36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. május 27. 09:49 | Link

Rebeka


A gyerek rácsimpaszkodva a lábamra, teljes testsúlyával lóg, húsos, az erőlködéstől mostanra elsárgult ujjakkal kapaszkodik a nadrágom feszülő anyagába, és Merlinnek hála, még mindig képes az állát egyből úgy belevájnia a combomba, hogy azonnal zsibbadni kezdjek. Minden zavar nélkül, a dolgot megszokva lépek egyet előre a süteményes pult előtt kialakuló sorban.
- Nézd csak, Kornél - pillantok le rá, és ujjammal a karamellás kakaduk felé mutatok. - Van a kedvencedből.
Szemöldököm kérdőn ível felfelé, még hümmentek is egyet mellé, hátha válaszra méltat vagy legalább megmozdítja a fejét, de semmi. Pirospozsgás arccal, fogacskáit felfedő vigyorral bámul rám.
- Aaaapa? - hívja magára a figyelmem. - Anya mondta, hoooogy - leng ide-oda a lábam körül - hooooogy, hoooooogy nem szabad butának lenni, mint te szoktál.
Nahát, remek.
- Mert, mit csináltál? - kérdezem, és egy újabb lépést teszek a pult mellett. Pillantásom találkozik a minket néző eladóéval. - Egy hosszú kávét, és két kakadut szeretnék, köszönöm.
- Háááát - beszél közben a gyerek - megcsíptem Annát - és tessék, eddig bírta, egyszerre teli pofával kezd röhögni. - ...a szoknyája alatt.
Ő gurgulázva rötyög, nekem meg minden arcizmom megdermed. Érzem, ahogy elönt a víz és vörösödik a bőröm. Hangtalan pislogok, és míg a tálcánkért nyúlok, gyorsan körbesandítok, csak úgy ellenőrzés gyanánt, van-e a közelben ismerős.
Hozzászólásai ebben a témában

Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2022. május 27. 10:14 | Link

Noel

Előtte egy csodaszép habos latte, egy még szebb és még habosabb sütemény, és egy vaskos kötet az animágia rejtelmeiről. Kicsit elhanyagolta ezt a témát mostanában, és lassan bele kell vetnie magát a dolgok sűrűjébe, így időszerű, hogy fejlessze tudását a témában. Komoly koncentrációt igényelne a feladat, és úgy öt egész percig sikerül is tartania, míg csapongó figyelme el nem terelődik a pultnál sorakozó Noelékre.
Az anyukaösztönei rögtön bekapcsolnak, ahogy meglátja a tündérien vigyorgó gyereket, innentől tudvalevő, hogy neki vége. Kornél egész egyszerűen túl aranyos, hogy ne rá figyeljen az unalmas átváltoztatástan anyagok helyett. Ahhoz sajnos elég sokan vannak és elég távol is ül, hogy a beszélgetést ne hallja, így fejben gyárt aranyosabbnál aranyosabb párbeszédeket. Elég pontos elképzelése van arról, hogy az ilyen korú kölykök miről szeretnek fecsegni az apjuknak, az anyjuknak, vagy igazából bárkinek, aki hajlandó velük szóba állni. Kicsit hiányoznak is azok az idők, amikor még vigyázott a törpékre. Meg hiányzik az életéből végre egy saját gyerek is. Egyre erősebb benne a vágy és a kétségbeesés, hogy sosem fogja megtalálni azt, akivel ezt megvalósíthatja. Tisztára olyan hormoningadozásai vannak, mint amilyenek utoljára kamaszkorában.
Mikor Noel ismerősök után kutatva körbe pillant, kedves mosolyt küld feléjük, mint ahogy mindenki más felé is szokott, aki véletlenül ránéz. Annyira ösztönös és szívből jövő dolog ez, hogy nem tudja és nem is akarja visszafogni.




Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. május 27. 10:40 | Link

Rebeka


Keresem-kutatom, és akkor - érzéseim szerint az utolsó pillanatban - megtalálom a kínjaim alól felmentést nyújtható tekintetet. Egyik kezemben a tálca, a másikkal meg irányba állítom a gyerek fejét, és megpaskolva a vállát, a kis vörös felé mutatok.
- Ezt még megbeszéljük, de most célozzuk meg Rebekát - mondom neki, és a süteményre éhes falu népe között, a tálcát magasra, lehetőleg mindenki feje fölé tartva, ügyesen átszlalomozzuk magunkat.
- Szia, Ribi néni - kiált vidáman Kornél, hogy a biztonság kedvéért még négy asztallal arrébb is mindenki hallja, mire én egy hosszú pillanatra lehunyom a szemem, és veszek egy mély levegőt. Nem mondom, megy ez a beszéd dolog, de van még hova fejlődni. - Mesét olvasol?
Kérdez, és már helyet is foglal a nő mellett. Lábai hevesen járnak, előre-hátra rúgkapál, kis kezei a könyv lapjai után nyúlnak.
- Anyának soooookkkaaaaal jobb könyvei vannak! - jelenti ki fújtatva, aztán felém fordul. - Apájé-á-i  - szemöldökeit összehúzva elgondolkodik, aztán megrántja a vállait és folytatja (jó, majd egyszer megtanul ragozni is) - csúnyák, nincsen bennük egyetlen rajz sem.
Végül én is leülök, és hátamat a támlának döntve jelentőségteljesen Rebekára nézek.
- Szóval jöttünk, nehogy unatkozni kezdj - mosolyodom el féloldalasan, szőkés hajamat kisöpörve a szememből.
Hozzászólásai ebben a témában

Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2022. május 27. 11:03 | Link

Noel

Üzenet átment, megindulnak felé, szóval gyors mozdulatokkal összébb pakol, hogy elférjen a tálca is, meg a széket se foglalja el a táskája. Kistáskával nyilván nem járhat sehova, kell az a bőrönd méretű a rengeteg cuccának.
Sok mindent hallott már a nevével kapcsolatban, de így mondjuk még sosem szólították. Az első meghökkenés után kitör belőle a nevetés, mert annyira nonszensz és szórakoztató, hogy nem tudná megállni. - Csak semmi néni, hányszor mondtam már. Nem vagyok ám olyan öreg -  ingatja a fejét. Persze már megszokta, tizenhat éves kora óta rendszerint nénizik, de hát azért mégis csak egy fájdalmas pont, akárhányszor emlékeztetik arra, hogy már nem gyerek.
- Ez is egy olyan csúnya könyv tudod, rajzok nélkül, mert én az ilyen meséket szeretem. - Meg az összes többi félét. Igazából tökre nem válogat, ami olykor vezet botlásokhoz, de hát enélkül tutira nem alakulna ki éles kritikai érzéke és sajátos stílusa.
- Pedig már épp fenyegetett annak veszélye, hogy szörnyethalok unalmamban. - És egyébként igen. Mármint ez aztán minden, csak nem szórakoztató igazából, szóval jobban örül a társaságnak. - Mi újság? - kérdése első sorban Noelhez irányul, de van egy olyan egészen erős megérzése, hogy Kornél éppúgy magára fogja venni, és elmeséli meg a legújabb pletykáit.

Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. május 27. 12:07 | Link

Rebeka


Kedves, hogy Rebeka a Ribi-fricska messzemenő értelmezgetése helyett inkább a néni jelzőn akad le, mire én elmosolyodom, a gyerek meg türelmetlen bólogatni kezd. Aztán felkönyököl az asztalra, és mohón a sütemény egyikéért nyúl. Se villa, se tányér - ha nem tudnám biztosan, hogy az én fiam, akár még azt is gondolhatnám, hogy Jason-höz tartozik.
- Akkor te ízléstelen vagy? - Kornél komoly, egészen szánó pillantással illeti Rebekát, majd ráncolt homlokkal felém fordul. Az előző kiegészítéseképpen még azért hozzáfűzi: - Ízléstelen sárvérű.
A kávéscsésze a kezemmel együtt áll meg a levegőben, miközben villanó zöldekkel közelebb hajolok, és szigorú vonású, mosolytalan arccal a gyereket kezdem fixírozni.
- Ha még egyszer ilyet hallok, Kornél, se lego, se Mina nem lesz, de még Pitypangot is elveszem - mondom neki fenyegetően, majd a fejemet csalódott dühvel megcsóválva, szégyenteljesen Rebekára nézek. - Sokat van Nelli nénjével, aki...
...ha kell, ha nem, édességgel és - csupán nevelési szándékkal természetesen - hibátlan aranyvérű nézeteivel tömi a fejét.
- NEM! - harsogja karamellás szájjal, mérgesvörösben játszó, nagyra fújt orcákkal. - Megmondizlak anyának és úgy kikapsz, hogy csak na!
Tudom, hogy egy pillanat és sírni fog, de nem törődöm vele. Mintha csak az időjárásról beszélgettünk volna az imént, a kávémmal együtt visszadőlök a szék támlájához, és (nem épp) felhőtlen mosollyal Rebekához fordulok. Remélem, nem akar még gyereket szegény, mert ha igen, most bizonyosan számot vet az életével. Bocsánat.
- Hagyjuk, ez a nem-korszak kikészít - sóhajtok észrevétlen, aztán a könyve felé intek az állam hegyével. - Animágia? Mégis miért? Ismerkedj inkább, pasizz, járj el szórakozni a barátnőiddel.
Hozzászólásai ebben a témában

Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2022. május 27. 13:46 | Link

Noel

Nem bírja, kész, tudja hogy nem kéne, de túl jól szórakozik ezeken a beszólásokon. Persze, ha a sajátja lenne ő is nyilván megdorgálná érte, szóval igyekszik úgy megfulladni a visszafojtott nevetéstől, hogy legalább Kornél ne lássa, és ne vegye ezt biztatásnak. Tudja, hogy működnek a gyerekek, és hogy ilyenkor még véletlenül sem szabad nekik megerősítő jeleket küldeni.
- Anya ilyen szigorú, hogy ha megmondizod apát, akkor kikap? - Talán így a sírásra görbülő ajkak hátha ellenkező irányba görbülnek egy lehetséges szövetséges megtalálásával. Ez általában egész jó taktika szokott lenni. Nadrágzsebéből azért előkotor egy zsebkendőt, hogyha beütne a baj is hamar megoldják.
- Ha szerencséd van lesz egy jó tíz éved, mielőtt megint rákezd, mikor kamaszodik. - A második dackorszak talán még az elsőnél is rosszabb, mert akkor már elég nagyok és okosak ahhoz, hogy rendes vitákat kerekítsenek és teljes hülyeségeket csináljanak.
- Már elkezdtem, nincs visszaút. A barátaimra van időm, a férfiakat meg... hagyjuk inkább. - Időszerűnek érzi, hogy megkóstolja végre sütijét, hogy elüldözze a mindenféle hímek által okozott rossz szájízt. - Vagy ha van valami kihagyhatatlan ajánlatod szólj. - Végülis, sosem lehet tudni, mikor és hol talál rá az igazi. Nem, ez abszolút nonszensz módon hangzik, de az esélyt megadja magának.

Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. május 27. 14:19 | Link

Rebeka


A kérdésre, hogy Nadine szigorú-e annyira, hogy megbüntessen, ó, egek!, majdnem visszaengedem a kávét a csészébe, de aztán még éppen idejében vagyok képes a torkom felé terelgetni az éltető feketét. A szám sarka ugyan mosolyra kanyarodik, de még véletlenül sem szólalok meg. Észrevétlen, csupán a háttérből figyelem, vajon mit mond erre a könnyes szemű kiscsibészem.
- Sarokba szokott állítani - vallja be duzzogós-szipogva, és még a sütit is leteszi, hogy hihetőbb legyen, mily sanyarú sorsot szánt neki a jóélet. Hát most mit mondjak? Ért hozzá.
Leteszem a csészét, és kontroll alatt tartott vonásaim felett, komolyan bólintok párat.
- Mert megérdemled, drágám - felelem kedvesen. Egy nap majd elmesélem neki, miként bánt velem az én apám, hogy sarokbaállítás helyett ő mivel büntetett. Addig viszont higgye csak: nincs az üres, néma falnál rosszabb. Tekintetem átpártol a nőhöz, szavaira halkan kuncogni kezdek. - Áhh. Ez a gazfickó épp most árulta el, hogy kislányok szoknyája alá nyúlkál hobbiból... nincs nekem tíz évem.
Erre a könnyes szemű kiskrapek rötyögni kezd, és fejével szégyenlősen Rebekához bújik.
- Kihagyhatatlan ajánlat? - gondolkodást mímelve kérdezek vissza. - Hát, néhány évvel ezelőtt még annak számítottam, de hogy most ki van porondon, jó kérdés. Az egyik Payne vagy valamelyik Radetzky esetleg?
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2022. május 27. 14:21
Hozzászólásai ebben a témában

Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2022. május 27. 16:49 | Link

Noel

- Hát ez igazán szörnyű! - Meg kell élni ezeket a tragédiákat, hogy aztán az ember felnőtt kroában rájöjjön, mennyivel jobb volt hosszú percekig bámulni a falat, mint az az élethelyzet, amiből szeretne kimászni. Rebit mondjuk sosem állították sarokba, az anyukája nem hitt az ilyen régimódi nevelési elvekben - tegyük hozzá annyira azért nem is volt rossz gyerek, hogy komoly büntetéseket érdemeljen.
- Apukád nem tanította meg, hogy nem nyúlkálunk a lányok szoknyája alá? - Még rosszalóan ingatja is egy kicsit a fejét, mielőtt megsimogatná a hozzábújó buksit. Nem lehet haragudni erre a gyerekre.
- Még most is elég jó parti vagy. - És ezt most minden hátsószándék nélkül, mint egy tényt jelenti ki. Jóképű, jó családból, jó állással, szép gyerekkel, nem igazán látja a hibát, ami miatt értékét vesztette volna. - Tőlem aztán az egyik Payne vagy Radetzky is lehet. Bár nem gondolnám, hogy egy súlycsoport vagyunk, tudod, nincs tisztára sikált gazdag aranyvérű család mögöttem. - Bár elvileg ha kategorizálni kell, aranyvérűként szerepel a nyilvántartásban, de nem az a fajta, akikről meg van a véleménye. Már nem konkrétan bizonyos emberekről, hanem ezekről a családnak nevezett pénzintézetekről. - Na és te most... vagy ti most? - Egy időben igyekezett számon tartani, hogy akkor együtt vagy külön, vagy kivel vagy mi történik, de mostanában feladta. Elég baja van a saját életével, nem hogy még a legfrissebb pletykákkal is naprakész legyen.
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. május 27. 19:27 | Link

Rebeka


Csak figyelem őket onnan, az arcom elé tartott kávéscsésze mögül; a túl sokszor büntetésben lévő, vígasztalhatatlan kisfiút és az ő nyelvén olyan jól értő fiatal nőt, és halványan mosolygok. Egészen különös érzés, mikor valaki komoly úriemberként kezeli a fiam, amikor kedves hozzá és szereti őt. Kornél piciny mutatóujjával rajzolni kezd Rebeka combján, s ritmikátlan hüppög mellé - mind tudjuk: a megértést is meg kell siratni.
- Ajajj, biztos vagy te ebben? Apa meg a szoknyák? Jobb, ha vigyázol, mert ezzel veszélyes terepre merészkedsz - figyelmeztetem kiszélesedő ajkakkal, fejemet apró mozdulatokkal megingatva közben. Kornél hangosan nevetgél, úgy tűnik, kezd valamiféle halovány fogalma lenni a nemekről és a köztük kialakuló kapcsolatokról - persze, csak úgy, mint bármely háromévesnek.
- Mina nem hord szoknyát - vág közbe a gyermek, testével egészen nekidőlve a számára most mentsvárként jelenlevő Rebekának. - És annyi soksoksok állata van, mindet nagyon szeretem. Hercegnő a legszebb. Ő Mina cicája, és apa mindig csúnyákat mond róla, ha Mina nem hallja. És Ribi néni, képzeld el, jó? Elképzelted? Szólj, ha elképzelted! Mina anyukája cicológus, és bár már nagyon öreg, mint a Mikulás felesége, tudod, Télanyu, mégis van egy kislánya. Phu, és ő olyan idegesí...
- Kornél? - szakítom félbe, míg az arcomról le nem ég teljesen a bőr. - Talán engedjük meg Rebekának, hogy ő is meséljen kicsit. Egyed a kakadudat, mert tudod, egy idő után elzöldül benne a karamella, és citromízű lesz.
Nem akarom tudni, Nadine előtt miket mond ez a gyerek rólam meg Mináról, vagy rólam és bárki másról, akivel együtt lát vagy csak valahol hall róla, és ha már itt tartunk, az sem érdekel, a szemében mennyire számítok idősnek. Bocsánatkérően pillantok át az asztal túloldalára, majd futólag a homlokomhoz nyúlok. Izzadok?
- Ó - bukik ki belőlem a megdöbbenés. Alulról, majdhogynem értetlenül nézem a vöröst; jó parti, én? Látszik, hogy nem ismer túl közelről. Hitetlenül és ezzel kapcsolatban nagyon mást gondolva nevetek fel, és a fejemet csóválva folytatom. - Szerintem Mina mást mondana. Vagy Nadine. Vagy Fanni. Vagy Annelie. Vagy...
Inkább nem folytatom. Túl hosszúra nyúlik a lista, és attól tartok, már nem is emlékszem minden pontjára.
- Az egyik Radetzky gyerek nemrég jött vissza Magyarországra. Szoktam látni a faluban, szerintem nincs senkije. Elég bunkó képe van, sántít is, meg szürcsög, és olyan idétlenül szívogatja az orrát, nem tudom - tanácstalanul megvakarom a halántékomat. - Őszintén szólva, nem a legszebb látvány, de hát, ízlések és pofonok - vakarózva megvonom a vállam. - Én köszönöm, azt hiszem, ennyi év után, megannyi kerülőúttal és félresiklott beszélgetéssel, de végül teljes biztonsággal kijelenthetem, hogy révbe értem.
Hozzászólásai ebben a témában

Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2022. május 27. 20:05 | Link

Noel

Veszélyes terep? Egyre jobb, egyre jobb, ezek a kedvencei. Így hát hagyja, hogy Kornél kiadja magából ami apa és a szoknyák kapcsolatáról eszébe jut. Valószínű ki kellene javítania, hogy szokjon át inkább a Rebi nénire, de nem akarja megzavarni ezt az igen fontos mondandót. - Elképzeltem, elképzeltem! - Na de még hogy elképzelte! Azt ugyan nem egészen tudja, hogy mit, de azt nagyon. Aztán ahogy el is képzeli, úgy egyre szórakoztatóbb lesz, a Télapó cicológus feleségével. Nagyon küzd, és sikert arat, így nem neveti el magát. A bocsánatkérő pillantásra csak megrázza a fejét, hogy neki ez egyáltalán nem problémás. Ezt szereti többek között nagyon a gyerekekben, hogy egyrészről ennyire őszinték, másrészről ennyire kreatívak és élénk a fantáziájuk.
Nem érti ezt az értetlen pillantást, de nem is kell mindent értenie. Int, hogy hagyja csak a felsorolást, nem kíváncsi ám tételesen minden nőre, akihez köze volt. Bár kétségkívül voltak idők, mikor kapva kapott volna az alkalmon, hogy minden elhibázott romantikus lépésről beszámoltassa, de úgy tűnik, végre elkezd felnőni.
- Szóval valójában minden, csak nem egy kihagyhatatlan lehetőség? - Elneveti magát, ahogy visszagondol, mi minden hangzott el. Komolyan, egyetlen pozitív gondolat vagy szép szó sem került elő. - De lehet egy esélyt megérdemelne. - A férfiak amúgy is mindig annyira furcsán látják egymást.
- Na ennek örülök! - Olyan őszintén boldog mosoly költözik ajkaira, mintha legalább valaki kiskutyás videókat mutogatna neki. Mások boldogságától ő is boldog lesz, legalábbis ha kedveli azt az embert. Bár kevés olyan ember van, akit nem kedvel igazán.
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. május 27. 21:13 | Link

Rebeka


- Hát... - kezdem bűnbánóan - mondhatjuk így is - összegzem aztán félhangosan a Radetzky-ügyet, és a fejem kissé megdöntve én is nevetni kezdek. Számomra mindaz, amit ezek a férfiak képviselnek (izzadtságot-taknyot-nyálat egybefolyva, koszos-lyukas öltözetet, erőfitoktatást, farokméretegést és a másikat semmibe vevő, becsmérlő stílust - gondolom én, ugyebár -), elfogadhatatlannak tűnik, habár való igaz, sokszor a másik véglettel, Jason medencés habparty életfelfogásával sem tudok mit kezdeni.
- Nem kérem már - szólal meg közben Kornél, és a széttrancsírozott süti utolsó két falatkáját előredőlve átnyújtja nekem az asztal fölött. Azután csokis kezével Rebeka arcához ér, ragyogó tekintettel megsimogatja őt, miközben lóbálni kezdi a lábát.
- Köszi, drágám - veszem át tőle a kakadu maradványait, és kérdés nélkül benyomom a számba. A karamella már rég citromízű, de nem érdekes. - Viszont mielőtt még meggondolatlanul esélyt adnál egy őstuloknak, muszáj rákérdeznem, hogy mi van a... - hogy is hívták? - valakiddel. Mármint, volt valakid, vagy nem?
Hozzászólásai ebben a témában

Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2022. május 27. 21:34 | Link

Noel

Arra nem volt felkészülve, hogy édes kis ujjacskák fogják csokicsíkosra festeni az arcát, pedig sok mindenre fel van ám készülve. Legalább emlékezteti arra, hogy időszerű lenne, ha a sütije és a kávéja is fogyna, mert olyan kedélyesen elcsevegnek itt, hogy a latte már jéghideg, a süteményen meg lassan összeesik a hab. Szóval nagyon lelkesen a szájába lapátol két villával a krémes finomságból, ami után utána küld némi kávét, amiben majdnem sikerül megfulladnia a kérdés hallatán. Erre nem volt felkészülve. Elegánsan köhécsel néhányat, mielőtt tökéletesen magához térne.  - Nem tudom kire gondolsz. - Na jó, igazából de, túl sok mindenkire nem lehet gondolni. - Vagyis ha Edmundra célzol... igazából nem voltunk együtt. Aztán lecserélt. Ennyi. - Még tettetett lazasággal a vállait is megvonja, elvégre ez semmi, tökre felnőtt, megérti ő hogy nem őt választják. Ennek mondjuk lehetett volna egy másik formáját is választani, de ez van. Most már legalább beszélnek egymással. Ez is jobb, mint a kezdeti időszak, mikor Rebeka annyira dühös volt, hogy legszívesebben agyonverte volna. - Na de azt mondd meg nekem, ki a besúgód? - Azért nem tudtak annyira sokan erről az egészről, még az Edictum sem hozta le, hála Merlinnek.

 

Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. május 28. 11:18 | Link

Rebeka


Nem szeretném megsérteni annak kimondásával, hogy ha ő nem tudja, nekem mégis honnan kellene, de aztán még éppen időben legördül ajkairól egy név, amiről feldereng előttem egy megfakult, szürke emlék. Áh, tényleg, Edmund. A mázlistát hasonlóan szerencsés névvel áldotta meg az élet, mint minket, Ombozikat. Bólintok, hogy az lesz az, szerintem én is rá gondoltam, majd a már rég kihűlt kávé utolsó két kortyát is eltüntetve értetlenül felhümmentek.
- Megcsalt? - kérdezem. Ujjaimmal végigsimítok szőrös államon, tekintetem az asztal másik végén ülő vonásait bújja. Hiába tesz úgy, mintha ez nem fájna neki, látom rajta. Eszembe jut Fanni, aki már a feleségem volt, mikor az íreknél belebotlottam Minába. És a feleségem volt akkor is, amikor a karácsonyi vásárban megpillantottam Nádját. A zajos-szagos emlékek gyors egymásutánban pörögnek le lelki szemeim előtt, és csak mikor a kávéscsésze alja halkan az asztalhoz ér, szólalok meg. - Sajnálom. Ezt megélni nem lehet egyszerű.
Megtenni annál könnyebb. Pillantásom Kornélra esik; mindennél jobban akartam őt. Felrémlik az erdei túra, Nadine tekintete, a benne megcsillanó kérés-kérdés, az enyémben pedig tudom, ott ragyogott a válasz. Mindennek ellenére, ahogy az életünk alakult, akiket megbántottam, akiket elhagytam..., semmit sem csinálnék másként, és azt hiszem, ennél a világon nincs jobb érzés. Elmosolyodom, ahogy nézem a gyerekemet. Ő Rebekával van elfoglalva, ragacsos ujjaival már a vörös tincsek között túr, és ki tudja, min nevetgél. Boldognak látszik és hiánytalannak.
- Te magad mondtad - jegyzem meg felemelkedő szemöldökkel, aztán elvigyorodom. - Még hogy a nők mindenre emlékeznek, igen, igen, persze. Kint ültünk a tetőn, lyukasagyúkám, és rozéfröccsöt ittál.
Hozzászólásai ebben a témában

Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2022. május 28. 12:04 | Link

Noel

- Technikailag nem. Mármint érted, nem volt kapcsolat, semmi elköteleződés. - Így nem is jogos, hogy számon kérje rajta. Elvégre az, hogy saját sértettségét nehezen nyeli le egy dolog, de Edmund végülis nem hibázott. Már ha Rebeka bizalmának elvesztését nem tekintjük hibának. - Nincs ezen mit sajnálni. Megesik. Mindketten felnőttek vagyunk, túlélhető. - Túlélni, igen, az a legmegfelelőbb szó. Az apja már mondaná, hogy "Ami nem öl meg, az megerősít. Kivéve a medve." és valahol biztosan igaza is van, de még nem érzi, hogy érzelmileg sokkal erősebb lenne, vagy ilyesmi.
A kis kezek tovább vándorolnak arcáról hajába, kihasználja az alkalmat, hogy egy szalvétával legalább az arcáról eltüntesse a nyomokat. Úgyis tervezett hajat mosni, egy kis csoki mit árthat még? Olyan boldognak és gondtalannak tűnik a kisfiú, mint amilyen Rebeka is szeretne lenni, mikor elfogja a gyermekkora iránt érzett nosztalgia. Azok voltak a szép idők.
- Ezek szerint erről elfelejtettél beszámolni, mikor megkérdeztem, mi történt a negyedik fröccs után - húzza össze szemöldökét vádlón, bár még így sem valami fenyegető látvány. Azon az estén kicsit túltolta a bevitt alkohol mennyiségét, egyébként is végtelenül kimerült volt mind testileg, mind lelkileg. Nem csoda, hogy időugrást hajtott végre, és hogy utána be kellett számoltatnia a férfit mi mindent mondott, vagy tett. - Van még valami, amit akkor véletlenül kihagytál a beszámolódból? - Ha igen, akkor jobb később mint soha, itt az ideje megtudni.
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. június 13. 12:12 | Link

Rebeka


Nos, igen. Ez így más - valahol. Ugyanakkor nem is kérdés, hogy fájó, hiszen a kimondatlan is létezik és hat, sokszor jóval erősebben, mint az éjszaka sötétjében egymás közé suttogott szavak. Rémisztően csodálatos, az embert még a hideg is kirázza, ha csak belegondol, hogy a teste mélyén, valahol a lelke középpontjában megszülető érzések szavak nélkül is képesek kommunikálni, kapcsolódni és metamorfózisba lépni egy másik testben formálódó érzéshalmazzal. Két fizikai test rejtekében meghúzódó lelki lét, mint kérges fába vájt odú, anélkül érti egymást, hogy a fizikai valóságot hangok töltenék meg. Hát ennyi volna a mindenség értelme? A kapcsolódás és a gyermek képében megszülető közös lenyomat? A te és én eggyé válása.
- Lesz más - mondom szűkszavún. Mert mindig jön más; helyette is, helyetted is. Iszonytató érzés, gyomorforgató és elkeserítő, de így van. Aztán egy idő után valahogy még fájni is elfelejt a gondolat, hogy pótolható vagy. Hogy valaki sokkal inkább passzol a másikhoz, mint te valaha is tudtál, hiába feszültél meg az erőlködéstől. - Vagy már van is?
Elmosolyodom, és sóhajtva fészkelődni kezdek. Kornél jól lakott, sértegetett, rúgkapált és mázolt illetlenül, szóval akár haza is ehet minket a fene, hátha rá tudom venni egy kis délutáni szunyókálásra, és így talán sikerül elkerülni az altatás előtti véget nem érő hisztit, amit egyébként már otthon, az anyjának fog leművelni, és tudom, hjaj, tudom, hogy Nadine nagyon, de nagyon fog érte szeretni. Ha nálad van, Noel, mondja mindig szegény, estére képtelenség vele bírni. Mintha egész nap édességgel tömnéd. Pedig nem. Tényleg nem.
- Gyere, drágám - szólok a kissrácnak. - Nézzünk valami finomat Minának, aztán induljunk.
- Neeeem megyünk - rázza meg a kis a fejét azonnal, és a csokis tenyerével tüntetőleg rá fog Rebeka combjára. - Nem akarooook!
- Kornél, nézd csak azt a vastag könyvet ott - mutatok az említett animágia tankönyvre. - Rebekának azt mind el kell olvasnia, és ha itt maradunk, sosem végez vele. De megígéri nekünk, hogy egy délután átugrik hozzánk, ugye, Rebi néni? Köszönd meg a közös sütizést, aztán pucolás.
Kornél arcára mélységes ellenszenv költözik; úgy acsarkodik, mintha a világ legrémesebb feladata elé állítottam volna. Dehát semmi baj, kezdek hozzászokni ehhez az utálatos kis pofázmányához, amivel ilyenkor rám néz. Egyébként fogalmam sincs, melyikünktől örökölhette ezt a stílust, de azért szentül próbálom hinni, hogy Nadine volt ilyen piszok kiállhatatlan gyerekkorában.
- Nagyszerű, mutasd meg Rebekának, milyen ráncos kis törpe vagy néha - mondom neki higgadtan, aztán nevetve felállok. - Amúgy el se hinné nekem, hogy ilyen is tudsz lenni, szóval hajrá, kisfiam. Megy ez még ennél jobban is, nem? Erőltesd még, ez az, nyomjad neki.
Karjait szorosan egymásba fűzi, úgy nyújtja ki a nyelvét rám, majd könnyes kiskutyaszemekkel Rebekához fordul. Jaj, Merlinem, gyerele.

Óráknak tűnő izzasztó percekkel később, mikor suttogva ezerszer is bocsánatot kértem a nőtől, és úgy tettem, mintha nem látnám az együttérzést mímelő, egyébiránt lesajnáló pillantásokat, jobbomban a síró gyerek csokis kezével, balomban meg a hatféle süteménnyel elindulunk haza, hogy a féktelennek ígérkező tombolás már otthon, a négy fal között vegye kezdetét.

//  Love //
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2022. június 13. 12:16
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed