Czukorvarázs Cukrászda (est. 1808)





Nyitva tartás:
H – Cs: 7:00 – 20:00
P – Szo: 7:00 – 22:00
V: 7:00 – 19:00

Executive chef - Széles Veronika
Ő áll a cukrászda élén, egyfajta igazgató, ahova hosszú évek és komoly munkatapasztalat után jutott el. Ténylegesen nem dolgozik a konyhán, sőt ritkán jelenik meg, de jobb kezei mindig elérhetőek. Menedzserként veszi ki a részét a munkából; feladata többek közt felügyelni, ahogy az alatta dolgozók az új fogásokat megalkotják, az étlapot kitalálják, egyeztetnek a beszállítókkal és a büdzsét kezelik, amit ő maga határoz meg.

Head chef - Harriet O. Wallace
Mivel nincs jelen az executive chef, ő irányít mindent, ami a cukrászdával történik. Általában nem dolgozik aktívan a konyhán, de tapasztalata van benne és eszerint cselekszik. Az ő feladata, hogy gördülékenyen folyjék a munka, ő felel a rendelt friss alapanyagokért, irányítja a személyzet munkáját és felügyeli a betanításukat. Gondoskodik róla, hogy rend és higiénia legyen a munkahelyen. Hozzá tartozik az adminisztráció is. Több év kitartó munkájával szerezte tisztségét.

Pastry chef (cukrászséf) - Harriet O. Wallace
Tulajdonképpen helyettes, a head chef-fel együtt döntenek új emberek szükségéről és felvételéről. Ha szükséges akár a head chef, akár az executive chef helyére is be kell állnia döntésekben önállóan. Napi szinten veszi ki a részét a konyha irányításából, ő vezeti a munkálatokat, az ételek elkészítéséhez tartozó irányítási és tervezési feladatkörök, a munkafolyamatok konkrét levezénylése szintén a vállát nyomja. Feladatokat ad az egyes részlegek séfjeinek, irányítja a konyhai személyzetet. Az a munkakör, ami önállóságot, kreativitást és precizitást is követel attól, aki betölti ezt a pozíciót. Folyamatosan egyeztet az executive cheffel a desszertekről, új süteményeket, desszerteket, pékárukat talál ki az étterem számára.

Patissier (cukrász) - Hazel Shaw
A legtöbb munkával járó pályának tartják, ami a tényleges folyamatot és kétkezi részt illeti, ráadásul, mikor a cukrászda frissen sült pékárut is készít, akkor ők kezdenek a legkorábban, és általában ők fejezik be legkésőbb a műszakot. A minőség és az íz eltalálása a legnagyobb feladatuk

Glacier (fagylaltkészítő; fagylaltárus) - Frank Martina Luna
Azon személy megtiszteltetése ez, aki az áprilistól - szeptemberig tartó időszakban felel a friss, minőségi, különleges és frissítő hideg édességek létéért és árusításáért. Új ötleteket valósíthat meg a pastry chef-fel együtt, továbbképzésekben részesül és minden pult körüli teendőt maga végez. A szezonon kívül (október - március) olyan különlegességekkel foglalkozik besegítőként, mint a sültfagyi, a fagylaltos sütemények és pohárkrémek.

Bartender (italkészítő; pultos) - Balić András Dorián
Az ő feladata nem csupán az italok szakszerű elkészítéséből áll. Olykor komplett show-t varázsol a bárpult mögé, látványosan dobálja a rendelkezésére álló bár eszközöket, shakert, italos üvegeket. Tehát amellett, hogy finom koktélokat készít, a show és a vendégek szórakoztatása is rendkívül fontos. Általában elhívatott, odafigyelő és gyors emberek kerülnek ezen pozícióba. Mindemellett precizitásra és jó memóriára is szüksége van az adott személynak, hiszen számtalan koktélreceptet kell észben tartania, s a vendégkör miatt is fontos. Érdemes megjegyezni a törzsvendégek kedvenc italait.

Commis chef (kukta; cukrásztanonc) - Scarlett Conroy
Az az elhivatott szakácstanonc, akinek mindent meg kell tanulnia a konyhán folyó munkáról. Egyeztet a beszállítókkal, előkészít a különböző pályákon, felel a higiéniáért, tálal, alapanyagokat rendszerez és mér ki szükség esetén.

Aide de cuisine (cukrászdai kisegítők) - Drinóczi Babett Mirtill
Azon személyek, akik a pakolásban, takarításban, mosogatásban, eszközök rendben tartásában és a pult makulátlan szépségének tartásában segédkeznek. Ide tartoznak továbbá a felszolgálók és a pultban az eladásért felelő személyek is.

Talán nem kellett volna. Talán rossz ötlet volt. Talán túl korai. Vagy már késő. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak az agyában miközben türelmetlenül ütögette a lábához a tollát. Az asztalon előtte heverő igencsak viseletes könyv nyitva volt, de néhány áthúzott mondaton kívül semmi egyebet nem tudott kipreselni magából az utóbbi hetekben. Mondhatni írói válságba került. Az útinapló megírása a kalandjaikról egészen jól sikerült, hiszen mindent azon nyomban leírt, de úgy tűnik más nem megy neki, ez pedig roppantul elkeserítette. Talán nem erre a pályára való. Felfogható ez egy remek hobbinak de semmi több. Az egyetemi választott pályája is nagyon érdekelte, de a szüleinek az sem tetszett. Most viszont valami egészen más miatt ült itt és pillantott másodpercenként az ajtó felé.
Rá kellett jönnie, hogy az összes Czettner akit ismert gyáva. Viszonylag régóta tisztában van a ténnyel, hogy az amúgy is népes klán még több taggal büszkékedhet, ugyanis minden kétséget kizáróan bizonyos, hogy Maja a féltestvérük. A teltvérek féltek a témától, mint a tűztől, ezért a családi béke miatt annyiban hagyták a dolgot. Csakhogy Vince igazságérzete közbe szólt. Nem ismerte túl jól a lányt. Csak annyit tudott róla, hogy nagyon jóban van a hugával és hogy a lányka sokat gondolkodik azon vajon merre lehet az édesapja. Ezt pedig rajta kívül mindenki tudta.
Idegesen vakarta meg az egy hetes borostáját, miközben áthúzta az utolsó épen maradt mondatot a füzetben. A tekintete a színes macaronokra tévedt amit engesztelés gyanánt rendelt Majának. Nem fair, hogy ő lesz az, aki lelövi a poént.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=648669#post648669][b]Csornay Vince Levente - 2016.12.16. 16:59[/b][/url]

Talán nem kellett volna. Talán rossz ötlet volt. Talán túl korai. Vagy már késő. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak az agyában miközben türelmetlenül ütögette a lábához a tollát. Az asztalon előtte heverő igencsak viseletes könyv nyitva volt, de néhány áthúzott mondaton kívül semmi egyebet nem tudott kipreselni magából az utóbbi hetekben. Mondhatni írói válságba került. Az útinapló megírása a kalandjaikról egészen jól sikerült, hiszen mindent azon nyomban leírt, de úgy tűnik más nem megy neki, ez pedig roppantul elkeserítette. Talán nem erre a pályára való. Felfogható ez egy remek hobbinak de semmi több. Az egyetemi választott pályája is nagyon érdekelte, de a szüleinek az sem tetszett. Most viszont valami egészen más miatt ült itt és pillantott másodpercenként az ajtó felé.
Rá kellett jönnie, hogy az összes Czettner akit ismert gyáva. Viszonylag régóta tisztában van a ténnyel, hogy az amúgy is népes klán még több taggal büszkékedhet, ugyanis minden kétséget kizáróan bizonyos, hogy Maja a féltestvérük. A teltvérek féltek a témától, mint a tűztől, ezért a családi béke miatt annyiban hagyták a dolgot. Csakhogy Vince igazságérzete közbe szólt. Nem ismerte túl jól a lányt. Csak annyit tudott róla, hogy nagyon jóban van a hugával és hogy a lányka sokat gondolkodik azon vajon merre lehet az édesapja. Ezt pedig rajta kívül mindenki tudta.
Idegesen vakarta meg az egy hetes borostáját, miközben áthúzta az utolsó épen maradt mondatot a füzetben. A tekintete a színes macaronokra tévedt amit engesztelés gyanánt rendelt Majának. Nem fair, hogy ő lesz az, aki lelövi a poént.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=648834#post648834][b]Czettner L. Maja - 2016.12.17. 01:33[/b][/url]

Nem létezik, ilyen komolyan nincsen, amit ez a lány összeszenved ma. Bármerre húzza-vonja a ruhadarabot, mindenhogy feszül, vagy nem jön feljebb. Abban biztos, hogy nem szedett fel plusz kilókat, kifejezetten jól tartja magát, hiszen az edzések meg a tánc is jól megmozgatja, viszont az már gyanús neki, hogy magasabb lett. Sokkal rövidebben a nacijai rajta, nem ér le olyan hosszan a szoknyája és a felsőit is mintha a manók lerövidítették volna. Hát azért mióta idejött eltelt már jó sok hónap, nem kizárt. Nagy nehezen sikerült magát a harisnyájába erőszakolnia, miközben egy bűbájtankönyv szétesett lapjaiban kereste azt, ami neki kell. Emlékszik rá, hogy Riri anyukája hogyan tanította neki a varázslatot, csak a pontos szóra nem, pedig nagyon kéne most az a melegítős dolog, ha szoknyában kíván kiténferegni. Márpedig nagyon úgy néz ki, hogy ez a helyzet. Végül sikerül megtalálnia, gyorsan fel is viszi a varázsigét, vagy mit mondanak erre, ő maga se tudja, majd kapja a sálat és a kabátot aztán le is robog a kastély falai között gyorsan lavírozva az udvarra. Körültekerte a sálat nyakán, majd a kabátot összehúzva magán elindult le a faluba. Nem hosszú út, így azzal nem kell foglalkozzon, hogy a gondolatai elöntik, ám így sem túl nyugodt.
A mosolygós és kedélyes látszat ellenére majdnem lerágta az összes körmét tegnap este óta, mikor üzent neki legjobb barátnője bátyja, hogy mi lenne ha beülnének a cukrászdába. Ez azért tök fura, még úgy is, hogy mennyire jóban van Lottival. Elképzelése nem sok volt, bár felrémlett benne pár „apróság”, amit Lottival kettecskén műveltek. Hirtelen nagy szemekkel meredt maga elé, felszisszent és el is húzta a száját. Nem biztos, hogy örülne, ha valami szentbeszédre érne be. Mindenesetre nem látta akadályát, hogy idejöjjön, sokat hallott Vincéről, találkoztak is már, nem volt ezzel semmi gondja.
- Szia Vince!
Mikor belépett a cukrászdába egyből kiszúrta az idősebb Csornayt, akit üdvözölt, majd gyorsan mögötte, majd mellette, végül vele szemben a széken termett. A kabáttól szabadult meg éppen és a sáltól, mikor elkapva a tekintetét szemügyre vette. Olyan fura és frusztráló érzése volt hirtelen, de nem tudta miért.
- Esküszöm, hogy nem csináltunk most semmit Lottival! Becsszó!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=648960#post648960][b]Csornay Vince Levente - 2016.12.17. 18:37[/b][/url]

Szerencsére nem kell sokáig egyedül maradnia a háborgó gondolataivsl, Maja eldönti ennek a meccsnek a végét azzal, hogy megjelenik. Vince felapillant rá, és egy kicsivel tovább is időzik rajta a tekintete mint szabadna. Na nem azért, soha nem látott meg Lucán kívül más lányt, inkább csak azért nézi így, mert alig hisz a szemének. Hogy lehetnek testvérek ennyire hasonlóak? Vince olyan rég ismerte őket, hogy képes volt Majában felismerni az édesanyja vonásait. De igyekszik felnőtt módjára viselkedni, ha már a népes családban senki más nem tette ezt meg.
- Szia. Rendeltem neked macaront, remélem szereted.
Megvárja, míg a lány helyet foglal a szemben lévő széken, addig is becsukja az előtte heverő igencsak viseletes füzetet és gondterhetlen sóhajt. Hálátlan feladat ez a mai, s már épp belekezdene amikor Maja átveszi a beszélgetés fonalát. Értetlenül pillant a lányra.
- Mi? Oké, inkább nem akarok róla tudni. Jobb ha nem.
Megadóan feltartja a kezeit, nem akarja tudni, elzárkózik a csajos dolgoktól és a balhéktól is, jobb lesz úgy mindenkinek.
- Tudom, hogy jó barátnők vagytok, és ennek azt hiszem meg is van az oka. Lotti...nos ő nagyon jól szót ért Lucával is...
Keresi a szavakat, próbálja rávezetni a dologra, de félő, hogy túl sok van benne a Czettnerekből, akkor pedig nehéz dolga lesz. Egy pillanatra feltartja az ujjait, majd megdörgöli a tenyerével az arcát.
- Figyelj, a helyzet az, hogy túl rég húzzák ezt a dolgot és ez baj. Nem akarok kegyetlen lenni, de úgy hiszem úgy az igazságos ha tudsz róla.
Egy pillanst szünetet tart, a tekintét a lányéba fúrja.
- A Czettnerek..Luca és Zoé, ők a féltestvéreid. Mármint a nővéreid. Az apád..az ő apjuk is.
Az igencsak szakaszos mondandója végeztével az asztalra teszi mindkét kezét. Számít ő minden reackióra, hiszen képben van a családdal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=649051#post649051][b]Czettner L. Maja - 2016.12.17. 22:22[/b][/url]

Nem volt a pontosság mintapéldája, de általában, ha csak nincs nagy fennakadás, késni se szokott sehonnan, ez így volt most is. Nem váratta meg Vincét, aminek amolyan jutalma is lehetett, hogy finomság várta az asztalon. El is mosolyodott, ahogy letette a kabátot a támlára és a sálat is, mikor visszafordult, elnevette magát a reakciótól és vigyorogva nézett végig a fiún, a keze alatt heverő holmiján és a sütiken.
- Vedd úgy, hogy nem mondtam semmit. Csak nem értettem miért vagyunk itt, gondoltam hátha rossz fát tettünk szerinted a tűzre, amit persze sosem szoktunk.
Mondta végig a maga kis dolgait, majd az asztalra támaszkodva egyik kezével kitámasztotta állát, a másikat a falapon pihentette. Egy pillanatra elvesztette a fonalat, miért ez a komolynak tűnő hangvétel, amikor meg belekezdett Vince, már teljes homály jött. Ugyan még vigyora igen csak ott csücsült, gondterhes ráncok vonultak a homlokára.
- Tudom, hogy jóban vannak, de ez engem nem zavar, ha arra célzol. Én is barátkozom másokkal is, és az Lottit se szokta.
Teljesen elbeszélnek egymás mellett, de erről a fiatal hölgyikének fogalma sincs. Szent meggyőződése lett hirtelen, hogy esetleg Lottinak rosszat szólt, vagy valamelyik ismerőse nincs jóban vele és ez zavarja. Azonban ahogy folytatásra került a téma lefagyott. A szája görbülete kiegyenesedett. Fejét felemelte és kezeit az asztalra ejtette. Húzzák? Kik? Mit? Úgy érezte, mint akivel mindjárt valami halálhírt közölnek, de az is átfutott az agyán, hogy viccelődik vele a barátnője bátyja. Liftezett a gyomra és vigyorogva éppen rászólt volna, hogy ne marháskodjon, amikor végre kibökte neki a lényeget. A száját elnyitotta, de szó nem jött ki, a mosol az arcára fagyott, de még az iméntiektől.
- Tessék? - Talán kicsit túl indulatos és hangos visszakérdésnek sikerült, amit ő sem értett. Értetlenül pislog nagyokat, még tekintetét az asztalon, vagy kezein jártatja inkább, egészen elhalkult és már majdnem motyogós lett. Az egész testén végigfutott a libabőr. Nem igazán értette, fogta fel vagy akarta elhinni, amit hallott. - Miről beszélsz, Vince? Ez most valami rossz vicc? Mért mondod Te ezeket?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=649101#post649101][b]Csornay Vince Levente - 2016.12.18. 12:20[/b][/url]

Talán egy kicsit túl tolta a dolgot. Ahogy nézi Maja arcát egyre csak az jár a fejében, hogy rosszat tett, nagyon rosszat. Pedig ő tényleg jót akart. Az utóbbi időben túl sokat volt együtt Lucával kettesben, így az érzelmei nem igazán vannak a helyükön, talán túl nyers volt, nem kellett volna ennyire tárgyilagosan közölni a dolgot.
- Sajnálom, hogy ezt tőlem kellett megtudnod.
Kicsit felemelkedik a székről, de csak annyira, hogy elérje a farzsebében lévő fényképet. Előveszi a kissé gyűrött darabot, majd lassan a lány elé tolja, bizonyítékul. Úgy van vele, hogy most már mindegy. Ezt elbaltázta, utána a vízözön. A képen egy kisebb csoport van, az összes Czettner, középen a szülőkkel. Nem túl friss darab, tavasszal készült, de legalább  tisztán látható rajta mindenki. Így Maja meg tudja rajta nézni az édesapját, hogy lássa, Vince nem hazudik.
- Azért mondtam el, hogy tudj róla, nem tartottam helyén valónak, hogy tovább keresd a családodat, amikor itt vannak az orrod előtt. Ők nem igazán tudnak mit kezdeni a helyzettel, nehéz nekik elfogadniuk, hogy az édesapjuk...nos, igen.
Nem akarta kimondani, mert azzal valószínűleg csak rosszabb lett volna, így gyorsan menti helyzetet.
- Szeretnék neked segíteni abban, hogy megismerd őket. Úgy ahogy neked kényelmes, már ha szeretnéd. Technikailag rokonok vagyunk, hamarosan pedig hivatalosan is azok leszünk, így úgy érzem tartozok neked ennyivel.
Valahol mélyen tart tőle, hogy a kislány elutasítja. Ha így lenne megértené, azt is ha fogná magát és lelépne. Mégis titkon reméli, hogy utóbb majd kiderül, hogy jól döntött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=649288#post649288][b]Czettner L. Maja - 2016.12.18. 22:31[/b][/url]

A pillanat tört része alatt lélegzett fel, hogy nem, nincs baj se Lottival, se vele; és ugyan ennyi idő alatt esett mély döbbenetbe is. Azt hitte, ha azt a pár kérdést nagy nehezen kipréseli magából, szertefoszlik mindaz, amit az imént hallott. Tévedett, ezt valahol legbelül el is kezdte felfogni, és ahogy az információ szépen lassan a zsigereiig ért, megremegtek ajkai, amint pedig Vince kifejezte sajnálatát az a bizonyos mécses is eltört. Először csak szótlanul meredt az asztallapra, hatalmas könnyek gördültek le arcán, majd hirtelen felnézett. Van az a tekintet a nőknél, maikor senki nem tudja eldönteni, hogy most összetörnek lelkileg, vagy valakit meg fognak ölni. Így áll ezzel valahogy Maja is. Az elutasítás legmagasabb foka tör fel belőle, ahogy rákezd a sírásra végül. Nem hiszi, sokkal inkább nem akarja. Nem lehet, hogy őt mindenki, mindvégig totál hülyének nézte; az sem, hogy ő ilyen vak volt. Igazából nem ért semmit, Ő lehetne mérges, ő lehetne az, aki nem akarhatna beszélni velük, hiszen ő vesztette el félig a családját, mégis mégcsak elé sem álltak? Senki?
- Nem. Nem, ez… nem. Csak nem.
Elfordul az asztaltól a kabátjáért nyúl, a képet pedig ahogy jön úgy fordítja az asztallapra és tolja vissza Vince elé. Az ölébe húzza a dolgait, de egyszerűen földbe gyökereztek a lábai. Legszívesebben most elfutna, elrohanna. Meg sem állna addig, amíg a lábai bírnák. Az anyukája karjaiba rohanna, és még lehet őt is szembesítené vele, ha tudott bármit miért hagyta ezt, miért hagyta, hogy így ráborítsák? Persze józan ésszel tisztában van vele, hogy ő sem tudhat mindent, de annak most híján van. De csak nekiindulnak a könnycseppek, már ki se lát az esőfüggöny mögül meg is rázkódik. Körbenéz, és ahogy látja, hogy egy-egy szempár rászegeződik, szégyellve magát temeti arcát a sáljába.
- Hagyd abba. Kérlek.
Nehezére esik ezt mondani, mert egyszerre tudja, hogy fontos dolgok hangozhatnak el, viszont teljesen elzárkózott. Nem is érti már, amit beszél hozzá Vince, csak hallja a hangokat, de nem értelmezi. Viaskodik és egyre jobban felkavarodik benne minden. Milyen jó, hogy nem örökölt mindenfélét, mint a féltestvérei. Milyen szerencséje van ténylegesen Vincének.
- Segíteni?! – Kissé felháborodott a visszakérdezés, amire feleszmél. Nem kiabál, még csak nem is hangos, nem akar senki számára hallható lenni a fiún kívül, egyébként is legszívesebben elásná magát. Egy apró, jelentéktelen porszemnek érezte magát valami nagyobb dolog közepén. – Mégis miben? Ott volt Zoé néni…Zoé…a féltestvérem, nevezzem bárminek, beszélgettünk, és mégis… Luca, egy csapatban játszottunk, végig ott volt mellettem. És mégis TE vagy itt. Mi ebben a segítség?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=649810#post649810][b]Csornay Vince Levente - 2016.12.21. 00:41[/b][/url]

Ajajj, könnyek. A női könnyekkel soha nem volt kibékülve, úgy érezte lyukat égetnek a mellkasába, felemésztik a lelkét a szó legkínosabb értelmében. Számítania kellett volna rá, hiszenez egy érthető reakció. Legalább zsebkendőt hozhatott volna, de nem volt elég felkészült. A pillanat törtrészéig tényleg azt hiszi, hogy Maja fogja magát és lelép, de aztán mintha meggondolná magát. Így ő is kénytelen felocsudni és cselekedni. Sóhajtva felkel hát a székről és odamegy a lányéhoz, leguggol mellé és békítőleg paskolgatni kezdi a térdét. Először a fejsimogatásra gondolt, de hamar elvetette az ötletet, mert nagyon kellemetlenül hatna, bár amit leművel, az sem utolsó.
- Luca...ő tudja is, meg nem is. Rá felesleges haragudnod, a saját világában él. Próbáltam vele beszélni, de nem igazá akarja felfogni.
Na nem mintha a barátnője értelmének fogyatékosságáról lenne szó, egyszerűen csak elutasító, ha szóba jön a téma. Legkisebbként talán neki a legnehezebb, ráadásul a gyermeki lelke nem hajlandó elfogadni a tényt, így inkább úgy tesz, mintha a probléma nem létezne. De ezt inkább nem osztja meg Majával.
- Zoé pedig. Ami azt illeti az utóbbi időben elég sok problémája akadt. Már ahogy hallottam. Ő a maga módján akar közeledni hozzád és úgy érezte még nem vagy kész rá, hogy megtudd. Tanárként azt hiszem ő áll hozzád a legközelebb és a helyzetet elnézve azt hiszem igaza volt.
Most már kezdi kibontani a témát. A többiek nem tudják, hogy most beleköpött a levesbe, szépen szólva. Technikailag sz egész dologhoz nincs semmi köze, és mégis. Magából indult ki és rosszul tette.
- Ne sírj. Annyira nem rossz a helyzet, mint gondolod. Ti mind elszenvedői vagytok egy olyan eseménynek, amiről nem tehettek. De ez nem jelenti azt, higy ez rossz dolog. El sem tudod képzelni milyen csodálatos embereket kapsz magad mellé, ha engeded.
Próbálja elterelni a lány gondolatait, remélhetőleg van benne egy kicsi Lucából és a figyelme könnyen elcsalható.
- A tánc szeretete, nem véletlen. Mindannyian nagyon művészi beállítottságúak vagytok. Zoé például hárfázik és csodálatosan fest. Luca fuvolázik, Zora Koppenhágában kurátor, Benji pedig gitározik és remek a színészi vénája.
Reméli nem ront a helyzeten, inkább elhallgat kicsit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=649821#post649821][b]Czettner L. Maja - 2016.12.21. 02:18[/b][/url]

Nem. Ez a szó ismétlődött újra és újra a fejében, a szája motorikusan formálta, de hangot nem adott végül. Hiába volt az ellenkezés, láthatóan semmit nem ért vele, arról nem beszélve, hogy még a saját lábai is összeesküdtek ellene. Már nem is tudta, hogy magára, a megtudottra, a féltestvéreire, vagy az apjára haragudott-e meg. Dúlt belül, ingerült lett, rosszul is érezte magát. Összeszorult a gyomra, a szemei szúrni kezdtek, az orra eldugult és már szipogni se tudott. Előhalászott pár zsepit a zsebéből, nem is figyelt nagyon Vincére, csak akkor rezzent össze kicsit, mikor a térdéhez ért. Nem lökte el a kezét, csak ökölbe szorult markait inkább az ölébe ejtette, majd lehunyt szemekkel sírt tovább.
- Nem érted, én sem értem. Fogalmam sincs miért magyarázkodsz helyettük te, Vince, nem értek semmit. Várj.
Rájött, hogy bármilyen zaklatottan és szaggatottan beszél és kéri, hogy hagyja abba, nem fogja, amíg pedig nem szalad el vége se lesz. Megfordult a fejében újra, hogy most erőt vesz magán, de már nyakig benne érezte magát, és igen, felbukkan benne bizony az az érdeklődés és kíváncsiság, ami a többiekben is megvan, ez biztos. Időt akart, legalább pár percet, annyi minden borult rá, amit nem tudott felfogni, elfogadni, hová tenni, hogy egyszerűen megfájdult a feje. Jobbját a fejéhez is kapta, és masszírozta a homlokát, mintha ettől valami is megoldódna: de nem fog.
- De megígérte, hogy szól, ha bármit tud…
Igen, egy kicsit ez fájt neki talán nem is kicsit, viszont nem a lányra, vagy bármelyik másik Czettnerre, akinek felmerült a neve, haragudott, az eszében csak az járt, hogy az Apja két családnak sem mondott el mindent. Ha visszacsinálhatná, ebben a percben biztos benne, hogy soha többet nem kívánna magának családot, ilyen áron biztos nem, ilyen helyzetben sem. Maja össze van törve, remeg is egy kicsit, éppen csak nem váltott át a hisztérikus állapotba.
- A táncot anya miatt szeretem, anya vitt, egész kiskoromban ő támogatott, nem más!
Fel volt háborogva, kicsit talán ki is kérte magának, és bár nem tudhatja, hogy az anyja ilyen irányú szeretetével hozta-e össze a szüleit a sors, abban biztos volt, hogy minden törekvését egy ember volt, aki végigkövetett, az, aki felnevelte, szerette és a családja volt. Az anyukája, az apukája, a legjobb barátja és a testvére egy személyben, éppen az, akire Majának szüksége volt. Egy ideig el is fogadta, mióta kamaszodott lett csak ellenérzése és neheztelése az apja felé. Ami most csak még inkább kezd tetőzni, akarja és nem ezt az egészet. Nem fogja ezt most itt tudni felfogni, feldolgozni.
- Vince! Nem akarom tudni kiből és mit nevelt Ő! Nem, nem itt…nem, most nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=649852#post649852][b]Csornay Vince Levente - 2016.12.21. 17:37[/b][/url]

Nem gondolta volna, hogy ennyire rossz a helyzet. Persze, számított könnyekre, de ilyen szintű elutasításra. Futólag rákérdezett Lottinál, hogy milyen lány is Maja, de általában jókedvű, kifejezetten kedves lányként írta körül, arról nem is beszélve, hogy alapvetően osztoznak a a közös tulajdonságokban. Valahol viszont megérti, hogy így reagált, a helyében ő is így tett volna. Benne is felmerültek ugyanezek a kérdések, amikor megtudta az igazat. Ő nem tudná elképzelni, hogy csak úgy eltűnjön a gyereke életéből. Nem vall épp túl nagy bátorságra. Érhető hát, ez a szintű harag, de talán nem a fiún kellene levezetnie. Ehelyett úgy néz ki kinyírják a hírvivőt.
- Ha már úgy is ki vagy akadva, igazából tök mindegy mit mondok. Az úgyis rossz lesz. Szóval a helyzet az, hogy nem tudják, hogy itt vagyok. Nem egyeztek bele abba, hogy elmondjam neked és őszintén szólva, az engedélyüket sem kértem.
Megvonja a vállát, mintha csak holmi semmiségről lenne szó. Mondana még valamit, de látszik, hogy küzd a szavakkal, úgyhogy vesz egy mély levegő és megpróbálja folytatni.
- De tudom, hogy ha én nem lépek, akkor sokkal később derülne fény minderre és attól félek, hogy akkor tényleg késő lenne. Már nem mintha most nem lenne az.
Gyorsan felemeli a kezeit, megadóan. Nem akarja, hogy Maja kinyírja, vagy most bújjon elő valami különleges képessége, ami eddig varázslatos módon rejtve maradt mindenki előtt.
- Lehet, hogy az édesanyád vitt, de ha nem tetszett volna, akkor nem hiszem, hogy kényszerített volna. Vagy igen?
Mivel korábban már elbukott a kísérlete, hogy megpróbálja terelni a témát, inkább nem járatja feleslegesen a száját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=649907#post649907][b]Czettner L. Maja - 2016.12.22. 00:09[/b][/url]

Légzőgyakorlatok, koncentráció, annyi és annyi dolgot tanult kiskorától kezdve lámpaláz, rossz helyezés, lepontozás, vereség vagy éppen sérülés feldolgozására és kezelésére, mégsem hat most semmi. Mintha hiába készülne fel az ember a világ végére is akár, akkor is jöhetne akkora csapás, ami előtt egy apró kis porszemként tekint magára, egy olyanra, ami semmit nem ér, amit bármi és bárki egy apró mozdulattal meg tud semmisíteni. Talán már túl tragikusan is fogta fel, de annyira felháborította belül ez mind, hogy nem volt képes nem egy áldozat szerepébe helyezni saját magát, akivel ezek szerint nem csak az élet, de több ember is kiszúrt, olyanok, akikhez a vér is köti. Érzi, hogy az apukájára neheztelhetne továbbra is teljes erővel, ha igazságos akarna lenni, mégis… Ott cikázik a fejében Zoé, Luca, Benjámin és Zora is, és még Vince is beleesett ebbe a körbe, pedig ő tényleg csak kinyitotta azt a jól elzárt csapot.
- Tehát el sem mondták volna.
Sziszegte, bár jóval kevesebb hiszti vagy szipogás közepette. Keserűen és ellene irányulónak vette ezt az egészet, és itt valahol Vince is fellélegezhetett, hiszen nem nézett szegényre úgy, mint aki a világ legnagyobb hibáját követte el, nem rohant el előle és nem is tett olyan mozdulatot, ami haragra utalna felé. Egyszerűen a saját keserűségében merült el, amit összekapargatott. Lehet, hogy ki is forgatja kissé a történetet, de ki ne tenné a helyében?
- Nem akarok veszekedni, csak ettől nem jobb, kicsit sem…
Motyogja a felemelt kezekre, bár ez maga számára győzködés inkább. A legrosszabb hely lenne ez egy jelenethez, arról nem beszélve, hogy már így is szépen nézhet ki a kisírt szemekkel és a fancsali képével. Gyűrögeti a sálat és a kabátot mérgesen az ölében, pláne, mikor szóba kerül a tánc, az anyukája, a család. Az, amiből neki ennyi jutott. Képtelen lenne ezt másnak tulajdonítani, vagy elfogadni, ha úgy is van, ahogy Vince feltételezi a hasonlóságokból.
- Anyukám művészeteket tanít, és nagyon kedveli mindet, nem tudom mit erőltetett volna, vagy mit sem, de ez már nem számít. A múltban nincs ha, az már megtörtént, azon nem lehet változtatni…
Valahol itt csapott át az egész az apja elleni ellenszenv erősödésébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=650178#post650178][b]Csornay Vince Levente - 2016.12.22. 23:47[/b][/url]

Bármit mond, az rossz. Akaratán kívül csinált bűnbakot magából és ezzel egyidejűleg valahol mélyen megbánta, elmondta. A többieknek igaza volt, Maja még nem állt rá készen. Talán ha az édesapja beszél vele, akkor felé irányítja a haragját és a testvérei nem lesznek az utálat szobrai a kis Navinés szemében.
- Máshogyan tervezték. Tervezték, de nem most. Kezdem azt érezni, higy igazuk volt.
Ani a szívén, száján, akkor is, ha egészen halkan, az orra alatt sziszegve teszi hozzá az utolsó mondatot.
- Később rosszabb lett volna.
Ebben egészen biztos, ha kell még ötvenszer elmondja, addig mantrázza, amíg rá nem erőlteti a véleményét Majára, mert ebben egészen biztosan. Mondandójávsl egy időben feláll és visszaül a szembenlévő székre, ennyi vígasztalás bőven elég volt egy hétre. De a tekintetét továbbra sem veszi le a lefiatalabb Czettnerről.
- Szóval édesanyád is szereti a művészetet. Akkor visszaszívom, talán édesanyádtól örökölted, na nem minths ez baj lenne...vagy meglepne. Csak nem tudtam.
Nem, nem boncolgatja tovább..bármennyire is fáj neki, még akkor is, ha erőlködnie kell ahhoz, hogy bölcsen hallgasson.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=650796#post650796][b]Czettner L. Maja - 2016.12.25. 16:07[/b][/url]

Maja agya folyamatosan kattog a lehetőségek, a "mi-van-ha" világában rekedt és az öröm nem tudott elhatalmasodni rajta. Pedig boldognak kellene lennie, nem? Meglett az apja, vagyis tudhatja lassan merre él, mi van vele, vagy éppen a miértek kiderülnek; olyat kapott, amit mindig remélt: nagy családot; itt van négy testvér, akikkel elég friss az élmény, de mindegyikről hallott már sok jót is. Ennek ellenére, az érzései nagyon rosszul csapódnak le és a közvetítőt találják el, amit röstell, de képtelen volt moderálni ezt az egészet. Sajnálatos.
- Nem tudom, van erre egyáltalán jó időpont? Ennek meg sem szabadna történnie!
Sóhajtott egyet, még a zsebkendővel megtörölte arcát, majd egy másikba az orrát is kifújta után szipogott még egy kicsit, de végre nem volt odadermedve a székre, fel is állt, mert nem bírta tovább ülve. Nézegette a kezében a holmiját, tekintetet végigsiklott Vincén, a pincéren, aki látta, hogy figyeli őket, de nem tudta volna szó nélkül itt hagyni.
- Nem is fontos ez, biztos sokat örököltem tőle, de remélem sosem leszek olyan ember, mint ő.
Több mint dac, több mint düh, ez már csalódott és elkeseredett kijelentés az apjára, amit bárki, aki kicsit is belelát megértheti. Félreértés ne essék, kiskorától tudatta vele az anyukája is, hogy mást választott, de az, hogy minden szó nélkül élt vígan máshol, hagyva, hogy majd az összes gyereke esetleg véletlenül eszméljen rá. Borzalmas. De még az is lehet hogy oka volt, nem, ő nem olyan, hogy gyűlölködjön látatlanba, ezt el kell rendeznie magában, egyedül. Idő kell.
- Sajnálom, ha rosszat mondtam. Majd... majd...
Szerette volna azt mondani, hogy ezzel még lesz valami kezdve, vagy hogy esetleg, talán Zoéval beszél, de nem tudta őszintén tenni, mert gyáva volt ezután eléjük kerülni. Pont ugyan olyan volt éppen, mint ők. Úgy akart tenni, mintha ez mégsem derült volna ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=651176#post651176][b]Csornay Vince Levente - 2016.12.26. 22:38[/b][/url]

Igyekszik megértő lenni, még mindig. Amennyire tőle telik, bólogat és csöndesen egyetért, helyesel és társai.
Minden ami ahhoz kell, hogy Maja egy picit lenyugodjon, ugyanis kissé elhúzódott ez a találkozás, nem sokára a menhelyen kell lennie, és Lucának nem tud hazudni, vagyis nem képes rá, fizikailag.
- Nincs rá jó időpont. De a helyzet az, hogy a nehezén túl vagy, legalább is ami a tudati állapotot illet. Megértetted, befogadtad az információt, hamarosan meglesz a feldolgozás is, remélhetőleg azután a megoldás következik.
Próbál valami mosolyt erőltetni magára, de inkább vicsor lesz belőle, úgyhogy abba is hagyja. Helyette a kabátja után nyúl.
- Gyere...felkísérlek a kastélyba, aztán nekem is mennem kell.
Nem akart ő a találkozásnak ilyen hirtelen véget vetni, szívesen beszélgetne még, de úgy érzi ebből ez az össz, mit ki lehetett hozni. Ő megtett mindent, bárhogy is dönt ezutá Maja, azt nekik el kell fogadniuk. Nagyon kétes helyzet, Vince jelenleg megtippelni sem tudná, mi is lesz a tettei következménye.
Mivel Maja beelegyezik a dologba, így magára kanyarintják a kabátjukat és maguk mögött hagyják a macaronokat és a cukrászdát.