37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
A randevú
Írta: 2014. augusztus 9. 20:30
 | Link
Michelle
Szerettem. Milyen szerelem volt. Sem illata, sem fénye nem volt. Kínzó, hideg érzés, névtelen epedés, napsugár-szatírok kegyetlen játéka.


Az élet olykor-olykor, mindentől, de leginkább attól függetlenül kíméletlenül megismétli önmagát, hogy az illető azt szeretné-e vagy sem. A rellonos egyetlenegyszer járt a falu míves cukrászdájában, akkor is hasonló okból vezérelve, mint ami most odavonzza. Persze, választhattak volna más randevúhelyet is, de Noel ragaszkodott a cukrászdához. Egyetlen, épkézlábnak mondható, ám igen rövid életű kapcsolata is innen indult, és ha ez anno egyszer már bejött, bizonyára másodjára is befog. Igaz, nem remél sokat Michelle-től, akiről a minap azt mesélte neki a Banya, hogy több vasat is tart a tűzben, már nem akarta lemondani a találkozót. Ő hűséges maradt nagyteremben adott szavához, de ha a lány nem, mert mondjuk nem vette őt komolyan, vagy saját érzéseivel nincs tisztában, akkor itt, az édes sütemények és gőzölgő italok felett ér véget zavaros románcuk. Elég esélyt kaptak egymástól, elégszer csináltak magukból bolondot, és legutóbb, az egész iskola jelenléte előtt fedték fel sárkány-énjüket. A reggeliző diákok láthatták, milyen is egy igazi rellonos szerelem, egy se veled, se nélküled kapcsolat, ami, ha végül sikertelen befejezést nyer, csakis vérbe torkollhat. A fiú akkor még egyszer, utoljára kitárta sértett szívét a Saint-Venant lány előtt, és most is nyitott lapokkal érkezik, készen arra, hogy feleljen a szőke összes kérdésére. Nincs több titok, sem lányok, akik arra kellettek, hogy kénye-kedve szerint szórakoztassák őt. Elhatározta magát, és innen nincs visszaút; nem fogja leplezni érzéseit, tiszta válaszokat ad majd, és ami a legfontosabb: felkészült igába hajtani a fejét. Kora estére beszélték meg találkájukat, de ő az alagsori klubhelyiségük helyett a közeli csárdából lép elő. Alakját alkohol, és kedvenc kölniének keveréke lengi körbe, de megjelenése mint mindig, most is hibátlan. Pontosan ismeri Michelle ízlését, így eszébe sem jutott máshogy öltözködni. Lazán gombolt ing, ízléses szövetnadrággal, csuklóján pedig iránymutató bőrkarkötője feszül. Még int egyet kocsmáros nagybátyjának, majd hajába túrva, különösen jó hangulatban indul el az édességek birodalmába. Nincs mitől tartania, úgy fogja fel a ma estét, hogy ő vagy így, vagy úgy, de mindenképpen jól fog járni. Bármi is süljön ki randevújukból, annak úgy kell lennie. Nem normális, amit egymással művelnek, és szinte biztos abban, hogy háztársaiknak, de az is lehet, hogy az egész iskolának véleménye van háborújukról, aminek végkimeneteléről viszont egyikőjüknek sem lehetnek biztos gondolataik. Megérkezésekor a cukrászda ajtaja mellett áll meg, s míg vár, dúdolgatva kémleli a melegben nagyokat nevető fiatalokat.
Hozzászólásai ebben a témában
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. augusztus 9. 21:26 | Link
Noel
Néha jövök, néha látok, néha vesztek.
De sohasem feledlek.

A nagyterem óta nagyjából tiszta. Rendben, el kell ismernie, hogy azután egyszer feljött hozzá Benji és… Na szóval ő Benji, úgyhogy beengedte, nem rúgta ki. De lelkére legyen írva, nem történt semmi. A tény, hogy a nemcsere során Misivel volt dolga Benjinek, egyszerűen felemésztette őt, így elmaradt minden egyéb aznap este. Találkoztak azóta, de olyan hú de nagy dolog nem történt, nem voltak együtt, vagy hasonlók. Szóval ahhoz képest, hogy milyen ő, betartotta a szavát, hiszen egy-két ölelés, vagy csók egyáltalán nem jelentette a világ végét. Főleg úgy, hogy azt hallotta, Noelt javítóba akarják küldeni, ha megint elszúr valamit. A találka időpontját leegyeztették, de a lány félt, hogy még mielőtt mindent megbeszélhetnének nyugodtan, Ombozit elcipelik és így marad minden. A Krise fiú vágy és menekülés volt, de tartotta magát és az idő nagy részében Noelre gondolt csak. Tőle most több nem telt, de ez is soknak számított, főleg ha eddigi viharos kapcsolatukat nézzük. Azt is hallotta, hogy prefektustársa szobájába tévedt egyik éjjel a sárkányfiú, de mégsem állt bosszút, főleg olyanért, ami nem volt biztos. Csak lenyelte a békát és vállat rántott, mondván, majd megbeszélik a cukrászdában.
Végül persze eljött ez a nap is. Michelle elgondolkodott, hogy úrihölgynek adja-e ki magát, vagy viselkedjen úgy, ahogy szokott. Nem kérdés, hogy az utóbbit választotta, főleg azért, mert neki a normális túl átlagos volt, ráadásul Noel pont azt szerette benne, hogy olyan, amilyen. Már amennyiben ezt szeretni lehet. Így hát Michelle kinyalta magát, mint Sz*ros Pista Jézus neve napján, és elindult a lakásuktól. Sokat gondolkodott azon, hogy milyen lesz ez a randevú – amit még leírni is durva az ő esetükben -, de mindig arra jutott, hogy a sors majd eldönti. Ők már megtettek mindent annak érdekében, hogy ellentéteik és érzéseik harmóniába kerüljenek, ha pedig ez ezúttal sem sikerül, akkor búcsút kell mondaniuk. A teljes lemondás érzése kerülgette néha a szőkeséget, arra gondolt, hogy túl sokáig húzták, Noel nem vár tovább, végzett vele, talán azzal kéne kezdenie, hogy véget vet a kapcsolatuknak. Aztán a következő percben eszébe jutnak a csókok a nagyteremben, hogy a fiú még mindig szenvedélyesen szereti, ez pedig minden kétségét eloszlatja.
Meg is érkezik, még csak nem is késik semennyit, ami tőle rekord és a fiút megpillantva elmosolyodik. A melegre való tekintettel Michelle nem öltözött túl, leginkább annyira vette komolyan ezt, mint anno a vidámparkot. Ugyanúgy megvillan hasa, ugyanúgy lazán dobja csípőjét jobbra-balra, ugyanolyan ragyogóan görbül szája, mint akkor. Még mindig van egy kívánsága, amit talán a fiú elfelejtett, de ő nem. Ha szükséges, most fel is fogja használni, de az még a jövő zenéje.
- Szia! – szinte pontosan Noel előtt parkol le, majd felpillant rá kékjeivel, miután levette napszemüvegét. – Remélem nem késtem. Bemegyünk?
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
A randevú
Írta: 2014. augusztus 9. 22:17
 | Link
Michelle

Mire elérkezik a hat óra, és a rellonos még egyszer végignézhetne a faluban kószáló boszorkányokon, szinte a semmiből, hirtelen találja szemben magát csábítójával. Először el sem jut tudatáig a köszönés, a lány hangját is csupán alig, tompán hallja meg, hiszen tekintete azonnal leragad a másik fedetlen hasán, köldöke apró formáján, majd a mit sem takaró sortot nézi, hogy éhsége végül az abból előtűnő finom combokra sodródjon. A fiú meg sem próbálja titkolni a zöldjeiben meg-megcsillanó vágyat. Régen eldöntötte már, hogy ma minden igaz, olyan valódi lesz, amire még nem volt példa hosszúra nyúló, bonyolult kapcsolatukban.
- Szia - leheli rekedt hangján, s megrázza fejét, jelezvén, nem, nem késett a szőke, de ha késett volna is, ezért a látványért órákat lett volna képes várni. - Ha tudtam volna, hogy így fogsz kinézni, a szobádba kértem volna a találkozót, nem pedig ebbe a mézes-mázas puszedligyárba.
Nem tudja megállni, muszáj némi pimaszságot csempésznie az első pillanatokba, ezzel adva meg az este hangulatát. Úgy hiszi, ma úgyis többször lesznek komolyak, mint komolytalanok, így reméli, ez a csipkelődő hangnem most még belefér. Elvigyorodik, játékosan megemeli szemöldökét, majd balját a lány derekára téve tessékeli maga elé, egyenesen a cukrászda legeldugottabb sarkába kísérve őt. Ujjai égnek a tökéletes bőrön, gondolatai azon kívül, hogy Michelle látványára sebesen elpárologtak fejéből, most egészen forrón térnek vissza, s töltik ki a fiú egész lényét. Számított a prefektus kisasszony vadóc megjelenésére, de azt nem sejtette, hogy az rá ilyen nagymértékben fog hatni. Már egyáltalán nem érzi a cukrászdát ismétlésnek, hiszen előző partnere bár szép volt, sohasem mert így játszani saját testével, sohasem merte felvenni a csábító szerepét. Noel huncut mosolyával foglal helyet a szőkével szemben, de egy pillanatig sem képes friss süteményekre, vagy kávéra gondolni. Most azonnal távozni akar, már nem érzi a beszélgetés fontosságát sem, holott talán ezen az estén múlnak olyasfajta apróságok, mint közös jövő és hűséges szívek.
- Nos - kezd bele zöldjeit lehunyva, ujjaival finoman dörzsölve orrnyergét. - Igazán ügyesen megadtad a módját a randevúnknak. Másra sem tudok gondolni, csak...
Úgy harapja el mondatát, hogy a lány pontosan tudja mire szeretne kilyukadni. Michelle ért a másik nemhez, azt mondja és úgy viselkedik, amivel könnyedén elérheti a ráirányuló kizárólagos figyelmet. Noel leereszti kezét, kinyitja zöldjeit, és a lány arcára függesztve azokat, egy ideig csak csendben ül. Ritkán, vagy eddig talán még soha nem fordult elő, hogy ők némán fürkésszék egymást, belefeledkezve a szavak nélküli pillanatba.
- Hogy teltek a napok a nagyterem óta? - szólal meg, a lehető legkézenfekvőbb kérdést téve fel a szemben ülőnek. Ő azóta sűrűn gondol arra a megfogalmazhatatlan vitára, szenvedélyes szeszélyre, ami egyébként egész kapcsolatukat letudná írni. Olyanok, mint a tenger, amelynek még a legbüszkébb Isten sem képes parancsolni.
Hozzászólásai ebben a témában
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
A randevú
Írta: 2014. augusztus 9. 23:05
 | Link
Noel
Mondanom sem kell, hogy a lány érkezésével pontosan azt a reakciót váltja ki, amit szeretett volna. Ahogy Noel végignéz rajta, szinte futkosni kezd a hideg a hátán. Azért ilyet ritkán tapasztal, hogy valakinek a szeme ennyire beszédes legyen, ráadásul vele kapcsolatban. Utoljára Székesfehérváron látta ezt a tekintetet, ahogy az felmérte minden porcikáját, hogy aztán földöntúli élményekben részesítse. Igen, ennyit is a múltról, ugyanis épp a jelenben vagyunk és Noel kifejezetten rekedtes hangon szólal meg. Michelle jól ismeri ezt, de elfojtja előtörni készülő elégedett mosolyát.
- Fiatal még az idő. Meglátjuk, mi lesz este – huncut görbe kúszik fel a szőkeség arcára, majd belép a cukrászdába. Ha pimaszság kell, abból leányzónknak igen sok jutott, pedig sorban sem kellett állnia érte. Ösztönösen volt ilyen vadmacska, aki néha cicaként tudott bújni, máskor viszont vadállatként támadni. Kiszámíthatatlansága rejtette veszélyességét és csábító erejét egyaránt, ezzel pedig gyakorta vissza is élt. Most nem ez volt a helyzet, csak úgy gondolta, hogy ebben a melegben nem öltözik bundába és nem veszi még rá a budiajtót is, inkább könnyeden libben be a találkahelyre. Azért az túlzás, hogy nem volt némi hátsó szándéka mindezzel, de a mérvadó nem ez volt és ez a lényeg. Ahogy Noel kezét megérzi bőrén, mintha villámcsapás érte volna, végigrohan a testén egy elektromos hullám és meg sem áll a lábujjáig. Hihetetlen, hogy ennyi idő után is megvan még köztük a szikra, az a plusz valami, ami izgalmassá teszi az együtt töltött perceket. Kifogyhatatlan forrásként funkcionált az egész.
Ahogy leülnek egymással szemben, Noel rögtön meg is teszi első megjegyzését, amire Mich már nem tud máshogy reagálni, egyszerűen lehajtja fejét és kuncogni kezd. Kész, eddig tartott a komolysága, főleg azért, mert legszívesebben ettől a kevés ruhadarabtól is megszabadulna az Ombozi fiú kedvéért. Ez kissé merész húzás lenne a cukrászda kellős közepén, de ahogy ismerjük a lányt, tőle még ez is kitelik. Végül abbahagyja és kékjeit ráemeli Noelre. Azt mondják, hogy a kék szemek képtelenek barátságosak lenni, csakis jeges fuvallatot küldhetnek a partner felé, de most mégis, mintha vágy csillant volna Michelle szemében és gyengédség. A következő kérdés zökkenti ki csak gondolataiból, amik nem mellesleg végtelenül piszkosak.
- Hosszan. Sokáig vártunk ezzel a találkozóval, azt hittem már sosem ejtjük meg – hangja egészen komolyan cseng, végül pedig a süteményekre terelődik figyelme. Amíg be nem burkol egy hatalmas adag eperkrémes sütit, egészen biztosan nem fog tudni koncentrálni. Elhízás? Kit éééérdekel?! Itt most süteményekről van szó, Rubint Réka rágja a rohadt répáját, őt eperkrémes csodaország várja. Köhint egyet és int a pincérnek, hogy hozzon már olyan kis darab mennyországot.
- Te kérsz valamit? – ha Noel választ és el is árulja, akkor Michelle gyorsan azt is megrendeli, hogy figyelme visszaterelődhessen a fiúra. – Nézd. Azt szeretném, hogy elmondd az igazat. Tényleg javítóba kell menned? Nem azért kérdezem, hogy rövid úton megszabaduljak tőled, mert ha te is úgy akarod, várok rád. De tudnom kell – íriszei komolyan csillognak, kétségek közt tengődik. Igen, képes volna várni, még akkor is, ha minden bizonytalan. Megvárná, de ha egyszer csak eltűnne Noel, azt sosem bocsátaná meg és valószínűleg minden akkor érne véget. Ha nyílt lapokkal játszanak, hát tegyék úgy.
- Az ígéretemet megtartottam. Nem történt semmi Benji és köztem, ha erre voltál kíváncsi korábban – közben megérkezik a rendelés, így a szőkeség rögtön hozzá is lát az eperkrémes fantasztikumnak, miközben fürkészően figyeli a másik rellonos minden mozdulatát.
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. augusztus 24. 07:19 | Link
Michelle
Muzsika

Létezik olyan pillanat, amikor a másik, a vágy tárgyát képező személy bármit elhitethet velünk. Ha hazudik is elhisszük, mert annyira akarjuk, hogy az igaz legyen, hogy Ő velünk legyen, hozzánk érjen, ránk mosolyogjon, ajkai hazudjanak bármily képtelent is. A rellonosnak most ilyen pillanata van, issza a szőke szavait, vakon engedi vezetni magát, és csak reménykedhet abban, hogy a szemben ülő vadócka ugyanazt akarja, mint ő, éppen ezért kívánatos száját nem csalfa kijelentések hagyják el. Karján olykor végigszalad a hideg, minek hatására szőrszálai elválnak bőrétől, és az izgatottság, mely futkos testén, egy pillanatra sem hagy alább. El-elmosolyodik ő is, majd már az asztalnál válaszol az esti meghívásra.
- Este hazakísérlek, majd úriember módjára köszönök el tőled, és ha érdemesnek tartasz még egy találkozóra, akkor talán baglyot is küldök neked a következő dátummal - ajkai bár vigyorra állnak, hangjából kiérződik komolysága. Ezt most valóban nem akarja elrontani Michelle-el, mert tudja, hogy nincs több esély. Bármelyikük is legyen az eddigi kellemetlenségekért hibáztatott, bármit is gondoljon róla és próbálkozásairól környezete, tartsák gyengének vagy pincsinek, a szívében valamiért nem aludt ki soha a szőke iránt érzett vágya, és nem kell jósnőhöz, vagy iskolapszichológushoz fordulnia ahhoz, hogy pontosan tudja mit is jelent ez.
- Ööö... igen, persze, kérek egy vaníliás pudingot bodzalével, köszönöm - emeli pillantását a hozzájuk igyekvő pincérre, akiről könnyedén feledkezett el. Körbepillant, ismét tudatosítja magában, hogy nyilvános helyen vannak, randevújuk valóságában, amit jobb volna nem elfelejteni folyton. Visszafordítja fejét a szőke felé, s annak kérdésére nyomban zavart kifejezés ül ki arcára. Még semmit nem tud jövőjéről, így nem ígérhet, és nem kérhet a másiktól, hiszen az nem volna igazságos. Neki mégis ígéretre van szüksége, és legyen bárhogy is, ő is ígérni fog.
- Nekem nem adhat már semmit ez az iskola - kezd bele hosszúra nyúló feleletébe, tekintete máris a lányét keresi, kezei az asztalon pihennek. - Nincs itt keresnivalóm, nem az én világom a szabályok között való lavírozás, a festmények gúnyos élcelődésének elnézése, az órák meg a könyvtár. Egyszerűen nem ilyen vagyok. Szeretném már élni az életem, üzletet nyitni, belefolyni ebbe-abba, csinálni, amit szeretek és amiben jó vagyok. De ezen a helyen még arra sem tudtam rájönni, hogy egyáltalán miben vagyok jó. Itt csak Ombozi Noel vagyok, az, akiről az Edictumban olvasnak, akiről olyanokat hisznek, amik egyébként nincsenek. De ki vagyok én, hm? Muszáj rájönnöm! Úgy maradok meg Bagolykő történetében, mint egy senkiházi, akit csak a lányok szoknyája érdekelt, pedig sokkal több van bennem. Ha a több a javító, és az ott eltöltött idő, akkor az, de mennem kell innen. Meg tudod ezt érteni?
Szeme időközben elkomorodik, hiszen nem legkedvesebb témájáról nyílt meg éppen a prefektus kisasszonynak. Ujjai ütemesen dobolnak az asztal lapján, fejét kissé oldalra dönti, majd újfent megszólal.
- A levélben még nem hívtak be, van egy utolsó lövésem. De nem maradhatok itt - fejezi be látszólag nyitva hagyva a kérdést, de tudja, hogy a szőke érteni fogja. Hát ennyit a tökéletes 'randihangulatról', egyetlen kérdés, és ő azonnal elfújja a körülöttük megragadt rózsaszín felhőket. Valahol mélyen nagyon bánja, hogy nem hazudott a másiknak, megkönnyíthette volna magának a jövendőt, elcsavarhatta volna egy kis időre a szőke fejét, magáénak tudhatta volna addig, míg ki nem sétál a kastély kapuján. De ennél többet akar. Arra vágyik, hogy Michelle akkor is ott legyen, amikor visszatér, akkor is szeresse, és akkor is az övé legyen. Bár hallja a lány szavait, amelyek várakozásról mesélnek, nem tud teljesen hinni nekik. Nem tudja biztosra venni, hogy a prefekta képes volna-e a hozzá való teljes körű hűségre, de eltereli gondolatait, mert ezen a kérdésen a nevelőintézet védett falain belül is lesz ideje elmerengni. Most a pillanat a fontos, éppen ezért mosolyodik el, ám Michelle újból veszélyes vizekre evez.
- Nem történt semmi Benjamin és közted? - kérdése tagolt, hangjából még a süket is kihallaná a bizalmatlanság és féltékenység keveredését. - Ugye nem akarod, hogy ezt tényleg elhiggyem?
A pincér közben kiszolgálja őket, de Noel nem fog hozzá pudingjához. Meredten nézi a lányt, akivel messzemenő tervei vannak, akiről néha azt gondolja, hogy feleségül veszi, és aki egyszer gyereket szül neki, de ilyenkor, a kételyek súlya alatt mindez nagyon távolra tolódik.
- Michelle, ha én őszinte vagyok veled, azt akarom, hogy te is az légy - emlékezteti a lányt, s továbbfűzi gondolatát. - Ne akard elhitetni velem azt, hogy mióta megcsókoltalak a nagyteremben, te elkerülted Benjamint, és egyetlen csók sem csattant el köztetek...
Felvont szemöldökkel várja a választ, halántékán dagadni kezd egy ér, hiszen a képzelt jelenet, melyben a lány mással érintkezik, gyorsan a mennyekig repíti vérnyomását.
- Ha elmegyek, nem tudom mikor jövök vissza. Ígéretet tudsz tenni nekem, hogy hűséges leszel hozzám, és amikor visszatérek, te a ma született bárány tisztaságával leszel ott? Jól gondold meg.
A fiú tisztában van kérésének súlyával, és azzal is, hogy bármi történhet Michelle-el, míg ő dementorok őrizte zárkában időzik, de a bolond szívet hamis ígéret is nyugtatni képes. Féltő zöldekkel nézi a lányt, legszívesebben magához húzná, hogy örökre úgy maradjanak. Történjen bármi a világban, váltsák egymást a korok, zajok, háborúk, ők időtlenül állnának egy helyben, egymás biztonságában, boldogan.
 
Hozzászólásai ebben a témában
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
A randevú
Írta: 2014. augusztus 27. 20:30
 | Link
Noel
Csak finoman elmosolyodik az úriemberes dolgon. Igen, Noel tényleg az, de azért lássuk be, estek ők már elég csúnyán egymásnak, volt már nyoma Noelen a dolognak. Bár azért a Nagyterem se volt semmi, így nehezen tudja elképzelni, hogy, ha esetleg megérkeznek hozzájuk és beinvitálja a fiút, az nem fog menni és nem lesz több is egy búcsúcsóknál. Persze ő nem fog semmit sem erőltetni, ha még nincs itt az ideje, akkor nincs, ennyi.
- Legyen úgy – dől hátra és int a pincérnek, hogy rendelnének. Felhúzott szemöldökkel hallgatja, hogy mit kér Noel, majd biccent, ezzel jelezve, hogy mindent lediktáltak. Figyelmét csakis az Ombozinak szenteli, kíváncsian várja a feleletet a kérdésére. Őszintén szólva, emiatt sem szakított még Benjaminnal. Nem alapozhat arra, hogy Noel elmegy és talán vissza sem jön. Addig az ő élete majd csak úgy elillan, miközben a másik talál egy szebbet és jobbat, ő pedig majd csak vár. A semmire. Nem, ezt Noel sosem tenné meg vele, de mégis tart ettől az eshetőségtől. Neki biztosíték kell, hogy ha csak annyira is, hogy örök búcsút vegyenek, de találkoznak még és elköszönnek. Aztán ahogy elkezd dőlni a szó társából, úgy hervad le a mosoly szőkeségünk arcáról. Érti, persze, hogyne, de… Mármint, Mihael kést vágott a volt sulijukban egy diáktársuk kezébe, Michelle késekkel rohangál és tulajdonképpen egy közveszélyes, még nem dühöngő, de őrült. Ez így oké, na de javító? Ha Noel ezt szeretné, a lány semmiképp sem állhatna az útjába, de azt képtelen megígérni, hogy ehhez tapsikolni is fog.
- Azt ne várd, hogy örüljek annak, hogy elcipelnek holmi dilettánsok közé, akik tényleg azért kerültek oda, mert rászorulnak. Neked nincs szükséged dühkezelésre, pszichológiai tortúrákra, meg kikúrálásra, te egészséges vagy. Oda nem azok mennek, akik olyanok, mint te – csóválja a fejét, de nem hagyja szóhoz jutni a sárkány fiút, folytatja is. – Megértem, hogy többet szeretnél, viszont a módszerrel nem vagyok kibékülve, de te tudod – az asztal szélét kezdi birizgálni és kapargatni, nem bír a fiúra nézni. Egyszerűen túl zaklatott most ahhoz. Végre rendeződnének a dolgaik Noellel, de náluk semmi sem mehet simán és zökkenőmentesen, nyilván itt az ideje, hogy beüssön a krach és megszívják.
Szinte tapsolni támad kedve, mikor meghallja, hogy nem hívták még be, de helyette csak cicceg egyet. Nem akar többet nyilatkozni erről a témáról, felesleges, Noel hajthatatlan. A hiábavaló dolgokat meg minek erőltetni, ha egyszer tudjuk, hogy a befektetett energia nem térül meg? Nem könyöröghet, hogy adja fel az egész életét azért, hogy maradjon.
- Miért ne tennéd? – kissé kétkedő fejet vág, még a vállát is megrántja, miközben értetlenül csóválja meg fejét. Hiszen igazat mond! Oké, megölelte, talán volt csók is, de az SEMMI. Ha tudná Noel, hogy eddig mit műveltek, valószínűleg teljesen meg lenne elégedve ezzel a teljesítménnyel. De nem tudja. A következő mondatra megmerevedik. De hiszen őszinte! Na jó, így jobban meggondolva, nem említette a csókot. – Oké, akkor mondom másképp. Semmi érdemleges nem történt. Igen, megöleltem, talán kapott csókot is, de én nem gondolnám, hogy ez főbenjáró bűn lett volna. Megígértem, hogy nem lesz semmi olyan. A szájra puszi szerintem nem tűrhetetlen… - valljuk be, a helyzet abszolút menthetetlen. Michelle kezeibe temeti arcát és egyszerűen nem bírja ezt a hihetetlen feszültséget tovább. Elpattan egy húr a következő kijelentésre. Már nem érdekli, hogy nyilvános helyen vannak, csak ki akarja adni a kiadandókat.
- Komolyan arra kérsz, hogy az elkövetkezendő nem is tudom, milyen hosszú időben ne érintkezzek senkivel? Te majd egyik napról a másikra eltűnsz és, ha sose jössz vissza? Én itt fogok állni és várni rád? Ezt nem gondolhatod komolyan. Akármennyire is van most ez így, ezt nem tudom neked megígérni – fújtat egyet, de pár másodperc csend után folytatja is, amit elkezdett. – Rendben, játsszunk nyitott kártyákkal. Szeretlek. Igen, a rohadt életbe is, szeretlek. Ennyi biztosítékot tudok adni. Nem fogok férjhez menni addig, míg távol vagy, nem lesznek gyerekeim, nem lesz komoly kapcsolatom sem, mert te kellesz, de nem fogadok örök mentességet, mert arra képtelen vagyok. Te szeretnél önmegvalósításba fogni, én viszont szeretném a játékaimat játszani, míg te elhagysz engem. Ennyi szabadságot kérek. Ha visszajössz, amit nagyon remélek, a tiéd leszek. Mindenestől. Ezt tudom ígérni – széttárja karját, majd hátradől és kifújja a levegőt. Sosem volt szószátyár, de ezt muszáj volt kiengednie.
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
A randevú
Írta: 2014. szeptember 20. 22:12
 | Link
Michelle

Hogy úriemberként fog viselkedni randevújuk végén, nemcsak, hogy komolyan, de egészen végérvényesnek gondolja. Nem hallgat majd kísértő suttogásnak, nem enged a szőke csábító erejének, és - ha úgy alakul - a búcsúcsók közben sem indulnak felfedezőútra kíváncsi ujjai. Megcáfolhatatlan kívánalommal bámulja a szemben ülő fiatal nő ajkait, ahogy azok hangokat formálnak, élettel töltik be a cukrászda kis zugát. Noel attól a pillanattól fogva szerelmes a Saint-Venant lányba, hogy meglátta őt a Rellon klubhelyiségében. Egyszerre látta őt betörhetetlennek, vadnak és törékenynek, aki ugyanúgy vár szíve tolvajára, arra a bizonyos hercegre, mint a korabeli lánykák mind. A fiú először könnyedén hessegette el érzelmekről árulkodó gondolatait, de könyvtárbeli találkozójukkor végleg elvesztette józan eszét. Cupido ide vagy oda, a rellonos számára onnantól kezdve minden Michelle-ről szólt, minden hangban a lányét kereste, s minden világos tincsben őt vélte felfedezni. Ha a sárkánylány elutasítóan viselkedett vele, nem szégyellt kívül-belül megtörni, ködlénnyé, egyszerűen semmivé foszlani. Noel attól a pillanattól kezdve szerelmes a Saint-Venant lányba, hogy először meghallotta nevetni, ahogy először látta kecses mozdulatait, ahogy először találkozott tekintetük. Az a szívdobbanásnyi idő elég volt ahhoz, hogy az Ombozi fiú megkérdőjelezhetetlenül letegye védjegyét a lányra. Neki ő kell, és átmegy érte tűzön-vízen, suhanó éveken, felbukkanó kalandorokon. Mert amit akar, az előbb vagy utóbb, de az övé lesz.
A kellemes hangulat egyetlen pillanat alatt válik feszültté, a fiatalok között elhaladó rózsaszín felhők helyét komor szavak veszik át. A fiú a találkozó legvégéig szerette volna elhúzni a javítóintézetről szóló pletykák témakörének szóba kerülését, ennek ellenére gyorsabban forróvá vált alatta a talaj, mint a tavalyi bájitaltan vizsgán. Nem hitte, hogy Michelle-t ennyire megviseli a hír, hogy ő esetleg elhagyja a kastélyt, arra pedig végképp nem számított, hogy csalódottságát a lány ilyen mértékben ki fogja mutatni előtte. Hitetlen-meglepettséggel nézi a szőke csacsogó száját, annak óvó szavai alatt szívét mintha vasmarokkal próbálnák meg összeroppantani. Nem hisz saját fülének, nem hisz a kedves szavaknak, és a düh, amit talán szíve kalimpálása idéz elő, nyomban lángra gyújtja ereit. Komoly önkontrollra van szüksége ahhoz, hogy asztal alatt ökölbeszoruló kezei ne gyulladjanak meg azonnal, s ő higgadt, sőt mi több, tökéletes randevúpartner látszatát keltse a másikban.
- Michelle, hidd el, akad néhány olyan problémám, amire itt nem találhatok megoldást - mondja elmosolyodva, bár ajkai megremegnek a gondolatra, hogy egyszer, talán nem is a távoli jövőben itt fogja hagyni ezt a lányt, és ki tudja mikor látja majd viszont. Tekintete az őt néző, gyönyörű, egyszerre rideg, s lágy szempárt keresi. Szeretné egy pillanatig csak egyszerűen fürkészni azokat a lélektükröket, melyeket olyan sokszor látott mar, ám még egyszer sem érezte, hogy elég lenne.
- Szeretem a szemeidet - fűzi hozzá előző gondolatmenetéhez, mintha ezzel akarná enyhíteni a lány lehetséges haragját, de bókjának valójában ehhez köze sincs. Csupán el kell mondania mindent, amíg lehetősége van rá, amíg együtt vannak, itt és most. Mert vannak dolgok, amik nem várhatnak tovább, amiket már rég el kellett volna mondania háztársnőjének. - És tudod, rosszul esik, hogy valaki másban is tüzet gyújtottál velük. Magamnak akarom őket, téged, a gondolataid, egész valód, mindene... az enyém kell, hogy legyél, mert... tessék?!
Az, hogy egyszerre beszél a prefektával nem éppen a legudvariasabb cselekedet részéről, ám igen hasznos húzás, tekintve, hogy félő, máskülönben nem lenne elég bátorsága nekirugaszkodni ezeknek a számára valóban nagy szavaknak. Michelle igazi bombázó, vadóc, elérhetetlen magaslat, amihez Noel úgy érzi sohasem érhet egészen fel. Legfeljebb valahonnan a mélyből csodálhatja - ha szerencsés - egy életen keresztül.
- De hát miért szeretsz te... pont engem? - kérdezi meghökkenve, kezeit időközben az asztal lapjára téve. Testével előredől, minden apró kis sejtjével a lányra koncentrál. Michelle többi, egyébként életbevágóan fontos szavait könnyedén engedi el füle mellett, így azok helyett csak és mindent kizáróan a totális lehetetlenségre figyel: szereti őt ez a nőszemély, a rohadt életbe is, őt szereti. Aztán elmosolyodik, lassan felegyenesedik ültő helyéből, és a sárkánylányhoz lépve mindkét lábával térdreereszkedik előtte, hogy aztán értetlenül rázva fejét húzódjon annak ajkai közelébe.
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed