és ajkai, melyeket az előbb még biztosan nem erre használt! Ella megdermedt, és egy fél pillanatig emésztette, hogy igen, az történik épp, aztán prüszkölve nevetni kezdett.
- Megengeded.. megengeded.. - képtelen volt végigmondani, amit akart, mert feneke lecsúszott a székről, és kénytelen volt elkapni Noelt. A nyakába kapaszkodott, és arcuk közvetlen közel került egymáshoz. Kába, zavaros tekintettel pislogott rá, és ahogy orra hozzáért Noeléhez, ismét kizökkent az átmeneti megdöbbenésből, amibe a rövid zuhanás hozta, és megint csak nevetett.
- Szóval.. hol is van a polgármesterjelölti hivatal? - valahogy sikerült mindezt valóban kimondania, és csak utána vigyorgott megint annyira, hogy kénytelen volt elbújni a srác nyakába hajtva fejét. Akármennyire is kótyagosnak érezte magát, úgy tűnt, Noelbe több került a dologból, és nem szerette volna így itthagyni.
Nem, de tényleg, néha voltak Ellának egész emberi gondolatai is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=507661#post507661][b]Szendrei Ella - 2015.08.21. 22:33[/b][/url]

Habár a faluba érve Ella már sokkal bátrabban bánt a hangjával, mégsem csaptak különösebben nagy zajt, ahogy végigsétáltak a kihalt utcán, a pislákoló fényben csillogó macskaköveken botladozva. Legalábbis a navinés lány botladozott eleget, mert nem nagyon figyelt oda, merre lép, a srácon csüngött inkább, és időről-időre rántott rajta egyet, hogy továbbra is belé kapaszkodva felugorhasson egy-egy padra, vagy a szökőkút peremén táncoljon végig, meg-megcsúszva, nevetve. Azt se bánta volna, ha beleborulnak a vízbe, miben különbözne az attól, mintha leisszák magukat?
- Legyél prefektuuuuuuus, naaa! Biztos iszonyú menő a fürdőjük! - nyúzta tovább Kornélt, miközben tényleg majdnem vett egy fürdőt a kútban.
De végül ehelyett csak sikerült irányba állniuk, és eljutniuk a csárdáig. És ahogy benyitottak, a viszonylagos csönd úgy robbant semmivé, hogy Ella egy pillanatig úgy érezte, mintha eddig siket lett volna.
A csárda tele volt vendégekkel, a késői óra ellenére, vagy épp azért. Prefektus persze egy se volt köztük, vagy csak középkorú, szakállas férfiaknak, és masszív alkoholistáknak álcázták magukat, annyira komolyan vették a munkájukat. Vagy épp annyira elegük lett volna belőle? Mindegy, Ella úgyse nagyon gondolt tovább a prefikre, legfeljebb a fürdőjük járt még a fejében.
- Keresek asztalt! Hozz kéket! Vagy mályvaszínűt. Jaj nem is, a neonzöldet! De füstölögjön ám! - azzal eleresztette Kornélt (vagy inkább irányba lökte a pult felé), ő pedig az asztalok közt szlalomozva keresgélt.
Megbökdösött pár vendéget, akik már kevésbé tűntek ébernek, de aztán a fenyegető mozdulatokra tovább is slisszant.
Egész a csárda végében lelt egy asztalt, amelynél ugyan ült egy kissé fura szagú, ránézésre félóriás fazon, de mivel az asztalra borulva hortyogott, Ella úgy találta, itt jó lesz. Kirántott egy széket a szemben lévő asztaltársaság egyik tagja alól, aki úgyis félig az asztalon volt inkább, és így már Kornélnak is volt helye a kis (félig foglalt) asztalnál.
Ahogy ezzel megvolt, lelkesen integetett a srácnak, mint jó repülésirányító.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=514357#post514357][b]Szendrei Ella - 2015.09.06. 22:38[/b][/url]

Még élt benne Kornél ígérete, hogy ha talál egy prefektusi kitűzőt, akkor nem tapossa a földbe, vagy rúgja be valami lyukba, ahova még egy csótány se tenné be a lábát, hanem ehelyett elteszi, hogy fürdőzhessenek. Ez a gondolat nagyon izgalmas volt, szeretett olyan helyeken lébecolni, ahol nem volt szabad, és főleg olyasmit csinálni ott, ami végképp nem volt tanácsos. Tehát erre gondolva nézelődött, hátha tényleg prefektusokkal van tele a hely, hátha egyikükről le tudja lopni (és a földre dobni Kornélnak) a jelvényt.
Miután azonban ez nem jött be, egykettőre túlpörgött a problémán agya, úgy csapongott, hogy lehetőleg esélytelen legyen még saját magának is beérni azt. Így elkerülhette, hogy elmerengjen, hogy gondolkodjon. Ami amúgy nem lett volna szokása, de mióta kiderült, hogy pyromágus, ráadásul ahogy kiderült, időnként mintha lefagyott volna, és kifordult volna önmagából. Nem tetszett neki ez, már csak azért sem, mert megvolt a veszélye, hogy ezzel újdonsült képességét is veszélyezteti.
Ezért most úgy tervezte, telenyomja magát a Kornél által hozott "üzemanyaggal", és lesz ami lesz a sráccal az este további felében. Most úgy érezte, semmit se bánna. Amíg jól érzi magát, bármi jöhet.
- Széééép..! - vigyorgott a felé közelítő poharakra, benne a kért színes löttyel, majd annak szállítójára, Kornélra is, mert azért neki is volt érdeme benne, hogy most felhajthatja ezt az akármit.
Miközben a srác is helyet foglalt, a mellettük lévő asztalnál a Kornélnak elorzott szék eddigi tulaja szép komótosan, majd jókora ricsajt csapva a földre borult, vele együtt pedig a fél asztal is, amit néhány riadt kiáltás kísért, mert bizony az senkit nem érdekelt, hogy szerencsétlen összetöri-e magát, na de a vajsör kérem! Hát azért kár lett volna.
Ella az elé tett pohárért nyúlt, majd felemelte ő is egy széles vigyor keretében. Aztán egy pillanatra ráfagyott arcára, és ajkai mosollyá húzódtak vissza, tekintete egy pillanatra a földön kapálózó részegre fordult.
- Aha, igen, rájuk - felelte kissé félszegen.
Nem mintha ez lett volna a legpocsékabb pohárköszöntő, amit valaha hallott, de ez sikeresnek bizonyult abban, hogy emlékeztesse rá, hogy szomorú, ami pedig visszavezethető volt még az ő zavaros, kesze-kusza gondolatai közt is arra az estére a Navine konyhájában. Pedig épp ez volt az, amire a legkevésbé sem akart gondolni. Nem most, mikor szórakozni vágyott, kiüríteni a fejét, és megszabadulni az amúgy sem sok gátlásától.
Megrázta magát, és felöltötte vigyorát. Nem, nem fogja hagyni magát. Ha kell, Kornél összes pénzét elkölteti a sráccal ezekre a lötyikre, még ha pocsék is az ízük. De csak szép sorjában, előbb tesztelni kellett.
- Meg erre a pasasra, akinek a székén ülsz, és erre a másikra, aki szerintem a nevét se tudná megmondani, de a pultoséra biztos emlékszik! - Azzal megveregette a mellettük hortyogó nagydarab férfi vállát, mire az válaszképp egy igen ijesztő hörgést hallatott.
- Öhm.. na mindegy! - húzódott picit arrébb Ella, és ismét Kornél felé fordította tekintetét és poharát. - Egs!
Azzal húzóra felhajtotta az italát, és bár majdnem prüszkölve kiköpte, végül kacagva csapta le az üres poharat.
- Remélem hoztál magaddal pénzt, mert én nem! - mondta, de aztán a szájára tapasztotta a kezét, mikor rájött, hogy ezt a mondatot jobb lett volna még pár kör után benyögnie. Na de nem, úgysem teszi meg vele azt Kornél, hogy itt abbahagyják, ha már ilyen konkrét terve van az estére, szponzorálja rendesen!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=519109#post519109][b]Szendrei Ella - 2015.09.16. 07:35[/b][/url]

Őbenne tulajdonképpen fel sem merült, hogy azon felül, hogy kifizetteti az egész estét vele, esetleg kihasználná Kornélt. Nem így tekintett a dologra, mert noha valóban feledni akart, elterelni a figyelmét a közelmúltról, ha közben tudatában van vele, hogy ezért teszi, akkor voltaképp nincs is semmi értelme.
Szóval nem gondolt bele a dologba. Kornélnak konkrét szándékai voltak, amiket egyértelművé is tett, de Ella eredetileg beérte volna néhány kör színes lötyivel is. Viszont ha már így alakult.. hát nem fog az események útjába állni. Igazából, ha nincs Keith, valószínűleg már rég eljutottak volna idáig.
Ha nincs Keith, minden egész máshogy lenne. Nem kéne most elkámpicsorodnia a pohárköszöntőt hallva sem kissé, és még mindig lelkesen szurkolhatna a földön fetrengő, jelenleg partra vetett hallra emlékeztető mozgást produkáló részeg pasasnak, hogy az felálljon.
De az ital legalább megtette a hatást, Ella azon nyomban érezte, hogy fejbe vágja a ledöntött csoda, és mivel ekkor már erőszakkal visszarángatta gondolatait a jelenbe, jót nevetett. Először azon, hogy mennyire nem jó ötlet ilyet inni, aztán pedig a srác arckifejezésén, amit arra reagálva öltött fel, hogy bizony akár be is dobhatja a pénztárcáját a tulajnak.
- Nem mintha nagyon ellenkeztem volna - vigyorgott tovább, ujjával kitörölve a pohár alján maradt nedűt, hogy aztán lecuppanthassa onnan.
- Nem mintha nagyon ellenkezős lennék - fűzte aztán még hozzá, sejtelmesen. Bár ő elég egyértelműnek érezte a célzást.
Hogy hogyan került az asztalukra az a korsó, amit ekkor Kornél felé nyújtott, arról fogalma sem volt, de ez olyan probléma volt, ami egy percig sem zaklatta fel. Egy pillanatra rémlett neki, hogy mintha az előbb még lett volna egy ilyen a másik asztalon, de aztán inkább megnézte magának egy másik, meredekebb szögből is a benne maradt italt, és kortyolt belőle egy nagyot.
Átadta a másiknak a lejmolt piát, és közben elmerengett a lehetőségeken. Még egy ilyen? Naná, de ez a csavart se lehetett egyszerű.
- Fúú, na ez hangzik csak igazán szörnyen! - jelentette ki olyan arccal, mint ennél jobb ötletet még sosem hallott.
Persze kellően undorítóan hangzott, és garantált volt tőle a rosszullét. Ella így csak Kornél kezébe nyomta a feles poharát, és az asztalra hajolva közelebb húzódott hozzá.
- Az se baj, ha véletlenül megduplázódik a pultnál az adag - jelentette ki vigyorogva, lelkesen pislogva Kornélra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=522027#post522027][b]Szendrei Ella - 2015.09.22. 22:17[/b][/url]

Lelkes kis vigyorgás, és hajziháló bólogatás volt a válasza, mert bizony ez a csavart ital valóban az a borzalmas kategória volt, amikor már az embernek egyszerűen tudnia kellett, hogy valóban olyan borzalmas-e, mint amilyennek tűnik. És Ella kíváncsi természet volt, még az is érdekelte, amit már amúgy tudott, csak elfelejtett, és ennélfogva új infónak hitt. Például nem kizárt, hogy ivott már ilyen csavart iszonyatot is, csak azt túl sok minden előzte meg, hogy erről használható emlékkel rendelkezzen.
- Jöhet mind - erősítette meg, és sürgette meg Kornélt, aki már pattant is fel, hogy kedvfokozókkal kedveskedjen. Bár, hogy kedvességből tette-e, az nem tűnt volna valószínűnek a legtöbb embernek, de Ella nem ilyen volt. Ő szimplán mindenkit jó arcnak gondolt, míg az illető nem küzdött eleget, és tett azért, hogy még véletlenül se maradjon kétsége a lánynak afelől, hogy ez bizony nagyon nincs így. Jó, persze tudta, mire megy ki a játék, végső soron. De Kornél azért volt jófej, mert próbált úgy tenni, mintha, de közben meg ugye.
Szóval ültében piciket ugrálva, lábával dobolva, majd fejét csavargatva várt hűséges matrózára. Picit be volt zsongva, már az első kör is feldobta, ha nem is vágta különösen fejbe (neki azért sok kellett, hogy különbséget lehessen tenni a "normális", és a becsiccsentett állapota között). A folytatás pedig lehetséges izgalmakat tartogatott, szóval minden oka megvolt rá, hogy emelkedett hangulatban legyen. Még az sem szegte kedvét, hogy a környezetében kissé szagos emberek aludtak a - jó esetben - nyálukba feküdve.
Kornél érkezését újabb sugárzó vigyorral kíséri, és megjegyzésére is hangosan nevet. Nem is feltétlenül a mondandója, de ahogy előadja, az igazán szórakoztató.
- A virgáccsal most itt nem is tudnánk mit kezdeni - mondta, és kezét a poharak fölé emelve tűnődött el egy pillanatra. Ha helyes volt Kornél leírása az ital készítési módjáról, egyik pohárban más kutyvasz lehetett, mint a másikban, ezért nem volt mindegy, melyiket választja. Persze dehogynem.
- Igyunk a.. - kapta fel végül az egyiket, és emelte szemmagasságba, ám a mondat végéig nem jutott el, mert kénytelen volt arrébb ugrani kissé.
Majdnem a földön kötött ki, de a lötyiből legalább egy csepp se ment mellé. Az asztaltársaságukat képező fickó álmában arrébb mozdult, és úgy elfeküdt az asztalon, hogy nagyjából be is terítette azt, és ha Ella nem ugrik arrébb, ő tett volna róla, hogy arrébb lökődjön onnan.
- Ó, hát ő már jól érzi magát - jegyezte meg a lány nevetgélve, és mivel nem igazán fért vissza a helyére, Kornélra nézett, vállat rántott, majd az ölébe csüccsent.
Megemelte poharát, de a köszöntő befejezése a srácra maradt, mert Ella elfelejtette, hogy olyat készült épp mondani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=529434#post529434][b]Szendrei Ella - 2015.10.09. 19:26[/b][/url]

Ahogy Kornél ölében mocorgott, hogy neki, és valamelyest azért a srácnak is kényelmes legyen az elhelyezkedés, már csak a pohárköszöntő utáni gyors mozdulaton - melynek során a pohár százhúsz és száznyolcvan fok közötti dőlésbe került az ajkai között -, majd egy következő italok járt az esze, és azon, hogy együtt töltik majd az éjszakát. Hiszen ugyebár kockázatos lett volna a visszaosonás. Nyilvánvalóan.
Más szóval emelkedett hangulata, jókedve nem engedte, hogy az elmúlt hetekre gondoljon, arra az estére a konyhában. És ez jó volt így, így kellett, hogy legyen. Így tervezte. Sose tervezett pedig előtte, úgy igazán legalábbis. De most olyasmi történt vele, ami felforgatta eddigi életvitelét, és nem épp a jó módon. A váltás mindig jó volt, legalábbis így gondolta mostanáig. És aztán ismét így érezte, azt akarta, hogy elmúljon az érzés, ami megszületett benne, de ez most kivételesen maradandónak bizonyult. Nem várta, hogy valaha szerelmes lesz, azt pedig végképp nem, hogy ha az megtörténik, viszonzatlanul találja majd.
- Egs! - kurjantotta ő is, aztán már maratta is torkát végig a várakozásnak megfelelően iszonyú cuccal. Fintorgott, majd száját legyezgetve kacagott, és Kornél nyakába borulva, vállába nyöszörgött.
- Basszus, basszus, basszus, basszus! Ez szööööörnyűűűű..!
Annyira lelkesen szenvedett, hogy Kornélnak jól meg kellett fognia, ha nem akarta, hogy a lány leboruljon a földre.
- Fúúh... remélem van még - fújt egy nagyot végül, tovább nevetgélve, és a másik fura löttyel kísérte meg az előbbi traumatikus kortyot.
Kicsit közelebb férkőzött közben a sráchoz, és mivel pohárköszöntőjük az imént felébresztette a hortyogó tömeg nagy részét, kicsit megnövekedett a zsivaj, így Ella Kornél füléhez hajolva folytatta:
- Szerinted szobára is lehet vinni ebből? Vagy inkább tegyünk úgy, mintha külön lennénk, te szobát szerzel, én meg még szomjoltót?
Nem ez lenne az első, hogy trükközik valamivel, a szabályok elvégre nem másért léteztek, minthogy megszegjék őket. Elvégre, ha nem léteztek volna, lehet senkinek eszébe se jutott volna olyasmit csinálni, amit egy esetleges szabály megtilt. Teljesen nyilvánvaló!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=531174#post531174][b]Szendrei Ella - 2015.10.14. 20:40[/b][/url]

Ellában is kezdett valami nagyon mocorogni, ami a magasabb szintre lépésre sarkallta (egész pontosan az emeletre). Talán csak az ital, vagy a feledni vágyás, de meglehet, hogy Kornél sármja. De valószínűbb, hogy mindhárom együtt. Vagy kettő ezekből. Ki tudja? A lényeg, hogy felszabadult már annyira, hogy ne akarjon tovább ellenkezni, ne akarja még kicsit hergelni a srácot sejtelmes beszólásokkal, és persze a fizikai közelséggel (ami ráadásul őt sem hagyta hidegen).
Még égett a torka, és kicsit kapaszkodnia kellett a másikba, mintha tartana tőle, hogy leesik, de a srác jól tartotta, és úgy tűnt, nem is igazán akarja ma már elengedni. Hacsak nem Ella tervét végrehajtandó.
- Megegyeztünk! - vigyorgott rá lelkesen, és kuncogott egyet a nyakába kapott csókon.
Amint talpon volt, és megállapította, hogy nem is lesz gond az azon maradással, elvette Kornéltól a pénzt, és az előbbi gesztusért cserébe még odalépett a sráchoz, és egy gyors puszit nyomott a szájára. Aztán az arcába vigyorgott, majd megpördülve a copfjával is megcsapta szegényt, mielőtt elsietett a bárpult felé.
Ügyesen kikerülgette, átugrálta akiket kellett, meg átbújt egy két asztal közt hídként fekvő, és lelkesen hortyogó fickó alatt, majd a pultra csapva a manit nekiállt szemezgetni a lehetőségekkel. Aztán a pultossal is, de ezzel viszonylag hamar felhagyott, mert mögötte pár ember, akik elé lazán betolakodott, kicsit türelmetlennek bizonyult most ehhez.
Miután sikeresen elköltötte Kornél pénzét (két valamit ott helyben fogyasztott), egy tálcára pakolva a maradékot ismét szlalomozni kezdett a tömegben, majd amint elég messze került, a lépcsők irányába fordult, hogy a megbeszélt tali pontra siessen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=532046#post532046][b]Szendrei Ella - 2015.10.17. 21:42[/b][/url]

Kornél már ott várt rá a lépcső tetején, és nagyon elégedettnek tűnt. Ella nem is állta meg vigyorgás nélkül, ahogy baktatott felfelé, pedig azért figyelnie sem ártott, hogy ne lépjen rá valami ott felejtett felmosórongyra, vagy újságpapíros kupacra. Felérve aztán átadta a tálcát és biccentve egyet a lovagias férfiúnak köszönte meg az útmutatást.
- Vettem még két csavartat is, azért. Azokat ingyen kéne osztani, és még az is sok lenne értük - kacarászott közben, ahogy kerülgetve az újabb akadályokat egymás mellett elindultak szobájuk felé.
Ella megkereste jobbjával a srác szabad bal kezét, és ujjait az övéibe fűzve lóbálni kezdte.
- Remélem nem a nyolcast kaptad. Voltam ott szilveszterkor, és fúú.. vagy várj.. lehet, hogy az nem is itt volt?
Annyira nem volt képben, mint a falon lévő freskók szereplői, de azért legalább a falut eltalálta. Épp csak ez nem a Bérczes volt.
Mindenesetre a szobát, mely a ma esti lakhelyük (már ha épp lakni használták volna) várt rájuk, nem a nyolcas számú ajtó mögött volt, így az előbbi probléma nem is igazán érdekelte tovább a lányt. Annál inkább a tálca, annak tartalma, és persze aki tartotta. És mindez összeköttetésben állt az ő kezével, így nem húzta tovább az időt, behúzta maga után Kornélt, és gyors, és felületes körülnézést követően már le is ült vele az ágyra.
- Ja.. ajtó. Becsukod? Légyszi - vette el tőle vigyorogva a tálcát, majd tette le a dohányzóasztalra mellettük (melyben ki tudja, hogy nem estek el).

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=532116#post532116][b]Szendrei Ella - 2015.10.18. 00:08[/b][/url]

Ital, pipa. Szoba, pipa. Ágy.. éppen hogy, de pipa. Az ajtó is csukva volt, mire Ella feleszmélt, így vagy megelőzte őt Kornél a gondolattal, vagy csak kicsit lelassult a világ forgása körülötte. Vagy épp felgyorsult. Fene se érti a fizikát. Főleg nem Ella.
De azt értette, hogy csokis eper és pezsgő nem lesz, és bár az utóbbit annyira nem, az édességet sajnálta. Le is görbült a szája széle, ahogy kissé szerencsétlenül üldögélt az ágyon, Kornélra várva.
- Ez biztos? Lehet, hogy csak késik. A szobaszerviz szokott olyat. - A Bérczesben legalábbis késett. Vagy csak ő volt megint túlpörögve, és nem győzte kivárni.
Kornél kérdésére aztán egy pillanatra elgondolkodott. Elég régen volt már, talán nem is idén, hanem még múlt év szilveszterén. Szóval rég. Úgyhogy komoly elmerengést igényelt a dolog, és az ilyesmi a becsiccsentett Ellától nem volt egyszerű elvárás. De még ha józan lett volna, se.
Kornél puffanva landolt mellette, mire Ella végül megszólalt.
- Van az a srác, tudod, az Blair. Vagy Black. - A nevekben sose volt jó, Kornélra is rendszeresen Régészként utalt. - Akkor még nem tudtam, hogy ő is navinés, de aztán később láttam órán. Legalábbis szerintem vele voltam szilveszter éjjel.
Kissé idétlenül elnevette magát, majd a szerencsétlen Kornél felé nyújtotta az egyik poharat.
- Pepszit! - emelte meg sajátját is a pohárköszöntő keretében, és egyik lábát felhúzva az ágyra fordult a srác felé.
- Háton fekve akarsz inni? - kérdezte nevetve, majd közelebb húzódott hozzá, és saját poharát egyensúlyozta oda a kiterült Kornél fölé. - Mehet? - kérdezte, de igazából már öntötte is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=532133#post532133][b]Szendrei Ella - 2015.10.18. 00:36[/b][/url]

Az már biztos, hogy az Ella-Kornél páros jóban volt az iskolai manókkal, legalábbis ők előszeretettel kihasználták szegény kis szerencsétleneket, amazok meg boldogok voltak, hogy a kedvükre tehettek. Kinek nem jó üzlet az ilyesmi?
Szóval Kornél ígéretére a lány kissé felderült ismét, és egyébként sem volt sok oka az orrát lógatni, vagy legalábbis több volt arra, hogy épp az ellenkezőjét tegye. Például, hogy ledöntsön Kornélka torkán valamit, amit egyikük sem tudhatott előre, micsoda. Micsoda izgalmak!
Ella áldozata persze bőszen jelezte (főleg utólag), hogy ő felült volna igazán, de ami volt, elmúlt, Ella pedig nem foglalkozott a múlttal. Vagyis.. próbált. De most igazán fel volt ahhoz dobódva, hogy semmin se aggódjon. Még az a lehetőség sem hozta rá a frászt, hogy Kornél esetleg itt hal meg neki a csavarttól. Illetve nem volt ideje erre a következtetésre, mert a srác csakhamar azt élte át, amit a lány is kicsit korábban.
- Ahaa! Szóval az lehetett az enyémben is! - kacagott fel diadalittasan, és ahelyett, hogy adott volna a szenvedőnek egy pohár vizet, vagy egy pisztolyt, hogy könnyítsen fájdalmán, egy újabb körrel kínálta meg.
- Kocc, aztán dőlünk hátra - magyarázta a stratégiát, mert neki is ki kellett természetesen próbálni, milyen fekve inni valami botrányosan borzalmas lét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=532216#post532216][b]Szendrei Ella - 2015.10.18. 11:36[/b][/url]

Kornél olyan komolyan vette a feladatot, hogy még segített is Ellának dőlni, pedig ment volna neki magától is, de még milyen könnyen! De így fölébe kerülhetett a srác, ami nyilván a célja volt, a navinés lánynak pedig nem igazán jutott eszébe ellenkezni - bizonyára mert nem is akart. Tudta ő már az elején, hogy ha nem a vécében, akkor itt fognak kikötni, és egyszerre volt türelmetlen és nézett elismerően a másikra, amiért az nem kapkodott nagyon. Sokan mások, akikkel Ella összeakadt, már rég a pólójából hámozták volna ki, és nem is költöttek volna ennyit rá.
A kérdésre aztán csak megrázta a fejét, és így elfekve kezdte igazán érezni, hogy mi is jutott eddig belé. Valahogy nem tűnt nyerő ötletnek folytatni a dolgot ebben a formában.
- Most egy kicsit inkább belőled kérek - felelte szokatlanul ártatlan mosoly keretében.
Mivel kicsit tartott tőle, hogy  nem volt elég egyértelmű az utalás, kezét felemelte, és Kornél nyakára simította, és finoman megcirógatta fülét is. Valószínűnek tűnt, hogy másnap reggel rettenetesen fogja magát érezni, de az nem Kornél számlájára lesz írandó, hanem az egészségügy által bizonyára igencsak betiltott katyvaszéra.
Tekintete találkozott Kornéléval, és amennyire tudta, ott is tartotta, közben arcán vigyor játszott, és nehezen gyűrte le a nevetését, mielőtt nagy nehezen kimondta volna:
- Megcsókolsz végre, vagy mi lesz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=541139#post541139][b]Szendrei Ella - 2015.11.09. 22:12[/b][/url]

Megint itt volt. Tudta, hogy nem kellene itt lennie, hogy ez semmit sem változtat semmin, mégis itt volt. És közben minden körbekémlelő pillantásával igyekezett elterelni a figyelmét arról, hogy azon gondolkodjon, nem kellene itt lennie. Túl sok hülyeséget csinált mostanában, és emlékezett rá, nagyjából legalábbis, hogy a többségét itt, vagy a pubban kezdte, de legalábbis hasonló pohárral mint amilyen most is pihent előtte.
Hirtelen felkapta, megitta tartalmát, és egy pillanatra elborzadva a maró italtól, fújt egyet. Oké, ennyi volt, elmegy inkább táncolni, vagy sétál egyet a faluban. Az is eszébe jutott, hogy felül egy késő esti vonatra, és utazik egyet. Persze butaság lett volna ilyenkor lelépni, és nyilván nem érni vissza használható állapotban a holnap reggeli órákra. Már az is szabályszegés volt, hogy Hétfőn itt találta az este, ha még több óráját is ellógja, biztos kiteszik a szűrét. És Véda nem fogja megvédeni, nem tudja.
Szedd már össze magad! Miért olyan nehéz ez..? Hogy lehet ilyen nehéz?
Megdörgölte szemeit, mert szúrtak kissé. Elhatározta magát, már hetekkel ezelőtt, mikor egy hasonló este kivételesen máshogy ért véget, hogy változtat ezen, hogy nem süllyed jobban el ebben az életvitelben, de hiába. Egy ideig hatott a "gyógyszer", de már túl régen nem látta az eridonost. Pedig még az főnixek házába is beszökött. Ha megint vele lehetne.. csak egy kicsit.. az sokkal jobb, mint ez. Az segítene. Biztosan tudta.
A kedvéért meg kellett próbálja. Felállt, és leszórta az asztalra az utolsó knútjait. Úgysem volt több pénze, és most nem látott senkit, aki meghívta volna. Most csak a kiégett öregek tanyáztak itt. Szóval kész volt távozni, és akkor odalépett hozzá az egyik dolgozó, és nagyon halkan, bizalmasan megkérdezte, szeretne-e ingyen fogyasztani. Ella pislogott rá párat, és mire észbe kapott, már ott is találta magát a privát részlegen, ahol nem volt más, csak egy rellonos. Erre biztosan emlékezett, a nevére már nem.
- Helló - integetett idétlen vigyorát felöltve.
Végül is, még pár pohár belefér. Ismeri elvégre a srácot, nem egy vadidegen hívta meg gyanús körülmények között, amit látva még egy ilyen butácska, és már egyébként sem teljesen beszámítható lány is azonnal levágott volna, hogy á-á, vedd menekülőre.
- Úgy hallom, nem győzöd egyedül - ciccegett, és lehuppent a srác mellé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=541151#post541151][b]Szendrei Ella - 2015.11.09. 23:05[/b][/url]

A kétségei még pár röpke pillanatig kísérték, hogy talán tényleg, de igazán leléphetne, de aztán elfeledett mindent. Csak a most volt, mert csak a mostban tudott jó kedélyű maradni, és gondtalan.
Egy pillanattal ezelőtt még eszébe jutott, hogy talán nem épp tiszták a másik szándékai, de elnézve a Zétényként bemutatkozó arcát, ugyanazt a megjátszott derűt vélte felfedezni rajta, amiből ő is készítette maszkját. Ő is csak szórakozni, kikapcsolódni volt itt. És történetesen láthatóan volt is rá pénze, nem úgy, mint a lánynak.
- Ella - viszonozta a köszönést, és ki is nyújtotta pracliját. - Szendrei.
Eszébe se jutott kamuzni a nevéről, elvégre nem értette, az mire lett volna jó. És kicsit talán tudat alatt még némi óvatosság is dolgozott benne, ami arra késztette, hogy bedobja a "tanár rokona vagyok" kártyát.
Aztán a srác felállt, és bárpulthoz ment italokat készíteni. Ella soha nem járt még ezen a részen, így most, hogy végre letisztázták, mit is keresnek itt, körülnézett.
- Klassz hely.. - jegyezte meg, és egyre biztosabb volt benne, hogy valami kő gazdag illetővel hozta össze a sors.
Persze aztán rögtön bólintott is párat.
- Igen, kérek. Ezért vagyok itt, azt hiszem - vigyorgott egy újabb széleset, majd hátradőlve kényelembe helyezte magát. Harisnyás lábait keresztbe fonta, egyik karját pedig az ülőalkalmatosság támlájára helyezte, hogy fejét támasztva nézzen az ügyködő Zétény felé.
- Miből gondolod, hogy nem vagyok jól? Remekül vagyok - jelenti ki, magát is győzködve. Elvégre jól kellett, hogy legyen, másként minek van itt egyáltalán?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=541587#post541587][b]Szendrei Ella - 2015.11.10. 23:09[/b][/url]

Egy pillanatra, ahogy a röpke kézfogás tartott, eszébe ötlött, hogy talán rokonok lehetnek Kamillával, de végül egy jóízűt nevetve hamar el is vetette a dolgot. Ez a Zétény nagyjából annyira jött egy közegből Kamival, mint amennyire egy papagáj jönne a jegesmedvék közül. Vagy egy kis édes elefánt (ha már hasonlítgatni kell) valami.. hát valami egész más közösségből. Ráadásul barátnője nem is említette, hogy lenne egy dúsgazdag kuzinja, pedig sokat csacsogtak a szobájukba ragadva.
Gondolatai már csak azért sem időztek ezen a dolgon sokat, mert nagy érdeklődéssel figyelte közben a srác ügyködését. Jég is került a pohárba, tálca pedig alá, szinte csodálta, hogy nincs egy saját külön pincére is. De nyilván nem véletlenül volt egyedül.
Ha egy kicsit kevésbé kötötte volna le a kitöltött ital mibenléte, lehet elmerengett volna azon, hogy mit is keres itt, de nem, Ellára egyébként sem volt jellemző, hogy ilyen gondolatokkal fárassza agyát. Pláne, hogy ha dolgozni hagyta, túl sok más is eszébe jutott, amit éppen feledni készült. Lábai is ezért vezették ide.
- Ne okoskodj, inkább igyunk! - javasolta vigyorogva, és koccintott, bár ő a halálát nem kívánta semmiféle képzelt vagy létező teremtménynek. De mindegy, úgyis az ital számított, nem a kísérő szöveg.
És bár fogalma sem volt, mi is az, ami tetszeni fog neki, igazából eszébe se jutott, hogy olyasmit kortyol, amit még soha azelőtt nem ihatott, és eztán nem is fog többet. Na nem azért, mert rossz lenne.. sőt! Szinte nyomban érezte is, hogy egyáltalán nem az. De hogy nem az ő knútjainak való volt, az is biztos.
- Na éés te is remekül vagy? Azért vagy itt ilyenkor egymagad? Úúú..! És amúgy látod azokat a lila párnákat ott? Várj, mégse lila. Pedig az előbb még nem volt sárga egyik se - vihogott kissé Zéténynek dőlve, mert ha a másik irányba dől, biztos vízszintesbe kerül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=543134#post543134][b]Szendrei Ella - 2015.11.14. 17:54[/b][/url]

Valóban elég szórakoztató volt a lötty hatása, ahogy a színek, mintha csak folyamatosan kifordulnának önmagukból, új és új árnyalatot véve váltakoztak itt-ott körülöttük. Ella jól elvolt az eseménysorozat nézegetésével, de úgy tűnt, a srác még inkább a hatása alá került. Vagy talán ő már sokkal előrébb volt a pohár fenekére nézésében, mint a lány, mindenesetre folyamatosan, kissé zavarbaejtően vihogott. Persze nem Ellát ejtette zavarba, ő csak kuncogva szemlélte őt mellőle.
- Szuper, örülök, hogy feldobtalak - mondta, és egész odavolt, hogy ez a feldobás ilyen szinten sikerült. Nem mintha az ő érdeme lett volna, de Zétény neki tulajdonította, Ella pedig nem vitázott sárkányokkal.
Közben a másik nekiállt valamit matatni az asztal alatt, de mivel nem is igazán figyelt oda, hisz nyilván a váltakozó színeket csodálta Ella arcán, és körülöttük is, a lábát sikerült megérintenie, mire a lány megint nevetésben tört ki.
- Biztos, hogy nincs beépített lemezjátszóm! - biztosította felőle Zétényt.
Ő is megnyomta a srác orrát, hátha amaz csak összekeverte kettejükét, és neki tényleg van beépített lejátszója, de persze nem hitt komolyan a dologban. Egyszerűen csak muris volt a rellonos orrát nyomkodni, miközben az a lábát taperolta, keresve az asztalt, ami alatt az állítólagos gomb volt.
Igen, először arra gondolt, hogy Zétény csak béna kifogást keres arra, hogy fogdossa őt, de mivel nem zavarta a dolog, és aztán valóban felhangzott valami zene, végképp nem bánta.
Imádott táncolni.
- Ne finnyáskodj, pattanj! - ragadta meg a kezeit, és próbálta teljes súlyát beleadva felrángatni a másikat. A fény színe is váltakozott már, olyan volt, mintha valami modern szórakozóhelyre tévedtek volna be, ami történetesen csak az övék volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=545628#post545628][b]Szendrei Ella - 2015.11.20. 20:57[/b][/url]

Ella együtt nevetgélt a rellonossal a hülye kis poénjain, a fárasztó humor sem tudta őt leszedálni, a lábait ért kifogás-bók pedig külön tetszett neki. Szép mentés is lehetett volna, ha épp egy pillanatra is komolyan lehetett volna venni, de persze koránt sem volt így. Ella egy idő után már nem is az ital hatásától nevetett annyira, hanem sokkal inkább a srác viselkedése szórakoztatta annyira. Valahogy ráadásul olyannak is tűnt, aki egyébként véletlenül sem viselkedne így. Bár Noel is meg tudta lepni, nem is akárhogy, pedig aztán neki is olyan gazdagficsúr külleme van, aztán mégis milyen jó arc!
És a következő percben már táncoltak is. Ellának épp csak kicsit kellett unszolnia az első pillanatban még fintorgó srácot, a következőben már a derekát fogta a lánynak, és a navinés kezei felkerültek Zétény vállára. A srác aztán magához húzta, egész közel, és Ella éppencsak meghökkent, de ellenkezni nem ellenkezett. Szokatlan volt neki a lassú tánc, de ahogy a színek elmosódtak, összefolytak előtte, elméje pedig kissé eltompult, átadta magát az érzésnek, és arcán végig széles vigyorral tartotta a lépést a másikkal.
De nem feledkeztek bele ilyen ömlengős lépegetésbe, a rellonos folyamatosan fenntartotta érdeklődését, újra és újra, a zenéhez gyakran nem is igazán illő táncmozdulatra invitálta, vagy sokkal inkább rántotta a lányt, aki nevetve követte, dőlt, hajolt, forgott a sarkán, és mikor visszarántotta magához a másik, belé kapaszkodott, és a vállára hajtotta fejét.
A szemét is becsukta már inkább, mert Zétény hajszíne is úgy váltakozott, mintha a világ egy készülőben lévő bájital lett volna, és az főzőmesternek lövése sem volna róla, mit is művel. Ella azért ismerte ezt fel a dologban, mert neki sem volt soha halvány lila dunsztja arról, hogy mi történik az üstjében. A szemét pedig azért csukta be, hogy ne lássa szőkének a másikat.
De aztán Zétény hangja törte meg kusza gondolatainak színes folyamát, és Ella megrázta kicsit fejét, és a srác füléhez hajolt.
- Nem bánom én, nekem bejön - suttogta a fülébe, és váratlan ötlettől vezérelve finoman ajkai közé vette a cimpáját, és kicsit ráharapott. Lehet, hogy rásegített a dologra, hogy valami nagyon színes, finomságnak tűnt abban a pillanatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=545995#post545995][b]Szendrei Ella - 2015.11.22. 15:25[/b][/url]

Valahol mélyen, eltemetve tudatában józanabbik fele tiltakozott, óva intette attól, amit ismét tenni készült, de hiábavaló volt. Jól akarta érezni magát, még akkor is, ha tudta, ez csak átmeneti, csak az itt és mostra érvényes, mert amint véget ér ez az este, bárhogy is végződjön, csak még nyomorultabbul fogja érezni magát.
Ott zúgott a fejében a színes forgatag mögött valahol, hogy mennyire nem helyes, amit tesz. Hogy csak tovább süllyed valamibe, amiből egyre nehezebb és nehezebb lesz kikerülni. Hogy minden önbecslését felemészti az, hogy milyenné vált. Volt rá szó is, de nem ismerte el magának. Mert nem akarta, mert ha megteszi, ha újra szembesül vele, hogy mit művel, ahelyett, hogy belefeledkezve élvezné, akkor csak megint a sötét éjszakában rohanva találja magát, és talán nem lesz újra ott Keith, hogy megnyugvást kínáljon. Bele sem gondolt, el sem képzelte, mi lett volna, ha aznap nem ütközik bele az eridonosba.
Nem volt hajlandó belegondolni semmibe sem, csak sodródni akart. Ahogy most is. Hagyta magát táncba rántani, hagyta, hogy a szinte idegen srác kihasználja, mert ő maga is ki akarta őt használni. Erről szólt ez, semmi többről. Mert ez sokkal jobb forgatókönyvnek tűnt, mint a szobájában kuksolva engedni, hogy mindaz, ami benne zajlott mostanában, hatalmába kerítse. Még nem sejtette, milyen mély a nyúl ürege.
Nevetett, mikor Zétény viszonozta a kóstolót, nyakán hideg borzongás szaladt végig, de különös melegséggel járt. Ajkába harapott, ahogy a srác kezei ezúttal félreérthetetlen szándékkal és egész biztos nem véletlenül lejjebb siklottak derekáról. A csók pedig végképp nem tűnt véletlennek, de Ella már számított is rá. Fejét oldalra billentve, kezeit összekulcsolva a másik nyaka mögött viszonozta azt.
A rellonos aztán, mintha mi sem történt volna, forgatta tovább őt, kérdését hallva pedig a lány kuncogott egy sort.
- Hátha a második nem lesz fura? - kérdezte, majd választ nem is várva kapott a másik ajkai után, hevesen, követelőzően.
Csak a pillanat számított.