34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed
Czukorvarázs Cukrászda - Ombozi Noel hozzászólásai (25 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. november 29. 16:37 | Link

Királylány

- Valami soha - mosolyog feleletképpen, mert jól tudja, hogy nem lesz más ember attól, hogy végigül pár elméleti órát, és részt vesz a gyakorlatokon. A lány bizalmát akarja, és ha azt az órák látogatásával éri el, akkor bemegy rájuk, és eredményes lesz. Ijesztő lehet, hogy egyetlen szó, egyetlen fogadás elég volt ahhoz, hogy a rellonos tegyen is valamit célja érdekében, de ő ilyen típus. Ha kitűz maga elé valamit, bármit, akkor csak idő kérdése, de az az övé lesz. Legyen szó tárgyról, vagy emberi érzelmekről. Mindent elér, és ez így van rendjén.
Belefeledkezik Lyra ajkaiba, és bár nem tervezi hosszúra első csókjukat, a lány gyorsan felveszi a rellonos által diktált kemény tempót. Csukott szemei felett meglepődve szalad fel szemöldöke, majd csókjuk közben helyeslőn vigyorodik el. Az összhang kettejük között már az akváriumban ott bizsergett, de most fizikai közelségükben válik igazán valóssá. Noel a levitás fogait érzi ajkain, majd ritmusuk lelassul, s végül elválnak egymástól.
- Te kis huncut - mosolyog a fiú meglepettségében, hiszen azt gondolta kap egy apró csókot, és indulnak a sütemények világába, erre vágyat, és szenvedélyt érzett végig, arról nem is beszélve, hogy milyen szelídnek látszik a szőke, aztán meg kiderül róla, hogy egy vadállat, a szó legszebb értelmében. Az alacsony termet tereli magas társát a bejárati ajtóhoz, de Noel le sem tudja venni szemeit a lány csodás arcáról. Még, még, még. Nevetnie kellene, olyan jó a kedve, de csak szélesen mosolyog, és hitetlenkedve rázza fejét. - Te átvertél...
Olyannyira boldog attól, ami az imént történt, ami ennyire váratlanul érte, hogy legszívesebben ismét visszatolná az ablaküveghez a lányt, és követelné repetáját. Ehelyett kinyitja a szőke előtt az ajtót, ezzel lehetetlenné téve azt, hogy még többet akarjon. A cukrászda hangulata, és jellegzetes külleme nem teszi lehetővé Noel számára, hogy itt engedje ki magából oroszlán énjét, ebben a helyiségben maximum nemesi orcacsókról lehet szó.
- Fáradj be - dől háttal a kinyitott ajtónak, és végignézi, ahogyan a csinos leányzó belibben a kellemes melegségű helyiségbe. Tekintete perzselő, és van benne némi titok is, ami bizonyára döbbenetére utal. A kedves után ő is ellöki magát az ajtótól, és Lyra hátsóját vizslatva megy utána, s a neki tetsző asztalnál ő is helyet foglal.
- Sajnálom, hogy ilyen hamar bejutottunk... - vallja be a szemben ülő lánynak csendesen, nem titkolva, hogy előző jelentükre céloz. Persze jó végre nem a kinti hidegben fagyoskodni, ám Lyra közelében egyáltalán nem fázott, inkább érezte testét tűzforrónak, ajkai pedig egyenesen lángoltak, míg egyfajta feszült táncukat járták.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 29. 16:38 Szál megtekintése

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. november 30. 18:18 | Link

Királylány

Nem szükséges ahhoz többször találkozni valakivel, hogy az elsöprő legyen, vagy nyomot hagyjon bennünk. Ha szikra van két ember között, akkor már az első pillantásban benne van, és vonzza egymáshoz a feleket. Azok egyre többet akarnak, mohón szomjazzák a másik szétnyíló ajkait, és mámorosan zuhannak bele az érzelmek világába. A rellonos is zuhan, életében először, de ezt sem most, sem máskor nem vallaná be senkinek. A Violettával való beszélgetésében nyílt meg legjobban, és ugyan nem bánta meg, mégsem akar többször erről a témáról nyilatkozni. Mintha az akváriumban ébredt volna fel tizennégy évnyi álmából, s mintha ma még a levegőnek is illata lenne. Hogy méz-e ez az illat, vagy egyszerűen a hideg szél nyitja ki a fiú érzékeit, nem lehet tudni. Lyra jelenléte fontos, és ettől a pillanattól fogva senkinek nem jelenthet ennyit, mint amennyit az elsőéves fiatalnak jelent. Mostantól ez a teremtés az övé, és ha kell, foggal védi meg jussát. A cukrászda elegáns környezet randevújuknak, ami nyugtatja heves gondolatait, és némileg udvariasabb modorra készteti a fiút. Kint ugyan nem felelt Királylány kérdésére, itt bent a melegben viszont, a csendes, szelíd helyiségben, asztalnyi távolságra a csodás ajkaktól könnyedebben tud társalogni.
- Azt gondoltam rólad, hogy igazán visszafogott vagy - feleli őszintén, s nem túl hangosan, éppen hogy csak Lyra meghallja. Ez másokra nem tartozik. Egy pillanatra felemelkedik székéből, hogy kabátját levegye, és az ülőhely támlájára igazítsa, majd visszahuppan, és az asztal fölé hajolva fűzi tovább szavait. - Tehát nem számítottam első körben ilyen... hogy is fejezzem ki magam... ilyen mértékű szenvedélyre tőled.
Nehéz neki ilyen nyíltságban szenvedélyről, csókról, és vágyról beszélnie, mégis megteszi, hiszen fordított esetben ő is elvárná a teljes őszinteséget. Tekintete a lányét keresi, egyenesen a kék lélektükrökhöz beszél. Éreztetni akarja Lyrával, hogy nem a csókja kell elsősorban, vagy hófehér teste. Ő kell, a szavai, gondolatai, az életről alkotott véleménye, a belőle áradó finomság.
Királylány halk szavakkal fejezi ki egyetértését abban, hogy még nyugodt szívvel időzhettek volna el odakint a hidegben egymás forróságában melegedve fel. Noel vágyakozva szívja be alsó ajkait, majd ő is a kínálatot hirdető lapok fele nyúl, és magához vesz egy példányt belőlük.
- Hm, szerintem mindenképpen igyunk egy forró csokit - mondja mormogva, miközben ujjai ritmikusan kopogtatják az asztalon pihenő terítőt. - Én azt mondom kóstold meg a csodacsokis muffint, annyira édes, hogy a csoki már-már csípi a nyelved. Isteni.
Ezeket a szavakat már ismét a lányra pillantva mondja, s a Lettinél evett muffinra gondol. A nyáltermelése azonnal megindul édes emlékei hatására, aztán tovább lapozgat az étlapban.
- Ismered a csokibékát gondolom - teszi fel álcázott kérdését, s mielőtt Lyra válaszolhatna, tovább beszél. - Itt lehet kapni mindenféle ízben. Vanília, puncs, kelbimbó, ananász, hányás, fahéj, tüzes, és még sorolhatnám. A bátorságodra van bízva a kóstolás, én már többet kipróbáltam, és merem állítani, hogy némelyiket nem érdemes megízlelni...
Míg a lány gondolkodik, egy kedves kiszolgálólány felé int, hogy ha tud, fáradjon oda hozzájuk, és vegye fel első randevújuk rendelését. Aztán a levitásra mosolyog, és elteszi saját étlapját, hiszen már tudja mit akar, és annak egy része már ott is ül vele szemben.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 30. 18:20 Szál megtekintése

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. december 6. 21:32 | Link

Királylány

Talán a hely hangulata, vagy a levitás varázsa, de valami volt a levegőben ezekben a pillanatokban. Ha tehetné kérdőre vonná a bizsergést, amely minden szót, pillantást, és mozdulatot átsző, és nyughatatlanságot kelt ébredező szívében. A figyelem, amit tőle kap Lyra, igazán ritka, s talán nem tudja, de amit csak kiejt, az mind mélyen elraktározódik a megfelelő helyen. Emlékekben, érzelmekben, még a viselkedésében is.
- Elgondolkodtató megállapítás - feleli megnedvesítve ajkait, majd elvigyorodik, és úgy folytatja. - Nem szeretnék számolni semmivel. Én nem kertelek, mert nem az én stílusom. Nem vagyok tervezgető típus, aki adott nap tudja az egész jövő hetét, de még a jövő karácsonyát is. Azt akarom, hogy ami - feltehetőleg - kialakul közöttünk, az spontán legyen, dinamikus, és mindig újat hozzon. Olyan legyen, mintha az egész élet egyetlen kósza pillanat volna. Csókolni, s érezni akarlak, beszélgetni, szelíden bujdosni az erdőben, majd veszélyt keresni a kísértetházban. Érezni akarom, hogy élek.
Szavai közben arcvonásai meg sem rezdülnek, kemény arcéllel, merev tartással osztja meg őszinte gondolatait a szemben ülő vélalánnyal. Nem szeretne félrevezető, alantas és hazug képében tetszelegni, s ez a pillanat tökéletesnek bizonyul ahhoz, hogy nyíltan felvállalja elképzeléseit.
- Tetszel nekem, szeretném hogy a magaménak tudjalak, és ha kellesz, akkor ott légy - mondja csak úgy mellékesen, aztán az étlap felé fordul. Nem tudja, hogy szerelmes-e, csupán az világos egyelőre, hogy érez. Iszonytató, bűnös gondolatokkal kapcsolja össze Lyra jelenségét, és mióta találkoztak minden napja köd. A levitás úgy tűnik hasonlóan zavaros helyzetben találta magát, lopott pillantásai, elveszett mondanivalója legalábbis erre utalnak.
- Tökéletes választás - összegzi egy halvány mosollyal Királylány leadott rendelését, majd ő is a pincérlány felé fordul, és egyszerű eleganciával szólal meg. - Egy csodacsokis muffint, és egy tűzről pattant forró csokoládét kérek. Köszönöm.
A pincérlány a fiatal párosra mosolyog, megköszöni rendelésüket, majd elsiet a pult mögé, hogy minél hamarabb kiszolgálhassa őket. Noel fél szemével követi a lányt, majd körbepillant a helyiségben, hogy meggyőződhessen arról: kettesben vannak. Sem ismerős, sem tanár nincs a színen. Remek.
A lány hirtelen kérdésein mi tagadás, meglepődik. Lassan hátradől székén, és félrebillentett fejjel nézi a szaporán járó vastag ajkakat.
- Ccsss... sok a kérdés.
Főleg azért, mert ő szerette volna mindezeket feltenni szőke partnerének, mivel a nevén kívül semmit nem tud róla, és bár ez a levitás szemszögéből is hasonlóan van, utolsó kérdéséből kiderül, hogy sokkal jobban ismeri a fiút, mint azt a rellonos mindeddig gondolta volna.
- Székesfehérváron születtem, ott is élünk idilli nagycsaládként, mivel hogy négyen vagyunk testvérek. Isten poénja az akart lenni, hogy három lány testvérem van, apám szerint kész csoda, hogy egyáltalán született egy fia is.
Kínosan ügyel rá, hogy csak annyit mondjon, amennyit tényleg kérdezett tőle Lyra, hiszen a plusz információk akár unalmat is kelthetnek a másikban. Bár nem tart attól, hogy társasága unatkozna, jobb nem kioltani a kíváncsiság lámpását.
- Engem most te érdekelsz, ez nem is kérdés - nézi a kék szemeket, és éppen arra gondol, hogy ideje újra egymásba bonyolódni, amikor az előzőleg eltűnt pincérlány visszatér a gőzölgő italokkal, és illatos muffinokkal. Kedvesen szolgálja ki a korabeli fiatalokat, először a levitás, majd a rellonos elé teszi le a tányérokat, bögréket, s evőeszközöket.
- És veled mi a helyzet? Szülők, testvérek? Előző, eltitkolt szerelmek? - kérdezi jókedvűen, míg felveszi a bögréjét, és megszimatolja a forró gőzt. Az illatra lehunyja szemét, fantasztikus élmény, nagyon szereti az illatokat. Az élet sója-borsa lehet egy jól eltalált illat.
- Kedves egészségedre, jó étvágyat!
Kinyitja zöldes szemeit, és Lyrára vigyorogva emeli meg muffinját. Az íze valami mennyei, még mintha jobb lenne annál is, amit Lettinél evett. Kíváncsian tekintget a szőkeség felé, hiszen még nem tudja az ízlését, nem tud róla semmit... mégis, nagyon izgalmasnak ígérkezik.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. december 8. 19:04 Szál megtekintése

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. december 10. 08:52 | Link

Királylány

A kis asztal körül ülő pár hirtelen komoly hangulatot varázsol az elegáns cukrászda falai közé. A fiú szavai mintha titkon megrémisztenék a lányt, annak válasza pedig titkon megrémiszti a fiút. Mások a nézetek, mások a célok. Eltérő közöttük minden, csak az érzések ugyanazok. A rellonos a szék támlájának dőlve hallgatja randevúpartnerét, és nem tehet ellene, elönti a bágyadtság, a szomorúság, és a csalódottság érzete. Tudja, hogy a szemben ülő lány nem olyan, mint ő, tudja, hogy ritkán alkot szerelmi párost egymással levitás és rellonos, ő mégis ezt akarja. Megvakarja halántékát, aztán elhagyja hátával a széktámlát, és az asztal lapjára könyököl.
- Lyra, én nem adhatok neked olyan biztonságérzetet, amire a szavaidból kiderül, hogy vágysz - rázza meg nemlegesen fejét, és mellé nagyot sóhajt. - Nem tudom, hogy meddig fog tartani. Amit előzőleg elmondtam, az magába foglal annyi biztonságot, amennyi talán ki tud elégíteni téged egy darabig, de hogy később többre fogsz vágyni, abban biztos vagyok. Én megyek előre, hol egyedül, hol valaki mással. Lételemem a tűz. Nem tudom megígérni neked, hogy mindig ott leszek, ha szükséged lesz rám, csak azt, hogy igyekszem megadni a lelkednek azt a megnyugvást, amivel elindulhatunk a közös úton.
Nyugodt hangon beszél, de valahol mélyen érzi, hogy talán hiba ennyire más emberek közös próbája. Azt mondják, hogy az ellentétek vonzzák egymást, és bár szeretne ebben őszintén hinni, most lendületét veszti, és elkeseredetten hanyatlik vissza a támlára.
- Nem tudom mi legyen. Ha megfogod a kezem, az a végén úgyis fájdalomba fog torkollni - sóhajt, és pillant fel a levitás Királylányra. - De azt nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar itt fogunk tartani. Nem akarlak elengedni, hiszen még el sem kezdődött...
Amilyen boldog és lelkes volt egész nap, és amikor meglátta Lyrát, és amikor megcsókolta, az az izgalom most tompa fájdalommá változik. Nem vallja be, és csak kevés látszik merev arcizmain. A pincérlány megérkezik, kedvesen mosolyog, ő pedig elmond egy keveset családjáról, visszakérdez, és hallgatja a levitás évfolyamtárs szavait.
- Sárán kívül viheted a másik kettőt - mosolyodik el nagy nehezen, a testvérei közül csak egy áll szívéhez közel, Nelli és Boróka valahol a szívéhez vezető úton lemaradtak. - Mit dolgozik édesapád, hogy lehetőséget kaptál ennyit utazni?
Furcsa érzelmek kavarognak benne, nem tud felhőtlen örömmel ülni, és csevegni egymásról úgy, hogy közben ki tudja látják-e még a másikat, ha a fiú elköszön a levitánál. Veszedelmes gondolatai hálóján át szűrődik be a szőke kedves hangja, aki valamilyen Antaresről beszél, méghozzá igen boldogan. Noel csak nézi a lányt, elmerül a kék szemekben, majd elneveti magát, amikor kiderül, hogy a férfinév csupán egy varázslényt rejt maga mögött.
- Aranyos vagy, köszönöm - nevet, és ő is tovább eszi még kellően meleg süteményét. - Remélem ízlik?
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. december 10. 08:54 Szál megtekintése

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. december 11. 12:58 | Link

Királylány Szombat Anna után szabadon. Smiley

Nyilvánvalóvá válik, hogy már nem a mézes latte, és a forró csokoládéval töltött muffinokon van a hangsúly, és bár lehet, hogy sosem volt rajtuk, éppen csak jól jött valami, ami mellett beszélgethetnek, és kiteríthetik kártyáikat egymás előtt. Noel vesztesként ül az asztalnál, egészen kudarcként éli meg a mai estét, és nem tudja hogyan folytathatnák ezt így tovább. Talán ő az, akivel nehezebb, és ő az, aki nem tudja elképzelni magát egy normális mederben folyó kapcsolatban. A lány valószínűleg nem ilyen udvarlót képzelt el magának kislány korában, ha a rellonost egyáltalán nevezhetjük annak. Halvány sóhajt enged meg magának csupán, majd tekintetét Lyrára emeli.
- Nincs miről beszélni a továbbiakban, ha te is és én is ugyanazt akarjuk - mondja csöndesen. - Nem tudom hány szerelmi szál indult így a történelemben, mint a miénk, de azt gondolom, hogy ezért tényleg érdemes élni.
Nem hajlandó folytatni ezt a fajta tényfeltáró beszélgetésüket, hiszen teljességgel értelmetlennek és feleslegesnek érzi. Ő már elmondta mit akar, és úgy tűnik Lyra előző gondolataiból, hogy ő is a kapcsolat mellett áll, és ilyen körülmények között, tudván azt, hogy nem tud semmi biztosat is szeretné magát kipróbálni Noel mellett. Nem a legszebb szavak ezek, de valószínűleg egy ilyen helyzetben mindenki más is így felelne.
- Húzzunk innen - csapja tenyereit a asztal lapjára, és ezzel a lendülettel áll fel helyéről. Előszedi erszényét, és a kelleténél jóval több aranyat dob az asztalra, hogy aztán visszategye az összehúzott tarsolyt a kabátja zsebébe. Felkapja kabátját, és segít a szőkének is, ha neki szüksége van arra, majd rávigyorog újdonsült barátnőjére, és annak vállára téve kezét, kivezeti a cukrászdából.
- Menjünk vissza a kastélyba, ott elidőzhetünk, míg visszakísérlek a levitához.
Gyors a tempó, de nincs mese, ez ő, és ez most ízelítő abból, amire a szőke számíthat, ha tényleg Noellel szeretné tölteni ideje egy részét. Elképzelhetetlen, hogy a fiú ezen életszakaszában megálljon, és szakítva az adrenalinnövelő életvitelével a könyvtárban üljön, vagy a klubhelyiségben melegedve, bámulja a kandallóban pattogó tüzet. A cukrászda előtt még megáll egy pillanatra, és szembefordul Lyrával, hogy megigazgassa rajta kabátját, és sálját.
- Köszönöm, hogy akarsz engem - mondja a kék szemekbe, egészen engedve sajátjaiból áradni az őszinteséget, és az egyfajta kudarcérzet jelenlétét. Percekkel ezelőtt még azt hitte, hogy ha most hazakíséri a lányt, akkor a következő hetekben az igazi kínos találkozások fogják jellemezni kapcsolatukat, amelyeket kötelező óráikon muszáj megejteniük.
- A biztonságot nemcsak afféleképpen adhatom meg neked, hogy egész nap fogom a kezed - suttogja átölelve a szőkét, magához húzva törékeny testét, érintve bársonyos, mézillatú haját. - Majd meglátod.
Szál megtekintése

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
A randevú
Írta: 2014. augusztus 9. 20:30
| Link

Michelle
Szerettem. Milyen szerelem volt. Sem illata, sem fénye nem volt. Kínzó, hideg érzés, névtelen epedés, napsugár-szatírok kegyetlen játéka.


Az élet olykor-olykor, mindentől, de leginkább attól függetlenül kíméletlenül megismétli önmagát, hogy az illető azt szeretné-e vagy sem. A rellonos egyetlenegyszer járt a falu míves cukrászdájában, akkor is hasonló okból vezérelve, mint ami most odavonzza. Persze, választhattak volna más randevúhelyet is, de Noel ragaszkodott a cukrászdához. Egyetlen, épkézlábnak mondható, ám igen rövid életű kapcsolata is innen indult, és ha ez anno egyszer már bejött, bizonyára másodjára is befog. Igaz, nem remél sokat Michelle-től, akiről a minap azt mesélte neki a Banya, hogy több vasat is tart a tűzben, már nem akarta lemondani a találkozót. Ő hűséges maradt nagyteremben adott szavához, de ha a lány nem, mert mondjuk nem vette őt komolyan, vagy saját érzéseivel nincs tisztában, akkor itt, az édes sütemények és gőzölgő italok felett ér véget zavaros románcuk. Elég esélyt kaptak egymástól, elégszer csináltak magukból bolondot, és legutóbb, az egész iskola jelenléte előtt fedték fel sárkány-énjüket. A reggeliző diákok láthatták, milyen is egy igazi rellonos szerelem, egy se veled, se nélküled kapcsolat, ami, ha végül sikertelen befejezést nyer, csakis vérbe torkollhat. A fiú akkor még egyszer, utoljára kitárta sértett szívét a Saint-Venant lány előtt, és most is nyitott lapokkal érkezik, készen arra, hogy feleljen a szőke összes kérdésére. Nincs több titok, sem lányok, akik arra kellettek, hogy kénye-kedve szerint szórakoztassák őt. Elhatározta magát, és innen nincs visszaút; nem fogja leplezni érzéseit, tiszta válaszokat ad majd, és ami a legfontosabb: felkészült igába hajtani a fejét. Kora estére beszélték meg találkájukat, de ő az alagsori klubhelyiségük helyett a közeli csárdából lép elő. Alakját alkohol, és kedvenc kölniének keveréke lengi körbe, de megjelenése mint mindig, most is hibátlan. Pontosan ismeri Michelle ízlését, így eszébe sem jutott máshogy öltözködni. Lazán gombolt ing, ízléses szövetnadrággal, csuklóján pedig iránymutató bőrkarkötője feszül. Még int egyet kocsmáros nagybátyjának, majd hajába túrva, különösen jó hangulatban indul el az édességek birodalmába. Nincs mitől tartania, úgy fogja fel a ma estét, hogy ő vagy így, vagy úgy, de mindenképpen jól fog járni. Bármi is süljön ki randevújukból, annak úgy kell lennie. Nem normális, amit egymással művelnek, és szinte biztos abban, hogy háztársaiknak, de az is lehet, hogy az egész iskolának véleménye van háborújukról, aminek végkimeneteléről viszont egyikőjüknek sem lehetnek biztos gondolataik. Megérkezésekor a cukrászda ajtaja mellett áll meg, s míg vár, dúdolgatva kémleli a melegben nagyokat nevető fiatalokat.
Szál megtekintése

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
A randevú
Írta: 2014. augusztus 9. 22:17
| Link

Michelle

Mire elérkezik a hat óra, és a rellonos még egyszer végignézhetne a faluban kószáló boszorkányokon, szinte a semmiből, hirtelen találja szemben magát csábítójával. Először el sem jut tudatáig a köszönés, a lány hangját is csupán alig, tompán hallja meg, hiszen tekintete azonnal leragad a másik fedetlen hasán, köldöke apró formáján, majd a mit sem takaró sortot nézi, hogy éhsége végül az abból előtűnő finom combokra sodródjon. A fiú meg sem próbálja titkolni a zöldjeiben meg-megcsillanó vágyat. Régen eldöntötte már, hogy ma minden igaz, olyan valódi lesz, amire még nem volt példa hosszúra nyúló, bonyolult kapcsolatukban.
- Szia - leheli rekedt hangján, s megrázza fejét, jelezvén, nem, nem késett a szőke, de ha késett volna is, ezért a látványért órákat lett volna képes várni. - Ha tudtam volna, hogy így fogsz kinézni, a szobádba kértem volna a találkozót, nem pedig ebbe a mézes-mázas puszedligyárba.
Nem tudja megállni, muszáj némi pimaszságot csempésznie az első pillanatokba, ezzel adva meg az este hangulatát. Úgy hiszi, ma úgyis többször lesznek komolyak, mint komolytalanok, így reméli, ez a csipkelődő hangnem most még belefér. Elvigyorodik, játékosan megemeli szemöldökét, majd balját a lány derekára téve tessékeli maga elé, egyenesen a cukrászda legeldugottabb sarkába kísérve őt. Ujjai égnek a tökéletes bőrön, gondolatai azon kívül, hogy Michelle látványára sebesen elpárologtak fejéből, most egészen forrón térnek vissza, s töltik ki a fiú egész lényét. Számított a prefektus kisasszony vadóc megjelenésére, de azt nem sejtette, hogy az rá ilyen nagymértékben fog hatni. Már egyáltalán nem érzi a cukrászdát ismétlésnek, hiszen előző partnere bár szép volt, sohasem mert így játszani saját testével, sohasem merte felvenni a csábító szerepét. Noel huncut mosolyával foglal helyet a szőkével szemben, de egy pillanatig sem képes friss süteményekre, vagy kávéra gondolni. Most azonnal távozni akar, már nem érzi a beszélgetés fontosságát sem, holott talán ezen az estén múlnak olyasfajta apróságok, mint közös jövő és hűséges szívek.
- Nos - kezd bele zöldjeit lehunyva, ujjaival finoman dörzsölve orrnyergét. - Igazán ügyesen megadtad a módját a randevúnknak. Másra sem tudok gondolni, csak...
Úgy harapja el mondatát, hogy a lány pontosan tudja mire szeretne kilyukadni. Michelle ért a másik nemhez, azt mondja és úgy viselkedik, amivel könnyedén elérheti a ráirányuló kizárólagos figyelmet. Noel leereszti kezét, kinyitja zöldjeit, és a lány arcára függesztve azokat, egy ideig csak csendben ül. Ritkán, vagy eddig talán még soha nem fordult elő, hogy ők némán fürkésszék egymást, belefeledkezve a szavak nélküli pillanatba.
- Hogy teltek a napok a nagyterem óta? - szólal meg, a lehető legkézenfekvőbb kérdést téve fel a szemben ülőnek. Ő azóta sűrűn gondol arra a megfogalmazhatatlan vitára, szenvedélyes szeszélyre, ami egyébként egész kapcsolatukat letudná írni. Olyanok, mint a tenger, amelynek még a legbüszkébb Isten sem képes parancsolni.
Szál megtekintése

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. augusztus 24. 07:19 | Link

Michelle
Muzsika

Létezik olyan pillanat, amikor a másik, a vágy tárgyát képező személy bármit elhitethet velünk. Ha hazudik is elhisszük, mert annyira akarjuk, hogy az igaz legyen, hogy Ő velünk legyen, hozzánk érjen, ránk mosolyogjon, ajkai hazudjanak bármily képtelent is. A rellonosnak most ilyen pillanata van, issza a szőke szavait, vakon engedi vezetni magát, és csak reménykedhet abban, hogy a szemben ülő vadócka ugyanazt akarja, mint ő, éppen ezért kívánatos száját nem csalfa kijelentések hagyják el. Karján olykor végigszalad a hideg, minek hatására szőrszálai elválnak bőrétől, és az izgatottság, mely futkos testén, egy pillanatra sem hagy alább. El-elmosolyodik ő is, majd már az asztalnál válaszol az esti meghívásra.
- Este hazakísérlek, majd úriember módjára köszönök el tőled, és ha érdemesnek tartasz még egy találkozóra, akkor talán baglyot is küldök neked a következő dátummal - ajkai bár vigyorra állnak, hangjából kiérződik komolysága. Ezt most valóban nem akarja elrontani Michelle-el, mert tudja, hogy nincs több esély. Bármelyikük is legyen az eddigi kellemetlenségekért hibáztatott, bármit is gondoljon róla és próbálkozásairól környezete, tartsák gyengének vagy pincsinek, a szívében valamiért nem aludt ki soha a szőke iránt érzett vágya, és nem kell jósnőhöz, vagy iskolapszichológushoz fordulnia ahhoz, hogy pontosan tudja mit is jelent ez.
- Ööö... igen, persze, kérek egy vaníliás pudingot bodzalével, köszönöm - emeli pillantását a hozzájuk igyekvő pincérre, akiről könnyedén feledkezett el. Körbepillant, ismét tudatosítja magában, hogy nyilvános helyen vannak, randevújuk valóságában, amit jobb volna nem elfelejteni folyton. Visszafordítja fejét a szőke felé, s annak kérdésére nyomban zavart kifejezés ül ki arcára. Még semmit nem tud jövőjéről, így nem ígérhet, és nem kérhet a másiktól, hiszen az nem volna igazságos. Neki mégis ígéretre van szüksége, és legyen bárhogy is, ő is ígérni fog.
- Nekem nem adhat már semmit ez az iskola - kezd bele hosszúra nyúló feleletébe, tekintete máris a lányét keresi, kezei az asztalon pihennek. - Nincs itt keresnivalóm, nem az én világom a szabályok között való lavírozás, a festmények gúnyos élcelődésének elnézése, az órák meg a könyvtár. Egyszerűen nem ilyen vagyok. Szeretném már élni az életem, üzletet nyitni, belefolyni ebbe-abba, csinálni, amit szeretek és amiben jó vagyok. De ezen a helyen még arra sem tudtam rájönni, hogy egyáltalán miben vagyok jó. Itt csak Ombozi Noel vagyok, az, akiről az Edictumban olvasnak, akiről olyanokat hisznek, amik egyébként nincsenek. De ki vagyok én, hm? Muszáj rájönnöm! Úgy maradok meg Bagolykő történetében, mint egy senkiházi, akit csak a lányok szoknyája érdekelt, pedig sokkal több van bennem. Ha a több a javító, és az ott eltöltött idő, akkor az, de mennem kell innen. Meg tudod ezt érteni?
Szeme időközben elkomorodik, hiszen nem legkedvesebb témájáról nyílt meg éppen a prefektus kisasszonynak. Ujjai ütemesen dobolnak az asztal lapján, fejét kissé oldalra dönti, majd újfent megszólal.
- A levélben még nem hívtak be, van egy utolsó lövésem. De nem maradhatok itt - fejezi be látszólag nyitva hagyva a kérdést, de tudja, hogy a szőke érteni fogja. Hát ennyit a tökéletes 'randihangulatról', egyetlen kérdés, és ő azonnal elfújja a körülöttük megragadt rózsaszín felhőket. Valahol mélyen nagyon bánja, hogy nem hazudott a másiknak, megkönnyíthette volna magának a jövendőt, elcsavarhatta volna egy kis időre a szőke fejét, magáénak tudhatta volna addig, míg ki nem sétál a kastély kapuján. De ennél többet akar. Arra vágyik, hogy Michelle akkor is ott legyen, amikor visszatér, akkor is szeresse, és akkor is az övé legyen. Bár hallja a lány szavait, amelyek várakozásról mesélnek, nem tud teljesen hinni nekik. Nem tudja biztosra venni, hogy a prefekta képes volna-e a hozzá való teljes körű hűségre, de eltereli gondolatait, mert ezen a kérdésen a nevelőintézet védett falain belül is lesz ideje elmerengni. Most a pillanat a fontos, éppen ezért mosolyodik el, ám Michelle újból veszélyes vizekre evez.
- Nem történt semmi Benjamin és közted? - kérdése tagolt, hangjából még a süket is kihallaná a bizalmatlanság és féltékenység keveredését. - Ugye nem akarod, hogy ezt tényleg elhiggyem?
A pincér közben kiszolgálja őket, de Noel nem fog hozzá pudingjához. Meredten nézi a lányt, akivel messzemenő tervei vannak, akiről néha azt gondolja, hogy feleségül veszi, és aki egyszer gyereket szül neki, de ilyenkor, a kételyek súlya alatt mindez nagyon távolra tolódik.
- Michelle, ha én őszinte vagyok veled, azt akarom, hogy te is az légy - emlékezteti a lányt, s továbbfűzi gondolatát. - Ne akard elhitetni velem azt, hogy mióta megcsókoltalak a nagyteremben, te elkerülted Benjamint, és egyetlen csók sem csattant el köztetek...
Felvont szemöldökkel várja a választ, halántékán dagadni kezd egy ér, hiszen a képzelt jelenet, melyben a lány mással érintkezik, gyorsan a mennyekig repíti vérnyomását.
- Ha elmegyek, nem tudom mikor jövök vissza. Ígéretet tudsz tenni nekem, hogy hűséges leszel hozzám, és amikor visszatérek, te a ma született bárány tisztaságával leszel ott? Jól gondold meg.
A fiú tisztában van kérésének súlyával, és azzal is, hogy bármi történhet Michelle-el, míg ő dementorok őrizte zárkában időzik, de a bolond szívet hamis ígéret is nyugtatni képes. Féltő zöldekkel nézi a lányt, legszívesebben magához húzná, hogy örökre úgy maradjanak. Történjen bármi a világban, váltsák egymást a korok, zajok, háborúk, ők időtlenül állnának egy helyben, egymás biztonságában, boldogan.
 
Szál megtekintése

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
A randevú
Írta: 2014. szeptember 20. 22:12
| Link

Michelle

Hogy úriemberként fog viselkedni randevújuk végén, nemcsak, hogy komolyan, de egészen végérvényesnek gondolja. Nem hallgat majd kísértő suttogásnak, nem enged a szőke csábító erejének, és - ha úgy alakul - a búcsúcsók közben sem indulnak felfedezőútra kíváncsi ujjai. Megcáfolhatatlan kívánalommal bámulja a szemben ülő fiatal nő ajkait, ahogy azok hangokat formálnak, élettel töltik be a cukrászda kis zugát. Noel attól a pillanattól fogva szerelmes a Saint-Venant lányba, hogy meglátta őt a Rellon klubhelyiségében. Egyszerre látta őt betörhetetlennek, vadnak és törékenynek, aki ugyanúgy vár szíve tolvajára, arra a bizonyos hercegre, mint a korabeli lánykák mind. A fiú először könnyedén hessegette el érzelmekről árulkodó gondolatait, de könyvtárbeli találkozójukkor végleg elvesztette józan eszét. Cupido ide vagy oda, a rellonos számára onnantól kezdve minden Michelle-ről szólt, minden hangban a lányét kereste, s minden világos tincsben őt vélte felfedezni. Ha a sárkánylány elutasítóan viselkedett vele, nem szégyellt kívül-belül megtörni, ködlénnyé, egyszerűen semmivé foszlani. Noel attól a pillanattól kezdve szerelmes a Saint-Venant lányba, hogy először meghallotta nevetni, ahogy először látta kecses mozdulatait, ahogy először találkozott tekintetük. Az a szívdobbanásnyi idő elég volt ahhoz, hogy az Ombozi fiú megkérdőjelezhetetlenül letegye védjegyét a lányra. Neki ő kell, és átmegy érte tűzön-vízen, suhanó éveken, felbukkanó kalandorokon. Mert amit akar, az előbb vagy utóbb, de az övé lesz.
A kellemes hangulat egyetlen pillanat alatt válik feszültté, a fiatalok között elhaladó rózsaszín felhők helyét komor szavak veszik át. A fiú a találkozó legvégéig szerette volna elhúzni a javítóintézetről szóló pletykák témakörének szóba kerülését, ennek ellenére gyorsabban forróvá vált alatta a talaj, mint a tavalyi bájitaltan vizsgán. Nem hitte, hogy Michelle-t ennyire megviseli a hír, hogy ő esetleg elhagyja a kastélyt, arra pedig végképp nem számított, hogy csalódottságát a lány ilyen mértékben ki fogja mutatni előtte. Hitetlen-meglepettséggel nézi a szőke csacsogó száját, annak óvó szavai alatt szívét mintha vasmarokkal próbálnák meg összeroppantani. Nem hisz saját fülének, nem hisz a kedves szavaknak, és a düh, amit talán szíve kalimpálása idéz elő, nyomban lángra gyújtja ereit. Komoly önkontrollra van szüksége ahhoz, hogy asztal alatt ökölbeszoruló kezei ne gyulladjanak meg azonnal, s ő higgadt, sőt mi több, tökéletes randevúpartner látszatát keltse a másikban.
- Michelle, hidd el, akad néhány olyan problémám, amire itt nem találhatok megoldást - mondja elmosolyodva, bár ajkai megremegnek a gondolatra, hogy egyszer, talán nem is a távoli jövőben itt fogja hagyni ezt a lányt, és ki tudja mikor látja majd viszont. Tekintete az őt néző, gyönyörű, egyszerre rideg, s lágy szempárt keresi. Szeretné egy pillanatig csak egyszerűen fürkészni azokat a lélektükröket, melyeket olyan sokszor látott mar, ám még egyszer sem érezte, hogy elég lenne.
- Szeretem a szemeidet - fűzi hozzá előző gondolatmenetéhez, mintha ezzel akarná enyhíteni a lány lehetséges haragját, de bókjának valójában ehhez köze sincs. Csupán el kell mondania mindent, amíg lehetősége van rá, amíg együtt vannak, itt és most. Mert vannak dolgok, amik nem várhatnak tovább, amiket már rég el kellett volna mondania háztársnőjének. - És tudod, rosszul esik, hogy valaki másban is tüzet gyújtottál velük. Magamnak akarom őket, téged, a gondolataid, egész valód, mindene... az enyém kell, hogy legyél, mert... tessék?!
Az, hogy egyszerre beszél a prefektával nem éppen a legudvariasabb cselekedet részéről, ám igen hasznos húzás, tekintve, hogy félő, máskülönben nem lenne elég bátorsága nekirugaszkodni ezeknek a számára valóban nagy szavaknak. Michelle igazi bombázó, vadóc, elérhetetlen magaslat, amihez Noel úgy érzi sohasem érhet egészen fel. Legfeljebb valahonnan a mélyből csodálhatja - ha szerencsés - egy életen keresztül.
- De hát miért szeretsz te... pont engem? - kérdezi meghökkenve, kezeit időközben az asztal lapjára téve. Testével előredől, minden apró kis sejtjével a lányra koncentrál. Michelle többi, egyébként életbevágóan fontos szavait könnyedén engedi el füle mellett, így azok helyett csak és mindent kizáróan a totális lehetetlenségre figyel: szereti őt ez a nőszemély, a rohadt életbe is, őt szereti. Aztán elmosolyodik, lassan felegyenesedik ültő helyéből, és a sárkánylányhoz lépve mindkét lábával térdreereszkedik előtte, hogy aztán értetlenül rázva fejét húzódjon annak ajkai közelébe.
Szál megtekintése

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. április 16. 10:45 | Link

Minabella
Április 15. délelőtt

Nemrég hagyta el a közeli ispotályt, azzal a feltétellel, hogy továbbra is nyugodt életet fog élni, és betartja azt a néhány szabályt, amit az ötvenes éveiben járó gyógyító kiszabott rá. Nincs tüzeskedés, nincs hoppanálás, nincs illegális üzletelgetés. A megengedett stresszfaktor nulla.
Helyettük azonban minden gond nélkül élvezheti a következőket: ágynyugalom, friss levegő és oltári menő nagypapa-mód. Séta a faluban, olvasás a klubhelyiség egyik foteljában meg segítséggel való fürdés. Egész életében erre vágyott!
Kissé megrogyva, botjára támaszkodva áll meg a cukrászda kirakata előtt, még mindig sajgó lába szemlehunyásra készteti. A fogai összekoccannak az éles, be-benyilalló fájdalomra.
Azt hitte, hogy ehhez néhány nap leforgása alatt hozzá lehet szokni, és egy idő után fel sem fog majd tűnni, mikor a mérgezett fog helye lüktetni kezd. Csakhamar rá kellett azonban jönnie, hogy hatalmasat tévedett. A feje tompán, migrénszerűen fáj, de azzal nem törődik, az a kisebb, kevésbé rossz.
Szál megtekintése

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. április 16. 11:46 | Link

Minabella
Április 15. délelőtt

Hallja a mellette gyorsan elhaladó lépteket. Hallja a megtorpanást is. Mégis, csak az ismerős női hangra nyitja ki szemeit, hogy a kirakat visszatükröződő üvegében pillantsa meg először Minát.
- Én, én... szia - köszön félhangos, éppen csak meggyötört hangon, míg a lány felé fordul, és botja segítségével közelebb biceg hozzá. - Ünnepi bevásárlás? Mondanám, hogy segítek, de - néma magyarázatként pillant le sánta lábára, és megvont vállakkal, féloldalas mosolyával folytatja. - ...asszem csak a terhedre lennék. Hogy vagy?
Idejét sem tudja, mikor látta utoljára a volt levitást, de most - ha nincs is a legjobb formájában -, nagyon örül a váratlan találkozásnak. Persze, az igazat megvallva, Mina soha nem tud rosszkor felbukkanni, mindig örömöt csempész a rellonos mestertanonc életébe.
Szál megtekintése

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. április 16. 12:20 | Link

Minabella
Április 15. délelőtt

Mindentértően bólogat, még ajkait is lebiggyeszti kissé, ahogy az egyetemista lányt nézi.
- Nekem is haza kellene mennem, de így nem akarok - feleli, és szegény anyjára gondol, aki ha így meglátná, egész biztos, hogy azon nyomban szörnyet halna. - Az otthoniak nem tudják, mi történt. Sőt, gyakorlatilag egy-két emberen kívül senki sem. Nem híresztelem, hogy még hoppanálni sem tudok rendesen.
Kínjában elneveti magát, majd botja nyelére pillantva változtat annak fogásán. Hosszútávon igen kényelmetlen kiegészítő, nyomja a csuklóját, az alkarját, és mindenét, amihez csak hozzáér.
- Hmm - összepréselt szájjal emeli vissza fáradtnak ható tekintetét Minabellára, majd biccent egyet, és fejével a cukrászda ajtaja felé bök. - Ha nem sietsz, szívesen meghívlak egy kávéra. Beszélgethetnénk.
A lány kérdésére ismét nevetni kezd, hangja viszont már sokkal őszintébben és vidámabban cseng. Ott a pont, de nem. Háborús hős... bárcsak.
- Gyere, bent elmesélem - szabad kezével Mina válla után nyúl, hogy ha szökni is próbál, ne engedje el. Bicegve indul el az ajtó felé, szavait úgy fűzi tovább. - A meghívást pedig köszönöm, de talán nem a legjobb ötlet így találkoznom a szüleiddel. Apádnak nem kéne erről tudnia.
Szál megtekintése

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. április 16. 12:41 | Link

Minabella
Április 15. délelőtt

Egy pillanatra megdermeszti a gondolat, hogy Mina talán belelát a fejébe, hiszen épp az imént mondta ki azt, amire ő maga is gondolt. Furcsa.
- Nem, és gyanítom apám még meg is verne, ha így esnék haza - halvány mosollyal egészíti ki a lány szavait, majd kissé értetlenül megcsóválja a fejét. - Dehogyis. A kávéfogyasztás nem látszik meg az emberen, vagy hát nemt'om.
Őszintén, még soha az életben nem gondolkodott el ezen, de aranyosnak tartja Minabella rémült hangját.
- Na, pont ezért foglalkozna inkább velem - neveti el magát, és miután rábólint a helyválasztásra, a helyiség egyik legbelsőbb asztalához sétálnak. Ott kiegyenesedik, és testsúlyát az ép lábára helyezve a falnak támasztja botját, majd egy még ügyetlennek tűnő, de már ügyesnek számító mozdulattal levágódik a székre, szemben a volt levitás kisasszonnyal. Tényleg, még nem is gratulált neki!
- Az utóbbi időben durván összefolytak az események, így lemaradtam a ballagásodról, de gratulálok - kiszélesedő mosollyal, az asztal fölé görnyedve, összefont ujjai fölött figyeli Minát. - Mit tanulsz az egyetemen?
Szál megtekintése

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. április 17. 12:58 | Link

Minabella
Április 15. délelőtt

Zöldes tekintete elidőzik Mina arcán; fontolgat, latolgat, elfogadja-e a lány meghívását, vagy inkább ne, valóban szívesen látnák-e, vagy csak zavarná a családi ünnepet. Végül cuppant egyet, és mély levegőt véve széttárja a karjait.
- Rendben van, elmegyek, úgyis régen láttam már édesanyád - oldalra billenő fejjel válaszol, és így is hallgatja tovább a ballagás részleteit. Zója zokogástörténetének hallatán vonásai ellágyulnak, szája együttérző mosolyra húzódik. - Ez természetes. Nagyon büszke rád, és lehet is. Gyönyörű, értelmes felnőtt nő lett belőled, és valljuk be, a nevelésedben nem sok segítsége volt.
Noel legnagyobb vágya - a sárkányok közelségén kívül - a saját család és gyerekek, már nagyon régen erősen dominál benne, de pontosan azért nincs még megvalósítva, amiért Minának csonka családban kellett felnőnie. A sárkányok egyébként sem ígérnek az embernek hosszú életet, úgy meg aztán tényleg felesleges nősülni és apai örömök elé nézni.
Elrévedezését a pincér érkezése zavarja meg, mire hátradől, és egy fekete tea rendelése után visszafordul Minához.
- Izgi... - mondja összehúzott szemöldökei alatt, sűrűn pislogva. Nem, még csak leplezni sem akarja, hogy számára a lány most épp kínaiul halandzsázik. Vagy ő maradi, vagy... igen, valószínűleg ő ragadt meg a középkorban, a bestiái között.
Minabella vizslató szemeire és kérdésére önkéntelenül is felvonja szemöldökeit, s vigyorra nyíló ajkai közül előbukkannak fogai is.
- Volt egy kiskocsmai üzlet - kezd bele visszafojtott hangon, rákönyökölve az asztal lapjára. - Egy számomra nagyon értékes sárkány fogához jutottam hozzá, csak épp a volt tulaj, mint később kiderült, a pénz ellenében sem kívánt megszabadulni tőle. Én meg... némi huzavona után hoppanálni akartam.
A pincérfiú ismét feltűnik, mire Noel elcsöndesül, és csak azután folytatja tovább, hogy ismét kettesben maradnak.
- A figyelmes úr erre belevágott a combomba egy másik, mérgezettnek bizonyuló fogat, én meg megzavarodva amputoportáltam valahova Pest környékére - homlokráncolva emlékszik vissza a történtekre. - Egy auror kutyája talált rám, mázlim volt. A nyelvemet elharaptam, a fél vesémet meg még az út során elhagytam. De jól vagyok, a börtönt is megúsztam.
Szája szegletében kisfiús huncutság ül, és bár tudja, hogy ebből komolyabb baja is származhatott volna, imádja az egészet. Különleges, adrenalindús élmény volt, amit nem cserélne el semmire sem.
Szál megtekintése

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. április 21. 14:16 | Link

Minabella
Április 15. délelőtt

Még, hogy a férfiak a perverz disznók! Nyilvánvalóan. Elnyíló ajkakkal pillant Minára, hiszen először el sem jut az agyáig, melyik szófordulata akasztotta meg a frissen szingli leányzót.
- Ne csináld ezt velem - süti le szemeit az asztalra, és száját megnyalva, fejét ingatva kezd vigyorogni. - Most hogy nézzek Zója szemébe? Hjaj, Minabellám.
Tovább ingatja fejét, majd vesz egy jól látható, mély levegőt, és míg partnere mesélni, ő az időközben megérkező teáját kezdi kavargatni.
- És Amerikában mit tanultál volna? - összébb húzott szemekkel kérdezi, őszintén érdekli a válasz. - Úgy érzem, nem is a tanulás érdekel, inkább a kitörés vágya. Ilyesmit érzek én is.
Egyedül sárkányok közelében érzi magát szabadnak, olyankor színes a világ. Különben minden fakó és szürke. Ez, az itteni élet nem élet. Számára nem. Itt nem más, mint egy magányos, sorvadó test, ami minden pillanatban a családjához vágyik vissza.
- Sose tudni hol bukkansz bele az igaziba - vonja meg vállait, miközben a szemben ülőt bámulja. A szemeiben csodálat bujkál, amiért Mina mindennek ellenére még mindig olyan pozitív, sugárzó személy tudott maradni. Széles vigyorral folytatja. - Zója biztos kiakad, ha fél év múlva bejelented neki, hogy bye, egyetem, hello, nagymama!
A megrovó és aggódó tekintetre futólag elszégyelli magát, és gyorsan bólogatva igyekszik megnyugtatni a lányt.
- Persze, tudom, tudom - mondja neki, és látszik is rajta, hogy tudja. Tudatában van a veszélynek. Ő egyszerűen ilyen hülye. - Nem vagyok boldog. Itt nem jó. Alig várom, hogy végezzek, és itt hagyjam ezt a koszfészket.
Szál megtekintése

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2019. december 28. 19:27 | Link



Az ajtó fölött bársonyos hangon csilingel az aranycsengő, ahogy óvatosan átlépem a cukrászda küszöbét. Bár mindig, mindenhol körbenézek, most egyetlen pillantást sem vetek a vendégtér felé, hiszen tekintetem azonnal megragad az édességpult fölé hajoló ismerős alakon, és azt, ha akarnám, sem tudnám elválasztani tőle. Zöldfényű íriszeim szótlan figyelik alakját, mellkasom előtt összefűzött karjaim fölött némán várok, a kisasszony hátha még a mai nap folyamán kitalálja, mit kíván. Nem siettetni akarom, ráérek, csak a hangjára vágyom, mint egy idióta kamaszfiú, aki még magának sem hajlandó bevallani, hogy rég kinőtt a lányok hülyék éveiből. A napjai tehát innentől kezdve meg vannak számlálva.
Míg a nő hátát nézem, azon filozofálok, vajon szabad-e megszólítanom azok után, hogy az évekkel ezelőtti incidenst követően az idei, gondolom, boldog karácsonyából is sikerült lecsippentenem egy napot. Örülnék, ha beszélhetnénk, ha egy kis időt együtt töltenénk, még akkor is, ha pontosan tudom, ebből, belőlünk nem lesz többé az, amit annak idején könnyű homokszemcseként hagytam kiperegni az ujjaim közül. Azt viszont nem tudom, ő hogy fog reagálni, ha hátrafordulva rám néz.
És akkor egyszerre meginduló szívvel pillantok le a kezemre, amin ott csillog házasságom záloga, és amit majd három éve minden nap viselek - akkor is, ha dolgozom, akkor is, ha mással vagyok. Nem vettem még le soha, most mégis úgy érzem, meg kell tennem, holott abban sem vagyok biztos, hogy Nadine - ha észrevesz egyáltalán - nem zár egy mosolygós intéssel rövidre. A szívem ritmikátlanul ver, ahogy a gyűrűmmel farkasszemet nézek. A gondolataim, mintha viharos tengeren hajóznék, keményen csapdosnak - fogalmam sincs, mit tegyek. Végül felpillantok a nőre, és nyelek egy nehezet.
Nem akarok hazudni Nádjának, de kínos helyzetet szülő, akár kimondatlan kérdésekre sincs szükségünk. Hiába húzom az időt, hiába keresek pro- és kontra érveket zakatoló agyamban, tudom, hogy erről, itt és most, nem szabad tudnia. Egyetlen gyors mozdulattal, mintha soha nem is létezett volna, mintha soha nem is rendelkezett volna semmilyen jelentőséggel húzom le a gyűrűt az ujjamról, és rejtem azt mélyen a nadrágzsebembe, majd megdörzsölve a helyét tekintetemet újra Nadine hátára emelem.
Ez vagy, Noel.
Férj, aki megtagadja a feleségét, hogy közelebb kerülhessen a napjait megszépítő, nyomorult vágyához.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2019. december 29. 19:07 Szál megtekintése

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2019. december 29. 20:13 | Link



Alig várom, hogy végre megforduljon és rám nézzen, hogy a tekintetünk találkozzon, mert látni akarom, mit váltok ki belőle. A gyomrom reszket, mert úgy érzem, most minden - az egész életem - azon áll vagy bukik, hogy a szemei, amikor megpillant, hogyan változnak meg - fénytelenné fakulnak vagy épp ellenkezőleg, felragyognak majd.
Aztán elakad a lélegzetem.
Mert megtörténik.
Egyszerre visszacsillanni látom a szemében minden reményem.
Csak állok ott a sor végén, az ajtóban, nézek rá némán, még pislogni sem merek, mert attól tartok, hogy ha megteszem, ő a pillanattal együtt válik kámforrá. A mellkasom lassan emelkedik meg és süpped vissza a kabát takarásában, a térdeim, érzem, majd összecsuklanak, de nem engedek saját gyengeségemnek. Most nem. A levegőt bent tartva, vonástalan arccal figyelem, végül vele együtt mosolyodom el én is. Az, hogy beszélni kezd, először el sem jut a tudatomig, és csak mikor újra felém pillant, akkor kezdek ismét magamhoz térni.
Ajkaim kiszélesednek, ahogy elindul felém, tekintetemmel egy óvatlan pillanatra sem eresztem; zöldjeim kék íriszeibe, arcának puha vonásaiba ivódnak, a félelem pedig, ami egészen idáig hatása alatt tartott, most úgy tűnik ki belőlem, mintha soha nem is létezett volna.
- Úgy hallottam, egynémelyik igen hamis tud lenni - szívom be a levegőt résnyire nyitott számon, miközben bal szemöldököm habozva feljebb araszol. Bori mesélt már az itt kapható macaronokról, és arról, hogy az egyik ribizlis falatkától a teste összes, még a leggyengébb, leghalványabb szőrszála is napokig rózsaszínű volt - haj, szemöldök, szőrszál, minden. És ha ő nem is nézett ki hülyén, míg pinkben tetszelgett, nálam egy hasonló baleset biztos, hogy tragédiát szülne. Vagy tragikomédiát. Mondjuk az otthoni bejgliről már így is, úgyis lemaradtam, szóval... elnyíló ajkakkal megvakarom a halántékom, utána oldalra billentem a fejem, és magamat megadva beleegyezően felhúzom a vállaimat, hogy derűs mosollyal elinduljak a nő után. Jobbommal gyorsan, mielőtt még kinézhetne nekünk egy helyet, átnyúlok a válla fölött, és a sarokban magányosan várakozó asztal felé mutatok. Aztán előrehajolok, és hangomat visszafojtva, csak nagyon halkan kezdek Nádja fülébe duruzsolni. - Ha már úgyis varanggyá változom miattad, legalább ne premier plán, az ablak mellett kelljen, hm?
Már, ha nem bánja, persze.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2019. december 29. 20:36 Szál megtekintése

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. május 27. 09:49 | Link

Rebeka


A gyerek rácsimpaszkodva a lábamra, teljes testsúlyával lóg, húsos, az erőlködéstől mostanra elsárgult ujjakkal kapaszkodik a nadrágom feszülő anyagába, és Merlinnek hála, még mindig képes az állát egyből úgy belevájnia a combomba, hogy azonnal zsibbadni kezdjek. Minden zavar nélkül, a dolgot megszokva lépek egyet előre a süteményes pult előtt kialakuló sorban.
- Nézd csak, Kornél - pillantok le rá, és ujjammal a karamellás kakaduk felé mutatok. - Van a kedvencedből.
Szemöldököm kérdőn ível felfelé, még hümmentek is egyet mellé, hátha válaszra méltat vagy legalább megmozdítja a fejét, de semmi. Pirospozsgás arccal, fogacskáit felfedő vigyorral bámul rám.
- Aaaapa? - hívja magára a figyelmem. - Anya mondta, hoooogy - leng ide-oda a lábam körül - hooooogy, hoooooogy nem szabad butának lenni, mint te szoktál.
Nahát, remek.
- Mert, mit csináltál? - kérdezem, és egy újabb lépést teszek a pult mellett. Pillantásom találkozik a minket néző eladóéval. - Egy hosszú kávét, és két kakadut szeretnék, köszönöm.
- Háááát - beszél közben a gyerek - megcsíptem Annát - és tessék, eddig bírta, egyszerre teli pofával kezd röhögni. - ...a szoknyája alatt.
Ő gurgulázva rötyög, nekem meg minden arcizmom megdermed. Érzem, ahogy elönt a víz és vörösödik a bőröm. Hangtalan pislogok, és míg a tálcánkért nyúlok, gyorsan körbesandítok, csak úgy ellenőrzés gyanánt, van-e a közelben ismerős.
Szál megtekintése

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. május 27. 10:40 | Link

Rebeka


Keresem-kutatom, és akkor - érzéseim szerint az utolsó pillanatban - megtalálom a kínjaim alól felmentést nyújtható tekintetet. Egyik kezemben a tálca, a másikkal meg irányba állítom a gyerek fejét, és megpaskolva a vállát, a kis vörös felé mutatok.
- Ezt még megbeszéljük, de most célozzuk meg Rebekát - mondom neki, és a süteményre éhes falu népe között, a tálcát magasra, lehetőleg mindenki feje fölé tartva, ügyesen átszlalomozzuk magunkat.
- Szia, Ribi néni - kiált vidáman Kornél, hogy a biztonság kedvéért még négy asztallal arrébb is mindenki hallja, mire én egy hosszú pillanatra lehunyom a szemem, és veszek egy mély levegőt. Nem mondom, megy ez a beszéd dolog, de van még hova fejlődni. - Mesét olvasol?
Kérdez, és már helyet is foglal a nő mellett. Lábai hevesen járnak, előre-hátra rúgkapál, kis kezei a könyv lapjai után nyúlnak.
- Anyának soooookkkaaaaal jobb könyvei vannak! - jelenti ki fújtatva, aztán felém fordul. - Apájé-á-i  - szemöldökeit összehúzva elgondolkodik, aztán megrántja a vállait és folytatja (jó, majd egyszer megtanul ragozni is) - csúnyák, nincsen bennük egyetlen rajz sem.
Végül én is leülök, és hátamat a támlának döntve jelentőségteljesen Rebekára nézek.
- Szóval jöttünk, nehogy unatkozni kezdj - mosolyodom el féloldalasan, szőkés hajamat kisöpörve a szememből.
Szál megtekintése

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. május 27. 12:07 | Link

Rebeka


Kedves, hogy Rebeka a Ribi-fricska messzemenő értelmezgetése helyett inkább a néni jelzőn akad le, mire én elmosolyodom, a gyerek meg türelmetlen bólogatni kezd. Aztán felkönyököl az asztalra, és mohón a sütemény egyikéért nyúl. Se villa, se tányér - ha nem tudnám biztosan, hogy az én fiam, akár még azt is gondolhatnám, hogy Jason-höz tartozik.
- Akkor te ízléstelen vagy? - Kornél komoly, egészen szánó pillantással illeti Rebekát, majd ráncolt homlokkal felém fordul. Az előző kiegészítéseképpen még azért hozzáfűzi: - Ízléstelen sárvérű.
A kávéscsésze a kezemmel együtt áll meg a levegőben, miközben villanó zöldekkel közelebb hajolok, és szigorú vonású, mosolytalan arccal a gyereket kezdem fixírozni.
- Ha még egyszer ilyet hallok, Kornél, se lego, se Mina nem lesz, de még Pitypangot is elveszem - mondom neki fenyegetően, majd a fejemet csalódott dühvel megcsóválva, szégyenteljesen Rebekára nézek. - Sokat van Nelli nénjével, aki...
...ha kell, ha nem, édességgel és - csupán nevelési szándékkal természetesen - hibátlan aranyvérű nézeteivel tömi a fejét.
- NEM! - harsogja karamellás szájjal, mérgesvörösben játszó, nagyra fújt orcákkal. - Megmondizlak anyának és úgy kikapsz, hogy csak na!
Tudom, hogy egy pillanat és sírni fog, de nem törődöm vele. Mintha csak az időjárásról beszélgettünk volna az imént, a kávémmal együtt visszadőlök a szék támlájához, és (nem épp) felhőtlen mosollyal Rebekához fordulok. Remélem, nem akar még gyereket szegény, mert ha igen, most bizonyosan számot vet az életével. Bocsánat.
- Hagyjuk, ez a nem-korszak kikészít - sóhajtok észrevétlen, aztán a könyve felé intek az állam hegyével. - Animágia? Mégis miért? Ismerkedj inkább, pasizz, járj el szórakozni a barátnőiddel.
Szál megtekintése

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. május 27. 14:19 | Link

Rebeka


A kérdésre, hogy Nadine szigorú-e annyira, hogy megbüntessen, ó, egek!, majdnem visszaengedem a kávét a csészébe, de aztán még éppen idejében vagyok képes a torkom felé terelgetni az éltető feketét. A szám sarka ugyan mosolyra kanyarodik, de még véletlenül sem szólalok meg. Észrevétlen, csupán a háttérből figyelem, vajon mit mond erre a könnyes szemű kiscsibészem.
- Sarokba szokott állítani - vallja be duzzogós-szipogva, és még a sütit is leteszi, hogy hihetőbb legyen, mily sanyarú sorsot szánt neki a jóélet. Hát most mit mondjak? Ért hozzá.
Leteszem a csészét, és kontroll alatt tartott vonásaim felett, komolyan bólintok párat.
- Mert megérdemled, drágám - felelem kedvesen. Egy nap majd elmesélem neki, miként bánt velem az én apám, hogy sarokbaállítás helyett ő mivel büntetett. Addig viszont higgye csak: nincs az üres, néma falnál rosszabb. Tekintetem átpártol a nőhöz, szavaira halkan kuncogni kezdek. - Áhh. Ez a gazfickó épp most árulta el, hogy kislányok szoknyája alá nyúlkál hobbiból... nincs nekem tíz évem.
Erre a könnyes szemű kiskrapek rötyögni kezd, és fejével szégyenlősen Rebekához bújik.
- Kihagyhatatlan ajánlat? - gondolkodást mímelve kérdezek vissza. - Hát, néhány évvel ezelőtt még annak számítottam, de hogy most ki van porondon, jó kérdés. Az egyik Payne vagy valamelyik Radetzky esetleg?
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2022. május 27. 14:21 Szál megtekintése

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. május 27. 19:27 | Link

Rebeka


Csak figyelem őket onnan, az arcom elé tartott kávéscsésze mögül; a túl sokszor büntetésben lévő, vígasztalhatatlan kisfiút és az ő nyelvén olyan jól értő fiatal nőt, és halványan mosolygok. Egészen különös érzés, mikor valaki komoly úriemberként kezeli a fiam, amikor kedves hozzá és szereti őt. Kornél piciny mutatóujjával rajzolni kezd Rebeka combján, s ritmikátlan hüppög mellé - mind tudjuk: a megértést is meg kell siratni.
- Ajajj, biztos vagy te ebben? Apa meg a szoknyák? Jobb, ha vigyázol, mert ezzel veszélyes terepre merészkedsz - figyelmeztetem kiszélesedő ajkakkal, fejemet apró mozdulatokkal megingatva közben. Kornél hangosan nevetgél, úgy tűnik, kezd valamiféle halovány fogalma lenni a nemekről és a köztük kialakuló kapcsolatokról - persze, csak úgy, mint bármely háromévesnek.
- Mina nem hord szoknyát - vág közbe a gyermek, testével egészen nekidőlve a számára most mentsvárként jelenlevő Rebekának. - És annyi soksoksok állata van, mindet nagyon szeretem. Hercegnő a legszebb. Ő Mina cicája, és apa mindig csúnyákat mond róla, ha Mina nem hallja. És Ribi néni, képzeld el, jó? Elképzelted? Szólj, ha elképzelted! Mina anyukája cicológus, és bár már nagyon öreg, mint a Mikulás felesége, tudod, Télanyu, mégis van egy kislánya. Phu, és ő olyan idegesí...
- Kornél? - szakítom félbe, míg az arcomról le nem ég teljesen a bőr. - Talán engedjük meg Rebekának, hogy ő is meséljen kicsit. Egyed a kakadudat, mert tudod, egy idő után elzöldül benne a karamella, és citromízű lesz.
Nem akarom tudni, Nadine előtt miket mond ez a gyerek rólam meg Mináról, vagy rólam és bárki másról, akivel együtt lát vagy csak valahol hall róla, és ha már itt tartunk, az sem érdekel, a szemében mennyire számítok idősnek. Bocsánatkérően pillantok át az asztal túloldalára, majd futólag a homlokomhoz nyúlok. Izzadok?
- Ó - bukik ki belőlem a megdöbbenés. Alulról, majdhogynem értetlenül nézem a vöröst; jó parti, én? Látszik, hogy nem ismer túl közelről. Hitetlenül és ezzel kapcsolatban nagyon mást gondolva nevetek fel, és a fejemet csóválva folytatom. - Szerintem Mina mást mondana. Vagy Nadine. Vagy Fanni. Vagy Annelie. Vagy...
Inkább nem folytatom. Túl hosszúra nyúlik a lista, és attól tartok, már nem is emlékszem minden pontjára.
- Az egyik Radetzky gyerek nemrég jött vissza Magyarországra. Szoktam látni a faluban, szerintem nincs senkije. Elég bunkó képe van, sántít is, meg szürcsög, és olyan idétlenül szívogatja az orrát, nem tudom - tanácstalanul megvakarom a halántékomat. - Őszintén szólva, nem a legszebb látvány, de hát, ízlések és pofonok - vakarózva megvonom a vállam. - Én köszönöm, azt hiszem, ennyi év után, megannyi kerülőúttal és félresiklott beszélgetéssel, de végül teljes biztonsággal kijelenthetem, hogy révbe értem.
Szál megtekintése

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. május 27. 21:13 | Link

Rebeka


- Hát... - kezdem bűnbánóan - mondhatjuk így is - összegzem aztán félhangosan a Radetzky-ügyet, és a fejem kissé megdöntve én is nevetni kezdek. Számomra mindaz, amit ezek a férfiak képviselnek (izzadtságot-taknyot-nyálat egybefolyva, koszos-lyukas öltözetet, erőfitoktatást, farokméretegést és a másikat semmibe vevő, becsmérlő stílust - gondolom én, ugyebár -), elfogadhatatlannak tűnik, habár való igaz, sokszor a másik véglettel, Jason medencés habparty életfelfogásával sem tudok mit kezdeni.
- Nem kérem már - szólal meg közben Kornél, és a széttrancsírozott süti utolsó két falatkáját előredőlve átnyújtja nekem az asztal fölött. Azután csokis kezével Rebeka arcához ér, ragyogó tekintettel megsimogatja őt, miközben lóbálni kezdi a lábát.
- Köszi, drágám - veszem át tőle a kakadu maradványait, és kérdés nélkül benyomom a számba. A karamella már rég citromízű, de nem érdekes. - Viszont mielőtt még meggondolatlanul esélyt adnál egy őstuloknak, muszáj rákérdeznem, hogy mi van a... - hogy is hívták? - valakiddel. Mármint, volt valakid, vagy nem?
Szál megtekintése

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. május 28. 11:18 | Link

Rebeka


Nem szeretném megsérteni annak kimondásával, hogy ha ő nem tudja, nekem mégis honnan kellene, de aztán még éppen időben legördül ajkairól egy név, amiről feldereng előttem egy megfakult, szürke emlék. Áh, tényleg, Edmund. A mázlistát hasonlóan szerencsés névvel áldotta meg az élet, mint minket, Ombozikat. Bólintok, hogy az lesz az, szerintem én is rá gondoltam, majd a már rég kihűlt kávé utolsó két kortyát is eltüntetve értetlenül felhümmentek.
- Megcsalt? - kérdezem. Ujjaimmal végigsimítok szőrös államon, tekintetem az asztal másik végén ülő vonásait bújja. Hiába tesz úgy, mintha ez nem fájna neki, látom rajta. Eszembe jut Fanni, aki már a feleségem volt, mikor az íreknél belebotlottam Minába. És a feleségem volt akkor is, amikor a karácsonyi vásárban megpillantottam Nádját. A zajos-szagos emlékek gyors egymásutánban pörögnek le lelki szemeim előtt, és csak mikor a kávéscsésze alja halkan az asztalhoz ér, szólalok meg. - Sajnálom. Ezt megélni nem lehet egyszerű.
Megtenni annál könnyebb. Pillantásom Kornélra esik; mindennél jobban akartam őt. Felrémlik az erdei túra, Nadine tekintete, a benne megcsillanó kérés-kérdés, az enyémben pedig tudom, ott ragyogott a válasz. Mindennek ellenére, ahogy az életünk alakult, akiket megbántottam, akiket elhagytam..., semmit sem csinálnék másként, és azt hiszem, ennél a világon nincs jobb érzés. Elmosolyodom, ahogy nézem a gyerekemet. Ő Rebekával van elfoglalva, ragacsos ujjaival már a vörös tincsek között túr, és ki tudja, min nevetgél. Boldognak látszik és hiánytalannak.
- Te magad mondtad - jegyzem meg felemelkedő szemöldökkel, aztán elvigyorodom. - Még hogy a nők mindenre emlékeznek, igen, igen, persze. Kint ültünk a tetőn, lyukasagyúkám, és rozéfröccsöt ittál.
Szál megtekintése

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. június 13. 12:12 | Link

Rebeka


Nos, igen. Ez így más - valahol. Ugyanakkor nem is kérdés, hogy fájó, hiszen a kimondatlan is létezik és hat, sokszor jóval erősebben, mint az éjszaka sötétjében egymás közé suttogott szavak. Rémisztően csodálatos, az embert még a hideg is kirázza, ha csak belegondol, hogy a teste mélyén, valahol a lelke középpontjában megszülető érzések szavak nélkül is képesek kommunikálni, kapcsolódni és metamorfózisba lépni egy másik testben formálódó érzéshalmazzal. Két fizikai test rejtekében meghúzódó lelki lét, mint kérges fába vájt odú, anélkül érti egymást, hogy a fizikai valóságot hangok töltenék meg. Hát ennyi volna a mindenség értelme? A kapcsolódás és a gyermek képében megszülető közös lenyomat? A te és én eggyé válása.
- Lesz más - mondom szűkszavún. Mert mindig jön más; helyette is, helyetted is. Iszonytató érzés, gyomorforgató és elkeserítő, de így van. Aztán egy idő után valahogy még fájni is elfelejt a gondolat, hogy pótolható vagy. Hogy valaki sokkal inkább passzol a másikhoz, mint te valaha is tudtál, hiába feszültél meg az erőlködéstől. - Vagy már van is?
Elmosolyodom, és sóhajtva fészkelődni kezdek. Kornél jól lakott, sértegetett, rúgkapált és mázolt illetlenül, szóval akár haza is ehet minket a fene, hátha rá tudom venni egy kis délutáni szunyókálásra, és így talán sikerül elkerülni az altatás előtti véget nem érő hisztit, amit egyébként már otthon, az anyjának fog leművelni, és tudom, hjaj, tudom, hogy Nadine nagyon, de nagyon fog érte szeretni. Ha nálad van, Noel, mondja mindig szegény, estére képtelenség vele bírni. Mintha egész nap édességgel tömnéd. Pedig nem. Tényleg nem.
- Gyere, drágám - szólok a kissrácnak. - Nézzünk valami finomat Minának, aztán induljunk.
- Neeeem megyünk - rázza meg a kis a fejét azonnal, és a csokis tenyerével tüntetőleg rá fog Rebeka combjára. - Nem akarooook!
- Kornél, nézd csak azt a vastag könyvet ott - mutatok az említett animágia tankönyvre. - Rebekának azt mind el kell olvasnia, és ha itt maradunk, sosem végez vele. De megígéri nekünk, hogy egy délután átugrik hozzánk, ugye, Rebi néni? Köszönd meg a közös sütizést, aztán pucolás.
Kornél arcára mélységes ellenszenv költözik; úgy acsarkodik, mintha a világ legrémesebb feladata elé állítottam volna. Dehát semmi baj, kezdek hozzászokni ehhez az utálatos kis pofázmányához, amivel ilyenkor rám néz. Egyébként fogalmam sincs, melyikünktől örökölhette ezt a stílust, de azért szentül próbálom hinni, hogy Nadine volt ilyen piszok kiállhatatlan gyerekkorában.
- Nagyszerű, mutasd meg Rebekának, milyen ráncos kis törpe vagy néha - mondom neki higgadtan, aztán nevetve felállok. - Amúgy el se hinné nekem, hogy ilyen is tudsz lenni, szóval hajrá, kisfiam. Megy ez még ennél jobban is, nem? Erőltesd még, ez az, nyomjad neki.
Karjait szorosan egymásba fűzi, úgy nyújtja ki a nyelvét rám, majd könnyes kiskutyaszemekkel Rebekához fordul. Jaj, Merlinem, gyerele.

Óráknak tűnő izzasztó percekkel később, mikor suttogva ezerszer is bocsánatot kértem a nőtől, és úgy tettem, mintha nem látnám az együttérzést mímelő, egyébiránt lesajnáló pillantásokat, jobbomban a síró gyerek csokis kezével, balomban meg a hatféle süteménnyel elindulunk haza, hogy a féktelennek ígérkező tombolás már otthon, a négy fal között vegye kezdetét.

//  Love //
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2022. június 13. 12:16 Szál megtekintése

Czukorvarázs Cukrászda - Ombozi Noel hozzászólásai (25 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed