Czukorvarázs Cukrászda (est. 1808)





Nyitva tartás:
H – Cs: 7:00 – 20:00
P – Szo: 7:00 – 22:00
V: 7:00 – 19:00

Executive chef - Széles Veronika
Ő áll a cukrászda élén, egyfajta igazgató, ahova hosszú évek és komoly munkatapasztalat után jutott el. Ténylegesen nem dolgozik a konyhán, sőt ritkán jelenik meg, de jobb kezei mindig elérhetőek. Menedzserként veszi ki a részét a munkából; feladata többek közt felügyelni, ahogy az alatta dolgozók az új fogásokat megalkotják, az étlapot kitalálják, egyeztetnek a beszállítókkal és a büdzsét kezelik, amit ő maga határoz meg.

Head chef - Harriet O. Wallace
Mivel nincs jelen az executive chef, ő irányít mindent, ami a cukrászdával történik. Általában nem dolgozik aktívan a konyhán, de tapasztalata van benne és eszerint cselekszik. Az ő feladata, hogy gördülékenyen folyjék a munka, ő felel a rendelt friss alapanyagokért, irányítja a személyzet munkáját és felügyeli a betanításukat. Gondoskodik róla, hogy rend és higiénia legyen a munkahelyen. Hozzá tartozik az adminisztráció is. Több év kitartó munkájával szerezte tisztségét.

Pastry chef (cukrászséf) - Harriet O. Wallace
Tulajdonképpen helyettes, a head chef-fel együtt döntenek új emberek szükségéről és felvételéről. Ha szükséges akár a head chef, akár az executive chef helyére is be kell állnia döntésekben önállóan. Napi szinten veszi ki a részét a konyha irányításából, ő vezeti a munkálatokat, az ételek elkészítéséhez tartozó irányítási és tervezési feladatkörök, a munkafolyamatok konkrét levezénylése szintén a vállát nyomja. Feladatokat ad az egyes részlegek séfjeinek, irányítja a konyhai személyzetet. Az a munkakör, ami önállóságot, kreativitást és precizitást is követel attól, aki betölti ezt a pozíciót. Folyamatosan egyeztet az executive cheffel a desszertekről, új süteményeket, desszerteket, pékárukat talál ki az étterem számára.

Patissier (cukrász) - Hazel Shaw
A legtöbb munkával járó pályának tartják, ami a tényleges folyamatot és kétkezi részt illeti, ráadásul, mikor a cukrászda frissen sült pékárut is készít, akkor ők kezdenek a legkorábban, és általában ők fejezik be legkésőbb a műszakot. A minőség és az íz eltalálása a legnagyobb feladatuk

Glacier (fagylaltkészítő; fagylaltárus) - Frank Martina Luna
Azon személy megtiszteltetése ez, aki az áprilistól - szeptemberig tartó időszakban felel a friss, minőségi, különleges és frissítő hideg édességek létéért és árusításáért. Új ötleteket valósíthat meg a pastry chef-fel együtt, továbbképzésekben részesül és minden pult körüli teendőt maga végez. A szezonon kívül (október - március) olyan különlegességekkel foglalkozik besegítőként, mint a sültfagyi, a fagylaltos sütemények és pohárkrémek.

Bartender (italkészítő; pultos) - Balić András Dorián
Az ő feladata nem csupán az italok szakszerű elkészítéséből áll. Olykor komplett show-t varázsol a bárpult mögé, látványosan dobálja a rendelkezésére álló bár eszközöket, shakert, italos üvegeket. Tehát amellett, hogy finom koktélokat készít, a show és a vendégek szórakoztatása is rendkívül fontos. Általában elhívatott, odafigyelő és gyors emberek kerülnek ezen pozícióba. Mindemellett precizitásra és jó memóriára is szüksége van az adott személynak, hiszen számtalan koktélreceptet kell észben tartania, s a vendégkör miatt is fontos. Érdemes megjegyezni a törzsvendégek kedvenc italait.

Commis chef (kukta; cukrásztanonc) - Scarlett Conroy
Az az elhivatott szakácstanonc, akinek mindent meg kell tanulnia a konyhán folyó munkáról. Egyeztet a beszállítókkal, előkészít a különböző pályákon, felel a higiéniáért, tálal, alapanyagokat rendszerez és mér ki szükség esetén.

Aide de cuisine (cukrászdai kisegítők) - Drinóczi Babett Mirtill
Azon személyek, akik a pakolásban, takarításban, mosogatásban, eszközök rendben tartásában és a pult makulátlan szépségének tartásában segédkeznek. Ide tartoznak továbbá a felszolgálók és a pultban az eladásért felelő személyek is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=648834#post648834][b]Czettner L. Maja - 2016.12.17. 01:33[/b][/url]

Nem létezik, ilyen komolyan nincsen, amit ez a lány összeszenved ma. Bármerre húzza-vonja a ruhadarabot, mindenhogy feszül, vagy nem jön feljebb. Abban biztos, hogy nem szedett fel plusz kilókat, kifejezetten jól tartja magát, hiszen az edzések meg a tánc is jól megmozgatja, viszont az már gyanús neki, hogy magasabb lett. Sokkal rövidebben a nacijai rajta, nem ér le olyan hosszan a szoknyája és a felsőit is mintha a manók lerövidítették volna. Hát azért mióta idejött eltelt már jó sok hónap, nem kizárt. Nagy nehezen sikerült magát a harisnyájába erőszakolnia, miközben egy bűbájtankönyv szétesett lapjaiban kereste azt, ami neki kell. Emlékszik rá, hogy Riri anyukája hogyan tanította neki a varázslatot, csak a pontos szóra nem, pedig nagyon kéne most az a melegítős dolog, ha szoknyában kíván kiténferegni. Márpedig nagyon úgy néz ki, hogy ez a helyzet. Végül sikerül megtalálnia, gyorsan fel is viszi a varázsigét, vagy mit mondanak erre, ő maga se tudja, majd kapja a sálat és a kabátot aztán le is robog a kastély falai között gyorsan lavírozva az udvarra. Körültekerte a sálat nyakán, majd a kabátot összehúzva magán elindult le a faluba. Nem hosszú út, így azzal nem kell foglalkozzon, hogy a gondolatai elöntik, ám így sem túl nyugodt.
A mosolygós és kedélyes látszat ellenére majdnem lerágta az összes körmét tegnap este óta, mikor üzent neki legjobb barátnője bátyja, hogy mi lenne ha beülnének a cukrászdába. Ez azért tök fura, még úgy is, hogy mennyire jóban van Lottival. Elképzelése nem sok volt, bár felrémlett benne pár „apróság”, amit Lottival kettecskén műveltek. Hirtelen nagy szemekkel meredt maga elé, felszisszent és el is húzta a száját. Nem biztos, hogy örülne, ha valami szentbeszédre érne be. Mindenesetre nem látta akadályát, hogy idejöjjön, sokat hallott Vincéről, találkoztak is már, nem volt ezzel semmi gondja.
- Szia Vince!
Mikor belépett a cukrászdába egyből kiszúrta az idősebb Csornayt, akit üdvözölt, majd gyorsan mögötte, majd mellette, végül vele szemben a széken termett. A kabáttól szabadult meg éppen és a sáltól, mikor elkapva a tekintetét szemügyre vette. Olyan fura és frusztráló érzése volt hirtelen, de nem tudta miért.
- Esküszöm, hogy nem csináltunk most semmit Lottival! Becsszó!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=649051#post649051][b]Czettner L. Maja - 2016.12.17. 22:22[/b][/url]

Nem volt a pontosság mintapéldája, de általában, ha csak nincs nagy fennakadás, késni se szokott sehonnan, ez így volt most is. Nem váratta meg Vincét, aminek amolyan jutalma is lehetett, hogy finomság várta az asztalon. El is mosolyodott, ahogy letette a kabátot a támlára és a sálat is, mikor visszafordult, elnevette magát a reakciótól és vigyorogva nézett végig a fiún, a keze alatt heverő holmiján és a sütiken.
- Vedd úgy, hogy nem mondtam semmit. Csak nem értettem miért vagyunk itt, gondoltam hátha rossz fát tettünk szerinted a tűzre, amit persze sosem szoktunk.
Mondta végig a maga kis dolgait, majd az asztalra támaszkodva egyik kezével kitámasztotta állát, a másikat a falapon pihentette. Egy pillanatra elvesztette a fonalat, miért ez a komolynak tűnő hangvétel, amikor meg belekezdett Vince, már teljes homály jött. Ugyan még vigyora igen csak ott csücsült, gondterhes ráncok vonultak a homlokára.
- Tudom, hogy jóban vannak, de ez engem nem zavar, ha arra célzol. Én is barátkozom másokkal is, és az Lottit se szokta.
Teljesen elbeszélnek egymás mellett, de erről a fiatal hölgyikének fogalma sincs. Szent meggyőződése lett hirtelen, hogy esetleg Lottinak rosszat szólt, vagy valamelyik ismerőse nincs jóban vele és ez zavarja. Azonban ahogy folytatásra került a téma lefagyott. A szája görbülete kiegyenesedett. Fejét felemelte és kezeit az asztalra ejtette. Húzzák? Kik? Mit? Úgy érezte, mint akivel mindjárt valami halálhírt közölnek, de az is átfutott az agyán, hogy viccelődik vele a barátnője bátyja. Liftezett a gyomra és vigyorogva éppen rászólt volna, hogy ne marháskodjon, amikor végre kibökte neki a lényeget. A száját elnyitotta, de szó nem jött ki, a mosol az arcára fagyott, de még az iméntiektől.
- Tessék? - Talán kicsit túl indulatos és hangos visszakérdésnek sikerült, amit ő sem értett. Értetlenül pislog nagyokat, még tekintetét az asztalon, vagy kezein jártatja inkább, egészen elhalkult és már majdnem motyogós lett. Az egész testén végigfutott a libabőr. Nem igazán értette, fogta fel vagy akarta elhinni, amit hallott. - Miről beszélsz, Vince? Ez most valami rossz vicc? Mért mondod Te ezeket?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=649288#post649288][b]Czettner L. Maja - 2016.12.18. 22:31[/b][/url]

A pillanat tört része alatt lélegzett fel, hogy nem, nincs baj se Lottival, se vele; és ugyan ennyi idő alatt esett mély döbbenetbe is. Azt hitte, ha azt a pár kérdést nagy nehezen kipréseli magából, szertefoszlik mindaz, amit az imént hallott. Tévedett, ezt valahol legbelül el is kezdte felfogni, és ahogy az információ szépen lassan a zsigereiig ért, megremegtek ajkai, amint pedig Vince kifejezte sajnálatát az a bizonyos mécses is eltört. Először csak szótlanul meredt az asztallapra, hatalmas könnyek gördültek le arcán, majd hirtelen felnézett. Van az a tekintet a nőknél, maikor senki nem tudja eldönteni, hogy most összetörnek lelkileg, vagy valakit meg fognak ölni. Így áll ezzel valahogy Maja is. Az elutasítás legmagasabb foka tör fel belőle, ahogy rákezd a sírásra végül. Nem hiszi, sokkal inkább nem akarja. Nem lehet, hogy őt mindenki, mindvégig totál hülyének nézte; az sem, hogy ő ilyen vak volt. Igazából nem ért semmit, Ő lehetne mérges, ő lehetne az, aki nem akarhatna beszélni velük, hiszen ő vesztette el félig a családját, mégis mégcsak elé sem álltak? Senki?
- Nem. Nem, ez… nem. Csak nem.
Elfordul az asztaltól a kabátjáért nyúl, a képet pedig ahogy jön úgy fordítja az asztallapra és tolja vissza Vince elé. Az ölébe húzza a dolgait, de egyszerűen földbe gyökereztek a lábai. Legszívesebben most elfutna, elrohanna. Meg sem állna addig, amíg a lábai bírnák. Az anyukája karjaiba rohanna, és még lehet őt is szembesítené vele, ha tudott bármit miért hagyta ezt, miért hagyta, hogy így ráborítsák? Persze józan ésszel tisztában van vele, hogy ő sem tudhat mindent, de annak most híján van. De csak nekiindulnak a könnycseppek, már ki se lát az esőfüggöny mögül meg is rázkódik. Körbenéz, és ahogy látja, hogy egy-egy szempár rászegeződik, szégyellve magát temeti arcát a sáljába.
- Hagyd abba. Kérlek.
Nehezére esik ezt mondani, mert egyszerre tudja, hogy fontos dolgok hangozhatnak el, viszont teljesen elzárkózott. Nem is érti már, amit beszél hozzá Vince, csak hallja a hangokat, de nem értelmezi. Viaskodik és egyre jobban felkavarodik benne minden. Milyen jó, hogy nem örökölt mindenfélét, mint a féltestvérei. Milyen szerencséje van ténylegesen Vincének.
- Segíteni?! – Kissé felháborodott a visszakérdezés, amire feleszmél. Nem kiabál, még csak nem is hangos, nem akar senki számára hallható lenni a fiún kívül, egyébként is legszívesebben elásná magát. Egy apró, jelentéktelen porszemnek érezte magát valami nagyobb dolog közepén. – Mégis miben? Ott volt Zoé néni…Zoé…a féltestvérem, nevezzem bárminek, beszélgettünk, és mégis… Luca, egy csapatban játszottunk, végig ott volt mellettem. És mégis TE vagy itt. Mi ebben a segítség?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=649821#post649821][b]Czettner L. Maja - 2016.12.21. 02:18[/b][/url]

Nem. Ez a szó ismétlődött újra és újra a fejében, a szája motorikusan formálta, de hangot nem adott végül. Hiába volt az ellenkezés, láthatóan semmit nem ért vele, arról nem beszélve, hogy még a saját lábai is összeesküdtek ellene. Már nem is tudta, hogy magára, a megtudottra, a féltestvéreire, vagy az apjára haragudott-e meg. Dúlt belül, ingerült lett, rosszul is érezte magát. Összeszorult a gyomra, a szemei szúrni kezdtek, az orra eldugult és már szipogni se tudott. Előhalászott pár zsepit a zsebéből, nem is figyelt nagyon Vincére, csak akkor rezzent össze kicsit, mikor a térdéhez ért. Nem lökte el a kezét, csak ökölbe szorult markait inkább az ölébe ejtette, majd lehunyt szemekkel sírt tovább.
- Nem érted, én sem értem. Fogalmam sincs miért magyarázkodsz helyettük te, Vince, nem értek semmit. Várj.
Rájött, hogy bármilyen zaklatottan és szaggatottan beszél és kéri, hogy hagyja abba, nem fogja, amíg pedig nem szalad el vége se lesz. Megfordult a fejében újra, hogy most erőt vesz magán, de már nyakig benne érezte magát, és igen, felbukkan benne bizony az az érdeklődés és kíváncsiság, ami a többiekben is megvan, ez biztos. Időt akart, legalább pár percet, annyi minden borult rá, amit nem tudott felfogni, elfogadni, hová tenni, hogy egyszerűen megfájdult a feje. Jobbját a fejéhez is kapta, és masszírozta a homlokát, mintha ettől valami is megoldódna: de nem fog.
- De megígérte, hogy szól, ha bármit tud…
Igen, egy kicsit ez fájt neki talán nem is kicsit, viszont nem a lányra, vagy bármelyik másik Czettnerre, akinek felmerült a neve, haragudott, az eszében csak az járt, hogy az Apja két családnak sem mondott el mindent. Ha visszacsinálhatná, ebben a percben biztos benne, hogy soha többet nem kívánna magának családot, ilyen áron biztos nem, ilyen helyzetben sem. Maja össze van törve, remeg is egy kicsit, éppen csak nem váltott át a hisztérikus állapotba.
- A táncot anya miatt szeretem, anya vitt, egész kiskoromban ő támogatott, nem más!
Fel volt háborogva, kicsit talán ki is kérte magának, és bár nem tudhatja, hogy az anyja ilyen irányú szeretetével hozta-e össze a szüleit a sors, abban biztos volt, hogy minden törekvését egy ember volt, aki végigkövetett, az, aki felnevelte, szerette és a családja volt. Az anyukája, az apukája, a legjobb barátja és a testvére egy személyben, éppen az, akire Majának szüksége volt. Egy ideig el is fogadta, mióta kamaszodott lett csak ellenérzése és neheztelése az apja felé. Ami most csak még inkább kezd tetőzni, akarja és nem ezt az egészet. Nem fogja ezt most itt tudni felfogni, feldolgozni.
- Vince! Nem akarom tudni kiből és mit nevelt Ő! Nem, nem itt…nem, most nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=649907#post649907][b]Czettner L. Maja - 2016.12.22. 00:09[/b][/url]

Légzőgyakorlatok, koncentráció, annyi és annyi dolgot tanult kiskorától kezdve lámpaláz, rossz helyezés, lepontozás, vereség vagy éppen sérülés feldolgozására és kezelésére, mégsem hat most semmi. Mintha hiába készülne fel az ember a világ végére is akár, akkor is jöhetne akkora csapás, ami előtt egy apró kis porszemként tekint magára, egy olyanra, ami semmit nem ér, amit bármi és bárki egy apró mozdulattal meg tud semmisíteni. Talán már túl tragikusan is fogta fel, de annyira felháborította belül ez mind, hogy nem volt képes nem egy áldozat szerepébe helyezni saját magát, akivel ezek szerint nem csak az élet, de több ember is kiszúrt, olyanok, akikhez a vér is köti. Érzi, hogy az apukájára neheztelhetne továbbra is teljes erővel, ha igazságos akarna lenni, mégis… Ott cikázik a fejében Zoé, Luca, Benjámin és Zora is, és még Vince is beleesett ebbe a körbe, pedig ő tényleg csak kinyitotta azt a jól elzárt csapot.
- Tehát el sem mondták volna.
Sziszegte, bár jóval kevesebb hiszti vagy szipogás közepette. Keserűen és ellene irányulónak vette ezt az egészet, és itt valahol Vince is fellélegezhetett, hiszen nem nézett szegényre úgy, mint aki a világ legnagyobb hibáját követte el, nem rohant el előle és nem is tett olyan mozdulatot, ami haragra utalna felé. Egyszerűen a saját keserűségében merült el, amit összekapargatott. Lehet, hogy ki is forgatja kissé a történetet, de ki ne tenné a helyében?
- Nem akarok veszekedni, csak ettől nem jobb, kicsit sem…
Motyogja a felemelt kezekre, bár ez maga számára győzködés inkább. A legrosszabb hely lenne ez egy jelenethez, arról nem beszélve, hogy már így is szépen nézhet ki a kisírt szemekkel és a fancsali képével. Gyűrögeti a sálat és a kabátot mérgesen az ölében, pláne, mikor szóba kerül a tánc, az anyukája, a család. Az, amiből neki ennyi jutott. Képtelen lenne ezt másnak tulajdonítani, vagy elfogadni, ha úgy is van, ahogy Vince feltételezi a hasonlóságokból.
- Anyukám művészeteket tanít, és nagyon kedveli mindet, nem tudom mit erőltetett volna, vagy mit sem, de ez már nem számít. A múltban nincs ha, az már megtörtént, azon nem lehet változtatni…
Valahol itt csapott át az egész az apja elleni ellenszenv erősödésébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=650796#post650796][b]Czettner L. Maja - 2016.12.25. 16:07[/b][/url]

Maja agya folyamatosan kattog a lehetőségek, a "mi-van-ha" világában rekedt és az öröm nem tudott elhatalmasodni rajta. Pedig boldognak kellene lennie, nem? Meglett az apja, vagyis tudhatja lassan merre él, mi van vele, vagy éppen a miértek kiderülnek; olyat kapott, amit mindig remélt: nagy családot; itt van négy testvér, akikkel elég friss az élmény, de mindegyikről hallott már sok jót is. Ennek ellenére, az érzései nagyon rosszul csapódnak le és a közvetítőt találják el, amit röstell, de képtelen volt moderálni ezt az egészet. Sajnálatos.
- Nem tudom, van erre egyáltalán jó időpont? Ennek meg sem szabadna történnie!
Sóhajtott egyet, még a zsebkendővel megtörölte arcát, majd egy másikba az orrát is kifújta után szipogott még egy kicsit, de végre nem volt odadermedve a székre, fel is állt, mert nem bírta tovább ülve. Nézegette a kezében a holmiját, tekintetet végigsiklott Vincén, a pincéren, aki látta, hogy figyeli őket, de nem tudta volna szó nélkül itt hagyni.
- Nem is fontos ez, biztos sokat örököltem tőle, de remélem sosem leszek olyan ember, mint ő.
Több mint dac, több mint düh, ez már csalódott és elkeseredett kijelentés az apjára, amit bárki, aki kicsit is belelát megértheti. Félreértés ne essék, kiskorától tudatta vele az anyukája is, hogy mást választott, de az, hogy minden szó nélkül élt vígan máshol, hagyva, hogy majd az összes gyereke esetleg véletlenül eszméljen rá. Borzalmas. De még az is lehet hogy oka volt, nem, ő nem olyan, hogy gyűlölködjön látatlanba, ezt el kell rendeznie magában, egyedül. Idő kell.
- Sajnálom, ha rosszat mondtam. Majd... majd...
Szerette volna azt mondani, hogy ezzel még lesz valami kezdve, vagy hogy esetleg, talán Zoéval beszél, de nem tudta őszintén tenni, mert gyáva volt ezután eléjük kerülni. Pont ugyan olyan volt éppen, mint ők. Úgy akart tenni, mintha ez mégsem derült volna ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=670759#post670759][b]Czettner L. Maja - 2017.03.27. 22:45[/b][/url]

Eléggé sűrű napot tervezett ma be magának Maja, de ha valamit nagyon szeretne, nos, az még a lustizási kényszerét is igen hamar képes felülírni. Lewy már a csapattal van, hiszen késő délután nagy meccs várható, amire az egyik háztársával együtt készül kimenni. Ez is valami új, ami azt illeti remekül megvolt egyedül is, meg az első alkalmak óta viszonylag az idegeneket is elviselte. Ők pedig, hát megszólítgatták, bár nem mondhatná, hogy mindig értette is, mit kérdeznek, de ha igen, akkor még néha válaszolni is sikerült valamit. Ennyit a nyelvtudásról. Most azonban sokkal fontosabb feladata van, méghozzá a legjobb barátnőjével kapcsolatban.
Lettinek már előre üzent és megbeszélték, hogy bizony ez most nem volna jó "otthon" megejteni, mert hát milyen meglepi az, ami kiszimatolható? Kicsit korábban érkezett a megbeszéltnél, izgult is, mert elég égen látta már Riri nővérét. Mondjuk jó, úgy néz ki mint Vivi, őt meg majdnem minden nap látja, mikor erre jár, de az mégsem ugyan az! Az ikrek pedig, a kislány határozottan az anyukájára ütött. Nagyon imádnivaló, szeret a két kicsivel foglalkozni Maja. Ririvel gyakran énekelnek nekik, meg játszanak velük. Aranyosak. Még ezeken gondolkozik a kardigánját a széktámlára teríti, majd egy eldugott sarokba kuporodik, hogy a bejárattól látszódjon azét, merre van, de ne legyenek középpontban, mert azt nagyon nem kedveli. A kínálatot nézegetve várakozik a szőkeségre, miközben azon gondolkodik mi lenne a tökéletes ajándék Ririnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=671547#post671547][b]Czettner L. Maja - 2017.04.01. 02:00[/b][/url]

Plüss? Ruha? Ékszer? Maja kicsit tanácstalan volt, de nem azért, mert ne lett volna ötlete, vagy éppen elképzelése, mi az, aminek Riri tutira nagyon örülne. Egyszerűen tudta, hogy olyat szeretne, ami nagyon rá vall majd, és nem bírt ellavírozni a rengeteg felmerült között. Letti tűnt a legjobb megoldásnak, ő nem javasolna semmi cicásat, és kicsit Majában felmerült az is, hogy lévén anyuka, van egy szép kislánya, lehet jobb ebben a bulidologban, mint bárki hinné. És no lám, a gondolat végére meg is érkezik a nő, akinek boldogan int Maja.
- Hááát, szerintem megrendeljük, beszélünk, eszünk, aztán beszélünk tovább. Evés közben nem igen lehet beszélni... bár de, lehet, csak na, tudod olyan illem izé.
Még a sütikínálatot böngészte, vigyorogva lóbálta a keresztbe tett lábai közül felül lévőt. Elé kúszott a kép, mi is Ririke legnagyobb vágya. Gyakorlatilag elég lenne Kevére kötni egy nagy, rózsaszín masnit, odatolni mondjuk Nappali elé a Király utcában, és a legjobb barátnője ott olvadna bele egy székbe boldogságában. Annak a pár év korkülönbségnek ellenére is nagyon hasonlítottak a szőkével ebben. Ha egyszer valakiért elkezdenek rajongani, majd őt rajongva szeretni, onnantól teljes boldogságfaktor minden pillanat.
- Azon gondolkodtam hogy minek örülne jobban, ha itt a környéken szerveznénk le, vagy ha utazás is lenne benne. Az úgy izgi is, meg minden. Mármint nem kell nagy dologra gondolni. Esetleg Pécsre, hozzánk. Anyu meg anyukátok úgy is nagyon jóban van, még ő se morogna, ha úgy alakul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=727941#post727941][b]Maja Bojarska - 2018.07.08. 19:35[/b][/url]

Elég kivételes egy nap volt ez a mai, mert Lewyvel egész napra idejöttünk. Neki csak későn van órája, így is megérte. Én most utaztam elsőre, azóta, hogy hazamentünk a kórházból. Nem is volt valami jó az elmúlt pár hét. Fáradt voltam, sokat fájt a fejem és a minibreki se akart nagyon szuszogni, pedig mindent megpróbáltam. Csak nyüssz. Délelőtt a cukorkaboltban voltak dolgok, amihez kellettünk mind a ketten, de én nem olyan sokáig, így még ő beszélgetett az ügyvédbácsival meg néha szépen mosolygott rám, meg a minibb brekire, pakolgattam a boltba és vártam Alízt. Örültem neki, hogy van egy kis szabadideje, így mikor 11 körül megjött, Aniaval magamon mentem őt megölelgetni és nagyon örülni neki. Hiányzott, mármint tényleg. Nagyon kevés az olyan ember, akit elég régen ismerek, sosem bántottak és még mindig fontosnak tartanak ők is engem, nem csak én őket. Mindig kérdez rólunk, beszélünk telefonon, ami jó. De persze nem pótolja azt, mikor találkozunk. Kicsit lebzseltünk a boltba beszélgetés közben, Klara meg is fogta a barátnőm kezét, azt hiszem ment volna a nyusziit bemutatni, még nagyokat nevetett is, mikor a szőke lány felemelte. Boldogság volt és nagy traccsparti.
Ennek viszont vége, mert ő elment ebédelni, mi meg kimentünk anyu elé, aki majd este jön velünk Tihanyba, ahol most leszünk kicsit. Furcsa, mert régen voltunk ott már eléggé, pedig most a szokottnál is jobb volt minden. Tényleg ohanásak voltunk és mindenkin azt láttam, hogy így is érzi.
Annak ellenére, mennyi minden történhetett volna még, nagyon gyorsan elszaladt a nap és a játszótéren ücsörögve kaptunk egy-egy puszit az aputól és ment is órára, akkor lestem a telefonra és látva az időt én is feltápászkodtam a padról, hogy visszacsomagoljam az én pindurimat a kenguruba, amit jól rám lehet tenni. Anya segített is, mindent összekapcsolt én meg odaadtam a cumit a kislányomnak, majd leguggoltunk Klarahoz. Neki is adtam egy nagyot és megígértem neki, hogy sietek, de maradhat nyugodtan anyával itt játszani, így is tett, mentek vissza a hintához. Az a kedvence. Én meg elindultam a cuki felé út közben néhány köszönésre felkapva a fejem, majd halkan válaszoltam is. Nem mindenkiről tudom kicsoda, de így illik.
- Szép napot - köszöntem be, mikor beléptünk az üzletbe, majd a tömegben kicsit kacsázva egyből a pult felé lépdeltem simizgetve a rám csatolt hordozón át a pindurim hátát, aki már pislákolt nagyokat. - Sziiia - integettem nagyban Riri felé, mikor megláttam merre is van, aztán elkaptam azt a külön menüs lapot, amin a fagyik meg a kelyhek vannak és mentünk is az asztal felé nagy boldogan.